Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-22 / 224. szám
Szerda, 1954 szeptember 22. SOMOGYI NÉPLAP 3 BARÁTI TALÁLKOZÁS FELVILLANYOZTA A HÍR Potony község apraját-nagyját. Kirándulni megy Budapestre a Micsurin tsz tagsága és magukkal viszik a község néhány élenjáró, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztját is. Izgatottan készülődtek a nagy útrá, hiszen legtöbbjük — különösen az asszonyok — először hagyják el hosszú útra kis falujukat, a határmenti Potonyt. Bármennyire is messze van Budapest a jugoszláv határhoz, mégis elért ide a párt, a kommunista elvtársak segítő keze. A Budapesti Autó- és Alkatrészellátó Tröszt patronálja a termelőszövetkezetet és elvtársi segítséggel segítik a tsz-t a felemelkedés útján. A tröszt vendégei voltak a potonyi Micsurin tsz tagjai a mezőgazdasági kiállítás két napján. Végre. . . Elérkezett a 15-e. Hajnalban indult a népes csoport. Az álom elröppent még a hétalvók szemeiről is, amikor a Balatonhoz értünk. Sokan nem látták közülük még a magyar tengert- Külön-külön megcsodáltak egy- egy ,szép villát, élénken figyelték, hol tűnik fel a tükörsima vízen egy füstölgő gőzös, egy gyorsjárású motoros. A forgalmas betonúton vagy az út mentén mindig akadt valami csodálni való a falusi dolgozóknak. Egy-egy dömper, hogy ilyen „autó“ még nem Járt Potonyban. Tekintetük állandóan előre kémlelt, vájjon mikor tűnik fel Pest. Gyorsan telik az idő, fogynak a kilométerek. Székesfehérvár, Velence, s alig kanyarodik néhányat az autóbusz és a távolban megcsillan a Duna ezüstös csíkja: ez már azt jelenti: közeledünk Budapesthez. Csakhamar mellettünk csilingel az első villamos. Már az autóbuszban ismerkednek a várossal. Érdeklő- déssel hallgatják a vezető elvtárs szavait, hiszen mindent úgy akarnak megfigyelni, hogy arra sokáig emlékezhessenek, arról sokáig tudjanak mesélni. A mindenki kedves „Kati nénije“, Gorjanecz Vendelné kedvesen elcsodálkozik a Rákóczi-út emberforgatagában. — Jaj, ennyi embert még sohasem láttam. . . JÓ VOLT MÁR KISZÁLLNI a hosszú út után, a mezőgazdasági állatorvos szaktanácsára. A kis csoport néhány tagja már a sertéseket nézegeti. Marsi elvtárs, az elnök így nyilatkozik róla: ha képen vagy filmen mutatnák, talán még el sem hinném, hogy ilyen sertések is vannak. A Micsurin tsz-nek is állatot kell nevelni, mert földjeinkből csupán megélni tudunk, de jövedelmet így nem hoz. önkénytelenül is mindent a saját termelőszövetkezetükkel hasonlítanak össze és mindent, ami szép és jó, odaképzelnek kicsi gazdaságukba. Azt is kiszámították, hogy két olyan hatalmas sertéssel, amilyenek a kiállításon vannak, gabonabeadási kötelezettségüknek is eleget tudnának tenni. A nyugodt szemlélődést új ötlet szakította meg: — Üzenjünk haza, a potonyiaknak, a családnak. De ki legyen az, aki üzen és mit? •—■ röpködnek a kérdések a levegőben. Marsi bácsi, az elnök és Luft Mihály bácsi, a tsz egyik legidősebb tagja és Gorinecz Mártonná üzennek haza, a falunak, a családnak, örülnek annak, hogy a mikrofon elé állhatnak, elmondják, hogy arra sem nagyon mertek gondolni régen, hogy rádiójuk lesz, nemhogy ők üzenjenek a rádión keresztül. Az idő kerekét megállítani nem lehet, múlnak az órák, a hangoshíradó a kiállítás záróráját jelzi. Sokat láttak a tsz tagjai ezen a napon, de mégsem jutottak a kiállítás minden pavilonjához. Fáradtan, de élményekben gazdagon tértek nyugovóra a közös szálláson. AZ ÉJSZAKAI PIHENÉS elűzte a fáradságot, és másnap reggel friss erővel, jókedvűen várták a potonyi tsz-tagok az autóbuszt, hogy megnézzék Budapest nevezetességeit. At első állomás a parlament volt. Egy darabig szótlanul, némán álltak és hallgatták a vezető szavait, de pár perc múlva otthonosan mozogtak az Országházban és hangos csodálkozástól voltak hangosak a hatalmas márványtermek. Nagy szeretettel járták körül és próbálták ki Rákosi elvtárs helyét és keresték meg a somogyi képviselők helyét. Egykettőre ráakadtak Losonczi Pál és A potonyi Micsurin tsz tagjai nagy érdeklődéssel figyelik a Mezőgazda- sági Kiállítás érdekes és szép lovasbemutatóját. kiállításon, jól esik a járás-kelés. A Csehszlovák és a Német Demokratikus Köztársaság kiállított mezőgazdasági gépei igen megnyerték a tsz-tagok és az egyénileg dolgozók tetszését- Meg-meg- simogattak egyet, mondogatták: -ez is, az is jó lenne nekünk. Mind beljebb és beljebb haladtunk a „vásár városban“, sok a látnivaló és minden óvóintézkedés ellenére is a csoport tagjai el-el- maradoztak. Hát hogyne, hiszen a badacsonyi, onnét tokaji borkóstoló, fagylalt és lovasbemutató, és ki tudja elsorolni, még mi minden csalogatta a kiállítás látogatóit. Az állattenyésztés pavilonjai minden tsz-tagot és gazdát egyformán érdekelt. Gergies Jánosné, a tsz baromfigondozója sokáig állt egy-egy baromfiketrec előtt és érdeklődött, hogyan nevelik fel ilyen széppé, ilyen naggyá a baromfiakat. — Nálunk is lehetne jól jövedelmező baromfiállományt tartani, csak hallgatnunk kellene az Osváth Károly nevére. Jónéhá- nyan kipróbálták Bozsik Józsefnek, a világhírű labdarúgó válogatottunk tagjának a helyét. A sok márványoszlop, arany-freskó láttán Gorjanecz néni azt állította tört magyarsággal: most mi vagyunk a mennyországban, annyi itt a fényesség. A budapestiek kedves szórakozó helye, a Margit-sziget . nagyon megtetszett a potonyiaknak is. — Mennyi itt a virág és milyen sok fajta — hallatszott innét is, onnét is. Alaposan megfigyelték és megcsodálták a Sztálin-hidat. Miután az autóbusz azon is keresztül robogott, megkérdezték: — Voltunk-e már valamennyi hídon? Nem, még egyet nem láttunk. Akkor azon is menjünk végig, hogy otthon elmondhassuk: voltunk Budapest valamennyi hídján. Járás-kelés közben szinte fel sem lehet mérni, mekkora is fővárosunk- De a Gellért-hegyről a Szabadság-szobor lábától némi képet nyerhettek a potonyiak Budapest méreteiről. A következő állomás az Állatkert és a Vidámpark volt. Kedvük szerint szórakoztak itt a potonyi Micsurin tsz tagjai. Marsi elvtárs, a tsz elnöke és Luft Mihály bácsi egy darabig csak nézegették, hogyan szórakoznak a fiatalok, majd ők is kedvet kaptak és nagybátran beültek a szellem- vasútba- Jómagam is kíváncsi voltam, milyen arccal száll majd ki Mihály bácsi. Nagy nevetés közben segítette ki egymást! a két idős bácsi a szellemvasútból. — Na, legalább azt is elmondhatom, jártam a holdban —■ mondja még nevetve Mihály bácsi. Ami érdekes volt és szép, mindazt megtekintették a Micsurin tsz tagjai. Délután az Autó- és Alkatrészellátó Tröszt dolgozói fogadták szeretettel a tsz dolgozóit. Hosszú, virággal díszített asztal mellett vidáman beszélgettek a potonyiak és a budapesti elvtársak, boldogan meséltek a Budapesten szerzett élményeikről. Aztán komolyra fordult a szó Fényes elvtárs üdvözlő szavai után. Torontáli elvtárs felolvasta a tsz és a tröszt szocialista, szerződésének tervezetét. Elmondta, hogy a tröszt dolgozói hogyan akarnak továbbra is segíteni a tsz-nek, többek között az Autó- és Alkatrészellátó Tröszt segítséget nyújt a gazdaság villamosítása során a villany- motorok és villannyal működő gazdasági eszközök (szecskavágó, daráló, stb.) beszerzéséhez és üzembeállításához. A BESZÉLGETÉSBŐL, a hozzászólásokból kibontakozott a tsz munkája. Vannak súlyos hibák, mulasztások Potonyban, baj van a munkafegyelemmel, nem az alapszabály szerint működik a termelőszövetkezet. Pés Ferenc elvtárs, a patronáló bizottság egyik lelkes tagja, aki többször járt már a tsz- ben, ismeri az adottságait, elmondta, hogy nem megfelelő a tsz nyilvántartása. Marsi elvtárs, az elnök hozzászólásában ezt mondta: j Bízom a tagságban és ha nem kell külön-külön mindegyiket a munkára biztatni, ha magukénak érzik a tsz-t, akkor a mi tsz-ünk is felemelkedik- Méltók leszünk a bizalomra és a szerződésben vállalt kötelezettségnek igyekszünk eleget tenni. — Marsi bácsi nem mestere a nagy szavaknak, nem tudta ékes szavakkal megköszönni az Autó- és Alkatrészellátó Tröszt dolgozóinak baráti segítségét, ajándékát, azt, hogy lehetővé tették, hogy a Micsurin tsz részt vehetett a mezőgazdasági kiállításon és megismerhette Budapestet. Hogy mennyi hálával és köszönettel gondolnak a pesti elvtársakra, azt elárulta egymás közötti beszélgetésük és lelkesedésük, ahogy egyszerre emelték fel a kezüket és egyhangúan elfogadták a szocialista szerződést. Búcsúzóul örömmel ürítették poharukat az Autó- és Alkatrészellátó Tröszt dolgozói és a potonyi Micsurin tsz tagjai barátságukra, a tsz megerősödésére, felvirágzására, majd elindult a kis csoport haza, Potonyba. A VÁROS PEREMÉRŐI, még egyszer búcsún intettek a fényárban úszó Budapestnek, ahol any- nyi kedves élményt gyűjtöttek a két nap alatt. Előkerültek a táskákból az ajándékok, amit haza, a gyermekeknek, a családnak visznek. A gépkocsivezető elvtárs figyelmezteti vidám utasait: Sztálinvá- rosba érünk! Néhány percre itt is megáll az autóbusz, megnézik szocialista városunkat, Sztálinvá- rost. Az autóbusz tovább rója a kilométereket. Áz éjszakában először Annuska ajkáról csendül fel a nóta, majd Kató is csatlakozik és egy-kettőre dalol a gépkocsi minden utasa. Hol magyar, hol hor- vát nótát, bánatosat, majd vígat. SUHAN A GÉPKOCSI a sötét éjszakában, viszi haza a potonyi Micsurin tsz tagjait, akik ilyen vidáman, ilyen egyetértőén dolgoznak majd a termelőszövetkezetben is és egy év múlva komoly eredményekről számolnak be a budapesti elvtársaknak. Pintér Ilona Államunk szerető gondoskodása övezi gyermekeinket Mindannyiunk legféltettebb kincse a gyermek. Mennyi, de mennyi bol- 'dogságot fakaszt születése első percétől kezdve á kis ember. Az első ■sírás, a kedves gőgicsélés és az első mosoly, az első botladozó ' lépések, mindmegannyi feledhetetlen szépségű, »nagy eseményként« marad meg az édesanya, édesapa emlékezetében. Van-e olyan felnőtt, aki ne állna meg egy pillanatra meghatott szívvel, mikor zsibongó kis óvodások jönnek vele szemben, szorosan fogva egymás parányi kezét. Vagy akad-e olyan ember, akinek tekintete nem szomorodik el, akiben nem támad mélységes részvét, ha kisgyermek haláláról hall. Mai életünkben már egyre kevesebb az ilyen veszteség okozta gyász, A szeretet ezernyi megnyilvánulása vesz körül minden új kis életet, kezdve a születése előtti időtől, át a növekedési koron, sőt még az ifJ júkoron is túl. Szakképzett orvosok vigyáznak a fövendő édesanyák egészségére,, tanácsokkal látják el és ott állnak mellette akkor is, ha elérkezik a nehéz óra. Ma már nem orvosi segítség nélkül, sötét, levegőtlen szobákban, nyomorúságos körülmények között jönnek világra a kis gyermekek, hanem korszerű, kitűnően be« rendezett, világos és barátságos szü« lőotthonokban látják meg először a napot. A kisgyermeket későbbi éle-> tén is végigkíséri államunk minden« re kiterjedő gondoskodása. Ennek egyik eredményeként me« gyénkben is mindjobban csökken a csecsemőhalálozások száma. Vessünk csak egy pillantást az előttünk fék« vő számadatokra. A csecsemőhalálozások számának csökkenése megyénkben 21% IP o 1920-ban 1949-bep 6'4°/o 1 1953-ban Míg 1920-ban a mostoha körülmények következtében megyénkben 10S újszülött közül 21 pusztult el évente, addig a felszabadulás után ez a szám rohamosan csökkent. 1949-ben már csak 11, 1953-ban pedig 6.4 százalék volt a csecsemőhalálozás. Érdemes összevetni néhány járás 1949-es és 1953-as adatait^ melyekből világosan kitűnik, hogy a‘csecsemő« halálozás százaléka évről-évre alá« csonyabb. A csecsemőhalálozások számának csökkenése az alábbi négy járásban Marcali járás 130/0 6-80/o I 1949 1953 Siófoki járás 11% I 50/0 I 1919 1953 Tabi járás 130/0 1 I 1949 1953 Fonyódi járás )l-7°/o I 5-20/o H 1949 1953 Ma már az újszülöttek 93.6 százaléka marad életben, s növekszik egészséges, erős, boldog emberré. Mi tette lehetővé ennek elérését? Mindennek alapja természetesen új, megváltozott életkörülményeinkben rejlik. Az utóbbi évben a védőnők számát kétszeresére tudtuk emelni, emellett, egészségügyi szerveink létrehozták a Járási Egészség- védelmi Szolgálatokat, ahol a terhes és gyermekes anyák szakorvosi ellátásban és tanácsadásban részesülnek. 1949-ben csak két járás területén működött még ilyen szolgálat, ezzel szemben 1953-ban már hat járás községeit keresik fel rendszeresen a szakorvosok és Védőnők. •Igen nagyjelentőségű továbbá a védőoltások kiterjedt és rendszeres alkalmazása, melyek megakadályozzák a fertőző gyermekbetegségek pusztítását. A csecsemővédelemben nagy feladat hárul a kaposvári kórház koraszülött osztályára is, mely 1953 tavasza óta rengeteg koraszülött kisgyermeket mentett meg az életnek. • • Örömmel olvasták megyénkben az új nyugdíjlörvényrendeletet Megyénkben is örömmel olvasták [ az üzemek, hivatalok és gazdaságok dolgozói a nyugdíjak rendezéséről szóló törvényerejű rendeletet. Röp- gyűléseken, üzemi értekezleteken beszélgetnek róla. Szeptember 21-én a kaposvári erdészet dolgozói előtt Mihályka Ernő párttitkár ismertette az Elnöki Tanács rendeletét és a hozzászólásokból meg lehetett állapítani, hogy milyen is volt a felszabadulás előtt az öregekről való gondoskodás. Aracsi József, aki már 1906 óta erdőgazdasági do'goző. etmondottay hogy nagyon is emlékezetében él még, amikor Székely Majláth György birtokán szolgált és a »gróf úr« juhászát, Galamb László bácsit 52 éves becsületes munkája után elbocsátották. Ez az öreg juhász egy alkalommal elment a »méltóságot gt'óf úr««hoz, hogy valami kegydíjat, vagy végkielégítést esedezzen ki tőle. A hatalmas birtok .korlátlan ura a következő szavakkal küldte el: örüljön annak, hogy a pusztámon felnevelhette gyermekeit« — s. ezzel be is zárult az ügy. Gyermekei támogatására szorult egészen haláláig, akik szintén nehéz körűimé- > nyék között éltek. Csobod Lajos 54 éves- erdőgazdasági dolgozó így beszél: -»A múltban az öregek csak addig voltak jók, amíg dolgoztak. Utána nem törődött velük 'senki. Mennyivel masabb ma a helyzet. Kormányunk már eddig i« számos formában gondoskodott a munkából kiöregedett dolgozókról, de ez a legutóbbi rendelet még bi- zakodóbbá tesz bennünket öreg napjainkra. Én hat év múlva megyek csak nyugdíjba, s addig hozzájárulásként a 2 százalék közel 1500 forintot tesz ki, amit már 3 hónap alatt visszakapok az új rendelet értelmében 1000 forint fizetés után .megállapított nyugdíjként. Majd arról beszélt, hogy most is ■bebizonyosodott: a szocializmusban legfőbb érték az ember, még öreg korban is. Ez még becsületesebb munkára ösztönzi őt és megfogadta, hogy kerületében november 7 tiszteletére október 31-ig 500 köbméter -fa kitermelését és leszállítását befejezi. A többiek is örömmel beszéltek a nyugdíjtörvényről és arról, hogy most már nyugodtan várhatják öreg napjaikat.
