Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-22 / 224. szám
I SOMOGYI NtPLAP Szerda, 1954 szeptember 22. AZ, ORSZÁGGYŰLÉS KEDDI ÜLÉSE Az országgyűlés keddi ülését 10 órakor nyitotta meg Nagyistók József, az országgyűlés alelmöke. Az ül és első napirendi pontjaként Harrer Ferenc képviselő, a jogi bizottság előadója ismertette az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot, melyet az országgyűlés általánosságban és részleteiben elfogadott. Az országgyűlés ezután a tanács okról szóló törvényjavaslat tárgyalására tért át. A javaslat előadója Pa ngrácz Kálmán, a budapesti városi tanács elnöke volt. Pongrácz elvtá rs előadói beszédében kérte az országgyűlést, hogy a tanácsokról szóló törvényjavaslatot a jogi bizottság által javasolt módosításokkal fogadja el. Apró Antal elvtárs hozzászólása Az első hozzászóló Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese volt. A közelmúltban országunk életében két nagyjelentőségű belpolitikai kérdés került előtérbe — mondotta bevezetőben — az egyik a Hazafias Népfront megalakítása, amellyel tovább akarjuk szélesíteni népi demokratikus államunk alapjait, szorosabbra fűzni a hazafias erők összefogását, a másik az országgyűlés mostani ülésszakán megalkotásra kerülő új tanácstörvény és választási törvény, amelynek alapján november végén megtartjuk a tanácsválasztásokat. Mindkét belpolitikai célkitűzés megvalósítása természetesen szorosan összefügg a nemzetközi helyzettel, a béke megszilárdításának feladataival, gazdaságpolitikánkkal, az ország előtt álló egyéb feladatokkal és mindenekelőtt az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődésével, amely a dolgozó nép jóléte alakulásának alapja. Apró Antal ezután ismertette a nemzetközi helyzetet, majd hangsúlyozta : A békeszerető magyar nép ebben a nemzetközi helyzetben kötelességének tartja még elszán- tabban harcolni a békéért, a népek közötti békés együttműködésért. Ezért kíván részt venni az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységében is. Ezután arról beszélt, hogy a párt júniusi határozata és a kor- mányprogramm óta hogyan fejlődik népgazdaságunk. Június óta 1,600.000 dolgozót érintő béremelési intézkedést hajtottunk végre — mondotta. — 1953 június óta mintegy másfél milliárd forintot fordítottunk béremelésre. Ezeknek a béremeléseknek egy teljes évre vonatkoztatott költségkihatása 2 milliárd forint. Most a nyugdíjak újabb szabályozására vonatkozó törvényerejű rendelettel egy olyan — eddig meglévő — hiányosságot, számoltunk fel, amely elsősorban a munkában -kiöregedett dolgozók százezreinek életkörülményeit lényegesen megjavítja. A felemelt nyugdíj lehetővé teszi, hogy az öregek, amikor elérik a nyugdíjjogosultságot, elhagyhassák munkahelyüket és megérdemelt nyugalomba menjenek. Családjuk, hozzátartozóik számára is nagy segítség a nyugdíj felemelése, mert nagy terhet vesz le vállukrólAz új nyugdíj-megállapítás egyben újabb bizonyíték arra is, hogy a mi társadalmunkban a legfőbb érték az ember. Amit a kapitalizmus hosszú évtizedekig nem tudott megoldani, az öregekről való gondoskodást, azt népi demokráciánk megoldotta. Ugyanakkor köztudomású, hogy az előbb felsorolt, több mint 2 milliárd forintot kitevő évi bér-, fizetés- és nyugdíjemelések végrehajtása közben a .fogyasztási cikkek árai 8.3 százalékkal alacsonyabbak lettek, részben az árleszállítás, részben pedig a ■ szabadpiaci árak csökkenése folytán. A megnövekedett reálbér tükröződik a fogyasztási adatokban is. Egy év alatt a kiskereskedelmi forgalom 23.2 százalékkal, ezen belül az élelmiszer 12.2, az iparcikkek forgalma pedig 38.4 százalékkal emelkedett. Különösen növekedett a parasztság vásárlóereje. A falvakban erősen megélénkült a földművesszövetkezeti boltok forgalma, ami elősegítette a mezőgazdaság jobb áruellátását, a falu és város közötti árukapcsolat erősítését. A kiskereskedelem — a kor- mányprogramm óta — átlagosan 32 százalékkal több árut adott el. Ezen belül a falusi szövetkezeti boltok forgalma még nagyobb mértékben, 38 százalékkal emelkedett. Még sok esetben nem tudjuk kielégíteni a lakosság megnövekedett igényeit- A falvakban és a városokban különösen az építőanyagok iránt nőtt meg a szükséglet. A parasztság megnövekedett termelési aktivitásához már sok gépet és szerszámot adtunk, de még mindig hiány mutatkozik ekében, vetőgépben, vasvillábam és egy sor apró mezőgazdasági szerszámban. Intézkedéseket készítünk elő az ipari cikkek minőségének megjavítására. összegezve az eddig elért eredményeket, Apró Antal hangsúlyozta: Az ipar vezetőinek — az 1955. évi tervek elkészítésénél és azok végrehajtása során — fontos kötelessége lesz, egyrészt meglévő kapacitásunk maximális kihasználásának biztosítása a lakosság jobb áruellátása és a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében, másrészt olyan intézkedések kidolgozása és következetes keresztülvitele, amelyeknek eredményeként minél több gyár állítható át a lakosság szükségleteit kielégítő iparcikkek, valamint mezőgazdasági kisgépek és szerszámok gyártására. Gyáriparunk első félévi tervét — a télokozta súlyos nehézségek ellenére — 101.1 százalékra teljesítette. Jelentősen megnövelte az ipar a közszükségleti cikkek gyártását. Ugyanakkor nagymennyiségű gépet, szerszámot adott a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításához. Ez év első hét hónapjában 1837 traktort, 1395 traktorekét, 719 cséplőgépet, 485 vetőgépet, 518 kultivátort, 37.660 mezőgazdasági kisgépet, hatszorannyi műtrágyát, két- szerannyi rézgálicot biztosítottunk a mezőgazdaságnak, mint az előző években. Ez a nagyarányú segítség éreztette jó hatását a tavaszi és nyári mezőgazdasági munkákban, amelyeket dolgozó parasztságunk példásan végzett el. Köszönet és elismerés jár mindenekelőtt munkásosztályunknak á mezőgazdaságnak nyújtott nagyarányú és sokoldalú segítségért! Az új kormányprogramm célkitűzéseinek megvalósítása, a lakosságnak több és jobb áruval való ellátása csak a munka termelékenységének további növekedése, a termelési költségek további csökkentése, a pazarlás megszüntetése útján érhető el. A minisztériumoknak, az üzemek vezetőinek fontos kötelessége, hogy azokat a hiányosságokat, amelyeket az önköltség és a termelékenység alakulásánál látnak, minél hamarabb megszüntessék. Fontos szerepük van ebben az üzemek igazgatóinak, akiknek jogkörét a kormány közeljövőben lényegesen kiszélesíti- A másik fontos terület, ahol elmaradásunkat meg kell szüntetni: a szarvasmarha tenyésztés. Sertésállományunk több mint 1 millióval gyarapodott, a baromfi- állomány lényegesen növekszik, mind nagyobb a piaci felhozatal is. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy termelőszövetkezeteink, egyénileg gazdálkodó parasztságunk jobban használja ki az állatnevelés, az állathízlalás jövedelmező voltát. Ezt segíti elő a kormánynak az az intézkedése, amellyel a hízottmarha árát jelentősen felemelte. Az állattenyésztés fellendítésére jó lehetőséget ad az a körülmény is, hogy kapásnövényeink a gondosan végzett kapálás és gyomirtás eredményeként jó termést adnak. Az elért eredmények világosan mutatják, hogy dolgozó parasztságunk bizalommal van a párt és a kormány új, politikája iránt, s erejét nem kímélve dolgozik a mezőgazdaság továbbfejlesztéséért. Köszönet és elismerés jár dolgozó parasztságunknak azért a nagy erőfeszítésért, amelyet a magyar föld terméshozamának növeléséért, az eredményesebb és jobb gazdálkodásért tesz. Annak ellenére, hogy a kalászosokban a vártnál gyengébbek a terméseredmények, dolgozó parasztságunk többsége becsületesen, a törvény szellemének megfelelően egyenesen a cséplőgéptől teljesítette az állam iránti kötelességét. Vannak természetesen olyanok is, akik az állam iránti kötelezettségüket — bár annak eleget tudnának tenni — nem teljesítik, kibújnak a törvényes kötelezettségek alól. Ilyenekkel szemben a törvény szigorával fogunk eljárni- Külön kell megemlékeznünk arról, hogy az elmúlt év alatt termelő- szövetkezeteink nagy többsége megerősödött, jó termelési eredményeket ért el, s így tagjainak kielégítő jövedelmet biztosít. Nem véletlen, hogy a dolgozó parasztok körében sok szövetkezetünk ma már népszerű és az elmúlt hetekben megyénként többszáz egyénileg gazdálkodó kérte felvételét a termelőszövetkezetekbe és a tavaly kilépett tagok közül is sokan visszaléptek. Dolgozó parasztságunk előtt most új, nagy feladatok állnak az őszi szántás-vetés és betakarítási munkák időben és jó minőségben való elvégzése. Az utóbbi esztendők tapasztalatai azt bizonyítják és az idei tapasztalat is arról győz meg bennünket, hogy dolgocó népünk bőséges ke- nyérchátásának biztosítása érdekében emelnünk kell a kenyérgabona vetésterületét és már az idén ősszel a búza és rozs vetésterületét a tavalyihoz képest 250 ezer kát. holddal kell növelnünk. Dolgozó parasztságunk, de mindenekelőtt a helyi tanácsoknak, a termelési bizottságoknak, nem utolsósorban pedig az új Hazafias Népfront falusi bizottságainak, gondoskodniok kell arról, hogy a szükséges mértékben növekedjék a búza és a rozs vetésterülete. Az állam a terméshozamok növelését minőségi vetőmagcsereakcióval segíti elő. A termelőszövetkezetek, az egyénileg dolgozó parasztok a háztáji területen és ahol csak mód van rá, vessenek kenyérgabonát. A határidőre és jó minőségben elvégzett őszi szántási munkák a jövő évi gazdag termés legfőbb biztosítékai. A most megnyílt mezőgazdasági kiállítás újabb bizonyítéka annak, hogy dolgozó parasztságunkban milyen nagy munkakedv, milyen nagy törekvés van arra, hogy minél nagyobb termelési eredményeket érjenek el, hogy új agrotechnikai eljárásokkal új növényfajtákat honosítsanak meg és növeljék a gabonaféléknél, ipari növényeknél, gyümölcsösöknél a' termésátlagot és a minőséget. A kiállítás nagy látogatottsága azt is bizonyítja, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének ügye mindjobban az egész nép ügyévé, az egész ország ügyévé válik. Országos problémáinkról beszélve — mondotta a továbbiakban — feltétlenül meg kell emlékeznem arról a nagy veszélyről, amit a Dunán levonuló árhullám a nyár közepén okozott. A védekezés gyors megszervezésére és elhárítására a párt, az árvíz- védelmi kormánybiztos, a tanácsok, az árvízveszélyben lévő vidékek lakossága, derék honvédeink, ifjúságunk, a Szovjetunió katonái hősies erőfeszítéseket tettek és sikerült is megakadályozni a gátszakadásokat, így a Duna mentén megmentettünk mintegy 700 ezer kát. hold árterületet. Néhány külföldi ország is segítséget nyújtott az árvízsujtotta lakosságnak. A kormány nevében köszönetét mondok mindazoknak, akik az árvízckozta károk helyreállításában segítséget nyújtottak. A minisztertanács elhatározta, hogy az árvízvédelem hősies munkájában részvevők kitüntetésére emlékérmet alapít. Ezután arról beszélt az előadó, hegy a beruházások, de különösen a nehézipari beruházások csökkentése javította a vásárlóerő és az árualapok egyensúlyát. Több mint 500 millió forint értékű építőanyagot és egyéb fogyasztási cikket szabadítottunk fel az idén a beruházások csökkentése által, nem beszélve arról a jelentős számú munkaerőről, amelyet a népgazdaság más területein, mindenekelőtt a mező- gazdaságban folyó építkezésekhez tudunk felhasználni. Sok szó esik mostanában közvéleményünkben — de különösein Budapesten — a racionalizálásról. Sokan nem látják világosan a folyamatban lévő intézkedések értelmét, gazdasági összefüggéseit. Ezért a kormány fontosnak tartja tájékoztatni a dolgozókat a racionalizálás céljáról és végrehajtásáról. Mi évek óta újból és újból megállapítottuk, hogy az állami munkában, gazdasági életünkben hatalmas méreteket öltött, elharapózott1 a bürokrácia, az aktatologatás, a féles- leges papírmunka. Széles dolgozó rétegek az üzemekben, a falvakban nap mint nap felvetik, hogy feleslegesnek tartják azokat a nagy adminisztrációs apparátusokat, ameJ lyek a gazdasági életben, az állami vezetésben az erős központosítás következtében kialakultak. A túlméretezett minisztériumok, országos jellegű hivatalok elvonták a feladatokat a helyi végrehajtó szervektől; vállalatoktól, intézményektől. Mindent központilag akartak elintézni, irányítani. Ezenkívül a minisztériumok és a vállalatok közé nagyszámban szerveztünk új trösztöket, középfokú irányító szerveket. Ezeknek a létrehozása sok esetben csak drágította a termelést és csökkentette a vállalatok önállóságát. A minisztertanács, látva ezeket a hibákat, szükségesnek látja az állami és gazdasági munkát bénító bürokratikus jelenségek felszámolását, az állami és gazdasági munka lényeges egyszerűsítését: a tervezésben, az anyag- és pénzgazdálkodásban, a számvitel, a statisztika terén és számos más munkaterületen. A racionalizálás a legjobb szakemberek bevonásával indult meg, hogy államapparátusunkat a legalsó szer- vektől a legfelsőkig egyszerűbbé, jobbá, olcsóbbá tegyük, hogy a vezetést megjavítsuk, a vezetők felelősségét növeljük és az államapparátust közelebb vigyük a dolgozó néphez. Az állami szerveknek és a szak- szervezeteknek kötelességük elősegíteni, hogy az elbocsátásra kerülő dolgozók a termelőmunkában minél gyorsabban elhe- lyezkezdhessenek. Az iparban és a mezőgazdaságban ma is körülbelül százezer új munkáskézre van szükség. Biztosítani kell azt, hogy a munkaerő átcsoportosítása a lehető leggyorsabban bonyolódjék le. Ennek érdekében fel kell tárni mindazokat, a területeket, ahol munkaerő szükséges. Gondoskodni kell arról is, hogy a legjobb munkaerőket mindenhol megtartsák. Elsősorban a vállalatnál, intézménynél végzett munkájukat kell figyelembe venni és egyenlő feltételek esetén elsősorban azokat a dolgozókat kell elbocsátani, akik más munkaterületen könnyebben tudnak elhelyezkedni. Figyelembe kell venni az elbocsátásoknál a dolgozók szociális helyzetét, előnyben kell részesíteni a nagycsaládos dolgozókat, az egyedülálló anyákat, vagy családfenntartókat. Apró Antal a továbbiakban a helyi tanácsok eddigi eredményeiről beszélt. Pártunk III. kongresszusa — mondotta — mélyrehatóan elemezte a tanácsok munkáját és világosan rámutatott arra, hogy »a tanácsok tevékenységén keresztül valósultak meg, ha hibákkal is, hol túlkapásokkal, hol lazaságokkal azok az állami intézkedések, amelyek a szocialista iparosítással, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a kulturális forradalom vívmányaival messzemenően előmozdítják a szocializmus alapjainak lerakását«. Emellett „3 kongresszus feltárta azokat az okokat is, amelyek akadályozták a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolatok kiszélesítését. A tanácsok négyesztendős munkájának politikai, gazdasági, szociális, kulturális eredményeiről megcáfolhatatlan tények tanúskodnak. Különösen áll ez a kormányprogramm óta eltelt időre. 1954 első félévében mintegy 80 ezerrel több hozzászólás és mintegy 5600-zal több javaslat hangzott el a községi tanácsüléseken, mint 1953 első félévében. Jóllehet a tómegkapcsolat elmélyítése terén az elmúlt években jelentős hiányosságok voltak, mégis számottevő az a siker, amelyet a széles néptömegeknek az állami munkába való bevonása, a tanácsok és a nép összefogása területén elértünk. A tanácsok tagjai többet mennek a nép közé, gyakrabban beszélik meg a dolgozókkal a közös gondokat, a tennivalókat. Tanácsaink a lakosság mind szélesebb tömegeire támaszkodva végzik munkájukat. Ez a fejlődés szinte kézzelfoghatóan mutatkozik meg az állandó bizottságok statisztikájában. 1954 I. negyedévében 16.405 megyei, járási, városi és községi állandó bizottság működött, csaknem 5 ezerrel több, mint 1951 IV. évnegyedében. Az állandó bizottságok mellett dolgozó önkéntes társadalmi aktivisták száma 1954 I. negyedében kereken 288 ezer volt, vagyis négyszer akkora, mint 1951 IV. negyedében. Tanácsainknak le nem becsülhető részük van termelőszövetkezeteink fokozatos megszilárdításában, a tartalékjföldek művelés alá vételében, a növénytermelés és az állattenyésztés jó módszereinek terjesztésében, a mezőgazdasági munkakampányok időbeni s egyre jobb elvégzésében. Tanácsaink javuló munkájának köszönhető, hogy a helyi állami és szövetkezeti ipar fellendülésben van. valamint az, hogy a magánkisipar: szükséges mértékben fejlődött. A helyi állami ipar termelésének értéke 1954-ben hétszer akkora lesz, mint 1951-ben volt. A kisipari szövetkezetek ebben az évben 1951-hez képest három és félszeresére emelik tarmelésüket. A pártkongresszus azt a feladatot állította elénk, hogy az új tanácstörvényben szélesítsük, erősítsük tovább az új néphatalom alapjait, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a dolgozó nép hatalmát. A tanácstörvény vitája világosan bizonyítja, hogy a magyar nép, a munkások, parasztok, dolgozó értelmiség nagy érdeklődést tanúsítanak a közügyek, a politikai kérdések, az ország sorsa iránt. A tanácsok tagjainak megbízatása folytatta Apró Antal — az alkotmány értelmében 1954 október 22-én lejár. A minisztertanács olyan értelmű előterjesztéssel fordult a Népköztársaság Elnöki Tanácsához, hogy az új tanácsválasztásokat november 28-ra tűzze ki. Az új tanácstörvényt, amely tovább erősíti hazánkban a dolgozó nép hatalmát, pártom és magam nevében elfogadom — fejezte be felszólalását Apró Antal elvtárs.
