Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-08 / 212. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Akik életüket adták a forradalomért Darázs József tanácselnök elvtárs kivívta községe bizalmát A Balaton szerelmesei A MAGYAR 00 IGOZÓk PÁRTJA MEGYEI P ÁRI F b ízót TS ÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 212. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1954 szeptember 8. i - ­... "L­legyenek agronómiák a mezőgozdaságleilesztési Programm megvalósításának élharcosai Gépállomási agronómusok megyei tanácskozása Az egész ország, ’s így megyénk mezőgazdasági dolgozói is nagy len­dülettel fogtak hozzá pártunk és kor­mányunk mezőgazdasági határoza­tának megvalósításához. Einnek a munkának szervezői és irányítói a mezőgazdasági szakemberek, gépál­lomási vezető agronómusok, s a tsz-ekbe beosztott agronómusok. Most, amikor a jövőévi gazdag ter­més biztosításának alapjait rakjuk le, nagy feladat vár megyénk agro- nómusaira. Ezek megvitatására jöt­tek össze megyei tanácskozásra a gépállomási vezető agronómusok és a tsz-ekben dolgozó agronómusok. Az élőadást Kiss István elvtárs, a Gépállomások Megyei Igazgatóságá­nak főagronómusa tartotta. Beszá­molójában elmondotta, hogy agronó- musaink februárban és márciusban kerülték jelenlegi munkahelyükre, s többen varnak közülük, akik ezalatt a rövid idő alatt is sokat segítettek a tsz-eknek gazdálkodásuk iövedel- mezőségének fokozásában. Példaké­pül lehet állítani agronómusaink elé Huminszki János elvtársat, aki szír vós, kitartó munkával elérte, hogy a balatonkilitd Dózsa tsz megyénk legjobb tsz-ei közé küzdötte fel ma­gát. Harcos helytállás, s a nehézségek­kel való bátor szembenézés jellemzi Kamarell elvtárs munkáját is, aki az ádándi tsz agronómusa. Becsülete­sen és eredményesen dolgozik Bá­nyai elvtárs is, a darányi gépállo­másnak az aranyospusztai Béke tsz- be beosztott agronómusa. Minden­kor szem előtt tartja a szentgálos- kéri tsz érdekeit Rúzsa József agro- nómus, s igyekszik érvényt szerezni a fejlett termelési módszereknek. Az eredmények mellett azonban még sok a hiányosság is. Általában elmondhatjuk, hogy bár a tsz-ek a legtöbb helyen magasabb termés­eredményt értek el gabonából, mint az egyéni gazdák, mégsem takarít­hattunk be ezen a nyáron olyan ga­bonatermést, amilyet a mezőgazda- sági határozat előír. Ennek főleg az az oka, hogy a múlt ősszel a vetés­nél még nem álltak ott a szántóföl­dek szélén a mezőgazdasági szakem­berek, s csupán a tavaszi fejtrágyá­zásban, s a gabonák gyomtalanításá­ban, valamint az aratásban, betaka­rításban és csépiéiben érvényesült szaktanácsuk. Ahhoz azonban, hogy a következő évben elérhessük a hatá­rozatban megjelölt gabonatermést, egész évben — a vetéstől a betaka­rításig — sok segítséget tudnak ad­ni agronómusaink. Éppen ezért szük­séges, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat jól irányítsák. Fordítsa­nak különös gondot a talaj termő- erejének fenntartására, sőt fokozá­sára, s mindenütt a legmegfelelőbb talajelőkészítési munkát végeztessék el a gépállomás dolgozóival, a ter­melőszövetkezetek tagjaival. Szor­galmazzák a trágya kihordását és mielőbbi leszántását. Szervezzék meg a még kintiévé kombájnszalma azon­nali betakarítását. Hassanak oda, hogy a szelektorokat haladéktalanul munkába állítsák. Végezzenek agro­nómusaink gabonacsíráztatási pró­bát s ennek eredménye alapján ál­lapítsák meg a vetőmagszükségletet. Ahol erre mód és lehetőség van, vet­tessék keresztsorosan az őszi kalá­szosokat és magyarázzák meg ennek termésfokczó, hatását. Tudják az agronómus elvtársak, hogy a bő termés előfeltétele az, hegy jól—előkészített talajba minél korábban és miinél jobb minőségű magot vessünk. Tegyenek hát meg mindent az ország jövőévi nagyobb kenyere biztosításának érdekében. Nagy figyelmet szenteljenek az őszi betakarítási munkáik, gyors és szer­vezett elvégzésének. Ha ugyanis las­sú a betakarítás -üteme, úgy háttér­be szorul a vetés, mivel sok kapás- növény helyére őszi kalászos- kerül. Ezt meg kell előzni, mivel bizonyta­lan az őszi időjárás s egy hosszabb' ideig tartó őszi esőzés következté­ben annyira nedvessé válhat a ta­laj, hogy napokig, esetleg hetekig nem lehet rajta gépi munkát vé­gezni. Az őszi betakarítási munkákhoz tartozik az is, hogy minél nagyobb területen kombájnnal arassuk a napraforgót. Ez a tsz-ekbe.n sok mun­káskezet szabadít fel és lehetővé te­szi, hogy a gép után időben letaka­ríthassák a szárat, s időben elvé­gezhessék az őszi mélyszántást. Sú­lyos hiba az, hogy egyes gépállomá­saink nem tartják szívügyüknek a tsz-ek munkáinak minél nagyobb fo­kú gépesítését. Az oszlopán! Győze­lem tsz vezetői pl. kérték a puszta- kovácsi gépállomást, hogy az 5 hold csillagfürtjük betakarításához ad­jon kombájnt. Nagy mulasztást kö­vetett el a gépállomás akkor, ami­kor mind a három kombájnját üzemképtelen állapotban hagyta egész idáig, de azzal is sokat ártott a tsz előrehaladása ügyének, hogy megtagadta az említett munka el­végzését. Ezután arról beszélt Kiss elvtárs, hogy minél több helyen segítsenek a gépállomások a termelőszövetkeze­teknek a burgonyabetakarításban. Az elmúlt évben pl. Fonóban kor- mányilemez nélküli ekével szántották ki a burgonyát, s ezt a módszert eredményesen lehet alkalmazni a répaszedésnél is. A kapásnövények termésének betakarításában nagy se­gítséget adhatnak gépállomásaink vontatóikkal. Ügyeljenek az agronó­musok a termények, különös eh a burgonya és a répa gondos tárolásá­ra, nehogy az a tél folyamán ve­szendőbe menjen. Általános irány­elvként szabta meg a beszámoló, hogy mélyszántást csak a vetőszáin- tás befejezése után végezzenek, ügy szervezzék meg a munkákat az ag­ronómusok, hogy a vetést október 25-ig, az őszi mélyszántást pedig no­vember 20-i,g befejezhessék. Az agronómusok munkája termé­szetesein nem. merülhet ki a napi feladatokra való mozgósításban. Ne­kik tovább kell látniok, s az a fel­adatuk, hogy a gyakorlatban bevált tudományos módszereket honosítsák meg a termelőszövetkezetek gazda­ságának minden ágában. Segítsenek a termelőszövetkezeteknek az üzem- szervezési problémák megoldásában, mérjék fel a tsz-ek munkaerejét, s gépi munka szükségletét, s ezek fi­gyelembevételével készítsék el a tervet. Gondoljanak már most arra, hogy az őszi. kalászosok fejtrágyázá­sához mennyi műtrágyára lesz szük­ség a jövő tavasszal. A termelőszövetkezetekbe beosz­tott agronómusok véssék jól emlé­kezetükbe, hogy nemcsak a tsz nö­vénytermeléséért, hanem a szövetke­zet egész gazdálkodásáért felelősek. Ebbe pedig beletartozik az állatte­nyésztés is. Segítsenek hát a tsz-ek­nek az állatállomány fejlesztésében, s ahol erre szükség van, tegyenek javaslatot az állatok selejtezésére és továbibtenyésztésre alkalmas egye- dek beszerzésére. Készítsék el a ta­karmánymérleget, s különös figyel­met fordítsanak a silótakarmányok etetésére. Amellett, hogy résztvesz- nek a termelőszövetkezet munkája irányításában, az ;s . fontos köteles­ségük, hogy szakmai előadások tar­tásával emeljék a tagok szaktudá­sát. Elsősorban a fejlett agro- és zootechnikai módszerek jelentőségét ismertessék velük. Az előadáshoz számosán hozzá­szóltak. A felszólalásokból kitűnt, hogy agronómusaink többsége felelős­séggel végzi munkáját s igyekszik mindent megtenni azért, hogy a ter­melőszövetkezeték a jövőben még jobb eredményeket érjenek el, s tag­jaiknak — s az országnak — több élelmet, s boldogabb életet biztosít­sanak. Mi újság1 Barcson? ÉLRE TÖRT A KÖZSÉG Nagy most az izgalom Barcson, versenylázban ég­nek a gazdák. Az történt ugyanis, hogy a barcsi dol­gozó parasztok az őszi munkák sikeres elvégzésének érdekében nemes vetélkedésre társul hívták a siófokia­kat. Most aztán egyikük sem akar szégyent vallani, s iífct. is, ott is szinte ég á munka a dolgos kezek alatt. Természetesen a kihívó fél: Barcs akar az első lenni. Hogy aztán megnyerik-e a versenyt, az már rajtuk áll, szorgalmukon, iköteilességtudásukon, lelkiismeretes munkájukon. No, de most azt nézzük meg, miként állnak a bar­csiak jelen pillanatban. A legutolsó értékelés azt mutatja, hogy a járás legjobb, mindenben példamutató községét megillető első helyet ők foglalják el. Az őszi trágyázásra váró 680 kát. holdnyi terület 84 százalékára már kihordták a trágyáit, a felszántandó föld 94 százalékán pedig már új, friss barázdák húzódnak. Az ősziárpa mind egy szemig földbe került, s a még hátralévő ősziek vetését is megkezdték a minap. De hadd dicsérjük a barcsiakat még tovább. Meg­érdemlik, mert adójukat mindannyian befizették, s mire a harmadik negyedév végére érünk, e tervük tel­jesítésében 110 százaléknál tartanak majd. Beadásban szintéin példamutatóak, amit bizonyít, hogy a község­ben egyetlen egyszer kellett csak transzferálást alkal­mazni: Oitártics Imrénél, akinek jelentős összeg* — 12 ezer forint — adóhátraléka volt. JÓL DOLGOZIK A TERMELÉSI BIZOTTSÁG Ha a siker titka után érdeklődünk, minduntalan a termelési bizottság nevével találkozunk. Őket dicsé­rik a dolgozó parasztok, a tanács, a pártszervezet egy­aránt. Remek gazdákból áll ez a bizottság, melyben Tóth Szabó Lajos, Csenfci Lajos, Henézi Lajos minta­gazdák neve a legismertebb. S ahogy keresztnevük is egyforma, ugyanúgy egyformák a kiváló eredmények elérésében, a jó munkára való serkentésben is. A női nemnek szintén nagy ott a becsülete, minta- gazda köztük is akad. Ilyen pl. a nagyszerű Kalló Ist­vánná, akinek 14 mázsa búzája termett holdanként az idén, s ahogy ő mondja, jövőre még többet fog beta­karítani belőle. Rajtuk kívül hadd emlékezzünk meg" még egy mimtagazdáiról, Borbély Jánosról, aki Káno­néval együtt ókukoricából tett eleget egész évi kuko- rícabeadásáinak. Nincs gondjuk más egyéb beadásra Az első: Mint látjuk, a község lakói szorgalmasan munkál­kodnak lakóhelyük, szülőfalujuk becsületéért. Éppen ezért joggal elvárhatják az illetékesektől, hogy kíván­ságaik meghallgatásra találjanak. Itt van például a lakások kérdése. 260 lakásigény- lés fekszik a községi tanácsnál, melyeket egyelőre még elég lassú ütemben tudnak csak kielégíteni. Éppen ezért teljesen érthetetlen a barcsiak számára az, hogy a gyógyszertár felett lévő hét, és az állomással szem­beni öt romos lakást — melyeket kevés költséggel ki lehetne javítani — miért nem állítják már helyre? Máért nem gondoskodik rendbehozatalukról sem a községi, sem a járási, sem a megyei város- és köz­séggazdálkodási osztály —, amikor az ehhez szükséges pénzt már réges-régen kiutalták! Barcs község lakói szeretnék tudni, hogy az illetékesek mire várnak, s meddig várjanak még ők? !... sem, mivel jó gazdákként mindig a haza iránti köte­lesség teljesítését tartották elsőnek és a legfontosabb­nak. Az ilyen, valamint hozzájuk hasonló, élenjáró gazdáikból álló termelési bizottság aztán tud is jól dol­gozni, mozgósítani az időszerű feladatokra, tud segí­teni és tagjainak személyes példamutatásával tud hat­ni a lassúbbakra, a nagy eredményeket ritkábban el­érő dolgozó parasztokra is. Azonban nehogy megtorpanjanak most a barcsiak, nehogy elkápráztassák őket a szép eredmények. Csak tovább, így tovább! Még nagyobb lelkesedéssel, még nagyobb akarással, még tágabfo és elmélyültebb isme­retekkel, még szorosabb összefogással. Hisszük, hogy az ő példájuk az eddiginél sokkal nagyobb lendületet fog adni a járás lemaradt, lanyhább községeinek is. a Megyei Útfenntartó Vállalat még mindig késik. Úgy látszik, az őszi esők segítségére várnak, hogy az por- talamítson helyettük... És a harmadik: A Somogymegyei Moziüzemi Vállalat címére is panaszt küldenek, még hozzá nem elsőízben és nem is kicsit. A község egyetlen mozijának belső vakolata ugyanis egyhelyütt leomlott, másutt vastag penészré­teg fedi. A székek rosszak, s ha valaki mégis le akar ülni, óvatos kísérletét nem a film zenéje, hanem á padló nyikorgása, recsegés-ropogás kíséri. A helyisé­get rendetlenül és rendszertelenül takarítják, ezért ál­landóan piszkos. A hiányos szellőztetés következtében pedig olyan rossz a levegő, hogy előadás végére a gőz majd felveti a mennyezetet. A barcsiak igen nyugodt emberek, különösen, ha szép filmek nézéséről van szó, azonban most az egyszer, úgy látszik, már fogy­tán a türelmük. NÉHÁNY kívánság A második: Az utcák portalanítására szintén tekintélyes ösz- szeget kapott Barcs, azonban ennek megvalósításával Befejezésül csak annyit, hogy mindezen »illetékes szervektől« a jól dolgozó barcsiak figyelmesebb gon­doskodást, jobb munkát várnak. ................................................................ A ZÁRSZÁMADÁS MEGGYŐZI AZ EGYÉNIEKET A TÓTÜJFALUI HATÁRŐR tsz nem nagy múltra tekint vissza. 1952-őt írtunk, amikor 12 ember összeállt, hogy a közösben próbál­ják meg további boldogulásukat. 1945-ben ugyan azé lett a föld, aki megműveli, azonban mégsem ment minden könnyen. Valami új, szebb életet képzeltek az eddigi helyére. így történt azután, hogy látva az eredményeket, a Határőr tsz-ben egyre többen lettek- 1953— ban már 42 volt a tagok száma. De azon az őszön megszakadt a békés további fejlődés. Nyugtalan­kodni kezdtek az emberek. Volt egypár olyan tag, aki megunta a társas gazdálkodást. —1 Jobb életünk lesz — hajto­gatták —, csak menjünk ki in­nen. — Már annyira ment a do­log, hogy aratás után a közös szé­rűből széthordták a gabonát és az egyik udvarban beállították a cséplőgépet is. Nem akartak közö­sen szántani, vetni .sem. — Aki szántott — mondták —, majd meg is fizeti a gépállomásnak. Jankovics Pál elnök azonban ember volt a talpán. Sikra szállt a szövetkezeti vagyon megvédéséért. Segített a pártszervezet is. A ga­bonát mégis csak a közös szérűn csépelték el. Még az őszön földbe került a mag is. 18-an rrfaradtak, az igaz, de mégsem veszett kárba az egy éves munka. Mostani ered­ményeikről pedig, amelyekre mél­tán büszkék, szívesen beszélnek még az egyénileg gazdálkodók is: — Mindegyik tsz-tag egy-egy hízót kapott- Munkaegységenként 4 kg búzát osztották előlegként — mondja Kecskés Pál 13 holdas dol­gozó paraszt. De igaz is, vessük csak össze: AZ ELMÚLT ESZTENDŐIÉIN Jankovics János az élért 417 mun­kaegysége után 15.79. mázsa ke­nyérgabonát, 4.79 mázsa takar­mánygabonát, 10 mázsa kukori­cát, 4 mázsa burgonyát, 12.9 má­zsa1 szálastakarmányt, 41 kg cuk­rot és 1355 forintot kapott. Most a Pataki-család előlegként közel ,25 mázsa búzát vitt haza. Pedig nem is sikerült úgy a búza, mint számították. De osztottak más szá­lastakarmányt, kukoricát és a ta­valyi 3.25 forint helyett 24 forin- tott munkaegységenként. Patakiék pl. 15.914 forintot kaptak. A tsz jövedelmének legfőbb for­rása az állatállomány. Az idén is 162 ezer forintot vettek be az ál­latokból. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a Sertéstenyésztésre, hiszen eddig ez hozta a legtöbbet: 70 malacot és 20 hízót adtak el az idén. Már megtették a kezdeti lé­péseket, hogy a nekik legjobban megfelelő hús- és zsírsertéseket neveljenek: a mangalica-anyákat berksirivel keresztezik. SZÉPEK AZ EREDMÉNYEK, különösen, ha számításba vesszük, hogy mindezt egy év alatt érték el szorgalmasan, becsületesen dolgoz­va. Reméljük, a zárszámadás meg­győzi azokat az egyénieket, akik szívesen beszélgetnek a tsz-tagok- kal az eredményekről, hogy közö­sen könnyebb s jobban meg is éri gazdálkodni és legközelebbi láto­gatásunk alkalmával ott találjuk őket is a szorgos tagok sorában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents