Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
Vasárnap, 1954 szeptember 5. SOMOGYI NÉPLAP Javult a DISZ szervezeti élet a marcali járásban VITASSUK MEG AZ ÜJ TANÁCSTÖRVÉNYTERVEZETET Járási DISZ-bizottságadnk között a marcali eddig nem a legjobbak közé tartozott. A DISZ apparátus tagjai között sem volt jó a munkához való viszony. Nem is csoda, hisz a titkár sem mutatott ebben nekik jó példát. Napokig, hetekig, sőt hónapokig tétlenkedtek az íróasztal mellett. Csak éppen azt a munkát végezték, amiért már a „fülüket rágta“ a Megyei DISZ Bizottság. Az elvtársaknak nem volt jó a kapcsolatuk a járási párt-végrehajtóbizottsággal, a tanáccsal és más tömegszervezetekkel, ami kihatott a munkára is. Már tekintélye sem volt a Járási DISZ Bizottságnak a fiatalok körében, egyáltalán nem hallgattak rájuk. A járásban pangott a szervezeti élet és nagyrészt felbomlottak a szervezetek. De ma már a járási DISZ apparátusban is történtek változások. Szabó István elvtárs, mint új titkár, minden feladatot a Járási Párt-Végrehajtóbizottsággal megbeszél és annak segítségével hajtja azt végre, kollektiven az apparátus tagjaival. A járás 32 községében és az állami gazdaságokban és nagyobb munkahelyeken a DISZ szervezetek újból életrekeltek. Élnek szervezeti életet, tartanak ifjúsági napokat. Ezen kívül a nyári mező- gazdasági munkákban szervezett brigádokban vettek részt, mint arató- és cséplőbrigádok. Jó munkájukat mutatja az a tény is, hogy a járásban eddig 175 hallgatót válogattak ki az októberben induló DISZ Petőfi iskolára. Már csak két község van hátra, ahol még az oktatási forma nincs meg, de szeptember közepére már itt is rendben lesz az oktatás előkészítése. Hogy az eddigieknél még eredményesebb munkát tudjanak végezni a marcali fiatalok, az szükséges, hogy a Járási Párt-végrehajtóbizottság még többet foglalkozzék az ifjúság problémáival, hogy azok közelebbről is megismerjék a párt politikáját s megszeressék a pártot, elfogadják annak vezetését és aktív harcosad legyenek a szocializmus építésének. Propagandisták megyei tanácskozása Falusi propagandistáink szombaton megyei tanácskozásra lőttek össze Kaposvárott, hogy megvitassák, mit kell tenniök a jövőévi párt oktat ás. sikeres beindításáért. A vitanyitó előadást Szántó József elvtárs, a Megyei Pártbizottság agit.-prop. titkára tartotta. Rávilágított arra, hogy a tanulás a kommunisták egyik legfontosabb kötelessége. Értékelte az oktatási évre való felkészülés eredményeit, s feltárta a tapasztalt hiányosságokat. Bírálta azokat a pártszerveket és pártszervezeteket, amelyek nem fordítottak kellő gondot a propagandisták és hallgatók kiválogatására. Különösen hangsúlyozta a propagandisták megtisztelő párt- megbizatását, s kérte, hogy becsülettel végezzék munkájukat. A hozzászólók főleg négy kérdéssel foglalkoztak: saját maguk egyéni felkészülésével, a hallgatókkal való kapcsolatukkal, a tananyag megrendelésével és azzal, hogy milyen segítséget kapnak a »Propagandista« c. folyóirattól. Több propagandista multévi jó tapasztalatairól beszélt. A fonyódi tőzegtelep propagandistája elmondta, hogy tavaly is azok a foglalkozások voltak eredményesek, amelyekre elsősorban ő maga, de a hallgatók is alaposan felkészültek. Pártszervezeteink többsége megértette az oktatás jelentőségét és megvetette a sikeres tanulás alapjait. Egyes helyeken azonban bajok vannak a felkészülés körül. A bala- tonkiliti gépállomás propagandistája, Czár Gyula elvtárs még most sem tudja, kik lesznek hallgatói. Berzencén sem válogatták még ki a hallgatókat, s az anyagot sem rendelték meg. A tanácskozás rámutatott arra, hol vannak még hibák. Ha még ma hozzáfogunk ezek kijavításához, úgy bizakodással várhatjuk az oktatás kezdetét. Megszerettem a bányát Most, amikor a negyedik Bányásznapot ünnepeljük, eszembe jut az a pillanat, amikor 1949 márciusában a komlói Kossuth-aknán először szálltam le a bánya mélyébe. Hamar megszerettem a bányászéletet, annál is inkább, mert paraszt-családból származom és a múltban nem sok jóban volt részem. Nem bántam meg elhatározásomat. Most mindjobban meggyőződök arról, hogy pártunk és kormányunk megbecsüli a bányászokat, hogy ma már biztonságban van a bányász élete, nem úgy mint a múltban. Ma már korszerűen felszerelt bányaüzemek várják az új bányászokat. Ambrus Mihály vájár. A kiskereszturi tanács örömmel üdvözli a tanácstörvénytervezetet Kiskeresztur község közvetlenül a somogy-baranyai határ mentén húzódik meg. A kis falu ablakszemei már a szomszédos megye dombvidékeit szemlélik. A múltban a távoli vasútállomás és a megfelelő utak hiánya miatt eléggé elzárt életet éltek a község dolgozói. A felszabadulás után azonban új bekötőútat, villanyt, egészségházat és kultúrházat kaptak. Rövid néhány év alatt hatalmas változás történt a lakosság életében. A községi tanács megalakulása óta itt is befolyásolta az új köz- igazgatás a falu fejlődését. A tanács számos létesítménynek volt a kezdeményezője, ugyanakkor sok esetben segített a dolgozókon ügyes-bajos dolgaik elintézésében Vince István községi tanácselnök örömmel üdvözölte az új tanácstörvény-tervezetet. — Igyekeztünk eddig is a legjobb munkát végezni — mondta Vince elvtárs —t teljes egészében azonban mégsem tudtunk eleget tenni feladatunknak. Sok esetben rendeletek béklyói akadályozták meg terveinket. A múlt évben például kövezni akartuk a járdákat, mivel rossz idő esetén szinte lehetetlenné vált a közlekedés, célunkat mégsem tudtuk megvalósítani. Tervünkben nem szerepelt ez a kiadás, tehát nem is valósig hattuk meg. Az építőanyag használatlanul halmozódott, a dolgozók pedig gyakran bokáig jártak a sárban a rossz utakon. Most ezt a kérdést is megoldhatjuk. A tervezet számos feladatot ró ránk, de ugyanakkor újabb jogokat is biztosít, önállóbbá vált a tanács, a VB-tagok határozottabban merik végezni munkájukat. Vince István ezután a választó- körzetekről beszélt. Helyesnek tartja, hogy a tanácstagokat körzetenként választják és mindegyik megválasztott köteles beszámolni választóinak, felelősséggel tartozik a dolgozóknak. Eddig 21 tanácstag működött Kiskereszturon. Sokan azonban csak viselték a megtisztelő beosztást. Rendszertelenül végezték feladatukat, vagy egyáltalán nem törődtek kötelezettségükkel. A mulasztásoknak soha nem akadt gazdája. A jövőben csupán 11 tanácstag végzi a teendőket, de minden remény meg van arra, hogy a szinte felére csökkent taglétszám jobban elvégzi a feladatát, mint elődei. — Érthető, — fejezte be véleményét Vince István —, mert a dolgozók bízták meg a tanács tagjait megtisztelő feladatukkal és a dolgozik kérik számon munkájukat is. Á tanács és a lakosság kapcsolatáról Pártunk III. kongresszusa megvitatta tanácsaink eddigi munkáját, kiemelte ereményeiket, s egyben felfedte hibáikat, a hibák okait, ugyanakkor megmutatta azok kijavításának módját. Az új tanácstörvénytervezet az eddigi tapasztalatok alapján, a kongresszus határozatait megvalósítva, törvényes bázist ad a további egészséges fejlődésnek. Az 1950-es tanácsválasztás nagy lépést jelentett népi államunk fejlődésében. A jelenlegi tanácstörvénytervezet — mondhatjuk — új fejezetet nyit a szocialista államapparátus kiépítésében. Még fokozottabban biztosítja a demokratizmust az államapparátus munkájában. A tanácstörvénytervezet széleskörű megvitatása a dolgozók körében, bizonyítja a demokratizmus széleskörű érvényesítését. A tanácsok további fejlődésének egyik igen fontos tényezője — mint az eddigi tapasztalatok mutatják — a lakossággal való eleven, széleskörű kapcsolat kifejlesztése, állandó erősítése. A tömegkapcsolat további erősítését nagymértékben segíti a tanácstörvénytervezet azon része, amely kimondja, hogy a tanácstagokat választókerületenként kell megválasztani. A választás ilyen rendszere lehetővé teszi, hogy a választók közvetlenül ellenőrizzék a megválasztott tanácstag munkáját. Lehetővé teszik azt, hogy a tanácstag közvetlen kapcsolatba kerüljön azokkal, akik megválasztották, érdekeiket mint tanácstag, képviselje. A helyi tanácsok munkájának megjavítását segíti elő a 6. paragrafus 3. bekezdésének a) és b) pontja is, amelyek kimondják: a) A tanács figyelemmel kíséri a működési területén lévő, a tanács kezelésébe nem tartozó állami vagyon kezelését, illetőleg a tanács alá nem rendelt gazdasági és egyéb szervek működését és segítséget nyújt azoknak. b) Megvitatja a tanács alá nem rendelt gazdasági és egyéb szervek működésével kapcsolatos beszámolókat, javaslatokat tesz és segítséget nyújt munkájuk megjavítására. Ehhez csupán azt szeretném megjegyezni, feltétlenül szükséges, hogy az érintett szervek felettesei megfelelő intézkedéseket adjanak annak érdekében, hogy a feriti pontok a gyakorlatban meg is valósuljanak. Ezt fontosnak tartpm azért, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes gazdasági szervek — amelyek rtem tartoznak közvetlen a tanács , hatáskörébe — nem szívesen vették, sőt esetenkint meg is tagadták a tanács által kért felvilágosításokat saját működésükről. Javaslom a III. rész I. fejezet 53. paragrafusát kiegészíteni a következő szöveggel: felettes szak- igazgatási szervek — minisztériumok —i mielőtt létrehoznának; vagy megszüntetnének valamely szociális, kulturális vagy gazdasági szervet, ezt előzőleg az illetékes területi végrehajtóbizottsággal tárgyalják meg. így elkerülhető lenne az, hogy csak akkor tudjon a VB meg ilyen dolgokat, amikor az egyes szervek már működnek, vagy megszüntették őket. Virányi István, Bódis István Megyei Tanács. az ólaknál is — barátságosan berendezett, fehérfalú, sárgára sikált pad- lójú szobák nyújtják a szolgálati helyiséget. Mosdó, fehér törülközők, szappan, leterített asztal, puhapár- nájú ágy, rádió mindegyikbe. Úgy-e értik, miért említettem már a legelején olyan lelkesedve ezt a nagy rendet?! Szinte hihetetlen, hogy mindig így van ez! El is mondom kétkedő gondolataimat Györgyim Kolufnak, de ő röviden és komolyan válaszol: »Nálunk mindig így van. Hisz ez a sajátunk, a mi portánk. Nekünk kell vigyázni rá és rendben tartanunk, mindenki tudja, mi a kötelessége. A rendre és tisztaságra vigyázni nálunk: törvény. Szigorú fegyelem kötelez ennek betartására mindenkit. Nem igen akad itt rendetlen, vagy hanyag ember«. A lovakhoz megyünk át ezután. Ugyanaz a kép fogad bennünket itt is. A gyengébb, vagy javításra szoruló állatokat külön tartják, különleges gondozásban részesítik őket. Megnézzük a sertéseket is, öröm rájuk tekinteni. Egyre jobban meggyőződünk arról, hogy kitűnő gazdák a »Kirovbeliek«. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Következő állomás a juhakol. Itt találkozunk a pirospozsgás-arcú, ősz hajú Jankó Balevvel. Régen 4.5 hektáron tengette életét, ma — a szocialista munka hőse. ö a tsz-ta- gok büszkesége, mindnyájunk példaképe. Tisztelik, szeretik, a szerény, csendes, szorgalmas embert, ki háromtagú családjával együtt 1200 munkaegységet szerzett az elmúlt esztendőben. 85 mázsa búzát, 100 liter bort, 135 kg túrót, sajtot és más tejterméket, 85 liter napraforgó-olajat, 43 kg gyapjút, 3.5 mázsa burgonyát és 5.000 lévát kapott érte. Elismerően szorongatjuk kezét, de ő elhárítja a dicséretet: »Van aki nálamnál is többet szerzett. Ott van például Csabanov elvtárs, aki csak búzából 10 tonnát kapott. Épített is magának új házat«. »Eiha, ez már igen!« — bólogattunk. De ő tovább folytatja: »Vagy itt van az elvtársak mellett az »öreg«, akinek régen 2 hektár volt a »birodalma« — mondja tréfásan Jankó Balev és a mellettünk álló Györgyim Kolufra mutat: »ő sem utolsó ember ám! Mondd csak el gyorsan, mit kerestél be?!« S már hallom is: 50 mázsa búza, 5 mázsa kukorica, 45 liter olaj, 70 kg túró és még sok egyéb, ezenfelül 3000 léva. A lánya most érettségizett, ősszel az orvos-egyetemre megy Szófiába. »Tanulhatnak a gyerekek. Hej, a mi időnkben! — legyint Balev elvtárs — gondolni is rossz rá! Most meg? Itt van például az én fiam. Nemrég jött meg a tanfolyamról, ősszel már brigádvezető lesz«. »A PARTSZERVEZET TAGJAI: ÉLHARCOSOK« — Persze azért mi sem maradunk el a gyerekektől — szól közbe a már előbb hozzánk csatlakozott George Barku és Rada Jordanó —, a pártszervezeten belül tanulunk. — Felénk fordul és úgy magyarázza: »Százötvenen vagyunk párttagok. Mindnyájan résztveszünk a politikai oktatásban. Hat tanfolyamunk van, a pártonkíviiliek és fiatalok sem maradnak ki belőlük. És nem azért mondom, hogy dicsérjem magunkat, de becsülettel le is vizsgázunk valamennyien«. George Barku veszi át most a szót: »Nagy viták kerekednek olykor egy-egy kérdésnél. Ilyenkor mindegyikünk elmondja a maga véleményét, aztán a párttitkár elvtárs összefoglalja az egész vitát, elmagyarázza, hogyan van helyesen. Nagyon okos, nagyon nyugodt ember ő. Bármivel megyünk hozzá, bármi adódik, mindenben segít, mindenütt ott van. Bízhatunk benne, mint saját magunkban. Soha nem fáradt, soha nem türelmetlen. Szeretjük őt mi is, a pártonkdvüliek is«. V. A PÁRTTITKAR S mintha csak szavunkkal, gondolatunkkal idevarázsoltúk volna őt, ebben a percben belép a párttitkár. »Jöjjenek elvtársak, jöjjenek, van itt még látnival elég!« Elbúcsúzunk Balev elvtárstól, s követjük az előttünk lépkedő magas férfit. — Nagyon szép itt maguknál, párttitkár elvtárs — mondjuk tiszta szívből. Ö megáll egy percre, s a földet nézi, a kövektől tarkálló, száraz földet. »Igen, szép. — szól mélyről jövő, komoly hangon és ránk emeli okos, tisztapillantású szürke szemét. — Megdolgoztam érte — mondja és tovább indul. — Keményen megdolgoztunk.« S mintha csak számot akarna vetni önmagával, lépkedés közben meg-megállva beszél nehéz küzdelmeikről. »Három tsz van a faluban. Miénk a legjobb. Ma már ott tartunk, hogy minden évben 100 házat építünk egyiknek-egyiknek. Tizenkét ember megy minden esztendőben nyaralni, élvezhetik az üdülést, a meleget, a napsütést, a tengert. Saját bölcsődénk és napköziotthonunk van; az asszonyok nyugodtan dolgozhatnak. Munka után, esténkint a klubba megyünk filmet nézni, vagy a színjátszóknak tapsolni. Labdarúgócsapatunk és atlétáink legelsők a körzetben«. Egyszerűen, dicsekvés nélkül beszél és most újra elmosolyodik, nyílt, kisfiús mosollyal. »Látták volna csak, mi volt itt a labdarúgó világbajnokság idején! Mindnyájan a magyaroknak drukkoltunk. Szent meggyőződése minden »Kirovbeli- nek«, hogy a magyar labdarúgók a világ legjobbjai. No, de itt is vagyunk mái'.« Kitárja az ajtót és belépünk a tejtermék-feldolgozó üzembe. ÜZENET MAGYARORSZAGRA Mikor megtudják, hogy magyarok vagyunk, pillanatok alatt körülvesznek bennünket. Kérdezősködnek a mi hazánkról, a mi dolgozó parasztjainkról, s én büszkén mesélek a barcsi Vörös Csillagról, a répáspusztai Első ötéves Tervről, a somogy- geszti Új Barázdáról, a kaposhomo- fci Üj Út, a siófoki Új Barázda tsz- ről. Beszélek az augusztus 20-i versenyről, alkotmányunk ünnepéről, dolgozó népünk nagyszerű, hősi munkájáról. Egyszercsak fiatal, nyúlánk, csillogószemű lány lép elő. »Elvitársak, mi lenne, ha levelet írnánk Magyarországra. A barcsi Vörös Csillagról mi is hallottunk sokat. írunk nekik!« »Éljen! Éljen!« a válasz, s máris tódulnak ki az udvarra. A nagy zaj hangjaira az istálló felől is .emberek tűnnek fel. Papírt, ceruzát keríteni egy pillanat műve. »Igaz, ma már 19-e van — aggodalmaskodik az újra előkerült Ivan Ko- lef — húszadikáig semmiesetre sem érkezik meg a levél. De nem baj! Megkapják később, akkor is örülni fognak. Nemsokára itt lesz úgyis szeptember 9-e, köszöntsük őket. a két nagy ünnep alkalmából!« Újabb »éljen« harsan a sötétkár- pitú, csillagtalan ég alatt, s az udvar fényes lámpájának világánál, a lépcsőn ülő emberek szívéből megszületik az első levél magyar barátaiknak. Napbarnított fiatalember írja. A többiek válla fölött áthajolva, lélekzetvisszafojtva figyelik a ceruza útját. LEVÉL A BARCSI VÖRÖS CSILLAG TERMELŐSZÖVETKEZETNEK »Üdvözlet nektek, szövetkezeti tagok és tagnők! Üdvözlet nektek, Barcs község drága szövetkezeti dolgozói •— így kezdődik az üzenet .. »Sok üdvözletét küld a satlai »Kirov« termelőszövetkezet abból az alkalomból, hogy meglátogatták a Magyar Népköztársaság dolgozói. Mi itt Bulgáriában közös termelőszövetkezetben egyesítettük földünket, s együtt műveljük. Karcolunk a magas terméshozamért, azért, hogy a mi országunkat szebbé és gazdagabbá tegyük. Ezzel járulunk hozzá ahhoz, hogy hazánkban minél hamarabb felépítsük p szocializmust. Büszkék vagyunk arra, hogy a hatalmas béketábor tagjai vagyunk és ott küzdünk a demokráciáért, a szocializmusért harcoló népek soraiban, melynek élén a nagy Szovjetunió halad. Nagy sikereket kívánunk a szövetkezet kollektív munkájának. Legyetek egyek és vezessetek harcot a béke ellenségei ellen. Mi jtt Bulgáriában sokat hallunk a ti sikereitekről, s tudjuk, hogy ezen keresztül a ti falutok is a még boldogabb jövő felé halad. Legyetek éberek minden ellenséggel szemben. Mi itt Bulgáriában a Bolgár Kommunista Párt vezetése alatt tömörülünk. Mi, bolgárok és magyar dolgozók, barcsi és sablai szövetkezeti parasztok, legyünk egyek a békéért vívott harcban! Mi. a Sabla-falubeli »Kirov« termelőszövetkezet tagjai mégegyszer szerencsét és sok sikert kívánunk. Legyünk örökös barátok! 1954 VIII. 19. Sabla, »-Kirov« tkzc. Üdvözlet az összes dolgozók nevében: Marcsi Marcsev elnök Ivan Nikolov Jankó Balev Pop Györgyi Nikolov.« * * * ... Ez hát ennek a látogatásnak soha el nem felejthető története... »Legyünk örökös barátok« — hangzik az utolsó mondat... Azok leszünk!
