Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 szeptember 5. A ,,1‘Humanité“ a nyolc ország értekezletére vonatkozó javaslatról Párizs (TASZSZ). A »l‘Huma- nité« megjegyzi vezércikkében, hogy a nyolc ország értekezletéről szóló javaslat azt bizonyítja: mi­után a parlament elutasította a párizsi szerződést, Nyugat-Német- ország újrafelfegyverzésének hívei más utakon folytatják mesterke­déseiket céljuk elérése érdekében. A »1‘Humanité« miután rámutat, hogy Franciaország részvétele a tervbevett értekezleten ellentétben áll a nemzeti érdekekkel, a követ­kezőket írja: »A francia kormánynak ezen az értekezleten csupán két lehetősége volna: vagy alávetni magát az Egyesült Államok által támogatott brüsszeli »többség« követelései­nek, vagy Mendes-France szavai szerint »megalázó lehordásoknak veti alá magát. . .« Az a fenye­getés, hogy a német revansisztákat Franciaország akarata ellenére is felfegyverzik — folytatja a lap — zsarolás, amely ellen harcolni le­het. Ha Franciaország »nem«-et mond ennek a másik útnak, mint ahogy ,»nem«-et mondott az eu­rópai védelmi közösségnek, »akkor a washingtoni kormány végül kénytelen lesz felülvizsgálni poli­tikáját. . .« A »1‘Humanité« hangsúlyozza, hogy Európában az egyetlen ész­szerű politika négyhatalmi érte­kezlet összehívása lenne a német kérdés békés megoldására, vala­mint összeurópai értekezlet össze­hívása az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtése ér­dekében, amelyben kivétel nélkül résztvehet minden európai ország. Változások a francia kormányban Párizs (MTI). Pénteken délután a minisztertanács befejezésekor Men- des-France miniszterelnök ismertet­te a kormány összetételében az EVK-t támogató három miniszter lemondása következtében történt változásokat. tíhaban-Delmas (köztársasági szó­dáik) az EVK ellenzője, visszatért a kormányba és átvette a közmun­kaügyi tárcát. Hadügyminiszter Em- manuel Temple (független) lett. Az ugyancsak független Guérin de Beaumont volt külügyi államtitkárt igazságügyminiszterré nevezték ki. Külügyi államtitkárrá Roland de Moustiert (független köztársasági) nevezték ki. Roland de Moustier a nemzetgyűlés EVK-vitájában »Euró- pa-barát« magatartást tanúsított. Az új pénzügyi és gazdasági államtit­kár, Gilbert Jules (radikális) ugyan­csak az EVK-szerződ és mellett sza­vazott. Ezenkívül több miniszter tárcát cserélt a kormányban. Guy la Chambre a társálilamok ügyeivel megbízott államminiszter lett. MEGTORLÓ INTÉZKEDÉSEK FRANCIAORSZÁGBAN AZ „EURÓPAI HADSEREG“ ELLENZŐIVEL SZEMBEN Párizs (TASZSZ). A »France Soir« című lap jelentése szerint az MRP végrehajtóbizottsága kizárta a párt soraiból André Monteil tengerészet- ügyi államtitkárt, Henri Bouret nemzetgyűlési képviselőt és Leon Hamont, a köztársasági tanács tag­ját, mert az »európai hadsereg« megteremtése ellen foglaltaik állást. HAT BUKOTT MINISZTERELNÖK ACSARKODÓ NYILATKOZATA Párizs (MTI). A »Le Monde« pén­tek esti számában teljes egészében, a többi burzsoá lap pedig kivonato­san közölte azt a nyilatkozatot, j amelyben a francia reakció és nép­ellenes politika hat volt miniszter­elnöke az úgynevezett »európai egy­ségmozgalom« igazolására újból hi­tet tett politikája mellett. A nyilat­kozat aláírói — Paul Reynaud, Geor­ges Bidault, Robert Schuman, René Pleven, Antoine Pin ay és Joseph Laniel — eltökéltségüket hangoztat­ják, hogy a jövőben is »mindent el fognak követni annak érdekében, hogy az a politika, amely miniszter- elnökségük idején az ő politikájuk volt, ismét hivatalos francia kor­mánypolitika legyen«. Churchill személyes üzenete üdenauerhez London (MTI). A londoni »The Times« szombaton Bühlerhöheből keltezett jelentésében közli: »Hoyer- Millar nyugatnémetországi angol fő­biztos Churchill miniszterelnök sze­mélyes üzenetét nyújtotta át Aden­auer szövetségi kancellárnak. Az üzenetet Churchill és Eden dolgozta ki, s az a német szuverén itás hely­reállításával, valamint a Németor­szág újrafelfegyverzése érdekében teendő lépésekkel foglalkozik«. A bonni kormánynyilatkozat visszhangja Berlin (MTI). Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnö­ke Kiéiben nyilatkozatot adott a sajtónak az Adenauer-kormánynak Bühlerhöhében közzétett ötpontos külpolitikai programmjáról. A szo­ciáldemokrata pártvezér azzal vádol­ta a bonni kancellárt, hogy »külpo­litikájában ismét téves úton indult el« és sajnálkozásának adott kifeje­zést, hogy ezt a programmot anélkül dolgozták ki, hogy felvették volna a kapcsolatot az ellenzékkel. Ollen­hauer 'kiemelte, hogy a bonni kor­mány »legújabb külpolitikai határo­zataiban háttérbe szorította a né­met újraegyesítés kérdését. A szö­vetségi kormány — mondotta — az EVK-politika meghiúsulása után újabb fantomokat kerget és Fran­ciaországot másodrangú országnak tekinti«. A Német Szociáldemokrata Párt elnöke különösen éles bírálattal il­lette Adenauer kormányát amiatt, hogy az pillanatnyilag nem tartja alkalmasnak a négy nagyhatalom ér­tekezletét a német kérdésről. Aden- auerék a szuverénitás és az újrafel- fegyverzés gondolatával játszanak éspedig Franciaországra való tekin­tet nélkül, sőt Franciaország ellené­re. * * * Von Brentano, a CDU—CSU, Adenauer pártja szövetségi gyűlési csoportjának elnöke pénteken bírál­ta a Német Szociáldemokrata Párt vezetőit amiatt, mert nem támogatják a bonni kormány külpolitikai ter­veit és négyhatalmi tanácskozások mellett szállnak síkra. Brentano ki» fejtette, hogy szerinte a jelenlegi időpontban négyhatalmi értekezlet nem vezetne sikerre, mert — mint mondotta —» »a genfi értekezlet és a párizsi EVK-döntés óta jelentéke­nyen megerősödött a Szovjetunió po­zíciója. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PÁRIZS Kanada párizsi nagykövete pénte­ken este jegyzéket juttatott el Men­des-France francia miniszterelnök­höz. Hír szerint a jegyzékben a ka­nadai kormány javasolja, hogy Nyu- gat-Németország lépjen be az at­lanti szövetségbe. A jegyzék szerint Kanada szívesen venné, ha a kér­déssel az atlanti tanács foglalkoznék és nem az a nyolchatalmi értekezlet, amelyet Anglia javasol. PEKING A fucsieni arcvonal partvédelmi tüzérsége pénteken délután két óra hosszat hevesen ágyúzta a csangkai- sekista csapatok Kvemoj és Kis- Kvemoj szigetén lévő állásait, va­lamint a kvemoji kikötőben hor­gonyzó hadihajóit. PÁRIZS Párizsban pénteken ismeretessé vált, hogy az Egyesült Nemzetek szeptember 21-én New Yorkban kez­dődő közgyűlésén Mendes-France francia miniszterelnök és külügymi­niszter vezeti a francia küldöttséget. BERLIN A berlini »Nationalzeitung« jelen­ti, hogy dr. John-nak, a bonni »al­kotmányvédelmi hivatal« volt veze­tőjének és Schmidt-Wittmack bonni szövetségi gyűlési képviselőnek át­állásával kapcsolatban a bonni ha­tóságok titkos rendőri ellenőrzést rendeltek el a Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin közötti utasforga­lomra és Nyugat-Berlin belső for­galmára vonatkozólag. Fokozott rendőri ellenőrzést foga­natosítanak — írja a lap — Bonn­ban, Frankfurtban, Düsseldorfban és Hannoverben is. KESZON (Uj-Kína). A koreai-kínai fél polgári rendőrsége augusztus 30- án Kumszontól délre, Haszinhjon- ban és Kanzsihhjónban elfogatott az amerikai félhez tartozó három fegyveres személyt, aki a katonai demarkációs vonalon átkelve be­hatolt a demilitarizált övezetnek a koreai-kínai fél ellenőrzése alatt álló területébe, hogy ott ellensé­ges cselekedeteket hajtson végre. RÖVID BELFÖLDI HÍREK Befejezte munkáját a burgonyabogár elleni védekezésben résztvett szovjet szakcsoport Július második felében a ma­gyar kormány kérésére a szovjet kormány növényvédelmi szakem­bereket és öt növényvédelmi re­pülőgépet küldött a burgonyabo­gár elleni védekezés támogatásá­ra. A szovjet szakemberek kere­ken egy hónapig dolgoztak nálunk. Ez alatt az idő alatt a nyugati me­gyékben mintegy 9 ezer holdnyi területet részesítettek repülőgép­ről vegyi védelemben. Csütörtökön délben Hegedűs András földművelésügyi miniszter fogadta a szovjet küldötteket. El­ismerését és köszönetét nyilvání­totta értékes munkájukért és azért a sok gyakorlati útmutatásért, amelyben a magyar szakembere­ket részesítették. Pénteken reggel a pilóták re­pülőgépeiken elhagyták a fővárost. Szombaton reggel a küldöttség többi tagjai is elutaztak. Ünnepi tanévnyitó a zsámbéki tsz-elnökképző iskolában A zsámbéki tsz-elnökképző is­kolán szombaton nyitották meg az idei tanévet. Az ünnepi tanévnyi­tón Márczis Antal, a földművelés- ügyi minisztérium termelőszövet­kezeti főosztályának vezetője, a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítására és az alapsza­bály szerinti gazdálkodásra hívta fel a hallgatók figyelmét. A tízhónapos oktatás hétfőn kez­dődik. 44 millió forint hitelt kaptak a tartalékföldek megművelői Azok, akik tartalékingatlanból földet béreltek, vagy akiknek a felajánlott, elhagyott, vagy igény­bevett földjüket tartalékingatlan­ból visszaadták, kölcsönt kaphat­tak mezőgazdasági eszközök, mű­trágya, igásállat, szekér vásárlásá­ra és a különböző talaj munkák bérének kifizetésére. A nemrég zárult hitelakcióban a múlt év augusztusától 44 millió forintot vettek igénybe. Mezőgazdasági technikumok levelező tagozatain, beleértve az erdészeti, gépésze­ti és kertészeti levelező tagozatot is, a felvételek befejeződtek. To­vábbi felvételre csak az 1955—‘56— os tanévre lehet jelentkezni. Bulgáriai naplójegyzetek SZÓ] RÓBERTNÉ III. Hatalmas, széles udvar közepén magasodik a sablai Szergej Mironovics Kirov tsz kőből és fából épült, tetszetős központi épülete. Jobbra tőle és mögötte, szabályos rendben húzódik a tágas és világos istállók sora. Hát­rább a kovács- és más, a gazdaságban nél­külözhetetlen műhelyek tetői piroslanak. Az egész térséget kisebb-nagyobb, szabály­talan kövekből rakott alacsony kerítés veszi körül, mely számunkra különös és jellegzetes. Al udvar egyik sarkában — mint pihenő ka­tonák sorakoznak, ponyvákkal gondosan le­takarva a jelenleg használaton kívüli gépek, szerszámok. Általában, — akár benn az épületekben járunk, akár a gazdaság több részében — mindenhol feltűnik az a példás BOLGÁR VENDÉGSZERETET Amikor több óráig tartó utazás után hegyen-völgyön keresztül meg­érkeztünk Sablába, már délután négy óra volt. Az ég beborult, s időnkint az eső szemerkélni kezdett. Mégis nyomasztó, szinte tűrhetetlen volt a hőség. Felélénkülő jókedvvel ugráltunk le a rázós buszról, mita­gadás, jól esett kinyújtóztatni el­gémberedett tagjainkat. örömmel követtük az elénk siető párttitkár elvtársat, aki hűvös, tégláspadlójú, alacsony ebédlőbe invitált bennün­ket. ' Váratlanul jöttünk, nem számítot­tak ránk, mégis szívből jövő vendég- szeretettel ültettek bennünket a hab- fehér viaszosvászonnal letakart asz­talhoz, s addig sürögtek-forogtak körülöttünk, mígnem azon vettük észre magunkat, hogy fai’kasétvágy- gyal esszük a finom — valósággal krémizű — aludttejet, a sós sajtot, ízletes túrót, s hozzá a Bulgáriában elmaradhatatlan paradicsomot, apró zöldpaprikát. Házigazdáink meg egy­re csak kínáltak bennünket, széles mosollyal, nevető arccal, s ha vala­IVmi és tisztaság, melyet kül.nösen szeret-* uék hangsúlyozni. Ide a Várnától mintegy 70 km-re íekvő kis faluban, pontosabban egyik kiváló ered­ményeket elért tsz-ébe augusztus 19-én, egy nappal alkotmányunk ünnepe előtt látogat­tunk el. Bulgáriába érkezésünk óta jónéhány nap eltelt már s ez alatt az idő alatt számos érdekes eseményt, benyomást, tapasztalatot jegyeztem fel naplómba. Mégis, mindezeket félretéve, most e legutóbbi látogatásunkat mondom el. Hogy miért éppen ezt, úgy gondolom, mindnyájan megértik majd, ha az utolsó sorokat olvassák ... ki a lakomától már eltelve szabad­kozik, újabb adagot diktálnak belé. Majd tömpeorrú, bádogkancsók ke­rülnek az asztal közepére, telve sa­játtermésű tüzes borral, s megindul a végetérni nem akaró kérdezőskö- dés, jókedvű barátkozás. GYORGYINI KOLUF Jómagam egy 55 év körüli, sörte- hajú, tömzsi termetű bácsi mellé kerültem. Előbb csak félszegen mo- solygunk egymásra, mutogatunk kéz- zel-lábbal, miközben én állhatatosan szidom magamat, amiért még min­dig nem tanultam meg oroszul. Gyorgyini Koluf ugyanis jól beszéli ezt a nyelvet. Ki tudja meddig kínlódnánk így, egy értelmes szót sem ejtve ki szán­kon, ha nem sietne segítségünkre csoportunk egyik tagja, a mindig kedélyes és szíves Szász elvtórs. Ne­vetve vallja be, hogy ő Romániá­ban született és így folyékonyan be­szél románul, mely nyelvet^ itt kitű­nően értik. »No, majd tolmácskodom én« — mondja, s letelepszik ket­tőnk közé. Felcsillanó szemmel kezdtem meg kérdésostromomat. Asztalszomszédomat Gyorgyini Ko- lufnak hívják, s a gazdaság egyik kovácsa. A jó munkát végző, nagy eredményeket elért emberek nyu­godt önbizalmával meséli el, hogyan alakultak. A földnek — melyen je­lenleg gazdálkodnak — egy kis ré­sze azelőtt is az övék volt, de mind­össze két-három hektár jutott belőle egy-egy családnak, ami még a min­dennapi megélhetést sem biztosítot­ta. Ezért sokan kénytelenek voltak munkát keresni a városokban, vagy elszegődni valamelyik nagygazdához, kulákhoz, aki aztán látástól-vakulá- sig robotoltatta őket. Nagy volt er­refelé a nyomor, pusztított a sok népbetegség és tötétség, tudatlanság, bánat volt az otthonokban. Csak 1945 szeptember 9 vetett véget ennek, amikor a szovjet zász­lók dicsősége Bulgáriának is meg­hozta a szabadságot. »E naptól kezd­ve felszabadítóinkkal együtt, váll­vetve harcoltunk mindvégig, míg csak a népek közös ereje végleg le nem győzte a német rablókat. Ak­kor hazatértünk a háborúból és j)j életet kezdtünk. Űj, szép, emberek­hez méltó életet.« — Lélekzetvissza- fojtva, mozdulatlanul hallgatjuk az idős paraszt elgondolkoztató szavait. Már csak hárman ülünk idebent a hosszú pádon, társaink mind szét­széledtek a gazdaságban, ki erre, ki arra. A KIROV TSZ TÖRTÉNETE »Most már a magunk urai lettünk. Földet kaptunk és sok segítséget, de mégis nehezek voltak az első esz­tendők«. — Gyorgyini Koluf elv­társ elmosolyodik, s úgy néz ránk bozontos szemöldöke alól. — Hiába, egyedül nem könnyű az élet! Aztán 1947-ben úgy határoztunk: összefo­gunk. Nem sokáig tanakodtunk, megalakítottuk a termelőszövetkeze­tet. Húsz család lépett be akkor. Volt összesen 400 hektár földünk, néhány szerszámunk, pár darab lo­vunk, birkánk, tehenünk. Nem vol­tunk gazdagok, de a fejlődés nagy­szerű lehetőségei nyíltak meg előt­tünk. Megalakítottuk a pártszerve­zetet, megválasztottuk a vezetőséget, tervet készítettünk, s aztán erős akarattal munkához láttunk. Egy szép napon traktorok, arató­cséplőgépek érkeztek hozzánk — Szófiából. Most már sóikkal köny- nvebben ment minden. Hosszú, ne­héz harcot vívtunk a mifelénk elég mostoha földdel, s az egyre dúsabb- kalászú gabonát, több zöldségfélét, szebb gyümölcsöt, teltebb fürtű sző­lőt adott. Közben a tagok száma is sokasodott, s 1949-ben már 250 tag munkálkodott a mintegy 1700 hek­tárnyi területen«. — Emlékszik Györgye Koluf. 1953-ban 2.5 tonna búzát, s ugyanannyi kukoricát takarítottunk be héktáronkint. Színültig teltek a magtárak. A gombamódra szaporo­dó, de tervszerűen, nagy gonddal épített, tökéletesen korszerű istálló­iban 60 tehén, 140 ló állt már ekkor, az aikolban 2700 birka és az ólakban 400 disznó. Azóta mégtöbbet gyara­podtak. IV. MINTASZERŰ GAZDASÁG Milyen boldog hévvel beszél, ma­gyaráz ez a szinte megifjodott bol­gár termelőszövetkezeti paraszt. Ar­ca kipirul, szeme csillog és nem bir tovább nyugton maradni. Megfogja a kezünket: »Most már nagy és gaz­dag a birtokunk — mondja —, jöj­jenek, megmutatom« s választ sem várva húz bennünket a kijárat fe­lé. Gyors léptekkel sietünk át az udvaron. Először a tehénistállófoa megyünk. Az ajtó előtt fertőtlenítő-ládába kell lépnünk, csak aztán nyithatunk be a teremnek is beillő helyiségbe. Alacsony, barna asszony siet elénk, fehér köpenyben. Györgye Koruf elvtárs bemutatja: Radka Medara. Külsejéről ítélve először azt hit­tük, tálán állatorvos. De nem. Rad­ka Medara a tehenészet legjobb , dolgozója. S ahogy jobban .szemügy­re vesszük a világos, tágas, egészsé­ges levegőjű istállót, már nem is csodálkozunk a fehér köpenyen, hát­rakötött fején. Ilyen ragyogó tiszta­ságban ez egészen természetesen hat. Tisztogatásnál persze sötét köpeny­nyel cserélik fel a fehéret. Sehol egy elszórt szalmaszál, vagy más hulladék, nincs bűz, nincs sze­mét, nincs légy, nincs sötétség, a falak hófehérek. A gyönyörűen ápolt tehenek nyugodtan állnak a hosszú jászlak előtt, azonnal kezdődik a fe­jes. Minden állat feje fölött tábla függ a falon, rajta a szám és név. Alatta fehér, rovátkolt papír: pon­tosan féltüntetve rajta, mennyi te­jet adott egy-egy fejésnél a tehén. Valóságos kimutatás ez, de lelkiis­meretesen vezeti minden tehénnél Radka Medara asszony. Nyílik az ajtó, s az istállót közé­pen kettészelő, tökéletesen száraz, tiszta és fertőtlenített járdán újabb két fehérköpenyes dolgozó lép be, kezükben yillanyfejőgéppel. Radka Medara is hozzájuk csatlakozik. Ügyesen illeszti fel a szívócsöveket és figyeli a fejést. öröm nézni ezt a nyolc nagyszerű embert, akik kapkodás nélkül, ilyen jól szervezetten, pontosan tudnak dolgozni. • Közben megtudjuk, hogy naponta négyszer fejnek, reggel. 5»kor, dél­előtt 11 órakor, délután 6.30-kor és este 11 órakor. 15 liter a fejési átla­guk. »Iszkra« nevű tehenüké 19, de gyakran ennél is több. »Ügy vigyá­zunk rájuk, mint a szemünk fé­nyére — mondja nevetve Radka Medara. — Külön száraz, fertőtle­nített helyiségben tartjuk az elesé- get: faládákban az árpa és zab ke» verékét, másikban az olajpogácsát. Az előbbiből háromszor 1 kilót kap­nak naponta az állatok, az utóbbi­ból napi fél kiló jár. Ehhez jön még előírás szerint a csalamádé, lucerna, marharépa«. Teltek, erősek a jószágok. Mindig van mellettük éjszaka is valaki, néhány ember ügyeletet tart. Nemcsak itt a teheneknél, hanem a lóistállóban, a karám mellett, s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents