Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-30 / 231. szám

Ahol az atomrí bbaotási kísérletek folynak fSLAG PBOLETARJAIEGYESÜLJETEK! Gyorsítsuk meg a szántás-vetést! ál a iar Az adóbevételi terv teljesítésé­ben továbbra is a tabi járás halad az élen. A járás pénzügyi dolgo­zói és a községek vezetői jól moz­gósítanak az adófizetésre. Az utolsó helyen változatlanul a bar­csi járás van. Jobb felvilágosító és nevelőmunkára van szükség, hogy a dolgozó parasztok megért­sék, miért fontos az adó pontos befizetése. Az adóbevételi terv teljesítésé­ben a járások sorrendje a követ­kező: Járás: Pénzügyi o. v.: 1. Tab Vörös Lajos 2. Siófok Horváth Mihály 3. Marcali Iíarmath Mihály 4. Fonyód Lantos János 5. Csurgó Szolga András 6. Nagyatád Fodor Gyula 7. Kaposvár Szentes József 8- Barcs Vincze Géza ík adott sió kötelezi a siófoki járás dolgozó parasztjait is Az őszi gabonafélék vetésében a marcali járás halad az élen, jó­val maga mögött hagyva a többi járást. Második a csurgói járás. A siófoki járás az utolsó, pedig a já- lás dolgozó parasztjai november 7 tiszteletére vállalták, hogy idő­ben végeznek a vetéssel. Az adott szó valóraváltása kötelez, és bi­zony szégyen, hogy a versenyt kezdeményező járás az utolsó he­lyen kullog. Köszörüljék ki a csor­bát mielőbb. A vetési munkákban a járások sorrendje a következő: 1. marcali járás, 2. csurgói já­rás, 3. nagyatádi járás, 4. barcsi járás, 5. fonyódi járás, 6- tabi já­rás, 7. kaposvári járás, 8. siófoki járás. Építsd a nép országát$ oltalmazd a békét jegyezz békekölcsönt! „BUSZKE VAGYOK KÖZSÉGEMRE“ Büszkén, örömmel számolok be Balatonőszöd dol­gozó parasztságának munkájáról/ Amikor megjelent pártunk és kormányunk fel­hívása az ötödik Békekölcsön jegyzésére, községünk dolgozó parasztsága számot vetett, hogy mit kapott a tíz év alatt a nép államától. A kölcsön jegyzés első napján, 23-án a község lakóinak 70 százaléka lejegy­zett, 26-án már nem volt a községben egyetlen egy dolgozó paraszt sem, aki ne jegyzett volna békeköl­csönt. így az ötödik békekölcsönjegyzés Balatonőszö- dön befejeződött. Én, mint a falu vezetője, büszke vagyok közsé­gemre, amely nagyon szép tanujelét adta már nem egyszer szoros egységének, pártunkhoz és kormá­nyunkhoz való hűségének. Meg kell még említeni né­hány példamutató dolgozó parasztot, aki minden agi­táció nélkül eljött a tanácsházhoz, hogy békekölcsönt jegyezzen. Szabados László 400 forintot, Varga József 200 forintot, T. Nagy József, Bognár József és Horváth Sándor 150 forintot, P. Nagy Gyula, Hungár István, Mikus József, Nagy Pál, Szabó János, özv. Skerlecz Lajosné, Károlyi István 100 forintot jegyzett. Meg kell említenem a Vörös Csillag tsz tagjait is, akik már az első napon egytől egyig lejegyeztek. Darázs József VB-elnök, Balatonőszöd. fíultúríirigáúok a kölesiinjeüYzés sikeréért A tabi járás több községének kultúrmunkásai, DISZ-fiatalok és úttörők felkészültek a békekölcsön­jegyzésre. Munkájuk során napról-napra felköszöntik azokat a dolgozó parasztokat, pedagógusokat, alkal­mazottakat, akik a békekölcsönjegyzés során bebizo­nyították, hogy hű fiai a népi demokráciának és anya­gi erejükhöz mérten forintjaikkal is segítik a kor- mányprogramm sikeres megvalósítását. Tengődön ennék a szép munkának fő szervezője György Pálné pedagógus, aki ötletes rigmusokat ír a községi kultúrcsoport számárá a példamutató kölcsön- jegyzők felköszöntésére. Fiadon az úttörők rigmusbrigádja köszönti a köl- csönjegyzőket. Már több dolgozó parasztot jutalmaztak nótával a szorgos kis úttörők. Jó lenne, ha a fiadi út­törők szüleikkel felkeresnék a község két pedagógusát is és elmondanák nekik, miért jegyez oly lelkesen a falu parasztsága és megkérnék a pedagógusokat, hogy kövessék az ő példájukat.' Meg kell említeni a somogymeggyesi DlSZ-fiata- lok kultúragitációs brigádját, valamint a kányáit is, melyek szintén sokat segítenek a népnevelőknek a kölcsön jegyzés sikerrevitelében. Iliin1 A kisiparosok is szívesen adnak kölcsönt a hazának Megyénk kisiparosai körében is lelkesen folyik a békekölcsönjegyzés. Kisiparosságunk megértette pár­tunk és kormányunk szavát és szívesen adja kölcsön forintjait államunknak. Polák Imre órás 600 fórint, Szita György cipész 800 forint, Spitz Júlia női szabó 300, Tóth Sándor lakatos 1200, Burger Ferenc bőrön- d.ös 1000, Bencz Jenő asztalos 1000, Harsányi Lajos asz­talos 1000, Csebed Sándor asztalos 1300, Leitner Sán­dor órás 500 forint békekölcsönt jegyzett. Megyénk­ben eddig 3000 kisiparos jegyzett békekölcsönt. Dolgozó parasztjaink köicsönjegyzésükkel is hitet tesznek a béke mellett Üzemi dolgozóink példamutatását követve becsü­letes dolgozó parasztjaink is igyekeznek kölcsön jegyzé­sükkel hozzájárulni népünk életszínvonalának emelé­séhez. Bolhó községben a termelőszövetkezet kommunis­tái és tagjai jegyeztek elsőnek. Harasztia elvtárs, a tsz párttitkára 400 forintot írt a jegyzési ívre, utána Lo- sonczi Mihály elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke írta nevét ugyancsak 400 forintos jegyzése mellé. A veze­tők példamutatását látva, ifj. Korcz Imre DISZ-tag is szívesen adta kölcsön forintjait államunknak. 200 fo­rinttal járult hozzá ahhoz, hogy országunkban még több kultúrotthon, népkönyvtár, mozi álljon a dolgozó parasztok rendelkezésére. Kapospulán Hajna Imre és Retek József dolgozó paraszt jár élen a békekölcsönjegyzésben. Mindketten 200—200 forintot jegyeztek. Szabadi községben példamutató jegyzésével is be­bizonyította hazaszeretetét Orbán Ferenc dolgozó pa­raszt, aki erejéhez mérten 300 forintot írt a jegyzési ívre. Több mini százezer forintot jegyeztek eddig a Vaskombinctban A Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói nemcsak a termelőmunkából, hanem az Ötödik Béke­kölcsön jegyzéséből is példamutatóan kiveszik részü­ket. Az üzem dolgozói a harmadik negyedéves tervü­ket szeptember 15-re teljesítették. Ezt az eredményt, megerősítették a kölcsönjegyzésben elért sikerekkel is. A jegyzésben a párttagok, a kommunisták jártak az élen, de kitűntek jó jegyzési eredményeikkel a párton- kívüli dolgozók is. Orsós Ferenc, Dausek Géza, Apáti János, Dömötörfi Jenő 1000—1000 forintos, Perák László 800 forintos jegyzéssel mutatott példát. Az üzem dolgozóinak tegnap reggelig mintegy 85 százaléka ösz- szesen 115.800 forint békekölcsönt jegyzett. I!!l!!iííl!ll!lll!ll!l!lllllllll!llll!lll!ll!ll^ Zsoldos Margit- története T ikkasztó meleg júliusi nap volt. Szél se 1 ebben!; po­rosán, fáradtan, mozdulatlanul csüngtek a fák ágai. Az emberek lakásukba húzódtak, befüggönyözték az ablakokat, vagy leeresztették a zsalugátert, hogy kívül maradjon a rekkenő hőség ... Az egyik udvarból tompa zaj szű­rődött ki. A tisztára söpört udvar közepén fiatal lány erőlködött a kút kávája ínellett j nagy igyekezettel, feszülő izmokkal húzta-vonta felfelé a már vagy negyvenedik kanna vi­zet. Lihegve cipelte telt vödreit az eresz árnyékában álló jókora dé­zsához, amely mellett ott dagadozott a rengeteg kimosásra váró ruha. Be­lódította tartalmát. — No, még ket­tő — gondolta magában a kislány, s újra fordult. De alig lépett egyet- kettőt a teli kannákkal, mikor hir­telen éles fájdalom hasított boká­jába. Terhét leejtve, eltorzult arccal kapott lábához. Valamiféle gödröcs- kébe lépett véletlenül és alaposan megrándította bokáját. Meggörnyedt háttal —- miint ijedt mókuska —szi­pogva ült a homokos udvaron. Sírás fojtogatta a torkát. Úgyis annyi mindene fáj. Annyi szomorú­ság gyűlt össze a lelkében, hogy nem is bánta a könnyeit. Itt van a nagy­mama halála, meg aztán anya be­tegsége. Mennyit szenved szegény. Amennyire erejéből telik, kíméli őt, vigyáz rá, hiszen jómaga végez min­dent a kis húga iskolába indításától, a főzésen keresztül egészen a nagy- mosásig. És most már annyira fá­radt, annyira összetört, hogy kezdi úgy érezni: nem bírja sokáig. Pénz­re is szükség volna, tanulni is jó lenne. — Mennyi, de mennyi álmot dédelget magában ... Városba sze­retne menni látni, tanulni, okosod­ni!!!... Dehát... nem lehet. Hová is menne, mit is kezdene ő, hiszen nem ért semmihez, nem ismer sen­kit. Igaz, a földeken is szükség van rá itthon, de azért... ha egyszer egy olyan nagy, igazán nagy gép fe­lett uralkodhatna! Anya most kór­házba megy, talán meg is gyógyul. Mehetne most ő is ... Talán ... Jaj, mivé is lesznek az álmok!... Újra elpityeredett, kövér könnycsepp pék gördültek végig kedves, szomorú kis arcán. De nem látta őt senki, az utca néptelen volt, apa a mezőn járt, anya benn feküdt: elaludt vég­re szegény. A kis hugocska meg va­lamelyik szomszédban játszadozott. Csak a szürke kis macska figyelte őt félighunyt szemhéjai alól, álmosan, érdektelenül, az egyik dúslombú fa koronája alatt. — De egyedül is vagyok — szorí­totta el szívét a keserűség, s köté­nye sarkába törölgette könnyes szé­niét. P ÁRATLANUL kedves hang riasztotta: — Miért sír, kislány? Felnézett. Kedves, hullámoshajú, fiatal nő áll előtte, lábán poros ci­pő, kezében táska, gomblyukában pártjelvény. Az idegen éles szeme egy-kettőre felmértp a helyzetet, s erős karja gyorsan talpra segítette a kislányt. — No, mi a baj? Miért keseredett el annyira? Besegítette a tornáchoz, leültette a padkára, s úgy kérte ismét: — Mesélje csak el, mi a baj? A kislány tétovázott: »Idegen ez itt, mit akar?-« De a bánata igen erős volt, megértő társa senki, s a nyíltszívű ifjúság közvetlenségével mégis csak beszélni kezdett. — Hát csak azért sírtam... —• kezdte el-elcsukló hangon s az okos tekintetű, kedves idegennek kitárta lassan fiatal szívét. Az előtt pedig — ahogy hallgatta — bontakozni kezdett a terv. Mire véget ért a szomorú történet: sivár gyermekkorról, küzdelmes tanulás­ról, nehéz megélhetésről, beteg anyá­ról, már tudta is, mit mondjon en­nek a kislánynak. — Tudja mit, jöjjön velem! — Hová? — nyílott kereíkre a cso­dálkozó szem. — A városba, Kaposvárra! Gyö­nyörű textilgyár épül ott nagy ab­lakokkal, parkettás termekkel, csu­pa új géppel; fonónők kellenek oda, ügyes, rátermett, szorgalmas asszo­nyok és lányok. Az ország legszebb fonógyárai közé tartozik majd ez. Képzelje csak... Lelkesen beszélt, hosszan, sokáig. Aztán fürkésző tekintettel elhallga­tott. — Kicsoda maga? — kérdezte új­ra a kislány, de most már nem bi­zalmatlanul, hanem érdeklődő, biza­kodó hangon. — A textilgyár dolgozója, párt­munkás vagyok — volt a felelet. — Gondolkozzék azon, amit mondtam — szólt búcsúzóul — és keressen meg, :ha döntött. Itt leszek a közel­ben, a tanácsiháznál... — Kezet fog­tak. Néhány nap múlva pedig a kis vasútállomáson már ketten szálltak fel a vonatra. 1952 nyara volt, jú­lius. * * * I r GY TÖRTÉNT, hogy Zsoldos Margit, a 18 éves fiatal lány munkásnő lett. Előbb Budapestre ke­rült a Lőrinci Fonóba, ahol Göcseji elvtársnő keze alatt vált szakmájá tudójává, aztán nemsokára teljese­dett, legszebb vágya is, s télen már az épülő gyár kapuján lépett be. Elő­ször mint leszedőnő sürgött-íorgott a gépek között, s az idősebb fonó- nők egyre nagyobb szeretettel, meg­becsüléssel vették körül a kipirult arcú, szemüveges kislányt. Molnár elvtárs, az üzem művezetője már régóta figyelte a törekvő, jó mun­kásnőt, akinek szíve fölött egy szép napon már a DISZ-jelvény is ott Nem cnlhar meg a begyűjtés Kaposújlokon Kaposújlak a kaposvári járás élenjáró községei közé tartozik a mezőgazdasági munkákban. Büsz­kék is elsőségükre az újlaki gaz­dák. Jó munkájukkal igyekszenek megtartani élenjáró hírnevüket. Az őszi szántás-vetési, betakarítá­si munkák jól haladnak a község­ben. Az ősziárpa vetését befejez­ték, a rozsé befejezéshez közele­dik. Nem késlekednek a búza ve­tésével sem. Hegedűs József 6 hol­das dolgozó paraszt, a termelési bizottság elnöke már két héttel ezelőtt elvetette a búzát. Á kapásnövények betakarítását is szorgalmasan végzik az újlaki­ak. A burgonya 75 százalékát, a napraforgó 96 százalékát betaka­rították. Megkezdték a kukorica törését. Folyik a kapások begyűj­tése is, hiba azonban, hogy nincs begyűjtési nyilvántartó, aki el­könyvelné a begyűjtött terménye­ket. A begyűjtési adminisztrátor ugyanis már három hete szülési szabadságon van és a begyűjtési j hivatal még nem gondoskodott ; helyettesítéséről. A dolgozó pa­rasztok, de maga a községi tanács I sem tudja, hogyan állnak a be­gyűjtéssel. Biztosítsanak az illetékesek Ka- posújlakra begyűjtési admi­nisztrátort, mert amiatt, hogy va­laki elmegy szabadságra, nem áll­hat meg egy községben a begyüj* tés. A november 7-i versenyben befejezik éves tervüket a Kefeanyagkikészítő Vállalat dolgozói A Kaposvári Kefeanyagkikészí- jtő Vállalat dolgozói a november j 7-i versenyben akarják befejezni ! éves tervüket. Szeptember 28-án 1 december 29-i tervüket teljesítet- ; ték. Az üzem munkásai állandóan , selejtmeníesen dolgoznak, az ön­költségcsökkentésnél 96 százalékot értek el. A legutóbbi értékelésnél Vencseli Lászlóné 207, Takács Je- jnőné 164, Gábor György 170, Hor­váth Istvánné 130 százalékos tel­jesítése említésre méltó. csillogott. S az egyik napsugaras, langyos lehelek! reggelen Zsoldos Margit a halkan zúgó, vadonatúj, hosszú gép mellé állt, melyen szé­dületes gyorsasággal peregtek az or­sók. — Szálszívós gép! Nagyszerű! — állapította meg és könnyű kézzel, vigyázva kötözgétte az1 elszakadt szá­lakat. Néha kifogtak rajta s a sök- sok szál úgy összegabalyodott, hogy egyedül nem is tudott megbirkózni velük. Ilyenkor aztán ott termett mellette a nagy gyakorlattal ren­delkező, kedves Walter Mária, vagy» 'egyik-másik szomszédos társ és mám is simán gombolyodott tovább a fo­nal. Először csak 80, aztán már 95 százalék, s később mind több és több volt a teljesítménye. Ma már két gépen fonja a szálat Zsoldos Margit, a gyár egyik büszkesége. E légedett, ragyogó szemű, élettől duzzadó, erős, boldog ember lett belőle. Mindenkor hélyt- álló, kitűnő munkás, aki állandóan képezi magát, egyre tovább tanul, hogy művelt, kultúrált ember, ki­váló szakmunkássá váljék. Szabad­idejében elhellett kiveszi részét a DISZ-munkából is, olvas, zenét hall­gat, moziba, színházba jár. Estén­ként hímezgeti azt a garnitúrát, mely egykor majd annak az otthonnak a falát fogja díszíteni, ahol nem lesz többé egyedül, ahol már várni fog­ja... valaki. Szép az élete és még szebb lesz ... Becsülettel helytálló, nagyszerű munkás Zsoldos Margit. Igen. Textiles ... Diszista! Szíjj Róhcrtné.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents