Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-30 / 231. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 szeptember 30. Ahol as atomrobbantási kísérletek folynak Az amerikai katonai szervek az utóbbi hónapokban az Eniwetok és Bikini (Mikronézia) szigetek körzetében nagyszabású előkészületeket folytattak a hidrogénbomba és több más atomfegyver kipróbálására. Az «■United Press« amerikai hírügynökség közlése szerint ezeket az előkészítő munkákat február végére ■befejezték. A kísérletek helyszínére hadihajók és repülőgépek érkeztek. Számos katonai szakértő és a különböző fegyvernemek sok képviselője is eljött. Ez nem az első eset, hogy Mikro- , néziát hasonló természetű kísérletek céljaira használják fel. Az Egyesült Államok ezeket a szigeteket az amerikai imperializmus, távolkeleti katonai felvonulási területévé változtatta. Rengeteg szárazföldi, tengeri és repülőtámaszpontot építettek itt. Ezek száma egyes adatok szerint a 200-at is meghaladja. (Egyes szigeteket az amerikaiak atom- és hidrogénbomba, valamint más tömegpusztító fegyver kipróbálására rendeztek be. Bikini felett az első atombombát 1946 júliusában robbantották fel. igaz, hogy a sziget bennszülött lakossága nem pusztult el a robbanás következtében, módot nyújtottak neki, hogy a szomszédos szigeteken más módon, élelem és hajlék hiányában pusztuljanak el. A halálthozó fegyverek különböző fajtáinak kipróbálására most Mikronézia egy másik nagyobb szigetét, az Eniwetok-szigetet is felhasználják. Ennek a szigetnek a lakosságát is erőszakkal költöztették más szigetekre, ahol most keserves körülmények közt tengetik életüket. Az amerikai hadsereg különböző célokra a szigetek területének több mint 63 százalékát veszi igénybe. Mikronéziát amerikai katonai stratégiai körzetté nyilvánították. Teljesen elzárták a külvilágtól. Az ország őslakói korlátlanul ki vannak szolgáltatva az amerikai katonai hatóságok önkényének. ismerkedjünk meg közelebbről Mikronéziával. A mikronéziai szigetekhez, pontosabban a Marshall-, Mariana- és Karolina-szigetcsoportokhoz mintegy 1500 csendesóceáni szétszórt sziget tartozik. E szigetek birtoklásáért a Csendes-óceánon uralomra törő nagyhatalmak körülbelül három évszázadon át szakadatlan ádáz harcot vívtak. Először a spanyol hódítók, majd a német kereskedők, aztán a japán betolakodók és végül az amerikai »gyámok« terjesztették itt az úgynevezett civilizációt. E tevékenység eredménye — a szigeteken emeberemlékezet óta lakó törzsek rohamos pusztulása, kihalása. Azoké a törzseké, amelyek a XVIII. századból származó források szerint »népesek« voltak. Mikronézia lakói ősidők óta halászattal, vadászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak. A szigetlakok azonban barna- bőrűek, s ez elegendő ahhoz, hogy a többi gyarmati ország »színes rabjainak« szerencsétlen sorsában osztozzanak. A Mikronézia szigetein lakó törzsek közül sok teljesen kihalt, a megmaradt törzsek pedig pusztulásra vannak ítélve. 1920-ban a Népszövetség Japánt bízta meg Mikronézia igazgatásával. Japán kötelezte magát, hogy »gondoskodik a szigetek népének jólétéről, kultúrájuk szabad fejlődéséről«. Megkezdődött az »igazgatás«. Ez egészen a második világháború befejezéséig tartott. Ezen a tokiói militaristák kifejezése szerint »életbevágóan fontos területen« a külvilágtól elrejtve nagyszabású és gyorsított ütemű katonai építkezés folyt. A japánok háborúra készülődtek. A szigeteken szigorú katonai rendet vezettek be. Az őslakosságot arra kényszerítették, hogy az építkezéseknél a szakképzettséget nem igénylő összes súlyos munkákat éhbérért elvégezze. A japán gyarmatosítók kisajátították a legelőket és Szántóföldeket. A valamikor virágzó csomorro, kanaki és más törzsek hamarosan kivesztek. A szigetek 100.000 bennszülött lakójából csak 50.000 maradt életben. A második világháború után a japán imperialisták helyét az amerikaiak foglalták el. Követték elődeik példáját és ők is ünnepélyesen megfogadták: az ENSZ alapokmányának 73. cikkelye értelmében »tiszteletben tartják az illető népek kultúráját, gondoskodnak e népek politikai, gazdasági és szociális fejlődéséről, a közoktatás fejlesztéséről, igazságosan bánnák velük és tartózkodnak minden visszaéléstől«. Az ígéret azonban ismét- csak írott malaszt maradt. Az amerikai imperialisták lényegében tovább folytatják a japánok könyörtelen politikáját azzal a különbséggel, hogy nagyobb méretekben. Uj gazdái Mikronéziát »stratégiai körzetnek« nyilvánították és nyomban hozzáfogtak számos katonai támaszpont és repülőtér létesítéséhez. A megyei és járási előadó-irodák munkájáról A szigeteket a^ katonai ^ hatóságok Pártunk III- kongresszusának közvetlen^ ellenőrzése alá helyezték, határozatait, egész népünk anyagi Megközelítésük szigorúan tilos. A ■ £s kulturális felemelkedésének bennszülöttek, akiket ismét a kato-! nagyszerű programmját csak úgy nai építkezéseknél vesznek igénybe, • tudjuk megvalósítani, ha' dolgozó a legnehezebb munkákat végzik és népünket napról napra meggyőzezert az amerikai nem szakképzett munkások bérének 15—20-ad részét kapják. A Japán ellen folyó háború négy esztendeje alatt a legnagyobb és a bennszülöttek által leglakottabb szigeteket (Saipan, Truk, Ponapé stb.) — ahol Mikronézia legnagyobb ipari üzemei létesültek — többízben érté kegyetlen légitámadás. A szigeteken hadműveletek fólytak. A mikroné- ziaiak lakóházait lerombolták, a cukornád- és kenyérfaültetvényeket szinte teljesen elpusztították. Hasonló sors érte a cukor- és szeszgyárakat, a halásztelepeket. Természetesen sem a győzőknek — az amerikaiaknak —, sem a legyőzőiteknek — a japánoknak — eszébe sem jutott, hogy a lakosságnak az okozott kárt megtérítsék, vagy legalább az elpusztított javak egy részét helyreállítsák. Talán csak a szesz- és kézműipar képez kivételt: hiszen az amerikai katonának minden napra bizonyos szeszadag jár, a gazdag jenkik pedig nagy kedvelői a különböző emléktárgyaknak. Felvásárolják a mikronéziai kézműipar cikkeit, de a cikkek árát előrelátóan rendkívül alacsonyan »rögzítették«. Amikor Krug, az Egyesült Államok volt hadügyminisztere említést tett a mikronéziai helyzetről, beismerte, hogy a sziget lakossága éhelpusztul, a szárazföldi és haditengerészeti hatóságok . azonban teljesen érzéketlenek a helyzet iránt. Mikronézia népei elszigeteltségük, a kegyetlen katonai megszállás ellenére minden alkalmat megragadnak, hogy harcba szánjanak a gyarmatosítók erőszakoskodásával szemben. Múlt év júliusában, amikor az ENSZ gyámsági tanácsában megvitatták az amerikai kormány beszámolóját a »Csendes-óceáni szigetek« gyámság alatt álló területeinek igazgatásáról, a mikronéziaiaktól több mint ezer bejelentés érkezett, ezek mind azt követelték, hogy adják vissza az amerikai hatóságok által elvett földeket, s biztosítsák a sziget lakóinak elemi jogait. A dolgozók itt, a. szétszórt óceáni szigeteken is csatlakoznak a haladó emberiségnek a szabadságért és a békéért vívott harcához. A homokszenlgyörgyi tanács négy éves munkája és progra mmj a TARTALMAS, agitatív erejű kik füzet jelent meg helyi kiadványként »A homokszentgyörgyi tanács négyéves munkája és programmja« címmel. A kiadvány különösen nagy jelentőségű most, amikor országszerte a tanácsok választására készülünk, s hasznos ilyenkor felidézni egy község múltját, összehasonlítva a jelennel s megmutatni a jövőt is. Fel- szabadulásunk 10. évfordulóját ünnepli ez évben Homokszentgyörgy község is, s a 10 'év eredményei ott tükröződnek a kis füzet szavaiban, képeiben. Az első lapok olvasása közben végigvonul az olvasó előtt a múlt. »Ötszáz évig a nagybirtok igája alatt« —■ ezt az összefoglaló címet adták ennek a fejezetnek a sorok írói. Ungnád Kristóf, Nádasdi Ferenc — a Széchenyiek — a falu régi birtokosainak uralma, a cselédházak zsúfoltsága, a cselédek, földnélküli parasztok jogfosztottsága, a régi köz- igazgatás visszásságai idéződnek fel a sorokból. A falu 75—80 százalékának cselédsors jutott osztályrészül. A gazdasági nyomorúsághoz a politikai jogfosztottság társult. A képviselőknek, akik csak választások alkalmával jelentek meg a községben — semmi közük sem volt a néphez, önálló közigazgatásra nem is méltatták Homokszentgyörgy öt; akinek ügyes-bajos dolga volt, mehetett a kálmáncsai jegyzőségre. A képviselő- testületben Darvas uraság, a 100 holdas Kern János, a 200 holdas Wertmanm uraság »képviselte« a cselédeket. A bíró az 50 holdas Bojtor István volt. 1545 december 6-tal kezdődik a füzet új fejezete, s egyben a község új élete is. A község ezen a napon szabadult fel. A füzet számot ad arról, hogy 270 család kapott földet, 210-en házhelyet, s 1946-ban a községben már új utcák, új házak emelkedtek. A község 320 háza közül 210 a felszabadulás után épült. 1950-BEN MEGALAKULT a községi tanács, amelybe már a falu népének legjobbjai . kerültek, hogy intézzék a község ügyeit. 11 tsz-tag, 6 középparaszt, 23 kisparaszt, 2 értelmiségi, 9 alkalmazott alkotja ma a tanácsot Homokszentgyörgyön. A község lakói becsülik a tanácselnököt és a tanácstitkárt, akik lelkiismeretesen intézik mindenki ügyesbajos dolgát s ugyanakkor a törvényes kötelezettségek teljesítését, is megkövetelik. Homokszentgyörgy lakói teljesítik is a kötelezettségeket. A tanács minden esetben síkraszállt a dolgozók érdekeiért. Szabó István munkabérkövetelését kifizettették a munkáltatóval. Mayer János hadirokkant megkapta járulékait, Kanizsai Imrének elintézték, hogy elengedték kórházi kezelésének költségeit. Segítettek az építkezőknek az anyagbeszerzésben. S a kis füzet felsorolja négy év eredményeit: 90 ezer forintos költséggel artézi-kutat furattak, növekedett a falu életszínvonala s megnőtt a földművesszövetkezeti bolt forgalma is. 1952-től 65 motorkerékpárral gazdagodott a falu s ma 93 rádió szól a községben. Segítséget nyújtott a tanács abban is, hogy 1950-ben megalakult a Petőfi tsz, ahol azóta már szép eredményeket értek el a tagok. Az 1952-ben alakult Kossuth tsz is fejlődésnek indult. Míg a felszabadulás előtt az ösz- szevont 6 osztályban egy tanerő jutott 100—110 tanulóra s a cselédgyerekek nagyrésze még iskolába se járt — ma 160 gyermeket 6 nevelő tanít s az iskolában megvalósították a szakrendszerű oktatást. Többen középiskolában, egyetemeken tanul nak a falu gyermekei közül. A füzet beszámol a mezőgazdasági munkákban elért eredményekről, de a hibákról is. Elmondja, hogy a falu dolgozói becsülettel fizetik adójukat, hiszen jól dolgozott a pénzügyi állandó bizottság, ám a begyüitési és a termelési bizottság csak formálisan létezik s az oktatási bizottság sem dolgozik. Ezen kell változtat- tniok. Elismerik, hogy nem fordítottak elég gondot a népkönyvtár fejlesztésére sem. A megtett út bemutatása után a kiadvány ismerteti azokat a feladatokat. azt a 4 éves programmot, amelyet már az újonnan megválasztott tanácsnak kell végrehajtania: a ■mezőgazdasági termelés fokozását, az utak megjavítását, hidak építését, a tataijavítást, a különböző állandóbizottságok munkájának megjavítását, a további villamosítást, a kul- túrház átalakítását s a kultúrcsoport fejlesztését, az iskola korszerűsítését és még számos szép feladatot. A Programm. amelyet maguk elé tűztek, a falu felemelkedését, a község népének boldogulását szolgálja. A KÉPEKKEL ILLUSZTRÁLT kiadvány jól szemlélteti Homokszentgyörgy község múltját, jelenét, jövőjét. Hathatós segítség ez a füzet a község népnevelői kezében, most, a népfront-bizottságok alakulása idején, a tamácsválasztások előtt,. A helyi Programm ismertetése mozgósítani fogja a község lakóit a benne foglaltak végrehajtására. Helyes lenne, ha megyénk több községe követné Homokszentgyörgy példáját s helyi kiadványokban mutatnák be tanácsaik munkáját. zük pártunk politikájának helyességéről, nap mint nap mozgósítjuk ,a feladatok megoldására. A dolgozó tömegek megnyeréséhez elsősorban az szükséges, hogy maguk a párttagok tisztán lássák pártunk politikai irányvonalát, tájékozottak legyenek a párt politikájáról, megfelelő elméleti felkészültséggel rendelkezzenek.. Ezek az alapvető követelmények szükségesek ahhoz, hogy párttagjaink jó politikai felvilágosító munkát végezhessenek a pártonkívüli tömegek között. A párttagság marxi-lenini nevelésében, elméleti színvonalának fejlődésében fontos helyet foglal el a párt előadásom propagandája, a politikai és időszerű gyakorlati kérdések ismertetése. Előadásos propagandánk elsősorban a pártoktatás részvevői, a pártaktíva és a párttagság egésze részére ad segítséget. A színvonalas előadások nagy segítséget adnak párttagjainknak. Tisztázzák a kongresszus határozataival' kapcsolatos kérdéseket. Az előadásos propaganda azonban nemcsak a párttagok nevelésére szorítkozik. A párttagság nevelésén kívül elsőrendű feladata a pártonkívüli dolgozó tömegek aktivizálásának biztosítása is. Napjainkban fokozottan előtérbe kerül a népszerű tömegpropaganda előadások szerepe, amely a széles dolgozó tömegek érdeklődéséből, mindennapi életéből,, problémáiból meríti mondanivalóját. Rákosi elvtárs pártunk III. kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolójában ezt mondta: „Gondoskodni kell róla, hogy pártbizottságaink olyan előadógárdát hozzanak létre,, amely biztosítani tudja a szín- vonalas, érdekes, a dolgozó tömegeket vonzó előadásokat, s ezzel emelje pártunk befolyását.“ E feladat megoldása végett: szervezte újjá a Megyei Párt-végrehajtóbizottság a megyei előadó- irodát. Sikerült felszámolni az előadásos: propaganda lebecsülését jellemző, álláspontokat s, ma: már minden elvtárs, vezető párt- és tömegszervezeti funkcionárius szívesen tart előadást. Javul az előadások színvonala is, nagyobb az előadók felelősségérzete* Ezek azonban még csak kezdeti eredmények. Előadásainkon: még. nagyon sok javítanivaló van. Nem sikerült még az előadásokat eléggé népszerűsíteni, illetve a dolgozók érdeklődésének megfelelően hasznosítani. Legfőbb oka ennek, hogy előadásaink nincsenek kellőképpen összekapcsolva a gyakorlati; élettel. Leginkább elvont általános tételeket hangoztatnak. Ez légióként abból adódott, hogy a központ által leküldött beszédvázlatokat egyes előadóink változatlan formában, helyi események beszövése nélkül adták elő. Az eddigi előadások tapasztalatai azt mulatják, hogy a községekben a dolgozó parasztok előtt, a kiemelkedő országos eredményeinken kívül nem alkalmaztunk az előadásokban megfelelő helyi példákat, amelyekkel érvelni, lelkesíteni tudtunk volna, amelyeken keresztül tiszta képet alkothatott volna a hallgatóság eddigi fejlődésünkről.j Ezen a módszeren változtatnunk kell. Következő előadássorozatunkban a helyi létesítményeken, egyes személyek példáján kell megmutatni, hogy mit fejlődtünk 10 év alatt, hogyan lettek a volt cselédekből jómódú dolgozó parasztok, hogyan változott meg a falu kulturális élete, stb. Dolgozóink nap mint nap számtalan kérdésben várják pártunk felvilágosító szavát, s erre felszíne? előadással felelni nem tudunk. A megyei előadó-iroda ezeken a hibákon okulva megkezdte szakcsoportonként az önálló, helyi vonatkozású, a párt politikájának időszerű kérdéseivel foglalkozó előadások kidolgozását. Ezek a szakcsoportok feldolgozzák megyénk 10 éves politikai, gazdasági és kulturális fejlődését, megyénk munkásmozgalmának történetét az MKP-történet keretében. Megyénk mezőgazdasági problémáiról, a mezőgazdaság átszervezéséről, helyzetéről és feladatairól is készítenek előadást. 12 ilyen előadás kidolgozásával járulnak hozzá a pártoktatás eredményes munkájához és ezenkívül előadást tartunk olyan fontos kérdésekről is, mint a Hazafias Népfront feladata. Fokozott gondossággal, körültekintéssel, a dolgozók problémái, felvetett kérdései alapján dolgozzuk ki a népszerű propaganda-előadásokatA járási előadó-irodáknak is ilyen irányban kell munkájukat megjavítaniuk. Az utóbbi időben a járási előadó-irodák munkájában is van némi javulás, de még nem kielégítő. A járási előadó- iroda munkája még a legtöbb helyütt a pártnapi előadások megtartására szorítkozik. Ezt a hibát a járási előadó-irodáknak sürgősen fel kell számolniuk. Sürgősen fogjanak hozzá az önálló helyi előadások kidolgozásához. Nem csökkenteni, hanem növelni kell az előadások számát és el kéll érni, hogy előadásaink valóban a legnagyobb népszerűséget érjék el. Az előadásos propaganda eleven, élő beszélgetés a párt és a dolgozó tömegek között. Az előadó a párt képviselője, aki felveti a dolgozókat érintő fontos kérdéseket, dolgozóink pedig véleményeiket, javaslataikat, észrevételeiket közlik pártunk politikájával kapcsolatban, ezáltal erősödik a kapcsolat a párt és a dolgozó tömegek között. A párt előadásos propagandája a párttagság eszmei-politikai nevelésének is eszköze, ami által a dolgozó tömegek között végzett politikai felvilágosító munkájuk színvonalas, eredményesebb lesz. Ezek az előadások akkor oldják meg jól feladatukat, ha helyesen kapcsolják össze a párt politikáját, a párt határozatainak ismertetését az időszerű feladatokkal, a dolgozók által felvetett kérdésekkel. Ha a megyei és járási előadóirodák jó munkát akarnak végezni és hogy végre tudják hajtani a Központi Vezetőség határozatait, ahhoz az szükséges, hogy mind az agitációs, mind a propagandajelie- gű előadások kidolgozása váljék az előadó-irodák kollektív munkájává, amely mentes lesz az elvi tisztázatlanságtól, amelyben érvényesül a tapasztalt, széleslátőkörű kollektíva tudása. Ha ezek az előadások a dolgozók javaslatainak, problémáinak figyelembevételével épülnek fel, nagyban biztosítják és elősegítik a párt határozatainak eredményes végrehajtását. Vass József VONATON HALLOTTUK Munkahelyükről hazautazó dolgozók beszélgetnek a kölcsönjegyzésről a gyékényesi vonatban. Szófoszlányok jutnak el hozzám. Több megjegyzés hangzik el, melyből élesen 'kivál egy világos beszéd. Negyven év körüli ember, kék munkaruhában, markáns arcán látszik, hogy megjárta az élet iskoláját. — Én §Q0 forintot jegyeztem, t00, forinttal többet, mint. ti — mondja. — Nekem az, hogy béke van, 1000 forintnál is többet ér, mert tudom, mi a háború, résztvettem -benne. Szavait mély csend fogadja, elhalkulnak' az előbb még elégedetlenkedő megjegyzések, mindenki arra gondol, hogy milyen jó békében élni, s milyen sokat ér nekünk a béke... KS.
