Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

Vasárnap, 1954 augusztus 1. SOMOGYI NÉPLAP 7 Éjszakai őrjárat CSAK A CSILLAGOK világít­ják meg a Jutára vezető utat, melyen most egy traktor dübörög. Cséplőgépet vontat. A közelben csépelt egész nap és akkor készül­tek el az utolsó kévével, mikor az éjszaka már ráborította fátylát a tájra. A traktor vezetője kommu­nista ember; még az éjszaka át­vontatja gépét új munkahelyére. — Most minden óra fontos. Ne­künk nem a fáradtság, hanem az új kenyér parancsol —- mondja. A TANGAZDASÁG pétermajo- ri üzemegységében sem szünetel éjszaka a munka. A tarló szélén indulásra készen dübörög egy traktor. A brigádvezető most lát­ja el utasításokkal a fiatal trak­toristát a tarlóhántásra vonatko­zólag. Kérdésünkre elmondja, hogy 2 traktorjuk is szánt a ha­tárban, egy harmadikat pedig, köl­csönadtak cséplésre a szarkavári­aknak. így is elsőnek végeznek minden munkával a környéken. Nincs sok munkaerő, de aki van, az megállja helyét. Minden éjsza­ka dübörög a traktor a gazdaság földjén, már mindenki fáradt, hát maga Légrádi elvtárs ül a kor­mányhoz. A csillagfény visszave­títi arcán a szeretetet, mikor a földről és a kenyérről beszél. JUTÁN a tűzoltóság kivilágított épületében két elvtárs virraszt. Egyikük tűzoltó, a másik polgári j őr. Védelmezői a kazlakba rakott! gabonának, nem egyszer az ő éberségük hárítja el a vészt a fa­lu felől. A község határában, az állami ■gazdaság rózsamajori üzemegysé­gében búg a traktor. Tián Géza a homály leszállta óta egyfolytában dolgozik nagy lendülettel. Amint mondja, eddig mintegy hét hol­dat szántott fel. Ö már egészen megszokta az éjjeli munkát. — Olyan ez — nevet —‘ mint katonáéinál az éjjeli őrség. De nemcsak ő az egyetlen, aki éjjel is dolgozik a majorban. Szűcs János cséplőgépfelelős a csillagok és egy lámpa fényénél a rostákat tisztogatja. Szeme fé­nyére nem vigyázhat úgy, mint drága gépeire. De meghálálja a gép. Napi átlaga 120 mázsa körül van, igaz, hogy jól dolgoznak mellette a néphadsereg katonái is. LASSAN PIRKAD. Még alig látni a környező fákat, a község egyik udvarában felbúg egy csép­lőgép. Lengyel Kálmán 8 holdas dolgozó paraszt udvarában csé­pelnek. A gép felelőse Márton Jó­zsef sztahanovista. A tavaszi szán­táskor a kaposvári gépállomás legjobb traktorosa volt. Most bri­gádjával az egész ország minden cséplőgépbrigádjával versenyben van. Gyorsan, lendületesen halad a munka. A legfürgébb kazalrakó a 71 éves Péterfai János bácsi. Több mint 50 éve végzi ezt a munkát. A gazda felesége italok­kal kínálja a munkásokat. Hogy­ne tenné, hisz földje 12 mázsás termést hozott holdanként. Nem a véletlennek köszönhető ez. Idő­ben szántott és elsőnek vetette el a magot. Most, megadta a föld a jó gondozás jutalmát. Lassan felkúszik az égre a nap vörös gömbje, és ezzel véget ér az éjszakai őrjárat. . . Szente Péter Az Útfenntartó élenjárói A Kaposvári Útfenntartó Vál­lalat dolgozói közül a második dekádban az I. körzet 73.6 száza­lékos teljesítése a legjobb. Jó dol­gozók: Garami Antal és Varga János gépkocsivezetők, Nagy László-brigád és a Taranyi-bri- gád az 56-os műúton. Jói ftzet a búza községünkben Balatonszárszó szorgalmas dolgozó parasztjai a gabona betakarítá­sán fáradoznak. Ezzel párhuzamosan folyik a községben a cséplés. Két cséplőgép dolgozik. A brigádok versenyeznek egymással, hogy mielőbb teljesítsék augusztus 20-ra tett vállalásaikat. Ezideig a termés 30—35 százalékát csépelték el. Mindkét munkacsapat teljesíti napi előirányza­tát. A cséplőgépmunkacsapatok köz ötti versenyben jelenleg Skerlecz Mihály cséplőgépcsapata vezet, de Kiss Ferenc csapata is igyekszik. Dolgozó parasztságunk megelégedésére jól fizet a búza, községünk- ben 10 mázsa átlagról számolhatunk .be. Eddig 52 gazda teljesítette be­adási kötelezettségét gabonából. Az elsők között tettek eleget államunk iránti kötelezettségüknek Torma József 6 holdas, Pákozdi Géza 5 hol­das egyénileg dolgozó parasztok. De a termelőszövetkezeteink sem kés­lekedtek, ők is teljesítették beadási kötelezettségüket. Községünk dolgozói most azon igyekeznek, hogy alkotmányunk ünnepének tiszteletére tett vállalásunkat augusztus 10-re teljesítsük. Károlyi János vb-titkár. Minden szem mákgubót a gyógyszeriparnak Megyénkben általábam minden földdel rendelkező dolgozó pa­raszt foglalkozik máktermesztés­sel. Tudatában van minden dol­gozó paraszt, tsz, állami gazdaság, hogy a termelt mák milyen köz­szükségleti cikk mind a falu, mind a városi lakosság ellátásá­ban. A máktermelés mellett nagy je­lentősége van a kigubáit mákgu­bónak. De kevésbbé tudják ter­melőink, hogy a mákgubónak mi­lyen nagy jelentősége van nép­gazdaságunkban. A mákgubóból fontos gyógy­szeralapanyagok készülnek. A múlt évben a mákgubót a terme­lők kidobták a szemétdombra vagy eltüzelték. A felszabadulás után korszerű­sített és nagymértékben kibőví­tett Tiszavasvári Alkalódia-gyár a mákgubóban fontos alapanyago­kat: Morphiumot, Chodeint, Her­oint, Etilmorphiumot, stb.-t ké­szít, amely komoly mértékben segíti sok-sok beteg embernek gyógyulását. Még ezelőtt e fontos gyógysze­reket külföldről kellett drága pénzen behozni, most a korszerű gépek segítségével olyan menyi- ségű gyógyszert állítunk elő, hogy az ország belső szükségletén kí­vül mi szállítunk külföldre ilyen gyógyszereket, amelyekért termé- ■ szetesen fontos cikkeket kapunk. | A fentiek érdekében szükséges, hogy a dolgozó parasztságunk, a tsz-ek, valamint az állami gazda­ságok által megtermelt mákgubó teljes egészében begyűjtésre ke­rüljön, ne pedig a szemétdombra vagy tüzelőnek használják fel, A mákgubó begüjtésével, illetve átvételével a földművesszövetke­zetek vannak megbízva. Azonban komoly munka vár az úttörő fia­talokra, akik már tavaly is ered­ményes munkát végeztek a be­gyűjtésben. A mostani begyűjtés időszakában az úttörő fiatalok feladata, hogy minden községben, minden utcában keressék fel, a termelőket, necsak azokat, akik nagyobb területeken termelnek mákot, hanem azokat is, akik háztáji gazdaságukban, kertjük­ben kisebb területen termelnek mákot és kérjék meg őket arra, ne dobják ki a szemétbe, hogy a mákgubót ne tüzeljék el, mert a földművesszövetkezettől 1 q mákgubóért a tavalyi 60 forintos árral szemben az idén 90 forintot kapnak. Az úttörők a jutalmon kívül minden általuk bevitt mé­termázsa mákgubó után 6 forin­tot kapnak a földművesszövetke­zettől. Vállalás a IV. vasutasnap tiszteletére Mi, a Kaposvári Fűtőház dolgo­zói az alábbi munkafelajánlást tesszük az idei vasutasnap méltó megünneplésére: 1. A vasutasnapig 6 százalékos, az alkotmány-ünnepig pedig 8 százalékos szénmegtakarítást érünk el. 2. Naponta 280 tonna túlsúlyt továbbítunk. 3. Vállaljuk a szolgálatot. 4. A munkás- és személyvona­tok késését 3 százalék alá csök­kentjük. A fenti vállalások teljesítésével akarunk és fogunk hitet tenni, hogy a békeharc ránk eső szaka­szán maradéktalanul megálljuk a helyünket. Zsiborás László ÜB-elnök, Zimonyi István párttitkár, Nagy Zoltán fűtőházfőnök. balesetmentes A dolgozók jobb húsellátásáért A Délbalatoni Húsipari Válla­lat fonyódi telepén a vágócsar­nokban a dolgozók Sós Nándor vezetésével éppen négy sertést forráznak le. Percek alatt leke­rül az állatról a szőr és csakha­mar elkezdik a »trancsirozást«. Egy másik helyiségben zsírt ol­vasztanak. Szervezett munka fo­lyik, nincs megállás. Mindenki tudja a kötelességét, ami meg is látszik a teljesítésen. A telep dol­gozói az első dekádot 108, a má­sodikat H5 százalékra teljesítet­ték. Segíti a siófoki vágóhidat is a telep, eddig 25 mázsa húst ad­tak át terven felül, hogy az üdülő­dolgozók igényeit kielégíthessék. Az árvízkárosultakat is segítik: a 25-i műszakot az árvízkárosul­tak javára ajánlották fel. A telep minden dolgozója dicséretet érde­mel. 'X>uLLámz& rB(ilatön Mején Ahogy egy régi nóta mondja, ott csónakázott egy halászlegény, s azon kesergett, hogy hálóját elhagyta a szerencse. Azóta na­gyot fordult a világ, s nem sze­rencse dolga már a halászat sem. . . Ma a fonyódi halászati telep dolgozóit a kora reggeli nap lázas munkában találja. Mindent előkészítenek, hogy a napi ered­mény minél több legyen. — Csak a szél ne fújna —* mondja Kiss József né, a telep vezetője — ez nagyon akadályozná a munkán­kat. Tegnap 7.5 mázsát fogtunk, jó napunk volt; a 6—7 mázsa át­laggal szemben. De télen ennél sokkal jobbak az eredmények, csakúgy roskadozik az 1000 méte­res háló a sok haltól. 60—70 má­zsa a napi eredmény, de sikeres fogás után, néha a 100 mázsát is meghaladja. Nagyon érdekes látvány a halá­szat. Érdeklődve figyeljük az ese­ményeket. A két motoroshajót: a »Csukát« és a »Harcsát« két halasbárka követi. Kifeszítik a hálót, majd a két hajó keresztezé­sével a gazdag zsákmány a háló­ban ficánkol. Ezután gyűjtik össze a bárkán a halakat, amely a rak­tárba viszi, hogy onnan a dolgo­zók asztalára kerüljenek. Varga József, Horváth István és Háncs János mindent megtesznek, hogy munkájuk minél eredményesebb legyen. . . Kemény munkával, maguk csinálják a »halászszeren­csét«. Egy havi fizetésük 8 százalékát adják az árvízkárosultaknak a Tejüzem dolgozói A Kaposvári Tejüzem dolgozói a második félévben akarják be­hozni elmaradásukat. Az alkot­mányünnepi verseny során szép eredményeket értek el, különösen az önköltségcsökkentésben. Júli­usban három artézikút bekapcso­lásával 460 ezer forintot takarí­tottak meg népgazdaságunknak. Az eddigi eredmények termelési vonalon is kielégítőek, hiszen a második dekádban ÍÖl százalékot teljesítettek és minden jel arra mutat, hogy e hónapban túltel­jesítik tervüket. Kiemelkedő Sza­bó Mihály kocsis, Ámon Margit 120 százalékos és a fagylaltüzem 130 százalékos teljesítése Az árvíz- károsultakat is segítik az üzem dolgozói: egy havi fizetésük 8 szá­zalékát adják. SEN DES, halkszavú, szerény, mértékletes éle'módot folytató ember, Horvá h Jánosnak hívják — a Kaposvári Autóközlekedési Vállalat YB 518-as rendszámú tehergépkocsi­jának vezetője. Nevét nem kapta szárnyra a hír, újításai nincsenek, a sztahanovista szintet még nem érte el. A szocia'ista közlekedésért vívott harc egyszerű közkatonája, aki mun­káját mindig becsü’ettel, nagy hoz­záértéssel végzi. Megérdemli, hogy megemlékezzünk róla . . . éh mw J? EKKENÖ nyári meleg volt. A *1 levegő vibrált a hőségtől. Az útszéli fák mozdulatlanul álltak a fényes csendben. A kukorica levelei fonnyadoztak, a napraforgó sárga tá­nyérvirága kókadtan lógott. Az iga­vonó állatok lomhán, egykedvűen húzták a takarmánnyal megrakott szekeret a bárdibükki országúton. Egy hatalmas teherau'ó robogott el a szekér mellett, szürke, átlátszatlan porfüggönyt húzva maga után. A 12 éves Horváth Jancsi nézte, csak néz­te az elmés masinát, s szívrepesve hallgatta a motor egyenletes zúgá­sát, majd felsóhajtott magában: — Milyen szép dolog lehet autót vezet­ni, bejárni vele a megyét, az orszá­got. Ekkor még nem ismerte ezt a gépjármüvet, nem tudhatta, hogyan működik és hogyan engede'meskedik az ember akaratának. S ahányszor te­herautót látott, mindannyiszor egyre erősebbé és erősebbé vált vágyódása a kocsivezetői pálya iránt- Teltek, múltak az évek, s az idő meghozta Horváth János vágyainak beteljesedését. 20 éves korában gép. lakatos-segéd lett, a honvédségnél pe­dig megtanulta a gépkocsi vezetését. Leszerelése után rövid ideig a gép­lakatos szakmában dolgozott, majd 1052 nyarán a kaposvári TEFU-nál EZER KILOMÉTER... egy Csepel teherautó vezetését bízták rá. Azóta ugyanazzal a kocsival jár. it (CSÜTÖRTÖKÖN estefelé érkezett meg Horváth János Budapest- ről. Ekkor hozta haza kocsiját a Bu­dapesti 1. sz. Autójavító Vállalattól- A forgalmi irodában Hoffmann elv­társtól, a vállalat igazgatójától meg­tudta, hogy nagy feadat vár rá: pén­teken reggel Nyíregyházára kell in­dulnia. Igaz, ami igaz: gépkocsiveze­tőnk két év alatt jónéhány tízezer ki­lométert megtett gépkocsijával, de ilyen hosszú úton még nem volt. Elő­vette a térképet, s tekintetével végig­mérte az előtte álló nagy utat — úgy 480—500 kilométeresre becsülte . . . Másnap reggel szokatlanul korán megjelent a telepen■ Alaposan átnéz­te kocsijának csaknem a legkisebb csavarját is. — Minden rendben van — állapította meg elégedetten két- liárom óra múlva. A menetlevél és az üzemanyagjegyek átvétele után a Kossuth Lajos-u. 4. sz. ház e'é állt ko­csijával. Hamarosan felrakták a bú­tort, s amikor az óra mutatója alig túlhaladta a 11-et, útnak indult. A „komoly“ kocsi — mert így ne­vezi a teherautót Horváth János — sebesen száguldott előre, minden 10 —75 percben maga mögött hagyva egy-egy somogyi községet• Közben- közben meg-megállt, hadd hűljön a most még elég jelentősen hevülő ge­nerál ozott motor. Szántódtól kezdve a budapesti műúton ment tovább, de csak a megengedett sebességgel. Hiá­ba, vigyázni kell a bejáratásra, mert ettől függ a motor élete — gondolta magában. S ahogy a nap elsiklott a bárányfelhők mögött, egyre megköze­lítve az ég nyugati peremét, úgy ha­ladt át az YB 518-as a dunántúli dóm. bokon, majd a pestkörnyéki alföldi rónákon. Amikor az alföldi tanyák lakói éjfél körül a másik oldalukra fordultak, Püspökladányt mutatott a gépkocsi reflektorfényében fehérlő útszéli helységnévjelző tábla. TI OLDFENYES, csendes júliusi éjszaka volt. •. A tündöklő csillagok mint megannyi apró gyé­mántkő, festőién díszítették az ég végtelen kékjét. Mély hallgatásba merült Debrecen városa, s csak a messziről idehallatszó kísérteties moz­donyfütty, s az állomásról haza igyekvők lépteinek ütemes zaja töri meg az éji csendet. Az öreg templom hatalmas toronyórája már elütötte az egyet, amikor a gépkocsivezető meg­állította a motort. — Jó lesz egy ki­csit pihenni — gondolta, hiszen már több mint 400 km van a háta mögött. A hosszú út ezernyi emléke még ott zsongott agyában, s fejét fáradtan az ülésre hajtotta. Nem kellett bi­zony ringatni, csakhamar álom jött szemére- Szendergéséből úgy két óra körül hirtelen felriadt — két zenész„ váltogatta egymással elég hangosan a szót: nem tudtak elosztozni a ke­reseten, — Mindegy — hív a köteles­ség. menni kell tovább — gondolta, s miután megdörzsölte szemét, neki­vágott a még visszalévö 70 km-es út­nak. Vidáman berregett a gép, gyor­san forogtak a kerekek, s fél három­kor megpillantotta az út jobb olda­lán lévő táblát, amely Szabolcs-Szat- már megye határát jelezte. Nem telt bele félóra, amikor már Nyíregyháza 'Utcáin robogott kocsijával. Beállt o' Vöröshadsereg-u. 44. sz. ház udvarába s készségesen segített a bútort lerakni- Néhányórai nyugod- tabb alvás után a Nyíregyházi Autó- közlekedési Vállalat telepére hajtott, itt. olajat cserélt, pótolta az elfogyott üzemanyagot, s megjavította az el­romlott gázpedált. MÉG AZ ÉG keleti részén felfelé kapaszkodott a nap, amikor ha­zafelé vette útját. Mintha a Csepel is megérezte volna, hogy hazafelé tart — szinte könnyedébben robogott a számára már nem ismeretlen úton. A langyos nyári szélben lágyan ringatóztak a nyírségi talajt szerető hatalmas dohánylevelek — búcsút in­tettek a „somogyi vándornak“. Bár a 'tikkasztó hőségben jobban melege­dett a motor, mégis óránként 4—5 km-rel gyorsabban haladt, mint oda­felé. Még elég forgalmasak voltak a főváros utcái, mikor az YB 518-as is­mét ismerős, dunántúli földre „lé­pett“. Az éjszakát Budapesten töltöt­te, de hajnalban már ismét úton volt. Szürke bárányfelhők úsztak az ég magasságában — o pajkos szél kímé- letlehül tovaűzte őket. Bíborvörös lett az ég keleti alja, s lassan, méltó­ságteljesen felkelt az öreg nap, s első arany sugarai megtörtek a Ba­laton hullámainak taraján. A gépko­csik és motorkerékpárok hosszú sora robogott a Magyar Tenger melletti műúton. Horváth János egy pillan­tást vetett a felkelő nap fényében pompázó víztükörre, s szíve nagyot dobbant. — Itthon vagyok ismét, szű- kebb hazánkban, Somogy országban — gondolta s leírhatatlan boldog érzés töltötte be lelkét. Tudta, hátra van még vagy 60 km, s az út sem valami jó. Mi lesz, ha a motor most az utolsó órában mondja fel a szolgálatot. — Nem, ez nem lehet — hessegette el magától a gondolatot, s még kemé­nyebben markolta meg a kormány< kereket. Az okos gép szinte megér­tette vezetője aggodalmát, s hogy kételyét eloszlassa, dübörgő dobogós­sal nekirugaszkodott a madarasi dombnak: csaknem a tetőig feljutott „direkttel“, s heves „hajrázásba“ kez­dett. A vezetőn, amint megpillantotta a város fölé emelkedő gyárkéménye­ket, méginkább lázas izgalom vett erőt, s csak akkor nyugodott meg, amikor a vállalat telepén megállt. Fürkésző tekintetét a kilométerórára szegezte, amely éppen 1023-mal mu­tatott többet, mint csütörtökön. Fel­szabadulva a cél előtti izgalom nyo­masztó érzésétől, csak annyit mon­dott: „Szép út volt . . . Nem is gon­doltam, hogy minden baj nélkül meg­teszem". — S ez az elismerés nem ön­magának szólt elsősorban, hanem kocsijának, s azoknak a munkások­nak, akik ilyen nagyszerű gépet gyár­tanak­«k JIORVÁTH JANOS tehát hazaért, Nagy erőpróbája volt a hosszú út: nemcsak testét, hanem szívét és lelkét is igénybevette. Dicséretére válik, hogy példásan megoldotta fel­adatát. Ö csak egy tagja a gépkocsi- vezetők kis társadalmának. Rajta hí­vül százan meg százan vannak, akik hozzá hasonlóan fáradhatatlanul dol­goznak, s jó gazdái gépüknek. Ha egy autó elrobog mellettünk porfel­hőt verve: vagy ránk dudál az utca­kereszteződésben utat kérve, gondol­junk a vezetőkre szeretettel és meg­becsüléssel. — Megérdemlik • . . KUTAS JÓZSEF.

Next

/
Thumbnails
Contents