Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
Vasárnap, 1954 augusztus 1. SOMOGYI NÉPLAP 7 Éjszakai őrjárat CSAK A CSILLAGOK világítják meg a Jutára vezető utat, melyen most egy traktor dübörög. Cséplőgépet vontat. A közelben csépelt egész nap és akkor készültek el az utolsó kévével, mikor az éjszaka már ráborította fátylát a tájra. A traktor vezetője kommunista ember; még az éjszaka átvontatja gépét új munkahelyére. — Most minden óra fontos. Nekünk nem a fáradtság, hanem az új kenyér parancsol —- mondja. A TANGAZDASÁG pétermajo- ri üzemegységében sem szünetel éjszaka a munka. A tarló szélén indulásra készen dübörög egy traktor. A brigádvezető most látja el utasításokkal a fiatal traktoristát a tarlóhántásra vonatkozólag. Kérdésünkre elmondja, hogy 2 traktorjuk is szánt a határban, egy harmadikat pedig, kölcsönadtak cséplésre a szarkaváriaknak. így is elsőnek végeznek minden munkával a környéken. Nincs sok munkaerő, de aki van, az megállja helyét. Minden éjszaka dübörög a traktor a gazdaság földjén, már mindenki fáradt, hát maga Légrádi elvtárs ül a kormányhoz. A csillagfény visszavetíti arcán a szeretetet, mikor a földről és a kenyérről beszél. JUTÁN a tűzoltóság kivilágított épületében két elvtárs virraszt. Egyikük tűzoltó, a másik polgári j őr. Védelmezői a kazlakba rakott! gabonának, nem egyszer az ő éberségük hárítja el a vészt a falu felől. A község határában, az állami ■gazdaság rózsamajori üzemegységében búg a traktor. Tián Géza a homály leszállta óta egyfolytában dolgozik nagy lendülettel. Amint mondja, eddig mintegy hét holdat szántott fel. Ö már egészen megszokta az éjjeli munkát. — Olyan ez — nevet —‘ mint katonáéinál az éjjeli őrség. De nemcsak ő az egyetlen, aki éjjel is dolgozik a majorban. Szűcs János cséplőgépfelelős a csillagok és egy lámpa fényénél a rostákat tisztogatja. Szeme fényére nem vigyázhat úgy, mint drága gépeire. De meghálálja a gép. Napi átlaga 120 mázsa körül van, igaz, hogy jól dolgoznak mellette a néphadsereg katonái is. LASSAN PIRKAD. Még alig látni a környező fákat, a község egyik udvarában felbúg egy cséplőgép. Lengyel Kálmán 8 holdas dolgozó paraszt udvarában csépelnek. A gép felelőse Márton József sztahanovista. A tavaszi szántáskor a kaposvári gépállomás legjobb traktorosa volt. Most brigádjával az egész ország minden cséplőgépbrigádjával versenyben van. Gyorsan, lendületesen halad a munka. A legfürgébb kazalrakó a 71 éves Péterfai János bácsi. Több mint 50 éve végzi ezt a munkát. A gazda felesége italokkal kínálja a munkásokat. Hogyne tenné, hisz földje 12 mázsás termést hozott holdanként. Nem a véletlennek köszönhető ez. Időben szántott és elsőnek vetette el a magot. Most, megadta a föld a jó gondozás jutalmát. Lassan felkúszik az égre a nap vörös gömbje, és ezzel véget ér az éjszakai őrjárat. . . Szente Péter Az Útfenntartó élenjárói A Kaposvári Útfenntartó Vállalat dolgozói közül a második dekádban az I. körzet 73.6 százalékos teljesítése a legjobb. Jó dolgozók: Garami Antal és Varga János gépkocsivezetők, Nagy László-brigád és a Taranyi-bri- gád az 56-os műúton. Jói ftzet a búza községünkben Balatonszárszó szorgalmas dolgozó parasztjai a gabona betakarításán fáradoznak. Ezzel párhuzamosan folyik a községben a cséplés. Két cséplőgép dolgozik. A brigádok versenyeznek egymással, hogy mielőbb teljesítsék augusztus 20-ra tett vállalásaikat. Ezideig a termés 30—35 százalékát csépelték el. Mindkét munkacsapat teljesíti napi előirányzatát. A cséplőgépmunkacsapatok köz ötti versenyben jelenleg Skerlecz Mihály cséplőgépcsapata vezet, de Kiss Ferenc csapata is igyekszik. Dolgozó parasztságunk megelégedésére jól fizet a búza, községünk- ben 10 mázsa átlagról számolhatunk .be. Eddig 52 gazda teljesítette beadási kötelezettségét gabonából. Az elsők között tettek eleget államunk iránti kötelezettségüknek Torma József 6 holdas, Pákozdi Géza 5 holdas egyénileg dolgozó parasztok. De a termelőszövetkezeteink sem késlekedtek, ők is teljesítették beadási kötelezettségüket. Községünk dolgozói most azon igyekeznek, hogy alkotmányunk ünnepének tiszteletére tett vállalásunkat augusztus 10-re teljesítsük. Károlyi János vb-titkár. Minden szem mákgubót a gyógyszeriparnak Megyénkben általábam minden földdel rendelkező dolgozó paraszt foglalkozik máktermesztéssel. Tudatában van minden dolgozó paraszt, tsz, állami gazdaság, hogy a termelt mák milyen közszükségleti cikk mind a falu, mind a városi lakosság ellátásában. A máktermelés mellett nagy jelentősége van a kigubáit mákgubónak. De kevésbbé tudják termelőink, hogy a mákgubónak milyen nagy jelentősége van népgazdaságunkban. A mákgubóból fontos gyógyszeralapanyagok készülnek. A múlt évben a mákgubót a termelők kidobták a szemétdombra vagy eltüzelték. A felszabadulás után korszerűsített és nagymértékben kibővített Tiszavasvári Alkalódia-gyár a mákgubóban fontos alapanyagokat: Morphiumot, Chodeint, Heroint, Etilmorphiumot, stb.-t készít, amely komoly mértékben segíti sok-sok beteg embernek gyógyulását. Még ezelőtt e fontos gyógyszereket külföldről kellett drága pénzen behozni, most a korszerű gépek segítségével olyan menyi- ségű gyógyszert állítunk elő, hogy az ország belső szükségletén kívül mi szállítunk külföldre ilyen gyógyszereket, amelyekért termé- ■ szetesen fontos cikkeket kapunk. | A fentiek érdekében szükséges, hogy a dolgozó parasztságunk, a tsz-ek, valamint az állami gazdaságok által megtermelt mákgubó teljes egészében begyűjtésre kerüljön, ne pedig a szemétdombra vagy tüzelőnek használják fel, A mákgubó begüjtésével, illetve átvételével a földművesszövetkezetek vannak megbízva. Azonban komoly munka vár az úttörő fiatalokra, akik már tavaly is eredményes munkát végeztek a begyűjtésben. A mostani begyűjtés időszakában az úttörő fiatalok feladata, hogy minden községben, minden utcában keressék fel, a termelőket, necsak azokat, akik nagyobb területeken termelnek mákot, hanem azokat is, akik háztáji gazdaságukban, kertjükben kisebb területen termelnek mákot és kérjék meg őket arra, ne dobják ki a szemétbe, hogy a mákgubót ne tüzeljék el, mert a földművesszövetkezettől 1 q mákgubóért a tavalyi 60 forintos árral szemben az idén 90 forintot kapnak. Az úttörők a jutalmon kívül minden általuk bevitt métermázsa mákgubó után 6 forintot kapnak a földművesszövetkezettől. Vállalás a IV. vasutasnap tiszteletére Mi, a Kaposvári Fűtőház dolgozói az alábbi munkafelajánlást tesszük az idei vasutasnap méltó megünneplésére: 1. A vasutasnapig 6 százalékos, az alkotmány-ünnepig pedig 8 százalékos szénmegtakarítást érünk el. 2. Naponta 280 tonna túlsúlyt továbbítunk. 3. Vállaljuk a szolgálatot. 4. A munkás- és személyvonatok késését 3 százalék alá csökkentjük. A fenti vállalások teljesítésével akarunk és fogunk hitet tenni, hogy a békeharc ránk eső szakaszán maradéktalanul megálljuk a helyünket. Zsiborás László ÜB-elnök, Zimonyi István párttitkár, Nagy Zoltán fűtőházfőnök. balesetmentes A dolgozók jobb húsellátásáért A Délbalatoni Húsipari Vállalat fonyódi telepén a vágócsarnokban a dolgozók Sós Nándor vezetésével éppen négy sertést forráznak le. Percek alatt lekerül az állatról a szőr és csakhamar elkezdik a »trancsirozást«. Egy másik helyiségben zsírt olvasztanak. Szervezett munka folyik, nincs megállás. Mindenki tudja a kötelességét, ami meg is látszik a teljesítésen. A telep dolgozói az első dekádot 108, a másodikat H5 százalékra teljesítették. Segíti a siófoki vágóhidat is a telep, eddig 25 mázsa húst adtak át terven felül, hogy az üdülődolgozók igényeit kielégíthessék. Az árvízkárosultakat is segítik: a 25-i műszakot az árvízkárosultak javára ajánlották fel. A telep minden dolgozója dicséretet érdemel. 'X>uLLámz& rB(ilatön Mején Ahogy egy régi nóta mondja, ott csónakázott egy halászlegény, s azon kesergett, hogy hálóját elhagyta a szerencse. Azóta nagyot fordult a világ, s nem szerencse dolga már a halászat sem. . . Ma a fonyódi halászati telep dolgozóit a kora reggeli nap lázas munkában találja. Mindent előkészítenek, hogy a napi eredmény minél több legyen. — Csak a szél ne fújna —* mondja Kiss József né, a telep vezetője — ez nagyon akadályozná a munkánkat. Tegnap 7.5 mázsát fogtunk, jó napunk volt; a 6—7 mázsa átlaggal szemben. De télen ennél sokkal jobbak az eredmények, csakúgy roskadozik az 1000 méteres háló a sok haltól. 60—70 mázsa a napi eredmény, de sikeres fogás után, néha a 100 mázsát is meghaladja. Nagyon érdekes látvány a halászat. Érdeklődve figyeljük az eseményeket. A két motoroshajót: a »Csukát« és a »Harcsát« két halasbárka követi. Kifeszítik a hálót, majd a két hajó keresztezésével a gazdag zsákmány a hálóban ficánkol. Ezután gyűjtik össze a bárkán a halakat, amely a raktárba viszi, hogy onnan a dolgozók asztalára kerüljenek. Varga József, Horváth István és Háncs János mindent megtesznek, hogy munkájuk minél eredményesebb legyen. . . Kemény munkával, maguk csinálják a »halászszerencsét«. Egy havi fizetésük 8 százalékát adják az árvízkárosultaknak a Tejüzem dolgozói A Kaposvári Tejüzem dolgozói a második félévben akarják behozni elmaradásukat. Az alkotmányünnepi verseny során szép eredményeket értek el, különösen az önköltségcsökkentésben. Júliusban három artézikút bekapcsolásával 460 ezer forintot takarítottak meg népgazdaságunknak. Az eddigi eredmények termelési vonalon is kielégítőek, hiszen a második dekádban ÍÖl százalékot teljesítettek és minden jel arra mutat, hogy e hónapban túlteljesítik tervüket. Kiemelkedő Szabó Mihály kocsis, Ámon Margit 120 százalékos és a fagylaltüzem 130 százalékos teljesítése Az árvíz- károsultakat is segítik az üzem dolgozói: egy havi fizetésük 8 százalékát adják. SEN DES, halkszavú, szerény, mértékletes éle'módot folytató ember, Horvá h Jánosnak hívják — a Kaposvári Autóközlekedési Vállalat YB 518-as rendszámú tehergépkocsijának vezetője. Nevét nem kapta szárnyra a hír, újításai nincsenek, a sztahanovista szintet még nem érte el. A szocia'ista közlekedésért vívott harc egyszerű közkatonája, aki munkáját mindig becsü’ettel, nagy hozzáértéssel végzi. Megérdemli, hogy megemlékezzünk róla . . . éh mw J? EKKENÖ nyári meleg volt. A *1 levegő vibrált a hőségtől. Az útszéli fák mozdulatlanul álltak a fényes csendben. A kukorica levelei fonnyadoztak, a napraforgó sárga tányérvirága kókadtan lógott. Az igavonó állatok lomhán, egykedvűen húzták a takarmánnyal megrakott szekeret a bárdibükki országúton. Egy hatalmas teherau'ó robogott el a szekér mellett, szürke, átlátszatlan porfüggönyt húzva maga után. A 12 éves Horváth Jancsi nézte, csak nézte az elmés masinát, s szívrepesve hallgatta a motor egyenletes zúgását, majd felsóhajtott magában: — Milyen szép dolog lehet autót vezetni, bejárni vele a megyét, az országot. Ekkor még nem ismerte ezt a gépjármüvet, nem tudhatta, hogyan működik és hogyan engede'meskedik az ember akaratának. S ahányszor teherautót látott, mindannyiszor egyre erősebbé és erősebbé vált vágyódása a kocsivezetői pálya iránt- Teltek, múltak az évek, s az idő meghozta Horváth János vágyainak beteljesedését. 20 éves korában gép. lakatos-segéd lett, a honvédségnél pedig megtanulta a gépkocsi vezetését. Leszerelése után rövid ideig a géplakatos szakmában dolgozott, majd 1052 nyarán a kaposvári TEFU-nál EZER KILOMÉTER... egy Csepel teherautó vezetését bízták rá. Azóta ugyanazzal a kocsival jár. it (CSÜTÖRTÖKÖN estefelé érkezett meg Horváth János Budapest- ről. Ekkor hozta haza kocsiját a Budapesti 1. sz. Autójavító Vállalattól- A forgalmi irodában Hoffmann elvtárstól, a vállalat igazgatójától megtudta, hogy nagy feadat vár rá: pénteken reggel Nyíregyházára kell indulnia. Igaz, ami igaz: gépkocsivezetőnk két év alatt jónéhány tízezer kilométert megtett gépkocsijával, de ilyen hosszú úton még nem volt. Elővette a térképet, s tekintetével végigmérte az előtte álló nagy utat — úgy 480—500 kilométeresre becsülte . . . Másnap reggel szokatlanul korán megjelent a telepen■ Alaposan átnézte kocsijának csaknem a legkisebb csavarját is. — Minden rendben van — állapította meg elégedetten két- liárom óra múlva. A menetlevél és az üzemanyagjegyek átvétele után a Kossuth Lajos-u. 4. sz. ház e'é állt kocsijával. Hamarosan felrakták a bútort, s amikor az óra mutatója alig túlhaladta a 11-et, útnak indult. A „komoly“ kocsi — mert így nevezi a teherautót Horváth János — sebesen száguldott előre, minden 10 —75 percben maga mögött hagyva egy-egy somogyi községet• Közben- közben meg-megállt, hadd hűljön a most még elég jelentősen hevülő generál ozott motor. Szántódtól kezdve a budapesti műúton ment tovább, de csak a megengedett sebességgel. Hiába, vigyázni kell a bejáratásra, mert ettől függ a motor élete — gondolta magában. S ahogy a nap elsiklott a bárányfelhők mögött, egyre megközelítve az ég nyugati peremét, úgy haladt át az YB 518-as a dunántúli dóm. bokon, majd a pestkörnyéki alföldi rónákon. Amikor az alföldi tanyák lakói éjfél körül a másik oldalukra fordultak, Püspökladányt mutatott a gépkocsi reflektorfényében fehérlő útszéli helységnévjelző tábla. TI OLDFENYES, csendes júliusi éjszaka volt. •. A tündöklő csillagok mint megannyi apró gyémántkő, festőién díszítették az ég végtelen kékjét. Mély hallgatásba merült Debrecen városa, s csak a messziről idehallatszó kísérteties mozdonyfütty, s az állomásról haza igyekvők lépteinek ütemes zaja töri meg az éji csendet. Az öreg templom hatalmas toronyórája már elütötte az egyet, amikor a gépkocsivezető megállította a motort. — Jó lesz egy kicsit pihenni — gondolta, hiszen már több mint 400 km van a háta mögött. A hosszú út ezernyi emléke még ott zsongott agyában, s fejét fáradtan az ülésre hajtotta. Nem kellett bizony ringatni, csakhamar álom jött szemére- Szendergéséből úgy két óra körül hirtelen felriadt — két zenész„ váltogatta egymással elég hangosan a szót: nem tudtak elosztozni a kereseten, — Mindegy — hív a kötelesség. menni kell tovább — gondolta, s miután megdörzsölte szemét, nekivágott a még visszalévö 70 km-es útnak. Vidáman berregett a gép, gyorsan forogtak a kerekek, s fél háromkor megpillantotta az út jobb oldalán lévő táblát, amely Szabolcs-Szat- már megye határát jelezte. Nem telt bele félóra, amikor már Nyíregyháza 'Utcáin robogott kocsijával. Beállt o' Vöröshadsereg-u. 44. sz. ház udvarába s készségesen segített a bútort lerakni- Néhányórai nyugod- tabb alvás után a Nyíregyházi Autó- közlekedési Vállalat telepére hajtott, itt. olajat cserélt, pótolta az elfogyott üzemanyagot, s megjavította az elromlott gázpedált. MÉG AZ ÉG keleti részén felfelé kapaszkodott a nap, amikor hazafelé vette útját. Mintha a Csepel is megérezte volna, hogy hazafelé tart — szinte könnyedébben robogott a számára már nem ismeretlen úton. A langyos nyári szélben lágyan ringatóztak a nyírségi talajt szerető hatalmas dohánylevelek — búcsút intettek a „somogyi vándornak“. Bár a 'tikkasztó hőségben jobban melegedett a motor, mégis óránként 4—5 km-rel gyorsabban haladt, mint odafelé. Még elég forgalmasak voltak a főváros utcái, mikor az YB 518-as ismét ismerős, dunántúli földre „lépett“. Az éjszakát Budapesten töltötte, de hajnalban már ismét úton volt. Szürke bárányfelhők úsztak az ég magasságában — o pajkos szél kímé- letlehül tovaűzte őket. Bíborvörös lett az ég keleti alja, s lassan, méltóságteljesen felkelt az öreg nap, s első arany sugarai megtörtek a Balaton hullámainak taraján. A gépkocsik és motorkerékpárok hosszú sora robogott a Magyar Tenger melletti műúton. Horváth János egy pillantást vetett a felkelő nap fényében pompázó víztükörre, s szíve nagyot dobbant. — Itthon vagyok ismét, szű- kebb hazánkban, Somogy országban — gondolta s leírhatatlan boldog érzés töltötte be lelkét. Tudta, hátra van még vagy 60 km, s az út sem valami jó. Mi lesz, ha a motor most az utolsó órában mondja fel a szolgálatot. — Nem, ez nem lehet — hessegette el magától a gondolatot, s még keményebben markolta meg a kormány< kereket. Az okos gép szinte megértette vezetője aggodalmát, s hogy kételyét eloszlassa, dübörgő dobogóssal nekirugaszkodott a madarasi dombnak: csaknem a tetőig feljutott „direkttel“, s heves „hajrázásba“ kezdett. A vezetőn, amint megpillantotta a város fölé emelkedő gyárkéményeket, méginkább lázas izgalom vett erőt, s csak akkor nyugodott meg, amikor a vállalat telepén megállt. Fürkésző tekintetét a kilométerórára szegezte, amely éppen 1023-mal mutatott többet, mint csütörtökön. Felszabadulva a cél előtti izgalom nyomasztó érzésétől, csak annyit mondott: „Szép út volt . . . Nem is gondoltam, hogy minden baj nélkül megteszem". — S ez az elismerés nem önmagának szólt elsősorban, hanem kocsijának, s azoknak a munkásoknak, akik ilyen nagyszerű gépet gyártanak«k JIORVÁTH JANOS tehát hazaért, Nagy erőpróbája volt a hosszú út: nemcsak testét, hanem szívét és lelkét is igénybevette. Dicséretére válik, hogy példásan megoldotta feladatát. Ö csak egy tagja a gépkocsi- vezetők kis társadalmának. Rajta hívül százan meg százan vannak, akik hozzá hasonlóan fáradhatatlanul dolgoznak, s jó gazdái gépüknek. Ha egy autó elrobog mellettünk porfelhőt verve: vagy ránk dudál az utcakereszteződésben utat kérve, gondoljunk a vezetőkre szeretettel és megbecsüléssel. — Megérdemlik • . . KUTAS JÓZSEF.
