Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-15 / 193. szám
Vasárnap, 1954 augusztus 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 A PÁRTÉLET HÍREI A DISZ-ÉLET hírei Felkészülés az új oktatási évre Más kősségben is segítik a cséplést a kúntelepi ifjak A párttagok kötelességei között jelentős helyet foglal el az elméleti tudás gyarapítása. Megértették és magukévá tették ezt a gigei kommunisták, s szervezetten, alaposan felkészültek az új oktatási évre. 15 hallgató a Párttörténet I. évfolyamának anyagát tanulmányozza majd az idei oktatási idényben. Farkas Sándor elvtárs tapasztalt propagandista, már a múlt évben is vezetett poGIGE KÖZSÉG litikai oktatást. Farkas elvtárs már most készül egyéni tanulással fontos feladatára, hogy tudása legjavával szolgálhassa az oktatás ügyét. A pártvezetőség tagjaival együtt beszélgetett a hallgatókkal. Két idősebb elvtárs kivételével minden párttag és tagjelölt jelentkezett oktatásra. Ács József DISZ-titkár örömmel vette, hogy tanulhat. Elmondta, hogy a tanfolyamon szerzett tapasztalatait átadja majd a DlSZ-szerve- zetbe tömörült fiataloknak. A párt- szervezet jó felvilágosító munkájáról tanúskodik az a tény, hogy 4 pár- tonkívüli — Karbuczki Lajos, az általános iskola igazgatója és három dolgozó paraszt — neve is ott szerepel az oktatásra jelentkezettek névsorán. A KUTASI ÁLLAMI GAZDASÁG pártszervezete is nagy gondot fordított az 1954—55-ös oktatási év előkészítésére. Itt II. évfolyambeli párttörténetet tanulmányozó tanfolyamot indítanak. Ezen az oktatási formán azok vesznek részt, akik az elmúlt oktatási évadban kiváló eredménnyel sajátították el a Párttörténet I. évfolyamának anyagát. Ösz- szesen tizen lesznek. A pártszervezet vezetősége és Adrián elvtárs, a tanfolyam vezetője már minden hallgatóval külön-külön beszélt. Sőt az elmúlt héten a hallgatókat egy rövid értekezletre hívták össze és itt megbeszélték az előkészületeiket. Ezen az értekezleten Somogyvári József elvtárs és Vackó Istvánné elvtársnő elmondták: nagy megtiszteltetésnek veszik, hogy továbbra is tanulhatnak, és úgy érzik, hogy enélkül nem tudnák ellátni a reájuk váró nagy feladatokat. A tsz kommunistáinak szava mindenütt érvényesül A somogyszobi Úttörő tsz^ben minden tag megelégedett, egyikük sem cserélné el mostani helyzetét az egyéni gazdálkodókéval. Ez érthető is. Hiszen mindenük van bőségesen: búza, rozs, pénz és minden, ami egy ember boldogulásához szükséges. — A mi szövetkezetünkben csak egy dolog hiányzik: a gond — mondja Bokor elvtárs, a tsz elnöke. És ez így is van rendjén. A múltban úgysem jutott más egyéb. Előlegosztáskor volt olyan tag, aki munkaegységei után 7—8 mázsa kenyérgabonát kapott. Az öreg Horváth István bácsi 6 mázsa gabonát vitt haza. Az idén már negyedszer részesedtek a tsz tagjai a pénzjövedelemből. Több mint 40 ezer forintot osztottak szét. munkaegységeikre. De ez még csak a kezdet. A tsz-ben jó a munkafegyelem, szorgalmasak á tagok. A pártszervezet, a tsz kommunistáinak szava mindenütt érvényesül. Minden brigádban, minden munkacsapatban találunk párttagokat. Példamutatóan dolgoznak és példájukkal, lelkes szavaikkal mozgósítják a többieket is. A kommunisták agitációs munkájának eredménye, hogy egyetlen családtag sincs, aki a nagy munkák idején ne kapcsolódna be a közös harcba. Az utóbbi időben különösen nagy a javulás a munkák minőségének megjavításában. Amit egyszer megteszünk — mondja Kerezsi elvtárs, a tsz párttitkára — ahhoz többet nem kell hozzányúlnunk, amiatt nem kell szégyenkeznünk. Eddigi szép eredményei ösztönözzék további helytállásra, jó munkára a somogyszobi Úttörő tsz kommunistáit és pártonkívüli dolgozóit. Gazdag ünnepi programm a 20-i munkás-paraszt találkozón Kaposvár dolgozói még soha ilyen lelkesen nem készültek augusztus 20-ra, alkotmányunk születésnapjának évfordulójára, mint az idén. A nagy lelkesedést többek között az okozza, hogy nemcsak városunk dolgozói ünnepük e napot, hanem velük együtt ünnepelnek a kaposvári járás termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjai is. Városunk dolgozói munkás-paraszt találkozóra készülnek. E nagy nemzeti ünnepre', a kaposvári járásból többezer dolgozó paraszt jön Kaposvárra, hogy közelebbről is megismerje és szoros barátságot kössön a városi munkásokkal. Különösen azok az üzemi munkások készülnek nagy gondossággal a találkozóra, akik már korábban vállalták egy-egy termelőszövetkezet patronálását. De hasonló a lelkesedés a termelőszövetkezeti tagok körében is, akik ez alkalommal keresik fel először üzemükben, otthonukban azokat az üzemi munkásokat, akik már számos esetben adták segítő kezüket termelőszövetkezetüknek. A nemzeti ünnep jelentőségéhez és a munkás-paraszt találkozó sikeréhez méltóan, gazdag ünnepi programm lesz Kaposvárott. 20-án már a kora reggeli órákban kezdődik az ünnepség. Zenekar köszönti pattogó indulókkal a városunkba érkező falusi dolgozókat, ébreszti városunk lakóit. 9 órakor kezdődik a felvonuláshoz a gyülekezés, majd városiak, falusiak közösen Vonulnak fel a Kossuth-téren 10 órakor kezdődő ünnepi nagygyűlésre. A délután gazdag sport- és kultúrműsort ígér a szórakoznivágyó dolgozóknak. 2 órakor a Cukorgyár és a Kossuth-tér útvonalon békeváltóstaféta lesz, melyen 15 község ifjúsága vesz részt. Fél 5-kor kezdődik a Sztál'in-úti Dózsa Sportkör pályáján a megyebajnoki labdarúgómérkőzés. Este 7 órakor pedig a sportműsort kultúrműsor váltja fel. A Kossuth-téren felállított szabadtéri színpadon kaposvári üzemi és falusi kultúrcsoportok szerepelnek, s az egésznapos vidám szórakozást a Kossuth-téren 9 órakor kezdődő utcabál zárja be. Szórakozásban nem lesz hiány. Mindezt biztosítja még az is, hogy a Noszlopy Gáspár-utcában étel- és italsátrak kínálják áruikat a sétáló dolgozóknak. A munkás-paraszt találkozó részvevői, különösen a falusiak tanulhatnak is augusztus 20-án. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének agronómiái szakosztálya ez alkalommal először *— a város központjában, a Noszlopy G- utcában — szabadtéri kiállítást rendez »A magasabb tej hozamért« címmel. Üzemi dolgozóink, annak érdekében, hogy a munkás-paraszt találkozó ne csak formális legyen, hanem valóban elmélyítse köztük a barátságot, délutánra meghívták az általuk patronált tsz tagjait üzemükbe, ahol vendégül látják őket. A DISZ cséplőcsapatok versenyében első Maletics József, a marcali gépállomás dolgozójának brigádja: 2290 mázsás cséplé- si eredménnyel. A balatonújhelyi állami gazdaság dolgozói szilárd fogadalmat tettek a zászló megtartására. Adott szavukat becsülettel beváltották: elsők az állami gazdaságiok versenyében. A kuntelepi ifjúsági cséplőbrigád örömmel jelentette, hogy Kuntelep községben befejezték a cséplést. Munkájuk eredményeként minden dolgozó paraszt gabonája időben zsákba került. Ezek a lelkes fiatalok nem nyugodnak még eddig elért eredményeiken. Elhatározták, hogy segítséget nyújtanak olyan községeknek^ ahol lemaradás mutatkozik a csép- lési munkálatokban. Máris nekiláttak elhatározásuk valóraváltá- sának. Cséplőgépükkel átmentek Kutas községbe, hogy ott jó munkájukkal meggyorsítsák a cséplést. Elsők akarnak lenni a versenyben a hetényi fiatalok A Kaposvári Cukorgyár célggz- daságának cserepesi üzemegységétől érkezett levél arról számol be, hogy a hetényi ifjúsági cséplőcsapat tagjai szorgalmasan végzik munkájukat. A fiatalok elsőnek akarnak kikerülni az ifjúsági versenyből. A munkákban különösen kitűnik Törő János, Igali János és Pálinkás József cséplőbri- gádtag. „Űj zászlóval akarunk résztvenni Siófokon az ifjúsági béketalálkozón“ ezt jelentette pár héttel ezelőtt a Kaposvári Textilművek DISZ-bi- zottsága megyebizottságunknak. Az elhatározást tett követte. A Textilművek fiataljai elkészítették DISZ-zászlójukat, amelynek ünnepélyes avatása kedden lesz a Textilművekben. A zászló felirata: »Hűség a párthoz, hűség a néphez«. Ez még nagyobb feladatot, felelősséget hárít az üzem fiataljaira: még nagyobb hűséggel őrködni népünk vagyonán, még jobban teljesíteni a feladatokat, nap mint nap teljesíteni a munka rájuk háruló részét. A Textilművek fiataljai igyekeznek úgy dolgozni, hogy méltóak legyenek zászlajuk jelszavához. A siófoki ifjúsági találkozóra különös lelkesedéssel készülnek. »ti« «*»*»»♦»• • »**%%% »I Eddig kb. 300 fiatal jelentette be- részvételét. A Textilművek fiataljai nemcsak mint vendégek készülnek a találkozóra, hanem mint vendéglátók is. Megszervezik a tombola játékot. 6000 darab jegyet adnak el és kisorsolnak kb. 60 darab nyereménytárgyat. Nyerni lehet 1200 forintos rádiót, paplant, töltőtollat, manikűrkészletet, likőrt, likőröskészletet, könyveket, és még sok egyéb tárgyat. A Textilművek fiataljai szívesen látnak vendégül minden fiatalt a tombola játéknál és remélik, hogy sok dolgozó parasztfiatallal közelebbről megismerkedhetnek, sok fiatalnak szerezhetnek kellemes szórakozást. Szalai Irén, DISZ Megyebizottság. Négy nap múlva találkozunk .. . Már csak négy nap és elérkezünk nagy ünnepünkhöz, a siófoki ifjúsági béketalálkozóhoz. Az egész megyében lelkesen készülnek fiataljaink a nagy ünnepre. Az utolsó pár nap alatt különösen nő az érdeklődés, a már régebben jelentkezett csoportok mind nagyobb számmal akarnak jönni. Állandóan új csoportok jelentik be részvételüket. Lelkesen folynak az előkészületek is kedves vendégeink fogadására. Készülnek a színpadok, ahol a legjobb kultúrcsoportok fogják szórakoztatni a vendégeket. A kijelölt helyeken épülnek a ».pavilonok, amelyek itallal, hűsítővel várják a részvevőket. Készítik a lacikonyhát is, ahol friss lacipecsenyét árulnak majd. 12 körhinta, lövölde várja az érdeklődőket. A legjobb kultúrcsoportok utolsó próbájukat végzik. 24 somogyi fiatal készül ejtőernyős ugrásra a Balatonba. A tűzijáték előkészítését befejezték. A fürdeni vágy ókat ingyen várja a külön e célra kibérelt Erzsébet-strand. Felkészült két mozi is az ingyenes filmelőadásra. Siófok ünnepi díszbe öltözik, külön bizottság foglalkozik a község feldíszítésével. Készül a találkozóra a vasút is. A 66 százalékos kedvezményen kívül 9 különvonatot indít a megye különböző részeiről. A pontos menetrendet megkapta minden vasútállomás és DISZ-szervezet. A találkozóra várunk nemcsak fiatalokat, hanem idősebb dolgozókat is. Fiatalok! Hívjátok el barátaitokat, szüléiteket, idősebb ismerőseiteket. Augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe legyen megyénk munkás-paraszt dolgozóinak nagy baráti találkozója Siófokon. Négy nap múlva Siófokon szeretettel vár mindenkit a DISZ Somogymegyei Bizottsága. ÉS SEGÍT AZ ÖSSZEFOGÁS. A z augusztusi nap egyre forróbban tűzött be a konyhába. Gyorsan űzték egymást az óra mutatói a 12 felé. Özvegy Balázs Jó- zsefné a tűzhely körül sürgölődött. Gyűrött homlokán veríték gyöngyözött, amit nem is annyira a hőség, mint inkább az izgalom csalt oda. Míg sietve keverte a rántást, ezerféle gondolat fordult meg benne. Először a kis Margitkára gondolt, aki a cséplőgépnél várja az ebédet, majd a tanácsháznál hallottak elevenedtek fel benne. — Margitka éhes, sietni kell az ebéddel — forgatta fejében. — Délután meg ... a népnevelőben ... az árvízkárosultak megsegítéséről . . . mit is beszéljek? — tette fel magának a kérdést. Aztán egy pillanatra felvillant a szeme: — Megvan, amiről beszélhetek — de ez a gondolat keserű köny- nyeket csalt szemébe. Egy székre ros- kndva, merengve nézett maga elé, s mint egy mozivásznon peregtek előtte gyors egymásutánban az elmúlt történetek. Első keserű emléke messze nyúlt vissza. “I 919-ben ő is olyan fiatal, 14 éves kislány volt, mint most Margitka — Somogyszentpál mellett Susán-pusztán volt cseléd az édesapja. A herceg Eszterházy-birtokon sovány bért fizettek. Édesanyja korán elhalt, s hat testvére közül még kevesen voltak kenyérkeresők. Ő az idősebbek közt már sokat segített a nagy család fenntartásában.. Somogyszentpálon Lengyeltóti István kőműves mellett dolgozott: maltert és téglát adott kézhez. Éppen háztetőt zsindelyeztek, amikor egy lovaskocsin odavágtatott néhány fehérgárdista. Durván magukhoz szólították a kőművest, s' — mert kom- munistagyanus volt — minden kérdés nélkül ütlegelni kezdték. A puskatus nyomán vér buggyant ki a kőműves fején s ekkor ő, a fiatal kislány könyörögni kezdett a három egyenruhásnak: — Ne bántsák már azt az embert — tört ki ajkán a síró hang. Azok az elvetemedett fenevadak azonban az ő keserves könyörgésére ütéssel válaszoltak. Gorombán arcuiütötték, a kőművest pedig — aki tehetetlenül, nyögve fetrengett — kocsira dobták s tova nyargaltak vele. ]Yf egilletődve nézett a kocsi után, szeme könny belábadt: nem is az ütés, amit kapott, inkább amit látott, az sajogtatta szívét. Szerette és sajnálta a kőművest, mert az munkát és becsületes fizetést adott neki. Ezután azonban nem .tudott haza vinni pénzt, pedig hogy várta otthon a nagy család, hisz kellett volna kenyérre! Akkor még csak annyit tudott, hogy egy embert, aki becsületes volt, megvertek, de most már azt is tudja, hogy miért . . . Férjének és a fiának is azért kellett elpusztulnia fiatalon, mert az urak érdeke úgy kívánta. — A háború ... az az átkozott háború . . . — most hirtelen melléhez kapott — az sok áldozatot követel. Még most is fülébe cseng fiának hangja, amikor 1941-ben így búcsúzott el: »Visszajövök édesanyám, nemsokára« — s azóta már sokszor lehullott a lomb és sokszor fakadt rügy, de a gyerek nem jött vissza. Most. fogadott gyermeke van: a kis Margitka. De úgy szereti, mintha ő szülte volna, hisz őneki is a háború rabolta el a szüleit. S ez a kislány most már őneki segít. A cséplőgépnél dolgozik szorgalmasan: a kenyérért. — Milyen jó, hogy egymást segítik az emberek — villant fel benne egy másik gondolat — most, ahol az árvíz pusztított, mint egykor a háború... ott kell segíteni. Talán jó lesz erről beszélni délután a népnevelőben... Köténye sarkával megtörölte nedves szemét, s arra gondolt: — Nem a könny segít... Itt tettekre van szükség. — Gyorsan kosárba rakta az ebédet, s indult a cséplőgéphez, ahol a kis Margitka várta. T ágy délutáni szellő simogatta végig a horvátkúti utcát. Ba- lázsné barátságosan köszönt be a házakhoz. Sovány arcán szelíd mosoly ült, amint Tóth Ferencnével váltogatta a szavakat. Nem azzal kezdte, hogy mi járatban van, hanem először a termelésről, a munkáról érdeklődött. — Ugye, szép termés van az idén? — mondta — nem kell félni a téltől. — Meg vagyunk elégedve — válaszolta Tóthné — a gabona is szépen adott, a kapások is jól hoznak az idén ... De ha a tavasszal és a nyár elején nem lett volna olyan mostoha az idő, akkor még jobb termésre számíthatnánk . . . — Igen, a sok eső is . . . — vágott közbe Balázsné. — De hát mi még csak . . . hanem a Duna mentén, ott tett sok kárt az eső, a sok csapadék. — Bizony, a víz rosszabb, mint a tűz —.jegyezte meg Tóthné — mert a tüzet lehet oltani, de a víz ... — nagyot sóhajtott s mereven nézett maga elé. A rövid némaságot Balázsné hangja törte meg: — Bizony, a szigetköziek nem sokat arathattak. — És hány család házát tette tönkre az árvíz . . . rT'udom, hogy segíti őket az ál- lám — emelte fel hangját Balázsné — azért én is adok egy mázsa krumplit. Tudja, délelőtt, az jutott eszembe, hogy milyen jó, ha egymást segítik az emberek. Emlékszik rá biztos maga is, amikor a háború után magamhoz vettem a Margitkát, hogy ne legyek egyedül. Kellett akkor a pártfogó őneki, mert árván maradt. Én is árván maradtam. Most kölcsönös a segítségünk. Azoknak is jólesik, ha megosztjuk velük gondjukat, akiknek az árvíz annyi keserűséget hozott, mint nekünk a háború. — Igaza van, szomszédasszony — mondta Tóthné elérzékenyülve — én is beszélek a férjemmel, hogy. segítsünk, ahogy telik. Ugye jó lesz, ha búzát adunk? — kérdezte tétovázva. — Nagyon jó — helyeselt Balázsné, s hálás szemekkel nézte szomszédasszonyát, aki halkan suttogta, amit előbb hallott: ]Vf ilyen jó is, ha egymást segí- tik az emberek. — S gondolatban maga előtt látta Szigetköz összedőlt házait., a morajló áradatot, amely szennyes habjaival vadul taj- tékozva tört rá a békés családi otthonokra, s öreg, fiatal, az izmos ember, a gyengéd édesanya, a síró gyermek mind segítségért kiált . . . És segít az emberi összefogás, mely erős gát minden vad árral szemben ... Szűcs Ferenc.
