Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-15 / 193. szám

Vasárnap, 1954 augusztus 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 A PÁRTÉLET HÍREI A DISZ-ÉLET hírei Felkészülés az új oktatási évre Más kősségben is segítik a cséplést a kúntelepi ifjak A párttagok kötelességei között je­lentős helyet foglal el az elméleti tudás gyarapítása. Megértették és magukévá tették ezt a gigei kommu­nisták, s szervezetten, alaposan fel­készültek az új oktatási évre. 15 hallgató a Párttörténet I. évfolyamá­nak anyagát tanulmányozza majd az idei oktatási idényben. Farkas Sán­dor elvtárs tapasztalt propagandis­ta, már a múlt évben is vezetett po­GIGE KÖZSÉG litikai oktatást. Farkas elvtárs már most készül egyéni tanulással fontos feladatára, hogy tudása legjavával szolgálhassa az oktatás ügyét. A pártvezetőség tagjaival együtt be­szélgetett a hallgatókkal. Két idő­sebb elvtárs kivételével minden párt­tag és tagjelölt jelentkezett okta­tásra. Ács József DISZ-titkár öröm­mel vette, hogy tanulhat. Elmondta, hogy a tanfolyamon szerzett tapasz­talatait átadja majd a DlSZ-szerve- zetbe tömörült fiataloknak. A párt- szervezet jó felvilágosító munkájáról tanúskodik az a tény, hogy 4 pár- tonkívüli — Karbuczki Lajos, az általános iskola igazgatója és három dolgozó paraszt — neve is ott sze­repel az oktatásra jelentkezettek névsorán. A KUTASI ÁLLAMI GAZDASÁG pártszervezete is nagy gondot for­dított az 1954—55-ös oktatási év elő­készítésére. Itt II. évfolyambeli párttörténetet tanulmányozó tanfo­lyamot indítanak. Ezen az oktatási formán azok vesznek részt, akik az elmúlt oktatási évadban kiváló ered­ménnyel sajátították el a Párttörté­net I. évfolyamának anyagát. Ösz- szesen tizen lesznek. A pártszerve­zet vezetősége és Adrián elvtárs, a tanfolyam vezetője már minden hallgatóval külön-külön beszélt. Sőt az elmúlt héten a hallgatókat egy rövid értekezletre hívták össze és itt megbeszélték az előkészületeiket. Ezen az értekezleten Somogyvári József elvtárs és Vackó Istvánné elvtársnő elmondták: nagy megtisz­teltetésnek veszik, hogy továbbra is tanulhatnak, és úgy érzik, hogy enélkül nem tudnák ellátni a reá­juk váró nagy feladatokat. A tsz kommunistáinak szava mindenütt érvényesül A somogyszobi Úttörő tsz^ben min­den tag megelégedett, egyikük sem cserélné el mostani helyzetét az egyéni gazdálkodókéval. Ez érthető is. Hiszen mindenük van bőségesen: búza, rozs, pénz és minden, ami egy ember boldogulásához szükséges. — A mi szövetkezetünkben csak egy dolog hiányzik: a gond — mondja Bokor elvtárs, a tsz elnöke. És ez így is van rendjén. A múltban úgy­sem jutott más egyéb. Előlegosztáskor volt olyan tag, aki munkaegységei után 7—8 mázsa ke­nyérgabonát kapott. Az öreg Hor­váth István bácsi 6 mázsa gabonát vitt haza. Az idén már negyedszer részesedtek a tsz tagjai a pénzjöve­delemből. Több mint 40 ezer forin­tot osztottak szét. munkaegységeik­re. De ez még csak a kezdet. A tsz-ben jó a munkafegyelem, szorgalmasak á tagok. A pártszerve­zet, a tsz kommunistáinak szava mindenütt érvényesül. Minden bri­gádban, minden munkacsapatban ta­lálunk párttagokat. Példamutatóan dolgoznak és példájukkal, lelkes sza­vaikkal mozgósítják a többieket is. A kommunisták agitációs munkájá­nak eredménye, hogy egyetlen csa­ládtag sincs, aki a nagy munkák idején ne kapcsolódna be a közös harcba. Az utóbbi időben különösen nagy a javulás a munkák minőségé­nek megjavításában. Amit egyszer megteszünk — mondja Kerezsi elv­társ, a tsz párttitkára — ahhoz töb­bet nem kell hozzányúlnunk, amiatt nem kell szégyenkeznünk. Eddigi szép eredményei ösztönöz­zék további helytállásra, jó munkára a somogyszobi Úttörő tsz kommu­nistáit és pártonkívüli dolgozóit. Gazdag ünnepi programm a 20-i munkás-paraszt találkozón Kaposvár dolgozói még soha ilyen lelkesen nem készültek augusztus 20-ra, alkotmányunk születésnapjá­nak évfordulójára, mint az idén. A nagy lelkesedést többek között az okozza, hogy nemcsak városunk dol­gozói ünnepük e napot, hanem ve­lük együtt ünnepelnek a kaposvári járás termelőszövetkezeti és egyéni­leg dolgozó parasztjai is. Városunk dolgozói munkás-paraszt találkozóra készülnek. E nagy nem­zeti ünnepre', a kaposvári járásból többezer dolgozó paraszt jön Kapos­várra, hogy közelebbről is megis­merje és szoros barátságot kössön a városi munkásokkal. Különösen azok az üzemi munkások készülnek nagy gondossággal a találkozóra, akik már korábban vállalták egy-egy ter­melőszövetkezet patronálását. De ha­sonló a lelkesedés a termelőszövet­kezeti tagok körében is, akik ez al­kalommal keresik fel először üze­mükben, otthonukban azokat az üze­mi munkásokat, akik már számos esetben adták segítő kezüket terme­lőszövetkezetüknek. A nemzeti ünnep jelentőségéhez és a munkás-paraszt találkozó sike­réhez méltóan, gazdag ünnepi pro­gramm lesz Kaposvárott. 20-án már a kora reggeli órákban kezdődik az ünnepség. Zenekar köszönti pattogó indulókkal a városunkba érkező fa­lusi dolgozókat, ébreszti városunk lakóit. 9 órakor kezdődik a felvo­nuláshoz a gyülekezés, majd váro­siak, falusiak közösen Vonulnak fel a Kossuth-téren 10 órakor kezdődő ünnepi nagygyűlésre. A délután gazdag sport- és kultúr­műsort ígér a szórakoznivágyó dol­gozóknak. 2 órakor a Cukorgyár és a Kossuth-tér útvonalon békeváltó­staféta lesz, melyen 15 község ifjú­sága vesz részt. Fél 5-kor kezdődik a Sztál'in-úti Dózsa Sportkör pályá­ján a megyebajnoki labdarúgómér­kőzés. Este 7 órakor pedig a sport­műsort kultúrműsor váltja fel. A Kossuth-téren felállított szabadtéri színpadon kaposvári üzemi és falusi kultúrcsoportok szerepelnek, s az egésznapos vidám szórakozást a Kos­suth-téren 9 órakor kezdődő utcabál zárja be. Szórakozásban nem lesz hiány. Mindezt biztosítja még az is, hogy a Noszlopy Gáspár-utcában étel- és italsátrak kínálják áruikat a sétáló dolgozóknak. A munkás-paraszt ta­lálkozó részvevői, különösen a falu­siak tanulhatnak is augusztus 20-án. A Társadalom- és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat me­gyei szervezetének agronómiái szak­osztálya ez alkalommal először *— a város központjában, a Noszlopy G- utcában — szabadtéri kiállítást ren­dez »A magasabb tej hozamért« cím­mel. Üzemi dolgozóink, annak érdeké­ben, hogy a munkás-paraszt talál­kozó ne csak formális legyen, ha­nem valóban elmélyítse köztük a barátságot, délutánra meghívták az általuk patronált tsz tagjait üze­mükbe, ahol vendégül látják őket. A DISZ cséplőcsapatok versenyében első Maletics József, a marcali gépállomás dolgozójá­nak brigádja: 2290 mázsás cséplé- si eredménnyel. A balatonújhelyi állami gazdaság dolgozói szilárd fogadalmat tettek a zászló megtartására. Adott sza­vukat becsülettel beváltották: el­sők az állami gazdaságiok verse­nyében. A kuntelepi ifjúsági cséplőbri­gád örömmel jelentette, hogy Kuntelep községben befejezték a cséplést. Munkájuk eredménye­ként minden dolgozó paraszt ga­bonája időben zsákba került. Ezek a lelkes fiatalok nem nyugodnak még eddig elért eredményeiken. Elhatározták, hogy segítséget nyújtanak olyan községeknek^ ahol lemaradás mutatkozik a csép- lési munkálatokban. Máris neki­láttak elhatározásuk valóraváltá- sának. Cséplőgépükkel átmentek Kutas községbe, hogy ott jó mun­kájukkal meggyorsítsák a cséplést. Elsők akarnak lenni a versenyben a hetényi fiatalok A Kaposvári Cukorgyár célggz- daságának cserepesi üzemegységé­től érkezett levél arról számol be, hogy a hetényi ifjúsági cséplőcsa­pat tagjai szorgalmasan végzik munkájukat. A fiatalok elsőnek akarnak kikerülni az ifjúsági versenyből. A munkákban külö­nösen kitűnik Törő János, Igali János és Pálinkás József cséplőbri- gádtag. „Űj zászlóval akarunk résztvenni Siófokon az ifjúsági béketalálkozón“ ezt jelentette pár héttel ezelőtt a Kaposvári Textilművek DISZ-bi- zottsága megyebizottságunknak. Az elhatározást tett követte. A Textilművek fiataljai elkészítették DISZ-zászlójukat, amelynek ünne­pélyes avatása kedden lesz a Tex­tilművekben. A zászló felirata: »Hűség a párthoz, hűség a néphez«. Ez még nagyobb feladatot, felelősséget há­rít az üzem fiataljaira: még na­gyobb hűséggel őrködni népünk vagyonán, még jobban teljesíteni a feladatokat, nap mint nap telje­síteni a munka rájuk háruló ré­szét. A Textilművek fiataljai igyekeznek úgy dolgozni, hogy méltóak legyenek zászlajuk jel­szavához. A siófoki ifjúsági találkozóra különös lelkesedéssel készülnek. »ti« «*»*»»♦»• • »**%%% »I Eddig kb. 300 fiatal jelentette be- részvételét. A Textilművek fiatal­jai nemcsak mint vendégek ké­szülnek a találkozóra, hanem mint vendéglátók is. Megszervezik a tombola játékot. 6000 darab jegyet adnak el és kisorsolnak kb. 60 da­rab nyereménytárgyat. Nyerni le­het 1200 forintos rádiót, paplant, töltőtollat, manikűrkészletet, li­kőrt, likőröskészletet, könyveket, és még sok egyéb tárgyat. A Textilművek fiataljai szíve­sen látnak vendégül minden fia­talt a tombola játéknál és remélik, hogy sok dolgozó parasztfiatallal közelebbről megismerkedhetnek, sok fiatalnak szerezhetnek kelle­mes szórakozást. Szalai Irén, DISZ Megyebizottság. Négy nap múlva találkozunk .. . Már csak négy nap és elérkezünk nagy ünnepünkhöz, a siófoki ifjúsági béketalálkozóhoz. Az egész megyében lelkesen készülnek fiataljaink a nagy ünnepre. Az utolsó pár nap alatt különösen nő az érdeklődés, a már régebben jelentkezett csoportok mind nagyobb számmal akarnak jönni. Állandóan új csoportok jelentik be részvéte­lüket. Lelkesen folynak az előkészületek is kedves vendégeink fogadá­sára. Készülnek a színpadok, ahol a legjobb kultúrcsoportok fogják szórakoztatni a vendégeket. A kijelölt helyeken épülnek a ».pavilonok, amelyek itallal, hűsí­tővel várják a részvevőket. Készítik a lacikonyhát is, ahol friss lacipecsenyét árulnak majd. 12 körhinta, lövölde várja az érdeklődőket. A legjobb kultúrcsoportok utolsó próbájukat végzik. 24 somo­gyi fiatal készül ejtőernyős ugrásra a Balatonba. A tűzijáték előké­szítését befejezték. A fürdeni vágy ókat ingyen várja a külön e célra kibérelt Erzsébet-strand. Felkészült két mozi is az ingyenes filmelő­adásra. Siófok ünnepi díszbe öltözik, külön bizottság foglalkozik a köz­ség feldíszítésével. Készül a találkozóra a vasút is. A 66 százalékos kedvezményen kívül 9 különvonatot indít a megye különböző ré­szeiről. A pontos menetrendet megkapta minden vasútállomás és DISZ-szervezet. A találkozóra várunk nemcsak fiatalokat, hanem idősebb dol­gozókat is. Fiatalok! Hívjátok el barátaitokat, szüléiteket, idősebb ismerőseiteket. Augusztus 20-a, alkotmányunk ünnepe legyen me­gyénk munkás-paraszt dolgozóinak nagy baráti találkozója Siófo­kon. Négy nap múlva Siófokon szeretettel vár mindenkit a DISZ Somogymegyei Bizottsága. ÉS SEGÍT AZ ÖSSZEFOGÁS. A z augusztusi nap egyre forrób­ban tűzött be a konyhába. Gyorsan űzték egymást az óra mu­tatói a 12 felé. Özvegy Balázs Jó- zsefné a tűzhely körül sürgölődött. Gyűrött homlokán veríték gyöngyö­zött, amit nem is annyira a hőség, mint inkább az izgalom csalt oda. Míg sietve keverte a rántást, ezer­féle gondolat fordult meg benne. Először a kis Margitkára gondolt, aki a cséplőgépnél várja az ebédet, majd a tanácsháznál hallottak ele­venedtek fel benne. — Margitka éhes, sietni kell az ebéddel — for­gatta fejében. — Délután meg ... a népnevelőben ... az árvízkárosul­tak megsegítéséről . . . mit is be­széljek? — tette fel magának a kér­dést. Aztán egy pillanatra felvillant a szeme: — Megvan, amiről beszélhe­tek — de ez a gondolat keserű köny- nyeket csalt szemébe. Egy székre ros- kndva, merengve nézett maga elé, s mint egy mozivásznon peregtek előtte gyors egymásutánban az el­múlt történetek. Első keserű emléke messze nyúlt vissza. “I 919-ben ő is olyan fiatal, 14 éves kislány volt, mint most Margitka — Somogyszentpál mellett Susán-pusztán volt cseléd az édes­apja. A herceg Eszterházy-birtokon sovány bért fizettek. Édesanyja ko­rán elhalt, s hat testvére közül még kevesen voltak kenyérkeresők. Ő az idősebbek közt már sokat se­gített a nagy család fenntartásában.. Somogyszentpálon Lengyeltóti Ist­ván kőműves mellett dolgozott: mal­tert és téglát adott kézhez. Éppen háztetőt zsindelyeztek, amikor egy lovaskocsin odavágtatott néhány fe­hérgárdista. Durván magukhoz szó­lították a kőművest, s' — mert kom- munistagyanus volt — minden kér­dés nélkül ütlegelni kezdték. A pus­katus nyomán vér buggyant ki a kőműves fején s ekkor ő, a fiatal kislány könyörögni kezdett a há­rom egyenruhásnak: — Ne bántsák már azt az embert — tört ki ajkán a síró hang. Azok az elvetemedett fenevadak azonban az ő keserves könyörgésére ütéssel válaszoltak. Gorombán arcuiütötték, a kőművest pedig — aki tehetetlenül, nyögve fetrengett — kocsira dobták s tova nyargaltak vele. ]Yf egilletődve nézett a kocsi után, szeme könny belábadt: nem is az ütés, amit kapott, inkább amit látott, az sajogtatta szívét. Sze­rette és sajnálta a kőművest, mert az munkát és becsületes fizetést adott neki. Ezután azonban nem .tudott haza vinni pénzt, pedig hogy várta otthon a nagy család, hisz kellett volna kenyérre! Akkor még csak annyit tudott, hogy egy em­bert, aki becsületes volt, megvertek, de most már azt is tudja, hogy miért . . . Férjének és a fiának is azért kel­lett elpusztulnia fiatalon, mert az urak érdeke úgy kívánta. — A há­ború ... az az átkozott háború . . . — most hirtelen melléhez kapott — az sok áldozatot követel. Még most is fülébe cseng fiá­nak hangja, amikor 1941-ben így búcsúzott el: »Visszajövök édes­anyám, nemsokára« — s azóta már sokszor lehullott a lomb és sokszor fakadt rügy, de a gyerek nem jött vissza. Most. fogadott gyer­meke van: a kis Margitka. De úgy szereti, mintha ő szülte volna, hisz őneki is a háború rabolta el a szüleit. S ez a kislány most már őneki segít. A cséplőgépnél dolgozik szorgalmasan: a kenyérért. — Milyen jó, hogy egymást segí­tik az emberek — villant fel ben­ne egy másik gondolat — most, ahol az árvíz pusztított, mint egy­kor a háború... ott kell segíteni. Talán jó lesz erről beszélni dél­után a népnevelőben... Köténye sarkával megtörölte nedves sze­mét, s arra gondolt: — Nem a könny segít... Itt tettekre van szükség. — Gyorsan kosárba rakta az ebé­det, s indult a cséplőgéphez, ahol a kis Margitka várta. T ágy délutáni szellő simogatta végig a horvátkúti utcát. Ba- lázsné barátságosan köszönt be a házakhoz. Sovány arcán szelíd mo­soly ült, amint Tóth Ferencnével váltogatta a szavakat. Nem azzal kezdte, hogy mi járatban van, ha­nem először a termelésről, a mun­káról érdeklődött. — Ugye, szép termés van az idén? — mondta — nem kell félni a téltől. — Meg vagyunk elégedve — vá­laszolta Tóthné — a gabona is szé­pen adott, a kapások is jól hoznak az idén ... De ha a tavasszal és a nyár elején nem lett volna olyan mostoha az idő, akkor még jobb ter­mésre számíthatnánk . . . — Igen, a sok eső is . . . — vá­gott közbe Balázsné. — De hát mi még csak . . . ha­nem a Duna mentén, ott tett sok kárt az eső, a sok csapadék. — Bizony, a víz rosszabb, mint a tűz —.jegyezte meg Tóthné — mert a tüzet lehet oltani, de a víz ... — nagyot sóhajtott s mereven nézett maga elé. A rövid némaságot Ba­lázsné hangja törte meg: — Bizony, a szigetköziek nem sokat arathattak. — És hány család házát tette tönkre az árvíz . . . rT'udom, hogy segíti őket az ál- lám — emelte fel hangját Balázsné — azért én is adok egy mázsa krumplit. Tudja, délelőtt, az jutott eszembe, hogy milyen jó, ha egymást segítik az emberek. Emlék­szik rá biztos maga is, amikor a há­ború után magamhoz vettem a Mar­gitkát, hogy ne legyek egyedül. Kel­lett akkor a pártfogó őneki, mert árván maradt. Én is árván marad­tam. Most kölcsönös a segítségünk. Azoknak is jólesik, ha megosztjuk velük gondjukat, akiknek az árvíz annyi keserűséget hozott, mint ne­künk a háború. — Igaza van, szomszédasszony — mondta Tóthné elérzékenyülve — én is beszélek a férjemmel, hogy. se­gítsünk, ahogy telik. Ugye jó lesz, ha búzát adunk? — kérdezte této­vázva. — Nagyon jó — helyeselt Balázs­né, s hálás szemekkel nézte szom­szédasszonyát, aki halkan suttogta, amit előbb hallott: ]Vf ilyen jó is, ha egymást segí- tik az emberek. — S gondo­latban maga előtt látta Szigetköz összedőlt házait., a morajló áradatot, amely szennyes habjaival vadul taj- tékozva tört rá a békés családi ott­honokra, s öreg, fiatal, az izmos em­ber, a gyengéd édesanya, a síró gyermek mind segítségért kiált . . . És segít az emberi összefogás, mely erős gát minden vad árral szem­ben ... Szűcs Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents