Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-31 / 205. szám

1

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1954 augusztus 31.

Visszavonták a ratifikálási vita elhalasztására irányuló indítványokat - folytatódott az általános vita a francia nemzetgyűlésben

Párizs (MTI). A franciá minisztertanács vasárnap este rendkívüli ülést tartott. A tanácskozást egyízben megszakították, hogy Mendes-Pnance miniszterelnök megbeszélést folytathasson a nemzetgyűlés 'külügyi bizottságának elnökével. Az AFP értesülése szerint a minisztertanács határozata alapján a kormány felkérte anniák a három ügyrendi indítványnak a szerzőit, amelyek a ratifikálási vita elhalasztását javasolták, hogy vonják vissza indítványaikat. Mint ismeretes, az EVK ellenfelei által benyújtott két ügyrendi indítvány a vitát meghatározatlan időre elnapolta volna, ez egyértelmű lett volna a szerződés »elejtésével«- A harmadik indítvány, amelyet az EVK hívei nyújtottak be, körülbelül három hétre szakította volna félbe a vitát, hogy időt adjon a miniszter- elnöknek a szerződés többi tagállamával való tárgyalások újrakezdésére a szerződés módosítása céljából.

Az elhalasztásra irányuló indítványok visszavonása után vasárnap a késő esti órákban ismét megkezdődött a nemzetgyűlési vita.

Elsőnek Lehon volt gaulleista képviselő szólalt fel. Hevesen bírálta az EVK-t, melyet — mint mondotta — a legnevesebb francia személyiségek bélyegeztek meg. »Az európai védelmi közösség — hangoztatta Lebon képviselő — egyesítené Franciaországot azzal a Németországgal, amely oly gyakran betört, országunkba .. . ha ellenőrizni akarjuk Németország szükségesnek tartott újrafelfegyver- zését, akkor az EVK-n kívül más megoldásókat is találhatunk«.

Lebon után René Mayer volt miniszterelnök lépett, a szónoki emelvényre. Követelte a szerződés ratifikálását. Hangsúlyozta, hogy Nyü- gat-Németország újrafelfegyverzését Franciaország valamennyi szövetségese végre akarja hajtani. Meg kell védeni azoknak a szövetségeseknek az összetartását — mondotta Mayer — nem folytathat két politikát: egyrészt atlanti politikát, másrészt olyan politikát, amely e szövetség megszüntetésére vezet.

Coste-Floret MRP képviselő ugyancsak az EVK ratifikálása mellett szállt síkra. Kifejtette, hogy ha az EVK-t el is vetnék, a német kérdés továbbra is napirenden maradna.

A késő éjszakai órákig tartó vita

után a nemzetgyűlés ülését hétfőn délelőttre elnapolták.

VÉLEMÉNYEK A RATIFIKÄCIÖS VITA KILÁTÁSAIRÓL:

A DPA nyugatnémet hírügynökség párizsi tudósítója szerint »párizsi politikai megfigyelők a dolgok jelenlegi állásánál alig kételkednek abban, hogy a szavazás végül is megpecsételi az EVK sorsát«.

Az angol sajtó érdeklődésének homlokterében a párizsi ratifikációs vita áll. A »The Times« párizsi tudósítója rámutat arra, hogy Mendes- France vasárnapi beszéde után Párizsban senki sem merne fogadást kötni arra, hogy az EVK-szerződést akár csak módosított formájában is elfogadják.

A »Manchester Guardian« már azzal is foglalkozik, milyen hatással lehet Olaszországra, ha Franciaország nem ratifikálja az EVK-szerződést. »Ha az EVK Párizsban megbukik, akkor Olaszországban is el kell ejteni« — írja a lap.

Ünnepségek a szlovák nép felkelésének 10. évfordulója alkalmából

Bratislava (TASZSZ). Augusztus 29-én Csehszlovákia városainak és falvainak dolgozói megemlékeztek a szlovák nép felkelésének

10. évfordulójáról.

Bratislavában, Szolvákia fővárosában ünnepi felvonulást és nagygyűlést rendeztek. A fővárosból és a környékbeli falvakban 110 ezer lakos gyűlt össze a Sztálin-téren és a környező utcákban.

Délelőtt 10 órakor a díszemelvényen elfoglalták helyüket a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjai, miniszterek, a csehszlovák nemzetgyűlés elnökségének tagjai, a csehszlovák nemzeti tanács, tagjai, a Szlovákia felszabadításáért vívott harcok részvevőiből álló szovjet küldöttség tagjai, P. G. Krekotyen, a Szovjetunió csehszlovákiai ideiglenes ügyvivője, a népi demokratikus államok diplomáciai képviselői.

Az ünnepséget K. Bacilek, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. A. Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke beszédében a szlovák nép felkelésének jelentőségét méltatta. Rámutatott arra, milyen nagy történelmi jelentőséggel bírt a szlovák nép felkelése Csehszlovákia felszabadulása szempontjából.

Szervezett munkával, a gépek jó kihasználásával hajtsa végre a pártkongresszus határozatát a 71/4. Építőipari Vállalat

Az ipari termelés önköltségének csökkentéséért folytatott harc konkrét formái a vállalatoknál rendkívül változatosak. Az erősen munkaigényes iparágakban mint pl. az építőiparban is — a legnagyobb figyelmet azoknak az intézkedéseknek kell szentelni, amelyek a munka termelékenységnövelésre és a termelékenységre eső munkabérköltség csökkentésére irányulnak. Emellett az önköltség csökkentéséért folytatott harcnak sok olyan területe van, amely bármely iparágban, bármely vállalatnál azonos. Ezek közül a

legfontosabb a technika tökéletesítése és az ipar technológiai folyamatainak megjavítása,

de elengedhetetlen az erősen munkaigényes és nehéz testi munkát igénylő folyamatok széleskörű gépesítése, a kézi megmunkálás teljesmértékű helyettesítése gépi munkával.

Az ipari termelés önköltségcsökkentésének számtalan formája van: nagyjelentőségű az ipari termelés igazgatásának további csz- szerűsítése, az igazgatási személyzet csökkentése és az ennek révén felszabaduló munkaerő, amely azután a termelésbe irányítható. Ezáltal nagymennyiségű bér, illet-^ ve igazgatási költség takarítható meg, így a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése az iparban már önmagában véve is elősegíti a termelés önköltségének csökkentését. JUii't

Szervezzék meg a munkát

Nézzük meg, vájjon pártunk III. kongresszusa után hogyan oldotta meg ezt a feladatot a Siófoki 71/4. Építőipari Vállalat? Látszatra minden rendben van a vállalatnál, de a valóság, a tények mást igazolnak.

Ahogy pártunk kongresszusa után megnőttek a vállalat feladatai, úgy lett mindnagyobb a kapkodás, mindnagyobb a szervezetlenség.

A kormányprogramm, majd ezt követően a pártkongresszus határozatai a nehézipar lassított ütemű fejlesztése mellett a mezőgazdaság fellendítését, a mezőgazdasági termelés növelését tűzte ki célul. így az építőiparnak is az ipari létesítmények építéséről át kellett térnie a mezőgazdasági létesítmények építésére, melynek következtében a 71/4. Építőipari

Vállalatnál — mint már elmondottuk — kapkodás, szervezetlenség lett úrrá. Az átállás nehézségeket okozott, de ezt még az is fokozta, hogy több mezőgazdasági létesítmény, köztük családi házak építését, mint pl. a nagyrécsei lakások és a földestanyai sertésólak építését megfelelő anyagi fedezet és szerződések nélkül kezdte meg ar vállalat. Az eredmény az lett, hogy az eredetileg tervezett beruházásból a vállalat nem tudja az építkezést befejezni, így a 71-es Tröszt utasítására abba kell hagyniuk az építkezést. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló munkák ahelyett, hogy csökkentenék az építőipar önköltségét, megdrágítják azt, nem egy esetben béralaptúllépést vagy éppen a vállalat veszteségességét eredményezik.

Az építőipar önköltségcsökkentésében nagy szerepe van a gépesítésnek,

de nagy szerepe van a munkáslétszám helyes felhasználásának is. A vállalatnak 15 nagyobb és több kisebb építőipari gépe van. Ezeket azonban alig 10—15 százalékra használják ki. A vállalat főgépésze, Kató Balázs hanyagságból vagy nemtörődömségből mellőzi a gépek helyes kihasználását, ■szakszerű ellenőrzését. Számtalan esetben fordul elő, hogy éppen akkor rosszak a gépek, amikor azokra a legnagyobb szükség lenne az építkezésnél. Köztudomású, hogy a gépi munka gyorsabb, emellett gazdaságosabb is és mégis tűrték a vállalat felelős gazdasági vezetői, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetek előforduljanak, sőt megismétlődjenek. Tűrték, hogy csak az építőipari géppark helytelen kihasználása következtében havonta 8—10 ezer forint vesztesége legyen a vállalatnak.

Csökken a tervteljesítés, növekszik a veszteség

Meg kell állapítani, hogy pártunk III. kongresszusa, majd a félévi mérleg elkészítése után felfigyeltek ugyan a vállalat vezetői ezekre a súlyos hibákra, hogy

az első félévre tervezett 269 ezer forintos nyereség helyett — melyet éppen a termelési költségek csökkentésével kellett volna elérniük — 794

ezer forint veszteséggel zárult.

Mindemellett azonban meg kell állapítani azt is, hogy vajmi keveset, mondhatnánk semmit sem

tettek a hibák megszüntetésére, pedig erre annál is inkább szükség lett volna, mert pártunk III. kongresszusa is felhívta a figyelmet, de szükség lett volna azért is, mert a jelenlegi munkáslétszám alig haladja meg a tervezett 70 százalékot.

Csökkentsék a felduzzasztott adminisztrációt

Ezekután nem véletlen az, hogy a vállalat az első félévben mindössze 67.3 százalékra teljesítette tervét, s emellett a tervezett nyereség helyett 794 ezer forint vesztesége volt a vállalatnak. Helytelen lenne azonban azt mondani, hogy a vállalat vezetői okultak az első félév hibáiból.

Ha számbavesszük azt, hogy a második félév első hónapjában 91.2 százalékos tervteljesítés mellett újabb 80 ezer forinttal gyarapodott a vállalati veszteség, akkor amellett sem szabad szó nélkül elmennünk, hogy a vállalati munkáslétszámhoz viszonyítva túlméretezett a vállalat központi irodájának személyzete, hogy túlméretezett az igazgatási személyzet. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy ennek is jelentős része van abban, hogy a vállalat már hosz- szabb idő óta veszteséggel dolgozik, hisz a jelenlegi állapot szerint is

minden két dolgozóra egy igazgatási alkalmazott jut a vállalat központjában.

Holott ha az igazgatási alkalmazottaknak csak 25 százalékát állítják termelőmunkára, már akkor is megszűnt a vállalatnál a krónikus munkáshiány, s az építőipari gépek teljes kihasználásával már nemcsak a terv teljesítését, hanem túlteljesítését is biztosítani lehet.

Érdemes ezen elgondolkozni a tröszt, de a vállalat vezetőinek is.

Megengedhetetlen, hogy egyes gazdasági vezetők felelőtlenül gazdálkodjanak államunk, a dolgozó nép vagyonával.

Megengedhetetlen, hogy most, amikor a pártkongresszus határozatainak szellemében új célért, a szocialista Magyarország megteremtéséért, a népjólét növeléséért folyik a harc, egyes gazdasági vezetők, vagy egyéb vezetőállást betöltő személyek tudatosan, vagy tudatlanul akadályozzák munkánkat.

Bulgáriai naplójegyzetek

SZÍJ] RÖBERTNÉ

. . . Előttem a inélykékszínű végtelen tenger. Valahonnan, nagy messziségből útnak ered a szél, végigszáguld a nyugvó víz felett s nyomában hullám hullámra támad. Arra távol, messze, még nagyon messze halvány füstfelhő tör gyengén az ég felé, majd szélesen elterül a morajló hullámok felett. S a látóhatár peremén lassan feltűnik egy parányi pont, kicsinyke hajó, meíy errefelé tart. Itthon kikötők, hazai partok várják. . .

Körülöttem csend van. Csak a tenger hot erősödő, hol elcsituló zúgása hallatszik. Távolról harmonikaszót hoz a szél — valahol a fehér szanatóriumok egyikének teraszán muzsikál egy napbarnított, pihenő legény.

Álmosan poroszkáló, aprócska csacsifogat tűnik fel a park előtti, dombhajlat hátán kanyargó homokos úton. Fehér kendőbe bu4 MIKOR megtudtam, hogy nem ^ vonattal, hanem repülőgéppel megyünk — bevallom őszintén — nagyon izgatott lettem. Jó, jó, ültem már repülőgépben, méghozzá teljesen egyedül, de az vitorlázógép volt, s én mint reményteljes »A« vizsgás jelölt, csak a farkashegyi völgyet repültem át körülbelül 15 m magasan, úgy 30 másodperc alatt. Ezzel repülőkarrierem, mondhatnám végétért. Azóta két esztendő telt el, s bár reményteljesnek mindvégig megmaradtam, repülő mégsem lett belőlem. így azt hiszem teljesen érthető rendkívüli nyugtalanságom, mely különösen akkor hágott tetőfokára, amikor társaim után én is beszálltam az útrakészen várakozó, nagy, kétmotoros, utasszállító repülőgépbe. Mi tagadás, mindnyájan megilletődve ültünk a kényelmes

gyolált fejű asszonyok dinnyét és szőlőt szállítanak a közeli városba, melynek idelátszanak égbenyúló gyárkéményei. Nyomban utónak pirosra festett autóbusz döcög erőlködve a dombtetőre, belsejében élénken beszélgető, vidám utasokkal. Üdülők. A „Balkán Turiszt“ szállodái felé tartanak — pihenni jöttek.

. . . Aztán ez a zaj is elcsitul.

Előveszem zöldfedelű jegyzetfüzetem, s az első tiszta oldalra felírom szépen, lassan: Bulgária, 1954. augusztus 3. Várna. Majd mellé óvatosan vigyázva kerekítve a cirill betűket, azt is, hogy: Sztálin. . . Mert ennek a régi-regi bolgár városnak — ahol e sorokat írom — most ez a neve. . . Sztálin az új neve. . .

bőrüléseken, s még az előbb gyakran felhangzó tréfák sem érdekeltek bennünket.

Feszült várakozással teltek a következő percek, s aztán hirtelen felbúgtak a motorok és az egyre erősödő zúgás közben, gépünk előre lendült.

Szinte nem is - éreztük, hogyan emelkedünk egyre feljebb, széliünk mind magasabbra. Csak azt vettük észre, hogy alattunk egyre nagyobb a mélység. Azonban ez úgy tűnt, mintha nem is mi távolodnánk, hanem a föld süllyedne egyre lejjebb és lejjebb.

Előredőlve, visszafojtott lélekzettel szorítottuk homlokunkat a vastag és ■ hideg ablaküveghez, melyen túl mint óriási térkép tárult elénk az alattunk gyorsan suhanó táj. Aranysárga szántóföldek, sötétzöld erdők, apró

“patakocskák váltakoztak gyors egymásutánban, majd pirostetejű tanyák, szerényen meghúzódó falvak, tágas határú városok maradtak el.

Nem, nem a félelem nómított el bennünket, hiszen mindnyájan felnőtt embereik vagyunk, erősek és bátrak, hanem a repülés csodálatos varázsa volt az, mely elvette hangunk. Most, ezekben a percekben egyikünk sem akarta oktalan beszéddel megzavarni a csendet.

T ÉNT az ezer színben pompázó szépséges föld, s körülöttünk a szinte szemkápráztató fényesség: a felhők ezüstjén szikrázó nap, s améddig a tekintet ér, mindenütt csupa tündöklő kékség. Akaratlanul is a régi mondás jutott eszembe, mely kissé kopott, ugyan, de most a valóság érzetével töltött el: »A felhők felett mindig kék az ég« — úgy szól. S én egyre csak ismételgettem magamban: »Igen, a felhők felett valóban, mindig kék az ég«. Es szinte el sem hittem, hogy én szállók ezzel a nagyszerű géppel — én, a régi külváros, valaha kopott kis lakója, aki csodálatos és merész álmokat szőttem az életről, s aki azt hittem, hogy ezek az álmok soha nem válhatnak valóra. Mert senki, senki nem törődött akkor az álmaimmal...

Bocsássanak meg, hogy magamról beszélek, de olyan nagy emberi érzés az, ami lángragyúlt bennem. Korántsem akarom elmondani az életemet, hiszen az éppen olyan küzdelmes volt, mint az önöké, azonban épp olyan mindennapi is. De éppen ezért, pontosan ezért a testvéri együvétartozásért szeretném most önökkel is megosztani ezt a ritkán ’adódó gyönyörű pillanatot, az örömet, mely egészen betölt, hogy most, ennyi vágy teljesedése után, megismerkedhettem a repülés, a szárnyalás csodáját is. Vérbeli pilóták, öregek és fiatalok talán mosolyognak ezen a lelkes rajongáson, hiszen nekik a repülés már megszokott, mindennapi kötelességteljesítés. Azonban nekem: — egy életre szóló, mélységes élmény, melytől gazdagabb, melegebb lesz a szívem ...

S tudom, biztosan tudom, hogy most ugyanezek a gondolatok foglalkoztatják társaimat is, akik ragyogó arccal figyelik a körülöttünk egyre változó világot, mely minden percben új és új meglepetést hoz ... C ZÄLL a gép, s még mindig ^ emelkedünk. Pillantásom a magasságmérőre téved és meglepetten látom, hogy mutatója már a 2000 m-en felül jár. Még előbb csak eltévedt vitorlásként suhant el alattunk egy-egy fantasztikus formájú, kövér felhő, most már egész had közeledik felénk, szinte. áthatolha- tatlannak tűnő sűrűségben. S mikor fölérünk, az elragadtatás kiáltása tör ki minden ajkon!... Mintha nem is valóság, hanem mesevilág lenne ez! Az embert csábító vágy fogja el, hogy megállítsa a gépet, s könnyedén libegve kilépjen a szinte alapot kínáló, szilárdnak látszó, vakítóan fehér felhőbe, hogy lehajoljon, s mint játékos gyermek a hideg, tiszta hóból: markoljon belőle, tenyerére vegye ... Persze mindez csupán csak csacska képzelődés, és ugyancsak póruljárna,' aki megpróbálná valóra is váltani. N

... Széliünk, repülünk . .. Egyszer- csak valaki felkiált: »Nézzétek, ott a Tisza!« Megdobban a szívünk és mint anya a gyermekéle, olyan szeretettel nézünk a szeszélyesen kanyargó, keskeny ezüstszínű folyóra. »Lesz itt még több csodálnivaló is!« — jegyzi meg R. elvtárs, aki már látta fentről ezt a vidéket, s szavai nemsokára be is igazolódnak. Alig múlik el néhány perc, kicsapódik a

pilótafülke ajtaja, s a keskeny, szűk kis folyosón barnabőrű, göndör hajú, villogószemű, vállas fiatalember jelenik meg. A repülőgép rádiósa. Tört oroszságga!, akadozva közli velünk, hogy most hagyjuk el az országot. Mindnyájan hozzá tódulunk, s ő barátságosan mutogatja térképen, merre is járunk. S most az egyszer nem előre, hanem kivételesen visszafelé nézünk, elhomályosodó szemmel figyeljük, mint maradnak el a kedves hazai tájak... Hiába, mindannyian először hagyjuk el hazánk határait...

II.

PRZÉKENYKEDÉSRE azonban nincs sok idő. Balra tőlünk az alacsonyabban úszó felhőket méltóságteljesen magasodó hegycsúcsok törik át, melyiket lentebb aranyló tisztások, homok, szürkés-sárga sziklafalak, váltakozó erdők borítanak véges-végtelen. A Déli-Kárpátok csúcsai ezek! Közelebbről bizonyára félelmetesebbek, de innen fentről — több mint 3000 m magasságból — apró makettelmek, játékszereknek tűnik az egész. A testvéri román nép országa fölött repülünk jó darabig. Közben bolgár barátaink szíves hívására belátogatunk a tágasnak egyáltalán nem mondható pilótafülkékbe is, melynek falait köröskörül műszerek tömege borítja. Kismutatók, nagymutatók, órák, mérők, karok, gombok tömege. S mindeközött a nyug'ódttekintet ű, biztoskezű, derűs- arcú fiatal pilóta. Innen elölről még szebb a kilátás, tágasabb a szsmha- tár, s ő kedvesen, törve a szavakat mutogatja nekünk a soha nem látott folyókat, hegyeket.

TV EM akarjuk sokáig zavarni,

^ ” ezért tenyerünket szorosan az összekötő folyosó falára tapasztva, bizonytalan, ingadozó léptekkel visz-