Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-31 / 205. szám

Kedd, 1954 augusztus 31. SOMOGYI NÉPLAP n VITASSUK MEG A TANÁCSTÖRVÉNYT! A MINTAGAZDA Hozzászólások és javaslatok a tanácstörvény-tervezethez A kaposvári Városi Tanács dolgo­zói csoportosan vitatták meg a ta­nácsokról szóló törvénytervezetet. Helyeselték, hogy a tanácstagnak kötelessége fbeszámolni választóinak, hogyan teljesíti megbízatását. Né­meth Pálné, a személyzeti osztály dolgozójának ez a véleménye: — Helyesnek találom, hogy a ta­nácstagok választása területenként történik. Ez azért is jó, mert így kö­zelebb kerül egymáshoz a tanácstag és a választók. Nagyobb bizalommal lesznek a maguk választotta tanács­taghoz. Több esetben megtörtént már eddig, hogy nem végezték el úgy feladatukat, mint ahogy elvárták tőlük a dolgozók, de nem tudatták az illetékesekkel, hogyan vagy miért történt ez. A törvénytervezet most kimondja: a tanácstagnak kötelessé­ge beszámolni választóinak munká­járól. Ha megbízatásának nem tesz eleget, vissza is hívhatják. A tanács és a választók közötti kapcsolat szorosabbá tétele érdeké­ben Somogyvári József elvtárs a törvénytervezet kiegészítését java­solja: A tanácstagok — mint ahogy most — továbbra is tartsanak fogadóna­pot. * * * A Városi Tanács tagjai, a párt- szervezet körzeteinek megfelelően minden szerdán fogadónapot tarta­nak, ahol a felmerülő problémákra, panaszokra adnak választ. Bányai Zoltánné például azzal ke­reste fel Polgár Ferencné tanácsta­got, hogy a Szigetvári-utca napközi otthonából már fél 4-kor elengedik a kicsiket. Nincsenek tekintettel a dolgozó anyákra, akik csak fél 5- kor tudnak elmenni gyermekeikért. Sok dolgozó édesanya panasza voít ez. Bányainé rövidesen megkapta a választ is: »A napközi otthonban a munka­idő fél 5-ig tart. Az oktatási osztály közölte, hogy szeptembertől pedig 7-ig foglalkoztatják a gyermekeket«. Ferencz Gábor a Köztisztasági Vállalat munkáját kifogásolta: ön­tözzék vagy olajozzák fel az Arany­utcát. A tanács intézkedett. A Köztisztasági Vállalat üzembehe­lyezte a II. sz. öntözőautót és ma már öntözik az Arany-utcát. is. Sovány János panasza a követke­ző volt: — Patak és nádas mellett terül el 2000 négyszögöl szántóföldem és 800 négyszögöl kertem. A föld egy része víz alatt áll. Kérem ennek ki­vizsgálását és a területre mentesítést a beadás alól. — Arató János elv­társ közbenjárására a mezőgazdasági osztály megvizsgálta Sovány János panaszát. Földjének egy része való­ban víz alatt van, 1000 négyszögöl után meg is kapta a mentesítést. Péter ' . Józsefnek adószámláján megváltási árelőleg szerepelt, an­nak ellenére, hogy juttatott földje állami tulajdonba került vissza. A tévedést egyik fogadónapon tudatta a tanácstaggal és helyre is hozták ott helyben. Házadó számlájára ír­ták át az összeget. De ki győzné mind felsorolni azo­kat a problémákat, amelyekre meg­oldást talált a tanácstagok közben­járására a tanács, amelyek megoldá­sa egy-egy erős szál a tanács és a tömegek közötti kapcsolat megerősí­tésében. * * * * Csonka Miklósnak is van javasla­ta a törvénytervezet bővítésével kapcsolatosan: — A törvénytervezetbe még azt kellene bevenni, hogy az a tanács­tag, aki fél évig nem jelenik meg a tanácsüléseken, vagy aki 1 év alatt nem szól hozzá a tanácsülések vitá­jához, veszítse el tanácstagságát. — Ezt a következőkben indokolja meg: — Aki fél évig nem jelenik meg a tanácsülésen, nem érdemli meg, hogy tanácstag legyen. Aki pedig egyszer sem szól hozzá, azt jelenti, nem foglalkozik a választók problé­máival. . Csonka elvtársnak igaza van, az ilyen tanácstagról valóban nehéz el­képzelni, hogy érdeklődik választói ügyes-bajos dolgai iránt. Az is he­lyes megállapítás, hogy nem méltó a tanácstagságra. Azonban nem szükséges a törvénytervezet ilyen irányú módosítása, hiszen az világo­san kimondja, ha a tanácstag nem tölti be feladatát, ahogy választói megkövetelik; visszahívhatják. A minisztertanács határozata a tanácsok pénzgazdálkodásáról A minisztertanács határozatot hozott a tanácsok pénzgazdálkodá­sának megszilárdításáról és gazda­sági, illetve pénzügyi hatásköré­nek kiszélesítéséről. A tanácsok pénzgazdálkodásá­ban mutatkozó hiányosságok meg­szüntetésére a minisztertanács el­határozta: a tanácsok költségvetési tervezési módszerét úgy kell kiala­kítani, hogy ’valamennyi tanács végrehajtóbizottsága már a költ­ségvetés tervezésének időszakában — figyelemmel a népgazdasági tervék éves pénzügyi tervszámai­ra ’és a minisztertanács által elő­írt irányelvekre- — kifejezésre juttathassa a ténylegesen felme­rülő igényeket. A tanácsok végre­hajtóbizottságai az egyes költség- vetési címek azonos rovatai kö­zött átcsoportosítást hajthatnak végre. A járási és városi tanácsok végrehajtóbizottságának elnökei a községi és a városi kerületi taná­csok részére indokolt esetekben 50 ezer forint értékhatárig póthitelt adhatnak, ha a póthitelt kiadási megtakarítással, illetőleg bevételi többlettel ellensúlyozzák. ■ ÁL;helyi tanácsok' végrehajtóbi­zottságai az irányításuk alatt álló vállalatok terven felüli nyeresé­gét, az előirányzaton felüli saját bevételeiket, valamint az adópré­miumot saját hatáskörben — a fel­sőbb tanács végrehajtóbizottsága engedélye nélkül — a miniszterta­nács által meghatározott szociális, kulturális, valamint város- és köz­séggazdálkodási (kommunális) cé­lokra használhatják fel. A minisztertanács határozata a továbbiakban intézkedik a taná­csok pénzügyi gazdálkodásának egyszerűsítéséről, a költségvetés i!ll!l!!lllillll!!l!!!llllllllllllll!lll!llll!llllllllllll!ll!lll!lll!lll!IM szatérünk helyünkre. Fullasztó most a levegő. Jobbra csavarjuk a fe­jünk feletti szellőzőnyílást, s a be­csapódó, valósággal élesen hasító, hideg levegőből is érezzük, milyen nagyon magasan járhatunk. Bágyadtság vesz erőt rajtunk, de rosszul egyikünk Sincs. Ekkor már két és fél órája levegőiben vagyunk. Alattunk újra végeláthatatlan fel­hőtenger ... ... Lehúnyom a szemem és az ott­honiakra gondolok. A kislányom jut legelőbb eszembe, aztán az édes­anyám, édesapám... Munkatársaimra gondolok, akik lelkesen, szeretettel segítettek a ké­szülődésben, s akik talán még job­ban izgultak, mint én, akik most várják a híreket, beszámolókat tő­lem. De jó lenne, ha itt ülnének mellettem most ők is és együtt men­nénk a ránkváró, ismeretlen élmé­nyek felé ... Milyen boldogság fog­ná el őket is most, amikor újra Ru­men, a rádiós örömteli kiáltása hang­zik: »Bulgária!«... Rövid kis szó, de mennyi szeretet, mennyi odaadás, mennyi büszkeség csendül benne. Bulgária! ... Letekintünk. Előbb a Duna ezüst csíkját látjuk, aztán a messze hegyekig nyúló, gyönyörű, szépen megművelt síkságot. Szófiában lépünk először bolgár földre. Szeretetteljes üdvözlőszavak, virágcsokrok, baráti kézszorítás, öle­lés fogadnak bennünket. A városból nerrí sokat, látunk, mert az épp oly messze van, mint a mi ferihegyi re­pülőterünktől a főváros. Nem so­káig tartózkodunk itt. L? ÖVID pihenő után újra felzúg a gép s mi a Balkán-hegység fölött folytatjuk útunkat Várna felé. Most is épp úgy, mint otthon, az, indulás után — mindenki hallgat. A visszafojtott várakozás izgalmában csillognak a szemek. Én is erőseb­ben szorítom most mellettem ülő férjem kezét. Aztán szinte egyszerre kiáltunk fel; óh, hogy zúg, hogy zeng, hogy ujjong ez a kiáltás, mely1 elnyomja a motorok zaját is! Hiszen ott, ott, nem messze tőlünk, egészen közel kéklik a tenger!. .. Öh, a tenger!... ... Rajta fehér hajók, picinyke csó­nakok — alig látható kicsi pontok: a habjai közt úszó emberek. Amott magas szirten álló, karcsú világító- torony, arrébb a hosszan tengerbe­nyúló móló, s balra a város, az ősi Várna! Ahogy újra földre lépünk és na­gyot, mélyet lélekzünk a friss, tisz­ta levegőből, megcsapja arcunkat a tenger felől érkező gyors szél, külön­legesen lágy, langyos lehelete. Némán, megbűvölve állunk a szemkápráztatóan gyönyörű, nagy­szerű látvány előtt s érezzük, mint fonódik vállainkra bolgár testvéreink keze. És anélkül, hogy valaki mon­daná. valaki biztatna, egyszerre fel­csendül ajkunkról az ének: »Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk, Egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk...« iy| AGYARUL, bolgárul száll a dal... Üdvözölnek minket, s mi köszöntjük a testvéri népet, ba­rátainkat, kiknek munkája nyomán új élet fakad a sokat szenvedett föl­dön. Köszöntjük azokat, akiknek sze­rető gondoskodása minket idekül- dött; az otthoniakat. Köszöntjük in­nen, ezerkilométerek távolából ked­veseinket, _ szeretteinket. Köszöntjük a Fekete-tenger zúgó partjaitól drága, szép hazánkat!... (Folytatjuk.) széttagoltságának megszüntetésé­ről. A tanácsok irányítása alatt mű­ködő helyi vállalatok irányításával kapcsolatban a határozat kimond­ja, hogy az egyes minisztériumok az illetékes tanács végrehajtóbi­zottságának határozata nélkül nem adhatnak át tanácsi kezelés­be és nem vehetnek minisztériumi kezelésbe vállalatokat. A helyi vállalatok pénzügyi terveit a me­gyei tanács végrehajtóbizottságá­nak illetékes szakigazgatási szer­vezői, az iparági pénzügyi terve­ket pedig a végrehajtóbizottságok hagyják jóvá. A vállalatok pénz­gazdálkodási eljárását és nyilván­tartását jelentősen egyszerűsíteni kell. A határozat kimondja, hogy az adóbevételi terveket a pénzügy­minisztérium irányszámai alapján a végrehajtóbizottságok állapítjuk meg, amelyeket végső soron a mi­nisztertanács hagy jóvá. A végre­hajtóbizottság feladata továbbá: ellenőrzi a pénzügyi szervezet adó- beszedési munkáját; felülvizsgálja, hogy ez a munka törvényesség ke­reteinek megfelel-e; széleskörű politikai munkával mozgósítsa az adózókat az állampolgári kötele­zettségek teljesítésére. A határozat befejező része a szakigazgatási szervek pénzügyi vonatkozású feladatait szabályoz­za. Kimondja, hogy a pénzgazdál­kodási feladatok eredményesebb ellátása érdekében valamennyi operatív pénzgazdálkodási felada­tot az adóbeszedési feladatok ki­vételével — a pénzügyi osztály­tól a végrehajtóbizottság szak- igazgatási szerveinek kell átadni. A szakigazgatási szervek költség- vetési kereteikkel önállóan gaz­dálkodnak. A pénzügyi osztályt a pénzgazdálkodásban az eddiginél nagyobb hatáskörrel kell felruház­ni a megyei, járási és városi ta­nácsoknál egyaránt. A pénzügyi osztályok a pénzügyminisztérium és a tanács végrehajtóbizottságá­nak kettős irányítása alatt álla­nak. A határozat végül kimondja: a megyei, a járási és a városi taná­csok és végrehajtóbizottságaik rendszeresen számoltassák be a te­rületükön lévő más pénzügyi szer­vek (Magyar Nemzeti Bank, Be­ruházási Bank, Országos Takarék- pénztár, Állami Biztosító) vezető­it, ellenőrizzék a törvények, mi­nisztertanácsi határozatok és ren­deletek végrehajtását. , Alkotmányunk ünnepén, pénteken reggel, a szokottnál is korábban kelt fel Járfás János. Még alig pitymal- lott az ég alja, már talpon volt. Na­gyot szippantott a csípős, friss haj­nali levegőből, ami egészen felfris­sítette. Körülnézett a csendes, ébre­dező udvaron, majd sietve elindult az istállóba. Amikor elvégezte szokásos reggeli munkáját, bement a házba mosakod­ni, ünneplőibe öltözött. A tanácsház­ra hivatták, hogy miért, nem is ku­tatta. — Majd megtudom odabenn — gondolta magában és sietős lép­tekkel indult a poros útnak. Bejá­ratos ő a tanácshoz, hiszen tanács­tag. Sokszor megfordult az irodá­ban, tanácsülésre ment, vagy a gaz­dák ügyes-bajos dolgait intézte el. Most azonban olyan furcsa érzéssel ment befelé, maga se tudta, hogy miért. Gyors lépteivel hamarosan célhoz ért. A tanácsházról a járási tanácshoz mentek, ott tartották az ünnepséget. Az ünnepély utón meg­kezdték a. kormánykitüntetések ki­osztását. Nézte, nézte, amint a gaz­dák egyenként mentek ki az asztal­hoz és mellükre tűzték a jelvényt. Egyszeresük, szinte nem akart hinni a fülének — az ő nevét olvasták. Ki­ment az asztalhoz, mellére tűzték a kitüntetést, kezetszorítottak vele. Tehát azért hivatták. Büszkeség, me­legség járta át a szíve táját, boldog volt. — Mintagazda' lettem, a falu első gazdája, ez bizony nagy kitün­tetés — gondolta magában, amint ment hazafelé. * * * Fonyódon a Temető-utcában lak­nak Járfásék. Az utca közepetáján egy fehérre meszelt, csinos kis ház­ban lakik családjával Járfás János. Két fia van, az egyik — a nagyob­bik — műszaki egyetemre jár, a ki­sebbik a közgazdasági technikumba Kaposvárra. Járfásné, igen kedves, szorgalmas asszony, méltó párja a dolgos, törekvő Járfás Jánosnak. Szép, rendezett, takaros az egész porta. Az istálló, a disznóól, a ba­romfiház, a pajta, mind-mind tisz­tára meszelt, gortdozott. Az istálló- ..................................... b an 5 szarvasmarha pihen a friss szalmán. Három fejős, kettő fiatal növendéküsző. 10—11 liter tejet fej­nek naponta egyik-egyik tehéntől Járfásék., A disznóólban hatalmas anyadisznó röfög, hízó lesz belőle még ebben az esztendőben. Két ki­sebb malac és két nagyobb süldő is van az ólban, ezekből is hízó lesz a télre. Járfás Jánosnak az a terve, hogy földje mellett sertéseket hiz­lal az államnak, ez nagyobb jövedel­met biztosít számukra. A gondos háziasszony is büszkén mutatja az ő állatállományát: a ba­romfiudvar tarka lakóit, a hófehér, pelyhestollú libákat, lassan totyogó, örökké vizet vedelő kacsákat, apró, csipogó kis csirkéket, melyek bené­pesítik az udvart. Nem gond itt a beadás teljesítése, Járfásék már le­tették a gondot erre az évre a be­adásról. A kapásnövények beadásán kívül már mindenből rendezték kö­telezettségüket. Ügyeskedni keli, mert versenyben vannak Teklics Fe­renccel, szégyen lenne, ha lemarad­nának. Földjük nem sok van, az egész csak 5 holdnyi, de jó gazdálkodással, jövedelmük, terményük és állatál­lományuk felér egy 18—20 holdas középparasztéval. A földbe mindig azt vetnek, ami a legjobban megte­rem és jól fizet. Az idén egy hold gabonájuk volt. Ebből 1200 négy­szögöl búza, ami 8 mázsát termett. Jel fizetett, igaz, hogy jól trágyá­zott, gondosan előkészített földbe, időben elvetette a magot, tavasszal műtrágyával felültrágyázta. Kapá­sai: a kukorica, burgonya, cukorré­pa is legszebbek a fonyódi határban. Járfás gazdának nem kell félnie, nem lesz gond az állatok takarmá­nyozása. így gazdálkodik Járfás János, aki most mintagazda lett, aki érzi, hogy a kitüntetés azt kívánja tőle, hogy ezután még jobban gazdálkodjon, többet termeljen és segítse gazda­társait, hogy Fonyód községben jö­vőre még több gazda kaphasson min- tagazda kitüntetést. Varga M. Somogyszoban a jövő évi terméssé gondolnak Somogyszob községben augusztus 21-én teljesen befejeződött a csép- lés. A tsz átlagtermése 9.5 mázsa volt, 2—2.5 mázsával magasabb ter­mésátlagot értek el, mint az egyé­nileg dolgozó parasztok. A cséplés befejezése után sem tét­lenkednek a község dolgozói. A Bú­zakalász tsz-nél vígan folyik a do­hányszüret, szedik a paprikát is, melyből a konzervgyár ízletes kon- zerveket készít. Mindhárom tsz-ben elkészültek a káposzta-, repce-mag­ágyak, a vetést is hamarosan befe­jezd. Emellett a soványabb talajo­kat mésziszappal szórják be, hogy jövőre még nagyobb termést bizto­sítsanak. Az egyénileg-'dolgozó pa­rasztok közül is többen vették igénybe a mésziszap használatát. A gazdák már most előre gondoskod­nak csávázószerekről, hogy ősszel a porhanyó talajba, tiszta mag kerül­jön. Bajor Lajos, Somogyszob. Jflegjegyzések _________ l lllllllllllllllllllilllllllM HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET, avagy „ez jó mulatság, férfimunka volt" Manapság sok szó esik laz állam- igazgatási költségek csökkentéséről, a felesleges kiszállások és munkakö­rök megszüntetéséről és , történnek intézkedések a bürokrácia terjedése ellen. Az élet azonban néha még ma is felszínre hoz olyan eseteket, ame­lyek ellentmondani látszanak e tö­rekvésnek. Álljon itt ennek illusztrá­lására az alábbi történet, i * * * A ibattócsai tanácstitkár ama na­pon igen elfoglalt ;volt. Félreértés ne essék: nem a dolgozó parasztok kér­ték /tanácsát, sem a cséplőgépek munkájának ellenőrzése kötötte le. mégcsak nem is a begyűjtéssel fog­lalkozott. Ezekre nem jutott ideje. Már korán reggel megkezdődtek ná­la a /-kiszállások«. Az egyes szervek megbízottai egymásnak adták a ki­lincset, ,ki kezet fogott vele, ki csal: bejelentette, hogy itt tartózkodik, ki leült asztalánál és öt perc alatt meg­tárgyalta ia falu helyzetét. Aztán be­csukódtak az ajtók, felbőgtek a mo­torok és a látogatók a jó 'munkaerő­mével a távozás mezejére léptei. Úgy 9 óra tájban aztán végre a járási tanács megbízottai érkeztek és alaposabban mélyére néztek a dolgoknak. Ekkor, a legnagyobb tár­gyalás |közben, lépett be három em­ber. Igen (szerények és megértőek le­hettek, árért látva a titkár elfoglalt­ságát. kint a padokon helyet foglal­tak. Üldögéltek. Az órák teltek-múl- tak, )a látogatók jöttek-mentek, a titkár már végigjárta a. bizottsággal a falut és a hárem ember még min­dig ült, beszélgetett, vagy ’ nézett maga elé. Egyikük — ő tudta miért — rovátkákat húzott egy papírlapra. Ebéd után aztán előhozakodtak: ők a munkaerőtoborzással foglal­koznak és néhány plakátot szeretné­nek kitenni A faluban, melyekkel Komlóra és Budapestre invitálják a dolgozókat. A titkár nagyon (kedve­sen az engedélyt megadta. Mire ők kölcsönkérték a tanács kapcsológé­pét lés elkezdték a »munkát«. Nem nehéz elképzelni a munka- megosztást és a munka megszerve­zését. jA faluban 3 bolt van és a szép, díszes tér, ahol el kell helyez­ni terhüket. Egyikük vitte a plaká­tokat, ő is illesztette a falra. A má­sik, a kapcsológép mestere, nagy szakértelemmel erősítette fel a ren­deltetési helyre. De mit is csinálha­tott a harmadik? Talán szemmértéket vett és vigyá­zott, nehogy ferdén szögeljék fel a fontos feliratot. ) Mivel a délután 5 órai vonattal kiindulópontjukra akartak visszatér­ni, sietve búcsúztak a titkártól. ! S ekkor derült Jii, hogy rendkívüli hu­morérzékkel is rendelkeznek. Egyikük ugyanis megkérdezte: — Maguknál mikor lesz búcsú? — Jövő vasárnap feleli a .titkár. — De miért kérdezi? — Mert ma összeszámoltam: 50 látogatójuk volt... Egy egész búcsú- járás ... Csodák icsodája: magukat nem szá­molták közéjük. Csákvári János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents