Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-29 / 204. szám
Vasárnap, 1954 augusztus 29. SOMOGYI NÉPLAP 7 BARANGOLÁS SOMOGY ORSZÁGBAN IV. NAGY TAMÁS: KORUL Hangol, csadálaUatnéliá dotáltat alkotnak a Balázs Józsefek | agy dolog az, amikor ember születik, amikor az újszülött 'beleordítja a világba, hogy megérkezett, s életet követel és hírt ad arról, hogy Balázséknál most már négy gyerek kapaszkodik az anya szoknyájába, kenyeret kérve. Aztán belenő az életbe, ráhullanak az évek. Balázs Jóska megszökik a eipészmestertől, ahova inasnak adják s 15 éves korában Pestre megy. Kenyeret hord meggörnyedt háttal hajnalonként, aztán újságot árul az Andrássy-úton, s mire 20 éves, megismerkedik a nyomorta- nyákkal, a fülledt éjjeli szálláshelyekkel, a nincstelenek közösségével. Alszik a Városligetben a hidegfényű csillagok alatt, majd 2.,évig rágja tüdejét a por a cementgyárban, ahol jé szót keveset, fizetést még kevesebbet kap, de káromkodást annál többet hall. Mindez a múlté, a múlté az is, hogy 2 évig járja a frontókat, s hogy a nyomor tbc álarcában elvitte Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok, nagy álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az utcán. Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség, amely e részeg ölheesaló anyatermészet .férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. (József Attila: Hazám. 1. szonett.) Kaposvárról az apát, az öreg kőművest a föld alá. Aztán a sötétségből jövő ember hunyorgó keresésével kilép a fényre. Beleveti magát az új élet sistergő forgatagába, s a nyomortól megborzadt, már a jótól is idegenkedő embert befogadja egy új közösség, s úgy formálja benne az embert, hogy Balázs József újjászületik. Mint át- képzős hat hónap alatt habzsolja magába a kőművesszakmát. Az ő keze is rakott téglákat a Kaposvári Tex- tiltművefk falába, épített Nagyatádon, Barcson, Sántoson, s ahogy szaporodtak mögötte az évek, ahogy magasabbra emelkedtek keze nyomán a falak — úgy változott meg a múlt nyomortanyáin elkeseredett ember arca, hogy ma már bizakodva, nevető szemmel nézzen előre. Egy ember nagy erő, nagy érték, különösen akkor, ha a jövőt, sorsot- formáló munkában igaz emberi közösség fogadja magába, alakítja jellemét — feledteti vele a múltat, hogy szabadultam éljen a jelennek. Balázs József egy ember, de élete, múltja többezer emberé — jelene, jövője még többmillióé, s e kettő szorosan összefogja az egyet, a sokkal, a társadalommal, amelyben Balázs Józsefek nagyot, csodálatraméltó dolgokat alkotnak ... // ... a dolgozó- níp okos tytyüíekezelében" ' ántosom jártam, az alig félezer lakosú kisközségben és sokáig megmarad bennem, amit ott láttam, hallottam. Ha történelmi méreteikhez szoktatjuk szemünk — hiszem minden napunk tele van nagy, embert és országot formáló eseménnyel — talán apró dolognak tűnik — de az ilyen apró dolgok szakadatlan rendje teremti a történelmet, az életet. Ahol valamikor herceg Esztenházy és Festetich gróf földje terült el, s ahol orvos hiányában százával pusztult gyermek és öreg, s ahol boldogság soha, csak nyomor termett — most 21 ember vállalta önként, amit négy esztendeje a falu 475 embere rábízott. 21 ember, Pető Kálmán, Horváth Ferenc, Vágner József és a többiek, hajdani béresek, cselédek, akik jogot, közigazgatást soha nem tanultak, csak emberséget és becsületet — munkájuk mellett élik mások életét is hogy segíthessenek, megismerjék az embereket, nevelhessék, irányíthassák őket, s a község életét. A 21 tanácstag javasol, vitati ura idők jártak akkoriban Igái környékén. Máról-holnapra, mint bolhából elefánt, úgy meggyarapodott Berget József földesúr birtoka. A szomszédban, Felsőmocsolád körül Bánó Iván földbirtokos keves- leíte a 3000 hold családi birtokot, nosza — béreltek hozzá még 2000 holdat. S aki aztán már ekkora földön király és isten egyszemélyben — a főiddel együtt — mint mondták — örökli a bölcseséget is, tehát hivatott arra, hogy a képviselőházban is viselje béresei és cselédei ügyét. Időközi választás volt, Bánó Ivánnal szemben két ellenjelölt állt. Volt is a környéken -buzgolódás. Huszár Ferencnek, aki akkoriban még Ber- gel József gazdasági cselédje volt, s a cselédek közt is olyan, akinek hajlottak szavára — fűt-fát ígértek, ha úgy mozgatja az embereket, ahogy azt egyik vagy másik fél érdeke kívánja. — Egy kutya mind a három — legyintett akkor a korteseknek Huszár (2. szonett.) Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, eknebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy hitessék: föl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk. Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk! kozik s intézi az emberek és a község életét, ügyeit. Uj iskola kellett. A tanácsülésen határoztak s állami támogatással, a község segítségével új iskola épült. Vitatkoztak az egészségügyről, a költségvetésről, javasolták két híd építését. Este, munka után a tanácstagok meglátogatják A legszebb választás (3. szonett.) A földesűr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkat puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát. S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják ki lesz a követ, hisz „nyíltan“ dönt, ki ezer éve, magával kötve mint a kéve, sunyit vagy parancsot követ. Ferenc. — Egyik úr olyan, mint a másik. — Nosza, meg is fenyegették, az intéző, aki vad Bánó-párti volt, megígérte, hogy uszításért csendőrökkel vetteti ki a gazdaságból. Aztán választottak, de sokan azt körzetük családjait, meghallgatják panaszaikat, s a község lakói a 21 emberen keresztül beszélnek a tanácsülésen, igazgatják saját sorsukat, életüket. Á boltokat járják, elintézik, hogy ha hiány van valamiből, sürgősen pótolják. Vitatkoznak a vetésről, az aratásról — bírálják a resteket, akik elfeledkeznek a beadásról, az adófizetésről. S most ki sgyilléseket készülnek tartani, a tanács- törvényt vitatják meg, beszélnek róla, hogy mindenki megismerje. Sokat lehetne írni ezekről az emberekről, Cserép József tanácselnökről, s a többi 21-ről, de még többet munkájukról, « munkájuk nyomán a kis község életéről. Ám minden dicséret helyett hadd mondjam el: boldoggá tett a tudat, hogy a megyében és szerte felszabadult hazánkban sok ilyen kinyíltszemű tanácstag, sok ilyen Sántos van, ahol, a »-hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezete« tartja kezében s irányítja saját sorsát, teremti meg gazdag jövőjét, az új történelmet. Az a száznéfyg százalék ... (5. szonett.) A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről. S ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál nem épp semmiért. pró kis véletlen esetek nagy hatással lehetnek az ember életére! Néha elég egy elkapott pillegelső kaposvári fonónőket — megérkezett Kaposvárra, s fészket rakott a gyönyörű, napról-napra serdülő lányhoz hasonlóan szépülő, növekvő Fonodában. Nem álmodott ő soha jobb sorsot magának. Az a 104 százalék, ami ott hirdeti gépén a gyűrűsíonóban figyelő szemének, fürge kezének eredményét, gondosságát, azt is jelenti, hogy több százas piroslik bérfizetéskor a borítékban, ismét új ruhába öltözhet vasárnap, megveheti a tetszetős szandált — s a drága, jó, öreg szülők könnyharmatos arccal vehetik át Kadarkuton ismét a hónapról hónapra pontosan érkező pénzküldeményt. S ilyenkor, amikor már lassan a huszadik évébe lép a lány, s kutatgatva figyeli, ki lesz a párja, ki az, aki hozzávaló — már az otthonra is gondolni kell. Rakosgatja lantás, egy könnyű mosoly az isme- —ág~ ^ megvSotl reüen lány ajkáról hogy aztan a két dlmna_ és párnahuzatokat; a boly. fiatíü összekösse étetek S meg meny törülközőket, a konyharuhákat. nyi ilyen véletlen van! Véletlen volt az is, hogy 1950-ben Kocsis Ella Kadarkuton kezébe vetKitelik ez is a 104 százalékból. Együtt él, együtt fejlődik az te az újságot s szemébe szökött az üzemmel. Sokszor sírni tudna amiapró, kis hír: Épül a Fonoda Kaposvárott, fonónő lehet, aki akar, aki kor arról beszélnek, hogy nem tudták teljesíteni a negyedévi tervet, kedvet érez hozzá. Ez aztán elindí- hogy kevés a fonónő. Falura ment, tattá Kocsis Ella sorsát. Pár hónap múlva már az Újpesti Cémagyárban szívta magába szomjasan a fonálkötés, géptisztítás tudományát. S 1951 májusában az első fecskékkel — első fecskéknek 'hívják a lányokkal beszélt s amit elmondott magáról, az itt töltött három évről' az sokakat meggyőzött. Most 60 új fiatal lány lépett arra az útra, amelyen ő 1951-ben elindult és mindez egyáltalán nem véletlen. Akik úf bacázdát kasítottak (6. szonett.) Retteg a szegénytől a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna Jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag, de kSvefelal nem serény» [JJ Ezer esztendő távolából, hátán kis batyuval kilábol a népségből a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. sem tudták, hogy kit s mit. Megnyíltak a pincék azon a napon, s akinek a bátorsága még a bortól sem szállt inába, ott több eredményt ért el a csendőrőrmester egyetlen szúrós pillantása. Bánó Iván 5000 szótöbbséggel képviselő lett. Az ígéretek elmaradtak a legközelebbi választásig, beváltásuk a felszabadulásig, de ezt már megszokták az iga- liak. Nem történt semmi: a cseléd az cseléd maradt, a falu továbbra is úttaianu! sáros, villany nélkülien sötét. Azóta már többször választottak az igaliak, Huszár Ferenc is. A legszebb választás azért az volt, amikor 1945-ben a földosztó kommunistákra szavazott. S azóta, ahányszor csak ünneplőbe öltözött, s büszkén, csendőrszuronyt sehol sem látva választani, szavazni indult, emelt fejjel adta szavazatát az öt hold földre, a szabadságra, s a maga véreire, akik egyet éreznek s gondolnak vele . /. ok volt a félelemből a siófoki parasztoknak a múltban, fé- f leiemmel keltek, hányták szekérre a szerszámot, félelemmel vetettek s -arattak, s ez a félelem igazgatta tetteiket — nem a remény, hogy majd csak végigbotorkálnak valahogy az életen. Tenyérnyi földön, egyedül — mint a sötétben — épp úgy előbb- utóbb felébred a félelem a holnaptól. S aztán hol, ki adott volna jogot, bátorságot a jövőre, hol követelhetett a párholdas szegényparaszt segítséget, a cseléd több bért. De amikor -már ketten, vagy többen összefogják a kezüket, ez bátorságot ad, legyűri a kilátástalan egyedüli- ség félelmét, különösen akkor, ha már világosodik az ég alja. Hajnalodott, amikor a .siófoki nincstelenek földet kaptak, s a nap már feldugta fejét, amikor 2 esztendeje 10 család megfogta egymás Aki megtelte az igazi világot 4| 924-et írtak akkor, s a lapok ö áradozva zengtek az örök békéről. Magyarországról mint a bőség hazájáról rebegtek s operetteket írtak a kék Dunáról. Szőcs István, a falu »zabigyereke« — ahogy a marcaliak hívták — akkor hozott asz- szonyt a házhoz, hogy aztán görbe kérdőjellé váljék a háta a kubikostalicska szakadatlan markolásától. A gyerekasszony — hiszen 17 éves is alig volt a falu kanászának a lánya — viselte türelmesen a sorsot, s még azt is, hogy egy drága ölelés emlékére megérkezett 'az első utód, a harmadik éhes száj, az első fiú. Váltogatták egymást a hetek, s minden szombaton kevesebb pengő csörgött a kendő sarkában. Őszre már a kubikostalicskáinak sem vették használt, lefogyott az építésnél a föld. Kínosan hosszú, végigvirrasz- tott éjszakáik beszélgetése után Szőcs István érvei legyűrték az asszonyi könnyeket s október elején hatodiknak csatlakozott azokhoz, akik aláírták a Kivándorlási Társaság (4. szonett.) Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk. Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon iovatűnt, emlékezten és okádva, mint aki borba fojt be bűnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család. Múltúnk mind 5ssze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. ívét, s útinak indultak Hamburg, s onnét az »új világ« felé. Amikor a nagy Cunard-hajó fedélzetén hatszáz hontalannal lassan kiúszott a kikötőből — ott dobogott ■mind a hatszáznak torkában a szíve. Vájjon visszajönnek-e még, várja-e őket a haza, az asszony, a szülő? ... Egy évig járta katonaládájával az »új világot« — a farmokat, ahol bé- reskedett, New Yorkot, ahol plakátot ragasztott s egyre érett benne az eszmélet, hogy a korlátlan lehetőségek hazája inkább a lehetetlen korlátoltság hazája nevet viselhetné. Úgy ébredt benne az érzés esténként az otthoniak iránt, hogy fájdalmában beleharapott a párnába. Hívta vissza a föld, a kubikostalicska, az asszony ölelése, a gyermek kacagó szeme. Ordítani tudott volna -— s a tizenkettedik hónapban döntött: inkább lesz koldus otthon, mint más hazában akármi. S itthon várta az asszony, a gyermek, a nincstelenség. Húsz év őszülő szálakat font hajába, de ma, amikor reggelenként útnak indul abala- tonnagybereki állami gazdaság dúsan termő földjei felé — büszkén tekint szét a drága hazai földön, amely visszafogadta s most már az övé, is, amelyen érdemes és szép dolgozni, s amelyen gyönyörű élni, s ahol meglelte az igazi új világot... kezét. Uj földön, a közös 142 holdon hasítottak új barázdát, s Uj Barázda lett a tsz neve is. Már nem a félelem igazgatta tetteiket, hanem a bizonyosság, különösen akkor, amikor tovarepült közös életük, munkájuk fölött négy gazdag évszak. Nemcsak jogot, de segítséget is kaptak s ma már kétszerannyian járják a kö* zös utat, mint 'kezdetkor. S milyen gazdagok lettek mind az egykori lenézett nincstelenek! 237 hold föld fizet munkájúkért. Daloló kedve lesz az embernek, ha az idei termést becsli. Apáik egykor, amikor kínnal sár» colták ki a földből az életet — ott akarták hagyni a földet, a városba igyekeztek, ahol — gondolták —- mégiscsak jobb, könnyebb lesz. Vájjon ott tudná hagyni a drága közöst, a földet ma Acs Ferenc, akinek úgy szaporodnak munkaegységei, mint a múltban a gond, s a baj. Eddig csak előlegként 11.200 forintot vett át boldog arccal. De itt hagyná-e Tarlósi Béla, vagy Ács Ferenc és a többi az újat? Nem, a földtől való menekülés a múlté, ma inkább egyre jobban vonzza a közös a kívülállókat. Csábítóak az eredmények, a 35 forint munkaegységenkénti jövedelem, s az hogy, majd a számadáskor még 10 kg gabona >s jut egy munkaegységre. Őszre még gazdagabb, erősebb lesz a tsz. S nemsokára, ha Siófokra idegenforgalmi nevezetességet látni akarók érkeznek, nemcsak a Balatont, hanem a jogot és 'boldog életeit nyert tsz-tagok birodalmát ás meg» csodálják. ; T/le feledd a múltai! (7. szonett.) S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikollva megriad — édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve, láncon — nekem ezt nem szabad! Költő vagyok — szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót — nekem add meg boldogabb énekem! oldog napok végtelen sodrában hajlamosak az emberek, hogy elfeledjék a múltat. Ismerik a jelent, s habzsolják magukba, amit a ■még gazdagabbnak ígérkező jövőről megtudhatnak — de igazában csak akkor tudják értékelni jelenüket — ha megismerik, nem feledik a múltat sem. S József Attila, aki minden elesettségével, nyomorával magáénak érezte ezt a földet, amelynek akkor jelene sivár, de iövője határtalan volt, s »ahoil az egész emberi világ készült« — tükröt tár elénk -s ebből a hét verstükörből visszanéz ránk a múlt. Az édes haza magába fogadta a költőt, de hűséges fiává tette Balázs József kőművest is, akit új emberré nevelt egy új emberi közösség. Emberségre és hazaszeretetre tanít a (költő, s új világunk emberebbé, magyarabbá tette Kocsis Ellát. Szépet, jót akart írni a költő, s ma boldog éneket énekelhetne a siófoki Uj Barázdáról, ahol mindenki egyformán gazdag, a hazáról, ahol jogot kapott a múlt hárommillió koldusa. »Föl kéne szabadulni már!« írta — s a nép felszabadult: Sántoson s az ország minden részében a »dolgozó nép okos gyülekezete« irányítja saját sorsát. »A gondra bátor, okos fér» fiák« ma nem Bánó Iván-féle »bölcs honatyákat«, hanem véreiket jelölik, választják képviselni ügyüket. S Szőcs Istvánra, aki »új világot««, ke» resett, itthon várt az igazi új világ. Ezek az emberek nem feledik a múltat. Szeretik ezt a drága hazát, s József Attila harcos szavai a múltból még drágább kinccsé teszik azt előttük. Nézz körül hazádban, ahol valóra- vált a költő álma! 10 esztendő emberei olyan hazát teremtettek, ahol emberséget kapott az ember, függetlenséget a haza, szabad életet a nép, boldogabb éneket a költő. Nézz ¥- rül, ismerd meg a hazát, a múltat — -hogy még hűségesebb fia lehess boldog napjaidban is e drága földnek, szabad hazádnak!..,
