Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-29 / 204. szám
Jk.UK* M. WUgUOÜkUd HU. SUiVHXxkl PUÜfLÄf Látogatói a íörökkoppányi Rákóezi tsz-kem Szinte hihetetlenül nagyot for- *dulhat egy tsz dolgainak sora, ha megvan a tagok jószándékú ösz- szefpgása és testvéri egyetértése. Meggyőződhettek erről a napokban a törökkoppányi Rákóczi termelő- .szövetkezet látogatói: a környékbeli termelőszövetkezetek tagjai és több egyéni gazda. Tudták a látogatók, hogy az őszi vihar ezt a csoportot is megtépázta; -a tagság csaknem háromnegyedrésze visszament a kisparcellás gazdálkodás útjára, magával vitte állatait, földjét, gazdasági felszerelését. Akik azonban helyesen értelmezték a kormányprogrammot — Vincze István, Zana József, Takács János és a többiek —, azok farkasszemet néztek a nehézségekkel: vállalták «és győzelemre vitték tsz-ük megvédésének ügyét: a nagy kilépési láz -ellenére 23 család 42 taggal szilárdan kitartott a 436 kát. hold föld iközös művelése mellett. Pedig úgyszólván mindent ismét désesen nevelt tenyészbika és két j növendékbika részére már-már szűknek bizonyul a múlt ősszel még ’ csaknem üresen tátongó istálló — hozzá kellett hát kezdeni az új istálló építéséhez. Szépen gömbölyö- dik a 10 hízó az ólban, s jó pénzre számítanak a 13 anyakoca szaporulatából, a 70 süldőből. A nagyobb osztalék ígérete megnövelte a Rákóczi-beliek munkakedvét, serkentette és ösztönzi őket. a kapálásra, kaszálásra, aratásra, cséplésre, szántásra, vetésre, vagy az állatok lelkiismeretes gondozására. Tudják azt, hogy szövetkezetüket gazdaggá, saját magukat jómódúvá 1—• az állam sokoldalú támogatása mellett ■— elsősorban ők, a tsz tagjai tehetik. A jó gazdálkodás és példás munkafegyelem mellett még egy nagyon örvendetes jelenség tapasztalható a Rákócziban: a szövetkezeti parasztok sajátjuknak érzik a tsz vagyonát, a közös tulajdon jó gaz1 vallottad magadénak ezt a rétet. Mi azonban most már érezzük, hogy a mienk, nincs tehát itt semmi keresnivalód«. — Rövid kis történet ez, de sokat elmond. Bizonyítja, hogy a közös úton haladók szemében megnőtt a közös becse, s tudatukba egyre mélyebben ereszti gyökerét a »miénk« gondolata... Így formálódnak a tsz-tagok las- san-lassan lélekben is szövetkezeti parasztokká... íme, az ősztől kezdve milyen messzire eljutottak a Rákóczi termelőszövetkezet kitartó tagjai a kezdetben göröngyös, de egyre simábbá váló úton! Nem csoda hát, hogy akik annak idején hátat fordítottak a csoportnak, most egyre gyakrabban, igaz, még kissé bátortalanul, de a tsz felé néznek. Varga György 'kilépett tag látja, hogy a tsz nem tönkre —, hanem előre megy. Érthető, hogy mindinkább érdeklődik a belépés mikéntje felől. A Rákóczi tsz állatai, ahány-félék, annyi helyen vannak: a falu egyik részén van a ló- és szarvasmarha- istálló, a község másik felében a sertésólak, megint másutt; pedig a baromfitenyészet. Ez a »-szétszórtság« nagymértékben akadályozza az egységes munkát, meg a pontos ellenőrzést. Már régóta foglalkoztatta a tagságot az a gondolat, hogy kellene ezen változtatni. El is határozták, hogy a falu közelében új tsz- majort létesítenek. A nyáron már iidehordtá.k a takarmányt, s a gabonát is itt csépelték el, hogy a széna is, meg a szalma is kérnél legyen. Nemrégiben hozzákezdtek az új Jó termést ígér a istálló építéséhez, amely október 31- ig 170.000 forintos költséggel elkészül. A látogatók aprólékosan szemügyre vették az alig egyméteres falakat. Mihályi elvtárs, az igali gépállomás igazgatója figyelmeztette a tagokat, hogy gondosabban ellenőrizzék a kőművesek munkáját, ö ugyanis úgy vette észre, hogy a domb felőli falrész nem merőleges, s ha az építkezést így folytatják tovább, abból súlyos károk származhatnak. Vincze elvtárs, az elnök elmondotta, hogy a majort rövidesen bekerítik, nehogy az »állatok ki-be járjanak a portáról. heterózis kukorica ./A Rákóczi tsz megvédésében és megszilárdításában ’elévülhetetlen érdeme van az erőskezű, a munkában példamutató vezetőségnek. A tagság szívesen hallgat rájuk és követi őket. Képünkön Vincze István telnök, Bodó Lőrinc, Árvái Ferenc, Takács János, Rokonéi János és Rohonci Károly vezetőségi tagok láthatók. Árvái Pálné, Kurdi Györgyné, Zana Istvánná és a többi tsz-asszony bebizonyította, hogy nemcsak a mezei (munkában, hanem a főzésben- is »otthon érzi magát«. Árvái Ibolyka fürgén tálalja a jobb- nál-jobb ételeket r— no de az üdítő Sör figyelmes íelszolgásáért is dicséret illeti. Majort létesít a tsz A tsz legidősebb tagjától hallottuk . . . A látogatás napján a tsz_ apraja- nagyja az iroda körül tartózkodott. Itt fogyasztották el a közös ebédet, s este vacsora után is még sokáig együtt maradtak. Sok szép nóta fakadt a jó vörös borból, s szaporán ropták a táncot a fiatalok a zene ütemére. Még egy lakodalomnak is becsületére válna az a sok jó étel, ital és az a vidám hangulat, amiben vendégeknek és »házigazdáknak« egyaránt részük volt. Képünk a nagy családot ábrázolja. A legkisebb gyereknek, férfiúnak, asszonynak és öregnek arcáról az öröm és boldogság fénye sugárzik — a gondtalan élet varázsolta ajkukra a mosolyt. Kutas József. Szerény, szűkszavú ember Király István. Gyűléseken,' megbeszéléseken csak kurtán, néhány szóival szokta elmondani véleményét, okos javaslatait, jó termelési tapasztalatait. Mert tapasztalt, jó gazda hírében állt ez a 70 éves ember, amíg egyénileg művelte is a 12 holdját. Mondom, keveset szokott beszélni, hiszen nem a szavak, hanem a tettek embere. Most azonban, a látogatás napján megoldódott a nyelve. Ügy érezte, jó lesz, ha elmondja a vendégeknek, hogyan élnek és dolgoznak • az itteni •szövetkezeti parasztok, hogy a vidékiek is okulhassanak belőle. —■ Ügy ment a munka itt nyáron, mint az égés — fordult barát- .ságosan az egyik érdeklődőhöz. — Dolgozik itt mindenki erejéhez mérten. Olyan ez a csoport, mint •egy méh-család: ahogy a méhek megölik a heréket, éppen úgy mi sem tűrnénk meg köztünk a munkakerülőket. , ,— A vezetőség? — ismétli a kér-, ■dést és mindjárt hozzá is kezd a válaszhoz: — Bizony az csupa odavaló emberekből áll. Azdk mindig -a legserényebbek. Vincze Pista, az elnökünk részt vesz minden munkában. .. Aztán mindig azon töri a fejét: hogy mit, kellene csinálni, hogy még jobb rendjén menjen a •csoport dolga. De nem ám csak a •maga esze után megy, hanem megkérdez. minket is, hogy Pista bástyám, vagy Bodó gazda-társ — kit hogyan szólít — istállót kellene épülni, villanymotort venni a darálóhoz, vagy reggel kezdjük meg a lóhere kaszálását« és aztán ahogy jónak látjuk, úgy határozunk. Amit egyszer elhatároztunk, azt aztán tűzön-vízen keresztül is végbe visz- szük. Megtudjuk azt is Király Istvántól, hogy az elmúlt évben korántsem volt ilyen egyetértés a tagság között. Sokan voltak olyanok, akik a nagy adótartozás elengedése reményében léptek be a Rákóczi tsz- be, s csak úgy immel-ámmal dolgoztak. A kormányprogramm aztán »vízválasztó« volt — a kishitűek cdébbálltak, a bizakodók bentmaradtak. A zárszámadás még jobban megerősítette a közös út járóit. Király István feleségével együtt 380 munkaegységet szerzett. Kapott is bőven a közösből: közel 28 mázsa -kenyérgabona. 640 kg árpa és zab, 32 mázsa kukorica, 25 mázsa széna, aztán burgonya, mák, cukor és 8.000 forint készpénz jutott neki munkájáért. Érthető, hogy esze ágában sem volt, hogy kilépjen. — Hát már dehogyis lépnék ki — mondja —, hiszen soha. nem volt ilyen jó sorom, mint most, pedig egyénileg többet dolgoztam, mégis kevesebbre vittem. Most még nagyobb jövedelemre számítok az idén: eddig az 520 munkaegységünkre 2.800 forintot, 920 kg búzát és 30 mázsa szénát kaptunk előlegképpen. Megvan a kenyerünk bőven, szépen fejlődik a hízónakvaló is. Most veszek egy tehenet, mert eddig anélkül voltunk, pedig megvan már az ára: riteg merem mutatni a takarékbetétkönyvemet: 20.000 forint van beleírva — mondja boldog megelégedéssel. ■ Akik még nem tudják eldönteni, melyik út hova vezet, nézzék meg Király István házatáját, s elgondolkodhatnak a látottakon... örül az ember szíve, lelke, ha a közös földterület legmagasabb pontjáról végigjáratja tekintetét a Rákóczi tsz birodalmán. A kövesút, mentén a rét növeli dús füvét, hegy bő táplálékot adjon az állatoknak. Odébb a répa haragoszöld levelei teljesen eltakarják a földet. Másutt a burgonyasorok húzódnak hosszan, egyenesen. A hajlatból megszáradt sarjú lóher-széna -illatát hozza az augusztusi szél. A szépen fejlődő, bő termés ígéretével kecsegtető növények parcelláit széles hatna sávok — felszántott tarlóföldek teszik változatossá. Bármerre nézel, a nagy táblák minden talpalatnyi földje a dolgoskezű, a boldogabb jövő felé diadalmasan haladó, a felszabadult élet örömétől, s a nemes lalkotóvágytól égő tagok szorgalmát dicséri. Szinte erdő-rengetegnek tűnik ez a 17 holdas, heterózis -kukoricatábla, amelynek minden szála 2—3 méterre a föld fölé emelkedik, hogy messze hirdesse: a Rákóczi, tsz tagjai jó gazdái a földnek. A föld, s a növény -hálás is -az időbeni munkáért: az őszi mélyszántás’ á műtrágyázás, háromszori kapálás — az aratás utáni gazoló kapálás elvégzése megérte a fáradtságot: 30—35 mázsát biztosan megad a kukorica holdja. Futja belőle a tervezett 6 kg-ot munkaegységenként. Á nagy család .•élőiről kellett kezdeni — emlékszik vissza Vincze elvtárs, a tsz elnöké. Kevés volt az állatuk: 4 darab ló és 3 db fejőstehén, néhány sertés maradt a közösben... És -most? Alig győzték csodálni a Rákóczi tsz •sok szép állatát a látogatók. A lóistállóban 8 pompás -kanca ropogtatja az abrakot. Az udvaron két .gyönyörű csikó futkároz, A 7 törzs- ikönyvezett tehén, s a négy szerződéivé Váltak. De talán említsünk meg erre egy jellemző példát: Király bácsi -— a nagy család legidősebb tagja, akiről az alábbiakban részletesebben is Szólunk — meglátta a napokban, hogy a tsz rétjének szélén legelteti -az egyik kilépett gazda a tehenét. Odasietett hozzá, s ha nem is szóról-szóra, de értelem szerint ezt mondta neki: »Tavaly, amikor a csoportban voltál, nem Toba-k Simon is a saját példáján -keresztül tapasztalhatja a közös és egyéni gazdálkodás közötti különbséget, Tavaly többek -között 46 mázsa kenyér- és takarmánygabonát kapott -a közösből — most is több van netki abból, amit a tsz-től kapott, mint ami -a ki-sparcelliáin termett. És jövőre miből mennyije lesz?... Ez elsősorban az ő elhatározásától függ... Rádi Ferenc fogatos jóleső érzéssel szemléli a tsz legszebb lovát, az 5 éves »Sutyi«-t, s annak gyönyörű, 5 hónapos kancacsikóját. Bodó József szarvasmarhagondozó büszkén mutatja a 11 hónapos »Huszár«-t, amelyet szerződésesen nevelnek továbbtenyésztésre.
