Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 augusztus 1. HÍREK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL MONTEVIDEO (TASZSZ). Július 30-án az uruguay-i textilmunkások 24 órás általános sztrájkba léptek. A sajtó jelentései szerint a sztrájkban kb. 10—15 ezer munkás vesz részt. PEKING (TASZSZ). A »Nippon Times« című lap július 25-i számában megállapítja: az összes vezető japán lapok egyhangúan követelik, hogy a japán kormány változtassa meg külpolitikáját, majd a következőket írja: »E lapok cikkei egész Japán közvéleményét tükrözik. Szorosabb kapcsolat létesítését követelik Kínával és a Szovjetunióval.« A lap a továbbiakban megállapítja, hogy a nyugati gyarmatosító hatalmak »elvesztették tekintélyüket Ázsiában.« LONDON (TASZSZ). Guy Eden, a »Truth« című jobboldali angol hetilap politikai szemleírója a szovjet jegyzékkel foglalkozik. »A parlamentnek azok a tagjai — írja —, akik nemrég találkoztak az angol nép egyvalamit nem bocsát meg: hogy diplomáciai megfontolásokból vagy pedig egyszerűen azért, mert a szovjet kormánytól indul ki, elvessék a szovjet javaslatot.« BERN (MTI). Az összes svájci lapok nagy tudósításokban számolnak be azokról a gazdasági megkülönböztető intézkedésekről, amelyekkel az Eisenhower-kormány mindenekelőtt Svájcot sújtotta. Az elmúlt napokban ugyanis az amerikai kormány intézkedésével 50 százalékkal emelte az órák behozatali vámját. A washingtoni döntések — hangoztatja a »La Suisse« — súlyos következményei lesznek nemzetgazdaságunkra. . s Eisenhower ezzel a tettével aggodalmat keltett, mert ezen keresztül megmutatja, hogy amikor saját érdekei úgy kívánják, menynyire figyelmen kívül hagyja más országok érdekeit. Sajnos, meg kell állapítani, hogy Svájc bizalma az Egyesült Államok irányában nagy mértékben megingott. Eisenhower döntését a »De Voltksrant« című amszterdami lap is kommentálja. Aggódva veti fel: »Tegnap Svájcra került sor, holnap talán Hollandiára. ... Az elnök képtelen elhatározása, hogy emeli a behozatali vámokat, a kétkedés magvait hintette el a szabad nemzetközi kereskedelem híveiben. Az elnök lépése megingatta az európai országoknak a szabad amerikai kereskedelembe vetett bizalmát.« BERLIN (ADN). Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke csütörtökön bemutatkozó látogatáson fogadta G. M. Puskint, a Szovjetuniónak a Német Demokratikus Köztársaságba újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Paul Scholz miniszterelnökhelyettes, mező- és erdőgazdasági miniszter pénteken fogadta bemutatkozó látogatáson G. M. Puskin nagykövetet. A nagykövet ugyanezen a napon látogatást tett Loch miniszterelnökhelyettes pénzügyminiszternél. választóikkal, elmondták, hogy AZ ELLENSÉG KEZE A tapnócai állami gazdaság egyik egységében, Ferenctelepen, végefelé közeledik az árpa aratása. Délfelé jár, Jankel József kombájnvezető örömmel gondol arra, hogy délután már 200 holdnyi érett búzatáblán halad jól karbantartott gépével. Ezzel a versenyben ismét előbbre kerül, folyamatos munkája révén többet keres, na meg az ország népe is hamarabb! jut az új búzából készült finomliszthez, kenyérhez. Itt tartott gondolataiban, amikor a fordulóban megállítja Asztalos Vilmos brigádvezető: — Ha készen vagy, átmész Tarnó- cára a rozsot vágni! A kombájnvezető elképed, majd fokozatosan elvörösödik (ez nála a legnagyobb felindulás jele), aztán dühösen kifakad: —• De hisz itt érett a Búza! Miért menjek át? A rozsba még nem tudok bemenni, hisz a talaj se jó, a növény se ért be?! A brigádvezető maga is hasonlóan vélekedik, de nem szól semmit. A kimelegedett kombájnvezető egyre dühösebb, mert eszébe jut, hogy legféltettebb kincse, a gép a rossz utak miatt alig tudott a távoli telepre eljutni. Ki is mondja, amit gondol: — Tudja az, aki ezt mondta neked, hogy a gép most az úton ösz- szetörhet? Te magad láttad, milyen nehéz volt idejutni ... A rossz úton még úgyis vissza kell jönni . . . Kifizetődik ez az államnak?! — Egyre több érvet talál, de a brigádvezető megvonja vállát — mint aki semmit sem tehet — és nem szól. Erre Jankel elvtárs elindítja a masinát, amely ugyanolyan szörnyet búg most, mint amilyen düh feszíti belül vezetőjét. Délután aztán elindul visszafelé. Hátul a levágott árpaföld, a szalmacsomókkal, mellette a hatalmas aranyló búzátenger, előtte a rossz út, amelyen olyan óvatosan halad, mintha saját maga kincseit hordaná. Egyszer azonban a gép megáll — »leül« — ahogyan a kombájnosok mondják maguk között. A vezető leállítja a gépet, Villámgyorsan lehajol és megnéz valamit, azután falfehéren felemelkedik, belefenyeget a levegőbe és egy nevet mormol. Egy ember nevét, akinek a gép törését köszönheti. Egy emberét, aki másnak is, az államnak is nagy károkat okozott vezetői működése alatt. A gépek ellensége Két gép törött el az úton, két napig javították őket. Ezután a gazdaság négy kombájnja kiállt a rozs szélére, hogy arasson, de négy napig mind a négy gép állt. Nem bírták vágni a nagyranőtt növényt, a felózott föld sem bírta el a gépeket. Az az ember — most már megírjuk á nevét — Nagy János főagronómus, nemcsak a kombájnokkal bánik így el. Köztudomású, hogy a legszívesebben nem is dolgoztatna gépekkel. Egyszer kijelentette: »csak lófogattal végzett munkáért vállal felelősséget«. Sikerült elérnie, hogy a burgonyavetés jórészét kézzel végezték, annak ellenére, hogy négy szovjet burgonyaültető gépe volt a gazdaságnak. Beszélik, hogy egyszer, amikor a gépeken dolgozók el voltak maradva és felajánlást tettek a terv teljesítésére, gúnyosan elmosolyodott és azt mondta: »Nem végeztek még karácsonykor sem«. A kombájnról annyi a véleménye, hogy hullik utána a szem. Annak ellenére, hogy a környék dolgozó parasztjai is meggyőződtek ennek az ellenkezőjéről. Tervszerű zűrzavar Az aratás első napjaiban már kész volt a menetirányterv. A gazdaság vezetősége, a brigádvezetők megegyeztek abban, hogy az aratással együtt folyamatosan azonnal szántanak, hordanak, csépelnek. Szombaton este megbeszélték a helyzetet, a következő heti feladatokat. Hétfőn reggel, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, Nagy felrúgta a menetirány tervet^amelynek kialakításában ő maga is résztvett. Ugyanúgy történt az egyik cséplőgéppel. Előre kijelölték helyét az egyik tábla szélén. A rendelkezést megváltoztatta. Es mi történt? A gép a halastó mellett szépen elsüllyedt a puha talajban. Hosszú ideig tartott, míg kihúzták onnan. Megtette azt is, hogy nagy kukoricába állította be a lókapákat, ahol azok nem tudtak dolgozni. Mikor felhívják figyelmét intézkedései megváltoztatására, azt sosem fogadja el. Ilyenkor azt mondja: »Jó, tegyétek ezt, vagy amazt. Én nem vállalom a felelősséget.« De hát, hogy is vállalhatna valaki felelősséget, ha nem tudja, mit akar csinálni?! Ne tudja előre, hogy holnap ő maga mit csinál; hogyan tudja, hogy másokkal mit fog végeztetni!? Egyik este megígérte az igazgatónak, hogy másnap korán kimegy a földre, ő igazítja el az aratókat. Es azon a bizonyos reggelen, ha az igazgató nem ment volna ki, senki nem osztotta volna be az aratók nagy csapatait. Nem szereti a tudományos módszereket, az újat. A gazdaságnak miatta még ma sincs takarmányforgója és nem enged siló-kukoricát vetni. A növénytermesztés ezért nem is segíti a gazdaság fejlődő állatállományát. Erre ő nem is gondolt soha. Egyszer azt tanácsolta, hogy a baromfiakat vágják le, szüntessék be a tenyésztést. A tervhez szükséges tojásokat a piacon szerezzék be. Szerencse, hogy ezt az »ötletet« nem valósították meg. Ugyanezen a farmon most naponta kétszáz tojást tojnak a szép fehér baromfiak. Az ember: semmi Ökölbe szorul a kéz attól, amit elmondanak itt a dolgozók. Mintha nem 1954-et, hanem 1944-et írnánk. Megjelenik a föld szélén a hintó és a főagronómus odainti magához, akivel beszélni akar. Ha a helytelen bérfizetésért valaki reklamál, úgy válaszol: »ha nem elég, elmehettek!« Hogy hatalmát fitogtassa, szereti bizonytalanságban tartani az embereket. A kombájnosok árpát csépeltek. Nagy János nem engedte lemérni a csépelt mennyiséget, így a dolgozók nem voltak tisztában fizetésükkel, teljesítményeikkel. A cséplőgépeknél az országos normamegállapítások sem jók neki. Egy nap alatt kétszer vett fel normát az egyik gépnél, mert sokalta, amit a dolgozók kerestek. Egyszer bolhói dolgozókat szerződtettek. Vezetőjüket magához hívatta, még börtönnel is fenyegette. Mikor Györék Mihály elment, feleútról új« ra visszahivatta. Bolhói dolgozók azóta nem járnak ide dolgozni, pedig ugyancsak szükség volna rájuk. Ugyanezt mondják a heresznyeiek is: amíg Nagy János van ott, addig nem megyünk oda.« Faluhelyen mindenütt szokás, hogy a tarlóba beengedik a disznókat. Ezzel a hízók táplálékát változatosabbá teszik, a földet is trágyázzák. A főagronómus »úrnak« ez sem tetszik. A gazdaság dolgozóinak háztáji állatait lezavartatta a földekről az igazgató engedélye ellenére. Furcsa dolgokat mondanak erkölcséről. Úgy látszik, még jól emlékszik az »urak« régi módszereire, »jogaira«. Amíg a férfiak kint dolgoznak a földeken, ő a gazdaság különböző pontjain teszi —< tenné — a szépet a nőknek. Az italt egyáltalán nem veti meg. Éppen ellenkezőleg, sokszor látják a kocsmában és ilyenkor nem a legudvariasabb. Ezen a nyáron néhány fiatal egyetemista jött dolgozni a gazdaságba. A jövő reménységei, az új agronó- musok hiába várták, hogy beavassa őket a gazdaság vezetésébe, hiába várták gyakorlati tapasztalatait. Ellenben, ha valami javaslatot tettek, vagy kisebb hibákat észrevették, fölényesen letorkolta őket, mondván: »ne tanítsatok ti engem, én 25 éve csinálom ezt«. Ö maga nem nagyon szeret dolgozni. Meg kell nézni háztáji földjeit. A leggazosabbak az egész határban, és még ezeket is a gazdaság dolgozóival műveltetné meg, ha azok vállalnák. Társadalmi munkát nem ismer. Egyik vasárnap 25-en mentek herét kaszálni. Nagy János természetesen otthon maradt, hanem este azért a kocsmaajtóban odaszólt a hazaérkező párttitkárnak: »na, mit értetek az egésszel? 20 hold fenét sem számít!« Mi van az álarc mögött? Ha beszél vele valaki a megyétől, a legmázasabb, legudvariasabb és minden szava az, hogy a gazdaság ügyeit mennyire a szívén viseli. Őrá találóan illik József Attila néhány sora a semmittevő úrról: „Szívére veszi sorsunk . . . . . . vállára venni nem bolond'*. • Ki is ez az ember? Ezen a környéken mindenki ismeri: hisz vándorolt eleget, volt elég foglalkozása. A fel- szabadulás előtt gazdatiszt, több uradalomban, ezután magtáros, majd kocsmáros lett. Hogy hogyan került a gazdaság ilyen funkciójába, azt nem tudjuk. De hogy képzettsége erre nem jogosítja fel, az bizonyos. Azelőtt végzett valami 2 éves mezőgazdasági iskolát, amit régen elfelejtett. Ma pedig egy 6500 holdas gazdaság éién pöffeszkedik, adja a szakértőt. Az új gazdasági módszereket nem ismeri, nem tanul, nem tervez, nincsenek elképzelései, álmai a gazdaság jövőjéről. Valami kis önkritikája azért van, mert tavaly nyáron beadta lemondását azzal, hogy nem képes ilyen nagy gazdaságot vezetni. Az ügy azonban hamarosan elaludt. Hogy kinek az »érdeme«, nem tudni! Most azonban új fordulat állt be. Újra lemondott, itt akarja hagyni a legnagyobb munka közben, az összes általa okozott hibával a gazdaságot. Ez eddig helyén is volna! Igen ám, de a nép tudja, hogy mi van emö- gött! Földjét is eladta és a pénzből kocsmát akar nyitni. Innen a nagy igyekezet! A .dolgok ilyen állásánál nem is tehetünk egyebet: kössünk útilaput talpa alá, de oda menjen, ahova a tarnócai gazdaság dolgozói szeretnék — és ahová való! Csákvári János. MOZDONYVEZETŐKÉPZŐ ISKOLA írta: Leonyid Volgin Festői környezetben, zölddel befutatott házikók közül emelkedik a magasba a kievi hároméves mozdonyvezetőképző iskola fehér épülete. A fenti iskolán kívül még 36 működik a Szovjetunióban, amelyekben gőz, Diesel- és villanymozdonyvezetőket képeznek ki. Az iskola tanterve három részből áll: 1.) a 793 órás általános műveltségi oktatásból; 2.) a 4Ű5 órás általános műszaki képzésből; 3.) az 1210 órás szakmai képzésből. A tanulók a lakatos mesterséget, a mozdony vezetés-, javítás- és kiszolgálás tudományát 3648 óra alatt sajátítják el. A tanulóknak télen 2 hét, nyáron pedig 1 hónap szünidejük van. A tanulás utolsó szakaszában egy hónapot, mint segédmozdonyvezető még a mozdonyon dolgoznak, majd egy vizsgautat tesznek meg és visszatérnek az iskolába, ahol már csak a befejező elméleti oktatás folyik. Ennek végeztével mozdonyvezetői államvizsgát tesznek. A hallgatók a tanulmányi eredménytől függően különböző rangot kapnak. A kievi mozdonyvezetőképző iskolában 360 hallgató tanul. Minden évben 120 új tanulót vesznek fel. Az iskolába 23-tól 25 éves korig a Szovjetunió minden polgára kérheti felvételét. A. hallgatók teljesen az állam költségén élnek. Diákszálláson laknak, három- évenként téli, évenként pedig Az iskola „szemléltető eszközökkel“ is rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a hallgatók a mozdonyokat és a fűtőházak munkáját a „természetben“ is tanulmányozhassák. A szemléltető eszközökhöz tartoznak az „igazi“ mozdonyok, amelyek az iskola udvarán állnak, valamint a kompresszorállomás, a 2 fékkipróbáló pad és az 5 Önműködő fék- berendezés. A tanműhelyben ezenkívül fúrógépek, menetvágó esztergák, elektropneumatikus kalapácsok és egyéb gépek működnek. A tanulók az első évben elméleti oktatást kapnak és kizárólag az iskola falai között /'tanulmányozzák a lakatosmunkát. A hathetes fűtőházi termelési gyakorlaton, a mozdony javítását tanulják meg. A év végén a hallgatók a vizsgamunka elkészítése után negyedik vagy ötödik kategóriájú szerszámlakatosi minősítést kapnak. A hallgatók a következő két évben az elméleti oktatás mellett már a fűtőházakban végeznek gyakorlatokat. Brigádokat alakítanak és 8 hétig mozdonyjavítási munkálatokat végeznek. Ezután a fűtőházban mozdonyjavító lakatos-vizsgát tesznek. A következő hónapban mozdonyra kerülnek, ahol mint mozdonyvezető-gyakornokok dolgoznak. Ezután újból vizsgáznak és ll hónapon keresztül legalább 25.000 kilométert tesznek meg, mint segédmozdonyvezetők. nyári ruha jár nekik, természetesen fehérneművel, zoknival, cipővel együtt. A tanulók a fentieken kívül ösztöndíjban is részesülnek. Az iskola még a fűtőházi gyakorlatok ideje alatt is fedezi a hallgatók költségeit. De, amikor már mint segédmozdonyvezetők dolgoznak, ösztöndíj helyett rendes fizetést kapnak. A mozdonyvezetőképző iskola hallgatói mindazokat a jogokat élvezhetik, amelyeket a többi vasutasok részére biztosítanak. Az iskolában a jó tanulás és a kellemes, kultúrált pihenés minden előfeltételét megteremtették. A hallgatók az iskola elvégzése után egy hónap szabadságot kapnak, majd a különböző fűtőházakba irányítják őket. A fiatal mozdonyvezetőknek új munkahelyükön lakást biztosítanak. A költözködésnél a következő havi fizetésüktől függően, segélyt kapnak. Családtagjaik kisebb segélyben részesülnek. A mozdonyvezetőképzö iskola hatalmas távlatokat nyit meg a munka további fellendítése és a szakemberek oktatása előtt. Az iskola végzett hallgatói jelenleg mint főmozdonyvazeiők, mozdonyvezető-instruktorok, vasúti menetirányítók dolgoznak és főiskolákon tanulnak. A képen: a délnyugati vasútvonal mozdonyvezetőképző iskolája. Vaszilij Szemenyíj és Nyikolaj Kaluzsszkih tanulók egy mozdonykazán modelljénél. (Foto M.: Czerszkij.)-Elutazott Moszkvából Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere (TASZSZ). Július 30-án elindult Moszkvából Pekingbe Csou En- laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere. A repülőtéren Csou En-laj és kísérete búcsúztatására megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának '] elnökhelyettese, külügyminiszter, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese, P. F. Jugyin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott pekingi nagykövete. Csou En-laj kísérete búcsúztatására megjelent Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Fogadás a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségén Nguen Long Bang, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Moszkában tartózkodó miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere tiszteletére fogadást rendezett. A fogadáson résztvett: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, V.; A. Malisev, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, M. Z. Szaburov, valamint a szovjet közélet számos képviselője, a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai, a szovjet kormány és kultúra képviselői, szovjet és külföldi újságírók, valamint a diplomáciai testület számos tagja.
