Somogyi Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
Vasárnap, 1954 augusztus 1. SOMOGYI NÉPLAP A PARTELET HÍREI Az aratás és cséplés, a paraszti munkák legnehezebbjének idején, amikor a legkeményebb helytállásra volt szükség, számos falusi pártszervezetünk bebizonyította,' hogy jó gazdája saját területének, s jól el tudja! látni feladatát.. Ä mezőgazdaságban dolgozó kommunisták zöme jól megállta a helyét a kenyérért vívott harcban, mind az irányításban, mind pedig a fizikai munkákban. Kommunistáink most is kiválóan harcolnak a cséplés, begyűjtés sikeréért. Községi pártszervezeteink, a falvak kommunistái a kenyércsata hőseinek vezérkarát képezik: irányítanak, szerveznek, lelkesítenek, egyszóval mindent megtesznek, hogy eredményes legyen e harc, biztosítva legyen népünk kenyere. Példamutató instruktor FÜLE ISTVÁN elvtárs a barcsi járási párt-végrehajtóbizottság instruktora. Munkáját odaadóan végzi, jól isme a területét, tisztában van feladatával. Tudja, hogy községeiben hány cséplőgép dolgozik, melyiknek mennyit kell elcsépelnie. Otthonosam mozog területén, intézkedései nyomán növekszik a dolgozók párt iránti bizalma. A párt szava minden nap eljut a kéthelyi dolgozókhoz Kéthelyen nagy ütemben megy a cséplés. Hajnaltól sötét estig öt gép nyeldesi a duzzadt gabonakévéket, s ontja magából az életet jelentő acélos búzát, a teltszemű rozsot. Egy gépnél sem hiányzik a népnevelők felvilágosító, lelkesítő szava. Minden cséplőbrigádban háromtagú agitációs csoport működik, amelyek ebédszünetekben sajtófelolvasásokat és csoportos beszélgetéseket szerveznek, így aztán napról-napra eljut a munkásokhoz, a dolgozó parasztokhoz a párt szava és tudomásukra jutnak a kül- és belpolitika legújabb eseményei. A pártszervezet vezetői is gyakran felkeresik a cséplőgépeket, a munkacsapatokat és beszélgetnek a dolgozókkal, lelkesítik őket jó munkára, a beadási kötelezettség teljesítésére. A pártszervezet vezetői főképpen az agitációs csoportokkal foglalkoznak: módszerbeli segítséget adnak nekik, ellátják őket friss anyagokkal, agitációs érvekkel. Különösképpen Mika Lajos párttitkár elvtárs és Szabó Ven- delné elvtársnő, a pártszervezet egyik vezetőségi tagja tűnnek ki jó irányító, mozgósító munkájukkal. Ezek a pártvezetőségi tagok lelkesek, érzik a vállukon nyugvó felelősséget. Nincs is fennakadás, megy minden a maga rendjén. Jó a cséplőbrigádok hangulata, s a cséplőgépektől minden dolgozó paraszt örömmel tesz eleget beadásának. Lengyeltóti Imre elvtárs a marcali járási párt-végrehajtóbizottság instruktora jó munkát végez. A területén mindenütt ott lehet találni, ahol segítségre, tanácsadásra van szükség. Különösképpen sokat foglalkozik a párt- szervezetekkel, azok vezetőivel: Tanítja, neveli őket, hogy feladataikat jól el tudják látni. Gyakran meglátogatja a cséplőbrigádokat; hol Boronkán, hol Niklán, hol pedig Somogyszentpálon tűnik fel kerékpárjával.- Munkája eredményes, tanácsait, útmutatásait megszívlelik. Már nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkí- vüli dolgozók többsége is ismeri a községekben, s ez nagymértékben hozzájárul munkája eredményességéhez. II kommunisták állnak mindenütt a verseny álén Somogyszentpálon Fekete Márton elvtárs cséplőgépvezető brigádja versenyre hívta a községben dolgozó Bogdán István és Szvoboda János cséplőgépvezető brigádjait. A verseny »meghirdetése« után meg is indult a hajrá, a lelkes harc. A verseny élére mindenütt a kommunisták álltak. Az egyik brigád a másikhoz »megfigyelőket« küldött, hogy azok ellessék a másik módszereit és felderítsék az eredmények titkát. Már az is megtörtént, hogy amikor az egyik gép este megállt és közben a gép munkásai meghallották a versenytárs gépének búgását, újra nekiláttak a munkának. — Hiába, itt nem kevesebbről van szó, mint a kenyérről, a kommunista helytállásról, a becsületről — mondja Fekete elvtárs. — No, meg nem mindegy, hogy végeredményben ki lesz az első, ki lesz a verseny győztese. Hogy nézne ki, hogy én, aki a versenyt elindítottam, végül utolsó legyek. Bognár István és Szvoboda elvtárs sem hagyják magukat. — Elvégre, az első hely nincs kibérelve — mondják — azé lesz, aki legjobban dolgozik, s erre nekik is megvan a lehetőségük, éppen úgy, mint Fekete elvtárséknak. Igazuk is van. Majd elválik, hogy ki nyeri el e nemes vetélkedés pálmáját, ki lesz az első. Meg kell mondani, itt a községi pártszervezet sem tétlenkedik. Közös munkájuk gyümölcse: lelkesedés, növekvő szorgalom, gyors cséplés, gyors beadás. Somogy megye dolgozó ifjúsága! A megyebizottság értékelte az ifjúsági sajtó olvasottságát a megye területén. A »Szabad Ifjúság« szervezési versenyben a járási DISZ-bizottságok sorrendje a következő : 1. Fonyód! járás Ti 6 százalék 2. Barcsi járás 84 százalék 3. Kaposvári járás 78 százalék 4. Marcali járás 68 százalék 64.3 százalék 62.5 százalék 58 százalék 54 százalék 51 százalék 5. Kaposvár város 6. Siófoki járás 7. Csurgói járás 8. Nagyatádi járás 9. Tabi járás A DISZ MB vándorzászlót ad az első helyezettnek. Fiatalok! Igyekezzetek, hogy a ti járástok kerüljön az első helyre. A dolgozók példamutatást várnak a párttagoktól A somi Béke tsz szérűjén csütörtökön végre felbúgptt a cséplőgép. A tagok igen örülnek az idei szép termésnek és éppen ezért nagy kedvvel dolgoznak mindnyájan. Hű tükre ennek a szorgalomnak a tsz-iroda falára szögeit munkaegységtáblázat, amelyen sok kiváló teljesítményt jeleznek a számok. Egy név mellett azonban igen alacsony a rubrika. Proksa Árpádnak hívják ezt a fiatalembert, aki úgy 30 esztendős lehet. A számok tanúbizonysága szerint nem igen törte magát az idei gazdasági évben, mert mindössze 80 munkaegységet szerzett eddig. Persze, nem tagadjuk le azt spm, hogy rajta kívül még néhány an szintén lemaradtak, azonban az ő esete súlyosabb elbírálás alá esik, mivel Proksa Árpád egyúttal a kis termelőszövetkezet párttitkára is. A panaszok között — melyek pedig szép számmal akadnak — gyakran hangzik el az, hogy sokat hiányzik. Előfordul, hogy egy héten két-három napig távol van munkahelyétől. Másik súlyos hibája, hogy igen szereti a bort, s nemcsak a tsz tagjai, hanem a község lakói is sokszor látják részegen. A pártszervezet dolgaival édes-keveset törődik, a taggyűléseket nem tartja meg, a problémák megoldására a lehető legkevesebb gondot fordítja. IHMHIIÉIimiMMIIMIIMIIMIIIIIIWmM«W«»«»H így érthető, hogy személyét lejáratja a dolgozó parasztok előtt,- s hogy a tsz-tagok elkeseredett hangon nyilatkoznak róla. Proksa Árpád magatartása méltatlan egy párttitkárhoz, méltatlan egy kommunistához. Ahelyett, hogy párttaghoz méltóan a munka élharcosa lenne,* borosüvegek mellett tölti idejét, s nem borítja pir az arcát akkor sem, amikor látja, hogy milyen csúfosan lemarad a többiek mögött. Még az idősebbek és az asz- szonyok is lehagyják őt, az egész« séges, munkabíró 30 éves fiatalembert. Mert nézzük csak, mit látunk a többi név mellett? Itt van például a 70 éves Borza József bácsi, aki 130 munkaegységet szerzett a múlt hónap végéig, vagy itt van az ifjú Tóth Ferenc 150 munkaegységgel; s mennyi dicséretet érdemelnek az olyan nagyszerű asszonyok, mint amilyen Nagy Józsefné növénytermelő, aki emellett a fejést is végzi: 170 munkaegysége van és Németh Györgyné, aki szintéit fej is és 130 munkaegységet mondhat magáénak. Proksa Árpád elvtárs a legnagyobb bűnt követte el eddigi magatartásával, amit párttag csak elkövethet: szégyent hozott pártkönyvére, s bemocskolta azt. A dolgozók példamutatást és nem ilyen magatartást várnak a párttagoktól. Számos külföldi vendég is érkezik a siófoki ifjúsági béketaiálkozóra A DISZ Somogymegyei Bizottsága 1954 augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén a megye fiataljai részére nagyszabású ifjúsági napot rendez Siófokon, a Magyar Tenger partján. E nap a munkás- és parasztfiatalok találkozójának napja lesz. Megyénk ifjúságán kívül résztvesznek még más megyék fiataljai is és előreláthatólag számos külföldi vendég is érkezik erre a találkozóra. Egész nap gazdag kultúr- és sportműsorok szórakoztatják a jelenlévőket. Az előkészületek már teljes erővel folynak. A technikai előkészítést: a sportpályák rendbehozását, szabadtéri színpadok felállítását már nagyrészt elvégezték. Nap mint nap neves kultúrcsoportjaink és sportszakosztályaink küldik be nevezéseiket: kérik, hogy e nap eseményeit ők is gazdagíthassák kultúr- és sportműsoraikkal. A találkozó színhelyére, Siófokra kedvezményes áron utazhatnak fiataljaink és mindazok, akik részt akarnak venni ezen a nagy ifjúsági béketalálkozón. ■■'■‘s'M A NÉP KÖZÖTT GONDOLATOKBA MERÜLVE ült a barna íróasztal mellett a járási titkár. Balkezét álla alá támasztva, hosszan nézett a nyitott ablak felé, .amelyen friss levegő szökött be a szobába. Az utca nyári verőfényben Türdött, zsongott a munka zajától.. . Mintha innen várta volna a szavakat, amelyeket el kell mondania majd az aktívaértekezleten, hogy 'félszítsa a járás kommunistáiban :a nagyobb felelősségérzetet, a lelkesedés lángját. — Meg kell védeni a járás becsületét — erősödött meg benne a gondolat. Amint az afeteik előtt traktorok gördültek el.és lovaskocsik kocogták tova a gabonakevék terhe alatt nyikorgó kerekekkel, valami jóleső érzés simogatta végig 'bensőjét, -de egy pillanat múlva ismét nyugtalanság szalad szét ereiben. — Igen... Becsületes, dolgos nép lakja a tabi járást — villant fel gondolatában. — Csák segíteni, irányítani kell őket. . . De hát kikre vár ez a feladat?. . . Csakis miránk, a járás kommunistáira.. . — Közben végigsiklott kezében a ceruza az előtte fekvő fehér ívpapíron. (Majd tovább fűzte gondolatait: — Veszélyben a járás becsülete, -de meg kell menteni. S ez rajtunk, a tahi járás dolgozóin, kommunistám «áll vagy bukik. Nem végzi el senki ■sem helyettünk a munkát, s aki úgy •vélné, hogy igen, akkor itt miránk •nincs szükség... De bízunk saját erőnkben. .. Lassan, de elkészült a beszámoló. Prém János elvtárs most is gondosai,. felkészülve állt a járás 'kommunistái elé, hogy harcra buzdítsa őket. A NAP még ott szikrázott magasan az erdővel borított kapolyi hegyek fölött, amikor .a J. B. udvaráról kikanyarodott a gépkocsi. Prém elvtárs ax autó ablakán át még egy mosolygós pillantást vetett feleségére, s tovább robogott vele a kocsi, nagy porfelhőt hagyva maga után. — Csak ki, ki a területre — élt benne a gondolat — lássuk, hogyan segített a délelőtti értekezlet, hogyan fogtak munkához a falu kommunistái. Az első állomás Karád községben volt. Itt a tanácsházán inem talált vezetőt, kint voltak a területen. — Ezt szeretem — helyeselte Prém elvtárs —, hogy ilyenkor nem ülnek az íróasztal mellett a község vezetői... A faluban búgnak a cséplőgépek. Ezekhez is ellátogat. Kiváncsi ő mindenre. Milyen a termés? Meg vannak-e elégedve a gazdák? Es teljesítik-e a cséplőgéptől a gabonabeadást? Kovács István 8 holdas dolgozó paraszt szérűjére éppen akkor állt be a gép, amikor Prém elvtárs odaért. A gazda jól ismeri a járási titkárt, s barátságosan magyarázta: — Az ősszel nem gondoltam, hogy az idén ilyen szép -gabonát arathatok — mondta elégedetten. — A másfél holdon legalább T8—20 mázsa búzára számítok. — AKKOR JUT a szabadpiacra is a beadás után — mondta Prém elvtárs a gazda örömében osztozó mosollyal, majd kérdően hozzátette még: — Ma be is viszi a kötelezőt?. .. — Be én! — jelentette ki önérzetesen Kovács István — de arról is kezeskedem, hogy az én utcámban minden gazda a cséplőgéptől viszi a terménybegyüjtőhöz a gabonát. — És ezt hogy csinálja? — faggatta tovább Prém elvtárs. — Ügy, hogy már megbeszéltem velük — válaszolt röviden, némi büszkeséggel hangjában. — Derék dolog — szorított ’kezet Prém elvtárs a gazdával, aki még tovább próbálta marasztalni, de Mába, még nagy út volt előtte. Odébb, a terménybegyüj tő raktárnál két asszony cibálta le a gabonás-zsákokat a szekérről. Tipszics Imréné 5 holdas dolgozó parasztasszony hozta be a kötelező gabonát. A járási titkár készséggel segített az asszonyoknak, látva azok bajlódását a nehéz zsákkal. — Nagyon köszönöm — mondta Tipszicsné —, szegény férjem beteges, nekünk kell megfogni a zsákot, -asszonyoknak. — Aztán mi baja a férjének? — Eltörte a lábát! — De úgy-e meggyógyul most- már?! — Bízunk hozzá. — Csák tartsák be az orvos utasításait — oktatta az asszonyt Prém elvtárs. Aztán a termés iránt érdeklődött, amire az asszony így válaszolt: — A rozs az jó, de a búza az üszkös. . . nem tudom, mi lelte. — Ebből az üszkösből ne vessenek jövőre — tanácsolta a járási titkár —, mert akkor megint üszköset aratnák, sőt a szomszédos gabonát is megfertőzi! Hát jóegészséget. .. mielőbbi gyógyulást a férjének. Ezután még néhány szót váltott a gabonaraktárossal, s tovább indult Gamás felé a gépkocsival. Útközben arra gondolt, hogy milyen becsületes, kötelességtudó gazdák laknak Karádon. Az öreg Tipszics néni, mert a férje beteg, ő maga kénes megfogni a zsákot csak azért, hogy el ne maradjon a gabonabeadásban. .. EZEK AZ EMBEREK jobban elvárják a karád'i tanácstól, s főleg Sidró Antal tanácselnöktől, hogy a kulákoktól is megkövetelje az állami fegyelem betartását, amit ke- vésbbé tett meg eddig. Gamáson most nem sokait késett, úgy számolt, majd inkább visszafelé, s így Vitya-pusztára irányította a gépkocsit. A vityapusztaí állami gazdaságban Buzsáki Ferenc igazgató azzal fogadta a járási titkárt, hogy a gazdaság augusztus 12-re befejezi a cséplést.. — Munkaerőből nincs hiány — dicsekedett az igazgató. — Olyan kiváló embereink vannak, mint Müller Imre aratógépkezelő, aki közel 200 holdat teljesített. A Vörös Sugár tsz-nek és a Haladás tsz- rek is segítünk. . . — Helyes... segítsétek is a tsz- eket — mondta Prém elvtárs egyetértőén. S aztán az állattenyésztés eredményeiről érdeklődött.-— A tehenészetben a tejhozam az előbbi 6.8 literről 7.5 literre nőtt — mondotta az igazgató. — A sertés- tenyésztésben a választási átlag 8.5 darab volt. — A sertésgondpzók megkapták-e a jutalmat? — szólt közbe a járási titkár. — Mind az öten: Perger Pál, Androsics Pál, Bűtös Ferenc, Fodor Júlia és Teremi Mária sertésgondozók egy-egy 16 kilós süldőt kaptak prémiumként. — Az üzemi konyhán hányszor van hús hetenként? — tette fel a kérdést Prém elvtárs, akit nem csak a munka, a gazdasági eredmények, hanem a dolgozók ellátása, azok helyzete is érdekli. — Naponta legalább egyszer, most a nehéz munkák idején meg reggelenként pálinkát is osztunk az embereknek — válaszolta Buzsáki elvtárs.. Eközben egy 4—5 éves körüli 'kis szőkefürtös leányka került a közelükbe, Prém elvtárs mindjárt ráismert, hogy ez a Buzsákiék lánya. — Szép a kislányod.,. . Nem olyan sovány, mint te — mosolygott Prém elvtárs, hol a kislányra, hol az igazgatóra tekintve. Aztán komolyra vette a szót, s így fordult az igazgatóhoz: — Tudom, hogy beteg vagy, Miért nem. mész el pihenni, hogy egy kicsit összeszedd magad... — Ma voltam az orvosnál, azért nem ás tudtam bemsuhi értekezlet- “ re a járáshoz — mondta az igazgató, majd hirtelen másra terelte a szót. — Az árvízkárosultak megsegítésére a gazdaság dolgozói már 9 ezer forintot és 4 mázsa búzát ajánlottak fel. — A gazdaság pedig 4 kőművest és 2 ács szakembert küld az árvízrongálta falvak felépítéséhez segíteni. — Helyes — bólintott Prém elvtárs, s még hozzátette: — Hát csak igyekezzetek, de azért az egészségről se feledkezz meg! Innen aztán gyerünk a vityai Vörös Sugár tsz-toez. MÄR JÖL BEESTELEDETT, mire messze a határban, egy százholdas búzatarló közepén rátaláltak a Vörös Sugár tagjaira, akik még akkor is vidáman sürgölődtek a búgó cséplőgép mellett. Ág József tsz-el- nök büszkén mondta el. hogy reggel óta 145 mázsát csépeltek. Árpából be is adták a kötelezőt. — Látom, igyekeztek — tette a tsz-elnök vállára a kezét a járási titkár. — Bízunk bennetek továbbra is. Még néhány jótanáccsal látta el a tsz-tagokat, s tovább igyekezett. Gamáson sem sokat késhetett máF, hisz a falu népe lassan pihenőre tért. Hazafelé még arra volt kiváncsi.: szántanak-e éjjel is a traktorok. A nágocsi határban már messziről feltűnt a szántó traktor két tüzes szeme: Keserű Sándor, a tabi gépállomás sztahanovista traktorosa már a 20. holdat szántotta reggel óta. Csak néhány meleg szót váltott a traktorossal Prém elvtárs, nem tartotta fenn soká, hisz hajnalra végezni akar Keserű elvtárs is. hogy aztán hazamehessen családjához. S ő maga is érezte: várja haza a család... Szűcs Ferenc