Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-22 / 172. szám
VILÁG rROLETARJAI EGYESÜLJETEK! 1V7: A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről Zákány község életéből RTJA MEGYEI BIZOTTSÁGÁN XI. évfolyam, 172. szám. ARA 50 FILLÉR »Kémek a vonaton« Csütörtök, 1954 július 22. SZÍVÜNK EGYÜTT DOBOG A BAJBAJUTOTTAKKAL Terménnyel segítenek Szabó Gyula 6 holdas kereki dolgozó paraszt egy mázsa búzát juttat az árvízkárosultak részére. A sávolyi Szabadság tsz tagjai 1 vagon szénát, a tsz elnöke, Orbán Károly elvtárs pedig 1 mázsa búzát ajánlott fel, a somugysámsoni gazdák szintén 1 vagon szénát, Somogytarnóca község dolgozó parasztjai másfél vagon burgonyával járulnak hozzá az árvízkárosultak élelmezésének biztosításához. A gyermekekért Dr. Molnár László, Toponár község orvosa tudja azt, hogy kétszer ad, (aki gyorsan ad. Éppen ezért elhatározta, hogy a napokban 500 forintot küld az árvízkárosultak megsegítésére. Ezenkívül vállalta azt is, hogy a hajléktalanná vált szülők gyermekei közül kettőnek családi otthont és teljes ellátást biztosít. A Kaposvári Malomipari Egyesülés dolgozói szintén csatlakoztak a segítéshez. Simon József 3.5, Petőcz Ferenc 4.1 és Lukács József 3.5 százalékát adja havi fizetéséből az árvíz- károsultaknak. A Pécsi Nemzeti Színház Kaposvárott vendégszereplő művészei egyemberként határozták el, hogy segítenek. Felajánlották, hogy vasárnap délután fél 4 órai kezdettel, a műsortól eltérően, bemutatják a »Gül Baba« című nagyoperettet. Az előadás teljes bevételét az árvíz- károsultak megsegítésére fordítják. A 73/4. Építőipari Vállalat dolgozói eddig 3755 forintot jegyeztek. A központi dolgozók 5 százalékát adják havi fizetésüknek. Farkas Károly 150, Szűcs Miklós 100, Osváth Károly 100, Porrog János 50 forintot adnak az árvízkárosultaknak. Napok óta szorongó szívvel és féltő aggodalommal figyelik megyénk dolgozói a nagy elemi csapással, a fékevesztett Duna piszkosszürke árjával hősiesen küzdő emberek munkájáról szóló sajtóközleményeket, rádióadásokat. Mivel közvetlenül nem vehetnek részt a védelmi munkákban, pénzzel és terménnyel sietnek segíteni a bajbajutottakon. Üzemi munkásaink, termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjaink és értelmiségi dolgozóink nap mint nap újabb és újabb tanujelét adják mélységes együttérzésüknek, s hozzájárulnak ahhoz, hogy a ma még vízboritotta területeken minél előbb ismét virágzó élet bontakozhasson ki. A Kaposvári Szíjgyártó és Nyerges KTSZ minden dolgozója egyhavi keresetének 5 százalékát ajánlotta fel. Simon Péter az 5 százalékon felül egy külön műszakot ajánlott fel az árvízkárosultak segítségére. A 37 tag felajánlása közel 2600 forint. A Vasipari és Műszaki KTSZ minden dolgozója 1.5 százalékát adja havi fizetésének. A KISZÖV Központ dolgozói 970 forintot ajánlottak fel. Boross Gyuláné 100, Puskás Gyula 100, Katona Zoltánná 50 és Szakács Ilona 50 forintot ajánlott fel. A MOKÉP Vállalat 23 dolgozója 1370 forintot gyűjtött. Hasznosi Gyula 100, Hiczó Gyula 100, Takács József 100, Borka Ernőné 60 és Horváth Béla 20 forintot ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegítésére. A kaposvári Szabadságzászló tsz tagjai búzájuk utolsó tábláit aratták, amikor értesültek a Duna áradásáról és az általa okozott pusztítások nagyságáról. Megdöbbenve vettek tudomást arról, hogy hány és hány ember otthona, gazdasága pusztult el az áradás következtében és mindnyájan úgy érezték, hogy segíteniük kell. Nap mint nap izgatottan olvasták az újságok sorait, hallgatták a rádió híreit arról, milyen hősies munkát folytatnak a gátak építői és védői. Mentek volna ők maguk is szívvel- lélekkel segíteni a mentéshez, azonban a termésbetakarítás őket is sürgette. Ezért elhatározták, hogy ha személyesen nem is lehetnek ott, fokozottabb igyekezettel harcolnak minden szem gabonáért, úgy igyekeznek a csépléssel, a beadással, hogy minél előbb új kenyér juthasson az árvíz- sujtotta lakosságnak. Segítőkészségük azonban még most sem merült ki. Az aratás szünetében, kinn a( földeken beszélték meg, hogy milyen módon tudnának még hathatósabb segítséget nyújtani. Közös akarattal jöttek arra az elhatározásra, hogy 15 mázsa kenyérgabonát, 15 mázsa kukoricát, 800 db tojást, 15 mázsa burgonyát, 10 mázsa zöldségfélét és 5 db négyhónapos süldőt küldenek az árvízkárosultaknak. «ft «ft «ft A kis Szabadságzászló tsz ragyogó A kaposvári gazdák kezdeményezése s levele a zonvailio z példája nem egyedülálló, egyre több1 vállalat, szervezet, gazdaság és hivatal jelenti, hogy milyen módon és mivel akarnak segíteni. így pl. a Kaposvári Faipari Vállalat dolgozói 2500 forintot ajánlottak fel, ezen túlmenően 17 dolgozó vállalta azt, hogy 14 munkanapra a veszélyeztetett helyek gátépítéséhez megy dolgozni. Egyúttal felhívják a megye többi üzemeinek dolgozóit, példájukat követve legyenek készek arra, hogy ha a párt hívja őket, akkor a gátak építésével is vegyék ki részüket az árvíz elleni küzdelemben. «wwwww«www)wwnnv»itiw»»t«w»>wi1i»wn»»l>¥i>w>,WWWWWWW1iW*«lll összeszorul a szívem, amikor azokra a családokra gondolok, akiknek kis otthona a víz martaléka lett. En nem lehetek ott a gáton, de innen a Balaton partjáról szeretnék segíteni, ahogyan tudok. Igaz, négy kisgyermekem van, mégis szívesen látnék vendégül két árvízsujtotta kisgyermeket. Ellátnám őket mindennel, míg szüleik rendbehozzák otthonukat. Kérem az illetékes szerveket, hogy tegyék ezt számomra lehetővé. Egyben felhívom Somogy megye minden MNDSZ-asszonyát, mindazokat, akik úgy éreznek, mint én, hogy csatlakozzanak kérésemhez és az MNDSZ-en keresztül szervezzük meg az árvízsujtotta gyermekek vendéglátását. Gombos Istvánná Balatonszárszó. Mi, (Kaposvár dolgozó parasztjai átérezzük az árvízsujtotta területek dolgozóinak nehéz helyzetét; a munkásosztály, a tsz-ek példája nyomán anyagilag segíteni kívánjuk az árvíz- károsultakat. Ezért mi kilencen elhatároztuk, hogy »50 kg-mos mozgalmat« indítunk, vagyis 50—50 kg kenyérgabonát adunk az árvíztől oly Kokat szenvedett dolgozóknak. E nemes cél érdekében felhívjuk a megye összes dolgozó parasztjait, csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz - minden egyéni gazda erejéhez mérten járuljon hozzá a bajbajutottak kenyerének biztosításához, Hajmási Mihály, Nagy Jenő, Fonal István, Nagy József, Nagy Antal, Magyar Lajosné, Keceli József, Simon Lajos, Visnyei János kaposvári dolgozó parasztok. Fokozódik a verseny az első helyért Megyénk járásai között egyre fokozódik a verseny jövőévi kenyerünk betakarításáért. A versenyben eddig elmaradt járások igyekeznek kihasználni a nap minden percét, hogy az elmaradást felszámolják és az élre kerüljenek. A tarlóhántásban és a gabo- nabehordásban változatlanul a fonyódi járás tartja az első helyet, míg a siófoki járás a harmadik helyről előretört és helyet cserélt az eddig második marcali járással. A gabonabehordásban és a tarlóhántásban a legutolsó helyre a kaposvári járás került. A járási szerveknek a kaposvári járásban, de az utolsóelőtti nagyatádi járásban is jobban kell mozgósítani a tarlóhántásra, jobban ki kell használni a gépi erőket és most minden percet felhasználva küzdeni kell a gabonabetakarításért, s fokozni kell a tarlóhántás és a másodvetés ütemét is. A Megyei Tanács legutóbbi, július 20-i értékelése szerint a gabonabehordásban és tarlóhántásban a járások sorrendje a következő: Elsők: fonyódi járás siófoki járás marcali járás Utolsók: barcsi járás nagyatádi járás kaposvári járás főagrqnómus: Molnár Imre Mándli Ilona Tóth Mihály Kiss József Benke Imre Kovács János Pártszervezeteink munkájából ik A nagyatádi járás^ kommunistáinak feladata: a behordás, eséplés meggyorsítása Kedden 1virradatkor szép derűs nap ígérkezett, de később kétszer is szemerkélni kezdett, amint esőfelhők nyargaltak át a mezők felett. Hiába! . . ■ Ilyen kedvezőtlen az idén o.z időjárás a 'gabonabetakarításra! . . . Dehát bele lehetne-e nyugodni abba, hogy az időjárás miatt ott vesszen a kenyér a földön1 . • , Nem! , . . Er röl szó sem lehet! Dacolnunk kell az időjárással. Minden alkalmas pillanatot meg kell ragadnunk azért, hogy megmentsük fáradságos munkánk ér telmét, életünk táplálóját, a kenyeret. Ezt kellett tennünk az aratásban és ezt kell tennünk a behordás, csép- lés idején is. Nincs vesztegetnivaló idő, mert senki sem biztosíthat bennünket, hogy megembereli magát az időjárás. Mihelyt kisüt a nap, azonnal szárogassuk a vizes kévéket, hordjuk szérűre a gabonát és azonnal csépeljünk! Erre kell, hogy mozgósít sanak falusi pártszervezeteink, tanácsaink, a tömegszervezetek és társad almi szervek bevonásával. A nagyatádi határt járva, láttuk, hogy az aratás gyors elvégzése érdekében mozgósított a községi pártbizottság és a községi tanács. Kevés gabona állt itt már a lábán. Néhá- nyan a behordással is igyekeztek. A nagyatádi gépállomás gépei is jól kijavítva, készek a cséplésre. Böhm József elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság mezőgazdasági osztályvezetője és Gergely Nándor elv-* társ, a nagyatádi járási párt-végrehajtóbizottság adminisztratív előadója arról kívántak meggyőződni, hogy a behordást és ezzel együtt a csép- lést hogyan szervezték meg Nagyatádon. P,apU<>H is valásáq&ah. Schlágmüller elvtárs, a községi tanácselnök elmondta, hogy a behordást úgy szervezték meg, hogy a gazdák közös szérűre hordják a gabonát és elsősorban azokat a szérűket készítik el, ahol a gépek — a rajoní- rozási terv alapján — kezdik a csép- lést. — Itt a térkép — mutatott oda a tanácselnök elvtárs egy színes ceruzával berajzolt papírt — ezen ki van jelölve, melyik gép, melyik gazdánál kezdi a kenyérgabona cséplé- sét . . . — No de miért csak ezután kezdik a cséplést, hiszen biztos, hogy van olyan gazda is, aki már a múlt hét derekán elvégezte az aratást? — kérdezte Bőhm elvtárs. — Sok az eső . . . Meg aztán, aki előbb végzett az aratással, az a másiknak segített aratni ... — válaszolt Schlágmüller elvtárs magabiztosan. — Persze, most már hordják is a gazdák a gabonát, hisz gazdagyűlésen is tudattuk, hogy melyik részen, melyik gazdánál kezd a cséplőgép ... A héten teljes ütemben megindul a eséplés a községben. Ezután felkerestük azokat a gazdákat, akiknél »készül a szérű« és kezdik a cséplést. Ilyen gazda a Kápolna-utcában Keresztúri Kálmán, aki egyáltalán nem tudott arról, hogy őhozzá megy elsőnek a gép és a behordást is csak a hét vége felé akarta megkezdeni A henézi részen Boros Béla dolgozó paraszt arról beszélt, hogy ezelőtt 5—6 héttel volt náluk gazdagyűlés, de arról itt még nem esett szó, hogy mikor kezdik a cséplést. — No de hát miért csak 2 cséplőgép dolgozik? — s ezek is csak árpát csépelnek tervszerűtlenül — a községbe irányított 7 cséplőgép közül? Erre Dani Imre cséplőgépkezelő szavaiból következtettünk. Ugyanis ő már szeretné megkezdeni a kenyér- gabona cséplését is, mert. (45 vagon) vállalását teljesíteni akarja, de még nem kapta meg a tanácstól a menetiránytervet. — Az a kérésem — mondta Dani Imre cséplőgépkezelő — hogy jöjjenek ki a tanácstól, mondják meg, hol kezdjem a kenyérgabona cséplését és segítsenek megszervezni a behordást a gép elé kerülő szérűkre. — Lehet-e hordani a gabonát a hétfői eső után? — Erre Horváth Imre dolgozó paraszt így válaszol: — A kepékből a felső kévéket, amelyek nyirkosak, szétraktam száradni, s mire a többit behordtam, azok is megszáradtak. Sietni kell . . . Kár lenne ezért a szép gabonáért. Én ma is hordtam a búzát. De így vélekedett Krizsovicáné dolgozó parasztasszony is —■ aki éppen gabonáért indult a mezőre — és még sokan a faluban. ÜOtnrnimisiáít a<z iUt! Hiba az, hogy sem a községi pártbizottság, sem a tanács nem tett eddig nagyobb erőfeszítést annak érdekében, hogy tervszerűen és gyorsan haladjon a községben a behordás és a eséplés. A tömegszervezetek és a termelési bizottság tagjait úgyszólván egyáltalán nem vonták be a mostani nagy munkákra való mozgósításba. Sürgősen fel kell számolni ezt a nyugalmi állapotot Nagyatádon és a párttagok és a tanács dolgozói is menjenek ki a faluba az emberek közé, akkor biztosan nagyobb eredmények születnek, mint eddig. Ne bízzák az időjárásra az idei kenyér sorsát . . . H&zös s<zécuU l/hLUin... Vasárnap estig a mikei határban is minden gabona keresztekbe került. Ezt a községi pártszervezet és a tanács jó, mozgósító munkájaként kell elkönyvelni. Hogy helyesen szervezték az aratást, az is mutatja, hogy a pártszervezet és a tanács a termelési bizottság bevonásával tervet doL gozott ki, amely szerint egy-egy kaszásnak naponta 1200 négyszögöl gabonát kellett levágni ahhoz, hogy 10 nap alatt elvégezzék az aratást. Ennek alapján küldték ki a 24 népnevelőt az aratásra mozgósítani. Meg is valósították a tervet, bár az időjárás itt sem tett kivételt. De számvetést tettek a behordás és eséplés meggyorsítására vonatkozóan is és így a falu dolgozó parasztságának mintegy 60 százaléka a már előre kijelölt öt közös szérűre hordja a gabonát. A többi gazda viszont, hárman-négyen egy szérűre hordják gabonájukat, s ezzel is jelentősen gyorsabban halad majd a eséplés, mert nem kell a gépet annyiszor huzatai és állítani. Egy cséplőgép már kedden meg is kezdte a kenyérgabonacséplést Kis Máté Jánosnál, aki azonnal teljesítette gabonabeadását. — Nem ment könnyen a közös szérűk szervezése — mondta Dániel Pál elvtárs, a pártszervezet titkára — de amikor megmagyaráztuk a gazdáknak, hogy a géprész 10 százalékát elengedik, ha közös szérűn csépelnek, akkor sokan elgondolkoztak a dolgon . . . — És hány közös szérűn van már összehordva gabona? — kérdezte Bőhm elvtárs. — Még csak ma kezdték meg egyik közös szérűre a hordást — válaszolt Dániel elvtárs. Helyes kezdeményezéseket tett a mikei pártszervezet és a tanács a betakarítás során, de most mégis a jó időre várnak. Pedig tudják, hogy minden perc késéssel kárt okoznak a hazának, saját maguknak. Keveselik a 3 cséplőgépet a községben, de még ezeket sem igyekeznek kihasználni. A három gép naponta legkevesebb 3—400 mázsát, 8—10 gazda gabonáját el tudja csépelni, s az sem mindegy, hogy ez a gabona a mezőn, a veszélynek kitéve, vagy csűrben van. Ezt tartsák szem előtt a mikei kommunisták, s adják ki végre a jelszót: »Minden gazda hordja a gabonát, c dolgozzon mind a 3 cséplőgép«. A nagyatádi járási párt-végrehajtó^ bizottság is többet tegyen annak érdekében, hogy megszűnjék a járásban ez a várakozási hangulat. Már július 22-e van és még a behordás és a eséplés nagyrésze is vissza van, amelynek a meggyorsítása nem tűr halasztást. Ezért pedig elsősorban a járás kommunistái felelősek. Tegyenek meg hát mindent azért, hogy a járás valamennyi cséplőgépe dolgozzon. Szűcs Fere»*.
