Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-21 / 171. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1954 július 21 Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése Az árhulláin legmagasabb szintje Budapest és Sztálinváros között van. Budapesten kedden reggel 7 órakor a víz állása 797 cm, vagyis a tetőzés óta mind­össze 8 cm-t apadt. A Duna Sztá- linvárostól délre további lassú áradásban van. Kedden hajnal­ban a korábban már kiürített Győr-Révfalut védő eddig óriási erőfeszítésekkel tartott gátmögöt­ti területen nagy vízfeltörés ke­letkezett, amely percek alatt ki­fejlődve talaj törést okozott. A gát megsüppedt, és az átömlő víz át­szakította a töltést. A szakadás kiszélesedésének megakadályozá­sára a munkálatok teljes erővel folynak. A Duna mentén a több mint 700 km hosszú védelmi vonalon állandó küzdelem folyik a régen nem látott magasságú és hosszan­tartó árvíz ellen. Az árvíz tar­tóssága a védelmi vonalakat na­gyon igénybeveszi, sok helyen vízfeltörések, átázások jelei mu­tatkoznak. A pusztító ár ellen az összes erők legszélesebbkörű moz­gósításával folyik a harc. A legfontosabb feladat most a gátak állandó erősítése, mert a nagytömegű lefolyó víz áztatja, lazítja a töltések anyagát. A munkák mindenütt tervszerűen folynak, minden szükséges anyagi, munkaerő rendelkezésre áll, a figyelőszolgálat éberen működik. Az árvízvédelmi munkák és a lassú apadás eredményeként Bu­dapesten a helyzet biztosítottnak mondható. A veszélyeztetett sza­kaszokon az előző jelentéssel szemben lényeges változás nincs. Albertfalvánál elkészült egy 600 méter hosszúságú, 2 méter magas biztonsági gát. A Kvassay-zsilip- nél és a III. kerületben folyó munkálatok befejeződtek. * * * A dunai árhullám tetőzése Buda­pest—Sztálinváros között van. Buda­pestnél kedden reggel 797 cm, vagy­is a tetőzés óta mindössze 8 cm-t apadt. Délelőtt 10 órakor a vízállás 766 om. Budapest alatti Duna-sza- kasz Sztálinvárostól délre hétfő reggeltől kedd reggelig 2—22 cm-es vízszint emelkedéssel áradóban van. A Szigetközbe betört és főleg Győr-Révfalunál magas vízrétegbe összegyűlt áradat levezetésére a vé­dőgátat hétfőről keddre virradó éj­szaka Vének községnél kb. 30 méter hosszúságban megnyitották. Tekin­tettel arra, hogy a felsődunai sziget­közi gátszakadásokon keresztül a be­tört víz utánözönlése alig csökkent, a révfalui térségben a gátrobbantás nagyobb enyhülést nem hozott. így kedd hajnalban fél 4 órakor a töl­tés lábától kb. 30 méterre vízfeltörés keletkezett, amely azonnal megin­dult — egyre erősebbé vált. A víz­feltörés és a töltés közötti földréteg fellazult. A gát megrogyott és azt a hatalmas víznyomás átszakította. A szakadás rohamosan bővült és a leg­utóbbi jelentések szerint — bár a munkálatok állandóan folynak — 40 —50 méterre szélesedett. A védelmi anyagok és gépek nagyobb részét si­került kimenteni. Emberéletben kár nem esett. Az esztergomi helyzetben változás nem állt be. A Szentendre szigetén a surányi gátszakasz mögött a talaj­víz feltörése fokozódott. Ebben a térségben itt elkeseredett küzdelem folyik a szivárgások, csorgások és vízfeltörések ellen. Albertfalván a helyzet változatlan. A peremgát építése befejeződött. Apostag és Éderlak községekben több család kiköltözésére került sor. A községek határában nagyobb terü­letek kerültek víz alá. A 4-es sz. műútnál az úgynevezett Szalmacsárda mellett a vízfeltörések olyan nagyszámban és annyira ki­terjedt területen jelentkeztek, hogy egy új, az egész vízfeltöréses terüle­tet körülfogó szorítógát építése vált szükségessé. A töltés-emelési munkálatok meg­indultak. Az út egyébként járható. A Szalkszentmárton határában lé­vő nyári gát a vízszint további emel­kedése miatt kedden hajnalban már nem volt tovább tartható. Fél 5 óra­kor kb. 25 méter hosszú szakadás keletkezett és az így eddig ott. vé­dett 10 ezer kh terület víz alá ke­rült. Az elborított területről a me­zőgazdasági termények nagyobb ré­szének elszállítása már korábban megtörtént. Madocsa—Bölcske térségében a helyzet változatlan. A Mohács kör­nyéki töltés erősítési munkái nagy erővel haladnak. GYŐRI JELENTÉS TOVÁBB VÉDJÜK A VÁROST! Egy hete folyik a gigászi küz­delem. a Felső-Duna szakaszán a vízzel. Az elmúlt hét utolsó nap­ján és hétfőn is a legnagyobb erőket közvetlen Győr védelmére irányították. A Győr-Révfalu vá­rosrész megmentésére rögtönzött 1800 méter hosszú gát szemláto­mást emelkedett. A Nagy-Duná­ból — Ásványráró felől — mind nagyobb tömegben zúdult a víz Győr felé, és hatalmas erővel feszítette a körgátat. Hétfőről keddre virradó éjszaka a víz bi­zonyult erősebbnek, hajnali fél 4-kor mintegy 10 méteres, de egyre bővülő szakaszon gátat sza­kított és nagy sebességgel árasz­totta el a révfalui városrészt. A városrész lakóit már két napja kiköltöztették, akadtak azonban olyanok, akik csak az utolsó pillanatban akarták el­hagyni otthonukat. Derék hon- védeink és a hős szovjet katonák minden erővel a még bentrekedt lakosságot szállították motorcsó­nakkal, kétéltű járművekkel a Kis-Dunán, a révfalui hídfőhöz, ahonnan azután teherautón vit­ték tovább a megmentetteket. A gátszakadás után az árvízvé­delmi biztosság Vas Zoltán elv­társ elnökletével • ülést tartott, amelyen fontos határozatok szü­lettek. Győr városát 5 védelmi szakaszra osztották fel. Külön parancsnokkal és mindegyik pa­rancsnok Rendelkezésére bocsá­tották a szükséges munkaerőket. Gyors intézkedéseket hoztak Révfalu lakóinak és vagyonuk­nak megmentésére. Elhatározták, hogy a Szigetköz délkeleti részét elárasztó víz levezetésére az éj­szaka folyamán egy kis Duna- ágon Vének község közelében megtörtént robbantáson kívül újabb ezer méteres kaput nyit­nak a Szigetköz alsó részén. Igen nagy fontosságú az árvíz- védelmi biztosságnak az a határo­zata, hogy a Nagy-Dunán támadt három rést a legrövidebb időn belül elreteszelik. A baráti Cseh­szlovák Köztársaság hajói ezekre a helyekre 5000 köbméter követ szállítottak. Ásványráróhoz útban van már a munkálatokhoz szük­séges 3000 köbméter faanyag is. Útban vannak a különböző he­lyekről érkező gépek, a többi között négy hajóra szerelt mar­koló, 50 nagyteljesítményű szi­vattyúmotorral. A legnagyobb se­gítséget itt is a szovjet katonák adják. Az elreteszelési munkála­tokat szovjet utászalakulatok hajtják végre. KEDDEN REGGEL ALBERTFALVÁN Keddre virradó éjjel sem volt percnyi megállás sem az albertfalvai gátakon. Hatalmas fényszórók vilá­gánál mintegy másfélezren, felerész katonák, felerész üzemek dolgozói álltak helyt lankadatlanul a sűrűn- lakotrt városrészen, értékes üzemeket védő gátakon. Munkájuk nem volt eredménytelen. A közvetlenül a Du­na partján húzódó gát déli részén a szivárgás úgyszólván teljesen meg­szűnt. Az északi részen még vannak kisebb vízszivárgások, lokalizálásu­kon, megszüntetésükön erőteljesen dolgoznak. SZOVJET GÉPEK, SZOVJET KATÓNAK A sokszáz főnyi, tervszerűen áramló munkástömegekben helyen­ként szovjet egyenruhák tűnnek fel. A szovjet hadsereg műszaki egysége dolgozik itt. Cölöpverőjük ki tudja hány órája veri pillanatnyi szünet nélkül a gát támaszait. Nemcsak szovjet emberek, szovjet gépek is védik a magyar fővárost. Messzire látszik a két nagyteljesít­ményű hegybontó gép, ami szünte­lenül zúdítja a csaknem 40 dömper valamelyikébe a földet. Ott sorol­nak a szovjet tehergépkocsik a többi magyar jármű között. A szállítósza­lagok, amelyeken szakadatlanul öm­lik a homok a zsákokba, szovjet min­tára készültek. Továbbra is helytállunk! . Ez az itt dolgozó sokszáz ember egységes akarata. /; í A Szovjetunió kormányának jegyzéke az Egyesült Államok kormányához Július 19-én a Szovjetunió a következő tartalmú jegyzéket in­tézte az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez: »Tekintettel az Egyesült Álla­mok kormányának 1954. július 4-i jegyzékére, amelyben újból meg­kíséreli elhárítani magától a fele­lősséget azért, hogy a Tuapse szovjet tartályhajót Taivan szige­tétől délre elrabolták, a szovjet kormány szükségesnek tartja ki­jelenteni a következőket: A szovjet kormány megerősíti június 24-i és július 2-i jegyzéke­it, amelyek részletesen ismertetik hogyan rabolta el a Tuapse szov­jet tartályhajót egy hadihajó az Egyesült Államok haditengerésze­tének ellenőrzése alatt álló vize­ken, egyben megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya július 4r-i jegyzékében továbbra is arra szorítkozik, hogy minden indokolás nélkül tagadja az Egye­sült Államok haditengerészeti ha­tóságainak részességét ebben az elrablásban, bár nem tagadja azt a köztudomású tényt, hogy az Egyesült Államok haditengerésze­ti erői ellenőrzik azt a nyíltten­geri körzetet, ahol ilyen durván megszegték a tengeri hajózás sza­badságát. A szovjet kormány teljes mér­tékben felelősnek tartja az Egye­sült Államok kormányát mind a Tuapse szovjet tartályhajó elrab­lásáért, mind személyzetének biz­tonságáért, a hajónak és rakomá­nyának sérthetetlenségéért. A szovjet kormány megerősíti tilta­kozását a Tuapse tartályhajó tör­vénytelen fogvatartása miatt és követeli a Tuapse tartályhajó azonnali szabadonbocsátását sze­mélyzetével és rakományával együtt. A szovjet kormány fenn­tartja magának azt a jogot, hogy a Tuapse tartályhajó törvényte­len elragadása miatt a Szovjet­uniót ért kár megtérítését köve­telje az Egyesült Államok kormá­nyától.« A berlini szovjet nagykövetség 200.000 német márkát adományozott az árvízkárosultaknak Berlin (ADN). Mint a miniszter- elnökség mellett működő sajtóhiva­tal jelenti, Mirosnyicsenko, a berlini szovjet nagykövetség tanácsosa hét­főn a Szovjetunió kormányának megbízásából látogatást tett Otto Grotewohl miniszterelnöknél és ki­fejezte a szovjet kormánynak a Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mánya és lakosságának részvétét az árvízkatasztrófa következményeivel kapcsolatban. Mirosnyicsenko nagykövetségi ta­nácsos közölte a miniszterelnökkel, hogy a Szovjetunió berlini nagykö­vetségének tagjai 200.000 német már­kát juttatnak a Német Demokratikus Köztársaság árvízkárosultjainak. Otto Grotewohl miniszterelnök fel­kérte Mirosnyicsenko nagykövetségi tanácsost, hogy kormányának és a Szovjetunió berlini nagykövetsége minden munkatársának és tagjának legőszintébb köszönetét fejezze ki a Német Demokratikus Köztársaság lakossága iránt érzett barátság újabb megnyilvánulásáért. Népszerűsítsék az ordacsehi élenjáró gazdákat Az elmúlt napokban Ordacsehiben is kevés híján befejeződött az aratás és a behordás is halad. Elsőnek Kó­nya Gyula 8 holdas dolgozó paraszt, a községi pártszervezet titkára hord­ta be gabonáját. Ezzel foglalatosko­dott vasárnap is. Az aratás után a tarlóhántást is befejezte. Hasonlóan jó példával jár elől a községben Gaz­dag Antal 14 holdas, pártonkívüli gazda, a termelési bizottság elnöke és Gazdag István, Gazdag János is. A községben a két faluvég verse­nyez az elsőségért a gabonabetakarí­tási munkákban. E verseny eredmé­nyeket hoz, az nem kétséges, de azokról szép kevesen tudnak a falu­ban: legfeljebb a tanács dolgozói. A versenytáblán egyetlen élenjárónak, de lemaradónak a neve sem szere­pel. Úgy néz ki, nincs gazdája a ver­senynek a községben és — helyte­lenül — nem népszerűsítik a, legjob­bakat, ami serkentené a falut a fel­adatok végrehajtására. Ez is egyik oka annak, hogy — míg a kongresz- szu.si verseny során 56 gazda tett vállalást és versenyzett egymással — most a kenyércsatában egyetlen gazda sem versenyez szervezetten. De van ennek más oka is. A pártszervezet tagjainak 65 szá­zaléka dolgozó paraszt és ezek sem versenyeznek, főleg azért nem, mert néhányan közülük a taggyűléseket is az egyéni ügyek megvitatására használják fel. Nem véletlen tehát, hogy a községben nincs szervezett és állandó népnevelőgárda, s a terme­lési bizottság is csak úgyszólván pa­píron létezik és a DISZ-fiatalok sem kapnak megbízatást a pártszervezet­től. Pedig bőven lenne mit tudatosí­tani a népnevelőknek a községben, amivel buzdítanák a gazdákat jó munkára, a beadás maradéktalan teljesítésére: hisz most vezetik be a villanyt a faluba, egy orvosi rende­lőt, tanító-lakást, artézi-kutat és a kultúrház tatarozására 5 ezer forin­tot kap a község. De sokat tudnának segíteni a DISZ-fiatalok is a párt- szervezetnek, hisz a télen a kultúr- m unkában és a tavasszal a sport te­rületén szép eredménnyel dolgoztak. A gabonabetakarítás és a begyűj­tés még igen nagy erőfeszítést kö­vetel az ordacsehi pártszervezet tag­jaitól is, ha meg akarják őrizni köz­ségük és járásuk becsületét az au­gusztus 20 tiszteletére indított ver­senyben. Ehhez arra van szükség, hogy ne csak néhány párttag, ha­nem a falu többi kommunistái is mutassanak példát, segítsék a párt­vezetőség munkáját és nevelő szóval is serkentsék dolgozó paraszttársai­kat a soronlévő nagy munkák idő­beni elvégzésére. A felsőbb párt­szervek útmutatását felhasználva, harcoljanak az ordacsehi kommunis­ták is méltóan a kenyércsata győzel­méért. A lengyel nép történelme a szabadságharcok sorozata A lengyel törzsek mintegy ezer évvel ezelőtt alapították első ál­lamukat a Visztula, Odera és Warta folyók között. A német hódítók a X. században kiirtották a tengermelléki szlávok nagy ré­szét, veszélyeztették Lengyelor­szág létét. Nincs a lengyel tör­ténelemnek olyan évszázada, amelyet ne öntözött volna vérrel a német támadó hadjárat. A te­uton lovagok, a német császárok és Hitler valamennyien egyet akartak: a lengyel nép és a len­gyel állam megsemmisítését. A szabadságszerető lengyel nép bá­mulatos szívóssággal és nagy hő­siességgel harcolt évszázadokon keresztül a germán militarizmus és imperializmus ellen. A sok-sok dicső harc közül kimagaslik az 1410-ben Grunwald (Tanenberg) mellett vívott csata. Itt az egye­sült lengyel-litván és orosz sere­gek döntő csapást mértek a né­met hódítókra. A XVIII. században Poroszor­szág, Ausztria és a cári Oroszor­szág háromszor osztotta fel egy­más közt Lengyelországot (1772, 1793, 1795). Tadeusz Kosciuszko 1794-ben nagyszabású felkelést szervezett. A hozzá csatlakozott arisztokraták azonban előbb bur­kolt, majd nyílt árulással meg­hiúsították a küszöbön álló győ­zelmet. A lengyel forradalmárok leg­jobbjai mindenkor az elnyomot­tak ügyéért szálltak síkra. Adam Mickiewicz, a legnagyobb lengyel költő, Európának csaknem min­den országában küzdött az elnyo­más és a zsarnokság ellen, lelke­sítője volt a »Népek Tavasza« (1848) nagy nemzeti felkelései­nek. Bem tábornok a lengyel har­cosok ezreivel hősként került a Habsburgok elleni magyar sza­badságharc történetének dicső lapjaira. Jelentős szerepet játszott a len­gyel proletáriátus az 1905-ös oroszországi forradalomban. A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak történetében olvashatjuk, hogy Lodz munkásai barikádokat emeltek a város utcáin és három napig vívtak kemény harcokat a cári csapatokkal. Itt a fegyveres harc általános politikai sztrájkkal fonódott egybe. Lenin szerint ezek a harcok voltak a munkás­ság első fegyveres felkelései Oroszországban. A 20-as és a 30-as években a lengyel munkások a kommunista párt vezetésével küzdöttek a len­gyel burzsoázia fasisztabarát po­litikája ellen, a Szovjetunióhoz való közeledésért. A lodzi mun­kásság 1936 május 1-én Lenin és Sztálin képeivel vonult fel. Amikor a Hitler-fasiszták 1939 szeptemberében gálád! ;í módon megtámadták Lengyelországot, fellángolt a földalatti felszabadító küzdelem. 1942 ímájusában már többezérnyi harcossal rendelke­zett a Gwardia Ludowa (Népi Gárda), amelynek egységeit. a Lengyel Munkáspárt szervezte meg. Hadműveleteik méreteire jellemző, hogy rövid idő alatt. 127 német katona vonatot kisiklattak, 237 ízben ütköztek meg a német egységekkel, 14 repülőgépet fel­robbantottak és 1450 foglyot ki­szabadítottak. A partizánok 1942 októberében robbantásokkal hasz­nálhatatlanná tettek minden Var­sóba' vezető vasútvonalat. A föld­alatti szervezetek hálózata egész Lengyelországra kiterjedt és Lublin környékén volt a legerő­sebb. 1944 nyarán a Szovjet Hadse­reg és a vele vállvetve küzdő len­gyel alakulatok egész sora egyre gyorsuló ütemben vetette vissza a hitlerista megszállókat. 1944 július 22-én a Szovjet Hadsereg a lengyel városok közül elsőnek felszabadította Chelmet. A Len­gyel Nemzeti Felszabadító Bizott­ság 1944 július 22-én kiadta a történelmi jelentőségű júliusi manifesztumot. Július 22-e lett Lengyelország újjászületésének nemzeti ünnepe. A baráti lengyel nép immár tizedszer ünnepli ha­zája újjászületésének dicső nap­ját. A mernyei gépállomás dolgozói a gyors betakarításért Ecseny, Somogyaszaló község és Répás-puszta határában a mernyei gépállomás kombájnjai és aratógépei zúgnak napok óta. Visnyei János és Úri Imre kom- bájnosok jó munkát végeznek, amit bizonyít a tsz-ektől érkező számos dicséret és elismerés. Ket­ten eddig 142 holdat arattak le összesen. Legjobb napi teljesít­mény 15 hold volt. Ez utóbbit Úri Imre érte el. A négy arató­gépkezelő közül Illés József vé­gezte eddig a legeredményesebb munkát, gépe nyomán 76 kát. holdon dőlt le a búza. Az arató­gépkezelők 370 holdon vágták le eddig a gabonát. Á gépállomás dolgozói nagy igyekezettel töre­kednek arra, hogy minél előbb végezzenek a begyűjtéssel.

Next

/
Thumbnails
Contents