Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-21 / 171. szám
Szerda, 1954 július 21. SOMOGYI NÉPLAP S Az építőipar helyzete megyénkben Tegyék az egész község ügyévé a begyűjtést Kálmáncsán Eltelt az év első fele. A félév végén községi tanácsaink, begyűjtő- szerveink és maguk a dolgozó parasztok is számadást csináltak, mérlegelték elmúlt félévi munkájukat, azt, hogy betartották-e a törvényt, eieget tettek-e kötelezettségeiknek. Leszűrték az elmúlt félév munkájának jó és rossz tapasztalatait, hogy azoknak figyelembevételével a másik félévben megjavíthassák és jól végezhessék munkájukat. Megyénkben is vannak olyan községek, dolgozó parasztok, akik adósai maradtak államunknak. Ezek közé a lemaradt községek közé tartozik a barcsi járásban Kálmáncsa is. Kálmáncsa dolgozó parasztjai adóssággal zárták az első félévet. Mindenből tartoznak államunknak: tejből 30 százalékkal, tojásból 49 százalékkal, baromfiból 75 százalékkal, vágómarhából 22 százalékkal, ami többszáz liter tejet, több mázsa tojást, baromfit és húst jelent közellátásunk biztosítása érdekében. Megkérdeztük Végh elvtársnőt, a községi tanács elnökét, hogy mi az oka annak, hogy községük lemaradt a begyűjtési versenyben és nem teljesítették állam iránti kötelezettségüket. Végh elvtársnőnek az volt a véleménye, hogy a dolgozó parasztokban megvan az akarat, tudják, hogy teljesíteni kell és igyekeznek is majd eleget tenni. Tojásból azért nem tudták teljesíteni, mert a tyúkokból a tavasszal ültetni kellett. Baromfiból azért nem teljesítették, mert az öreg tyúkokat nem akarták beadni, úgy gondolták, hogy majd augusztus felé, amikor a csirkék felnőnek, teljesítik azt is. Ez mind igen helyes, az is, hogy megvan az akarat a dolgozó parasztokban, de ez még nem elég. Az akarathoz cselekedet is kell, akkor lesz csak abból teljesítés és eredmény. A hiba itt az, hogy a község vezetői, a tanács, a begyűjtési előadó, a pártszervezet megelégedtek azzal, hogy a dolgozók akarnak teljesíteni és nem csináltak semmit annak érdekében, hogy teljesítsenek is. Nem beszélgettek a gazdákkal, nem magyarázták meg nekik, hogy munkás- osztályunk, államunk segíti a dolgozó parasztokat, a segítséget, támogatást viszonozni is kell beadásuk teljesítésével. Nem mondták el, hogy a napköziotthont, a kultúrotthont, -mozit, könyvtárat államunktól kapták, amiért ők cserébe tojást, baromfit, a kötelező teljesítését adják. Miért nem magyarázták meg a gazdáknak a népnevelők a tanácstagok, hogy mit szólnának ahhoz a falusi dolgozók, ha gyári munkásaink nem az első félévben termelnének, hanem csak a másodikban. Nem lenne az üzletekben ruha, cipő, kapa, eke, cukor, gyufa és egyéb árucikk. A munkások mindig dolgoznak, az üzemek folyton termelnek és a munkások ellátását dolgozó parasztjaink biztosítják. Ha ezeket elmondták volna a dolgozó parasztoknak, azok megértették volna. Mert mindegyiknek van baromfija, amiből már az első félévben teljesíthette volna tojás- és baromfibeadását. Bizonyítja ezt Horváth József, Péter János, Tóth Imre és Tóth József dolgozó parasztok példája, akik eleget tettek állampolgári kötelezettségüknek. A tanács vezetői nem kérték az állandó bizottságok, a tanácstagok segítségét, pedig azok szívesen segítettek volna, hiszen valamennyien becsületes, élenjáró gazdák. A begyűjtési dolgozók és a tanács vezetői egyedül akarták megoldani ezt a nehéz feladatot, pedig a helyi tanácsok éltető ereje tömegkapcsolataik fejlesztésében van. Közösen, együttes erővel győzelemre vihették volna a begyűjtés nagy csatáját. Azokkal a gazdákkal szemben, akik nem akarják teljesíteni beadásukat — akikben nincs meg az akarat se — érvényre kell juttatni a törvényt. Nagy Imre elvtárs pártunk III. kongresszusán azt mondta: »Nemcsak a törvények alkalmazása során elkövetett túlkapás törvény- sértés, hanem az állampolgári kötelességek teljesítésének elmulasztása is törvénysértés, ami ellen nem kisebb szigorral kell fellépni, mint a túlkapások ellen«. Ezt tartsák szem előtt a kálmáncsai tanács dolgozói, okuljanak az első félév hibáiból és úgy szervezzék meg a második félév begyűjtési munkáját, hogy adósságukat törleszteni tudják és esedékes beadásuknak eleget tegyenek. A községi tanács vezetői támaszkodjanak a begyűjtési állandó bizottság tagjaira, a tanácstagokra, kérjék segítségüket. A pártszervezet népnevelői beszélgessenek a gazdákkal, mondják el, hogy a haza elvárja tőlük, hogy teljesítsék beadásukat. A nevelő szónak hatása van Kálmáncsán is, amit. bizonyít az is, hogy a tavasz elején beszélgettek a gazdákkal, hogy szerezzék be a beadásra a sertéseket, s a gazdák hallgattak e magyarázó szóra, valamennyi gazda teljesítette az első félévre beütemezett hízottsertés beadását. Ehhez hasonlóan beszélgessenek a gazdákkal és akkor egész biztos, hogy nem maradnak adósai államunknak. Közeledik augusztus 20, alkotmányunk ünnepe. Dolgozó parasztjaink szerte a megyében beadási kötelezettségük teljesítésével, jó munkájukkal készülnek e napra. A kálmáncsai dolgozó parasztok is keljenek versenyre, teljesítsék augusztus 20-ra esedékes beadási kötelezettségüket, hiszen most már minden adottságuk megvan hozzá. Köszörüljék ki a község becsületén esett csorbát és törlesszék le adósságukat. Alkotmányunk ünnepét ió munkájukkal, harmadik negyedévi beadási kötelezettségük teljesítésével ünne- > peljék meg. A kormányprogramm megjelenése óta az építőipar helyzete nagymértékben megváltozott. Ez a változás egyrészt az elvégzendő feladatokban jelentkezett, mivel az ipar nagyarányú fejlesztésének csökkentése után, a mezőgazdasági Programm elvégzése lett a főfeladat, de jelentkezett a munkaerő vonalán is. A mezőgazdaságból a kormányprogramm megjelenése előtt igen sok dolgozó jött az építőiparba, s e dolgozók nagyrésze most ismét visszament a mezőgazdaságba. Ez a változás nagymértékben befolyásolta a megye építőipari vállalatainak működését, de nemcsak a megye területén, hanem az egész országban ez tapasztalható. Az építőipart közel 50 ezer ember hagyta el, s ez a jelenség — melynek következtében a tervek nem teljesítése valószínűvé vált — természetesen foglalkoztatja a felsőbb szerveket is. Az építésügyi minisztérium szervezettségi kérdésével foglalkozott a »Szabad Nép« július 11-i számában. S nem vitás, -hogy a munkahelyek • átcsoportosítása, továbbá a munkaerő megtartása, az új feladatok felmérése és az ipar átszervezése az új feladatokra nem úgy történt meg, mint azt a kormányprogramm az építőipartól is megkívánta volna. Az építőipar szervezettsége ma is a régi, a közbeiktatott szervek éppen úgy fennállnak, mint pár évvel ezelőtt, csakhogy ma a munkák szétszórtsága következtében a trösztök nem tudják a munkákat összefogni. A létszám lemorzsolódása egyáltalán nem vonta maga után az első félévben azt, hogy a lecsökkenteti kapacitás erejéig vessék ki a terveket a vállalatokra, .hanem a létszámtól függetlenül szabták meg a terv- feladatokat, nem vették figyelembe azt, hogy a kormányprogramm megjelenése előtti létszám már nem található meg a vállalatoknál. Amikor az egész vonalon 60—65 százalékos tervteliesítések mutatkoztak az építőipari vállalatoknál, melynek oka nagyrészt a munkaerőhiánnyal magyarázható, a felsőbb szervek megemelték az egy főre eső termelékenységi számot, ezt kiszorozták a vállaíatoknál rendelkezésre álló létszámmal és ugyanolyan terv- számokat adtak le, mint azelőtt. Ez a »struccpolitika« általános felzúdulást keltett a kivitelező vállalatoknál, melynek eredményeképpen a felsőbb szervek olyanértelmű közlést adtak le a vállalatokhoz, hogy az I. félévi tényszámok lesznek a tervszámok. E közlés birtokában ma az építőipari vállalatok még mindig csak relatív tervteljesítésről beszélhetnek, mivel konkrét tervszámaik nincsenek. Az I. negyedévben a rossz időjárás és a sorozatos munkaerőhiány miatt túlzott mértékben megnőttek a vállalatok rezsiköltségei, amelyeket a kivitelező vállalatok a II. negyedévben átszervezések segítségével kívántak behozni. Az átszervezések azonban csak a kivitelező vállalatok vonalán történtek meg, a közbeiktatott szerveket azonban nem érintették, úgy, hogy ezeknek terhe továbbra is az építőipari vállalatokat terheli. Eltekintve a gépesítési és szervezettségi hibáktól, meg kel] állapítani: az építőipar mai szervezettségi felépítésében nem tud eleget tenni a kirótt feladatoknak. Somogy megye területén például ma 11 építőipari vállalat működik és e vállalatok között nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bér fizetésének elve. A KTSZ-ek és a magánosok, továbbá az állami gazdaságok építkezései olyan bérfeszültségeket okoznak, amelyek a szocialista gazdaságban nem engedhetők meg, mivel bérrálicitálásokkal kon- kurrenciát állítanak elő az állami vállalatok között. A legrövidebb időn belül el kell érni, hogy építőipari tevékenységért az egész ország területén csak az építőipari szaknormák alapján lehessen bért fizetni, mert e rendelet nélkül a bérfeszültségek által okozott munkaerővándorlás nem állítható meg. Maga az a tény, hogy a megye területén ilyen nagyszámú építőipari vállalat működik, felveti azt a kérdést, vájjon helyes-e ez az állapot? Emellett a beruházások is oly sok kézben vannak, hogy azoknak centralizált összefogása volna a legsürgősebb feladat. Még mindig rengeteg a közbeiktatott szerv és túlzott a bürokrácia. Erre csak egy példát szeretnék elmondani: ha egy építkezés építés- vezetője az építkezésre egy kilogramm szeget igényel, akkor a következő utat kell megtenni. Az anyagrendelését beküldi a vállalat központjába, ahol azt összesítve eljuttatják a tröszt műszaki osztályára, amely azt felülvizsgálva elküdi az anyagellátó vállalathoz, onnan azt egy másik borítékba téve eljuttatják az építésügyi minisztérium illetékes igazgatóságára, mely azt az ÉFORG- hoz küldi. A legjobb esetben az ÉFORG az anyagot kiutalja — egy kaposvári vállalattól. A kiutalás elmegy a minisztériumba, a minisztériumból a trösztbe, a trösztből az anyagellátó vállalathoz, az anyagellátó vállalattól a megrendelő vállalathoz, amely az anyagot megveszi és bevételezi raktárába. A raktár belső anyagszállítási jegyen elszállítja a munkahelyre, amely bevételezi, majd kiadásba helyezi és felhasználási jegyen a vállalat központjának jelenti, a központ a trösztnek és a jelentés megy az előbb feltüntetett úton. Ez csak 1 kg szeg útja és nem a leghosszabb út. Elképzelhető, hogy ma az építőiparban milyen túlzott adminisztráció és bürokrácia uralkodik. A kivitelező vállalatokat a trösz- tösítéskor megszabadították a vertikális üzemektől. Ez az intézkedés igen nagy mértékben gátolja a munkákat. A Szakipari Vállalat nem képes a hatalmas területeken szétszórt építkezések szakipari tevékenységeinek lebonyolítására. Megállapítható a megye területén az, hogy az építőipar vonalán sürgős intézkedésekre van szükség szervezettségi és bérügyi vonalon. Ezen intézkedések nélkül a beruházások lebonyolítása nagy nehézségekbe ütközik, de nehézségeket támaszt terveink teljesítésében is. Szigetvári György, a 73/4. Építőipari Vállalat főmérnöke. A kenyércsata hírei Az öreglaki Kertészeti Magtermelő Gazdaságban szombaton befejezték az összes kalászos aratását, ezenkívül több mint 75 holdról takarították be a magvakat. Ezzel augusztus 20 tiszteletére tett vállalásaikat teljesítették. Az eredményhez nagyban hozzájárult Kiss Ferenc ze- toros, aki amikor az idő engedte, éjjel, nappal aratott gépével. Nagy József gépcsoportvezetőt is elismerés illeti. Az egyik aratógépkezelő helyett ő ült fel a gépre és aratott. A gazdaság két aratógépével most a tsz-ek segítségére siet. Vasárnap már csépeltek a gazdaságban. Két géppel közel két és fél vagon gabonát1 csépeltek el. A cséplésnél jó munkájával kitűnt Sutyor József etető. Dicséret illeti a gazdaság valamennyi dolgozóját áldozatkész munkájáért. A Kaposvári Terményforgalmi Vállalat felkészült a terménybegyüjtésre Ebben az évben a földművesszövetkezetek helyett is az egész megye területén a Kaposvári Terményforgalmi Vállalat végzi a termény begyűjtését, tárolását és forgalombahozását. A termény- begyüjtőhelyek eddig azon dolgoztak, hogy rendes, tiszta, zsizsikmentes helyen tárolhassák a gabonát. Jóelőre felkészültek a nagy munkára. A terményraktár új dolgozóit megtanították a tervszerű munkára. Gyakorlati oktatást kaptak a dolgozók az új adminisztrációs műveletek bevezetéséről. A terményraktárak gondoskodtak, hogy elegendő zsák álljon a tsz és az egyéni dolgozók rendelkezésére, ezenkívül köl- csönzsákokat adnak az elegendő zsákkal nem rendelkezőknek. A mérlegek hitelesítését már régen elvégezték, hogy az átvételt a leggyorsabban lebonyolíthassák. A raktárak tehát készenállnak az idei gabona befogadására. A »T« jegyek megszüntetésével a termelőknek nem kell már a leadott gabona ellenértékére napokig várni, a raktárak a leadott gabonát készpénzben, azonnal fizetik. A jó munka eredménye: befejezték az aratást Munkások baráti segítsége a nágocsi Szabadság tsz-nek vasárnap kora reggeli napsugár már a földeken találta a nágocsi Szabadság tsz tagjait. Minden tag kötelességének érezte, hogy részt vegyen az aratásban, hiszen a gyakori esőzések miatt kissé elmaradtak, a 630 hold gabonavetésből csak 330-at vágtak le. Sok gondot okozott ez Juhász elvtársnak, a tsz elnökének, mikor végeznek az aratással, mi lesz, ha jég vagy az esőzés tovább folytatódik? Luca elvtárssal, a tsz agronómusával elhatározták, hogy minden erővel az aratás mielőbbi befejezését szorgalmazzák. Ezért arattak vasárnap is. A kövesúton tehergépkocsi közeledik. Megáll és emberek ugrálnak le róla. Segítség érkezett. A Kaposvári Tejüzem 26 dolgozója jött ki a tsz földjére aratni. Csakhamar mindenki megkapja beosztását. Többen kaszálnak, mások kepét raknak és kötöznek. A tsz dolgozói összenéztek: megint segítség. Múlt vasárnap is voltak itt városi önkéntes dolgozók, a Kaposvári Gépjavító Vállalattól. Távolról idehallatszik a kombájn zúgása is, messzebbről az aratógép körvonalai látszanak. Mindenki dolgozik, ember és a gép. A kövesút mellett Dömötör János elvtárs, a községi párttitkár vágja a rendet, a tanácselnökkel van párosversenyben, A Rákóczi-brigád négy kaszapárt állított ki, az állattenyésztő brigád első kaszása Földvári Sándor. A segítségből ők is kaptak és most az áj erőkkel gazdagodva vágják a kaszát a sárga búzatengerbe. Serényen dolgozik a Dózsa-brigád is és a brigádhoz beosztott üzemi dolgozók, Alko- nyi Aladár vezetésével- A kombájn vezetője, Pávlisz József megtette kötelességét, délig 10 holdat vágott le, a három aratógép is derekas munkát végzett. Luca elvtárs hol itt, hol ott jelent meg — a kombájnos ebbe a táblába álljon — mondta, míg Juhász elvtárs, a tsz elnöke máshol szorgoskodik. őzben megérkezett a tsz mozgó- büfféje, hogy szalámiskenyér- ret és hideg sörrel jutalmazza az eddig elért szép eredményeket. Az ebédszünetet a dolgozók a tsz kultúrtermében tartották meg. Közösen fogyasztoUák a jó birkapaprikást. Ebéd közben jó magyar szokás szerint, mindenki az étellel volt elfoglalva, de utána elkezdődött a beszélgetés. Legtöbben az árvízkárosultak megsegítéséről tárgyaltak. Samu elvtárs és Kis György elvtárs megbeszélték Juhász Sándor elvtárssal, . hogy aznapi keresetüket felajánlják az árvízkárosultak megsegítésére. Juhász elvtárs 10 mázsa gabonát ajánlott fel. — De ez csak előleg — mondták — később, az aratás után többet adunk. Ebéd után ki-ki visszament helyére, hogy a megkezdett munkát tovább folytassák. A nap már alkonyait, amikor a dolgozók befejezték az aratást. Szá- mitgatták, melyik csapat végzett eredményesebb munkát: 20 holdat■ a kombájn vágott le, harmincat kézi- erővel a két brigád, de 30 ho’don kepébe is rakták a levágott gabonát. baráti búcsúzkodás után a tsz- tagok büszkén gondoltak segítőtársaikra, a városi dolgozókra. Tudják, hogy szövetségesükre, a munkásokra ''mindig számíthatnak, hiszen eggyé kovácsolta őket a munkások és parasztok összefogása. Nem. csalódtak most sem a Tejüzem dolgozóiban. Jó munkát végeztek, bár először nem bíztak bennük. Később aztán megváltozott a véleményük, látták, hogy éppen olyan lelkesen, szorgalmasan dolgoznak, mini ők. — Igaz — mondták — először a kombájnban sem bíztunk, pedig mennyi fáradságosmunkától, verejtéktől kímél meg bennünket a gép. Ezt a gépet a mániások keze alkotja, hogy a nehéz mezőgazdasági munkákat megkönnyítsék. Az elmúlt héten már a kora reggeli órákban lázasan készülődtek a nagybaráti állami gazdaság dolgozói a munkára. Az állattenyésztés dolgozói a szokottnál is korábban végezték el a reggeli etetést, itatást és a gondozást, hogy a gazdaság többi dolgozójával együtt ők is mehessenek a gabonaföldre aratni. Az aratás mozgatja a most az egész gazdaságot az igazgatóságtól kezdve a vízhordó fiúig. A munkacsapatok egyszerre indulnak ki a földekre, ahol a kijelölt parcellák már várják őket. Megindulnak a tegnap félbehagyott renden a kaszások, marokszedők és a kötözők. A Pesnyei-brigád, az állami gazdaság legjobb brigádja híres a gyors és a jó minőségű munkáról. Ezen a napon különösen vidám kedvükben vannak a brigád tagjai. Versenyeznek a többiekkel. A gazdaság gépműhelyének dolgozói is résztvesznek az aratásban. Megfogadták, hogy segítik a kenyércsatát, s most vállalásukhoz híven, az elsők között járnak. Arat minden épkézláb ember a gazdaság földjén. Az igazgató maga jár elől jó példával, kaszál, kötöz, mindenütt ott van, ahol segítőkézre van szükség. Az igazgató példáját követik a gazdaság vezetői, az irodai dolgozók, akik mind a gabonaföldön vannak, aratnak. Mindebből az tűnik ki, hogy a gazdaságban jól mozgósítottak az aratásra. Számoltak azzal, hogy ha a rossz időjárás késlelteti a munkát és a gépeket nem tudják igénybevenni — szükség van minden emberre, minden segítőkézre. S hogy ilyen jól felkészültek, abban igen nagy része van a gazdaság üzemi pártszervezetének, a pártszervezet vezetőségének. Vadicskó elvtárs, a párttitkár és a pártvezetőségi tagok ott haladnak az élen, kaszával, kötözőbottal a kezükben, személyesen mutatva példát. A pártszervezet itt valóban a munkaverseny motorja. Amikor beesteledik, akkor sem hagyják abba a munkát — lehet, hogy holnap esni fog. S csak akkor hagyják ott a gabonaföldet, mikor a harmat is leszáll. A nagybaráti állami gazdaságról valóban elmondhatjuk, hogy példát mutat; ahol jó a pártszervezet, ahol jó a vezetés, ott szervezetten folyik a munka, s ennek a szervezettségnek meg is mutatkozik az eredménye: büszkén jelentik a gazdaság dolgozói, befejezték a gabona aratását. Faggyas János
