Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-20 / 170. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Harcban az árra! Dicsőség néked, Jákó népe Egy a sok közül Xí. évfolyam; 170. szám. ARA 50 FILLÉR KÖZÖS ÜGYÜNKRŐL VÁN SZÓ Már hosszú napokkal ezelőtt rátört hazánkra a kíméletlen pusztításokra éhes, szennyes víz- áradat. Azóta megszakítás nélkül a féktelen folyamra, a dagadó Dunára szegeződik az ország tekintete. A közvetlenül veszélyeztetett területek lakói éjt nappallá téve küzdöttek, hogy tompítsák a vad folyó fegyverét, hogy minél kevesebb vagyon menjen veszendőbe, váljék a víz martalékává. Munkájukban nem voltak magukra hagyatva. Több fővárosi és vidéki üzem munkásai, a környező falvak lakói, néphadseregünk hős harcosai, a baráti szovjet nép bátor fiai, a Szovjet Hadsereg katonái önként, szívük sugallatára a gátakra álltak, részt kértek és vállaltak a mentési munkákból. A csata azonban még nem dőlt el: az ár tovaterjed, hogy újabb és újabb anyagi károkat okozzon. Ez még szilárdabb helytállásra, további erőfeszítésre és ha lehet, még odaadóbb, megfeszítettebb munkára kell hogy késztesse a Duna mellett lakókat, s a mentésben és az árvízveszély elhárításában becsületesen részvevő embereket. Ök vállalták és vállalják ezt az áldozatos munkát és kitartást. Fáradságot nem ismerve igyekeznek visszaterelni medrébe a megvadult folyót. Ahhoz azonban, hogy új hajlékot építhessünk a hajléktalanná váltaknak, hogy bőséges élelmet tehessünk új asztalukra, hogy ismét derűt és boldogságot varázsolhassunk az árvízkárosultak gyermekeinek arcára, az egész ország, így a mi megyénk dolgozóinak is mélységes együttérzésére, a bajba jutottakon való segí- teniakarására, a munka és a termelés fmntján való jobb eredmények elérésére van szükség. Nem becsülendő le az az áldozat, amelyet az árvíz eddig megkövetelt. Békés családi otthonok százai omlottak össze, s száz meg száz hold gabona és kapásterület került a víz alá. Az elszenvedett károk miatt azonban nem szabad a Duna-mellékieknek kétségbe esniük. Együttérez velük hazánk minden becsületes dolgozója és jó munkájával segíti őket, hogy mielőbb meghitt családi otthonhoz jussanak, s ne szenvedjenek semmiben sem hiányt. Megyénk ipari munkásai azzal bizonyíthatják be szolidaritásukat, ha több és jobb minőségű árut — téglát, építőanyagot és más egyéb közszükségleti cikket — termelnek. A mezőgazdasági dolgozók köreben lelkes kezdeményezések a bajba jutottakon segíteniakarás- nak ragyogó példái születtek. Az igali dolgozó parasztok táviratban kérték Nagy Imre elvtársat, a minisztertanács elnökét, tegye lehetővé, hogy terményeket adhassanak az (árvízkárosultaknak. A barcsi Vörös Csillag tsz tagjai egy vagon szénát, 50 mázsa burgonyát és ugyanennyi kukoricát ajánlottak fel a szigetközi községek lakóinak megsegítésére. Ezek mind-mind a közvetlen és gyors segítség követésre méltó példái. Közvetve azonban minden tsz, minden község és minden egyéni gazda segíthet és kell is, hogy segítsen. Miben nyilvánulhat meg ez a segítség? Abban, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére igyekszik mindenki mielőbb learatni, behordani és elcsépelni a gabonát s az államnak járó részt a cséplőgéptől, közvetlenül a begyüjtőhelyre viszi. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy államunk biztosíthatja az egész ország zavartalan kenyérellátását. Az árvíz- károsultakon is segít tehát az, aki ezekben a napokban becsülettel rendezi beadását. Ez hazafias kötelességünk — mindnyájunk közös ügyéről van szó. Segítő kezei nyújtanak Kedd, 1954 július 20. A barcsi Vörös Csillag termelőszijyetkezet valamennyi tagja kint van vasárnap a földeken; aratnak. Amikor odaérünk hozzájuk, érdeklődve fordulnak felénk. Czinder István brigádvezető elvtárssal beszélgetünk. — Harasztia elvtárs, álljatok csak meg egy percre, mondani szeretnék valamit — szól az aratóknak Czinder elvtárs. — Valamennyien hallottuk, hogy hatalmas árvíz pusztít a Duna mentén. A megáradt Duna ezer holdakat önt el; súlyos károkat okoz az ottani termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Kötelességünk, hogy segítsük, támogassuk a kárt szenvedő paraszttársainkat. A körülállók valamennyien kifejezésre juttatták érzelmeiket, segíteni akaró vágyukat. — Segítünk — hangzott minden oldalról az aratók szava. — Van miből segítenünk, hisz bőséges lesz a jövedelmünk — mondotta Dergecz Mihályné. — Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a legtöbbet nyújthassunk az árvízkárosultaknak — szólt közbe Harasztia elvtárs. Qf A termelőszövetkezet tagjai elmondták: — Segítünk takarmányban és más egyébben is. A közösből egy vagon szénát, 50 mázsa burgonyát és 50 mázsa tengerit juttatnak el az árvízsujtotta szigetközi dolgozó parasztok jószágállományának takarmányozására. — Ez nem azt jelenti, hogy csak ennyit adunk — mondta Losonczi elvtárs, a tsz elnöke — ennél többet, sokkal többet fogunk adni a betakarodás után. Egyéni jövedelmünkből is adunk. A kastélyosdombói Felszabadulás termelőszövetkezet tagjai sem akarnak kimaradni a szigetköziek megsegítéséből. — Ha csak egy darab kenyerünk lenne, a felét akkor is odaadnánk az árvízkárosultaknak — mondja Klement elvtárs, a tsz elnöke. — Ilyen esetben még abból is juttatunk, amiből a legkevesebbünk van: segítjük kenyérgabonával, takarmánnyal és pénzzel is a rászorultakat. Ez becsületbeli kötelességünk, s ha úgy kívánja a helyzet, 10, sőt még 12 árvízkárosult családnak otthont is nyújtunk termelőszövetkezetünkben. — Előreláthatólag kenyérgabonából — annak ellenére, hogy a víz és a sok eső nekünk is lényeges kárt okozott — 25—30 mázsát adunk. Küldünk takarmányozásra szénából is, ezenkívül egy sertést hizlalunk az árvízkárosultak élelmezésének segítésére. A termelőszövetkezetben különösen nagy segíteni- akarás nyilvánult meg az egyes tagok részéről. Zsifkó János tsz-tag például a munkaegység utáni részesedésből 2 mázsa búzát ajánlott fel. Elmondta:—Hatan van- négy kicsiny gyermek kéri a ke- nak a családban, nyeret, de szívesen ad, mert ezt diktálja a lelkiismerete. Várvizi János, az arató- és kévekötőgép kezelője sem akar lemaradni. — Münden nap hallgatom a rádiót és olvasom az újságokat — mondta — s ilyenkor mindig arra gondolok, hogy most az a mi feladatunk, minél előbb és minél gyorsabban betakarítsuk népünk kenyerét, ezzel is segítséget nyújtsunk az árvízkárosultaknak. firaíási verseny a Ke gyei Tanács vándorzászlajáért A Megyei Tanács július 17-i jelentése szerint a járások sorrendje: Járás; 1. siófoki 2. fonyódi 3. marcali 4. nagyatádi 5. csurgói 6. barcsi 7. kaposvári 8. tahi A megye 5 legjobb 1. Kuntelep 2. Balatonszerries 3. Táska 4. Bakháza 5. öreglak Tanácselnök: Sápi János Varga József Papp Ferenc Auer István Lipics József Péter Mihály h. Suri Sándor Bosnyák László h. községe: Agronómus: Mandli Ilona Molnár Imre Tóth Mihály Benke Imre Makár János Kiss József Kovács János Sebők Gyula A megye 5 legjobb tsz-e: 1. somogyszobi Úttörő 2. pusztakovácsi Dimitrov 3. sávolyi Szabadság 4. somogymeggyesi Jó Gazda 5. potonyi Micsurin A BALATONUJHELYI állami gazdaságban szép eredményeket értek el az aratógépkezelők az aratás folyamán. A versenyben első Önodi Gyula, aki aratógépével 118 hold kenyérgabonát vágott le. Jó teljesítményével ő nyerte el a gazdaság vándorzászlaját. A verseny második helyezettje Ticz Imre, aki 82 holdon végezte el az aratást. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A lábodi állami gazdaság dolgozói örömmel jelentették, hogy 18-án befejezték áz aratást. UH Pártszervezeteink munkájából -fa I. cÁ (űmjódi f áff(h/uiíi Gabonabetakariíás ... Ez a szó megannyi szépet és jót, de ugyanúgy nagy gondot és sok fárad súgót is jelent a szántó-vető embereknek. Megyénk dolgozó parasztsága az idén is kedvtelve látott munkája gazdag gyümölcse egyrészének szüreteléséhez. S hogy még magasabbra hágjon a kenyércsata harcosainak küzdeniakarása, a falu kommunistáinak, fá radliatatlan munkájára, lelkesítő szarára. és példamutatására van szükség. E munkák sikeres elvégzéséért nagy felelősség nyugszik a falusi kommunisták, pártszervezetek vállán. A fonyódi járás kommunistáinak többsége érzi is a felelősséget, amit bizonyít az, hogy a járási párt-végrehajtóbiz ottság számos és értékes módszert adott a falusi pártszervezeteknek, me lyek sikeres alkalmazását mutatja az is, hogy továbbra is a fonyódi járás tartja az első helyet a járások közt folyó versenyben. De nézzük meg egy példán keresztül a fonyódi járás kommunistáinak munkáját■ 1 Öreglak Bőhm József elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság mezőgazda- sági osztályvezetője és Csutak Pál elvtárs, a megyei begyűjtési hivatal vezetője — akik a betakarítási munkát ellenőrizték a fonyódi járásban — megelégedéssel állapították megí az öreglakiak kihasználják az alkalmas időt, hogy mielőbb csűrbe kerüljön a kenyérmag. A községbe érve első utunk a tanácsházhoz vezetett. Itt csak Mezei Imre elvtársat találtuk a tanácstitkárral, mert Ta- polczai elvtárs, tanácselnök kint járt a mezőn. Mezei elvtárstól csakhamar megtudtuk: a községben az ősziárpa cséplése befejeződött és ebből a kötelezőt minden gazda beadta. Áz aratással már a befejezés küszöbén állnak. Alig késtünk a tanácsnál, amikor belépett az ajtón Nagy Vendel, aki így kezdte: — A baráti hegyen ma is teljes ütemben hordják a gabonát a gazdák. De a faluban mar sok kósza hírt hallottak, hogy hol kezdi a gép a cséplést — azért engem, mint tanácstagot megbíztak, hogy vigyek nekik hírt a valóságról. Mert mindegyikünk azt szeretné, hogy inkább ma, mint holnap zsákba kerüljön a gabona. — Ne adjanak a mende-mondára — válaszolt a tanácstitkár — úgy mennek sorba a gépek a szérűkön, ahogy azt csütörtökön a tanácsülésen megbeszéltük. Azért szerveztük meg a gazdák közt, hogy egymást segítve, közösen hordják be a gabonát, hogy a cséplőgép fennakadás nélkül mehessen sorba a szérűkön. Eközben odajött, a tanácshoz Tóth Mihály elvtárs, községi párttitkár és Kádi József, a termelési bizottság elnöke is. Kérdésünkre Tóth elvtárs elmondotta, hogy a pártszervezet hogyan szervezi és irányítja a betakarítási munkát a községben. — A járási párt-végrehajftóbizott- ság határozata alapján — mondta — a községi alapszervezet vezetősége tervet dolgozott ki, amelyet aztán taggyűlésen az elhangzott bírálatok és javaslatok figyelembevételével határozatba foglaltunk. Fő feladatként a gabonabetakarítást és begyűjtés zavartalan biztosítását tűztük ki célul. Ezen belül aztán több — ezekhez szükséges — apróbb dolgokra is kiterjedt a figyelmünk. Még az aratás előtt — és ez a behordás, csép- lés, begyűjtés munkájában is így van — egy-egy házcsoportnál felelőssé tettük a pártszervezet vezetőségének egy-egy tagját a népnevelőmunkáért. Egy készenléti bizottságot alakítottunk a tömegszervezetek és társadalmi szervekkel karöltve, amelynek feladata, hogy a munkák menetéről, a felmerülő hibákról azonnal tájékoztassa a pártszervezetet és a tanácsot. Vincze József mezőgazdasági előadó a pártszervezet részéről van a bizottságban — egyben vezetője is a bizottságnak — a termelési bizottság részéről Kádi József, a tanács részéről Hegedűs Lajos, a DISZ részéről pedig Szűcs Lajos tagja a bizottságnak. Szűcs Lajos ezt a párfcmegbizatást kapta, amikor tagjelöltnek felvettük, s becsülettel teljesíti is ezt. — Majd így folytatja a párttitkár: — Tapolczai elvtársat, a tanács elnökét azzal bízta meg a pártszervezet, hogy gondoskodjék arról, hogy a községben biztosítva legyen mind a szövetkezeti boltban, mind a kocsmában elegendő áru, illetve hűsítő ital, s moz- góbüffé keresse fel a mezőn és a cséplőgépeknél dolgozókat. így aztán az utóbbi időben rohamosan javult az ellátás a községben és az emberek is lelkesebben dolgoznak. Az úttörő pajtások segítségét is igénybevettük e nagy munkákban. Egy 3 tagú »hiány-elhárító« brigádot szerveztünk úttörőkből. Ezek a pajtások kerékpárral járják a határt — majd a cséplőgépeket is — és ha valakinek sürgősen kell valami a boltból, azonnal rendelkezésére állnak. Ugyancsak úttörőbrigád köszönti fel az élenjárókat, virággal, búzakoszorúval és énekkel. — S mindezeken kívül még mi a biztosíték — kérdezte Bőhm elvtárs — hogy a behordás, cséplés, begyűjtés gyorsan és zökkenő nélkül haladjon? fl legnagyobb biztosíték | községünk dolgozó parasztjainak lelkiismeretes munkája, megnövekedett állami fegyelme. Az, hogy közel 100 dolgozó paraszt harcol egymással párosversenyben azért, hogy megvéd- jük községünk jó hírnevét és első helyre kerüljünk az augusztus 20-a tiszteletére indított versenyben. Mi bátran támaszkodunk a falu dolgozóira, mert olyan lelkes gazdák laknak itt, mint pl. Ambrus József, aki a tavasszal, amikor a kongresszusi verseny során a szabásiak elvitték tőlük a versenyzászlót, egy hét alatt 3 hízottsertést — egyet B-re, kettőt szabadon — és egy szarvasmarhát adott be azért, hogy visszaszerezzük a zászlót. — Mi aszerint dolgozunk, ahogy azt a pártszervezet határozata előírja — szólt közbe Kádi József, a termelési bizottság elnöke, aki pár- tonkívüli — és így biztos, hogy még a héten lefogy a mezőről a gabona, meg a cséplésben és a begyűjtésben, no meg a többi munkában sem lesz fennakadás . . . Bízunk, hogy megelőzzük versenytársunkat, Lengyeltótit. A lelkes kommunisták és párten- kívüliek szavai és az öreglaki eredmények azt mutatják, hogy itt a pártszervezet a tömegszervezetekkel és társadalmi szervekkel karöltve a falu dolgozóit magukkal ragadva, úgy dolgoznak, amint illik a párt és a kormány határozatainak megva’ó- sításáért', a falu jobblétéért. Ez követésre méltó mind a fonyódi járásban, mind egész megyénkben. V . . 0 fonyódi járási párt-végrehajtóbizottság titkára, Rudies József elvtárs, számos olyan helyes módszerről beszélt, amelyeket a járás területén már a legtöbb párt- szervezet eredményesen alkalmaz. Ezek közt főleg a verseny nyilvánossága szerepel, az egyéb szervezési munkák mellett. — Felhívtuk a községi pártszervezetek figyelmét arra — mondta Ru- dics elvtárs — hogy az élenjárók hangoshíradón, versenytáblán, dobszó útján való népszerűsítése mellett, a falu bejáratánál helyezzenek el dicsőségtáblát és arra is írják ki a példamutatók nevét. Ezenkívül tudatosítsák a községben azt is, hogy a járásuk és községük hányadik helyet foglalja el a versenyben. De ugyanígy tudassák a versenytárs község helyezését is a gazdákkal. Kiadták a jelszót a járásban: »Minden községben kezdjék meg a behordással egyddőben a cséplést is«. Ennek érdekében egymást segítve, közösen hordják be a gazdák a gabonát. így számos községben, mint pl. Fonyódon, Táskán, Szöllősgyörök- ben 4—5 gazda közös szérűre hordja a gabonát. — Nem kétséges — mondotta Rudics élvt.árs — hogy még egyes községekben vannak kisebb- nagyobb mulasztások, de azokat menetközben kijavítjuk és mindent elkövetünk azért, hogy megtartsuk a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlaját az augusztus 2,0-i versenyben. Hazafelé jövet arra gondoltunk: —1 sok tapasztalatra tettünk szert a fonyódi járásban, amelyből sokat tanultunk ... és tanulhat más is. Szűcs Ferenc.
