Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-15 / 166. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A megdőlt gabona aratása A somogyjádi határban A szakszervezeti kultúrnevelési munka feladatai A kenyércsata mellett vigyük győzelemre a begyűjtést is SIETNI KELL, MERT SÜRGET Megyénk dolgozó parasztjai most, az aratás, gabonabetakarítás ideje alatt sem feledkeznek meg beadási kötelezettségük tel- ,í jesítéséről. Augusztus 20, alkotmányunk ünnepe tiszteletére minden járás és csaknem minden község a kenyércsata győzelemre vitele mellett vállalást tett a begyűjtési terv határidő előtti teljesítésére. Ä járások és községek között nemes verseny folyik. Az aratás, a gabonabeadás mellett az állati termékek beadása, a beadási kötelezettség teljesítése út ahhoz, hogy megnyerjék a versenyt, elnyerjék a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlaját. A begyűjtési versenyben a járások közül — ugyanúgy, mint az aratási versenyben —> a fonyódi járás az első. A járási tanács és pártszervezet, s a járási begyűjtési hivatal jó munkát végzett: három- negyedévi begyűjtési tervüket sertésből 61.8, vágómarhából 92.5 százalékra teljesítették. Az első félévi begyűjtési tervet tojásból 87.3, tejből 99, baromfiból 51.6 százalékra teljesítették. A fonyódi járásnak annak ellenére, hogy a begyűjtési versenyben is az első a megyében, továbbra is mozgósítania kell a dolgozó parasztokat, hogy tojás- és baromfibegyüjtéSi tervüket is teljesíteni tudják. A .begyűjtési versenyben a második helyre a tabi járás került. Itt sertésből 62.7, vágómarhából 78.9 százalékra teljesítették háromnegyedévi begyűjtési tervüket. A félévi tervet tejből 100.5, tojásból 93.7, baromfiból 56 százalékra teljesítették. A tabi. járásban fokozni kell a begyűjtési verseny ütemét. A begyűjtési versenyben az utolsó a nagyatádi és a barcsi járás. A nagyatádi járásban sertésből 40.7, vágómarhából 65.1, tejből 57.6, tojásból 83.4 és baromfiból 49.8 százalékra teljesítették a járási begyűjtési tervet. Még nagyobb a lemaradás a barcsi járásban, ahol sertésből 46.9, vágómarhából 59.7, tejből 47.8, tojásból 84.4 és baromfiból mindössze 44.7 százalékra állnak a begyűjtési terv teljesítésével. A nagyatádi és a barcsi járásnak követnie kell az élenjárók példáját. Vegyenek példát a marcali járásról, amely se harmadik helyre került a versenyben úgy, hogy a rossz időt felhasználva, amikor a dolgozó parasztok nem végeztek mezőgazdasági munkát — akkor mozgósította őket a beadási kötelezettség teljesítésére. Törjenek fel a nagyatádi és a barcsi járás dolgozó parasztjai beadási kötelezettségük teljesítésével a szégyenteljes utolsó helyről az elsők közé. A járások sorrendje a begyűjtési versenyben a következő: Begyűjtési hív. vez. Győréi József Kovács István Sifter Jenő Balassa Tibor Gajdos László Horváth György Borbandi Ambrus Horváth Sándor Járás: 1. Fonyód 2. Tab 3. Marcali 4. Siófok 5. Kaposvár 6. Csurgó 7. Nagyatád 8. Barcs Tanácselnök: Varga József Bosnyák László h. Papp Ferenc Sápi János Suri Sándor Lipics József Auer István Péter Mihály h. Péntek estig* ke akarják fejezni gazdag termésük aratását a somogrsárdiak Somogysárdon péntek óta 459 hold földön dőlt rendbe a búza, 298 holdon a rozs, 56 holdon az ősziárpa és 25 holdon a tavasziárpa. Elsőnek Bernáth Imre 8 holdas dolgozó paraszt vágta kaszáját a gabonába, így aztán elsőnek végzett az aratással. Példamutató jó munkája elismeréseként egy répavágót kapott ajándékba. Szorgalomban másutt sincs hiány, így Van- esura Andor 22 holdas gazda szerda estig lekaszált minden gabonát, Horváth Márton 10 holdas szintén, ö már a tarlót is felszántotta és másodnövényt vetett belé. Somogysárdon 18 dolgozó paraszt van párosversenyben s féltékenyen vigyáznak arra, nehogy egyikük- másikuk megelőzze őket. Persze a szorgalmasak mellett akadnak lusták is. Ezek közé tartozik a 9 holdas Andó István, a 11 holdas Papp Józsefné és a 9 holdas-Ágoston János, Egyiküket sem zavarja az, hogy mindenki hanyag gazdának tartja őket. Gyenge termésüket látva bosszankodnak, elégedetlenkednek, de ha valaha — úgy most áll rájuk leginkább az a mondás: »Ki mint vet, úgy arat«. A jövő esztendőig lesz idejük elgondolkozni ezen. Szerdán 380 holdon arattak a határban, kint van mindenki a földeken, szinte üres a falu. A nagy igyekezet oka az, hogy péntek délig szeretnék befejezni az aratást. Persze nehezebben megy a munka ott, ahol a férfiak hiányzanak, vagy idős már a gazda. Baj azonban itt sincs, mert a 20 lelkes tagból alakult DISZ- forigád, valamint a tanács dolgozói a megszorultak segítségére sietnek. így a dús termés hamar cséplőgépbe kerül. A learatott gabonaföld egyrészén — pontosan 67 holdon — megtörtént a tarlóhántás, 58 hold új ba- ■rázdába pedig csalamádét, kölest és muhart vetettek másodnövényként. Most csak azon aggódnak, hogy az időjárás keresztül ne húzza számításaikat, s akkor péntek este büszkén jelenthetik, hogy az idei gazdag termést szemveszteség nélkül, egy szálig learatták. lem várakoznak a marcali állami gazdaság dolgozol Kedden reggel ólmos felhők vonultak a marcali állami gazdaság hatalmas rozstáblája felett. Az útmenti eperfa alatt aratók üldögéltek, biztatták a szellőt, amely vitte a felhőket és szárította a hajnali esőtől harmatos kalászokat. 9 óra tájban úgy gondolták az aratók, meg lehet kezdeni a munkát, s neki is láttak vágni a rendeket, Nemesített rozsot vágtak Holecz István csoportvezető irányításával az aratók. Fürgén szedték a markot Holecz István, Pauza József és Jan- kovics Ferenc kaszások után, Rosta Margit és Mária, Nagy Margit marokszedők. Munkaközben jegyzi meg Jankovics Ferenc, amint széles rendet vág kaszájával: nincs idő várakozásra, sietni kell, mert sürget az idő. A szorgos munkacsapat minden percet kihasznál, vágják a rendet, kötik a dús kalászú kévéket, sorakoznak a kepék. ■■ ■■ Utf Íz srpát és a búzát arstják először a sarcaíiak Úgy kell lelopkodni a gabonát a földekről — mondják a marcali dolgozó parasztok. Van is ebben igazság, mert egyik napon szép napsütéses az idő, másik napon esik az eső és egyszerre beérett az összes gabona. A gondos gazda vigyáz arra, nehogy nagy legyen a szemveszteség, kiperegjen a drága mag. Egyes helyeken méréseket is végeztek a táblákon és egy-egy négyzetméteren 18—19 szem gabonát találtak a földön. Ez kb. 0.4 százalékos szemveszteséget jelent. Legkevesebb a szemveszteség a rozsnál. Ezért a marcali dolgozó parasztok először a tavasziárpát és a búzát aratják, hogy elkerüljék a szempergést. ffs ■■ ■« A kenyérgabonát csépelik már Fonyódon Szerdán délig Fonyódon befejezték — 12 hold tavaszibúza kivételével — a gabona aratását. A gazdák azonnal megkezdték a behordást és teljes ütemmel csépelik az árpát. Ma délben az árpával már végeznek is és a kenyérgabona cséplését is megkezdik. Elsőnek Hőgye István dolgozó paraszt portáján hullik először a zsákba a kenyérgabona. Gazdag termésre számítanak a fonyódiak. Adám János dolgozó parasztnak 500 négyszögöl árpaföldjén 7 és fél mázsa árpa termett. GÉPÁLLOMÁSI ŐRJÁRAT II. Szánhattak, tánemzzaaak a Keddre virradó éjjel eső áztatta megyénk határát. A koradélelőtti órákban ugyan több helyen vágták a széles rendeket a gabonaföldeken, később azonban abba kellett hagyni az aratást. A kaszák, kombájnok és aratógépek így csaknem egésznapos kényszerű pihenésre voltak ítélve. A mezőn azonban, ha csak néhány óra hosszat is, lehetett dolgozni — tarlót hárítani. Ez is nagyon fontos mun ka, hiszen amíg az aratással az idei kenyerünket igyekszünk biztosítani, addig a tarlóhántás időbeni és gyors elvégzésével — előrelátó jó gazda módjára — jövőévi gazdag betakarításunk alapját vetjük meg. „Őrjáratunk“ második napján azt néztük meg, hogyan végzik egyes gépállomásaink az aratással egyidőben a tarlóhán- Itást. Háromfára vettük ezúttal első útunkat. Fullér elvtárs, az igazgató elmondja, hogy lassan megy az aratás: 4 aratógéppel eddig csupán 68 holdat vágtak le. A tarlóhántást 84 holdon végezték el, de amint az üzemgazdász mutatja a pontos összesítést, kiderül, hogy Fullér elvtárs »csak-« 30 holdat tévedett — ugyanis 54 hold tarlót szántottak fel. (Persze nem kívánhatjuk, hogy egy gépállomási igazgató feje kalendárium-számba menjen, annyit azonban elvárhatunk tőle, hogy ezekében a napokban két számadatot: az aratás és tarlóhántás adatait fejében tartsa.) Háromfán tehát az aratásnál is, meg a szántásnál is »szorít a cipő«. Fullér elvtársékon áll, hogy »tágítsanak« rajta. A nagyatádi | gépállomás irodájában nem találtunk teremtett lelket a főkönyvelőn kívül. A vezetők kimentek a traktorosokhoz, kombájnosokhoz a határba, hogy megadják nekik feladataikat. Nem tudtuk nyomon követni őket, de a szarkástói tsz szépen felszántott tarlóját látva megállapíthattuk, hogy a nagyatádi gépállomásiak tudják, mi a kötelességük. Kiss elvtárs, az agronómus jól irányítja a munkát, Magyar elvtárs, a kombáj- nos példásan dolgozik: a szalmapet- rencék úgy állnak a földön, mint egy fegyelmezett katonai raj. Köny- nyen szánthatott a traktor ezen a területen. A segesdiek { munkáját is félbeszakította az eső. A kommunisták Ferenczi Lajos igazgató elvtárs irodájában jöttek össze, hogy megtanácskozzák teendőiket. Dicséretükre válik, hogy két aratógépükkel 73 hold gabonát, vágtak le 4 nap alatt. Nagy érdeme van ebben Molnár József elvtársnak, aki aratógépén olyan átalakításokat eszközölt, hogy az kifogástalanul vágja és kötözi még az embermagasságú rozsot is. A tarlóhántásról beszélve nem számolhat be eredményről az igazgató. —- Hibásak vagyunk, mert 3 szántótraktorunk nem csinált a napokban semmit — mondja. — Kedden akartunk kezdeni, de amíg gondolkodtunk, az idő közbeszólt 3 becsapott bennünket az eső. Ha az idő jóra fordul, késedelem nélkül hozzálátnak a munkához. Területük biztosítva van. Amellett, tmktúi'&k ! hogy figyelmük középpontjában a tsz-ek állnak, nem feledkeznek meg az egyéni gazdák segítéséről sem. Egyéniekkel eddig közel 30 holdnyi tarlóhántásra szerződtek. Jóleső érzés volt beszélni Dergecz Ferenc, Tóth László, Molnár Károly, Szabó Ferenc és Győrfi Sándor elvtársakkal — az élcsapat tagjaival, akiknek szavaiból a kommunista példamutatás, a lemaradás behozásáért való felelősségérzet hangja csendült ki. Legyenek hát a párttagok a munkák élenjárói, s ne csak arassanak, hanem szántsanak és tárcsázzanak is. Az iharosberényi gépállomás irodaépületének falán kis verseny tábla szerénykedik: hozzá fordulunk először felvilágosításért. Meg is tudjuk tőle, hogy a gép- állomásiak mennyiben tettek eleget tsz-eikben a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek május 15-ig. — Azóta azonban csekély két hónap múlt el, s a kis tábla szívesebben venné, ha Gombos László üzemgazdász révén most már a kombájnosok versenyéről, az aratógépesek munkájáról nyilatkozhatna, s a szénakaszálás helyett a tarlóhántás mértékét mutathatná. Az irodában elmondják a vezető elvtársak, hogy a 14 erőgépből csak kettő fogott hozzá a tarló lebuktatá- sához, s eddig 15 holdon végzett ezzel a munkával. Gelencsér párttitkár elvtárs szerint hétfőn egész nap mehetett volna minden szántótraktor, s nemcsak a tsz-ek, hanem az egyéniek is várják a gépállomás segítségét: eddig mintegy 60 hold tarlóhántásra szerződtek az egyéni gazdák. A tsz-ek learatott gabonatábláin kívül ezen a 60 holdon is lehetett volna már szántani, ha az ag- ronómusok nyitott szemmel járják a határt, s becsülettel eleget tesznek kötelességüknek. Sajnos, Harmath Pál és Domsa Dezső munkáját nem ez jellemzi. A gépállomás agronómusai, járva a területet, figyeljék, melyik részen, melyik talajon mikor lehet a tarlóhántáshoz hozzáfogni. A gépállomás körzetének nagyrésze dombos terület — itt az eső után pár óra múlva már hasíthatja az eke a barázdákat. Legyenek a mezőgazdászok a rájuk bízott terület jó gazdái, nagyobb felelősséggel és lelkiismeretesebben dolgozzanak, körültekintően irányítsanak, s az arra alkalmas idő minden percét kihasználva, most már teljes erőbedobással arassanak, szántsanak, tárcsázzanak a herényiek. A csurgói gépállomásról hazafelé igyekszünk a délutáni órákban, amikor a vasúttól nem messze, a Zrínyi tsz földjén egy traktoron akad meg a tekintetünk. Két fiatal tráktoristát találunk a gép mellett. Gelencsér Feri és Németh Józsi diszisták együttvéve alig éltek meg három és fél évtizedet, ami nem nagy idő. Mindketten újdonsült traktorosok — most végezték el a traktoros-iskolát. Elmondják, hogy egész éjjel szántottak, s délelőtt kiverte őket. az eső a barázdából. Nem mentek azonban haza, kint maradták vigyázni a gépre, no meg azért is, hogy majd csak megáll az eső, s ismét lehet folytatni a munkát. — Alig vártuk, hogy kicsit csillapodjon az idő, hogy mehessünk — mondja Józsi és hozzáteszi — dolgoztunk volna mi, amíg lassabban esett, de nem kaptunk esőköpenyt. Pedig az iskolára megírták, hogy azt is kapunk, meg úgy tudom, hogy az megjár a traktorosoknak. Az eső alatt itt ebben a bódéban húztuk meg magunkat — mutat, a gép mellett lévő, ú. n. lakókocsira. Megnéztük szálláshelyüket, gondolva: megfelelő pihenési lehetőséget biztosít számukra. Azonban nem ezt tapasztaltuk. A két ágyban puszta szalmán kellene feküdniük, mert sem lepedőt, sem pedig pokrócot nem kaptak. Vájjon Csöndör elvtársat nem furdalja a leiküismeret, mivel ilyen embertelen körülményeket biztosít a dolgozóknak? Mit szólna hozzá, ha neki kellene ilyen helyen kipihennie a nehéz munka fáradalmait? A fiúk azonban nem -panaszkodnak, nem csüggednek. Lelkesedésük, fiatalos lendületük, harcos elszántságuk dacol az időjárás vászontagságaival, s vezetőik lelkiismeretlenségével. Miután megzsírozták a traktort, bemelegítették a gyújtófejet, felülnek a gépre, s a dombosabb részen munkához kezdenek. A? öreg G—35-ös nagyot szippant az üzemanyagból, s diadalmas pöfögéssel elindul, s nyomában egyre szaporodnak a frissen szántott barázdák ... Hazafelé jövet | jóleső érzés töltött el bennünket, amikor arra gondoltunk, hány meg hány Gelencsér Feri és Németh Józsi van gépállomásainkon, olyan fiatalok, akik valóban a rohamcsapat tagjai módjára dolgoznák, boldog jö- vőjükbe vetett szilárd hittel harcolnak pártunk és kormányunk határozatainak megvalósításáért, népünk jólétének megteremtéséért. Kutas József.
