Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-14 / 165. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Az 1954/55-ös pártoktafási év néhány tapasztalata Látványban A kenyércsata hírei Állattenyésztő községet Nágoesból! Az aratókat köszönti a »Somogyi Karikás« A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA _______:____■_____i_:__:______________________________:_:___^_____________l______________________________;_________- ■ - "■ ■•■■■■ X I. évfolyam, 165. szám. _____ _____ ARA 50 FILLÉR Szerda, 1954 július 14. E GY PERCET SEM TÁRHATUNK TOVÁBB! Befejezte a kenyérgabona aratását a somogyszobi Úttörő tsz A somogyszobi Úttörő tsz hétfő estig befejezte a 21 hold ősziárpa és 10 hold kenyérgabona aratását. A nagyszerű eredmény elérését az tette lehetővé, hogy a tsz vezetősége jól szervezte meg az aratást, melynek egész folyamán nagy lelkesedéssel vágták a tagok az árpát, rozsot és búzát. Két vasárnap »békearatási napot« is tartottak, melyen kivétel nélkül részt vett a tsz minden tagja, még az állatgondozók is. Az élen Kiss Gyula György haladt állandóan, s ugyancsak igyekezniük kellett azoknak, akik nyomában akartak maradni. Az ő, valamint Kerezsi elvtárs, párttitkár és Bokor elnök elvtárs lendülete magával ragadta a többieket is. Boszorkányos gyorsasággal dolgoztak a marokszedők, köztük a legjobbak Nagy Józsefné, Molnár Já- nosné is, valamint a kötözést végző Bohár Józsefné. Nagy segítséget jelentett mindnyájuk számára a tsz-t patronáló Nagyatádi Fonalgyár 11 tagú brigádjának lelkes és hasznos segítsége. A somogyszobi Úttörő tsz tagjai már felkészültek az árpa hordására, azonban megakadályozta őket ebben az eső. A kazal helye is készen van és hordásra vár. Amint az idő kiderül, abban a percben megkezdik a segesdi gépállomás cséplőgépével a cséplést, mert szeretnék az idei új termésből a hazának járó mennyiséget elsőként vinni a begyüjtőhelyre. Még ezen a héten befejezi az aratást az iharosberényi Úttörő tsz Az iharosberényi Úttörő termelőszövetkezet szorgalmas tagjai vasárnap fejezték be az ősziárpa aratását, s ezzel egyidőben teljesítették beadási kötelezettségüket is. Jelenleg egy kombájn, egy aratógép és 10 honvéd elvtárs segít a tsz tagjainak, hogy időben és szemveszíeség nélkül takaríthassák be gazdag gabona- termésüket. A tsz tagjai úgy tervezik, hogy még ezen a héten befejezik az aratást, hogy teljes erővel megkezdhessék a betakarítást, valamint a tarlóhántást és a másodvetést is. Harcban a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlajáért Az idei gabonabetakarítás próbára teszi megyénk mezőgazdasági dolgozóit. Komoly erőfeszítésre van szükség, hogy az esős időjárás ellenére is szemveszteség nélkül, időben zsákba kerüljön az életet adó mag. Ezért folyik most a küzdelem: járások, községek, tsz-ek, egyénileg dolgozó parasztok, állami gazdasági és gépállomási dolgozók vetélkednek egymással, hogy győzelemre vigyék a kenyércsatát, s megszerezzék a nemes kitüntetést, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlaját. • Az aratási versenyben a járások közül a fonyódi járás halad az élen. A fonyódi járásban a kommunisták példamutatása, a mezőgazdasági dolgozók lelkes munkája nyomán az ősziárpaaratás 100 százalékra befejeződött és a rozs aratása 67, a búzáé 61, a tavasziárpáé pedig közel 100 százalékra megtörtént. A fonyódi járás nyomában halad a kaposvári járás, amelyet az aratásban — a búza kivételével — csak néhány százalék választ el a fonyódi járás eredményeitől. A tarlóhántást azonban mind a két járásban még jobban meg kell gyorsítani, mert a munkában az aratáshoz viszonyítva lemaradtak. A járások aratási versenyében leghátul a tahi és a csurgói járás halad. A tabi járásban a búzaaratás csupán 2, a rozsaratás pedig alig 7 százalékra történt meg. A csurgói járásban a búzát 4, a rozsot pedig 23 százalékán aratták le a vetésterületnek. A tarlóhántás mind a két járásban 6 százalékos, ami igen alacsony eredmény. Különösen e két járásban, de a többi járásban sincs késlekedésre idő, mert a gabona szinte kivétel nélkül érett és ha késünk az aratással, órási kárt okozhatunk az országnak, saját magunknak. Megyénk minden mezőgazdasági dolgozója, kommunistája tartsa szem előtt, hogy most nemcsak megyénk becsületéről, hanem a kenyérről van szó. A járások sorrendje az aratás és tarlóhántás munkájának versenyében a következő: Járás: 1. Fonyód 2. Kaposvár 3. Marcali 4. Barcs 5. Nagyatád 6. Siófok 7. Csurgó 8. Tab Tanácselnök Varga József Suri Sándor Papp Ferenc Péter Mihály h. Auer István Sápi János Lipics József Bosnyák László h Mezőgazd. o. v. Jani János Szabó László Feigli József Gerlecz István Isaszegi József Ilyés Sándor Pallag András .Deák János Főagronómus: Molnár Imre Kovács János Tóth Mihály Kiss József Benke Imre Mándli Ilona Makár János Sebők Gyula Az elsők között akarja befejezni az aratást a berzencei Uj Barázda tsz A berzencei Uj Barázda tsz gabonatábláin 5 kombájn motorja zúgott fel vasárnap, a »békearatási hét« első napján. A derék kombájnosok több mint 3Í)0 mázsa gabonát arattak le és csépeltek el ezen a napon. Ezenkívül a község DISZ-fiataljaiból alakult ifi-brigád és a 19 honvéd elvtárs is nagy segítséget adott a tsz tagjainak, hogy a sok esőzés ellenére is időben, szemveszteség nélkül takaríthassák be a kenyérgabonát. Azóta szinte megállás nélkül zúgnak a gépek a tsz gazdag gabonatábláin. Amint végeztek az árpa aratásával, azonnal teljesítették beadási kötelezettségüket és hétfőn már eleget tettek kenyérgabonabeadásuknak is. A tsz szorgalmas tagjai becsülettel kiveszik részüket az aratásból és úgy tervezik, hogy az elsők között fejezik be az aratást. Bár az aratás ideje alatt jól haladt a tarlóhántás a tsz földjein, azonban ezt a munkát most tovább kell fokozniok. Porrogon sincs idő a késlekedésre! Porrog község dolgozó parasztjairól, de tanácsáról sem mondhatjuk el, hogy teljesen rendben van a »szénájuk«. Bár az ősziárpa aratását 12-én befejezték, a kenyérgabona aratásával azonban mindössze csak 15 százaléknál tartanak. Ez a lemaradás annál is inkább súlyos, mert a sok esőzés nagymértékben akadályozza a munkát, de sem a községi tanács, sem a pártszervezet nem mozgósít kellően az aratásra. Nem magyarázzák meg a község dolgozó parasztjainak, hogy minden napi késés mázsákban kifejezhető szemveszteséget okoz, hogy minden percet ki kell használni az aratásra, s így legminimálisabbra csökkenteni a szemveszteséget. Megelégszenek azzal, hogy az esőre való hivatkozással lassan, vontatottan haladjon az aratás. Az elkövetkező napokban mind a község dolgozó parasztjainak, mind a tanács- és pártapparátus tagjainak pótolniok kell mulasztásukat. El kell érniök, hogy minden alkalmas percet kihasználjanak az aratás, betakarítás és cséplés sikeréért, a szemveszteség csökkentéséért. GÉPÁLLOMÁSI ŐRJÁRAT I. DC&mkáfíi&MLltik közt a qa kúttá tfölde ken űz áldott nyári nap jótékonyan ontja sugarait. Meleg leheletével növeli a gondosan ápolt kapásnövényeket, s enyhén simogatja az aranyló búzatáblákat, a lágyan ringó rozskalúszokat. Szívet-lelket gyönyörködtető látvány tárul á megyénk határát járó ember szeme elé. A Kaposvártól Barcs felé vezető országút két oldalán hosszú kepesorok dicsérik a falu dolgozóinak becsületes munkáját. Aratnak megyénk dolgozói, szíwel-lélekkel küzdenek az »élet« betakarításáért. Egyéni gazdák parcelláin, termelőszövetkezetek földjein, állami gazdaságok tábláin suhognak a kaszák, berregnek az aratógépek, zúgnak a kombájnok, s nyomukban egyre több kéve kerül keresztbe, egyre több búza- és rozsszem jut a zsákokba. Egy cél lebeg a mezőgazdaság dolgozói előtt: céltudatos munkával harcolni népünk szebb, boldogabb holnapjáért. És ennek a nemes küzdelemnek az élharcosai megyénk kombájnosai. Hozzájuk indultunk, közülük látogattunk meg néhányat Tóth István elvtárssal, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság titkárával és Nagy Árpád elvtárssal, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetőjével. Első útunk a megye legjobb gépállomására, Darányba vezetett. Her- nesz István elvtárs, a gépállomás igazgatója jogos büszkeséggel sorolja az aratási adatokat: kombájnokkal 300 holdat, aratógépekkel pedig 200 holdat vágtak le hétfőn délig. — Hogy megy a tarlóhántás? — kérdi Tóth elvtárs. Az igazgatónak kissé elkomorodik az ábrázata a váratlan kérdés hallatára, s a pillanatnyi zavar elárulja, hogy a kérdés a gépállomás gyenge pontjára tapintott. Amint rendezgette mondanivalóját, megszólalt: —- Bizony, csak 54 kát. holdat buktattunk le — mondja, s most már ismét az előbbi határozottsággal hozzáteszi: — Vasárnap utolérjük magunkat. Ismerjük Hernesz elvtársat, tudjuk, hogy szavára bizton lehet építeni. Nagy fákkal övezett | területen fekszik a Barcs melletti Viktor-puszta. Bár az országúiról nem lehet odáig ellátni, mégis köny- nyen odatalálunk: a barcsi Vörös Csillag tsz tehergépkocsijai hányszor meg hányszor megteszik naponta ezt az utat — a kombájn-aratta gabonát szállítják be a magtárba — s a szélesre taposott nyomok elkalauzolnak bennünket. A szénakazlak mögött, a tsz búzatábláján dolgozik egy »kis kombájn-csalacl« — négy nagyszerű gép nyeli itt az érett kalászokat és juttatja zsákba az acélos búzaszemeket. Az első. »fogás« szélén találjuk Müller Pál elvtársat, s bemutatkozás után gratulálunk a példamutató kombájnvezetőnek, az országosan második, a megyében pedig első helyre került komfoájnos- nak. A futó ismeretség ellenére is nyíltan, őszintén beszél életéről, munkájáról. Elmondja, hogy három évvel ezelőtt, 44 éves korában teljesült leghőbb vágya: traktorista lett. Felcsillan a szeme, amikor a kombájnnal való megbarátikozására tereli a szót. Még csak második éve dolgozik kombájnnal, de máris any- nyira a szívéhez nőtt ez a csodás masina, hogy el sem tudja képzelni az életét a gép nélkül. Gondját viseli hűséges »segítőtársának«, szinte együtt érez vele. A gép nem is hagyja cserben: eddig mindössze 6 munkanap alatt 100 holdról takarította be a gabonát. Ennyit sikerült még a »földön«, a tábla szélén megtudni tőle, de akkor erősen felzúgott a gép — nagyot »harapott« a kissé dőlt búzából, s felcsavarodott a gabona szára a csigára. Szinte pillanat alatt ott termett a most már álló gépnél, s nemcsak magyarázta Gáli Józsefnek, a segédvezetőnek, hogy mit kell ilyenkor tenni, hanem meg is mutatta. Amikor a gép újból elindulhatott, Müller elvtárs ült a kormánykerékhez. Nem is kíséreltem meg tovább szóval fenntartani, hiszen a kombájnra termett ő, s a gépen, érzi csak jól magát. — Lépjen fel, elvtárs, ide mellém. Jobb ezt innen felülről nézni — mondta, mivél sejtette, hogy még egyet-mást meg akarok tőle kérdezni. A gépen mondta mér, de az előbbinél sokkal nagyobb hangerővel, hogy bizony nem szereti levenni szemét egy pillanatra sem kombájnjáról. Kérdésemre elmondta, hogy szombaton éppen reggelizett családjával együtt, amikor a rádióban meghallotta a nevét. Nem kérdeztem, mit érzett akkor. Egy azonban bizonyos: boldog volt, nagyon boldog és most is az. A jól végzett munka felemelő érzése tölti el, s a kapott dicséret még szilárdabb helytállásra kötelezi. Nem mondta ugyan, hogy a terv szerinti 200 holdon felül 100 vagy 150 holdat akar-e még levágni, arcáról azonban leolvasható volt nagy elhatározása: minden percet kihasznál, óvja gépét, hogy még sok-sok dicsőséget szerezhessen gépállomásának — megyénknek. Müller elvtárs közvetlen szomszédságában, ugyanazon a táblán dolgoznak Rezsonya József és Mundli Mátyás kombájnosok. Takács Vendel és Létai Károly segédvezetőkkel. Mindnyájan becsülettel teljesítik hivatásukat. Ugyancsak itt találjuk Valu- sek József kombájnvezetőt is, aki, mint mondja, már többször olvasta a nevét az újságban jó munkájáért. Most is megérdemel minden elismerést Molnár Imre segédvezetővel együtt, hiszen több mint 60 holdat learattak és elcsépeltek már. Most fokozzák az ütemet, hogy felzárkózhassanak Müller elvtárs mögé. Már jókorát nőtt az árnyék, mire a csokonyavisontai határba értünk. A szuloki úton haladva Visontától mintegy 8—900 méterre egyszerre csak kombájnzaj ütötte meg fülünket. Itt vannak — állapítottuk meg örömmel — akiket keresünk — a csokonyai kombájnosok. A felső dűlőn még sok helyen kisebb-nagyobb tócsa áll — nagy eső volt az elmúlt napokban. A Haladás tsz rozstábláján azonban, ha még kissé süpped is a talaj, folyamatosan dolgozik két gép. Bödör Mihály elvtárs tapasztalt kombájnos, már tavaly isi aratott gépével. Feszülten figyel, nehogy néhány fürtnyi kalász is levágatlan maradjon. Nagy nehézségekkel kell küzdenie: gyomos a gabona, s a szél is alaposan megdöntötte a rozsot. De kitartóan küzd, lelkesen dolgozik, hogy tervét teljesítse. A tábla másik részén Kertész József DISZ-fiatal, segédvezető kínlódik a géppel. Mert kínlódik a szó szoros értelmében: az agronómus ugyanis rossz irányban kezdette meg a vágást, s így sok a veszteség, rengeteg gabona kárbavész. Kaposi Géza agronómusnak itt lenne a helye a gépek mellett, segíteni, irányítani. Mindkét kombájnos tele tettvágy- gyal, győzniakarással harcol a nehézségek leküzdéséért. Nem szabad azonban hagyni, hogy a hullámok összecsapjanak a fejük fölött. Ha valaha szükség volt. szervezett, körültekintő irányításra és hathatós segítségre, úgy most az van. Nagy elvtárs, a gépállomás párttitkára becsülettel dolgozik, s lelkesíti az embereket. Egyedül azonban képtelen a problémákat megoldani. A gépállomás vezetősége, elsősorban igazgatója, Dániel elvtárs érezze kötelességének a kombájnosok segítését. Az emberekben hihetetlen nagy az áldozatkészség és munkakedv. Engedjék hát a vezetők ezt kibontakozni. Jó példamutatásban ezen a gépállomáson sincs hiány: itt dolgozik Kiss István kombájnvezető, aki elsejétől 12-ig mintegy 80 holdon végzett kombájnmunkát. Éppen a szélestói dűlőből jön — ott fejezte be a tsz 58 hold árpájának aratását — amikor az úton megállítjuk. Előrebocsátja, hogy kevés ideje van beszélgetni, mert még estig jó pár hold rozsot le akar vágni. — Csak egykét szóval írja meg, elvtárs, hogyan dolgozom. Nem szeretem, ha sokat írnak rólam — mondja szerénykedve. Az adott szó kötelez; mivel megígértem, hát valóban röviden mon- dóm el Kiss elvtárs sikereinek a titkát. Uj gépére úgy vigyáz, mint a szeme világára. Ha nem lehet dolgozni, akkor is talál rajta mindig igazítanivalót. A csigát fél spirállal meghosszabbította, hogy ne csavarja fel a gabonát. A dobtengelyt kicserélte, mert hajlékony volt. Úgy megy a gépe, mint az óra. Most még csak az a baj, hogy sokat »eszik« a motor. Kellene a levegőfúvókákon bővíteni — most állandóan ez motoszkál az agyában. És amilyen leleményes kombájnosnak ismertük meg Kiss elvtársat, biztosra vehetjük, hogy megtalálja a »nagyevés« ellenszerét. Nem kisebb dologról van ugyanis szó, mint napi 20—25 liter üzemanyag megtakarításáról. Ezt pedig szívügyének tartja Kiss elvtárs, mert ezzel is gazdagítja az országot — s így saját magát is. Ügyesen dolgozik segédvezetője, Dobor Zoltán is, aki csak az idén élvezi először a kombájnvezetés örömeit, de máris jól »megüli« a gépet. Kiss és Döbor elvtársak lelkesedése, s gépjükről való féltő gondoskodásuk ígéret arra, hogy amit vállaltak, a 300 hold gabona aratását és cséplését elvégzik. _____És amikor a nap | leá ldozik, bíborszínűre festve az ég nyugati peremét, özönüik a nép a határból a falvak felé. Leszáll a harmat, elcsitul a kombájnok zaja, s hazafelé indulunk mi is. Felemelő érzés tölt el mindnyájunkat, a büszkeség érzése —- büszkék vagyunk új ismerőseinkre, kombáj- nosainkra: a kenyércsata derékhadára. Kutas József.
