Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-14 / 165. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Az 1954/55-ös pártoktafási év néhány tapasztalata Látványban A kenyércsata hírei Állattenyésztő községet Nágoesból! Az aratókat köszönti a »Somogyi Karikás« A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA _______:____■_____i_:__:______________________________:_:___^_____________l______________________________;_________- ■ - "■ ■•■■■■ X I. évfolyam, 165. szám. _____ _____ ARA 50 FILLÉR Szerda, 1954 július 14. E GY PERCET SEM TÁRHATUNK TOVÁBB! Befejezte a kenyérgabona aratását a somogyszobi Úttörő tsz A somogyszobi Úttörő tsz hétfő estig befejezte a 21 hold ősziárpa és 10 hold kenyérgabona aratását. A nagyszerű eredmény elérését az tette lehetővé, hogy a tsz vezetősége jól szervezte meg az aratást, melynek egész folyamán nagy lelkesedéssel vágták a tagok az árpát, rozsot és búzát. Két vasárnap »békearatási na­pot« is tartottak, melyen kivétel nélkül részt vett a tsz minden tagja, még az állatgondozók is. Az élen Kiss Gyula György haladt állandóan, s ugyancsak igye­kezniük kellett azoknak, akik nyomában akartak ma­radni. Az ő, valamint Kerezsi elvtárs, párttitkár és Bo­kor elnök elvtárs lendülete magával ragadta a többie­ket is. Boszorkányos gyorsasággal dolgoztak a marok­szedők, köztük a legjobbak Nagy Józsefné, Molnár Já- nosné is, valamint a kötözést végző Bohár Józsefné. Nagy segítséget jelentett mindnyájuk számára a tsz-t patronáló Nagyatádi Fonalgyár 11 tagú brigádjának lelkes és hasznos segítsége. A somogyszobi Úttörő tsz tagjai már felkészültek az árpa hordására, azonban megakadályozta őket eb­ben az eső. A kazal helye is készen van és hordásra vár. Amint az idő kiderül, abban a percben megkezdik a segesdi gépállomás cséplőgépével a cséplést, mert szeretnék az idei új termésből a hazának járó mennyi­séget elsőként vinni a begyüjtőhelyre. Még ezen a héten befejezi az aratást az iharosberényi Úttörő tsz Az iharosberényi Úttörő termelőszövetkezet szor­galmas tagjai vasárnap fejezték be az ősziárpa aratá­sát, s ezzel egyidőben teljesítették beadási kötelezett­ségüket is. Jelenleg egy kombájn, egy aratógép és 10 honvéd elvtárs segít a tsz tagjainak, hogy időben és szemveszíeség nélkül takaríthassák be gazdag gabona- termésüket. A tsz tagjai úgy tervezik, hogy még ezen a héten befejezik az aratást, hogy teljes erővel meg­kezdhessék a betakarítást, valamint a tarlóhántást és a másodvetést is. Harcban a Megyei Párt-végrehajtóbizottság versenyzászlajáért Az idei gabonabetakarítás próbára teszi megyénk mezőgazdasági dolgozóit. Komoly erőfeszítésre van szükség, hogy az esős időjárás ellenére is szemveszteség nélkül, időben zsákba kerüljön az életet adó mag. Ezért folyik most a küzdelem: járások, községek, tsz-ek, egyénileg dolgozó parasztok, állami gazdasági és gépállomási dol­gozók vetélkednek egymással, hogy győzelemre vigyék a kenyér­csatát, s megszerezzék a nemes kitüntetést, a Megyei Párt-végre­hajtóbizottság versenyzászlaját. • Az aratási versenyben a járások közül a fonyódi járás halad az élen. A fonyódi járásban a kommunisták példamutatása, a mezőgaz­dasági dolgozók lelkes munkája nyomán az ősziárpaaratás 100 szá­zalékra befejeződött és a rozs aratása 67, a búzáé 61, a tavasziárpáé pedig közel 100 százalékra megtörtént. A fonyódi járás nyomában halad a kaposvári járás, amelyet az aratásban — a búza kivételével — csak néhány százalék választ el a fonyódi járás eredményeitől. A tarlóhántást azonban mind a két járásban még jobban meg kell gyorsítani, mert a munkában az aratáshoz viszonyítva lemaradtak. A járások aratási versenyében leghátul a tahi és a csurgói járás halad. A tabi járásban a búzaaratás csupán 2, a rozsaratás pedig alig 7 százalékra történt meg. A csurgói járásban a búzát 4, a ro­zsot pedig 23 százalékán aratták le a vetésterületnek. A tarlóhántás mind a két járásban 6 százalékos, ami igen alacsony eredmény. Kü­lönösen e két járásban, de a többi járásban sincs késlekedésre idő, mert a gabona szinte kivétel nélkül érett és ha késünk az aratás­sal, órási kárt okozhatunk az országnak, saját magunknak. Me­gyénk minden mezőgazdasági dolgozója, kommunistája tartsa szem előtt, hogy most nemcsak megyénk becsületéről, hanem a kenyérről van szó. A járások sorrendje az aratás és tarlóhántás munkájának ver­senyében a következő: Járás: 1. Fonyód 2. Kaposvár 3. Marcali 4. Barcs 5. Nagyatád 6. Siófok 7. Csurgó 8. Tab Tanácselnök Varga József Suri Sándor Papp Ferenc Péter Mihály h. Auer István Sápi János Lipics József Bosnyák László h Mezőgazd. o. v. Jani János Szabó László Feigli József Gerlecz István Isaszegi József Ilyés Sándor Pallag András .Deák János Főagronómus: Molnár Imre Kovács János Tóth Mihály Kiss József Benke Imre Mándli Ilona Makár János Sebők Gyula Az elsők között akarja befejezni az aratást a berzencei Uj Barázda tsz A berzencei Uj Barázda tsz gabonatábláin 5 kom­bájn motorja zúgott fel vasárnap, a »békearatási hét« első napján. A derék kombájnosok több mint 3Í)0 má­zsa gabonát arattak le és csépeltek el ezen a napon. Ezenkívül a község DISZ-fiataljaiból alakult ifi-brigád és a 19 honvéd elvtárs is nagy segítséget adott a tsz tagjainak, hogy a sok esőzés ellenére is időben, szem­veszteség nélkül takaríthassák be a kenyérgabonát. Azóta szinte megállás nélkül zúgnak a gépek a tsz gazdag gabonatábláin. Amint végeztek az árpa aratásával, azonnal telje­sítették beadási kötelezettségüket és hétfőn már ele­get tettek kenyérgabonabeadásuknak is. A tsz szorgal­mas tagjai becsülettel kiveszik részüket az aratásból és úgy tervezik, hogy az elsők között fejezik be az ara­tást. Bár az aratás ideje alatt jól haladt a tarlóhántás a tsz földjein, azonban ezt a munkát most tovább kell fokozniok. Porrogon sincs idő a késlekedésre! Porrog község dolgozó parasztjairól, de tanácsáról sem mondhatjuk el, hogy teljesen rendben van a »szé­nájuk«. Bár az ősziárpa aratását 12-én befejezték, a kenyérgabona aratásával azonban mindössze csak 15 százaléknál tartanak. Ez a lemaradás annál is inkább súlyos, mert a sok esőzés nagymértékben akadályozza a munkát, de sem a községi tanács, sem a pártszerve­zet nem mozgósít kellően az aratásra. Nem magyaráz­zák meg a község dolgozó parasztjainak, hogy minden napi késés mázsákban kifejezhető szemveszteséget okoz, hogy minden percet ki kell használni az aratásra, s így legminimálisabbra csökkenteni a szemvesztesé­get. Megelégszenek azzal, hogy az esőre való hivatko­zással lassan, vontatottan haladjon az aratás. Az elkövetkező napokban mind a község dolgozó parasztjainak, mind a tanács- és pártapparátus tagjai­nak pótolniok kell mulasztásukat. El kell érniök, hogy minden alkalmas percet kihasználjanak az aratás, be­takarítás és cséplés sikeréért, a szemveszteség csökken­téséért. GÉPÁLLOMÁSI ŐRJÁRAT I. DC&mkáfíi&MLltik közt a qa kúttá tfölde ken űz áldott nyári nap jótékonyan ontja sugarait. Meleg le­heletével növeli a gondosan ápolt kapásnövényeket, s enyhén simogatja az aranyló búzatáblákat, a lágyan ringó rozskalúszokat. Szívet-lelket gyönyörködtető látvány tárul á me­gyénk határát járó ember szeme elé. A Kaposvártól Barcs felé vezető or­szágút két oldalán hosszú kepesorok dicsérik a falu dolgozóinak becsüle­tes munkáját. Aratnak megyénk dol­gozói, szíwel-lélekkel küzdenek az »élet« betakarításáért. Egyéni gazdák parcelláin, termelőszövetkezetek földjein, állami gazdaságok tábláin suhognak a kaszák, berregnek az aratógépek, zúgnak a kombájnok, s nyomukban egyre több kéve kerül keresztbe, egyre több búza- és rozs­szem jut a zsákokba. Egy cél lebeg a mezőgazdaság dolgozói előtt: cél­tudatos munkával harcolni népünk szebb, boldogabb holnapjáért. És ennek a nemes küzdelemnek az él­harcosai megyénk kombájnosai. Hoz­zájuk indultunk, közülük látogat­tunk meg néhányat Tóth István elv­társsal, a Megyei Párt-végrehajtóbi­zottság titkárával és Nagy Árpád elvtárssal, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetőjével. Első útunk a megye legjobb gép­állomására, Darányba vezetett. Her- nesz István elvtárs, a gépállomás igazgatója jogos büszkeséggel sorolja az aratási adatokat: kombájnokkal 300 holdat, aratógépekkel pedig 200 holdat vágtak le hétfőn délig. — Hogy megy a tarlóhántás? — kérdi Tóth elvtárs. Az igazgatónak kissé elkomorodik az ábrázata a vá­ratlan kérdés hallatára, s a pillanat­nyi zavar elárulja, hogy a kérdés a gépállomás gyenge pontjára tapin­tott. Amint rendezgette mondani­valóját, megszólalt: —- Bizony, csak 54 kát. holdat buk­tattunk le — mondja, s most már is­mét az előbbi határozottsággal hoz­záteszi: — Vasárnap utolérjük ma­gunkat. Ismerjük Hernesz elvtársat, tud­juk, hogy szavára bizton lehet épí­teni. Nagy fákkal övezett | területen fekszik a Barcs melletti Viktor-puszta. Bár az országúiról nem lehet odáig ellátni, mégis köny- nyen odatalálunk: a barcsi Vörös Csillag tsz tehergépkocsijai hány­szor meg hányszor megteszik napon­ta ezt az utat — a kombájn-aratta gabonát szállítják be a magtárba — s a szélesre taposott nyomok el­kalauzolnak bennünket. A szénakaz­lak mögött, a tsz búzatábláján dol­gozik egy »kis kombájn-csalacl« — négy nagyszerű gép nyeli itt az érett kalászokat és juttatja zsákba az acé­los búzaszemeket. Az első. »fogás« szélén találjuk Müller Pál elvtársat, s bemutatkozás után gratulálunk a példamutató kombájnvezetőnek, az országosan második, a megyében pe­dig első helyre került komfoájnos- nak. A futó ismeretség ellenére is nyíltan, őszintén beszél életéről, munkájáról. Elmondja, hogy három évvel ezelőtt, 44 éves korában tel­jesült leghőbb vágya: traktorista lett. Felcsillan a szeme, amikor a kombájnnal való megbarátikozására tereli a szót. Még csak második éve dolgozik kombájnnal, de máris any- nyira a szívéhez nőtt ez a csodás masina, hogy el sem tudja képzelni az életét a gép nélkül. Gondját vi­seli hűséges »segítőtársának«, szinte együtt érez vele. A gép nem is hagy­ja cserben: eddig mindössze 6 mun­kanap alatt 100 holdról takarította be a gabonát. Ennyit sikerült még a »földön«, a tábla szélén megtudni tőle, de akkor erősen felzúgott a gép — nagyot »harapott« a kissé dőlt bú­zából, s felcsavarodott a gabona szá­ra a csigára. Szinte pillanat alatt ott termett a most már álló gépnél, s nemcsak magyarázta Gáli Józsefnek, a segédvezetőnek, hogy mit kell ilyenkor tenni, hanem meg is mu­tatta. Amikor a gép újból elindulha­tott, Müller elvtárs ült a kormány­kerékhez. Nem is kíséreltem meg to­vább szóval fenntartani, hiszen a kombájnra termett ő, s a gépen, érzi csak jól magát. — Lépjen fel, elv­társ, ide mellém. Jobb ezt innen fe­lülről nézni — mondta, mivél sej­tette, hogy még egyet-mást meg aka­rok tőle kérdezni. A gépen mondta mér, de az előb­binél sokkal nagyobb hangerővel, hogy bizony nem szereti levenni sze­mét egy pillanatra sem kombájnjá­ról. Kérdésemre elmondta, hogy szombaton éppen reggelizett család­jával együtt, amikor a rádióban meghallotta a nevét. Nem kérdez­tem, mit érzett akkor. Egy azonban bizonyos: boldog volt, nagyon bol­dog és most is az. A jól végzett munka felemelő érzése tölti el, s a kapott dicséret még szilárdabb helytállásra kötelezi. Nem mondta ugyan, hogy a terv szerinti 200 hol­don felül 100 vagy 150 holdat akar-e még levágni, arcáról azonban le­olvasható volt nagy elhatározása: minden percet kihasznál, óvja gé­pét, hogy még sok-sok dicsőséget szerezhessen gépállomásának — me­gyénknek. Müller elvtárs közvetlen szomszéd­ságában, ugyanazon a táblán dolgoz­nak Rezsonya József és Mundli Má­tyás kombájnosok. Takács Vendel és Létai Károly segédvezetőkkel. Mind­nyájan becsülettel teljesítik hivatá­sukat. Ugyancsak itt találjuk Valu- sek József kombájnvezetőt is, aki, mint mondja, már többször olvasta a nevét az újságban jó munkájáért. Most is megérdemel minden elisme­rést Molnár Imre segédvezetővel együtt, hiszen több mint 60 holdat learattak és elcsépeltek már. Most fokozzák az ütemet, hogy felzárkóz­hassanak Müller elvtárs mögé. Már jókorát nőtt az árnyék, mire a csokonyavisontai határba értünk. A szuloki úton ha­ladva Visontától mintegy 8—900 mé­terre egyszerre csak kombájnzaj ütötte meg fülünket. Itt vannak — állapítottuk meg örömmel — akiket keresünk — a csokonyai kombájno­sok. A felső dűlőn még sok helyen kisebb-nagyobb tócsa áll — nagy eső volt az elmúlt napokban. A Haladás tsz rozstábláján azonban, ha még kissé süpped is a talaj, folyamatosan dolgozik két gép. Bödör Mihály elv­társ tapasztalt kombájnos, már ta­valy isi aratott gépével. Feszülten fi­gyel, nehogy néhány fürtnyi kalász is levágatlan maradjon. Nagy nehéz­ségekkel kell küzdenie: gyomos a gabona, s a szél is alaposan megdön­tötte a rozsot. De kitartóan küzd, lel­kesen dolgozik, hogy tervét teljesít­se. A tábla másik részén Kertész Jó­zsef DISZ-fiatal, segédvezető kínló­dik a géppel. Mert kínlódik a szó szoros értelmében: az agronómus ugyanis rossz irányban kezdette meg a vágást, s így sok a veszteség, ren­geteg gabona kárbavész. Kaposi Gé­za agronómusnak itt lenne a helye a gépek mellett, segíteni, irányítani. Mindkét kombájnos tele tettvágy- gyal, győzniakarással harcol a ne­hézségek leküzdéséért. Nem szabad azonban hagyni, hogy a hullámok összecsapjanak a fejük fölött. Ha valaha szükség volt. szervezett, kö­rültekintő irányításra és hathatós segítségre, úgy most az van. Nagy elvtárs, a gépállomás párttitkára be­csülettel dolgozik, s lelkesíti az em­bereket. Egyedül azonban képtelen a problémákat megoldani. A gépállo­más vezetősége, elsősorban igazgató­ja, Dániel elvtárs érezze kötelessé­gének a kombájnosok segítését. Az emberekben hihetetlen nagy az ál­dozatkészség és munkakedv. Enged­jék hát a vezetők ezt kibontakozni. Jó példamutatásban ezen a gép­állomáson sincs hiány: itt dolgozik Kiss István kombájnvezető, aki el­sejétől 12-ig mintegy 80 holdon vég­zett kombájnmunkát. Éppen a szé­lestói dűlőből jön — ott fejezte be a tsz 58 hold árpájának aratását — amikor az úton megállítjuk. Előre­bocsátja, hogy kevés ideje van be­szélgetni, mert még estig jó pár hold rozsot le akar vágni. — Csak egy­két szóval írja meg, elvtárs, hogyan dolgozom. Nem szeretem, ha sokat írnak rólam — mondja szerényked­ve. Az adott szó kötelez; mivel meg­ígértem, hát valóban röviden mon- dóm el Kiss elvtárs sikereinek a tit­kát. Uj gépére úgy vigyáz, mint a szeme világára. Ha nem lehet dol­gozni, akkor is talál rajta mindig igazítanivalót. A csigát fél spirállal meghosszabbította, hogy ne csavarja fel a gabonát. A dobtengelyt kicse­rélte, mert hajlékony volt. Úgy megy a gépe, mint az óra. Most még csak az a baj, hogy sokat »eszik« a mo­tor. Kellene a levegőfúvókákon bő­víteni — most állandóan ez motosz­kál az agyában. És amilyen lelemé­nyes kombájnosnak ismertük meg Kiss elvtársat, biztosra vehetjük, hogy megtalálja a »nagyevés« ellen­szerét. Nem kisebb dologról van ugyanis szó, mint napi 20—25 liter üzemanyag megtakarításáról. Ezt pe­dig szívügyének tartja Kiss elvtárs, mert ezzel is gazdagítja az országot — s így saját magát is. Ügyesen dol­gozik segédvezetője, Dobor Zoltán is, aki csak az idén élvezi először a kombájnvezetés örömeit, de máris jól »megüli« a gépet. Kiss és Döbor elvtársak lelkesedése, s gépjükről való féltő gondoskodásuk ígéret ar­ra, hogy amit vállaltak, a 300 hold gabona aratását és cséplését elvég­zik. _____És amikor a nap | leá ldozik, bíborszínűre festve az ég nyugati peremét, özönüik a nép a határból a falvak felé. Leszáll a harmat, elcsitul a kombájnok zaja, s hazafelé indulunk mi is. Felemelő érzés tölt el mindnyájun­kat, a büszkeség érzése —- büszkék vagyunk új ismerőseinkre, kombáj- nosainkra: a kenyércsata derékhadá­ra. Kutas József.

Next

/
Thumbnails
Contents