Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-11 / 163. szám
Egy instruktor maga is résztvesz a gyakorlati munkában V. Csurajev, a SzKP központi bizottsága párt- és tömegszervezeti osztálya helyettes vezetőjének cikkéből AZ ÉLET mindinkább megköveteli, hogy állandóan tökéletesítsük a pártmunka módszereit. Arról van szó, hogy ki kell küszöbölni a vezetésből minden bürokráciát, közvetlenebbül kell foglalkozni az emberekkel és konkrétebbé kell tenni az instuktori munkát a pártapparátus minden láncszemében. Az instruktor mondja meg konkréten, mit és hogyan kell tenni, miért kell tenni, milyen határidőre kell végrehajtani egy-egy feladatot és miért fontos, hogy ezt a határidőt betartsák. Hogyan érhetjük ezt el? Milyen módszerekkel érik ezt el az élenjáró kerületi pártbizottságok? Elsősorban azzal, hogy nemcsak tanulmányozzák a hozzájuk tartozó gépállomások, kolhozok és szovhozok munkáját, nemcsak tanácsokat adnak a helyi funkcionáriusoknak, nemcsak beszélnek arról, hogyan kell dolgozni, hanem a gyakorlatban meg is mutatják. Az instruktori munka ugyanis elválaszthatatlan a végrehajtás -megszervezésétől, a végrehajtás ellenőrzésétől, a káderek kiválasztásától és megfelelő elosztásától. Vegyünk egy példát: Molotov- terület oszinszki kerületében két instruktor dolgozik: Nyefjodov és Scsurin elvtárs. Nyefjodov elv- társnak eleinte még nem volt elég tapasztalata, munkáját nem szervezte meg helyesen. Többször ellátogatott például a „Lenin emléke“ nevű kolhozba, elbeszélgetett a párttitkárral, tanácsokat is adott neki, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a kolhoz munkája gyorsan haladjon előre. A pártszervezet nem végzett kielégítő politikai és szervező munkát; nem ellenőrizte rendszeresen a kolhoz vezetőit. Mindennek következtében nem fejlődött a közös állattenyésztés. SCSURIN elvtársnak egész más a munkamódszere. Nem éri be azzal, hogy tanácsokat ad a helyi pártvezetőknek, hanem résztvesz a munka gyakorlati megszervezesé- ben is, megmutatja mit, hogyan kell csinálni. Például nemcsak tanácsokat osztogatott azzal kapcsolatban, hogyan kell a kommunistákat elosztani a gazdasági munka különböző területein, hanem meg is mutatta, hogyan kell ezt a feladatot jól végrehajtani. Egyes kolhozokban a népnevelő munka nem kapcsolódott szorosan a konkrét gazdasági feladatokhoz. Ekkor Scsurin elvtárs foglalkozni kezdett a népnevelőkkel, ellenőrizte munkájukat és így elérte, hogy a népnevelők ma már egyénileg foglalkoznak a kolhozparasztokkal. AHHOZ, hogy az instruálás konkrét legyen, hogy szorosan kapcsolódjon a szervezőmunkához, szükséges, hogy az egész pártapparátus és elsősorban a pártbizottság vezetői is foglalkozzanak az instruktori munkával. A területi, városi és kerületi pártbizottságok titkárai magas képzettségű pártmunkások. Az ő teendőjük tehát, hogy meghatározzák, mi a döntő láncszem, a fő feladat egy-egy pártszervezet munkájában és hogyan kell megszervezni a legfontosabb feladat megoldását. A párt- bizottságok osztályvezetői is nyújtsanak gyakorlati segítséget a hozzájuk tartozó pártszervezetek funkcionáriusainak. Ez természetesen nem áll ellentétben azzal, hogy elsősorban a pártbizottság instruktorának van rendkívül nagyjelentőségű feladata a pártirányítás módszereinek további tökéletesítésében. Az instruktorokkal szemben megnövekedtek a követelmények. Végleg fel kell számolni az instruktori munka lebecsülését, aminek következtében előfordult, hogy instruktori munkára nem mindig az arra legalkalmasabb embereket választották ki. Akadtak az instruktorok között olyanok is, akik nem voltak elég képzettek, nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal. Márpedig ma, amikor az élet megköveteli a pártmunka színvonalának emelését és a pártmunkások képzettségének fokozását, rendkívül fontos, hogy az instruktor olyan kommunista legyen, aki érti munkáját, állandóan tágítja látókörét, felelősnek érzi magát munkájáért és nem várja, hogy minden esetben külön utasítást kapjon, hanem tud az adott körülményeknek megfelelően önállóan cselekedni. MA A PÁRTÍRANYlTÁS csak akkor lehet színvonalas, ha a pártmunkások jól ismerik a gazdasági kérdéseket. Nem irányíthatja ma eredményesen a mezőgazdaságot az, aki például nem járatos az agrotechnikai és zootechnikai kérdésekben. A pártmunkásoknak, az instruktoroknak ismerniük kell az élenjáró munkamódszereket és hozzá kell járulniok azok elterjesztéséhez. • AZ ÉTER HULLÁMAIN írta: M. Nyikityin Szverdlovszk új kerületében Szépül és rendeződik Szverdlovszk, az Ural „fővárosa“. A város egyik helyén egy új ház épült fel és leszedik az állványzatokat, máshol pedig megkezdődnek az alapozási munkálatok. De nemcsak egyes utcák, hanem egész kerületek külső képe változik meg. Szverdlovszk legújabb kerülete a kujbisevi kerület. Itt lakóházakat, kulturális, felvilágosító és egészségügyi intézményeket, éttermeket, kávéházakat, stb. építettek. A képen: a kujbisevi kerületben újonnan épült étterem egyik terme. mm A Balti-tenger rádiótávirászai az éjfélt és a delet a hajóellenőrzés órájának nevezik, mert ilyenkor kezdik meg a rádióőrszolgálatot, ilyenkor kapja meg a parti rádióállomás a hajóktól a koordinátákat, amelyek jelzik a hajók éjféli, illetve déli tartózkodási helyét. Egyik éjszaka, amikor O. D. Aliik diszpécser átvette az ügyeletet, a ,,Kolhoznyik“ gőzös rádiótávirá- sza közölte, hogy a hajó kikötött Gdansk lengyel kikötőben. A „Kolhoznyik“ nemrég hagyta el a távoli Argentina partjait és teljes rakománnyal érkezett a balti vizekre. A „Dmitrij Donszkoj“ motoroshajó Kínából Konstanta román kikötőbe tart. A „Beloosztrov“ teher- és személyszállító gőzös London felé vette útját. Sok szovjet hajó tartózkodik a tengereken, rakodik be és ki a világ minden országának kikötőiben. A diszpécseri irodába szüntelenül érkeznek a rádiógrammok, amelyek a távoli vizeken hajózó tengerészek munkájáról adnak hírt. Akad közöttük olyan is, amely csak egy rövid mondatból áll: „Északi szél: 8—9 csomó.“ Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ez már vihar, amely végig- söpri a fedélzetet, úgyhogy a legénység munka közben kötelekkel biztosítja magát, hogy a szél le ne sodorja a tengerbe. Mindez természetes, mint ahogy az is természetes, hogy a „Jean Jaurés“ fedélzetén kibírhatatlan a hőség és a hajó kazánházában a hőmérséklet elérte az 52 fokot. Újabb rádiógramm. Szerogod- szkij elvtárs, a „Marsall Govorőv“ motoroshajó kapitánya közli, hogy ez a tengerjáró hajó Génuából elindult Észak-Afrikába, hogy ott az egyik lengyelországi kikötő számára műtrágyát vegyen fel. Sok mindenről beszélnek a szélességek és hosszúságok számadataitól tarkálló hajórádiógrammok. Az egyiken például az „Akagye- mik Krilov“ motoros ad hírt arról, hol tartózkodik az éjjel. A rádiógramm mindössze két számot tartalmaz: a szélességet és a hosz- szúságot. De milyen érzés fogja el a diszpécsert, amikor ennek a hajónak a nevét olvassa! A motoros személyzete már két éve van távol hazájától, a leningrádi kikötőtől. Tengerészei két évig tűrték az Indiai- és az Atlanti-óceán tropikus felhőszakadásait, több mint fél esztendeje fagyoskodnak a Barents-tenger jeges hullámain. Boldog örömmel szorít majd kezet a diszpécser a kapitánnyal és a rádiótávirásszal, akikkel két éven keresztül az éteren keresztül beszélgetett. Lesz nagy öröm a tengerészek otthonában! Újabb rádiógrammok érkeznek. Több nagy hajó közeledik Lenin- grádhoz és Rigához. Sokezer tonna közszükségleti cikket hoznak magukkal. Gondoskodni kell arról, hogy a rigai és a leningrádi kikötőmunkások mar a kikötés pillanatában megkezdjék a hajók kirakodását. A diszpécser miután pontosan megállapítja a hajók érkezésének idejét, értesítést küld a kikötőknek. —' Melyik kikötőben vegyünk fel üzemanyagot? — kérdezik az egyik hajóról, amely az Atlantióceánon jár. — Kérjük, gondoskodjanak róla, hogy visszatérő utunkon teljes rakományt kapjunk — táviratozzék a másik hajóról. Nem elég, ha a diszpécser operatívan követni tudja a hajók mozgását. Fontos hogy gyorsan és idejében tájékoztassa érkezésükről a szovjet és külföldi kikötőket, biztosítsa a hajók anyagi és műszaki ellátását, gondoskodni kell arról is, hogy kihasználják a hajó- ürt. A diszpécser a parti rádióállomáson keresztül élénk és állandó kapcsolatot tart a hajókkal. A diszpécseri iroda ablakából jól látni a széles kikötőt s annak mozgalmas képét. A diszpécser egy pillanatra félreteszi a rádiógrammokat, tekintete a világtérképen megrajzolt kék útvonalakra téved. Figyelmesen nézi ezeket a vonalakat, amelyeken a szovjet hajók haladnak. ŰJ KÖNYV Goncsarov: Szakadék * A mű, melynek gondolatát Goncsarov csaknem húsz évig hordozta magában, rillógiájának befejező kötete. Főhőse Rajszkij, a művészetek iránt érdeklődő, tehetséges fiatalember, aki azonban képtelen eszméit valóraváltani és ezért művészetében is csak műkedvelő marad. Beleszeret Verába, a szép és komoly lányba, aki sokat olvas és kialakítja a maga független világnézetét. A lány Rajszkijt visszautasítja, mert Mark Volohov politikai száműzöttet szereti, de végül is nézeteik különbözősége miatt elhidegül tőle. Vera —* aki a XIX. század irodalmának egyik legvonzóbb nőalakja — a szomszédos földbirtokos, a felvilágosodott Tusin felesége lesz. Egy komszomolista kombájnvezető beszámol írták: Sz. Garbuzov és G. Oseverov G rigorij Dunaj könnyedén leugrott a dombarovszkiji kerületi komszomol-bizottság épületénél (lefékező teherautóról. — Siess, mert elkésünk — sürgette Anatolij Ljubarszkijt, a gépállomás késlekedő komszomoltitkárát. — Ugyan, mit akarsz? — mosolyo- dott el Anatolij. — Hiszen még kerek egy óránk van, az ülésig. —* Milyen jó, hogy korábban jöttetek — fogadta Pavel Kuznyecov, a kerületi komszomolbizottság titkára a gépkezelőket, — Üljetek le, beszélgessünk egy kicsit. Kuznyecov érdeklődött, hogyan készülnek az aratásra. Majd arra terelődött a szó, hogyan lehetne minél jobban megszervezni a fiatalok aratási versenyét. A kerületi bizottság titkára Dunaj szavait hallgatva, néha-néha valamit feljegyzett noteszébe. «■íme, a kolhozfalu új embertípusa-« — ötlött Kuznyecov eszébe, amikor Grigorij Dunaj élettörténetére gondolt. Ahogy régebben senki sem csodálkozott azon, hogy a kovácsvagy juhászmesterség apáról-fiura száll, úgy most azon sem ámul el senki, hogy a kombájnos szakma apáról-fiura öröklődik. Dunaj édesapja 16 év óta ül a kombájn kormánykereke mellett. Grigorij már suttyó legényke korában ott szaladgált a mezőn és gyönyörködött apja munkájában. így született meg benne az elhatározás — ő is gépkezelő lesz! 1950-ben elvégezte a kombájnve- zető mechanikusok tanfolyamát, azóta egy pillanatra sem válik meg szeretett gépétől. Az ifjabb Dunaj fáradhatatlan észszerűsítő, újításait már eredményesen alkalmazzák a többi gépkezelők is. A Dunaj-családot, — apát és fiút — jól ismerik és nagyrabecsü- lik a kerületben, sokan felkeresik őket, hogy tanuljanak tőlük, átvegyék módszerüket. A beszéd lassan a kombájnvezető kedvelt témájára terelődött: az észszerűsítésekre, amelyeket kombájnján végzett. Grigorij mind élénkebb lesz, feláll a helyéről, kiteríti a rajzokat és vázlatokat és lelkes magyarázatba fog; elmondja mi mire való. Annyira elmerülnek a beszélgetésben, hogy észre sem veszik, amint lassan beszállingóznak a többi vezetőségi tagok. — Mi az? — nélkülünk megkezdtétek? —- kérdezi az egyik tréfásan. — Dehogy is. Ez csak olyan előzetes beszélgetés — mondja Kuznyecov. — De azt hiszem, jobb volna, ha a gépállomás udvarán tartanánk meg az ülést. Nincs messze — legfeljebb háromszáz lépés. így Dunaj számára is kényelmesebb és mi is jobi ban megértünk mindent. Kissé kínos csönd támadt. Egyikmásiknak az jutott eszébe, nem helyénvaló a kerületi komszomolbizottság vezetőségi ülését a kombájn mellett megtartani. — Nos, mi van, talán bizony hiányozni fog a szék, meg a piros terítővei letakart asztal — tréfálkozott Kuznyecov. A feszültség feloldódott, mindenki elnevette magát. A vezetőségi tagok kimentek a dombarovszkiji gépállomás központi majorságába, ahol egy szétszerelt kombájn állott. A kombájnvezető néhány lakatossal együtt tett-vett, tisztította a géprészeket. Honnan, honnan nem, az emberek megtudták, hogy itt van Grigorin Dunaj, a szomszédos asebutaki gépállomás ismert kombájnvezetője és beszámol munkájáról. Néhány perc múlva már ott termett Jepancenev, a gépállomás párttitkára, több kombájnvezető /és karbantartó munkás. Mindegyik régi ismerősként üdvözölte Dunaj t, meleg barátsággal szorított vele kezet. P avel Kuznyecov, a kerületi komszomolbizottság titkára megnyitotta a nem mindennapi ülést, néhány szóval emlékeztetett arra, hogy rövidesen itt az aratás ideje. — Elhatároztuk — fejezte be szavait Kuznyecov, — hogy megismerkedünk Dunaj kombájnvezető munkamódszerével s elterjesztjük azt a kerületben. Átadom a szót Grigorij Dunajnak. A kombájnvezető közelebb lépett a géphez és szép lassan beszélni kezdett. A körülötte állók szinte lélegzetvisszafojtva hallgatták. Grigorij pedig az egyik géprésztől a másikhoz vezette hallgatóit, megmutogatta a kombájn gyönge pontjait, elmagyarázta, hogyan lehet azokat kijavítani, mit lehet tökéletesíteni. Dunaj sok mindent megváltoztatott gépén. Ezeket az észszerűsítése- ket is részletesen ismertette. A beszámoló végétért. A vezetőségi tagok és a gépkezelők kérdésekkel árasztották el a kombájnvezetőt. Jó órába betelt, míg Dunaj mindegyiknek válaszolt. — Mik a tervei az idei aratásra? — kérdezte valaki. — Kombájnom teljesen készen áll — válaszolt Dunaj. — Kiszámoltam mennyit kell naponta learatnom, hogy tervemet teljesíthessem. Tavaly több mint 800 hektárt arattam le, vállaltam, hogy az idén túlszárnyalom ezt . az eredményt. Dunaj javasolta, hogy aratáskor indítsanak harcos komszomolversenyt. Hadd lebegjen a kerületi bizottság zászlója a legjobb kombájnvezető gépén; harcoljon ezért a zászlóért minden kombájnos. De ne az aratás végén adják át, hanem minden öt nap vagy hét letelte és eredményeinek összegezése után. — Ez bizony helyes javaslat — támogatták Dunajt a többiek. — Szeretnék még egy kérdést feltenni — szólalt meg Pjotr Levin kombájnvezető. — Miféle szakmához értesz? Dunaj felsorolta: kombájnvezető, traktorista, lakatos, gyalus, rádiós, villanyszerelő... — Ez már igen! — csodálkoztak el sokan. A gépkezelők még sokáig nem engedték el Grigorijt. Egyesek tanácsot kértek tőle, mások elgondolásaikat mondták el. — Már sötétedik, be kell fejezni — szólalt meg Kuznyecov. — A következő rövid határozati javaslatot teszem: 1. Felkérjük a kerületi újság szerkesztőségét, hogy hasábjain ismertesse Grigorij Dunaj kombájnvezető munkamódszereit. 2. Dunajt a kerületi komszomolbizottság dicsérő oklevelével tüntetjük ki. A javaslatot egyhangúlag megszavazták. A kombájnvezetők egészen a kerületi bizottság épületéig elkísérték Dunajt és a vezetőségi tagokat. Még útközben sem szakadt félben az értekezleten megkezdett érdekes és tanulságos beszélgetés.
