Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

Vasárnap, 1954 július 11. SOMOGYI NÉPLAP 5 Teremtsenek rendet a bárdibükki állami gazdaságban 1861 hold a bárdibükki állami gaz­daság szántóterülete. Ebből őszi ka­lászos 657, -tavaszi kalászos 120, a kapásnövény pedig 105 hold. 320-an dolgoznak a gazdaságban fizikai dol- . gozók, s ezzel a munkaerővel időben és jóminőségű munkát lehetne vé­gezni. Ez azonban nem így van, le­maradtak az aratással és a növény- ápolással egyaránt, s ez a vezetők gyengeségéből, a pártszervezet laza munkájából és abból adódik, hogy rossz a gazdaságban a munkafegye­lem, helytelen a munkaszervezés. A takarmányrépa egyelését 22 holdon végezték el, 8 holdon a répa még mindig nincs egyelve. Az egyéb kapások sodközi művelését elvégez­ték, azonban a legfontosabbat, a sor­kapálást nem. A sorközök tiszták, 'de a bokrok között magasabb a gaz, mint a növény. A 150 hold ősziárpából eddig 92 holdat arattak kévekötő-arató­géppel, azonban 31 holdon még nem végezték el a kepézést, 4 napja fekszenek a kévék. Ennek -a 31 holdnak egyrésze vízben van, •alul és felül egyaránt nedves a sok esőzéstől. A szem a sok esőtől telje­sen megpuhult, csírázásnak, rotha­tül nem jelenik meg a munkahelye­ken, hanem kulákokhoz jár nap­számba. Az egyik traktoros kint hagyta a gépet a mezőn és minden bejelentés nélkül négy napig a ho- mokszentgyörgyi sertéstelepen vég­zett napszámosmunkát. Az állattenyésztésben 106 fő dolgo­zik, 684 darab állatot nevelt. Mivel sok a kihasználatlan idejük, a veze­tőség szólt nekik, hogy menjenek aratni. A válasz az volt, hogy inkább részesaratásra mennek, vagy kuko­ricát kapálni, mintsem a gazdaság­nál arassanak. Ök állattenyésztők, nem aratók vagy növényápolók. A szőlőben és gyümölcsösben 120 fő dolgozik. Ők sem mennek aratni, mondva, hogy kapálni és permetezni kell és egyébként is utasítás van arra, hogy erről -a területről más munkára nem lehet dolgozókat igénybevenni. A vezetők mindebben belenyugod­nak és mindössze 56-an — a növény- termesztő brigád tagjai — aratnak. De még ezzel a munkaerővel is ösz- szerakatták volna a 31 hold árpát, mint az előző számítás bizonyítja. A legnagyobb hiba az, hogy a gaz­daság igazgatója és agronómusa most a nagy munkák idején Íróasztal mel­lől irányítanak. Az agronómus egyet­len kérdésre sem tud egyetlen vá­laszt adni, s minden hibát az idő­járásra és a terület nagyságára igyekszik hárítani. »Nem tudok min­denütt ott lenni — mondja — hisz 30 km hosszú a gazdaság területe. Ezt minden nap bejárom s ahogy az árpaföld mellett elkocsiztam, úgy láttam, hogy 15 hold nincs össze­hordva«. A gazdaság vezetői tehát nem az aratásnál vannak, s nem er­re a munkára mozgósítanak, hanem kocsikáznak minden előzetes cél nél­kül. Nem vonják felelősségre a mun­kakerülőket, szabotálókat, de felvi­lágosító munkát sem végeznek. A bárdibükki állami gazdaság helyzetén sürgősen változtatni kell. Vonják felelősségre a legfegyelme­zetlenebb dolgozókat, mert csakis így lehet meggátolni a felelőtlensé­get és munkakerülést. Javítsa meg a gazdaság vezetősége is a munkáját és mihelyt az idő engedi, állítsák fel a kévéket és megszárítás után rak­ják kepébe, mert másképp a csírá­zás, rothadás elkerülhetetlen. Gazda János. Első feladatunk, hogy idejében arassunk •elásnak van kitéve. A gazdaság vezetői a sok esőre hi­vatkoznak, hogy azért nem tudtak kepézni, mert az idő nem engedte. A valóság azonban más: az árpa ara­tását július 1-én kezdték meg. Azon a napon 30 holdon vágták le az ár­pát, de nem rakták keresztbe a le- .aratott gabonát. Másodikán nem arattak. Harmadikén 22 hold árpa­aratást végeztek, negyedikén, vasár­nap, amikor egész nap jó idő volt, nem arattak. 5-én 28, 6-án 10 és 7-én 2 holdat arattak le. Tehát öt nap •alatt összesen 92 hold ősziárpát vág­tak le. A kepézést harmadikén kezd­ték meg, ezen a napon 36, 5-én 54, 6-án 52, 7-én pedig 52 fő kepézett. ‘Egy ember napi normája 45 kepe összerakása, tehát a 196 főnek 8830 'kepét kellett volna összerakni, ezzel szemben a teljesítés mindössze 2175 kepe. Ez azt bizonyítja, hogy a dol­gozóknak beírt óra, illetve munka­nap mögött nincs teljesítés. A nö­vénytermelési brigádvezető elmond­ta, hogy 10 dolgozó két óra alatt mindössze 10 kepét rakott össze. Amikor gyorsabb munkára serken­tette őket, azt válaszolták, ha nem tetszik, adják ki a munkakönyvét és elmennek. Több esetben előfordult, hogy 8—10 dolgozó napokon keresz­Szorgos napok következnek ál­lami gazdaságunkban. A gabona­betakarításon kívül sok-sok teen­dőnk van még. A negyedik kapá­lás, a szénabetakarítás, tarlóhán­tás, másodvetés mind, mind olyan feladat, amelyet nem lehet hosszú időre halogatni. Első feladatunk azonban az, hogy idejében arassunk le. A 460 hold gabonánk learatásához 2 darab Knotek-aratógép, valamint 3 darab fűkaszálógép áll rendel­kezésre. A gazdaság vezetősége ’ szem előtt tartva pártunk és kor- , mányunk célkitűzéseit, az önkölt- j ség csökkentése végett elhatároz­ta, hogy kalászosaink 95 százalékát igéppel aratjuk le. A vezetőség elkészítette a me­netiránytervet, amelyet a trakto­rosokkal megbeszéltek: így bizto- ; sítva van a gépi munka jó kihasz- . nálása, mert a traktorosok isme­rik területeiket. A pártszervezet í vezetőségi ülésen, valamint tag­gyűlésen is ismertette a feladato­kat. Az aratócsoportok közé egy- egy népnevelőt állított be, akik lelkesítik, buzdítják munkatársai­kat, A gazdaság szakszervezetének üzemi bizottsága megszervezte az aratógépvezetők közötti versenyt, amelynek alapján az aratógépve­zetők vállalták, hogy 170 hold ara­tást végeznek gépenként. A gazdaság július 5-én a déli órákban kezdte meg az ősziárpa aratását. Azóta is a vezetőség ál­landóan ellenőrzi és segíti a trak­torosokat, akik saját maguk is ér­zik ennek a munkának jelentősé­gét és fontosságát. Ebben a mun­kában Titz Imre aratógépvezető tűnt ki, aki 11 holdas normája helyett naponta 20 holdat arat le. Nem sokkal marad le tőle ver­senytársa, Ondi elvtárs sem. Tudjuk, hogy az idei gabonabe­takarítás jelentős állomás a mező- gazdaság fejlesztéséről szóló párt­ós kormányhatározat végrehajtá­sában. Ezért úgy dolgozunk, hogy munkánkkal hozzájáruljunk egész népünk jóléte további emeléséhez. Nagy János bálatonújhelyi állami gazdaság. BÉKE ARATÁS bú hársfa alatt két csendőr heveré­szett... *** A ratás. Mennyi varázslatot rejt magában ez a szó! Könyvtá­rakat kitevő írásművek merítettek belőle tartalmat, szárnyaló versek zárták rimkoporsóba a mezei munka e szép mozzanatát, művészi kezek ecsetje nyomán ezernyi képről moso­lyognak alá a sugárözönben fürdő ka­lászok, a dolgozó parasztnak pedig felcsillan a szeme és talán kalapot emel, ha ezt a szót hallja... A sávolyi „Szabadság“ tsz. búzatáb­láján arató-cséplőgép dolgozik. A hatalmas alkotmány bárkaként úszik a lágy szellőtől hullámzó kalászten­gerben. Reszketve búslakodnak a dús kalászok, mintha éreznék, hogy pusz­tulás vár rájuk. Eltűnnek a közelgő gépóriás mohó torkában és aranyló folyamként zsákokba ömlenek. Szép elmúlás! Pusztulásuk életet jelent. A mindennapi kenyeret, a békét! Megyeszerte folyik az aratás. Kasza vendül, felbúgnak a motorok. Szép, boldog aratás, ahol szabad emberek keze nyomán dőlnek a rendek. Kék ég, aranyló tenger, katonásan sorako­zó kepék... A kép hangulata előcsalja a félig •eltemetett, szunnyadó emlékeket. •. *** orró nyári délután... A nap bágyadtan lógott az ■árokparti fák zöld üstöké fölött és fehérre égette az út porát. Nagy­apámmal a mezőre kocsiztunk, lucer­náért igyekeztünk. Fáradtan porosz- káltak a lovak, csurgóit róluk a verí­ték és nekünk is hátunkhoz tapadt az ing. Szerte az egész mezőben kókado- zott a vetés és még a cseréppé égett föld \s esőért fohászkodott. A kéken sziporkázó. ég. azonban kegyetlenül •ontotta a meleget. Az erdő mellett, az uradalom felől emberek közeledtek. Lassan, vontatot­tan. A vetések között haladtak liba- sorban, toronyirányt, a falu felé. Föl­riadtunk és kíváncsian néztük a kö­zeledőket. — A sztrájkolok! — Nagyapám halkan szólt és ‘előre­hajolt az ülésdeszkán. Arcbőre meg­feszült és idegesen pödörgette a ba­juszát. Ijedten, de ugyanakkor kíván­csian néztem az embereket. Sztrájko­lok? Akkor hallottam először ezt a szót és izgatta képzeletemet. A menet elporzott mellettünk. Napette komor arcok, — több ismerős is közöttük, — hátul pedig két csendőr. Puska és ka- kastoll! Úgy hatott rám a kép, mint­ha temetési menetet látnék. Amikor elhaladtak, óvatosan ■ nagyapámhoz fordultam. — Miért kísérik őket? — Mert nem akarnak éhenhalni. — Aratók voltak, úgy-e? — Azok, de más földjén nehéz az aratás, különösen ha morzsa a fize­tés. Kevésbbé értettem, de képzeletem tovább működött. Ismét érdeklődtem. — Nagyapa, mi az, hogy „sztráj­koló“? Nagyapám rámnézett és rövid ideig hallgatott. Bizonyára a szavak között válogatott. Aztán gyorsabb ütemre ösztökélte a lovakat és kurtán ká­romkodott. — Sztrájkolok? Az annyit jelent... mint — becsületes ember! Másnap megtudtam, hogy két sztrájk- szervezőt börtönbe dugtak, a töb­bit pedig a már pergő kalászok közé hajtották- Láttam őket, hosszú sor­ban, lassú, tempós mozdulattal vág­ták a rendet és mögöttük, a kereklom­S ebesen szálltak az évek és újra találkoztam az aratással. Ak­kor már évek óta háború dúlt szerte a világon. Számtalan esetben.hagytuk félbe a tanórákat és dobogó szívvel rohantunk a nagy szenespincébe. Fö­löttünk pedig fölbúgtak a '{repülők- Szívünkbe markolt a félelmetes zaj és minden robbanásra megremegtünk Néhány diáktárssal utaztam. A nyári szünidő alatt 'rövid kirándulást végez­tünk. Már Székesfehérvár határában robogott velünk a vonat, amikor légi­támadást kaptunk. Megállt a szerel­vény, pánik, kavarodás ... A város felől ijesztő szirénabúgást hozott a szellő, a töltés mellett riadt emberek szaladgáltak. Máris fölbúgtak a gé­pek, >fehértestű angol repülők kering­tek a felhők között, mi pedig ösztön- szerűen a közeli búzatáblába rejtőz­tünk. — Vigyázzon a kaszára! Ijedten néztünk hátra. Mögöttünk egy félbehagyott renden fiatal férfi hevert, mellette a felesége. Mindket­ten az eget kémlelték. Valóban, majd­nem a kaszába ugrottunk, amikor a kalászok közé vetettük magunkat. A gépek fölénk értek és máris lesü­vített az első bomba. Észrevették a szerelvényt. Dobogó szívvel lapul­tunkt Dörrenés, repülő göröngyök . • Mindössze tíz percig tartott csupán, de örökkévalóságnak tűnt. Riadtan egyenesedtünk föl. A töl­tésen fejvesztett kavarodás, néhány sebesültet is cipeltek, mögöttük pedig, mintegy húsz méternyire hatalmas bombatölcsér. A fiatal gaz­da odasietett és döbbenten szemlélte a gödröt. Éppen egy kepét talált el a bomba. Tűz ugyan nem keletkezett, de a kévék szétszóródva, a kalászok föld A lengyeltóti gépállomás versenyfelhívása az ország gépállomásaihoz Pártunk III. kongresszusa fog­lalkozott a gépállomások munká­jával és megállapította azokat az eredményeket, amelyeket a gépál­lomások a két kongresszus közötti időben . elértek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. ‘Rámuta­tott azokra a hiányosságokra és hibákra is, amelyek a gépállomá­sok munkáját még akadályozzák. A legsúlyosabb hiányosságként ál­lapította meg a kongresszus a ter­melőüzemek magas önköltségét és a nép vagyonával való felelőtlen gazdálkodást. Mi, a lengyeltóti gépállomás dolgozói tudjuk, hogy életszínvo­nalunk állandó emelése csak úgy lehetséges, ha munkánkat az eddi­ginél sokkal jobban megszervez­zük és a termelési önköltséget ál­landóan csökkentjük. Ezért a terv túlteljesítésére és az önköltség csökkentésére versenyre hívjuk az ország valamennyi gépállomá­sát. A fentiek elérése érdekében az 1954. évre jóváhagyott éves terme­lési és pénzügyi tervünk 3,206.800 forintos összegéből összesen 585.600 forintot akarunk év végéig megtakarítani, s ez 18.3 százalé­kos megtakarításnak felel meg. Ezt a megtakarítást az alábbi in­tézkedésekkel akarjuk megvalósí­tani. 1 A traktormunkák végzé- • sénél csak teljesítménybé­res munkagépkezelőket alkalma­zunk, s ezzel az állandó munka­gépkezelők részére a második fél­évre tervezett 88.000 Ft időbért megtakarítjuk. A cséplés folya­mán a traktorok egyrészéhez csép­lőgépkezelőt nem alkalmazunk, te­kintve, hogy legjobb traktorosaink a cséplési munkát egyedül is el tudják végezni, ezzel 51.000 Ft megtakarítást érünk el. o “•A gépállomás termelés; tervét a nyári és őszi idényben 120 százalékra teljesítjük, s ezál­tal teljesítménybéres napok szá­mát ezer munkanappal növeljük az időbérek rovására, s ez 21 Ft- os napi időbért véve alapul, 21.000 Ft időbér megtakarítást jelent. 3 A jó munkaszervezéssel, • fokozott ellenőrzéssel 10 százalékkal csökkentjük üzem­anyag felhasználásunkat s ezzel 55.000 Ft-os megtakarítást érünk 4 Az anyag-, alkatrészfel- ® használás a karbantartá­sok pontos, előírásszerű elvégzésé­vel, az ellenőrzés színvonalának emelésével és a hiányzó alkatré­szek saját műhelyben történő elő­állításával 56.000 Ft-ot takarítunk meg. 5 A fogyóeszköz területén • a szerszámok gondos megőrzésével, a munkaruhák gon­dos ápolásával 50 ezer forint megtakarítást tervezünk. Tekintettel arra, hogy a gépállomás jó szakembe­rekkel rendelkezik, így a traktoro­kat és a fontosabb gépeket saját műhelyünkben javítjuk meg. A ja­vítások 50 ezer forint megtakarí­tást eredményeznek. 7 A munkabéreknél terve- • zett 160 ezer forintos megtakarítás következtében az SZTK vonalán 13.600 forintot ta­karítunk meg. O Az ügyviteli költségeknél a legmesszebbmenő taka­rékosság betartása mellett 40 ezer forint a megtakarítás. 6, 9. Az éves termelési terv 1740 normálholdas túltel­jesítésével -— figyelembevéve a váltakozó költségeket — a terve­zett 1 normálholdra eső önköltsé­get számítva 167 ezer forint re­latív megtakarítást ér el a gépál­lomás. Összes megtakarításunk tehát 585.600 forint. Az önköltségcsökkentés terén tervezett megtakarításokat a gaz­dálkodás megjavításával, anyagta­karékossággal, a munkafegyelem megjavításával akarjuk elérni. Ugyanakkor biztosítjuk a dolgo­zók kulturális és szociális szük­ségleteinek kielégítésére tervezett összegek felhasználását. Vállaljuk, hogy a terv mennyiségi túlteljesí­tésén kívül tovább javítjuk mun­kánk minőségét, amely a maga­sabb terméshozam elérésének zá­loga. A lengyeltóti gépállomás dol­gozóinak nevében: Horváth István párttitkár, Hencz István igazgató, Kollár István ÜB-elnök, Bíró László üzemgazdász, Marty János főkönyvelő. közé törve hevertek. A síneken egy kislány szaladt. Édesanyja után sírt és vérzett a keze. Akkor tudtuk meg, hogy az asszony fejét szilánk érte és meghalt. Szegény kislány! Amikor tovább indult a vonat, kí­váncsian kerestük tekintetünkkel a fiatal aratót. Ott állt még mindig a tölcsér szélén. Aztán megfordult, ka­lapját a szemére húzta, visszatért a félbenhagyott rendhez és tempós moz­dulattal meglendítette a kaszát... *** A háború végigsöpört a világon. Romot és tengernyi pusztulást hagyott hátra, de a kalászok mégis szárbaszökkentek■ Az ekevas mindun­talan töltényhüvelyt és .egyéb hábo­rús „emléket“ fordított ki a földből, a lövészárkok még ott kígyóztak fé­lig beomolva a szántóföldek között, körülötte azonban gabonatábla hul­lámzott. Bagi András először aratott a sa­ját földjén. Kezében a kasza, mellette felesége és kislánya, mindannyian a tábla szélén álltak, a kalászokat néz­ték. Ismerték az aratást. Tudták, hogy nem nótaszóval végzik azt; mint ahogy néhány könyvben írják, hanem nehéz verítéket követel. Bagi András verítéke mindig más földjére hullott• Idegen göröngy itta be a drága cseppeket és idegen kalász sarjadt belőle. Egyszer aztán eltűnt a múlt. Néha kisértett még, mint rossz lidérces álom, de a jelen szépségei mindinkább kiszorították. Bagi And­rás földet kapott, lovat kért köl­csön és magának szántott a siófoki határban. Örömtől repesett a szive, amikor elhullatta a sokat Ígérő magvacskákat, aztán szinte minden nap ott járt a mezőn. Nézte az előbu- jó csírákat, tekintetével simogatta a zöldelő növényeket és mosolygott; amikor a nap csókjától sárgulni kezd­tek a kalászok- Elborult a homloka, ha viharfelhő tornyosult az égen, tikkadt időben pedig szinte tekinteté­vel csalta egybe az éltető eéőt Ígérő felhőket. Ünnep volt, amikor először aratott. Sokáig csak álltak a föld szélén, me­leg tekintettel simogatták a kalászo­kat, aztán villant a kasza és ledőlt az első rend. Bagi András újongott, de arca me­rev, komoly maradt. Felesége azon­ban megállt marokszedés közben, ma. gáhozölelte a kezében tartott kalász­csomót és lopva egy árulkodó öröm­könnyet törölt ki szeméből... *■** M egyeszerte folyik az aratás. Minden épkézláb ember a me­zőn dolgozik. A kadarkuti Szabadság termelőszövetkezetben már 20 hold ősziárpát aratott le a kombájn, de a többi gabona is pengére vár. Gyékényesen közel harminc dolgozó paraszt ugyancsak kombájnnal avat­tat. Mindenütt lelkes munka folyik- A DISZ-fiatalok alapos részt vállal­tak a munkából. Szöllősgyörök köz­ségben ünnepi aratás keretében DISZ brigád aratja az idősebb, magányos gazdák és a katonafeleségek gaboná­ját. Mindenütt lelkes munka. Villognak a kaszák, dőlnek a rendek, ameddig a szem ellát, kepék tarkítják a mezőt. Annyi szépség rejlik ebben a munká­ban! Szabad földön, boldog emberek, maguknak dolgoznak, maguknak aratnak. Nyugaton, a háborús gyújtogatok boszorkánykonyhájában aljas terve­ket kovácsolnak. Nálunk ugyanakkor folyik az aratás, a boldog, szabad békearatás... — DEZSŐ —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents