Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-09 / 161. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 július 9. NAM m NYILATKOZATA Vállalati igazgatók és pártitkárok értekezlete a Pártoktatás Házában Phenjan (TASZSZ). Phenjanban közzétették Nam Ir-nak, a Koreai Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének nyilatkozatát a koreai kérdésnek a genfi értekezleten történt megvitatása eredményéről. A nyilatkozat ismerteti a genfi értekezlet előzményeit, kifejti a koreai kérdés megvitatásának menetét és összegezi a kérdés megtárgyalásának eredményeit. Nam ír a nyilatkozat során emlékeztetett azokra a javaslatokra, amelyeket a koreai kérdéssel kapcsolatban a genfi értekezleten a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság küldöttsége előterjesztett, majd hangsúlyozta, hogy ezek a javaslatok megteremtették a koreai kérdés sikeres, békés megoldásának minden lehetőségét. Az Egyesült Államok küldöttsége és az Egyesült Államinak engedelmeskedő országok küldöttei azonban elDelhi (TASZSZ). Július 7-én a lapok közölték Nehru levelét, amelyet a kormányon lévő indiai nemzeti kongresszus pártnak az indiai államokban működő bizottsági elnökeihez intézett azokról a tárgyalásokról, amelyeket Csu En-lajjal, a Kínai Népköztársaság népi közigazgatási tanácsának elnökével folytatott. Nahm emlékeztet árra, hogy Csou En-lajjal folytatott tárgyalásai után közös nyilatkozatot tettek közzé és hasonló közös nyilatkozatot adtak ki Csou En-laj és a burmai miniszter- elnök tárgyalásai után. A múltban néhány évszázadon át az ázsiai problémákat főképen Ázsián kívül döntötték el — hangzik a levélben. — Ez az irányzat, ma is fennáll, de fokozott mértékben tért hódít annak felismerése, hogy a jövőben már nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, mi a véleményük az ázsiai országoknak saját magukról, vagy szomszédaikról. utasították ezeket a javaslatokat és ezzel megmutatták, hogy ellenzik a koreai kérdés békés megoldását, a nemzetközi feszültség enyhítését. A világ népei még világosabban megértették, hogy érdekeikkel a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának politikája egyezik, amely kormányok türelmesen és kitartóan harcolnak a koreai békéért, Korea demokratikus alapokon való békés egyesítéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Tekintet nélkül arra, hogy elvi kérdésekben a koreai kérdés békés megoldása problémájának megvitatása alkalmával komoly nézeteltérések mutatkoztak, a genfi értekezlet során bebizonyosodott, hogy megvan a lehetőség egyes alapvető kérdésekkel kapcsolatos kölcsönös megegyezés létrehozására. Ezután is erőfeszítéseket kell kifejteni Korea egyesítése kérdésének tárgyalások és értekezletek útján való rendezése érdekében. Meggyőződésünk, hogy a haza békés Nem kétséges, hogy országunkban igen sokan üdvözlik ezeket a közös nyilatkozatokat. Ez arról tanúskodik, hogy ezek a nyilatkozatok megfelelnek a kor szellemének és népünk követeléseit tükrözik. E nyilatkozatok külpolitikánk természetes fejleményei. Nehru rámutat, hogy India külpolitikájának alapvető a más nemzetekkel való barátság a cselekvési szabadság fenntartásával és hogy ez a politika a gyarmatosítás, vagy egyik országnak a másik felett való uralma ellen irányul és hogy India politikája mindig békés jellegű volt. A békét éppúgy, mint a biztonságot leginkább a kollektív békére és a háború elhárítására irányuló erőfeszítésekkel lehet fenntartani. Ha ezt nem lehet megtenni az egész világon, akkor meg kell kísérelni olyan térségek létrehozását, ahol az ilyen békét fenn lehet tartani. Az ilyen térség fokozatosan bővülni fog. egyesítésére vágyó egész koreai nép egyöntetű kívánsága és kitartó harca az egész világ békeszerető népeinek támogatása mellett lerombolja az Észak- és Déi-Korea közötti ideiglenes sorompókat, közel hozza egymáshoz Észak- és Dél-Koreát. Meggyőződésünk, hogy találunk lehetőséget hazánk tárgyalások útján való egyesítésére. Észak- és Dél-Korea egész népének elszánt harca és az egész világ békeszerető népeinek követelése meg kell, hogy hiúsítsa az amerikai uralkodó körök és délkoreai cinkostársaik háborús kalandterveit, akik ismét a háború szakadékába próbálják sodorni Koreát. Koreának a fegyverszünetről a békére kell áttérnie, Koreát egyesíteni kell békés úton és demokratikus alapon. Ez a hazáját szerető koreai nép egyöntetű követelése. Ez a kívánsága a Távol-Kelet és az egész világ békére törekvő összes népeinek. Szívesen kötnénk hasonló egyezményeket más országokkal — írja Nehru levelének befejező részében. — El kell azonban ismerni, hogy minden realista politikának figyelembe kell vennie az Ázsia és az egész világ viszonyaiban végbement mély változásokat. Párizs (MTI) A francia. sajtó beszámol arról, hogy a tuniszi francia főbiztos képtelen volt olyan tuniszi személyiséget találni, aki hajlandó lett volna átvenni a lemondott M’Zaü tuniszi miniszterelnök örökét és vállalni a felelősséget a Tuniszban folytatott francia elnyomó politikáért. A francia főbiztos ezért jobb híján Georges Dupoizat francia állampolgárt nevezte ki »minisztereiI nőknek« és a bábkormány tárcáinak legtöbbjét is a főbiztosság magasrangú tisztviselőivel töltötte be. A Pártoktatás Házában július 6-án értekezletre hívták össze megyénk vállalatainak igazgatóit, párttitkárait. Bőhm József elvtárs, a Megyei Párt-végrehaj tóbizottság mezőgazdasági osztályvezetője tartott előadást »Az aratás és csép- lés« címmel. Előadásában felhívta üzemeink vezetőinek, párttitkárainak figyelmét, hogy a városi dolgozóknak is ki kell venni a részüket a nagy nyári munkálatokból: az aratásból, a cséplésből és a be- hordásból, ami a rossz időjárás miatt összetorlódott. A városi dolgozók segítségnyújtása, a növényápolási munkák idején nagy előrehaladást jelentett állami gazdaságainknak és tsz-einknek — mondta. — A mostani munkálatoknál kétféle segítségnyújtásra van szükség: az egyik, ahol munkaerő van, ott az egész tagságot meg kell győzni, hogy vegye ki a részét az aratási munkálatokból. A másik: a tényleges segítségnyújtás. A vállalatok tehergépkocsik kölcsönadásával segítsék a behor- dási munkálatokat. A kapálást már jórészben elvégeztük, egy- szer-kétszer, sőt egyes helyeken már háromszor is kapáltak. Ahol ezek a munkálatok még nem fejeződtek be, oda tsz-eink szintén kérik a városi munkaerő segítségét. Július 11-én békearatási napot tartanak megyénkben, majd utána békearatás hetet. A legjobban segítő üzem részére vándorEisenhower Washington (TASZSZ). Eisenhower elnök július 7-i sajtóértekezletén megismételte, teljes mértékben és változatlanul szembehelyezkedik azzal, hogy a Kínai Népköztársaságot felvegyék az ENSZ-be. Felkérték az elnököt, mondjon véleményt arról a követelésről, hogy az Egyesült Államok lépjen ki az ENSZ-ből, ha felveszik e szervezetbe a kínai kormány képviselőit. Eisensok-sok ilyen jól gazdálkodó termelő- szövetkezet legyen, hogy tömeges példájukon a parasztságnak megmutathassuk, a gyakorlatban, kézzelfoghatóan bebizonyíthassuk: íme, ez a jólét, a felemelkedés legbiztosabb útja, a szocializmus építésének elkerülhetetlen útja a falun, és jóljár, aki rátér erre az útra! Ehhez pedig az szükséges, hogy a ma még gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek százait is — kemény, szívós munkával — a jól gazdálkodók színvonalára emeljük. Az szükséges, hogy termelőszövetkezeteink zöme lehetőleg már az idén, a falubeli egyéniek átlagánál jobb életszínvonalat biztosítson tagjai számára. Az elkövetkező néhány éven belül pedig — hogy úgy mondjuk — egy fejjel magasabban álljanak és jobban éljenek azoknál, magyarán: ne csak a terméseredmények, hanem a jövedelemből való részesedés tekintetében is meghaladják a jó középparaszti gazdaságok átlagát! Ez a megszilárdítás politikájának, pártunk szövetkezeti politikájának igazi értelme és jelentősége. Melyek a legfőbb tennivalóink gazdasági és politikai téren a termelőszövetkezetek megerősítésével kapcsolatban? Magasszínvonalú, jövedelmező gazdálkodást! Mindenekelőtt a példás, magasszínvonalú, jövedelmező gazdálkodás kialakítása, amely a belterjes, sokoldalú termelés útján valósítható meg. Számos szövetkezetnél azonban éppen az ellenkező irányú törekvés, az egyszerűbb, kevesebb munkával járó, külterjes gazdálkodásra való áttérés tapasztalható. Főként a gyengébb szövetkezetekre vonatkozik ez, s azokra, amelyeknél különösen nagy gond a munkaerőhiány. Egyik legveszélyesebb megnyilvánulása ennek az, hogy a termelőszövetkezetek — a szántóterületeket összehasonlítva — az egyéni gazdálkodáshoz képest az idén csak mintegy feleakkora területen, a vetésterületnek átlagosan 10 százalékán termelnek kukoricát. Ez viszont a sertéshizlalási érinti károsan, holott a hizlalás a jövedelem egyik fő forrása lehet és kell is lennie. Amelyik termelőszövetkezetben sokoldalú gazdálkodást folytatnak, ott évközben is mindig van pénzbevétel: nincs pénz nélkül a tagság, zászlót adunk — fejezte be Bőhm elvtárs a beszámolóját. Utána »A nép vagyonának megőrzése« címmel Kamarás elvtárs tartott előadást. A tőkés társadalmi rendszert a kizsákmányoló magántulajdon jellemzi — mondta. — A mi társadalmi rendszerünkben nincs kizsákmányoló magántulajdon, a szocialista társadalomban az üzemek, gyárak, stb. a dolgozó népé, a munkásosztályé. A termelőeszközök felett az igazgatók, a vállalatvezetők, a dolgozók rendelkeznek. Ezek eltulajdonításáért a felelősség elsősorban őket terheli. Sokan kisebb eltulajdonításokat nem vesznek figyelembe és így később súlyos károk keletkezhetnek belőlük — mondta Kamarás elvtárs. Ezután Nemeséri elvtárs a tűzrendészet! feladatokról beszélt. A tűz eredetéről, az óvóintézkedésekről, a tűz megakadályozásáról, majd a mostani mezőgazdasági munkák helyes tűzbiztonságára tért át. A mezőgazdaságban tüz- figyelő brigádok szervezése most a fő feladat — fejezte be beszámolóját Nemeséri elvtárs. Az értekezlet Virovecz József elvtárs zárószavaival ért véget. Az értekezleten elhangzott előadásokból sok tanulságot vonhatunk le, amit a vállalati igazgatók és párttitkár elvtársak megszívlelve, a mezőgazdasági munkákat, a jogtalan eltulajdonításokat, a tüzek megakadályozását segítik elő. nyilatkozata hower ellenezte ennek a kérdésnek előre való eldöntését. Azt mondotta, ha az Egyesült Államok vereséget szenved Kínának az ENSZ-be való" felvétele kérdésében, akkor majd eldöntik azt a kérdést, milyen lépéseket tesz az Egyesült Államok. Az elnök hozzátette, hogy ez a saját véleménye és hogy ő mindaddig nem enged valamely küzdelemben, amíg nem szenved teljes vereséget. mert mindig tudnak előleget osztani számára. A sokoldalú gazdálkodás, különösen ha fejlett, nagyhozamú állattenyésztésre is támaszkodik, a szabadpiaci értékesítés jobb kihasználását teszi lehetővé a termelőszövetkezetek számára. A mezőgazdasági árutermelés fellendítésére a kormánypro- gramm nagy lehetőséget ad a kis- árutermelő parasztgazdaságoknak a szabadpiaci értékesítésnél. Mi azt akarjuk, hogy a szövetkezeti dolgozó parasztság még jobban, az eddiginél sóikkal jobban éljen ezekkel a lehetőségekkel. A beadási terhek 25—30 százalékos mérséklésével pártunk és kormányunk módot nyújtott erre a termelőszövetkezeteknek: most tőlük függ, hogy belterjes, sokoldalú gazdálkodással, nagy hozamok elérésével a legteljesebben ki is használják ezeket a lehetőségeket! A terméshozamok állandó fokozására, a munkafegyelem megszilárdítására a leghatásosabb és legcélravezetőbb eszköz termelőszövetkezeteinkben a tagok egyéni anyagi érdekeltségének legmesszebbmenő biztosítása, s ez a munkaegységrendszer révén érhető el. A munkaegység nemcsak az elvégzett munka mértéke, hanem a jövedelem elosztásának is eszköze: a munkaszerinti elosztás szocialista elvét juttatja érvényre a társasgazdálkodásban. Aki szorgalmas, s többet dolgozik, annak munkaegységei arányában nagyobb lesz a jövedelme is. Aki viszont lusta, az magára vessen. A munkaegység nagy ösztönző erő a termelési színvonal emelésében, éppen ezért úgy kell vele gazdálkodni, hogy a becsületes, szorgalmas, jó munkát serkentsük, a hanyagok viszont ne élősködhessenek a többiek nyakán. Éppen ezért takarékoskodnunk kell a munkaegységeikkel. Az olyan tagoknak, akik nem megfelelő minőségben végzik el a rájuk bízott munkát, nem szabad munkaegységet javukra írni. Harcolnunk kell a munikaegységhigítás, a munkaegységcsalás mindenféle, sokszor agyafúrt formája ellen. Egyszóval: harcolnunk kell a munkaegység tekintélyének megszilárdításáért valamennyi mező- gazdasági termelőszövetkezetben! A szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét jelentősen fokozza a helyes premizálás is. A prémium (a terven felül elért terméstöbblet 25 százaléAZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI Termelő szövetkezeteink megszilárdításának fő feladatai Pártunk III. kongresszusa világosan és határozottan állástfoglalt amellett, hogy a falu szocialista fejlődése érdekében a fő figyelmet a termelőszövetkezetekre kell irányítanunk, s hogy a legfőbb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, gazdasági-politikai megszilárdítása, terméshozamuk, jövedelmezőségük emelése. A kongresszus az új szakasz politikájának megfelelően jóváhagyta a Központi Vezetőség tavalyi júniusi és októberi határozatait, amelyek a mezőgazdaság továbbfejlődésének egyik kulcskérdésévé a termelőszövetkezetek megszilárdítását tették. A megszilárdításra, az elért sikerek megerősítésére általában mindig is szükség van a termelőszövetkezeti mozgalomban, mert hisz nem lehet úgy előrenyomulni, hogy a már elfoglalt állásokat szüntelenül meg ne erősítsük. Arra a kérdésre azonban, hegy fejlődésünk új szakaszában miért lett a termelőszövetkezeti mozgalomban éppen a megszilárdítás a legfőbb feladatunk — csupán az »előrenyomulás« e szabályával nem lehet teljes választ adni. A választ erre mezőgazdaságunk általános érdekei, pontosabban népgazdaságunk fejlődésének sajátos körülményei adják meg. Népi demokráciánk fejlődésének új szakaszában pártunk — a szocializmus alaptörvényének megfelelően — az egész dolgozó nép életszínvonalának állandó emelését állította legfőbb céljaként az ország elé. Ez azonban el sem képzelhető a mezőgazdasági termelés nagyarányú, gyorsütemű fellendítése nélkül, ez ma és a második ötéves tervben is a szocialista országépítés kulcsfeladata. A mezőgazdasági termelés fejlődését a júniusi határozatot megelőző években számos tényező akadályozta. így mindenekelőtt az erőinkhez mérten túlzott iparosítás, továhhá a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének túlhajtása. A számszerű fejlesztés erőszakolása, a gyaicori tagosítással járó földmozgatás, s általában az egyéni parasztgazdaságok elhanyagolása nyugtalanságot, bizonytalanságot váltott ki a dolgozó parasztság, főleg a középparasztság körében, s ez — több más okka! együtt — a termelés hanyatlásához, a parasztság anyagi helyzetének romlásához vezetett. Ennek következteben a párt számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nekünk nincs szükségünk akármilyen előnyomulásra: nem kell olyan előnyomulás, amelv szövetségesünkkel, a középparasztsággal való viszony megromlásával, a munkás-paraszt szövetség lazulásával jár, s a pártnak a tömegekkel való kapcsolatát veszélyezteti. Ezért vált szükségessé olyan politika bevezetése, amelynek légkörében az egyénileg dolgozó parasztok is nyugodtan termelhetnek, s amely a mezőgazdaság szocialista szektorának minden eszközzel való erősítése mellett, s ezzel egyidejűleg hathatósan támogatja a kisárutermelő Pa~ rasztságot is — az egész mezőgazdaság általános fellendítése érdekében. Hogy mennyire helyes volt ez az új politika, annak bizonyítéka a parasztság rendkívül megnőtt termelési kedve. A viruló határ, a katasztrofálisnak mutatkozó száraz ősz és a rendkívül hideg tél ellenére — elsősorban parasztságunk szorgalma, s államunk termelési segítsége következtében — elég jó termést ígér az idén is az egyéni és a termelőszövetkezeti gazdaságoknak egyaránt. A megszilárdítás politikájának jellege Szükség van a megszilárdítás politikájának előtérbe állítására, leg- elsősorban a termelőszövetkezeti parasztság jólétének emelése érdekében. A termelőszövetkezetbe azért lép be a dolgozó paraszt, mert a közös munkával, a korszerű nagy gépek, az új módszerek segítségével nagyobb terméseredményeket és jobb életszínvonalat akar' elérni. Sajnos, az elmúlt években ezt egyelőre nagyon sok szövetkezetben nem találta meg. Tavaly ősszel soktízezer jóra- való tag — elsősorban középparaszt — főkép azért vált ki a szövetkezetből, mert .nem magasabb, hanem alacsonyabb lett a jövedelme, mint akkor, amikor egyénileg gazdálkodott. Ennek egyik oka az volt, hogy sok helyen elhamarkodva hoztunk létre termelőszövetkezeteket anélkül, hogy a legszükségesebb feltételek meg lettek volna az életképes működésükhöz, megerősödésükhöz. A másik oka az állami támogatás elégtelenségében rejlett. A termelőszövetkezetek élveztek ugyan bizonyos kedvezményeket a beadásban, de például 1952- ben mégis több kenyérgabonát — kát. holdanként 96 kilogrammot — kellett beadniok, mint az egyénieknek, akik ugyanannyi területről csak 92.2 kilogrammot adtak be. A termelőszövetkezetek nagy segítséget kaptak a gépállomástól, az elvégzett gépi munka díja azonban — túlságosan magas volt. A termelőszövetkezetek a beruházásokhoz kaptak ugyan hitelt az államtól, de az építkezési anyagok ára szintén túlzottan magas volt: a cementet 344, a fűrészárut 174, a vasárut 1Ö0 százalékkal drágábban kapták, mint a közületek, például az állami gazdaságok. Ezenkívül, ha a szövetkezet egy százas tehénistállót épített, 200 ezer forint forgalmi adót kellett fizetnie, ha maga építette, és 300 ezer forintot, ha vállalattal építtette . . . A termelőszövetkezetek megszilárdításáról azelőtt is szó esett, de az említett körülmények nagyon sok esetben nem a szövetkezeti gazdaságok tényleges megerősödését, hanem eladósodását eredményezték, s ez az évvégi zárszámadáskor az alacsony pénzbeli részesedésben, az alacsony életszínvonalban jutott kifejezésre. Fejlődésünk új szakaszában is a megszilárdítás politikáját érvényesítjük, de ennek már más a jellege: jobban érvényre jut benne az állami támogatás lenini elve. A különféle kormányintézkedések már az elmúlt őszön jelentősen megjavították a szövetkezeti parasztság anyagi helyzetét, s még inkább így lesz ez az idei termés betakarítása után. A megszilárdítás politikájának fokozott érvényesítésére főként a nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás fölényének megmutatása végett van szükség. Ma már csaknem minden járásban van jónéhány kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezet. Ez azonban kevés. Az egészséges továbbfejlődés elengedhetetlen feltétele, hogy Nehru levele a Csou En-lajjal folytatott tárgyalásokról
