Somogyi Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-30 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! '’UPGS^^ SOMOGYI NEPLSP A siófokiak a megye becsületéért, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság zászlajának megtartásáért küzdenek Berzence és Somogyudvarhely begyűjtéséről A kis Muck története A MAGYAR DÓIG OZÓK PÁRT«. IA MEGYEI PA'RTBIZO TTSÄGÄHAK LAPJA XI. évfolyam, 179. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1954 július 30. Ssemveszteség* nélküli csépléssel az ország kenyeréért Jó termést aratott Mester Dávid Sietve takarodnak a szennád gazdák, lépten-nyomon gabonás­kocsival lehet találkozni a község utcáin. Szombaton megkezdték a cséplést. Szerdáig 14 gazdánál csépelték el a gabonát. Vasárnap is dolgoztak, 6 gazda árpáját elcsépelték. Eddig a cséplésnél Mester Dávid aranykalászos gazdának volt a legszebb gabonatermése: két kát. hold és 400 négyszögöl terüle­ten több mint 25 mázsa gabonája termett. Mester Dávid idejében vetett, jobb termést aratott a kedvezőtlen időjárás ellenére is, mint számos gazdatársa. Igyekeznek is most a többiek, idejében hozzá­fogtak a tarlóhántáshoz. A rozs és az ősziárpa tarlóját felszántot­ták, s most a búzatarlót buktatják. Már elvetették a másodnö­vényt — a kerékrépát. Két cséplőcsapat versenye Hollódon Alig pár napja indult meg a cséplés Holládon, de máris ko­moly verseny alakult ki a két cséplőgép-munkacsapat között. Mindkettő azon verseng, hogy az elcsépelt mennyiség mellett csök­kentse a szemveszteséget és a szemtörést. A munkacsapat tag­jai mindemellett állandó népne­velőmunkát végeznek a dolgozó parasztok között, hogy érvényt szerezzenek »a cséplőgéptől a terményraktárba« jelszónak. A két munkacsapat közül eddig Sza­bó! Imre munkacsapata vezet a versenyben. Az ő tulajdonukban van a vándorzászló, mely arról tanúskodik, hogy az eltelt négy nap alatt mennyiségben, de minő­ségben is jobban dolgoztak, mint Jakab elvtárs munkacsapata. A másik munkacsapat lemaradása onnan ered, hogy aZ elmúlt na» pokban több órát álltak csapágy­olvadás miatt. A Jakab-munka- csapat tagjai most igyekeznek, hogy megelőzzék Szabó Imre munkacsapatát. Szorgoskodnak a mosdósi gazdák Mosdós községben már a legtöbb dolgozó paraszt befejezte a gabona- behordást és megindult a községben a cséplés. Két cs.éplőbrigád látott munkához, hogy elcsépelje a mos- dósiak gazdag termését. A Szabad­ság-brigád és az Előre-brigád egy­DISZISTÁK A VERSENYBEN Az ifjúsági csép’iőbrigádversenyt nagy örömmel fogadták a barcsi já­rás fiataljai- Igyekeznek is minél többen benevezni, mint mutatja a csokonyavisontai gépállomás esete is. Napról-napra jönnek be a gép­állomás DISZ-Htkárához a különbö­ző üzemegységekben csépelő ifi-bri­gádoktól a nevezési lapok. így töb­bek között a bolhái Harasztia Ferenc ifjúsági cséplőbrigádja is beneve­zett, amelynek tagjai a múlt évben az országos versenyben a 9. helye­zést érték el. Most még előbbre akar­nak kerülni a ranglistán. A brigád napi átlagteljesítménye jelenleg 10Í mázsa. HÉTFŐRE BEFEJEZIK A CSÉPLÉST A göllei Lendület termelőszö­vetkezetben a múlt hét csütörtö­kén kezdte meg a fonói gépállo­más cséplőgépe a kenyérgabona cséplését. A cséplőcsapat és Szá­lai Lajos tsz-traktoros jó munká­ját dicséri, hogy eddig több mint 10 vagon gabonát csépeltek el a termelőszövetkezetben és eddig különösebb hiba sem a traktorral, sem pedig a cséplőgéppel nem volt. A tsz tagjai megelégedéssel beszélnek a gépállomásról és a cséplőcsapat munkájáról. Az 1300- as cséplőgép a napi 115 mázsás normájával szemben átlagosan 125—130, sőt 140 mázsa gabonát csépel el naponta és minden jel arra mutat, hogy 1—2 napon be­lül, de legkésőbb hétfőn befeje­zik a cséplést. A cséplőcsapat jó munkája mellett dicséret illeti a termelőszövetkezet tagjait is, akik tudva állam iránti kötelezettségü­ket, az első gabonát a hazának adták. mást hívták versenyre. A Szabad­ság-brigád pár nappal előbb kezdte a cséplést, de az Előre-brigád vál­lalta, hogy megelőzi a Szabadság­brigádot, többet csépelnek el. A község dolgozó parasztjai meg­fogadták, hogy a cséplés után azon­nal teljesítik gabonabeadási köte­lezettségüket. Varga János 7 holdas dolgozó parasztnak már elcsépelték a gabonáját, beadását teljesítette is. A község dolgozói az aratás után azonnal hozzákezdtek a tarlóhántás- hoz. Csabai László volt az első, aki a tarlóhántást és a másodnövényve- tést elvégezte. Beadták az államnak járó gabonái A kercseligeti Búzakalász .ter­melőszövetkezetben — a fonói gépállomásról — Somogyi Dezső 1070-es gépével csépeli a gabonát. A cséplés megkezdése óta — 4 nap alatt — közel 5 vagon gabo­nát csépeltek el. Az elcsépelt első gabonából az államnak járó részt adták be a tsz tagjai. Dicséret illeti a termelőszövetkezet tagja­it, hogy ők maguk álltak oda a gép mellé dolgozni, hogy ezzel is növeljék a közös vagyont, s nö­veljék a jövedelmüket. KÖZEL 17 VAGON GABONÁT ELCSÉPELTEK LENGYELTÓTIBAN Lengyeltóti községben eddig 935 mázsa búzát, 335 mázsa ro-- zsot és 388 mázsa árpát csépeltek el. A község dolgozó parasztjai már a cséplőgéptől teljesítették gabonabeadási kötelezettségüket, s beadtak összesen 242 mázsa bú­zát, 116 mázsa rozsot és 84 má­zsa árpát. A községben egyetlen olyan dolgozó paraszt sincs, aki nem teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Elsőnek Gurka János dolgozó paraszt vitte ter­ményét a begyüjtőhelyre, s a cséplés után 4 mázsa búzát, 3.43 mázsa rozsot és 7.8 mázsa árpát adott be. Jó termésátlagot értek el ebben az évben a lengyeltótiak. Búzá­ból 9.6, rozsból 8 és árpából 6.5 mázsás termésátlagra számítanak. Vass István 3 holdas dolgozó pa­rasztnak egy holdon 14 mázsa bú­zája termett. Nagy István rozsból holdanként 10.12 mázsát takarí­tott be, míg Szőke Györgyné 450 négyszögöl földjén 4 mázsa árpa termett. A község dolgozó pa rasztjai a gabonabehordás mellett más munkákkal sem maradtak el. Éjjel-nappal szántja a tarlót a lelkes traktoros-házaspár A nágoesi Szabadság tsz földjén kora hajnal óta zúg a traktor, mely­nek nyergében Keserű Sándor elv­társ, a tabi gépállomás hírneves sztahanovista traktorosa ül figyelő tekintettel. Melegen tűz a nyári nap­sugár, de Keserű elvtársat ez egyál­talában nem zavarja. »Naponta át­lag 7 holdat szoktam felszántani — mondja —, ma azonban minden bi­zonnyal meg lesz a 10 is.« Délelőtt van, az óra mutatója még csak 10 órát jelez, de máris 5 hold frissen szántott barázda feketéink Keserű elvtárs mögött, s ez a tény súlyt ad előbbi szavának. Ahol ő megjelenik gépével, ott megy a munka, s a tsz- tagok elismeréssel nézegetik ekéje nyomát. Az idén 70 hold tarlóhán- ................................................................................. t ást végzett már el, mindezt csodá­latos munkabírással, sokszor úgy, hogy nappal aratott, éjjel szántott. Persze pihenésre is jut elegendő ide­je. Ilyenkor felesége — aki szintén kitűnő traktorista — váltja fel, s Keserű elvtárs behúzódhat az ár­nyékadó, kellemesen hűvös szállásra, ahol a gondos asszonyi kéz már megvetette a friss ágyat. S míg egyikük pihen, másikuk éberen vezeti a jólgondozott gépet, melynek éjjel-nappal hangzó egyen­letes bugása jelzi: itt lelkiismeretes, fáradhatatlan, munkájukat szívből szerető emberek dolgoznak, hogy nyomukban minél előbb új mag ke­rülhessen a földbe. H marcali járás dolgozó poroszljai todjál, ml o kötelességük A marcali járás valamennyi községében csépelnek. A csákányi Úttörő termelőszövetkezet és a sá- volyi Szabadság tsz közvetlenül a cséplőgéptől teljesítette gabona­beadási kötelezettségét. A járás­ban eddig búzából 4982, rozsból állampolgári kötelezettségének. Kéthely községben 130 dolgozó paraszt gabonáját csépelték már el. A község dolgozó parasztjai közül Nagy István, Csuha Lajos és Huszár István dolgozó parasz­tok váltották elsőnek valóra 3602, árpából 7060 mázsa gabonát adott szavukat, s a cséplőgéptől csépeltek el, és a járás árpabeadá-! fellobogóz|ott szekerekkel vitték si tervét már 25 százalékra telje-! az első gabonát a begyüjtőhelyre, sítette. Mesztegnyő községben két j hogy teljesítsék • gábonabeadásx cséplőgép dolgozik és mintegy 50 ; kötelezettségüket. Huszár István gazdánál végezték már el a csép- j 5 holdas dolgozó parasztnak ár­lést. Egyedül Dörnyei György dolgozó paraszt volt az, aki nem teljesítette a cséplőgéptől beadási kötelezettségét. A községi tanács dolgozója meglátogatta Dörnyei Györgyöt s elbeszélgetett vele a cséplőgéptől a begyüjtőhelyre mozgalom, a gabonabeadási köte- “ [ lezettség azonnali teljesítésének jelentőségéről. Dörnyei György a látogatás után azonnal eleget tett Sebesi b}ijtda báesi köeidtiez A SIÓFOKI Üj Ba­rázda tsz portájától nem messze, alig né­hány száz méterrel ar- réb lakik Sebesi Gyula 11 holdas gazda. Gyula bácsi — ahogy ismerő­sei szeretettel becézik — már nem fiatal em­ber, hetvenes éveit ta­possa. De azért nem sajnálja a fárad­ságot, nap mint nap el­ballag a szomszédos tJj Barázda tsz gazdaságá­ba, hogy körülnézzen és gyönyörködjék abban, amit ott lát. Így tör­tént ez kedden is. So­káig álldogált a magas asztagok mellett és kedvtelve nézegette a cséplőgép gyors mun­káját, a vidámkedvű tsz-tagokat, amint fá­radhatatlanul végezték dolgukat. Ennek előtte Gyula bácsi már szem­ügyre vette a szőlőt is, mert igen kiváncsi volt, mit fejlődött azóta, mi­óta utoljára látta. Szi­gorú bíróként tekintett végig a gondosan ápolt tőkéken, s Visszafelé elismerően mondogatta a szembejövőknek, hogy »micsoda szép szőlőjük van ezeknek az Űj Ba­rázdásoknak! Hiába, jó gazdák ezek.« Szó ami szó. Ez a megállapítás egyre mélyebb gyökeret ver benne. Dicsérő szó­val aztán nem is fukar­kodik. Mintha maga is oda­való lenne; úgy veze­tett végig bennünket a gazdaságon, s akárcsak sajátját dicsérné, büsz­kén mutogatta a tsz jószágait: a gömbölyű sertéseket, a telt tőgyű teheneket. »Mennyi te­jet is ad ez a tehén, Zsirai elvtárs?« —■ for­dult a tsz elnökéhez,' aki egyszerűen vála­szolta: »20 litert.« Se­besi bácsi erre kihúzta magát, s felcsillanó szemmel kérdezte: »No, mit szólnak ehhez, 20 litert ad. De nem ám ez az egyedüli jó tejelő, van itt még több is.« Leült egy nagy fa alá, mert j áriában Jkel- tében ugyancsak elfá­radt, s most már úgy beszélt tovább. Szemé­vel a kút mellett cso­portosuló emberek felé mutatott: »Képzeljék csak; nemrég konyhát csináltak, s mióta a nagy munkák megkez­dődtek, azóta minden nap húst esznek. Ott vágják a disznót most is a!« Korát meghazud­toló délceg, egyenes tartással ül, miközben nagyokat szív cigarettá­jából, s egyre csak is­mételgeti: »csudajó gazdák ezek... szavam­ra, nagyon jó gazdák! Olyan gazdagok, hogy az ember igazán sóhaj­tani tud csak, ha rá gondol«. NAGY HALLGATÁS következik ezután, majd mi kérdezzük csendesen: »Sebesi bácsi, hát ha annyira szereti őket — mert ugye nagyon sze­reti —, akkor miért nem jön közéjük?« — Zavart mosolygás a válasz: »70 éves va­gyok én már, mit kez­denék itt?« — A tsz-ben minden­ki megtalálja a magá­nak való munkát, biz­tosan így lenne ez ma­gánál is. »Hát ami igaz, az igaz, úgy hallottam, az ilyen velem egykorúak jól megvannak a jószá­goknál, lenne kedvem magamnak is ehhez. Nem lenne rossz — mondja —, s szinte lát­szik rajta, hogy tetszik neki a gondolat. — Nagy itt a jövedelem, bőven jut a tagoknak, a gond meg sokkal ke­vesebb. Én meg egyedül munkálom azt a 11 holdat. Pedig vidá­mabbnál is vidámabb itt. Sokan vannak, az­tán ha egyiknek nem megy valami, segít a másik. — Hát akkor...? — kérdezzük ismét, mire újra kedves mosoly a válasz. — Tudja a csoda, hogy lesz, még magam sem tudom... — feleli, aztán lassú mozdulattal feláll, s hátára vetve öreg kabátját, az ólak felé indul, ahonnan hangos zsivajgás jel­zi, hogy megkezdődött a sertések etetése. Se­besi bácsi — mint a tengeren járó hajó ka­pitánya, aki még nem tudja, merre van a part — karját széttárva tá­maszkodik az erős ke­rítésre. Elgondolkozva nézi a mozgalmas ké­pet, majd nemsokára hazafelé indul. S mi köziben szeretet­tel tekintünk utána, folyton az a gondolat jár eszünkben, amit Rákosi elvtárs vala­hogy úgy fejezett ki: tsz-eink legyenek olya­nok, hogyha a kívülál­ló dolgozó paraszt meg­nézi, csurogjon a nyá­la. Persze ez képletes kifejezés csak, de a je­len esetben itt valóság­gá válik. S azt hisszük, nincs messze az az idő, amikor Sebesi Gyula bácsi egyszer majd úgy jön el a tsz-be, hogy végleg ittmaradjon. NINCS MESSZE az az idő, amikor a ked­ves Gyula bácsi is — hazatalál.., Szijj Róbertné pából 7 mázsa, búzából 1600 kiló feleslege maradt a beadási köte­lezettség teljesítésén felül. Huszár István búzából 11 mázsás átlag­termést ért el holdanként. Büszke arra, hogy a község dolgozó pa­rasztjai közül elsőnek adhatta* idei termésű gabonáját a hazának és most már nem adósa álla­munknak. Bőven jut a szabadpiacra is Simonfán csak 28-án kezdték meg a cséplést, de már azon a napon elcsépeltek 28 mázsa bú­zát, 5 mázsa rozsot, 20 mázsa ár­pát. Bákányi József, Berkes Jó­zsef és Varga József szérűjén csépeltek először s mindhárom gazda az elcsépelt kenyér- és ta­karmánygabonából azonnal a be­gyüjtőhelyre szállította a kötele­zőt. —1 Jó érzés az — mondták —■ hogy nem tartozunk semmivel, hogy eleget tettünk a begyűjtési törvénynek. Teljesítettük beadá­sunkat, de még így is bőven ma­rad, s jut a szabadpiacra is. TISZTELIK A TÖRVÉNYT A CSOMAIAK Csorna község dolgozó paraszt­jai megértették, hogy mit jelent a »cséplőgéptől a begyüjtőhelyre« mozgalom. A községben 196 má­zsa búzát, 44 mázsa rozsot és 80 mázsa árpát csépeltek el eddig — s ebből beadtak 75 mázsa búzát, 9 mázsa rozsot és árpából is az államnak járó részt. A községben egyetlen olyan gazda sincs, akinél már elcsépeltek, de beadási köte­lezettségét még nem teljesítette. Elsők közt tettek eleget hazafias kötelezettségüknek: Kabinya Já­nos, Kabinya Károly és Kabinya Miklós dolgozó parasztok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents