Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

Épülő kommunizmus — épülő szocializmus Saját boldogságukat kovácsolják .. . A »Szovjetszkaja Zsenscsina« című szovjet lap két munkatársa R. Berlin és L. Danyilov ellátogatott több ukrán vásosba és faluba. A folyóiratban közölt rövid riportjaikban Kievben, Harkovban, Csernyigovban, Zsitomir-könyékén és Poltava vidékén élő több kiváló ukrán asszonyt mutatnak be. j TÖBBEZEK ELŐADÁS ! Ligyija Ivanovna professzor, a gazdasági tudomá­nyok doktora, előadó a kievi állami egyetemen. — Mindig nagyon érdekeltek a szocialista gazdaság kérdései, Ukrajna villamosításának problémái, energe­tikai forrásai, — mondotta. Ligyija Ivanovna elnöke a politikai és tudományos ismeretek terjesztésére alakult társaságnak. — Az ukrán tudósok idén összesen 365.000 előadást tartanak. Ebből ezret falun. így fejlődik népünk, így emelkedik kulturális színvonala! A KIVÁLÓ BURGONYATERMESZTÖ A kievi tudományos ismeretterjesztő filmstúdióban ismerkedtünk meg Ligyija Nyikolajevna Osztrovszka- jávai, a »Kiváló burgonyatermesztő« című film rende­zőjével. A film »hősnője« Marta Szawisna Hudolij, a Zsitomir-területi "Május elseje«-kolhoz brigádvezetője. Brigádja 600—800 mázsa burgonyát termeszt hektá- ronkint. Ligyija Nyikolajevna elmondotta, hogy egyszer megkérdezte Marta Szavvisnát, nem szeretne-e már pihenni? — Vájjon mikor dolgozhattam valaha is ilyen bol­dogan? — válaszolt Marta Szawisna. — Nem érzem az éveket! Egy alkalommal otthonában megmutatott egy cso­mó levelet, amelyet barátaitól és követőitől kapott. Nemcsak Ukrajnából, de az Ural mellől, Szahalinból és Szibériából is Írtak neki. — Az emberek nem egyszerűen kíváncsiságból Ír­nak. Tudni akarják, hogyan érhetnek el nagy burgo­nyatermést. Minél több burgonyát termesztünk, annál több más áru lesz az országban — mondotta Marta Szawisna meggyőződéssel. A NAGY CSALÁD Az ukrán fővárosból az ősrégi Csernyigovba men­tünk. A Kujbisev-utca egyik új házában lakik a 17 esztendős Varvara Szemjonovna Nyegovszkaja, a "Hős anya«. * Megkértük, meséljen valamit az életéből. — Mit is mondhatnék? — kérdezte. — Nagy a csa­lád. huszoijketten vagyunk. Nyolc gyermekem van. Egyik születésnapomra mind eljöttek. Akkor kiszámí­tottuk, hogy családunk egy egész iskolát el tudna látni. A család tagjai között van földrajztanár, nyelvtudós, matematikus, biológus. Varvara Szemjonovna fiáról, Vlagyimir Alek­szandrovicsról, a Sztálin-díjas orvosprofesszorról me­sél. — Egyszer beszélgettem egy emberrel, akit az én fiam segített vissza az életbe — mondotta büszkén. — Cserepanov a neve. Ez a fiatalember elmondotta, hogy kétszer született. Egyszer 25 esztendővel ezelőtt, má­sodszor a klinikai halál után. A család tagjait őszinte barátság fűzi egymáshoz. Mindannyian igyekeznek Varvara Szemjanovnának, az anyának, nagymamának és dédnagymamának valami örömet szerezni. LIGYIJA ANTYIPENKO ÖRÖME j A harkovi 5. számú cipőgyárban megismerkedtünk Ligyija Antyipenkoval és két társával, Galina Amsono- vával és Zsena Radcsonkoval. Csupán az utóbbi két hét folyamán hárman annyi anyagot takarítottak meg, amelyből 300 pár női téli csizma készülhet. Ligyija Antyipenko még egészen fiatal. Az "Ezer pár cipő megtakarított anyagból« című brosúrájában leírta munkamódszerét. A brosúra megjelenése után az ország minden részéből leveleket küldtek a cipőipari munkások. Volt olyan nap, amikor 300 levél jött Li­gyija Antyipenko címére. Mindenkivel szívesen közöl­te "titkát«. Munkatársainak és tanítványainak sikere nagy örömmel töltötte el. — Gál ja Amsanova, aki valamikor a tanítványom volt, most a gyár egyik legjobb munkásnője. Előfordul, hogy ő, vagy Zsena megelőznek engem — mesélte An­tyipenko. A GÉPÁLLOMÁS IGAZGATÓJÁNÁL Klavgyija Petrovna húsz esztendeje dolgozik kü­lönböző gépállomásokon. Volt agronómus, aztán fő- agronómus, egy esztendeje pedig kinevezték a Poltava- környéki karlovszkai gépállomás igazgatójává. Nem könnyű dolog a gépállomás bonyolult gazdaságát irá­nyítani. Tíz kolhoz tartozik hozzájuk. Kilencven trak­tor, harmmegy kombájn, vetőgépek, magtisztítógépek, burgonyaültetőgépek és még sok más gép segíti mun­kájukat. Klavgyija Petrovna két gyermek anyja. A háború első esztendejében elveszítette férjét. Barátai, elvtár­sai meleg* szívvel segítették, hogy bátran elviselje ezt a fájdalmat. — Jöjjenek el hozzám, nézzék meg, hogyan élünk — hívott bennünket. A kényelmes, barátságos, tiszta lakásban leánya, a kilencedik osztályos Marija fogadott bennünket és édesanyjának azonnal az iskolai újdonságokról kez­dett beszélni. — Milyen kár mama. hogy elutazol! — Hova készülődik, Klavgyija Petrovna? — Egy üdülőbe kaptam beutalót. Nemsokára uta­zom, .. AZ ENSZ SZÓNOKI EMELVÉNYÉN Elutazásunk előtt mégegyszer visszatértünk Kievbe. Megismerked­tünk Jelena Nyikolajevna Hohollal. A kiváló gyermekorvos a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Milyen sok él­ménye, mennyi emléke van ennek az asszonynak! — Az utóbbi két esztendőben — mesélte, — tagja voltam az Ukrán SzSzK ENSz-beli küldöttségének. Nézzék meg a fényképeket, amelye­ket ánnan hoztam. íróasztala fiókjából fényképeket vesz elő, amelyeken az ENSz épüle­Tiflio Vaszil jevnát, a gyerme- 'keim nevelőnőjét a minap be­üt retteg» a dolgozószobámba, hogy e’ízdpibljimk. Foglaljon helyet, Julia Vaszil- jevna! — szobám. — Lássuk csak, mi­vel tartozom. Magának biztosan szük­ségé, van a pénzre, de csupa előkelő­ségből nem szól ■ . . Tehát . . . meg­állapodásunk szerint kap havi har­minc rubelt . . . — Negyvenet, kérem . . . — Nem, harmincat . . ■ Én felír­tam . . . Mindig is harminca* adtam a nevelőnőknek. Nos, hát két hó­napja, van nádunk . . . — Két hónapja és öt napja . . . — Pontosan két hónapja . . . Nálam lega’ább is így van felírva. Szóval járna magának hatvan rubel. Ebből lemegy .a kilenc vasárnap, meri hi­szen vasárnaponként nem 'ámította Kólját, csak sétált vele . . . Aztán há­rem ünnepnap is volt . . . Julin Vasziljevna elvörösödve rán­tott egyet ruhája ujján, de . • . nem mukkant. — ... Három ‘ünnepnap ... Le­megy tehát *izénké* rubel •.. Kolja négy napig beteg volt és nem tanult ...Maga ezalatt csak Varjával fogé lolkozotf ... . Az*ám magának fájt a foga három napig és a. feleségem a délutáni tanórákat elengedte. Tizen­kettő és hét, az már tizenkilenc. Ma­rad tehát ■.. hm ... negyvenegy ru­bel ... igen? te látszik New-Yorkban, az üléste­rem és az egyik pádon angolnyelvű kis tábla »Ukrán SzSzK.« — Az ENSz-közgyűlés hetedik ülésszakán a demokratikus tábor többi képviselőivel együtt felszólal­tam a nők politikai jogainak védel­mében. Mint gyermekorvos, a Har­madik Bizottságban dolgoztam, amely, mint ismeretes, szociális és kulturális kérdésekkel foglalkozik. Az utóbbi néhány évben több or­szágban járt: Olaszországban, Németországban, Csehszlovákiában, Angliában és Kanadában. — Meggyőződtem arról — mon-! ^Puhámi Delit: dt. (lseim o Júlia Vaszil jevna balszeme vörös és könnyes. Az álla reszket. Idegesen köhécsel, szipog, de nem Szól. — Szilveszterkor eltört egy csészét, óljával együtt. Lemegy két rubel . •. A csésze ugyan többet ér, családi em­lék, dekát isten 'neki, annyi baj le­gyen! Aztán Kolja, mert maga nem Hegyeit rá, felmászott a fára■ és el­tépte a nadrágját... Ez tíz rubel... Ugyancsak a maga. vigyázatlansága következtében a szobalány ellopta Várja cipőjét■ Az ilyesmire magának kell ügyelnie. Ezért fizetik. Szóval ez is öl rubel ... Január 10-én maga felvett tőlem tíz rubelt ... — Én? Én nem vettem, kérem-.. ■— suttogta Julia Vasziljevna. — De nálam fel van írva!... — Hát akkor... legyen úgy­— A negyvenegyből lemegy tehát huszonthét — marad, tizennégy-.. Czegériy Jidia Vasziljevna! Már mind a két szeme könnybébo- rult ... Husszúkás, helyes orrocská­ján izzadtság gyöngyözik. Nagyon szónálomraméltó szegényke. — Csak egyszer vettem fel előleget — mondta remegő hangon. — A fe­lesége ‘őnagyságától, egyszer, három rubelt, más semmit. — Úgy? Lám, lám, ez nincs is fel­dotta Jelena- Nyikolajevna —, hogy igen sok barátunk van a külföldi or­szágokban. Jelena Nyikolajevna Hohollal mégegyszer találkoztunk a gyermek- klinikán, ahol dolgozik. Ottlétünk alatt egy 13 esztendős kislány, a 73. számú iskola tanulója jött. elbúcsúz­ni a szeretett, orvosnőtől. Hosszú be­tegség után, egészségesen hagyta el a klinikát. — Látod, mennyire féltél, hogy nálunk kell maradnod -— jegyezte meg Jelena Nyikolajevna. A gyermek válasz helyett boldo- gan mosolygott. írva, ná'am. Szóval nem tizennégy, hanem, csak tizenegy ... Tessék, itt ® pénze-, lelkem, Fogja: három ... há­rom ... meg három... meg egy. A kezébe számoltam a tizenegy ru- be't. Elvette és reszkető kézzel dugta zsebre. — Merd! — motyogta halkan, Felugrottam, s dühösen mértem vé­gig a szobát. — Mi? köszög meg? — szóltam rá. — A pénzt, kérem . . . — De hiszen én megloptam magát, az ördög vigye el a áo'gá*. megrabol­tam. Hát nem látja, hogy meglop­tam? ' Mi* köszön hát? — Máshol semmi* sem fizettek . ■. — Nem? Jól tették. Nem is csodá­lom! Nézze, én csak tréfáltam. Ke- serit leckét adtam magának... Tes­sék. i*t van nyolcvan rubel! Látja, itt volt borítékban kikészítve! De. hogy lelte* valaki ilyen mu'ya? Miért nem tiltakozik? Ki látott ilyet, ho­gyan lehet -ezen a világon mindenben engedni? Kesernyésen mosolygott és leolvas­tam arcáról, hogy:' „tehet“. Bocsána­tot kértem a szigorú leckéért, s a leg­nagyobb csodálkozására átnyújtottam neki a nyolcvan rubelt, levonás nél­kül. A lázatos „nierci“-zéselc közben távozott ... Utánanéztem, s elgondoltam: Be könnyű is ezen a világon az erősek­nek! KANTONI PILLANATFELVÉTEL A MÁSFÉL MILLIÓS Kanton Délkína legnagyobb városa és gazda­sági központja. A híres kvantungi gyümölcs és más mezőgazdasági ter­mékek, a tartomány új ipari teríté­kei és a falu részére szánt árucikkek mind Kantonon keresztül jutnak el rendeltetési helyükre. Kanton a Gyöngy folyó két partján fekszik. A Kuomintang-banditák áhal felrobbantott híd helyén új acélhíd ível át a folyón. Kanton büszke forradalmi öröksé­gére. Sanyuanliban emléktábla hirde­ti a kínai nép 1841. évi harcát az im­perialisták ellen. Huanghuakángban van annak a 72 vértanúnak a sírja, akik az 1911. évi forradalom előtt fegyveresen felkelést szerveztek. Itt található a gyönyörű Szun Jat-szen emlékcsarnok. A »Június 23« utat az 1925. évi »Sacsi mészárlás« napjáról nevezték el, amikor az imperialisták golyói megölték vagy megsebesítették azokat, akik a kínai tömegek sangha- ji lemészárlása ellen tüntettek. KÁNTON az első polgárháborúban is (1924—27) a forradalom bázisa volt. A forradalom leverése után, 1927- ben Kanton dolgozó népe felkelést szervezett a Koumintang terroristák ellen. A Kínai Kommunista Párt Su Csao-cseng és Csang Taj-lej vezeté­sével megalapította a kantoni kom- münt, a kantoni munkások és pa­rasztok demokratikus politikai ha­talmát. A ' kommün csupán három napig tartó uralma alatt a kínai munkásosztály ragyogó lapokat írt be történelmébe. Kantont, mely Csang Kai-sek utol­só fellegvára volt, a kínai szárazföl­dön, 1949 október 14-én szabadította fel a néphadsereg. A lerombolt város a felszabadulás óta újjáépült és szebb, mint valaha volt. A korábbi Jang- hang kerületben 64.250 négyzetméter területen építették fel a hatalmas Lingnan kultúrpalotát. A kultúrpalo­tában a többi között színház, gim­názium, korcsolyapálya, múzeum, stb. van. A múltban oly sivár Juehsziu-dom- bon 50.000 férőhelyes sportstadion épült; a Pejhsziu tavon pompás uszo­da nyílt meg. A Juehsziu-dombbal szemközt fekvő Csenhaj-vár múzeum lett. A város minden részében új elemi és középiskolák emelkedtek. Kanton­nak hat főiskolája van, köztük a. Szun Jat-szen egyetem és a délkinai technológiai intézet. A dolgozók 176 tanfolyamon tanulnak. MOST FEJEZTÉK BE az új klini­ka építését. A kórházi felszereléseket modernizálták és az ágyak számát 1.3,50-re emelték. A kvantungi tarto­mányi népi kórházat új épületekkel egészítették ki. Tavaly tízezer család számára épül­tek kényelmes lakások az újjászüle­tett Kantonban. * Tíz nap a Ponor vára barlangban Részletek E. Valeriu barlangkuiató cikkéből Kolozsvártól nem messze, ApaLida község közelében évszázadokon keresz­tül titokzatos barlang foglalkoztatta az emberek képzeletét. Nemrég egy bátor kutatócsoport feltárta a barlangot. M ár három napja a föld mélyé­ben vagyunk, több mint 300 méterrel a fák leghosszabb gyökerei alatt. Sejtelmes sötétség vesz körül, amelyben a karbidlámpa fénye sá­padtan, bizonytalanul imbolyog. Tán­colnak a fények a barlang mészkő falain és a földalatti patak sötét hul­lámain. Valósággal kirí ebből a kép­ből két sátrunk és a két gumicsónak. Önkéntelenül Verne Gyula képzelet­szülte. tudományos-fantasztikus regé­nyei jutnak eszembe. A román barlangkutatók figyelme I már évekkel ezelőtt efelé az ismeret­len, feltáratlan barlang felé fordult. 1949-ben Mihail Serban kolozsvári barlangkutató eljutott a harmadik dolináig (földalatti üregh de az első vízesés megakadályozta utjának foly­tatásában. 1951-ben egy barlangkuta­tó csoport a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa legkiválóbb túristái­nak segítségével 1500 méterre jutott el a barlang bejáratától, amikoris egy igen mély földalatti tóhoz ért. Kellő felszerelések hiányában nem folytathatták a kutatást. Csoportunk alaposan felkészülve, a legkorszerűbb felszereléssel látott hozzá a Ponor várának meghódításá­hoz. Hamarosan túljutottunk azon a földalatti tavon, amelynél 1951-ben a barlangkutatók megtorpantak. Az előrehaladás egyre nehezebbé vált. A földalatti patak hatalmas szikla- tömbök közt bukdácsolt és csak kö­telekkel, kötélhágcsókkal folytathat­tuk utunkat.' A szűk folyosó után ismét hatalmas terembe jutottunk, amelynek 100—120 méter magas mennyezetét alig-alig világították meg a karbitlámpák. Köröskörül a mészkőfalakról kisebb-nagyobb víz­esések szakadtak nagy harsogással a patakba. Köröskörül a cseppkövek legváltozatosabb formáiban gyönyör­ködhettünk. Mintha meseország nyi­totta volna meg előttünk kapuit. • e Ö nkéntelenül eszembe jutott az, a móc, aki első utamra elkí­sért. A barlang első termében ijed­ten próbált lebeszélni további utáni­ról. — Ott bent a Varázslat és az ör­dög Tojása lakozik! •— mondta szinte- remegve. — Aki tovább megy, elra­gadja a fekete víz és senki sem látja-, többé... Miközben a barlang csodálatos szépségeiben gyönyörködtünk, úgy éreztem, hogy a környékbeli mócoit gazdag képzeletvilágában joggal te­remtett mindenféle legendát Ponor vára. Holtfáradtan értünk utunk végére, kezünk vörös volt a hidegtől és a kö­telektől, minden porcikánkat átjárta rnár a hideg, de a szemünk elé tá­ruló látvány minden fáradságunkat elfelejttette. Óriási csipkefüggöny áll­ta utunkat, amelynek változatos min­táit évezredes munkával készítette a külvilágból beszivárgó víz. A kar­bidlámpák fényében a cseppkőfüg­göny imbolyogni látszott, mintha minden pillanatban széthúzódni ké­szült volna. Ezen a függönyön túl a: földalatti patak kilép a napvilágra. Erdők közt, falvak mellett kanyarog és az emberek nem is tudják, milyen meseszép utat tesz meg ez a patak: a barlangok ismeretlen világában. T íz napot töltöttünk a föld mé-- lyében és erőfeszítéseinket teljes si­ker koronázta: meghódítottuk a Po­nor várát. HÍREK BULGÁRIÁBÓL Megkezdték a földkockák szé­leskörű felhasználását Bulgáriá­ban. A plovdivi körzet mindig híres volt a korai zöldségfélék termesztéséről. Néhány évvel ez­előtt a szovjet kolhozok példájára Bulgáriában is több helyen készí­tettek földkóckákat. A tapaszta­latok bebizonyították az új mód­szer rendkívül előnyös voltát. A kurtovokonarei termelőszövetke­zetben például, ahol már 1652-ben földkockákban ültették ki a pa­lántákat, egy-egy hektárról több mint 12 mázsa paradicsomot szed­tek. Ahol a régi módszer szerint palántáztak, hektáronként csak. 9 mázsa paradicsom termett. Idén az év elején a plovdivi körzet szö­vetkezeteiben az ifjúság kezdemé­nyezésére széleskörűen megkezd­ték a földkockák készítését. A körzet 66 falujában a fiatalok ta­vaszra 2 millió 600 ezer földkoc­kát készítettek. Évről évre nagyobb területet öntöznék Bulgáriában. Bulgáriá­ban 1944-ben mindössze 35.700 hektár területet öntöztek. A fel- szabadulás után évről évre na­gyobb földterületet tettek öntö­zésre alkalmassá. A múlt évben például már 250 ezer hektár ter­mőföld öntözését biztosították.. Sok új öntözőrendszert, víztárolót, szivattyúállomást, mesterséges ta­vat létesítettek és létesítenek. A. második ötéves terv végén mái" 500 ezer hektárt öntöznek Bul­gáriában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents