Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-18 / 143. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 június 18. A KÖLTSÉGVETÉST TÁRGYALJA ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) A belügyminisztérium fontos feladatának tekintette és tekinti továbbra is a rendelkezésünkre bo­csátott anyagi és pénzeszközökkel való takarékos gazdálkodást. Az 1953. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel, valamint az 1954. évi költségvetés­sel egyetértek, azt reálisnak és megvalósíthatónak tartom — mon­dotta befejezésül Piros László. Az országgyűlés csütörtöki ülése HÁZI ÁRPÁD ELVTARS, AZ ÁEK ELNÖKE: Komoly erőfeszítéseket kell teiioi a sjezeiőiminka színvonalának megjavítására, a bürokratizmus felszámolására A pénzügyminisztérium jelenté­se, amelyet az 1953. évi költségve­tés végrehajtásáról most az or­szággyűlés elé terjesztett, tanúbi­zonysága annak, hogy államház­tartásunk szilárd alapokon áll — kezdte beszédét, majd hangsúlyoz­ta: a pénzügyminisztériumnak és a szakminisztériumoknak is még sokat kell tenniök, hogy költség- vetési rendszerünk .még jobban szolgálja népgazdaságunk nagy feladatainak pénzügyi lebonyolí­tását. A szakminisztériumok vezetői nem tartották megfelelően szem előtt a termelési feladatok végre­hajtásánál a gazdasági kihatásokat és nem vizsgálták, hogy az elért termelési eredmények milyen arányban állanak a ráfordított költségekkel. A vezetők nem gon­doskodtak eléggé az egyenletes termelés, a termelékenység növe­kedése, az önköltségcsökkentés, a takarékosság szervezeti előfeltéte­leinek megteremtéséről és állan­dósításáról. Gátolta a gazdaságos­ság érvényesülését a vezetés túl­zott központosítása, az alsó szer­vek vezetői hatáskörének egészség­telen korlátozottsága is. Népgazdaságunkban az elért eredményeink mellett még fenn­álló hibák visszavezethetők arra is — folytatta — hogy nálunk az ellenőrzés még nem kielégítő, még sok helyen elszakad a vezetés­től. Nem az ellenőrzés mennyisé­gében, hanem a minőségében van a hiba. Igen sok az olyan felüle­tes, látogatás jellegű ellenőrzés, amely nem nyújt segítséget, sőt nagymértékben elvonja a 'szerve­ket az érdemi munkától.- A továbbiakban a vállalatok gazdálkodásában mutatkozó hiá­nyosságokkal foglalkozott és el­mondta, milyen hibák mutatkoz­nak az önköltség alakulásában, va­lamint a munka termelékenysége terén. A hibákat többi között a meglévő technika elégtelen fel- használása, az új létesítmények a tervhez képest késedelmes üzem­behelyezése és nem megfelelő ki­használása, a gyártás és a terme­lés szervezésének hibái és az élen­járó munkamódszerek elterjesz­tésének elhanyagolása okozta. Egyes rövidlátó vezetők elha­nyagolják a műszaki fejlesztés s a tervszerű megelőző kar­bantartás feladatait és az újí­tások kivitelezését csak azért, mert a rájuk fordított munka mellett közvetlen termelési ér­téket kimutatni nem lehet és emellett gyakran magas mun- kaigényűek. Ezután arról szólt, hogy a gazda­sági vezetők elsősorban a mennyi­ségi eredmények kimutatására tö­rekednek, s emellett mellékesnek tekintik a költségek csökkentését és az előállított termékek minősé­gét. Az önköltség csökkentését akadályozzák a bérezési hibák is. A szénbányáknál alig ellenőrizték a normaidők, a munkaátvétel és a bérszámfejtés helyességét, s nem szigorították meg a létszámellen­őrzést sem. Az önköltség emelke­désének legnagyobb tényezője azonban az anyagköltségek kedve­zőtlen alakulása. Ez elsősorban az anyagnormák gyakori túllépésének következménye. A kohó- és gép­iparban és az élelmiszeriparban rendszeresen túllépik a tervezett anyaghányadot. A népgazdasági termékek ön­költségének kedvezőtlen alakulása a mezőgazdaságban, a begyűjtés­ben, a kereskedelemben Is meg­mutatkozik. A pénzügyminisztériumnak á költségvetés végrehajtása terén ki­fejtett munkája a meglévő hiá­nyosságok mellett is az előző évekhez képest jelentős fejlődést mutat —‘ folytatta. — A zárszám­adás adatai mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében megfelelnek a valóságnak és ezért javaslom a pénzügyminisztérium 1953. évi költségvetési jelentésé­nek elfogadását. Emellett szüksé­gesnek tartom hangsúlyozni, hogy állami szerveink vezetőinek olyan következtetéseket kell levonniok a múlt évben elkövetett hibákból, amelyek módot nyújtanak arra, hogy 1954. évi gazdálkodásunkból a hibákat kiküszöböljük. Ennek érdekében komoly erőfeszítéseket kell tenni a vezetőmunka színvo­nalának' megjavítására, a bürokra­tizmus felszámolására. DÖGÉI IMRE ELVTÁRS: Meg kell szüntetni a hatáskö­rök egészségtelen korlátozását, hogy teljes egészében érvénye­süljön az alsó szervek vezetői­nek felelőssége az általuk ve­zetett szervek gazdálkodásáért. A vezetők ebben a munkájukban jobban támaszkodjanak arra a ha­talmas segítségre, amit a dolgozók alulról jövő bírálata nyújt azzal, hogy leleplezi az észszerűtlen, bürokratikus intézkedéseket és egészségesen kezdeményezi az ál­lamapparátus megjavítását. Azok az eredmények, amelyeket az 1953. évi költségvetés végre­hajtása során a hibák ellenére is elértünk, bizonyítják, hogy hatal- <mas tartalékokkal rendelkezünk. Az állami fegyelem szigorú be- 1 tartásával a vezetés és az ellenőr­zés minden vonalon való megerő­sítésével, a dolgozók anyagi érde­keltségének fokozottabb érvénye­sítésével mozgósítanunk kell e tartalékokat, jelentősen emelnünk kell népgazdasági termelésünk színvonalát — mondotta Házi Ár­pád. A mezőgazdaság fejlesztésére még sohasem volt olyan lehetőségünk, mint ma Dögéi Imre, az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács elnöke szólt hozzá a földművelésügyi tár­ca költségvetéséhez. A kormányprogramm végrehaj­tása során pártunk és kormá­nyunk, a munkásosztály mind na­gyobb segítséget nyújt a falunak a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a dolgozó parasztság életének szeb­bé és jobbá tételéhez —■ mondot­ta. —• Megállapíthatjuk, hogy a város egyre inkább a falu felé for­dul. A továbbiakban azokkal a kor­mányintézkedésekkel foglalkozott, amelyek elősegítik a mezőgazda­ság fellendítését, a dolgpzó pa­rasztság gazdasági és kulturális életszínvonalának, biztonságérzeté­nek és termelési kedvének további növekedését. A mezőgazdaság gyors és nagy­arányú fejlesztése egész dolgozó népünk alapvető érdeke, mert en­nek a feladatnak a megvalósítá­sától függ, hogy milyen gyorsan tudjuk emelni népünk jólétét és még szilárdabbá tenni népi de­mokratikus rendszerünk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Pártunk III. kongresszusának határozatai és a beterjesztett költ­ségvetés minden fejezete hűen tükrözi pártunk és kormányunk alapvető célkitűzéseit és a költség- vetésben megfelelő összeget irá­nyoz elő azok megvalósítására. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi költségvetése mintegy 20 százalékkal, a beruházási kerete pedig mintegy 32 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. A földművelésügyi minisztérium 1954. évi gépesítési beruházási terve mintegy 58 százalékkal, a gépállomások építési beruházási kerete 140 százalékkal, a gépesíté­si pedig mintegy 78 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. Ez más­szóval azt jelenti, hogy a mezőgazdaság 1954-ben mintegy 2800 G 35-ös trak­tort, 951 új cséplőt, 371 új kombájnt, mintegy 550 új ara­tógépet, közel ezer Univerzál traktort, mintegy 1500 kazalo- zót, 1831 fűkaszálót, 1526 vető­gépet, mintegy 480 egyetemes kultivátort és mintegy 1600 hordozott kultivá­tort és ezenkívül még sok más egyéb gépet és felszerelést: ekét, boronát, lókapát, permetezőgépet, ásót, kapát, vasvillát kapott, illet­ve fog kapni. Ezeknek a gépeknek a megfelelő kihasználása lehetővé teszi a termés­átlagok lényeges növelését, a ter­melési költségek csökkentését és je­lentős mértékben megkönnyíti a dol­gozó parasztok munkáját. így pél­dául a 371 kombájn 25 ezer, az 5bU aratógép 14 ezer, az 1500 kazaiozó 6 ezer, az 1831 fűkaszáló pedig 17 ezer ember munkáját végzi el egy-egy idényben. A mezőgazdaság gépesítése mel­lett az állattenyésztés fejleszté­sére kell a legnagyobb gondot és figyelmet fordítani. Állattenyésztésünk elmaradottsá­gának, alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a fo­lyamatos takarmányellátás, hogy nincs szilárd takarmányalapunk. A költségvetés igen helyesen a szilárd takarmányalap megteremtésének elő­segítésére, a rétek és legelők meg­javítására mintegy 2.6 millió forin­tot irányoz elő. Az állattenyésztés fejlesztésének a tafcarmányalap biztosítása mellett döntő előfeltétele, hogy legyen ele­gendő számú és jóminőségű apaál­lat. A költségvetés erre a célra 1954- ben mintegy 93 millió forintot irá­nyoz elő. Az állam segítsége azon­ban önmagában nem elegendő. Eh­hez még az kell, hogy a helyi tanácsok biztosítsák az apaállatok megfelelő takarmá­nyozását és gondozását. Az állattenyésztés fejlesztését je­lentős mértékben elősegíti az állam azzal is, hogy a fertőző betegségek leküzdésére a költségvetésben 28 millió forint értékű ingyenes oltó­anyag juttatását irányozza elő. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére még so­ha nem volt olyan lehetőségünk, mint ma. Most tehát az a fontos, hogy a dolgozó parasztság éljen a le­hetőséggel. Ezekben a napokban és az. elkövetkező időkben a falun van az ország tekintete. A párt és a kor­mány, az egész ország azt várja most a falu dolgozóitól, hogy végezzék el becsülettel a tavaszi munkát, a növényápolást, hogy készülje­nek fel az aratásra, a termés be­takarítására, hogy jó munkájuk­kal biztosítsák a bőséges termés­hozamot, hogy pontosan és maradéktalanul teljesítsék állampolgári kötelezettsé­geiket. A most beterjesztett költségvetés — hasonlóan a már korábban meg­tett intézkedésekhez — az egész me­zőgazdaság fellendítését, tehát az egyéni gazdaságok fejlesztését is szolgálja. A legnagyobb segítséget azonban a termelőszövetkezeteknek nyújtja és ez így is van rendjén. Az állami gépállomásoknak a gépi mun­kával, az állami gazdaságoknak a nemesített vetőmaggal, tenyészálla­tokkal, a tudományos módszerek széleskörű elterjesztésével, az egész mezőgazdaság fejlesztését, köztük az egyéni gazdaságok fejlesztését is elő kell segíteni. A gépállomásoknak és az állami gazdaságoknak azonban a fő felada­tuk a termelőszövetkezetek minden oldalról való támogatása. Az egyéni kis- és középparaszti gazdaságok fejlesztése és támogatása nem jelen­ti azt, hogy pártunk és kormányunk lemond a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, mint ahogyan azt egyesek gondolják, vagy esetleg sze­retnék. Pártunk és kormányunk a jövőben mind fokozottabb mérték­ben támogatja a termelőszövetkeze­teket abban, hogy szorgalmas mun­kájuk eredményeképpen a nagyüze­mi gazdálkodás előnyeit jól kihasz­nálva, termésátlaguk jóval maga­sabb, állatállományuk szebb és fej­lettebb, a tagság évi jövedelme lé­nyegesen magasabb legyen, mint egy jól gazdálkodó középparaszté. A termelőszövetkezetek tagjai biztosak lehetnek benne, hegy pártunk és kormányunk, a mun­kásosztály a termelőszövetkeze­teket az eddiginél még fokozot­tabb mértékben támogatja abban, hogy mindezt minél előbb elérhessék. Ahhoz, hogy tovább tudjunk ha­ladni a megkezdett úton, ahhoz, hogy a mezőgazdaságot tovább tudjuk fej­leszteni, hogy dolgozó népünk élet- színvonalát tovább tudjuk emelni, a beterjesztett költségvetés biztosítja a megfelelő pénzügyi és anyagi eszkö­zöket. Ez azonban önmagában nem elég. Ahhoz, hogy az állam által biz­tosított lehetőségeket eredményesen fel tudjuk használni, a lehető leg­rövidebb időn belül meg kell szün­tetnünk azokat a hiányosságokat, és el kell távolítanunk az útból azokat az akadályokat, amelyek a fejlődé­sünk gyorsabb menetét ma még gá­tolják. Az egyik ilyen akadály, amelyet minél előbb fel kell számolni, az ál­lami szervekben meglévő nagyfokú bürokrácia. A fejlődés gyorsabb menetét még a bürokráciánál is nagyobb mérték­ben gátolja az, hogy az állami fe­gyelem terén a javulás ellenére még mindig komoly lazaságok vannak. Az életszínvonal további emelését a munkásosztály azzal tudja előse­gíteni,, ha minél több és jobb minő­ségű iparcikket, mezőgazdasági gé­pet és egyéb felszerelést küld a falu­nak. A dolgozó parasztság pedig azzal tud leginkább hozzájárulni az életszínvonal emeléséhez, ha minden eszközzel fokozza a ter­melést, ha pontosan teljesíti a beszolgáltatást és az adófizetést. A mezőgazdaság gyors és nagy­arányú fejlesztésének, az életszínvo­nal további emelésének azonban a legfőbb előfeltétele, hogy minden eszközzel tovább szilárdítsuk népi demokratikus rendszerünk legfőbb alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A munkás-paraszt szövetség to­vábbi megszilárdításához, a nemzeti erők összefogásához és mozgósításá­hoz pártunk és kormányunk helyes politikája megteremtette a megfe­lelő alapot. Most az a fontos, hogy szervezetileg is biztosítsuk a legszé­lesebb nemzeti erők összefogását és mozgósítását, az előttünk álló nagy­szerű feladatok sikeres megoldására. A nemzeti ■erők összefogására a meg­felelő keretet biztosítja az új Füg­getlenségi Népfront. Tekintettel arra, hogy a beterjesz­tett költségvetés hűen tükrözi pár­tunk és kormányunk alapvető célki­tűzéseit, és a legteljesebb mértékben megfelel a munkásosztály, a dolgozó parasztság, egész dolgozó népünk ér­dekének — ezért azt elfogadom — mondotta befejezésül Dögéi Imre. Párizsi lap Bidault Genfbe utazásáról Párizs (TASZSZ). Ismeretes, hogy Georges Bidault, a volt La- niel-kormány külügyminisztere június 16-án Genfbe repült, hogy — amint az ,,AFP“ írja — talál­kozzék Edennel, mielőtt az angol külügyminiszter az Egyesült Álla­mokba utazik. A „Paris-Presse 1‘Intransigeant“ ezzel kapcsolatban a többi között a következőket írja: „Franciaor­szág úgy döntött, hogy Genfben marad. Párizs számára valóban fo­lyik tovább a tanácskozás. Ezt kí­vánja bizonyítani Bidault azzal, hogy Genfbe utazott. Csütörtökön hazatér Párizsba. A francia mi­niszter Edennek és Bedell-Smith- nek minden valószínűség szerint megmagyarázza, hogy a francia közvélemény értetlenül fogadná az Egyesült Államok és Nagy- Britannia minden olyan kísérletét, amelynek az ’a célja, hogy véget- érjenek az Indokínával kapcsolatos tárgyalások. Bidault hozzáteszi majd, hogy Franciaország számá­ra mindaddig szó sem lehet az In­dokínával kapcsolatos tárgyalások megszakításáról, amíg nem alakul olyan francia kormány, amely egyetért az ilyen döntéssel.“ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság genfi küldöttségének sajtóértekezlete Genf (TASZSZ). Pék Nam Un népművelési miniszter, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság genfi küldöttségének tagja június 16-án sajtóértekezletet tartott, amelyen kijelentette: a genfi érte­kezlet koreai kérdéssel foglalkozó tanácskozásainak kudarcát teljes mértékben az magyarázza, hogy az Egyesült Államok és a nyomában járó országok nem hajlandók bele­egyezni Korea békés egyesítésébe, az egységes, független és demokra­tikus koreai állam létrehozásába. Pék Nam Un hangsúlyozta, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság küldöttsége mindjárt a genfi értekezlet elején több olyan javaslatot terjesztett elő, amelyek alapján megegyezés jöhetett volna létre a koreai kérdés békés rende­zésében. Ezeket a javaslatokat maradéktalanul támogatta a Szov­jetunió és a1 Kínai Népköztársaság küldöttsége, viszont elutasították azok az államok — élükön az Egyesült Államokkal —, amelyek meg akarják őrizni Ázsiában gyar­mataikat és előjogaikat. E tömb országai az egységes, független, demokratikus koreai állam létre­hozása helyett arra törekedtek, hogy egész Koreára kiterjesszék Li Szin Man velejéig rothadt rendszerét. Egészen nyilvánvaló, hogy ezekre a kísérletekre elkerül­hetetlen kudarc várt. Pjun Jung Tao délkoreai kül­ügyminiszter — mondotta a to­vábbiakban Pék Nam Un —> mai sajtóértekezletén kijelentette, hogy most, amikor a genfi értekezlet kudarccal végződött, Li Szin Man rendszere úgy véli, jogában áll „bármilyen lépéshez“ folyamodni, hogy kivívja Korea egyesítését. Nem nehéz kitalálni, mit értettek „bármilyen lépés“ alatt. Li Szin Man még a koreai kérdést tárgya­ló genfi tanácskozások idején is egyre-másra követelte az Észak elleni hadjáratot. Pjun Jung Tao kijelentésében odáig merészkedett, hogy a koreai fegyverszünet a gen­fi értekezlet kudarca következté­ben elvesztette hatályát. Ez a kije­lentés minden alapot nélkülöz. A koreai hadműveletek felújítása újabb tragédia lenne a koreai nép­re. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a háborús gyuj tagatokra Hitler sorsa vár. Franciaország folytatni akarja a genfi tárgyalásokat Genf (MTI). Bidault ügyvezető francia külügyminiszter Genfben új­ságírók előtt kijelentette, hogy Fran­ciaország ragaszkodik az indokínai kérdéssel kapcsolatos genfi tárgya­lások megszakítás nélküli főlytatá­sához. Bidault hangoztatta, hogy ha a külügyminiszterek elutaznak Géni­ből, helyetteseiknek tovább kell tár- gyalniok az indokínai fegyverszünet létrehozása érdekében. Az ülést Nagyistók József, az . országgyűlés alelnöke nyitotta meg, majd Házi Árpád, az Álla- | i mi Ellenőrző Központ elnöke emelkedett szólásra.

Next

/
Thumbnails
Contents