Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-12 / 138. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 június 12. V. M. Molotov szovjet külügyminiszter felszólalása a genfi értekezleten Genf (MTI). V. M. Molotov szovjet külügyminiszter a gpnfi értekezlet csütörtöki ülésén többek között a következőket mondotta: A genfi értekezletet azért hívták össze, hogy biztosítsa a* béke helyreállítását Indokínában. Az értekezlet valamennyi részvevője ál- lástíoglait amellett, hogy szükség van a hadműveletek és a vérontás minél gyorsabb beszüntetésére és a béke helyreállítására Indokínában. Két különböző dolog azonban állástfoglalni a hadműveletek beszüntetése mellett és valóban elősegíteni a hadműveletek beszüntetését. A szovjet küldöttség úgy vélekedik, hogy a jelenlegi értekezleten meg kell vitatni az indokínai béke helyreállításának mind politikai, mind katonai feltételeit. Erre azért van szükség, hogy a hadműveletek beszüntetése ne váljék rövid szünetté, amely után a hadműveletek még nagyobb méretekben és még pusztítóbban lángolnának fel. Véleményünk szerint Franciaországnak nem ke- vésbbé érdeke ennek megakadályozása, mint a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Egyúttal rá kell mutatni arra, hogy különbség mutatkozik a hadműveletek mielőbbi beszüntetésére vonatkozó óhajjal kapcsolatos kijelentések és azok között a tényleges akadályok között, amelyeket a megegyezésre való törekvés elé gördítenek. Majdnem egy hónapra volt szükség ahhoz, hogy végre Genf ben június 2-án megvalósult egyes küldöttségeknek •—. és ezek közé tartozik a szovjet küldöttség is — az az állhatatos javaslata, hogy teremtsenek közvetlen kapcsolatot a harcoló felek között. De még ezután is bizonyos időbe telt, míg a francia küldöttség hozzájárult ahhoz, hogy a helyszínen, Indokínában is közvetlenül létrejöjjön a kapcsolat "a: parancsnokságok képviselői között. Viszont hogyan lehet elérni a hadműveletek gyors beszüntetését, ha hetekig elhúzódik annak az egyszerű kérdésnek a megoldása, hogy megteremtsék a közvetlen kapcsolatot a két fél parancsnoksága között? Most azt a kérdést vitatjuk meg, hogy vegyesbizottságokat létesítsenek a helyszínen a parancsnokságok képviselőiből és egy nemzetközi ellenőrző szervet hozzanak létre a fegyverszüneti egyezmény betartásának ellenőrzésére. Ezen az úton azonban mesterséges akadályokat gördítenek a megegyezés elé. így például a koreai fegyverszüneti egyezményben, amelyet a múlt évben kötöttek, megegyezés jött létre arra vonatkozólag, hogy Lengyelország, Csehszlovákia képviselői vegyenek részt a fegyverszüneti feltételek végrehajtását ellenőrző semleges bizottságban. A genfi értekezleten azonban ezt a kérdést is mesterségesen a végtelenségbe nyúló viták útjára1 terelték. Az a határozott benyomás támad, hogy az értekezlet egyes részvevői csak szavakban hirdetik a hadműveletek beszüntetésének szükségét, valójában különböző érveket eszelnek ki, hogy a megegyezés lehetetlenségének bizonyítására a genfi megbeszélések idejét arra használják fel, hogy Washingtonban és másutt tárgyalásokat folytatnak más országoknak az indokínai háborúba való beavatkozásáról. A hadműveletek beszüntetésére vonatkozó kijelentések leple alatt különböző feltételekkel állnak elő és olyan lépéseket tesznek, amelyeknek semmi közük az indokínai hadműveletek mielőbbi beszüntetésére^ irányuló törekvéshez. Teljesen világos, hogy kit terhel ezért a felelősség. Az itt megvitatás alatt álló politikai kérdések között a legfontosabb az indokínai népek függetlenségének és nemzeti szabadságának kérdése. Erről a problémáról egyes itteni küldöttségek hallani sem akarnak, e# azonban természetesen helytelen. Figyelmet érdemlő Vietnam, Laosz és Kambodzsa köztünk lévő hivatalos képviselőinek álláspontja, amellyel a jelek szerint a francia küldöttség is egyetért. Erről az oldalról azt bizonygatják nekünk, hogy az indokínai államok függetlenségének kérdése állítólag a legjobban áll. A Bao Daj-fále vietnami kormány képviselője itt egy dokumentum szövegét olvasta fel, amelyet kormánya és a francia kormány elérni készül. Azonban először is még nem írták alá ezt a dokumentumot és így ténylegesen nem létezik egy ilyen egyezmény, másodszor a dolog lényege nemcsak az, hogy aláírjanak valamilyen okmányt, hanem az, hogy Vietnam népe számára valóban biztosítsák a függetlenséget és a nemzeti szabadságot. Laosz és Kambodzsa képviselői mindenképpen azt bizonygatják előttünk, hogy számlikra a Franciaországgal 1949- ben, illetve 1953-ban megkötött egyezmények révén már megoldódott a függetlenség kérdése. Furcsa dolog azonban, hogy bár megvannak ezek az okmányok, mégsem szűnik, sőt tovább növekszik a laoszi és kambodzsai nép harca függetlenségéért és nemzeti szabadságáért. Feltétlenül fel kell vetni még a következő tényeket is: Kambodzsa, Laosz és Bao Daj-féle Vietnam hivatalos képviselői unos- untalan arról beszélnek, hogy már elnyerték a függetlenséget államaik számára. Ha1 azonban ez így van, akkor miért nem hajlandók olyan ázsiai országok, mint India, Burma, Pakisztán, Indonézia és más, Indokína közelében lévő államok elismerni azt, hogy Vietnamnak, Kambodzsának és Laosz- nak megvan a függetlensége és nemzeti szabadsága? A kambodzsai király képviselőjének mai kijelentése, amellyel arra törekedett, hogy elkülönítse az egyik indokínai államot a másik kettőtől, nem derít világosságot a szőnyegen lévő kérdésre. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett az álláspont mellett sem, amelyet az Egyesült Államok kormánya foglal el ebben a kérdésben. Az Egyesült Államok hivatalos képviselői a múlt évhez hasonlóan az idén is majdnem minden hónapban kijelentik a nagy nyilvánosság előtt; hogy Francia- országnak végre már biztosítania kellene Vietnam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét. Nem lenne nehéz tucatjával idézni az ilyen kijelentéseket. Kiderül, hogy az Egyesült Államok kormánykörei jobban szívükön viselik Vietnam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét, mint az indokínai államok királyi kormányainak hivatalos képviselői. Egyébként egy megjegyzést kell tenni. Mialatt az Egyesült Államok hivatalos körei arról beszélnek, hogy meg kell adni a nemzeti szabadságot és függetlenségét Vietnam, Kambodzsa és Laosz számára, nem ritkán nyíltan kijelentik, hogy nem érdekli őket az indokínai államok tényleges függetlensége. Knowland ismert amerikai szenátor, nyíltan, kijelentette, hogy öt év múlva is meg lehet adni Vietnamnak, Kambodzsának és La- osznak a függetlenségét, de szükség van arra, hogy Franciaország most valamilyen megfelelő nyilatkozatot tegyen ebben a kérdésben, hogy megkönnyítse a vietnamiak besorozását azokba a csapatokba, amelyeket bizonyos amerikai körök az indokínai háború folytatásához akarnak felhasználni. Ugyanezt az álláspontot tükrözi Dulles úrnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének számos erre vonatkozó kijelentése is. Ezekután nem nehéz megérteni, miért van az, hogy amikor az Egyesült Államok hivatalos tényezői hazájukban nyilatkoznak, olyan gyakran beszélnek annak szükségességéről, hogy meg kell adni a függetlenséget Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak, s ugyanakkor ezen az értekezleten az Egyesült Államok küldöttsége mélyen hallgat ebben a kérdésben. Az Önök számára nem újdonság, ha megemlítem azt a tényt, hogy a genfi értekezleten az amerikai küldöttség mind a mai napig egy szót sem szólt arról, hogy Indokína népeinek ezide- ig nincs meg a nemzeti függetlenségük és nem beszélt arról sem, hogy kit terhel a felelősség ezért a helyzetért. Mint ismeretes, a genfi értekezlet szükségesnek ismerte el, hogy a harcoló felek katonai képviselői fogjanak hozzá annak a kérdésnek a rendezéséhez, hogy a hadműveletek beszüntetése után mind a két fél csapatait övezetekbe tömörítsék. Ezzel kapcsolatban az értekezlet minden részvevője egyetértett a szovjet küldöttség képviselőjének azzal a kijelentésével, hogy a genfi értekezlet Vietnam egységének elvéből indul ki és hogy ez a kérdés nem vita tárgya. Itt többízben hallottuk a Bao Daj-féle kormány képviselőjének kijelentéseit Vietnam egységének kérdéséről. Ez a kormány azonban jelenleg Vietnam területének csak egy kis része felett gyakorol ellenőrzést. Hogy valóban megvédhessek Vietnam egységét, a vietnami nép egységét kell biztosítani. Ehhez a legjobb alap az lenne, ha mielőbb általános választásokat tartanának Vietnamban. A vietnami hivatalos szervek képviselői azonban hallgatnak erről, csak a Vietnami Demokratikus Köztársaság követeli a választásokat. Számunkra hasznos lenne megtudni az amerikai képviselőktől, hogy milyen politikát folytat az Egyesült Államok az előttünk megvitatás alatt álló kérdéssel, az indokínai béke helyreállításának kérdésével kapcsolatban. Ez a politika jelenleg az egyik fő akadálya az indokínai hadműveletek beszüntetésének és annak, ibogy Indokínában létrejöjjön a tartós béke, amelyet Vietnam, Kambodzsa és Laosz népei annyira óhajtanak. Ehhez az szükséges, hogy egyik fél sem — így az Egyesült Államok sem — gördítsen mesterséges akadályokat az elé, hogy megegyezésre jussunk az indokínai hadműveletek mi- előb1 beszüntetésének feltételeiről. Ehhez továbbá az szükséges, hogy a genfi értekezlet minden részvevője ismerje el, hogy a katonai feltételek rendezésével párhuzamosan a tartós és szilárd indokínai béke létrehozása megköveteli Genfben a politikai kérdések rendezését is. Ide tartozik elsősorban Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlensége biztosításának kérdése, valamint mindenegyes indokínai állam egysér ge helyreállításának kérdése a szabadság és az általános választások megtartása alapján. Kereskedelmi tárgyalások a Szovjetunió és Bulgária között Szófia (MTI). A BTA közli: Moszkvában tárgyalások folynak a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma. és Bulgária külkereskedelmi küldöttsége között és e tárgyalásokon az 1955—57. évekre vonatkozó kölcsönös áruszállítási kérdéseket, valamint a Bulgáriának szállítandó gyári berendezések kérdését vitatták meg. A barátság és a kölcsönös megértés szellemében lefolyt tárgyalások 1954 június 7-én hosszúlejáratú . egyezmény aláírásával fejeződtek be. A megállapodás a két ország között gazdasági együttműködés és áruforgalom kibővítésének további fejlődését éá megszilárdítását szolgálja,1 ami megfelel mindkét ország érdekeinek. Az egyezményt szovjet részről I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, 'bolgár részről pedig Zs. Zsivkov külkereskedelmi miniszter írta alá. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ^ A pártokiatás tapasztalatai alapján készítsük elő az űj oktatási évet Párttagjaink eszmei, politikai színvonalának növelésében igen jelentős volt az 1953—54. évi pártoktatás. Tagságunk különösen sokat foglalkozott az új szakasz elvi és gyakorlati kérdéseivel, a marxizmus-lenin- izmus tanításainak magyar viszonyokra való helyes alkalmazásával. S bár nem dicsekedhetünk megyénkben az oktatási munka nagy eredményeivel, több politikai iskolán és tan folyamon lemorzsolódtak a hallgatók, néhány meg is szűnt közülük, de azok, amelyek a záróvizsgákhoz érkeztek, sikerrel számolnak be munkájú król. Az elmúlt oktatási év tapasztal ataiból megfelelő következtetést kell levonnunk a következő oktatási évre. Mind a propagandisták, mind a hallgatók kiválogatásában a legnagyobb gondossággal kell eljárni, hogy az elmúlt évben elkövetett hibákat ne kövessük el és még magasabbra emeljük párttagjaink eszmei, politikai színvonalát. A lábodi állami gazdaság púrtvezetősége az új oktatási év sikeréért A lábodi állami gazdaság pártvezetősége szerkesztőségünkhöz küldött levelében beszámol a pártoktatási munka eredményeiről, hiányosságairól. A nemrég megtartott záróünnepélyen az SZKP története I. évfolyam hallgatói, valamint a polit ikai iskola II. évfolyamának hallgatói a pártvezetőséggel és a propagandistával megvitatták az oktatási év tapasztalatait. A vitán megállapították, hoigy január-február hónapban volt a legmagasabb a lemorzsolódás a politikai oktatásban, s ennek az volt az oka, hogy a párt.vezetőség elhanyagolta ezt a fontos feladatot és a. járási pártbizottság sem ellenőrizte, ■segítette őket. Marcsingó János elvtárs, a.politikai iskola II. évfolyamának propagandistája elmondta, hogy minden hallgatónak olyan szorgalommal kellett volna részt vennie az oktatásban, mint Horváth, .Hollósi és Tompa elvtársak. Önkritikusan foglalkozott a saját munkájával is, s elmondta, ő is hibás azért, hogy lemorzsolódás volt a politikai iskolán, mert sok esetben nem késsült fél alaposan a foglalkozásokra. Egyben ígéretet tett, hogy a következő oktatási évben eredményesebb munkát fog végezni. Tóth János elvtárs, az SZKP története tanfolyam propagandistája a hallgatók kiválogatásánál elkövetett hibákra mutatott rá. Nem volt megfelelő a hallgatók alapképzettsége ahhoz, hogy az SZKP történetét megfelelő elvi színvonalon tanulmányozzák. A nehézségek ellenére azonban igen szorgalmasan tanultak pl. Ja- koda Gyula és Smajda János elvtársak és még jónéhányan aktívan részt vettek a foglalkozásokon. Fazekas István, Buzási elvtársak, a pártoktatás hallgatói az elméleti kérdés jelentőségéről beszéltek felszólalásukban. — Be kell. látnunk nekünk, kommunistáknak — mondta — hogy csak akkor tudjuk betölteni feladatunkat, ha többét tudunk, mint a pártonkí-- vüli dolgozók és meg tudjuk magyarázni, hogy mit akar a párt, miért harcolnak a kommunisták. — Jan- kovics elvtárs, az egyik hallgató önkritikusan elmondta, hogy ő lebecsülte a pártoktatás jelentőségét és azért nem vett több esetben részt az oktatáson. Javasolta, hogy a következő oktatási évben lehetőleg üzemegységenként szervezzék meg az oktatást, hogy a távollévő üzemegységekből jövő elvtársakra ne kelljen várakozniok. Szabó István elvtárs, a pártszervezet titkára, a hozzászólások alapján határozati javaslatot ismertetett a hallgatókkal, amit majd taggyűlésein is megvitatnak, s a következő évben aszerint szervezik meg a pártoktatást. Felkeltjük párttagjaink érdeklődését az elméleti képzés iránt A bárdibükki ' állami gazdaság kommunistái szerkesztőségünkhöz küldött levelükben beszámolnák a pártoktatási év befejezéséről. »Nagy öröm érte gazdaságunk pártszervezetét — írják — elnyertük a kaposvári járási pártbizottság legjobb oktatási eredményt elérő alapszervezete vándorzászlót. A kitüntetésben osztoztak és velünk örültek gazdaságunk pártonkívüli dolgozói is. El kell azonban mondanunk, hogy amíg ehhez az ünnepséghez elértünk, igen sok nehézséget kellett legyőznünk. Párttagjaink és pártonkívüli dolgozóink ideológiai képzésükért nem sajnáltak áldozatot hozni. így értük el, hogy az SZKP története I. évfolyamán 20 hallgatóból 16 sikeresen elvégezte a tanfolyamot. A II. éves politikai iskola szintén 20 hallgatóval indult, ebből 18-an végeztek jó eredménnyel. Valamivel gyengébb volt DISZ-okitatásunk, itt 16 hallgatóból 10 fő végzett eredményesen. Az összefoglalók után pártvezetőségünk a propagandistákkal megbeszélte a további teendőket. Elhatároztuk, hogy az 1954—'55-ös oktatási évben II. évfolyamú SZKP története tanfolyamot indítunk és egy I. évfolyamot szervezünk. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az előkészítés időszakában felkeltsük párttagjaink érdeklődését az elméleti színvonal emelésére és a tanultakat a napi gyakorlati munkában alkalmazzuk. Elhatároztuk, hogy biztosítjuk államunk- iránti beadási kötelezettségünket, tevékenyen részt veszünk a párt- és kormányhatározatok végrehajtásában, jó munkánkkal' hozzá kívánunk járulni az életszínvonal emeléséhez, a kormányprogramm valóraváltásá- hoz. A pártvezetőség tagjai nevében Striteczky János propagandista és Visi Imre párttitkár«. A gyakorlati munkájukban gyiimölcsöztessék a tanultakat a pártoktatás hallgatói A megyei Pártoktatás Házában az elmúlt napokban három III. évfolyambeli SZKP történetét tanulmányozó tanfolyam hallgatói évvégi záróvizsgát tartottak. Mindhárom záró- konferencián jól felkészülve jelentek meg a hallgatók. Különösképpen Kővágó Gyula elvtárs konferenciájának hallgatói tűntek ki, s tettek tanúságot lelkiismeretes , felkészülésükről. Az elvtársak különösképpen jól ismerték a történelmi kategóriákat, s így az egész tanév ideje alatt jól tájékozódtak a történelmi események menetében. Szorgalmukkal, .ió hozzászólásaikkal különösképpen kitűntek Balogh Gyula, Kaszás József és Landa Erzsébet elvtársak, akik a kérdésekre helyes választ adtak, minden esetben kiválóan megmagyarázták azokat. A Nagy Árpád elvtárs által vezetett konferencia is jó volt. Ezen a konferencián Fenyvesi József,. Mi- kecz Jánosné és Németh Erzsébet elvtársak érték el a legjobb eredményt. Azonban itt bizonyosfokú bizonytalanság mutatkozott a NÉP kérdésének megvitatásánál. Nem elég világosan magyarázták meg ezt a kérdést.' Hiba volt még, hogy Zom- mer elvtárs helyesen induló hozzászólását »A Bolsevik Párt taktikája a háború és a béke kérdésében» című kérdésnél Nagy elvtárs, a konferencia vezetője közbeszólásával helytelen irányba terelte. Azonban a konferencia végén e kérdés is tisztázódott. A III. konferencián, melyet Vigh Pálné elvtársnő vezetett, szintén jelentős eredményekről beszélhetünk. Mindenegyes elvtárs komoly fejlődést mutatott. A legjobb hozzászólás Takács József és Molnár László elvtárs részéről hangzott el. Az SZKP történetét tanulmányozó tanfolyam III. évfolyamainak záróvizsgái azt mutatták, hogy az oktatásba bevont elvtársak nagyrésze kiváló eredménnyel végzett. Javította a tartalmi színvonalat az is, hogy a legtöbb kérdésben, mint pl. a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a NÉP alkalmazása ' kérdéseinek megvitatása alatt a hallgatók az SZKP történet tanait a mi sajátos helyzetünkre, fejlődési viszonyainkra ■ konkretizálták, ami azt jelenti, hogy megértették a Bolsevik Párt történetének, ismereteinek és alkalmazásának jelentőségét.
