Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-11 / 137. szám

Péntek, 1954 június 11. SOMOGYI NÉPLAP 3 Minden családtag résztvesz a növényápolásban a darányi Győzelem tsz-ben Darány községben három ter­melőszövetkezet működik. A kon­gresszus alatt élénk verseny ala­kult ki közöttük, s ebből az Árpád és Petőfi tsz-t megelőzve, végül is á Győzelem tsz került ki elsőként. A Győzelem tsz tagjai 450 kát. holdnyi területet mondhatnak ma­gukénak, melyen mind a kalászo­sok, mind a kapásnövények igen szépen fejlődnek. Ez természete­sen a 88 tag lelkiismeretes, • jó munkáját is dicséri. Szépen erősödő mákjukat gyakran megcsodálják az ar­ra járók, de ugyanilyen elis­meréssel tekintenek a cukor- és takarmányrépa hosszan hú­zódó, kiegyelt soraira is. A növényápoló brigád egyrésze a kukoricát kapálja, másrésze a do- ‘hányültetéssel foglalatoskodik. A 3 holdas konyhakertből púpozott szekerek viszik be a gazdaságba a gyönyörűen megnőtt, hosszú kí­gyóuborkát, az egészséges, jókora új hagyni át és a sokféle palántát. Ezideig kb. 2000 forint értékű konyhakerti árut adtak el a szi­getvári piacon, de már cukorbor­sót is visznek a barcsi piacra. Az így nyert jövedelem hozzájárult ahhoz, hogy a tagok között június hónapig 4.70 forint munkaegy­ségelőleget oszthattak ki. A növényápolásban egyébként kivétel nélkül résztvesz minden családtag. Az elmúlt hét elején a vezetőség összehívta mind a tsz- tagokat, mind családtagjaikat és beszélgettek velük arról, hogy mennyire nélkülözhetetlen s nagyfontos­ságú a családtagok növény- ápolásban való részvétele. Igaz, különösebb meggyőzésre a Győzelem tsz-ben nem volt szük­ség, mert mindenegyes családtag kivétel nélkül részt kért a munká­ból. így a 32 tagból álló növény- termesztő brigád 52 főre szaporo­dott, s elmondhatjuk róluk, hogy kérlelhetetlen ellenségei a gyo­moknak. Ez meg is látszik a szé­pen kitisztított és megkapált ku­korica-, napraforgó-, valamint burgonyatáblákon. Nem kevésbbé szorgalmasak a sertésgondozók sem. Idős Agyag Istvánnak és Katii József né ser­tésgondozóknak nagy részük van abban, hogy a tavaly óta kétsze­resére gyarapodott sertésállomány­ból egy darab sem hullott el az idén. Ugyanilyen jól dolgoznak a fogatosok is, akiknek átlag mun­kaegysége 250 körül mozog. A Győzelem tsz tagjai nemcsak szorgalmukkal, hanem beadási kötelezettségük telje­sítésével is példát mutatnak a darányi gazdáknak: félévi tojásbeadási kötelezettsé­güknek 240 százalékra, a barom­finak 110 százalékra, sertésbeadá­si kötelezettségüknek pedig már 120 százalékra eleget tettek. Jó időben gondoskodnak a jószágok takarmányellátásának biztosításá­ról is. Ezt mutatja, hogy a lóherét már betakarították, a széna kaszá­lását pedig megkezdték: Olykor kedves vendégek érkez­nek a Győzelem tsz-be Kaposvár­ról. Az őket patronáló Somogyme- gyei Moziüzemi Vállalat dolgozói látogatnak el hozzájuk, méghozzá nem üres kézzel. Egy-egy tanulsá­gos jó filmet — köztük mezőgaz­dasági kisfilmeket — hoznak ma­gukkal, melyet élénk érdeklődés­sel és nagy örömmel tekintenek meg minden alkalommal a Győze­lem tsz követésre méltó, szorgos tagjai. A halatonlelleieh nem sopánkodnak a jégverés miatt Szépen zöldeltek a gabonafélék, tavaszi kapások a balatonlellei ha­tárban is. A szorgalmas dolgozó parasztok szinte megállás nélkül kapáltak kint a mezőn kora reg­geltől alkonyaiig, irtották a gyo­mot, hogy minél jobb termést ér­hessenek el. A kukorica második kapálását végezték a dolgozó pa­rasztok, amikor 7-én jég­verés érte a leilei határt. A ku­koricákat, burgonyákat, répákat erősen megcsapkodta, ledöntöget­te. Másnap már kint voltak a dol­gozó parasztok a határban, s a sopánkodásnak végetvetve, azon­nal munkához láttak: ahol lehe­teti, segítettek a növényeknek. Kapával feiállítgatták a ledöntö­getett kukorica-, burgonyatöveket és ahol nem volt nagy a jégverés, ott ismét megkezdték a növény- ápolást. A beadás teljesítésében is élen­járók a balatonlellei dolgozó pa­rasztok. Félévi beadásukat a hí­zottsertés kivételével a pártkon­gresszusra teljesítették. Szűcs Imre, Mátyás László, Kovács Im­re, Horváth József és még többen a dolgozó parasztok közül becsü­letbeli kötelességüknek tartják az állam iránti kötelezettség teljesíté­sét. Kovács Imre a keddi napon adta le beadásra szánt hízottser­tését, kukoricabeadási kedvez­ményt kapott érte. Hogy jól megy a növényápolás, s becsülettel teljesítik állam irán­ti kötelezettségüket a falu dolgo­zói, abban nem kis részé van a községi tanács és a pártszervezet jó kapcsolatának, együttes, jó munkájának. A párttagok példa- mutatása, a pártszervezet jó népne­velőmunkája nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a dolgozó parasztok beadási kötelezettségük teljesítésével ünnepelték a III. pártkongresszust. A község vezetői a dolgozó parasztokra támaszkod­va közösen végzik a soronlévő fel­adatokat; az eredményeiken is megmutatkozik és így, összefogva, egy akarattal valósítják meg kor­mányuk programmját. Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter beszámolója a Szovjetunióban járt magyar orvosküldöttség tapasztalatairól Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter az Orvosegészségugyi Dolgozók Szakszervezete Székhá­zában csütörtökön délelőtt szá­molt be a Szovjetunióban járt ma­gyar orvosküldöttség egyhónapos tanulmányútj ának tapasztalatairól és tanulságairól. A beszámolón megjelent közegészségügyünk szá­mos vezetője. — Felbecsülhetetlen az a segít­ség, amit a szovjet elvtársak ad­tak a magyar delegációnak és ezen keresztül a magyar egészségügy­nek — mondotta Zsoldos Sándor bevezetőjében, majd ismertette a Szovjetunió szocialista egészség­ügyének elvi kérdéseit, amelyek között a legdöntőbb: A betegségek megelőzése, az egészséges élet- és munkakörülmények biztosítása. kultúrf orradalmat. Ezzel választ adott arra, hogyan lehet a szocializ­must felépíteni egyetlen gazdaságilag elmaradott agrárországban, amelyet kapitalista országok vesznek körül. Lenin meghatározta, hogy a szocializmus anyagi alapja a legmodernebb technika alapján álló nagyipar.-A szocializmus anyagi alapja csakis a gépi nagyipar lehet, amely a me­zőgazdáság átszervezésére is képes. Nem szorítkozhatunk azonban erre az általános tételre. Ezt konkretizál­nunk kell. A legmodernebb technika színvonalának megfelelő és a mező- gazdaság átszervezésére képes nagy­ipar az egész ország villamosítását jelenti«. (Lenin Művei 32. kötet 493. oldal.) Leninnek ez a meghatározása a szocializmus anyagi alapjáról meg­jelöli a szocialista iparosítás legfőbb útjait. Lenin különösen nagy -jelentő­séget tulajdonított a nehézipar, s ezen belül a gépi nagyipar megte­remtésének. Felismerte, hogy ennek segítségével lehet az ipar többi ágait és a mezőgazdaságot is a korszerű technika alapjára helyezni. Ismeretes Leninnek az a mondása: adjunk százezer korszerű traktort a falunak és ez meggyőzi az egyénileg dolgozó parasztot a gépi közös gazdálkodás előnyéről. Nagy jelentőséget tulajdonított Le­nin a nehéziparnak az ország függet­lenségének megvédésében is. Erről a következőket mondotta a Kommu­nista Internacionálé IV. Kongresszu­sán, 1922 őszén: » . . . a nehézipar helyreállítása nélkül semmiféle ipart nem építhetünk fel, anélkül pedig mint önálló ország egyáltalában el­veszünk«. (Lenin Művei 33. kötet 426. oldal.) Leninnek ez a terve megfelelt a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek, mivel számításba vette az egész népgazdaság gyors fejlődését a legmodernebb technika alapján. Ezt pedig kiindulópontnak tekintette a dolgozó tömegek anyagi és kulturális helyzete állandó javí­tásának. Lenin több olyan intézke­dést kezdeményezett és felkarolt minden olyan javaslatot, amelyek az adott helyzetben a lehető legjobban szolgálták a dolgozók életszínvona­lának emelését. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése lenini tervének egyik legjelentősebb dokumentuma az 1923-ban »A szövetkezetekről« írt cikke. Lenin ebben a cikkében összegezi a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sének alapelveit. Megállapította, hogy a proletárdiktatúra viszonyai között a szövetkezetek egyszerű fej­lődése falun egybeesik a szocializ­mus fejlődésével. Rámutatott, hogy »a szövetkezet az új rendre való át­térésnek a lehető legegyszerűbb, leg­könnyebb és a parasztok számára legérthetőbb útja«. (Lenin Művei 33. kötet 468. oldal.) A szövetkezetek egyesítik magukban a legtökélete­sebben a magánérdeket a közös ér­dekkel (kezdetben a kereskedelem terén, majd a termelés területén), s figyelembe veszi a parasztság tobb- évtizedes fejlődésének menetét és szokásait. Az egyéni érdekeltség fokozása ér­dekében nagy jelentőséget tulajdoní­tott Lenin a szövetkezeti mozgalom állami támogatásának és a munkás- osztály közvetlen segítségének. Le­nin erről azt mondta: »minden tár­sadalmi rendszer csakis egy bizo­nyos osztály pénzügyi támogatásával jön létre . . . ezádőszerint az a tár­sadalmi rendszer, amelyet a szokott­nál nagyobb mértékben kell támo­gatnunk: a szövetkezeti rendszer«. (Lenin Művei 33. kötet 469. oldal.) Lenin figyelmeztetett arra, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése te­rén káros minden sietség és türel­metlenség. A mezőgazdaság átszer­vezéséhez egy egész történelmi sza­kasz szükséges. Lenin ebben az időben a szocia­lizmus felépítése egyik legnagyobb gátjának a Szovjetunió lakosságának, különösen a falusi lakosság kulturá­lis elmaradottságát tekintette. Rámu­tatott, hogy valóságos kulturális forradalom­ra van szükség. A fősúlyt ebben a munkában az ele­mi iskolai oktatásra kell helyezni, a legszélesebb néprétegeket kell fel­emelni. Lenin »Naplójegyzetek« című cikkében egész sor fontos intézke­dést jelölt meg a kultúra emeléséért. Különösen kiemeli a néptanítók sze­repét. Az áldozatos munkát végző néptanítók számára több megbecsü­lést, anyagi és egyéb támogatást kö­vetel. Feladatul tűzi ki, hogy olyan magasra emeljék a néptanítót » . . . amilyen magasan soha nem állt, nem áll és nem. is állhat a burzsoá társa­dalomban«. (Lenin Művei 33. kötet 465 oldal.) Lenin a szocializmus felépítése el­engedhetetlen feltételének tartotta a párt és az állam munkájának állan­dó javítását, a tömegekkel való kap­csolatok egyre szorosabbá tételét. Ezért utolsó beszédeiben és cikkei­ben részletes útmutatást ad az ál­lam és a párt munkájának megjaví­tásához. A szocializmus felépítése lenini tervét a szovjet nép élén az SZKP Sztálin vezette Központi Bizottságá­val győzelemre vitte. Ezzel a gya­korlat igazolta Lenin zseniális taní­tásának igazát. A szocializmus építése a mi or­szágunkban is a Lenin által ki­jelölt úton halad a párt Központi Vezetőségének irá­nyításával. Ebben a harcunkban él­vezzük a Szovjetunió közvetlen tá­mogatását és felhasználjuk az SZKP- nak a szocializmus építése terén szer­zett tapasztalatait. Ezután mindig 100 százalékos minőségű árut gyártunk Pártunk határozata, kormá­nyunk prográmmja, valamint pár­tunk III. kongresszusa feltárta szo­cialista építésünk hibáit, s meg­mutatta a helyes és az egyedüli járható utat munkánk megjavítá­sához, a hibák felszámolásához. A Nagyatádi Kézimunkafonalgyár dolgozói és vezetői gondosan ta­nulmányozták a pártkongresszu­son elhangzott beszámolókat, a kongresszus határozatait, majd az üzem sztahanovistáinak s a mun­kában élenjáró dolgozóinak bevo­násával műszaki értekezleten vi­tatták meg, mit kell tenniök, hogy munkájuk még eredményesebb le­gyen, miként érhetik el, hogy a kongresszus határozatainak meg­felelően tovább fokozódjék üze­mükben a versenymozgalom,' ezen belül az üzem termelékenysége. Ehhez azonban feltétlenül szüksé­ges az is —• szögezték le az érte­kezlet részvevői —, hogy a terme­lés mennyiségi növelése mellett fokozottabb figyelmet szenteljenek a minőség további javítására, a termelés költségeinek csökkentésé­re, valamint a selejtszázalékok, a selejtes áruk csökkentésére. A kongresszus határozatainak szellemében, dolgozó népünk élet- színvonala további állandó emelé­se érdekében elhatározták: á párt- kongresszus határozatainak meg­valósításáért tovább fokozzák munkájuk, s a verseny lendületét, és azzal a jelszóval indulnak al­kotmányunk ünnepe köszöntésére, hogy többet, jobban, s olcsóbban termelnek. Az üzem dolgozói tudják: az anyagfelhasználás és általában a termelési költségek csökkentésé­nek feladata megköveteli iparunk és mezőgazdaságunk dolgozóitól egyaránt, hogy a népgazdaság és saját jól felfogott érdekükben fo­kozatosan alkalmazzák a termelés­ben jól bevált hazai és szovjet módszereket, új utakat, új eljárá­sokat keressenek, hogy ezzel gaz­daságosabbá váljék munkájuk. Az üzem dolgozói, vezetői, kommu­nisták és pártonkívüliek egyaránt lelkes versennyel vették ki részü­ket a termelésből a kongresszusi műszak alatt, hogy ékes bizonyíté­kát adják helytállásuknak, pár­tunkhoz, s a néphez való ragasz­kodásuknak. Ez a lelkesedés most, a kongresszus után nem szűnt meg, amit az is igazol, hogy a kongresszusi vállalások teljesítése után újabb kötelezettségvállalá­sokkal készülnek az üzem dolgozói alkotmányunk ünnepe, augusztus 20-a méltó köszöntésére. Amint pártunk III. kongresszusa feltárta szocialista építésünk hiá­nyosságait, s amint erre az üzem műszaki dolgozóinak, vezetőinek, valamint a termelésben élenjáró dolgozóknak értekezlete is rámuta­tott — szép számmal tapasztalha­tók hibák, hiányosságok az üzem­ben. Nem egy esetben fordult elő, hogy az üzemben csak a tervek mennyiségi teljesítésére töreked­tek, s nem törődtek a minőséggel, növelték az üzem selejtszázalékát, és egyben lerontották az üzem jó hírnevét is. Mindezek azonban ma már csak gyötrő régi emlékek. Az üzem dolgozói és vezetői, fizikai és műszaki dolgozók egyaránt el­indultak a párt mutatta úton, a kongresszus határozatainak meg­valósításáért. Megfogadták, hogy ezután min­dig 100 százalékos minőségű árut gyártanak és az eddigi 0.02 száza­lékos üzemi selejtet 0.005 száza­lékkal csökkentik. A kikészítő üzemrész minőségi munka végzése mellett a 0.5 százalékos returpartik számát 0.4 százalékkal csökkenti. Az üzem dolgozói mindinkább megértik, hogy az életszínvonal­emelést többtermelés és önköltség- csökkentés nélkül nem lehet el­képzelni. Tudják, amit megtaka­rítanak az egyik helyen, azt hasz­nosítják a másikon, s éppen ezért mindjobban ügyelnek az anyag­kihasználásra is. A kongresszusi beszámolók és határozatok tanul­mányozása közben megértették: az üzem termelési költségeinek csök­kentése egyik előfeltétele az élet- színvonal emelésének. Fogadalmat tettek arra, hogy az alkotmányunk ünnepére indított versenyben 0.5 százalékkal csökkentik az üzem termelési költségeit. Ezt úgy érik el, hogy takarékosabban kezelik a külföldről behozott importanyago­kat; így például a különböző fes­tékek és vegyszerek gazdaságos felhasználásával is csökkentik a termelési költséget. Az üzem dolgozói és vezetői' előtt az elkövetkező időben az a feladat áll, hogy bátran lépjenek a termelési költségek csökkentésé­nek új útjaira és ne feledkezzenek meg Rákosi eivtársnak a Központi Vezetőség kongresszusi beszámo­lójában elhangzott szavairól: „Az anyagtakarékosság és selejtcsök- kentés olyan hatalmas tartalék számunkra, melyek kihasználása nélkül nem lehet megvalósítani az előttünk álló feladatokat.“ Berkics Vendel Letartóztatták a spekuláló kulákot Hackboldt János 34 holdas po- csai kulák évek óta nem teljesí­tette adófizetési kötelezettségét, bár jelentős borkészlete és állat- állománya volt. A pénzügyi szer­vek, hogy állampolgári kötelezett­ségének .teljesítésére bírják, a be­hajtási eljárás során 20 hektoliter bort, valamint több állatot lefog­laltak nála. Hackboldt, hogy a be­hajtási eljárás sikerét meghiúsít­sa és spekuláció útján további hasznot szerezzen magának, a le­foglalt bort 25 ezer forintért elad­ta és levágta az ugyancsak lefog­lalt sertést. Az állampolgári kötelezttséget durván megsértő kulákot az ügyészség letartóztatta és ellene a kecskeméti járásbíróságnál vádat emelt. A begyűjtés nem kampányfeladat Simonfa község szerényen húzódik meg a zselici dombok lábánál. A kis község dolgozó parasztjait napköz­ben nem lehet otthon találni. Kint. a mezőn szorgoskodnak, végzik a nö­vényápolást: a kukorica második ka­pálását, egyelését, amit. a jövő hétre befejeznek. A növényápolási mun­kák jó elvégzéséhez sok segítséget ad a termelési bizottság. A bizottság elnöke, ifj. Győri József aranykalá­szos gazda sok jó tapasztalattal, módszerrel segíti munkájukat. A növényápolásban nincs is hiba a községiben, annál inkább van az állam iránti kötelezettség teljesítésé­ben. A község dolgozó parasztjai adó­sai államunknak félévi beadásuk teljesítésével. Tojásbeadási tervüket csak 65 százalékra teljesítették, de a baromfinál sem jobb az eredmény: mindössze 64 százalék, hízottsertés­ből pedig 26 százalék. Egyedül vágó­marhából teljesítették 100 százalékon felül kötelezettségüket. Mi az oka a beadás teljesítésénél mutatkozó lemaradásnak? Simonfán talán rosszabbul gazdálkodnak a dolgozó parasztok, mint Lengyeltóti­ban vagy Somogytarnócán, ahol már a pártkongresszusra tejesítették félévi beadásukat? Nem, itt sincse­nek rosszabb gazdák, mint az élen­járó községekben, ezt bizonyítja az olyan dolgozó parasztok példája, mint Véber József 13 holdasé, aki tojásból, baromfiból félévre, hízottsertésből, vágómarhából egész évre teljesítet­te a kötelezőt. Van ilyen becsülete­sen teljesítő gazda több is a faluban; vannak azonban hanyagok is, akik nem tartják fontosnak állam iránti kötelezettségük teljesítését. A hiba ott van, hogy az ilyen hanyag gaz­dákkal szemben a községi tanács nein lép fel a törvény szigorával, s a begyűjtési hivatal és a községi ta­nács vezetői is az utóbbi időben el­hanyagolták a begyűjtés szorgalma­zását. A begyűjtés nem kampányfeladat, nem akkor kell végezni, amikor rá­érnek, hanem a -község vezetőinek állandó feladata. Ezt tartsák szem előtt Simonfa vezetői, s akkor majd ők tudnak jó eredményeket elérni a begyűjtésben is.

Next

/
Thumbnails
Contents