Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-01 / 128. szám
Kedd, 1954 június 1. SOMOGYI NÉPLAP S (Folytatás a 4. oldalról.) •gaikkal zavart kelteni és egyes elvtársakat tönkretenni. Beszélnem kell ezekről az emberekről, mert ők a bírálat leple alatt valótlan vádakat eszelnek ki, nem a való tényekről írnak, hanem mindenféle hazugságokról, zagyva pletykákról és alaptalan vádaskod_ásokról. Ezek a rágalmazók nyilván úgy gondolják, hogy rágalmaik olyanok, mint a korom, ha le is mossák a becsületes emberről, valami csak ragad rajta. Például a munkások 1945-ben az egyik nyomdából kidobtak egy nyilas munkavezetőt. Ez a fasiszta bitang évekig üldözte a dolgozók soraiból kiemelt kádereket hazug 1 rágalmakkal. Rendszerint azt írta, hogy az illető munkás nyilas volt, fűszerezve egyéb hazugságokkal. Minden ilyen rágalmazó levelet három helyre küldött meg: a pártközpontba, annak a minisztériumnak a személyzeti osztályára, ahol az illető káder dolgozott és az államvédelmi hatóságnak. A mi megvizsgált esetünkben, ahol ezt a bitangot lelepleztük, ezt a hazug- Ságon alapuló bejelentést egyik helyen sem vizsgálták meg, hanem azt ténynek fogadták el és megin- | dították az eljárást a rendes, be-1 csületes dolgozók ellen. Mindegyik helyen a másik fórumra hivatkoztak, a személyzeti osztály a pártközpontra, hogy onnét is ezt a véleményt kapta — a pártközpont a rendőrhatóságra, ahol szintén ott A Magyar Dolgozok Pártja III. kongresszusa I feküdt a bejelentő hazugsága, hogy I ott is úgy tudják, hogy ez a káder ; j fasiszta volt. Ezzel a rágalmazóval I személyesen is megismerkedtünk, mert átadtuk a bíróságnak, ahol elnyerte méltó büntetését. (Taps.) | A Központi Ellenőrző Bizottság i vizsgálata 53 esetben állapította | meg, hogy hazug rágalmakkal vá- ! doltak egyes párt- és állami vezető funkcionáriusokat. Sajnálattal kell megállapítani, hogy több helyen anélkül, hogy megvizsgálták volna, hitelt adtak a rágalmaknak és érdemtelenül részesítették hátrányban rendes elvtársakat. Például Wilheim Béláné, a Duc- los Bányagépgyár munkásnője több éven át küldözgette különböző hivatalokhoz és a sajtóhoz a | gyár igazgatója elleni bejelentéseit. A bejelentések zömében rágalmazó és a becsületsértést is ma- gukbanfoglaló írások voltak. Hátterükben az állt, hogy a gyár igaz- 1 gatója nem volt hajlandó Wilheim Bélánét az általa kívánt helyre elő- 1 léptetni, mert nem tartotta arra alkalmasnak. Wilheim Bélánét számos helyen hallgatták meg. Tömegével írt bejelentéseit sok helyen hónapokon át vizsgálták, s a gyár igazgatóját becsmérlő kijelentéseiért egyes helyeken még meg is dicsérték. De azt nem nézték meg, hogy mögötte egy kispolgári tehetségtelen törtető egyéni ellenszenve áll. Wilheimné egész nap gyűjtögette a Duclos-gyárban az adatokat — szinte ez volt a munkája. És ha látott vagy hallott valamit, amit az első munkavezető félóra alatt rendbehozhatott volna, megírta az ország 10 különböző hivatalának. Az ilyen emberek nagy károkat okoznak, mert egyrészt büntetlenül rágalmaznak rendes, köztiszteletben álló vezetőket, másrészt a központi szerveket zaklatják olyan ügyekben, amiben egy műhelyrészlegvezető azonnal és eredményesen intézkedhet. Az ilyen rágalmazók nemcsak azoknak ártanak, akiket rágalmazásaik céltáblájául választottak, ártalmasak azért is, mert pártszervezeteink figyelmét elvonják a ténylegesen meglévő fogyatékosságok feltárásától és kiküszöbölésétől. Pártunk előtt álló feladatok sikeres megoldása sok erőt és energiát követel. Az eredmények nem maguktól jönnek, azokat szívós i harcban kell kivívnunk, legyőzve í az htunkon tornyosuló akadályo- i kát és nehézségeket és az ellenség I minden bomlasztó kísérletét. A Központi Ellenőrző Bizottság munkájának politikai . színvonalát is tovább kell javítani. Gyorsabban és szigorúbban kell fellépni azok ellen, akik eltérnek a párt- és kormányhatározatokban elfoga- ! dott irányvonaltól, mindazok ellen, akik vétenek a pártélet legfőbb törvénye, a szervezeti szabályzat ellen. Kérem a tisztelt pártkongresz- szust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság munkájáról tett beszá-1 mólómat fogadja el. (Nagy taps.) A kongresszushoz a II. kongresszus óta a Magyar Dolgozók Pártjából kizárt, volt párttagoktól 607 fellebbezést érkezett. A kongresszus által kiküldött Fellebbviteli Bizottság a fellebbezéseket megvizsgálta és egyhangúlag kialakított javaslatait a következőkben terjeszti a pártkongresz- szus elé: 1. A Fellebbviteli Bizottság javasolja a pártkongresszusnak Ba- lajti József kohómunkás, Erdősi Ferenc tanító, Esik Sándor termelőszövetkezeti tag, Maglódi László bányász, Piros Sándor termelőszövetkezeti brigádvezető, Pesti László műszaki tisztviselő, Szügyi Sándor faipari munkás, Zöldi Lukács agronómus, Hegedűs Magda közgazdász, Nemes Júlia tisztviseA Fellebbviteli Bizottság jelentése lő, Somfai István orvos, Gergely Dénes vasöntő, Pintér István tanító és Kókai Kálmán állami gazdasági .brigádvezetőnek a pártba való visszavételét. A Fellebbviteli Bizottság javaslatai megtételénél érvényesítette a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatait. A fellebbezéseknél ezért azt is vizsgálat tárgyává tette, hogy a korábban hozott kizárási határozatok nem túl szigorú és egyoldalú elbírálás alapján jöttek-e létre, hogy a hibák elkövetése mellett figyelembevették-e az eredményes munkát is. A visz- szavételre javasoltaknál a Fellebbviteli Bizottság minden esetben azt is megvizsgálta, hogy a fellebbezők kizárásuk óta jó munkájukkal hogyan igyekeztek korábban elkövetett hibáikat jóvátenni és érdemessé válni arra, hogy ismét a MDP tagjai lehessenek. 2. A visszavételre javasoltakon kívül a Fellebbviteli Bizottság javasolja, hogy az általa kiválasztott és a kongresszus elnökségének lista szerint átadott 40 fellebbező visszavételi kérelmét további megvizsgálására a kongresszus a megválasztandó Központi Vezetőségnek adja át azzal a felhatalmazással, hogy a fellebbezések ügyében dönthessen. 3. Végül javasolja a Fellebbviteli Bizottság, hogy a kongresszus az összes többi fellebbezést utasítsa el. A kongresszus a Fellebbviteli Bizottság javaslatait egyhangúlag elfogadta. t J A megyei végrehajtó bizottság : tagjai keveset vesznek részt a já- I rási végrehajtó bizottsági üléseken. 11 A járási végrehajtó bizottságok ■ munkájában a hiányosságok igen ■ sokban hasonlóak a megyei végre- ; hajtó bizottságoknál tapasztaltak- : hoz. Természetesen nem vonatko■ zik ez minden járásra. Jó néhány • járásban — mint például a szobi, | békési, adonyi járásban — élénk, színvonalas a végrehajtó bizottság munkája. Igen jó az irányító munka a budai járási végrehajtó bizottságnál. A végrehajtó bizottság vezetői minden héten rendszeresen résztvesznek a községi végrehajtó bizottságok ülésein, értékelik a községek munkáját és meg is beszélik a feladatokat. Sok helyen viszont a járási végrehajtó bizottsági üléseken nem születnek határozatok. A járási vezetők igen kevés út- , mutatást adnak a községi vezetők- ; nek a jó munkamódszerek kialakí- j tására, arra, hogyan kell összhang- ! ba hozni az országos érdekeket a helyi érdekekkel. Nem világítják meg azt, hogy ha a törvényt betartják és betartatják, egyformán szolgálja ez a köz- és a magánérdeket; hogy a szocializmust építő népi demokráciában a közérdek és a magánérdek összhangban van, a kettő nem kerülhet ellentétbe egymással. A községi végrehajtó bizottságok munkájánál is van javulás. Számos jó példával találkozunk: a községi végrehajtó bizottsági ülést rendszeresen megtartják, jó határozatokat hoznak. Az ilyen végrehajtó bizottságok eredményesen hajtják végre a gazdasági feladatokat. E szép eredmények mellett mégis komolyabb hiányosságok tapasztalhatók a községi végrehajtó bizottságok munkájában. Sok helyen a végrehajtó bizottsági üléseket nem tartják meg j ’ rendszeresen, a hozott határozatok . i nem mozgósítanak a feladatok . végrehajtására. : Nagy Imre elvtárs referátumái ban megállapította, hogy a végre- . hajtó bizottságoknál tapasztalt hi- . bák egyik oka, hogy túlzott köve- - telményeket támasztottunk a köz- r ségi végrehajtó bizottságokkal , szemben. Figyelmen kívül hagy- , tűk, hogy azoknak a feladatoknak ' elvégzésére, amelyeket a törvé- ■ nyék, rendeletek, miniszteri utasí- tások és a felsőbb végrehajtó bizottság határozatai szabnak meg, a községek jórészében nincs megfelelő apparátus. Tehát annak a végrehajtását, amit fent 20—25 szerv feladatul tűz ki, a faluban egy vagy két vezetőnek kell megszerveznie. Az utasítások áradata, amely egyes minisztériumoktól és tőlünk is eredt, az asztalhoz szegezte a községi, de a járási vezetőket is. Végrehajtó bizottságaink megválasztásuk óta igen nagy és szép feladatokat oldottak meg — mondotta végül Varga elvtárs. — A végrehajtó bizottságok vezetőinek többsége becsülettel megállta a helyét, szívósan, fáradságot, időt nem kímélve dolgozott a párt- és kormányhatározatok eredményesebb végrehajtásáért. Végrehajtó bizottságaink többsége igen lelkesen vette ki részét a termelőszövetkezetek megszilárdításából, eredményeik továbbfokozása érdekében elsősorban a politikai munkát kell megjavítani. Ezután Vass Istvánná elvtársnő felolvasta a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett táviratát, amelyet a küldöttek lelkes tapssal fogadtak. Utána szünet következett. Szünet után Pongrácz Kálmán elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a Budapesti Városi Tanács elnöke szólalt fel. Pongrácz Kálmán elvtárs felszólalása A KONGRESSZUS PÉNTEKI TANÁCSKOZÁSA Hegedűs András elvtárs beszéde után a Tuniszi Kommunista Párt küldöttségének vezetője, ABDALLAL EL MADJERI ELVTARS, a párt titkárságának tagja üdvözölte a kongresszust, a testvérpártok küldötteit és külön a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselőjét, Vorosilov elvtársat. Ezután SEBES IMRE ELVTARS, a fejérmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Beszéde első részében ismertette azokat az eredményeket, amelyek a megye tanácsainak munkájában a Központi Vezetőség múlt év júniusi határozata óta mutatkoznak. Megállapította azonban, hogy e téren még jelenleg is sok a fogyatékosság, sok a bürokrácia az ügyek elintézésében, nem megfelelő még a tanácsok és a tömegek kaposolata. Ezután a következőket mondotta: A Központi Vezetőség júniusi és az azt követő dktóberi és decemberi határozatainak végrehajtásával súlyos csapást mértünk az ellenségre és ez érezve pusztulását, "mind elkeseredettebb és kétségbeesettebb ellenállást fejt ki — mondotta, majd így folytatta: Feladatunknak tekintjük, hogy felszámoljuk a megyénkben meg- 'mutatkozó jobboldali opportunizmust, leleplezzük és elszigeteljük a kulákokat, mint népünk és hazánk ellenségeit. Hogy tanácsaink a bürokratizmus és opportunizmus terén ilyen komoly hibákat követhettek el, ahhoz hozzájárultak 'pártszervezeteink és maga a megyei pártbizottság is. Tanácsaink csak akkor tudják teljesíteni feladataikat, ha a párt szüntelenül őrködik működésük felett és ha a párt segíti szervezni a dolgozó tömegek aktív részvételét a tanácsok munkájában. Ha úgy dolgozunk, hogy a tanácsok helyi politikát folytassanak a lakosság érdekében és mindent megtegyenek, hogy emeljék a lakosság szociális és kulturális színvonalát, ez biztosítani fogja a lakosság érdeklődését is az állami munka iránt, mert érezni fogják, hogy a tanács valóban az érdeküket képviseli. Ezért pártszervezeteink egyik alapvető feladata, hogy segítsék a tanácsokat tömegkapcsolataik kiszélesítésében. Meg kell szüntetnünk a tanácsvezetők sokszor indokolatlan cserélgetését. El kell érnünk azt, hogy olyan tanácselnökeink legye-! j nek, akik hosszú évekig ott állnak a tanácsok élén, mert csak így ismerhetik meg a község problémáit és válhatnak jó vezetőkké. A mi államapparátusunk dolgozói túlnyomó többségükben becsületesen dolgoznak népünk érdekében és szem előtt tartják, hogy a nép és az állam érdekei: egy és ugyanaz és tudják, hogy csak pártunk helyes politikájának megvalósításával valósíthatók meg azok a nagy feladatok, amelyek a falut a szocializmus felé viszik. Ezt követően az Iráni Néppárt küldöttségének nevében EHSZAN TABARI ELVTÄRS, az Iráni Néppárt politikai bizottságának tagja üdvözölte a kongresszust. A következő felszólaló Varga András a minisztertanács helyi tanácsok titkársága vezetője volt. VARGA ANDRÁS ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA A szervezeti hiányosságok mellett is eredményesebben dolgozhattak volna végrehajtó bizottságaink, ha titkárságunktól nagyobb segítséget kapnak irányító munkájukhoz. Tulajdonképpeni feladataink: a tanácsülések színvonalának emelése, az állandó-bizottságok segítése, a végrehajtó bizottságok irányító munkájának ellenőrzése, a kollektív vezetés fejlesztése, a tanácstagi beszámolók szervezésének, a fogadóórák megtartásának biztosítása nem álltak munkánk középpontjában. A kormányprogramm elhangzása után nem határoztuk meg időben a végrehajtó bizottságok megváltozott feladatait és munka- módszereit az új szakaszban. I Ahogy a titkárság a tanácsok államhatalmi és tömegszervezeti tevékenységével, valamint a VB-k általános államigazgatási, irányító j tevékenységével keveset foglalko- I zott, ugyanúgy a megyei és járási VB-k is keveset foglalkoztak ezek- i kel az alapvető feladatokkal. A megyei végrehajtó bizottságok [munkájának színvonala általában j emelkedik. A végrehajtó bizottsági üléseken a feladatok elvégzésére j kielégítő határozatokat is hoznak, és több végrehajtó bizottság munkájában már érvényesül a kollektív felelősség, a kollektív munka. Dj^a megyei végrehajtó bizottságok ülésein még nem elég rendszeresen tárgyalják a járási végrehajtó bizottságok munkáját. A tanácsok feladatai négy év ■ alatt jelentősen megnövekedtek. A minisztériumok sok feladat intézését adták át és újak is jelentkeztek; a növekvő szükségletek kielégítése során. Ennek eredményeként a Budapesti Városi Tanács irányítása alatt álló vállalatok és intézmények dolgozóinak száma ma 165 ezer. Az általuk irányított gazdaság termelési teljesítménye és forgalmi tevékenysége 17 milliárd forint. Az egészségügyi, oktatási és népművelési hálózat jórésze a főváros területén szintén a tanács irányításával működik. Tanácsaink munkája ma valóban különbözik a régi önkormányzat formájától és tartalmától. Nem tudunk azonban megfelelni a proletárdiktatúra gazdasági szervező és kulturális nevelő funkciói által előírt feladatoknak, mert nem rendelkezünk a végrehajtás előfeltételeivel. Mi, akik a tanácsban dolgozunk, régebben látjuk és többször szóvá is tettük munkánk akadályait. A feladatok növekedése mellett a tanácsok hatáskörét a nap mint nap megjelenő rendelkezések csökkentik. Az egyes minisztériumok mindjobban beavatkoznak a tanácsok és az irányításuk alatt álló trösztök, vállalatok, intézmények ügyeibe. Az önállótlanság, különösen a tervezésben, a beruházásoknál, az anyagellátásban, a pénzügyeknél, a béralap- és létszámgazdálkodásban gátolja a tanácsok munkáját. A tanácsok csökkent hatáskörének és a minisztériumok minden üggyel való foglalkozásának következménye az a rendelet, utasítás és intézkedés, amelyen lassan a legjobb jogászok is képtelenek eligazodni. Vájjon hogyan tud akkor eligazodni az egyszerű ember? Az államigazgatásban kialakult túlzott centralizmus egyik főoka annak, hogy tanácsüléseink formálisak, hogy nem alakult ki, mert nem alakulhatott ki termékeny vita afölött, hol és mit fejlesszünk, építsünk, mit termeljünk és mire fordítsuk anyagi eszközeinket. A. tanácsüléseken tanácstagjaink választóiknak sok kisebb-nagyobb panaszát és javaslatát tették szóvá. ' A végrehajtó bizottság azonban a . felvetett kérdések nagyrészét, fő- leg hatáskör hiánya miatt nem ■ tudja megoldani. Számos tanács■ tagot kedvetlenít ez el, csökkenti- kötelesség- és felelősségérzetét. i Mi is sok tekintetben hibásak ; vagyunk amiatt, hogy nem tudtuk . biztosítani a tanács választott szer- ; veinek jobb működését. A taná- : csők megalakulása után hosszú ideig hagytuk, hogy a végrehajtó bizottság apparátusa a tanács fölé nőjön, s az állandó-bizottságok nem feladatuknak megfelelő munkát végezzenek. Nem ismerjük még mindig eléggé vállalatainkat, intézményeinket, rendszertelenül hívjuk össze a kerületi elnököket, sokszor magunk is papírintézkedésekkel tesszük bürokratikussá a kerületi tanácsok munkáját. Ugyanakkor, amikor felfelé harcolunk a feladatok ellátásához szükséges önállóságért, nem vagyunk ilyen következetesek a kerületi tanácsok önállóságának biztosításában. Nem fordítunk elég gondot a tanácsdemokrácia betartására. Tanácstagjaink a tanácsdemokrácia megsértésének tekintik például a kooptálást. A tanácstagok jogosan kifogásolják, hogy miért nem kerületi póttagokból hívjuk be az új tanácstagokat. A kooptálást meg kell szüntetni, ugyanakkor a tanácstagok visszahívásának a lehetőségét biztosítani kell. Ez úgy valósítható meg, amint erről Nagy Imre elvtárs beszélt, hogy a tanácstagokat személy szerint, választó körzetenként kell megválasztani. A tanácstag így tudni fogja, hogy kik a választói, a választók pedig tudhatják, hogy ki a küldöttjük, beszámoltathatják, munkáját ellenőrizhetik, a tanácsok így kerülnek közel választóikhoz. Pongrácz Kálmán elvtárs ezután a következőket javasolta: 1. A tanácsokat gazdasági egységként kell kecelni. A költségvetési, anyag-, beruházási, bér- és létszámkereteket úgy kell megszabni, hogy azokkal önállóan gazdálkodhassanak és azokon belül átcsoportosításokat végezhessenek. (Folytatás a 6. oldalon.)
