Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-09 / 135. szám

Szerda, 1954 június 9. SOMOGYI NÉPLAP 3 A esokonyavisoníai gépállomás munkájáról A csokonyavisontai gépállomás ki­váló dolgozója Sabankó Mihály és Lakba János, versenytársak. A tava­szi munkákban hol Sabankó Mihály előzte tneg Laklia Jánost, hol az őt. Május 31-én zárult a tavaszi kam­pány. Sabankó elvtárs vállalta a kon­gresszus tiszteletére, hogy tavaszi kampánytervét 200 százalékra telje­síti, a versenyértékelés 201 százalé­kot mutat. Laklia János vállalása az volt, hogy tavaszi tervét 150 száza­lékra teljesíti, az ő nevénél a ver­senytábla 168 százalékot mutat. Mindkét elvtárs becsülettel eleget tett vállalásának. Szeretik munkáju­kat és szívesen segítik gyengébben teljesítő munkatársaikat. Ha az utób­bi napok munkáját nézzük, azt lát­juk, hogy a két traktoros közötti ver­senyben jelenleg Lakba János az el­ső. De a következő munkában már biztosan Sabankó Mihály tör az élre. A két traktoros közötti nemes ve­télkedés elősegíti azt, hogy a gépál­lomás gondosan megművelje az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek földjét. Habár itt hiba van. Szívesen dolgoz­na a gépállomás a tsz földjén, csak engednék a tsz tagjai. Furcsa eset történt a növényápolási munkák kez­detén a gépállomás és a csokonya- visontai tsz között. A tsz dolgozói ne­hezen láttak hozzá a burgonyakapá­láshoz, de amikor a gépállomás ki­vitte a kultivátort, hogy megkezdjék a tsz földjén a gyomirtást, akkor a tsz dolgozói kijelentették: nem kell nekik a gépállomás segítsége, mert ahogy mondták, ha maguk művelik meg a földjüket, »gazdaságosabban jönnek ki«. Nem lehet igaz, hogy a tsz dolgozói ne látnák: az idejében elvégzett növényápolás több termést biztosít. A gépállomás segítségével előbb végeznének ezzel a fontos mun­kával. A gépállomás idejében felkészül a nyári munkákra, az aratás-cséplés zavartalap lebonyolítására. A csép- lőgépjavító-brigád hat nappal a ha­táridő előtt fejezte be a cséplőgépek javítását. Dicséret illeti Gyura Jó­zsefet és brigádját a cséplőgép javí­tásban elért eredményért. A trakto­ros-brigádok közül Túrái Béla »Bé- ke«-brigádja halad az élen: kam­pánytervüket 147.2 százalékra telje­sítették. Az »Előre«-brigádról saj­nos nem mondható el, hogy munká­ját a »Béke«-brigádhoz hasonló lel­kesedéssel és pontossággal végzi el. Kampánytervüket 73.6 százalékra teljesítették. Helytelen a brigádban a munkaszervezés, gyenge a brigád­vezető és az agronómus irányítása. Az agronómusok vegyenek példát Gelencsér József és Bódis József elv- társakról, akik segítik a hozzájuk tartozó tsz-ek munkáját. Agrotechni­kai útmutatással látják el a termelő- szövetkezeteket, mint pl. Gelencsér elvtárs Heresznyén. A tsz-ek szíve­sen fogadják az útmutatást, hisz az nagyobb jövedelemhez segíti őket. A leg fontos ibb munka most: a nö lény ápolás A kaposvári Szabadságzászló ter­melőszövetkezet tagjai lelkesén, egy- emberként küzdenek a növényápo­lási munkák mielőbbi befejezéséért. A cukorrépa, takarmányrépa, mák egyelését, sarabolását már mind el­végezték. A kukorica fogasolását is befejezték, megkezdték az egyelését és kapálását is. Az esőzés ezt a munkát megállította, sáros a föld, nem tudnak kapálni, ehelyett a rét, •az árokparti füvek és a takarmány­A nagyobb mezőgazdasági tájak mezőgazdasági kutatóintézeteit a párt- és kormányhatározat értelmé­ben fokozatosan komplex táj intéze­tekké fejlesztik. Feladatuk az illető tájegység legfontosabb mezőgazda- sági kérdéseinek megoldása. Nyugat-Dunántúl négy megyéjé­nek — Somogy, Vas, Zala, Veszprém megyének — a keszthelyi mezőgaz­dasági kutatóintézet lesz a tájintéze­te. Kutatómunkájának legfontosabb része, hogy megállapítsa: a nyugat­növények kaszálását végzik. A gép­állomás segíti a termelőszövetkeze­tet a növényápolásban: 38 hold ku­korica kultivátorozására kötöttek szerződést, mihelyt a talaj megen­gedi, azonnal megkezdik ezt a mun­kát is a traktorosok. A termelőszövetkezet tagjai a ve­zetőséggel közösen megbeszélték, hogy amikor felszikkad a föld, azon­nal megkezdik a kukorica kapálását. magyarországi négy fő talajtípuson milyen növényféleségeket és fajtá­kat, milyen agrotechnikai módszerrel lehet a legeredményesebben termesz­teni. Foglalkozik az intézet, egyéb nö­vénytermesztési kutatásokkal is, így többek között a búza, ősziárpa, bur­gonya, cukorrépa és a herefélék ne­mesítésével, valamint több délszaki növény — mint a citrom, narancs, mandarin, tea — honosításával. A balatonkiliti gépállomás segítsége a tsz-eknek A balatonkiliti gépállomás 390 hold gépi kapálást, végzett eddig a termelőszövetkezetek földjén. A gép­állomásnak 5 kultivátora van s ez mind dolgozik. A legjobb eredményt elérő Ságvári-brigód 117 százalékra teljesítette tervét. A pártkongresszus után megfogad­ták az agronómusok, hogy a körze­tükben lévő termelőszövetkezetek dolgozóinak megmagyarázzák a gépi növényápolás jelentőségét és így mi­nél nagyobb területekre kötnek szer­ződést. Németh József körzeti mező­gazdász néhány napon belül» meg is egyezett a nagyberényi Petőfi tsz-el, melynek 27 kát. hold földjén június 3-ra a gépállomás traktorosai be is fejezték a kapálást. A juti Alkotmány tsz tagjai szin­tén felismerték a gépi kapálás elő­nyeit és 40 kát. hold kukoricára kö­töttek szerződést a gépállomással. Míg a traktorosok a kapálást vé­gezték, addig a tsz-ben felszabaduló munkaerőt a szénabetakarításhoz tudták irányítani. így mindkét mun­kával hamarabb elkészültek. A keszthelyi mezőgazdasági kutatóintézet Nyugat-Dunántúl tájintézete lesz A szőlőtőke nyári vagy zöldmunkái Bár az erősen csapadékos ta­vasz kissé hátráltatta szőlőink zöld részének fejlődését, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül a sző­lő zöldmunkáit, különösen azért nem, mert számíthatunk arra, hogy a melegebb napok erőtelje­sebb fejlődést biztosítanak a sok csapadék után, mint egy egyenle­tesebben csapadékos esztendőben. A szőlő első zöldmunkája r a zöldmetszés vagy válogatás Ez a munka tulajdonképpen a ta­vaszi metszés kiegészítése. Célja, hogy a tőkét a felesleges hajtások­tól megszabadítsuk. Tavasszal a metszési módok szerint bizonyos számú szemet hagytunk meg a tő­kén. Ugyanakkor nemcsak a vilá­gos szemek, hanem a sósszemek és az egyszemek is hoznak hajtást. Ennek következtében a tőkéről el­távolítjuk a meddő hajtásokat, a tőkenyakból előtört és a tőkefej­ből, majd a tőkeközépről előtört és a túlsűrű kereszthajtásokat. A meddő hajtások közül azokat meg­hagyjuk, melyek esetleg a jövő évi metszésnél szükségesek lehet­nek. A válogatásnál általában ugyanazokat a szabályokat kell betartani, mint a metszésnél. A vá­logatással a tőkét szellőssé tesz- szük és mintegy preventív véde­kezünk a kártevők ellen. A válo­gatást idejében végezzük, mert ezáltal sok tápanyagot takarítunk meg, ami a termés előnyére válik. Helyes, ha a válogatást az esetle­ges tavaszi fagyok elmúltával vé­gezzük, de túlzottan ne késleked­jünk vele, mert a hajtások nagy­mértékű megerősödésével kitöré­sük után sok táplálóanyag vész el haszon nélkül. A zöldmunkák közé tartozik a szőlő kölüzésa Az első kötözés vagy aggatás szük­séges, ha a hajtások 30—40 centi­méter nagyságot értek el. A kötö­zés célja, hogy a hajtásokat a szél ne törhesse le, a hajtások függő­leges helyzetbe kerülnek és így kevesebb hónaljhajtást hoznak. A kötözéssel mintegy dongaállást te­remtünk meg, így a fürtök és a levelek is kívül maradnak. Eső és harmat hamarosan felszárad raj­tuk, a napfény jobban éri őket és így valamiképpen csökken a pero- noszpóra és a lisztharmat ereje. A második kötözést a hajtás 60— 70 centiméter nagyságában, majd a harmadik kötést 100—120 centi­méter nagyságában adjuk. Ezek a kötözések már erősek ; és szorosak, ugyanis ezek a kötések tartják már a szőlőt az őszig. Harmadik kötözéskor takarékosságból fel­használhatjuk az aggatáskor el­használt kötözőanyagot. Tartsunk szem előtt, hogy a kötést mindig a levelek között kell adni, sem a fürtöt, sem a levelet átkötni nem szabad. Az első kötözést kövesse a fermőhajtások lekurUtása Ez abból áll, hogy a termőhajtá­sokat a legfelső fürt felett mint­egy négy levelet meghagyva le­vágjuk. Ezzel a munkával elérjük a fürtök és az ugarhajtások erő­teljes növekedését. Alacsony mű­velésű módnál általában e mun­kálatot elhagyjuk, mert a rövid csapok alsó hajtásai hivatottak ugar-, illetve jövő évi csapoknak, viszont azok fejlődését nem korlá­tozzuk. Szálvesszős művelésnél minden esetben lekurtítjuk a haj­tásokat. A hónalj haj tások kitörését álta­lában a kötözéssel egyidőben szoktuk elvégezni. A hónaljhaj­tásokat csak abban az esetben tör­hetjük ki, ha azok kicsik. Ha nagy hónalj hajtásokat törünk ki, akkor nagy sebet ejtünk és a seb helyén nemcsak egy, hanem több hónalj­hajtás is fejlődik. így még több táplálóanyag pazarlódik el. A na­gyobb hónaljhajtásokat csak le­kurtítjuk két levélre. A megha­gyott kétlevelű hajtás a további­akban átveszi a levél szerepét. A hónalj haj tások kitörésével táplálé­kot takarítunk meg, a tőkét szellő- sen tartjuk és kisebb a kártevők veszélye. Még egy zöldmunkát tartok fon­tosnak: ez a leleplezés Ez abban áll, hogy a fürtök közé ázott és a fürtökre ráhajló leve­leket csipkedjük ki. Ezt a munkát még az elvirágzás után, esetleg a szőlő zsendülése előtt ajánlatos el­végezni, így a fürtök szabad, egészséges fejlődését segítjük elő. Knoll László, spec, agronómus. KÖNYVISMERTETÉS Bónis György: Hajnóczy József A magyar köztársasági mozga­lom vértanúi között talán a legér­demesebb, legönzetlenebb, tudo­mányos működésében is kimagasló személyiség volt Hajnóczy József, aki csak napjainkban kapta meg tudománytörténeti és történeti ér­tékelését. Alig egy hónapja jelent meg Bónis György nagyszabású tanulmánya Hajnóczy Józsefről az Akadémiai Kiadó kiadásában, most pedig a szélesebb olvasókö­zönséggel ismerteti meg a szerző ebben a művében Hajnóczy alak­ját. A mű bemutatja a XVIII. század második felének bonyolult társadalmi viszonyait, az osztály­harc különböző frontjait és az egyes táborok ideológiai fegyver­tárát. A Cukorgyár dolgozói a kongresszus határozatainak megvalósításáért Pártunk Központi Vezetőségé­nek múlt év június 27— 28-án hozott határozata a dolgozó nép életszínvonalá­nak további emelését ítra elő. Mi, a Kaposvári Cukorgyár dolgo­zói az 1953-as évi tervünket már ennek a határozatnak a szellemé­ben hajtottuk végre akkor, ami­kor „Több és jobb minőségi cuk­rot dolgozó népünknek'“ jelszóval tervünket már december 20-án, azaz U nappal a határidő előtt teljesítettük. Az 1954 januárjában indult kongresszusi munkaverse­nyünk is a párthatározat szellemé­ben folyt, s eredményeképpen az I. negyedéves tervünket 708.2 szá­zalékra, az áprilisi tervet 103.4 szá­zalékra, a májusit pedig 214.7 szá­zalékra teljesítettük. A kongresszusi munkaverseny előkészítését nagy gonddal végez­ték üzemi párt- és szakszervezeti aktíváink, s a jó szervezésnek meg is volt az eredménye, mert fenti tervteljesítésen felül a karbantar­tásnál dolgozóink anyagtakarékos­sági vállalásaikat 178 százalékra teljesítették. Kimagasló eredményt értek el a versenyben az anyagmozgató bri­gádjaink, amelyek az országos normák alapján 172—200 százalékos teljesít­ményeikkel kivívták a köz­lekedés- és postaügyi minisz­térium elismerését. A III. pártkongresszus határoza­tai új feladatok elé állítják üze­münk valamennyi dolgozóját. Cé­lunk a munka termelékenységé­nek állandó növelése, a termelt árunak: a cukor termelési költsé­gének csökkentése. Ennek érdeké­ben számos műszaki és szervezési intézkedést fogunk végrehajtani. Országos érdek az alapszenekkel való takarékosság. Ennek érdeké­ben az egyik erőtelepi kazánunkat felújítás során úgy építjük át, hogy alacsonyabb fűtőértékű sze­nek eltüzelésére is alkalmas lesz. A bepárló testek lerakodásának csökkentése s a letisztítási munka megjavítása érdekében egy új lé- előmelegítőt építünk be. A műszaki intézkedések tervé­nek készítésébe az összes gyári dolgozókat bevontuk, bizottságot alakítottunk a beadott javaslatok elbírálására, a jó javaslatokat pe­dig pénzjutalomban részesítettük. Májusban 11 ilyen önköltség­csökkentő és a minőség javu­lását eredményező javaslatot valósítottunk meg. Az 1954—55-ös répa feldolgozá­si idényben széles körben kíván­juk megvalósítani azokat a tapasz­talatokat, amelyeket a Szovjet­unióban járt mérnökküldöttsé­günk hozott magával, különösen a répavágókések köszörülése, s a cukorpépek főzési idejének csök­kentése terén kívánjuk a szovjet sztahanovista módszereket .üze­münkben megvalósítani. Cukoripari igazgatóságunk jel­szavának — „Jó karbantartással a cukor­veszteségek csökkentéséért“4 — szem előtt tartásával, a kar­bantartás során több olyan intéz­kedést fogunk megvalósítani, amely cukorveszteség-csökkenést fog eredményezni. Korszerűtlen lészivattyúink egyrészét kicserél­jük és egyes cukorfőző készüléke­inkhez habfogókat építünk be a cukor áthabzásának megakadályo­zása érdekében. A kampány során ugyancsak az élenjáró szovjet munkamódszerek alkalmazásával csökkenteni fogjuk az utótermék-pép mennyiségét, s ez szintén a cukorveszteség csök­kentését fogja elősegíteni. Azon­ban nemcsak a cukorveszteségek csökkentésével fogjuk önköltsé­günket redukálni, hanem anyag- költségeinket is a minimálisra szo­rítjuk le. Ennek érdekében kidolgozzuk az anyagnormá­kat az összes karbantartási és üzemi anyagokra is. Anyagmegrendeléseinket csakis az új anyagnormák szem előtt tartá­sával fogjuk végezni. Inkurrens anyagot gyártelepünkön nem tű­rünk meg, azt haladéktalanul fel­ajánljuk népgazdaságunk más vál­lalatainak. A használaton kívüli gépek ter­melésbe való beállítása terén is ér­tünk el eredményeket. A közel­múltban két darab léelőmelegítőt adtunk át .egy testvérgyárunknak, valamint a jövő hónapban egy, a kazánátalakítás során kiszerelt tápvízelőmelegítőt fogunk egy má­sik cukorgyárnak elküldeni. A cukorrépavetésekre kedvező csapadékos időjárás következtében jó termésre számíthatunk. Ennek tervszerű begyűjtésére felkészü­lünk és részletekig menően elő­készítjük a nagy szakértelmet igénylő átvételi munkát. A répa- begyüjtésnél oly fontos szerepet betöltő átvételi személyzetet szak­közegeink e célra megrendezett tanfolyamon kioktatják s ezzel el­érjük, hogy a feladatuk elvégzésé­vel kapcsolatos összes teendőkben teljes jártasságot nyernek. Jobb munkájukkal többek között el kell érnünk a vasúti kocsik gazdaságosabb kihasználását. Igyekezetünk arra irányul, hogy kevesebb gördülőanyagot igényel­jünk a vasúttól, kevesebb kocsit kössünk le szállítmányainkhoz az őszi csúcsforgalom idején. Megfe­lelően kihasznált kocsikkal sok holtfuvar kerülhető el, ami ön­költségcsökkentésre vezet. Jó munkával gondoskodunk ter- melvényeink veszteségmentes rak­tározásáról és azon vagyunk, hogy áruink tárolásából kifolyóan vesz­teség ne keletkezzék. Termelvé- nyeink csomagolásánál teljesen kiküszöböljük a zsák- selejtet, ami tetemes felhasználás mellett jelentős költségmegtakarítást ered­ményez. Gyárunk dolgozói megértették Rákosi és Gerő elvtársak által pártunk III. kongresszusán a meg­adott irányelveket s minden törek­vésükkel azon vannak, hogy dol­gozóink asztalára minél több, mi­nél olcsóbb, jóminőségű cukor ke­rüljön. Glausch Mihály igazgató. Minél olcsóbban, minél többet, minél jobbat! A Kaposvári Ruhaüzem dolgozói szívesen beszélgetnek legszebb ki­tüntetésükről, az élüzem címről. A dolgozók büszkék erre, de azt sem feledik el, hogy szívós munkát kell végezniök, ha ezt a címet továbbra is meg akarják őrizni. Április havi tervük teljesítésével ugyan adósai maradtak az államnak, de adósságu­kat a kongresszusi versenyben letör­lesztették. A dolgozók elhatározták, hogy nem hoznak szégyent üzemük­re, az eddiginél szebb eredményeket érnek el, s nagyobb gondot fordíta­nak az önköltség csökkentésére, az anyagtakarékosságra. Ebben a ne­gyedévben az anyagköltség terén pl. 0.2 százalékos a megtakarítás. Emel­lett 100 százalékos minőségi munkát végeznek. A különféle költségek te­rén tervezett 2,3 százalékkal szem­ben 2.1 százalékot, használtak fel. Az egy teljesített munkaórára eső ter­melési érték 10.5 százalékkal na­gyobb az előírtnál. A dolgozók örömmel tesznek fogadalmat a ter­vek túlteljesítésére, átérezve annak jelentőségét. — Ne csak várjunk az államtól, hanem adjunk is — mond­ják: ezt igazolja az a fokozódó ver­seny, mely az üzem bölcsődéjének átvétele után bontakozott ki. Az anyák látják: államunk minden se­gítséget és támogatást megad, hogy nyugodtan végezhessék munkájukat. Az üzem dolgozói a »minél olcsób­ban, minél többet, minél jobbat« jel­szónak szem előtt tartásával végzik munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents