Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 június 6. GENFI HÍREK Eden elutazása előtt megbe­szélést folytatott Moloíovva*. Eden angol külügyminiszter? aki pénteken este Londonba utazott, hogy beszámoljon kormányának a genfi tanácskozások előrehala­dásáról, elutazása előtt 50 percig tartó megbeszélést folytatott Mo­lotov szovjet külügyminiszterrel. Molotov eszmecserét folyta­tott Bidault-val. Lapjelentések szerint Molotov szovjet külügyminiszter a genfi értekezlet pénteki zárt ülésének szünetében együtt teázott és fél­órás eszmecserét folytatott Bidault francia külügyminiszterrel. Bidault három napra Párizsba utazik. A genfi értekezleten részvevő francia küldöttség közölte, hogy Bidault külügyminiszter hétfőn este Párizsba utazik, ahonnan elő­reláthatólag csütörtökön tér visz- sza Genfbe. A francia küldöttsé­get Bidault távolléte alatt Frédé­ric Dupont, az indokínai társálla­mok új minisztere vezeti. Megkezdődött az aratás a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió déli területein mgkezdődött a gabonanövények aratása. Meg­kezdték az aratást a többi között Turkménia kolhozaiban is. Az ashabadi terület három kolhozá­ban már befejezték a búza és az árpa aratását. Az Ashabad közelé­ben lévő Vorosilov kolhozban a termésátlag hektáronként eléri a 25 mázsát. Az indokínai francia főparancsnokság beismerései az expediciós csapatok újabb kudarcairól Párizs (MTI). Az indokínai francia fpparancsnakság szaigoni főhadiszál­lása beismerte, hogy az expediciós ^csapatok további harci állásokat vol­tak kénytelenek feladni most már a tonkini térségben is. A hivatalos je­lentés szerint a néphadsereg többórás elkeseredett küzdelem után elfoglalta a Hanoitól 90 km-nyire délkeletre fekvő Quan-Phuong melletti francia védőállást. Vereséget szenvedtek a Hanoitól 25 km-nyire délkeletre fek­vő Chonoi melletti francia megerődí­tett állás védői is, akik kénytelenek voltak állásukat feladni. Hírügynökségi jelentések szerint újabb amerikai haditengerészeti bombázórepülőgépek érkeztek Indo- kíná'ba. As érdemi tárgyalásoh hete Genf ben Az elmúlt héten Genfben meg­kezdték az indokínai tűzszünet ér­demi kérdéseinek megvitatását. A vietnami néphadsereg és a francia expediciós-haderők katonai képvi­selői közvetlen tárgyalásokat kezdtek a demarkációs vonalak megállapításáról és a csapatok tűzszünet utáni elhelyezkedéséről, a külügyminiszterek pedig a fegy­verszüneti feltételek tiszteletben- tartását ellenőrző semleges fel­ügyelő szerv összetételéről kezdtek vitát. A békeszerető emberiség öröm­mel fogadta ezt a fejleményt. Az, hogy a genfi értekezlet eljuthatott eddig a pontig, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság erőfeszítéseinek köszönhető. E há­rom ország küldöttségének vezetői nem engedték zsákutcába jutni a tárgyalásokat, mindig készen voltak új javaslatokkal egyenget­ni a további vita útját, amikor a nyugati küldöttségek, elsősorban az amerikaiak, megpróbálták azt a hitet kelteni, hogy nincs helye további eszmecserének. Ami azonban öröm a békeszere- tő erőknek, az düh és kétségbe­esés a háború erőinek. Ezek az erők ezen a héten is új mesterke­désbe kezdtek, hogy lehűtsék azo­kat, akik úgy érzik, lehet bízni az indokínai béke megteremtésében. Most a semleges felügyelő bizott­ság összetételének kérdését válasz­tották eszközül a tárgyalások zá­tonyraj uttatására. A Szovjetunió, Kína és a demokratikus Vietnam képviselői azt javasolták, hogy a semleges felügyelő szerv India, Pákisztán, Lengyelország és Cseh­szlovákia képviselőiből álljon. A nyugati tábor azonban elutasítja ezt a javaslatot azzal az indoklás­sal, hogy ,, kommunista ország“ nem lehet semleges. Lényegében tehát arról van szó, hogy az ame­rikaiak olyan „semleges“ felügye­lő' szervet akarnak létrehozni, amely túlnyomó többségében a gyarmattartók képviselőiből álla­nak és amely így természetszerű­leg nem lehet tárgyilagos. Az amerikaiak már régóta ké­szülnek arra, hogy leküzdhetetlen akadállyá változtassák a tárgyalá­soknak ezt a kérdését. Néhány héttel ezelőtt kampányt kezdtek annak „bebizonyítása“ érdekében, hogy a koreai semleges felügyelő bizottság nem tudta betölténi fel­adatát. Erre a nem éppen tisztes­séges mesterkedésre a koreai sem­leges felügyelő bizottság svéd és svájci tagját használták fel. Már akkor világos volt, de most még világosabb, hogy azt akarták bebi- zonyítanú^ami nem vált be Ko­reában, az nem válhat be Indokí­nában sein’.“' Az amerikai urak és társaik » -VKWlgéat»? óbőí• azonban tévedtek. A koreai sem­leges felügyelő bizottság működé­séről nyilvánosságra hozott doku­mentumok, elsősorban a lengyel és cseh katonai képviselők jelen­tései bebizonyítják, hogy az együttműködés távolról sem a „kommunista“ országok képvise­lőin múlott, hanem nagyon is azon, hogy a svéd és svájci katonai képviselők enyhén szólva „túl en­gedékenyek voltak“ az amerikai tanácsokkal szemben. Az amerikai sajtó és a Laniel- kormányhoz közelálló francia saj­tó természetesen most is igyek­szik borús hangulatot kelteni és elhinteni a reménytelenség mag- vát a világon. Az érdemi tárgya­lás azonban nem ad okot sötéten- látásra. Az, hogy egy kérdésben nehézségek vannak, nem jelenti és nem is jelentheti a további tár­gyalások céltalanságát, vagy re­ménytelenségét. Az ilyen hangu­latkeltés csak azoknak érdeke, akik egyáltalán nem is akarnak tárgyalni és akik csak azért ülnek a genfi tárgyalóasztalnál, hogy megóvják magukat a teljes lelep­leződéstől és a világ népeinek ele­mi erejű felháborodásától. Június 15-re Ssssehívták t&x országgyűlést A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Népköztársaság Elnöki Taná­csa az alkotmány 12. szakasza 2. bekezdése alapján az országgyű­lést 1954. évi június hó 15. nap­ján, kedden délelőtt ll órára ösz- szehívta. Guillaume tábornokot francia vezérkari fó'nökké nevezték ki Párizs (MTI). Az »AFP« hivatalos jelentésre hivatkozva közli, hogy Guillaume tábornokot a francia fegy­veres erők vezérkari főnökévé és a vezérkari főnökök ‘bizottságának el­nökévé nevezték ki. ötven évvel ezelőtt halt meg Csehov, a nagy orosz író jVtoszkva (TASZSZ). A Szovjet­unióban július 15-én emlékeznek meg Anton Csehov, a nagy orosz író ha­lálának 50. évfordulójáról. Az év­fordulóra széleskörű előkészületek folynak. A „Daily Mail“ az indokínai beavatkozás kérdéséről London (TASZSZ). A „Daily Mail“ című angpl lap úgy értesül, hogy „lényegileg megegyezés jött létre az Egyesült Államok és Franciaország között Amerika in­dokínai beavatkozásának feltételei tekintetében a genfi értekezlet meghiúsulása esetére.“ A lap sze­rint „Washingtonban és Párizsban több hét óta folyó diplomáciai megbeszélések jelentékeny hala­dást értek el. Mind a franciák, mind az amerikaiak a legszigorúbb titoktartással kezelik a megegye­zés alapját, amely hír szerint nagyon messzemenő jellegű.“ A francia külügyminisztérium tiszt­viselői csak azt mondták, hogy „semmi konkrét lépést nem teszt­nek a genfi értekezlet befejezése előtt.“ Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter rádió­beszéde a pedagógusnap alkalmából AZ OLASZ KÉPVISELÖHÁZ pénteken foglalkozott azzal a szo­cialista indítvánnyal, hogy a júni­us hetediki választásokon megbu­kott csaló választójogi törvényt helyezzék hatályon kívül. A kor-' mány és a kormánytöbbség azon­ban — a jelek szerint — el akar­ja utasítani ezt a szocialista javas­latot és mindaddig érvényben akarja tartani a csaló választójogi törvényt, amíg a koalícióba tömö­rült négy párt meg nem egyezik egy új arányossági alapon készült választójogi törvényben. Erdey-Grúz Tibor szombaton délben rádióbeszédet mondott a pedagógusnap alkalmából. A többi közt a következőket mondotta:: A szocialista Magyarország nemcsak új gyárakat, új mező- gazdasági gépállomásokat, új ter­melési módszereket igényel, ha­nem újtípusú embereket is. Olyan új szocialista' embertípust kell ki­alakítanunk, amelynek kultúrája mélyen gyökerezik nemzeti múl­túnkban s a szocialista tartalmat népünk minden értékes sajátságá­val egyesíti. Ennek a hatalmas és magasztos munkának oroszlánré­sze a pedagógusokra vár — ők az alakítói az új eszmék által átha­tott új embereknek. Népi demo­kráciánk értékeli ezt s mind na­gyobb mértékben részesíti az ok­tató-nevelő munkát abban a meg­becsülésben, amely megilleti. Mindjobban emelkedik azoknak az élenjáró nevelőknek száma, akik munkájuk elismeréséül Kos- suth-díjban és egyéb kitüntetés­ben részesülnek. A mi ifjúságunknak nemcsak egyszerű tárgyi ismeretekre van szüksége, hanem marxista világ­nézetre, szilárd szocialista erkölcs­re, határozott politikai arculatra is. Iskoláinkban a politikai nevelés azzal kezdődjék, hogy megszeret­tessük gyermekeinkkel népünk jelenét, múltját és jövőjét. A gyermekek tanításának, tuda­tuk alakításának, jellemük acélo­zásának magasztos feladatát csak akkor oldhatják meg a pedagógu­sok, ha szilárd meggyőződésből fakadó lankadatlan lelkesedéssel és odaadással, jó szakmai felké­szültséggel dolgoznak. Munkájuk sikeréhez azonban elengedhetet­len a társadalmi megbecsülés, a pedagógusok tekintélyének olyan magasra emelése, ami megfelel történelmi szerepüknek és felelős­ségteljes munkájuknak. A mostani harmadik pedagógus­nap is mutatja, hogy társadal­munk átérezte a pedagógus mun­ka jelentőségét és nagyobb szere­tettel készül fel rá, mint a koráb­bi években. A megbecsülés és tekintély nö­velése azonban nem kis mérték­ben pedagógusaink kezében van. Jó oktató munkával, az adott helyzethez alkalmazkodó nevelési módszerekkel kell megszerezniük az ifjúság tiszteletét és szeretetét, a szülők megbecsülését. Amikor pedagógusaink hivatá­sáról beszélünk — mondotta a továbbiakban Erdey-Grúz Tibor — látnunk kell azt, hogy munká­juk nem állhat meg az iskola ka­pujánál, hanem ki kell terjednie a társadalom szélesebb rétegeire, el­sősorban a szülőkre. A pedagógu­sok és szülők között szoros kapcso­latnak, kölcsönös támogatásnak kell kialakulnia, mert sé az iskola a szülők nélkül, se a szülők az is­kola nélkül nem teljesíthetik kel­lő eredménnyel ifjúságunk neve­lésének nagy feladatát, melyért pedig egész népünknek felelős­séggel tartoznak. Kormányunk számos intézkedéssel biztosította a dolgozók szabadidejét, s e sza­badidőből a szülőknek gyermeke­ik nevelésére is kell áldozni. A pedagógusok iskolán kívüli munkája nem szorítkozhat csak a szülőkre, hanem ki kell terjednie társadalmunk legszélesebb rétegei műveltségének növelésére. Külö­nösen nagy feladat vár e téren a falusi és tanyai pedagógusokra, mert a' falu szocialista fejlődésé­nek elengedhetetlen feltétele, hogy parasztságunk művelt, kul­túrált és a városi lakossághoz ha­sonlóan széles látókörű, öntudatos legyen. Köszöntőm hazám minden óvó­nőjét — fejezte be beszédét az ok­tatásügyi miniszter — tanítóját és tanárát, az óvodák és iskolák minden dolgozóját s még jobb, még eredményesebb, sikerekben még gazdagabb munkálkodást kí­vánok nekik pártunk célkitűzései­nek megvalósítására1, szeretett ha­zánk felvirágoztatására. A délolaszországi parasztság helyzete A délolaszországi Cosenzában kö­rülbelül 6 ezer parasztküldött gyűlt össze, hogy követelje a földbirtoko­sok érdekeit szolgáló feudális típusú mezőgazdasági szerződések megrefor­málását. Ezek a szerződések még ma is előírják a robotot, és azt, hogy a paraszt köteles urának ajándékokat adni, biztosítják a földbirtokos szá­mára azt a jogot, hogy a felestoérlő- ket és a bérlőket kilakoltathatja és méltánytalanul rendelkeznek a ter­més elosztásáról a földesurak és a bérlők között. Ugyanakkor ezek a szerződések a napszámosoknak és a bérmunkásoknak nem nyújtanak se- milyen biztosítékot béreiket illetően. MARTIN ANDERSEN NEXÖ: Szürke Martin Adersen Nexő, a nagy dán pro letáríró 85. születésnapjának ünnepiésére készült az egész haladó emberiség. Nexő nem érhette meg ezt a napot, néhány héttel születésének 85. évfordulója előtt elhunyt. Martin Andersen Nexő több mint félévszázadon át aktívan veit részt az emberiség szabadságküzdelineiben. írá­sai arra tanítottak és tanítanak, hogyan kell rettenthetetlenül harcolni, megalkuvás nélkül írni. írásaiban a proletárforradal­mat hirdette és szolgálta. A „Hódító Pel- lé"-ben, a „Szürke fény“-ben, „A vörös Morten*' e. nagy munkásregényeiben az emberiség felemelkedéséért, a kultúráért és a békéért harcoló írót ismerjük meg, aki realizmusával utat mutat népének és az egész világ proletáriátusának. Mun­kássága és harcos élete példaként fog áll­ni mindenki előtt. Az alábbiakban közöl­jük a nagy író egyik halhatatlan művé­nek, a „Szürke !ény“-nek befejező sorait: JAITTE HALDOKOLT. Kari egyedül ült mellette; az öreg Rasmussen kiment a temetésre, hogy végignézze a kis Péter végtisztessé­gét. A rohamok egyre sűrűbben ismét­lődtek. Ditte folyton delimit a roha. mok közt. Ott lihegett Kari óvó kar­jaiban. Tudja-é, hogy a férfi föléje hajlik? Érezte-e, hogy egy szív vérzik miatta? Mintha, a magánosság kínja rázta volna. Egyetlen vonása sem árulta el, hogy sejti a másik közel­ségét: üres .tekintettel meredt rá. S Kari majd összeomlott e vonaglás láttán;, nemcsak nem segíthetett raj­ta, jelenlétéről se szólhatott neki­Ditte elcsendesült; zihált és fantá­ziáit. — Igen, igen, igen! — szólalt meg. — Lám, lám, lám! — Hirtelen elkomorult. — Rögtön megyek! — diinnyögte türelmetlenül. Kari megsimította homlokát. Ke izgulj, kedves! — mondta. — Sem­mi dolgod sincs. Semmi! — Ditte tiszta pillantással nézett föl. — Miért sírsz? — kérdezte furcsán, részvétlenül­Kari megcsóválta a fejét. — Sem­miért! — tért ki. — Semmiért? — Ó, kérlek! — A férfi a takaróra hanyatlott. — Igazán nem kívánhatod, hogy örökké vigyázzak rád; végtére mások is ... — S visszacsapott a régi hang­ba: — Lám, lám. Iám . . - rögtön me­gyek! — Drágám! — eseng Kari s aggó­dán fogja körül az ide-odarángó fe­jét. — Nyugodj meg, kicsi-kicsi Ditte! — Jó, jó! — felel amaz. — De ha valaki folyton hív! Ó, hogy kime­rültem! AZTÁN ÚJABB ROHAMOK kö­vetkeznek. Mintha mindegyik órákig tartana. Valamelyik padláson egy apróság sír; siko’yai átrágják a dermedt csendet. Ditte reszket­Kari kilopódzik s becsukja a pad­lásajtót. — Biztosan bepiszkított! — kiáltja Ditte é’es, kristályos hangon. — S anya nincs itthon! Hiába, nem kelek föl! Nem! — Ugyan, hogyan kelnél fel! — Kari torzul nevet. — Ditte! — rázkó­dik meg. — Nem emlékszel egy lány. kára, aki minden riadozása ellenére megPaVa Mis1? S nem emlékszel? — Hangja elcsuklik; zokogva rogy elő­re. Valami fölpirkad a kialudt arcon, valami ébredő emlék. Ditte csitítva túr Kari hajába. Félrehúzná a duny­hát, hogy a férfi feje rásímuljon mel­lére. S kinyögne egy anyás szót is. De csak halk hörgés dől ki száján- Hirtelen megrázkódik, mintha szíve kiszakadna helyéből. Kari iszonyodva borzad, össze. Szürkén és könnytele- nül kulcsolja egybe Ditte kezeit. Tá­volról ének zendül — a szocialista induló. Mintha zápor verné a köveze­tei; a. tömeg árként közeledik. A gyászmenet Ditte utcáján át vonul a Rigsdag felé — a kis szénszedő any­jának vigaszára. Most új dal zúg föl; Kari behallja őrült szaktársát. „Effaia! Engedj fel!“ A süket előrebágyad £s a néma egyre lágyabb, míg szívére ér a jel. És már szól az egyik nyelve és a másik füle hall — hallja, hogy fűzével telve zeng az áradó háládat. . . A lépések sokáig dörögtek lent s Kart sokáig gubbadt á szobában; kö­rülfonta térdeit s belebámult a sö­tétségbe és a csendbe­Aztán fölállt — az öreg Rasmussen nagy élményekkel eltelve nyitott be. Egy ember meghalt Ti/T ÁSFÉLMILLIARD CSILLAG kering az űrben s állítólag másfélmüliárd ember bolyong a föl­dön. Egyenlő mennyiségek! Mintha az öregeknek igazuk volna, hogy min­denki a maga csillaga alatt születik. A. vi 'ág összes obszervatóriumaiban — síkságokon és hegyeken — tehet­séges tudósok ülnek a legfinomabb készülékek mellett s éjszakáról-éjsza- kára kifigyelnek az űrbe. Vizsgálód­nak és fényképeznek; egész életükön át egyvalami foglalkoztatja őket; hogy szerezhetik meg a halhatatlan­ságot egy új csillag felfedezése ré­vén. Még egy égitest — a másféUnil- liárdon felül. Minden pillanatban meghal égy ember. Kihűl egy fény, amely eddig talán ritkaszépen világított s amely­nek mindenesetre megvolt a maga soselátott spektruma. Egy lángész, egy jóság elhagyja a földet; ez a hússá és vérré vált csoda végképpen megszűnik. Senki sem ismétlődése a másiknak, amint senki sem ismétlő­dik önmagában. Mindenki üstököshöz hasonlít s az öröklét alatt csak egy­szer érin i a fö'd pályáját, míg su­gárcsóvája hirte'enül rávetül — egy foszforlobbanás a homály két örökké­valósága közt! Ki bánkódik idelent, ha egy lélek elröppen a földről? Igaz. a ravatalok mellől komo'y arcok hirdetik: „íme, mit vesztett a világ! íme, mily csoda csákóba meg a földet!“ Ó, Di te nem volt csillag, hogy be­lajstromozzák pályáját: alig jutha­tott közénk. Mint a másfé'milliárdos tömeg legszürkébb tagja, becsülettel végezte munkáját. A föld, észrevétle­nül meggazdagodott tőle. Mindvégig névtelen senki maradt, kérgestenyerű rabszolga. AZ ÁROK SZÉLEN kotorták be, ** aho9 a sírok leggyorsabban váltogatják lakóikat; közköltségen temették el. Csak ennyi tisztelet ju­tott részére — s ez sem önként­Vájjon hány szívet lágyított megT 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents