Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-26 / 150. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 jtuiius 26. A szovjet JkoFiftány jegyzéke az Egyesisit Államok kormányához A tabi járás DISZ-bizottsága az 1954—55-ös ohtitási év előkészítéséért »Ä szovjet kormány szükséges­nek tartja, hogy az Egyesült Álla­mok kormányának kijelentse a következőket: Ez év június 23-án, a feketeten­geri hajózáshoz tartozó »Tuapsze« szovjet tartályhajót — amely vi­lágításra szolgáló petróleumszál­lítmánnyal haladt — helyi idő szerint négy órakor Taivan szi­getétől délre a nyílt tengeren fel­tartóztatta egy torpedóromboló mintájú hadihajó a 19 fok 55 perc északi szélességi és 120 fok 23 perc keleti hosszúsági fokkal korrdinált helyen és a hajót fegy­verhasználat fenyegetésével út­vonalának megváltoztatására, va­lamint arra kényszerítette, hogy kövesse. A tartályhajó kapitánya a torpedóromboló mintájú hadi­hajó támadásáról még jelentést adott, de ezután rádióösszekötte­tés a tartályhajóval megszakadt. A szovjet hajónak és legénységé­nek további sorsa ismeretlen. Tel­jesen nyilvánvaló, hogy a szovjet tartályhajó elrablása egy hadihajó által, az Egyesült Államok hadi­Szombaton és' vasárnap a labda­rúgó világbajnokság küzdelmeinek második szakaszára, a negyeddön­tőkre kerül sor. A részletes műsor a következő: Június 26, szombat: Basel, 18 óra. Anglia—Uruguay, jv. Steiner (Auszt­ria). Lausanne, 18 óra, Ausztria— Svájc, jv. Faultless (Skócia). Június 27, vasárnap: Bern, 18 óra, Magyarország—Brazilia, jv. Ellis (Anglia). Genf, 18 óra, Jugoszlávia— Nyugat-Németország, jv. Zsolt (Ma­gyarország). * * * A magyar válogatott világbajnoki szereplésével kapcsolatban különös­képpen a magyar-brazil mérkőzésre tekintettel, a svájci lapok sokat ír­nak a két magyar csapat, a Bp. Hon­véd és a Bp. Vörös Lobogó nyári délamerikai vendégszerepléséről. Akárhogy is végződik a vasárnapi találkozó — írják — a magyar klub­csapatok vendégjátékát soha nem tapasztalt hatalmas érdeklődés előzi meg Rio de Janeiroban, Sao Paolo- ban, Montevideoban, Buenos Aires­ben és a többi nag3* délamerikai vá­rosban. * *• * A negyeddöntő szombaton és va­sárnap lejátszásra kerülő rendes já­tékidőben, majd a 2x15 perces hosz­flottája által ellenőrzött vizeken, csak az Egyesült Államok hadi­tengerészeti erői által történhe­tett. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet kereskedelmi hajó ellen nyílt tengeren elkövetett támadás­sal kapcsolatban intézkedéseket tesz a hajón 'lévőjszállítmány és a legénység haladéktalan visszaszár­maztatására. A szovjet kormány egyúttal ragaszkodik a szóbanfor- gó törvényellenes aktus megszer­vezésében részes hivatalos ameri­kai személyek megbüntetéséhez és olyan intézkedések hozatalához, amelyek kizárják a nyílt tengeri szabad hajózást durván megsértő hasonló cselekedetek megismétlé­sének lehetőségét. A szovjet kormány szükséges­nek tartja kijelenteni, hogy nem mehet el az ilyen megengedhetet­len akciók mellett és kénytelen lesz megfelelő intézkedéseket ten­ni a szovjet kereskedelmi hajók e térségében való hajózásának biztonsága érdekében.« szabbítás után is döntetlenül végződő mérkőzést hétfőn délután — magyar idő szerint 19 órakor — kell megis­mételni. A rendezőbizottság ezért — ha arra szükség lesz — vasárnap es­te összeül, kijelöli a mérkőzések színhelyét, játékvezetőit és ellenőreit. * * * Szombaton a Kossuth-rádión 19.10- től 19.40-ig az Anglia—-Uruguay mér­kőzésről lesz közvetítés. Beszél: Gu­lyás Gyula. Vasárnap 18 órától a Kossuth- és Petőfi-rádiókban helyszíni közvetí­tést adnak a Magyarország—Brazilia mérkőzés mindkét félidejéről. Be­szél: Szepesi György. 60 évvel ezelőtt írta V. I. Lenin »Kik azok a népbarátok és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?« című halhatatlan művét Moszkva (TASZSZ). V. I. Lenin, a kommunista párt és a szovjet állam nagy megalapítója 60 évvel ezelőtt fejezte be »Kik azok ar népbarátok és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?« című művének megírását. Ezekben a napokban a V. I. Lenin könyvtár sok látogatója ismerkedik e mű kiadásának történetével. ilöVl D KÜLFÖLDI HÍREK NEW YORK Csütörtökön mintegy 400 tüntető vonult fel az ENSZ központja előtt. A tüntetők azt követelték, hogy tart­sák tiszteletben a Biztonsági Ta­nácsnak a guatemalai vérontás meg­szüntetésére irányuló javaslatát. (MTI) A guatemalai hadsereg fő­parancsnoksága csütörtökön újabb közleményt adott ki a guatemalai hadihelyzetről. Közleményében a többi között bejelenti, hogy »a kor- niánycsapatok által elfogott sok fo­goly között különböző nemzetiségű külföldiek vannak és csak igen kis számban vannak guatemalaiak«. A hadműveleti területeken »újabb sikereket értek el a zsoldos erők ál­tal elárasztott nemzeti terület meg­tisztításában. A zsoldosok súlyos veszteségeket szenvedtek halottak­ban«. Puerto Barrios vidékét már teljesen megtisztították az ellenséges erőktől és a város lakossága Vissza­tért rendes életmódjához. A közle­mény azzal a bejelentéssel zárul, hogy »a főparancsnokság végleges csapást készít elő, amelyet nehéz­fegyverekkel akar végrehajtani, hogy 1 végetvessen a betolakodók utolsó el­lenállásának is«. RÓMA Az olasz képviselőház pénzügyi bi­zottsága legutóbbi ülésén felszólalt Assennato kommunista képviselő az »európai védelmi közösség« szerző­dés ratifikálására vonatkozó törvény- javaslat megvitatásában. A képvise­lő hangsúlyozta, hogy az »európai védelmi közösség«-ről szóló szerző­dés előírja nemcsak a katonai vo­natkozású nemzeti előjogok, hanem a gazdasági erőforrások átadását is külföldi szervnek. Ilyen körülmények között az olasz parlament csupán másodrendű szerepet, töltene be és gyakorlatilag elismernék külföldiek olyan jogát, hogy még a termelési fo­lyamatba és az elosztásba is beavat­kozzanak, sőt, hogy a »közrend« biz­tosítása céljából megszüntessék vagy korlátozzák a sztrájkokat. NEW YORK Guatemala Cityből érkező jelenté­sek szerint a guatemalai külügymi­nisztérium nyilatkozatot tett közzé, amelyben határozottan megcáfolja a hondurasi kormánynak azt az állí­tását, hogy guatemalai repülőgép át­repülte a határt és bombát dobott Honduras területére. LONDON (MTI) A guatemalai kormány csü­törtökön felkérte a hondurasi kor­mányt, hogy fegyverezze le és inter­nálja a Guatemalát megtámadó fegy­veres erők jelenleg Hondurasban tar­tózkodó valamennyi tagját. A távira­tot, amelyet Toriello guatemalai kül­ügyminiszter írt alá, elküldték az ENSZ főtitkárának. Az 1953—54-es' DISZ oktatási év véget ért. Járásukban a DISZ-fia- talok oktatási munkája nem volt kielégítő az elmúlt oktatási évad­ban, a foglalkozások színvonalá­ban volt a legtöbb hiányosság. A múlt ősszel beindított 11 politikai kör és 22 politikai iskola közül jelenleg mindössze 6 politikai kör­ben kb. 120 fiatal fejezte be sike­resen az oktatási évet. Ezek a sú­lyos hiányosságok nagyrészt abból adódtak, hogy a járási DISZ-bi- zottság nem foglalkozott kellő­képpen az oktatással, nem adott megfelelő módszerbeli segítséget a propagandistáknak. A propagan­dista szemináriumokat az év fo­lyamán mindössze 40—50 száza­lékban sikerült megtartani, s a legtöbb esetben ezek is szürkék, unalmasak, tartalmatlanok vol­tak. Ez abból adódott, hogy a propagandisták nagyrésze nem volt megfelelő, s készületlenül je­lentek meg a szemináriumokon. Járásunk területén azonban egy­két példa azt bizonyítja, hogy a fiatalok szívesen tanulnak, ha jólképzett propagandista vezeti a szemináriumokat. A fiatalok részéről megvan az ér­deklődés a tanulás, a fejlődés iránt. A feladatunk az, hogy ta­nulási vágyukat az új oktatási év­ben teljes egészében kielégítsük. Az elmúlt oktatási évben azt ta­pasztaltuk, hogy a fiatalok külö­nösképpen hazánk, népünk, pár­tunk fejlődéséről, küzdelmeiről szeretnének tanulni, többet halla­ni. Különösen érdekli őket a hala­dó hagyományaink feltárása. Er­re pedig az idei oktatási évben mód és lehetőség van. Az 1954—55-ös DISZ-oktatás egész rendszerében, módszerében komoly változás van. Az idén sok­kal érdekesebben, színesebben foglalkoznak a tananyagok a fia­talokat érintő problémákkal. A DISZ-fiatalok az idei oktatási év alatt ­megismerhetik hazánk nagy­jait, a törökverő Hunyadit, II. Rákóczit, Dózsa György parasztfelkelését, stb. A tabi járás fiataljai megismer­hetik majd az 1919-es Tanácsköz­társaság tabi hőseit, mártírjait s járásunk, megyénk haladó hagyo­mányait. Mit tett eddig bizottságunk a jövő oktatási év sikeréért? Megvalósítottuk, hogy a járási DISZ-bizottság egésze fontos fel­adatának tartja a propaganda- munkát és rendszeresen foglalko­zik vele. Megszüntettük az oktatá­si munka utolsó percben való »ro­hamszervezését«, a többi feladat­tal összehangolva, tervszerűen vé­gezzük ezt a rendkívül fontos munkát. A szervezés túlnyomó ré­szét ímár megvalósítottuk. \Járá- sunk területén 14 helyen indítunk DISZ Petőfi-iskolát. Szigorúan be­tartjuk az önkéntesség elvét. Is­kolákat csak ott indítunk, ahol a fiatalok kérik és ahova megfelelő propagandistát tudunk biztosíta­ni. Ahhoz azonban, hogy a fiata­lok minél több helyen kérjék a DISZ Petőfi-iskolák megszervezé­sét, beindítását, jó felvilágosító munkára van szükség, előre meg kell ismer­tetni velük a Petőfi-iskolák jelentőségét, értékességét. Falusi alapszervezeteinkben szer­vezünk Petőíi-esteket. ahol a fia­talok megismerik Petőfi legszebb költeményeit, Petőfi életét. A pro­pagandisták mind a 14 helyen biz­tosítva vannak. 10 propagandis­tánk pedagógus, 4 pedig régi, ta­pasztalt propagandista, akik az el­múlt oktatási évben kiváló ered­ményeket értek el. Propagandis­táink szívesen vállalták e szép megbízatást. Most az a tervünk, jhogy rövidesen összehívjuk a pro­pagandistákat, ahol közösen meg­beszéljük a feladatokat, a problé­mákat, erre a megbeszélésre meg­hívjuk a propaganda-szemináriu­mok vezetőit is. A propagandisták nagyrésze — különösen a pedagó­gusok — egyéni tanulásban vesz részt. Gondoskodunk arról, hogy június közepéig minden egyes pro­pagandistánk megkapja az egyéni tanulás tematika-anyagát, a pro­pagandisták másik részét pedig az augusztusi propagandista tovább­képzőre mozgósítjuk. A jövő évi oktatás sikerének fontos előfeltétele a hallgatók kiválogatása? jó előkészítése. Az elkövetkező napokban, hetek­ben taggyűléseken, csoportos és egyéni beszélgetéseken a fiatalok­kal mindenütt megbeszéljük, hogy milyen oktatási formában akarnak résztvenni. Azokat a fiatalokat, akik nem vesznek részt a DISZ Petőfi-iskoláin, havonta megtar­tandó előadások meghallgatására mozgósítjuk. Kiss Lajos, tabi járási DISZ-bizottság. •r—- Az Angol—Szovjet Kulturá­lis Társaság meghívására júniusban Léningrádból Londonba utazott a Szovjetunió Állami Központi Bábszínházának kollektívája. Charles Bohlen megígérte, hogy a jegyzéket eljuttatja az Egyesült Államok kormányához. A labdarúgóvilágbajnokság hírei Kizöldültek a kopár hegyoldalak Egy kínai termelőszövetkezet megalakításának története A régi kínaiak azt tartották, hogy a világmindenség öt elemből áll, s ezek: a föld, a fém, a fa, a víz és a »tűz köve« (szén), Erre ia régi hiedelemre alapították még 20—30 évvel ezelőtt Szikou falu dolgozó parasztjai azt a mondást, hogy »Nálunk minden jó volna, még az élet is, ha Szikouban nem hiányoz­na öt dolog: a föld, a fém, a fa, a viz és a tűz köve . . . « SZIKOU kis falu, mintegy 450 ki­lométernyire Pekingtől, a Pinszun 'hegység vidékén, Sanszi tartomány­ban. Már évszázadokkal ezelőtt 15 ezer mu (mintegy 1000 hektár) föld tartozott a faluhoz! de ennek a föld­nek sem értéke, sem gazdája nem veit. Bárki, bárhonnan is érkezett, foglalhatott belőle magának annyit, amennyit akart — természetesen azonnal fizetnie kellett a súlyos adó­kat. Ha meghalt, az igénybevett föl­det örököseire hagyhatta —• az idő­közben felgyülemlett adósságokkal és adóterhekkel együtt. Mert a föld bi­zony inkább csak adósságot termett. A falu lakóinak ősei évszázadokkal ezelőtt telepedtek itt le, amikor a nagybirtokosok kapzsisága elűzte őket a Sárga-folyó termékeny völ­gyéből. Nyolc család telepedett itt le, nyolc család kezdett harcot a termé­szet mostohasága ellen. Teltek az évek és szaporodtak az apró parcel­lák. Hamarosan 473- mun (csaknem 30 hektár) indult meg a munka, de ez a 30 hektár 2700 darabkában volt szétszórva. A parasztok emberfeletti munkát végeztek, hihetetlen nyomor­ban éltek. A föld még a legszeren­csésebb időjárás mellett sém adott többet hektáronként 5 mázsánál. »Majd eljön még az idő, amikor visz- szatérhetünk a Sárga-folyó termé­keny völgyébe, amikor többé már nem parancsolnak a népnek a föl­desurak! . . . « — ez a remény él­tette a szikouiakat nemzedékről- nemzedékre. 1942-ben úgy látszott, hogy ez a remény valóraválik. Pinszun vidéke felszabadult és Szikouban megalakult az időszakos kölcsönös segítő csoport. Háromszor művelték meg közösen a földet, háromszor arattak vállvetve és ekkor a kölcsönös segítő csoport állandó jelleget öltött. Minden mun­kát egyesült erővel végeztek. Ebben az időben láttak hozzá az állatte­nyésztéshez, amellyel a -múltban so­hasem boldogultak, ugyanis hiába szereztek némi jószágot az év elején, jött az aszály, a kis legelők kiégtek s a jószágot le kellett vágni, vagy el kellett adni. 1947-ben a néphadsereg egységei rövidebb időre visszahúzódtak Pin­szun vidékéről és a Kuomintang- bandák Szikout is kifosztották. Az­tán végre ütött a felszabadulás órá­ja, a szikoui dolgozó parasztok újra megkezdték a harcot a szebb, boldo­gabb életért. Két kommunista vezet­te őket: Li Szun-ta és Lu Uan- csuafi. Mindketten már csaknem tíz éve voltak a párt tagjai és jó mun­kára serkentették a »kis családot« — ahogy a szikouiak állandó kölcsönös segítő csoportjukat nevezték. Állan­dóan emelkedett a terméshozam, egyre szebb napok virradtak fel a szikouiakra. MINTHA a faluban már mindenki megfeledkezett volna arról az álom­ról, amelyet nemzedékről-nemzedék- re tápláltak és örököltek, mintha már senki sem vágyott volna vissza a Sárga-folyó termékeny völgyébe. De mégsem! Egy napon Lu Uan- csuan furcsa agitációt kezdett a dol­gozó parasztok között. Arra akarta rábírni őket, hogy térjenek vissza őseik szülőföldjére, a Sárga-folyó völ­gyéiben elterülő kövér földekre. Li Szun-ta azonnal igyekezett meg­győzni Lu Uan-csuant tervének hely­telenségéről. de eredménytelenül. A faluban megindult a vita, Lu Üan- csuan szavai megbolygatták az em­bereket. Szikou falu két részre sza­kadt, egyesek mielőbb költözni akar­tak, mások meg hallani sem akartak erről» ABBAN az időben — 1950-et írtak — a faluban három kommunista volt, Li Szun-ta, Lu Uan-csuan és Szin Ci-lan, az alapszervezet titkára. Szín Ci-lan, ez a fiatal parasztlány -nem sokáig nézte tétlenül a másik két kommunista vitáját, összeültek hárman, hogy megvitassák a kérdést. Elsőnek Lu Uan-csuan sorolta fel érveit.-T- A Sárga-folyó völgyében van föld, víz, fa . . . és így tovább — kezdte. —■ Sőt, a völgyben az öt elem mellett már van egy hatodik is, amely feltétlenül szükséges a falu boldogulásához és ez á »Tho-la-ci«! »Tho-la-ci«, ez a szó valósággal megbabonázta a szikouiak nagyré- szát. Áhítattal emlegették ezt a szót, amely kínai nyelven traktort jelent. — Hát Li elvtárs, ugyan miként akarod idehozni a traktort a hegyek közé? — kérdezte Lu Uan-csuan kis­sé gúnyosan. — A traktor csak a síkságon tud dolgozni. Li Szun-ta azonban nem engedett. Hangsúlyozta, hogy őket a párt erre a posztra állította, nekik Szikouban kell harcolniok a mezőgazdaság fel­lendítéséért. Szó szót követett és Lu Uan-csuan egyre ingerültebb lett. — Ti cselekedjetek saját belátáso­tok szerint — csattant fel a hangja. — Öt család mellettem áll, mi elin­dulunk. A völgyben jó földet ka­punk, amelyeket majd traktorok mű­velnek meg ... Én pedig értek az asztalosmesterséghez, nyitok egy kis műhelyt, tanulókat fogadok . . . — Szóval elsősorban önmagadra gondolsz, Lu elvíárs? — szólalt meg nyugodt hangon Li Szun-ta, bár bel- seljében forrt a felháborodás. Ezen aztán végleg elmérgesedett a vita. Szín Ci-lan elérkezettnek látta a pillanatot, hogy közbelépjen. '— Nem hozunk határozatot, elv­társak, hagyjátok abba a meddő vi­tát. Nekem az a véleményem, hogy Li Szun-ta elvtársnak, igaza van. De mégis azt tanácsolom, menjetek el a megyei pártbizottsághoz. Mondjátok el ott terveiteket . . . NÉHÁNY nappal később Li Szun- ta és Lu Uan-csuan elgondolkozva tértek vissza Szikou faluba. Éppen hogy lemosták az út porát és máris Szín Ci-lanhoz siettek. — Ostoba voltam — kezdte Lu Uan-csuan. — Egyéni érdekeimet néztem és nem láttam a helyes utat. Megtévedtem és másokat is igyekez­tem megtéveszteni. ■— Szóval te is maradsz, Lu elv­társ? —- kérdezte csendes mosollyal Szin Ci-lan. — Én viszont, megyek! — szólalt meg váratlanul Li Szun-ta, majd mo­solyogva hozzátette: — Megyek, de nem a völgybe, hanem sokkal mesz- szebbre. A Szovjetunióba utazom egy parasztküldöttséggel . . . Csaknem négy esztendő telt el az­óta. Ez a négy év gyökeres változá­sokat hozott Szikou falu életében is. Megalakult a termelőszövetkezet és kizöldültek a kopár, köves hegyolda­lak. Lu Uan-csuan büszkén muto­gatja a gyorsan fejlődő facsemetéket. — Néhány év múlva már ezekből a fákból építjük termelőszövetkeze­tünk gazdasági épületeit, a gyümölcs­fák pedig már tavaly termést hoz­tak. Li Szun-ta, a termelőszövetkezet elnöke viszont a vetéssel büszkélke­dik. És joggal,- hiszen a környéken még sohasem értek el olyan szép eredményeket, mint a szikoui ter­melőszövetkezet. Huszonnyolc, har­minchat mázsa kukorica hektáron­ként. Sőt a kísérleti parcellán 88 mázsa szemeskukorica termett! Ilyen termésről azelőtt még csak nem is álmodtak a szikouiak. Li Szun-ta alaposan kihasználta a Szovjetunió­ban töltött hónapokat. Fáradhatatla­nul jegyezgetett, tanúit, könyveket hozott haza magával és két év alatt kikeresztezte a vidék éghajlati vi­szonyainak legjobban megfelelő ku­koricafajtát, a legalkalmasabb nö­vényápolási eljárásokat. LU UAN-CSUAN álma is teljesült: a termelőszövetkezet asztalosműhe­lyét irányítja. A szikouiak nem te­lepültek vissza a gazdag völgybe; ha­nem a párt vezetésével a völgyet köl­töztették az egykori terméketlen hegyoldalakra. Moszkva (TASZSZ). V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminisz­terhelyettese június 24-én magához kérette Charles Bohlen úrat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átadta neki a követ­kező jegyzéket: , i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents