Somogyi Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-26 / 150. szám

Szombat, 1954 június 28. SOMOGYI NÉPLAP 3 Kombájnvexetőink versenyfelhívása A KÖZÖS ÜT KÉT OLDALÁN Mi, a somogymegyei gépállomá­sok kombájnvezetői, aratógépke­zelői, cséplőgép felelősvezetői a dolgozó nép kenyeréért vívott csa­tában, szocializmust építő hazánk mezőgazdaságának fellendítésé­ben, példamutató munkánkkal élenjárunk, elősegítjük a veszte­ségmentes, gyors betakarítást. Ezért felhívással fordulunk a megye valamennyi kombájnveze- tcjéhez, aratógépkezelőjéhez, csép­lőgép felelős vezetőjéhez, trakto­rosokhoz, termelőszövetkezeti és egyéni dolgozó parasztokhoz, Tiogy versenyfelhívásunkhoz csat­lakozzanak, illetőleg annak teljesí­tésében nyújtsanak segítséget. Vállaljuk: 1 A kombájnokkal és arató- • gépekkel az aratási mun­kát a legmegfelelőbb érési állapot­ban kezdjük meg és ettől kezdve minden percet kihasználva végez­zük munkánkat, teljesítményein­ket óránként mérjük és értékel­jük. Ennek alapján biztosítjuk, hogy kombájnjainkkal óránként legalább 2000 négyszögöl gabona aratását és ezzel egyidőben leg­alább 13 mázsa gabona cséplését végezzük el. Aratógépeinkkel óránként 1400 négyszögöl gabona aratását és annak kévébe kötését végezzük el. Cséplőgépeinkkel dobmilliméterenként, óránként leg­alább 10 kg gabonát csépelünk. 2 Munkánkban a mennyiségi * teljesítmény mellett első­sorban a minőségi munkát tart­i juk szem előtt. így a kombájn és j aratógép aratásnál, cséplésnél 0.5 | százalékkal csökkentjük a szem- ■ veszteséget a megengedettel szem­ben. Az aratásnál 12 cm-nél ma­gasabb tarlót nem hagyunk, a kombájnszalmát és az aratógép által kötött kévéket egyenes so­rokban, a legmegfelelőbb távol­ságba rakjuk, illetőleg rakatjuk, hogy a tarlóhántási munkákat azonnal végezni lehessen. A csép­lőgépnél különösen ügyelünk a rosták, toklászoló és osztályozó henger megfelelő munkájára, a do­bot a gabona minőségének meg­felelően állítjuk. Ugyanilyen ér­telemben annak fordulatszámát is. O Folyamatos munkánk biz- tosítására különös gondot fordítunk a gépek üzembiztonsá­gára, menetirányterv szerinti munkájukra. Éppen ezért a kom­bájnoknál, aratógépeknél cséplő- és erőgépeknél a rendszeres mű­szaki karbantartást elvégezzük, illetőleg annak elvégzését megkö­veteljük. A A rendkívüli időjárásra való tekintettel a gabonák aratását, illetőleg cséplését mindig a körülményeknek megfelelően végezzük és az ehhez szükséges módosításokat gépeinken már most elvégezzük. így pl. minden kom­bájn és aratógéphez kalászemelö- ket, illetőleg osztófésüt készítünk, különös tekintettel a dőlt és gyo- *mos gabonák aratására. K Munkánkat előre kidolgo- • zott terv szerint, a legkö­rültekintőbben szervezzük meg, az agronómusok segítségével fi- gyelembevéve a gépek leggazdasá­gosabb kihasználását. így elsősor­ban az aratásnál a gépek jó ki­használása érdekében, gabona ara­tása mellett repce, mustár, köles, hajdina, stb. aratását is elvégez^ zük. £2 A munka termelékenysé- gének fokozása érdekében különös figyelmet szentelünk az aratás-cséplési munkákban dolgo­zó kisegítő munkaerők kioktatásá­ra, a munka tervszerűségére. így a kombájnnál az esetleges dőlt ré­szek, igen gazos területek kivágá­sára kijelölt dolgozók munkájára, az üzemeltetéshez szükséges víz, üzemanyag tervszerű biztosítására, az elcsépelt gabona elszállítására, az aratógépeknél a sarkok, dőlt ré­szék kivágására, keresztek helyes összerakására, a cséplőmunkacsa­pat tagjainak kioktatására, külö­nös tekintettel a helyes munka- megosztásra és a gyors állításra. ^7 Munkánk helyes megszer- • • vezésével, a munkaidő tel­jes kihasználásával, a gépek rend­szeres gondozásával, ápolásával, anyagtakarékossággal, üzemanyag­fogyasztás 5 százalékos csökkenté­sével legalább minden munkában 5 százalékos önköltségcsökken­tést érünk el. A kombájnvezetők értekezletének részvevői. Azonnal jelenteni kell a baromfipestis fellépését Egyik legveszedelmesebb fertőző állatbetegség a baromfipestis, amely a felszabadulás előtt és még utána is egyidfeig sokszor egy-egy gazdaság egész tyúkállományát ki­pusztította. A felszabadulás után, amikor ez ellen a betegség ellen is megindult a szervezett küzde­lem, a dolgozó parasztok, akiket a járvány miatt évről évre jelen­tős veszteségek értek, nagy öröm­mel fogadták a kormány intézke­déseit, többek között a kötelező oltásról szól rendelkezést. Minden­ki sietett beoltatni állatait, betar­tani az egészségügyi rendszabályo­kat. Az 1949-ben végrehajtott or­szágos ohás után a baromfi­pestis gyakorlatilag úgyszól­ván megszűnt, s a múlt esz­tendeig csak szórványosan lé­pett fel. Az eredmény azonban elbizako- dottá tette mind az állattartókat, mind az igazgatási szerveket. Az évenként megismételt országos ol­tásoknál nem került minden ba­romfi oltásra, mert sokan elvon­ták állataikat az oltás elől. Amikor pedig a betegség itt-ott fellépett, eltitkolták az eseteket, ahelyett, hogy azonnal jelentették volna. Ennek az lett a következménye, hogy a betegség a múlt év végén es idén több helyen jelentkezni kezdett. Közrejátszott ebben egyes tanácsi szervek nemtörődömsége is, ame­lyek nem léptek fel kellő eréllyel még azokkal a baromfitartókkal szemben sem, akikről tudták, hogy kivonták állataikat a kötelező ol­tás alól. De nem vették észre az ellenség aknamunkáját sem. Pedig a kulákok és más ellenséges ele­mek itt is nyomban »rákapcsol­tak«. Mindenféle hazug híreket terjesztettek arról, hogy az oltás árt a baromfinak, csökkenti a to­jáshozamot. Ebből persze egy szó sem volt igaz. Az újra jelentkező betegség el­len az állategészségügyi szervek teljes eréllyel megindították a küz­delmet. De ahhoz, hogy munkájuk eredményes legyen, szükséges minden baromfitartó közreműkö­dése. A betegséget haladéktalanul jelenteni kell az állatorvosnak, vagy a tanácsnak. A beteg vagy betegségre gyanús állatokat azonnal le kell ölni, el­ásni és — ott, ahol a betegség je­lentkezett — az egészséges állato­kat a környéken is nyomban be kell oltatni. A baromfi szállításával foglalkozó szerveknek gondosan kell ügyelniük arra, hogy a fertőzött és zárolt területek­ről egyetlen állat se kerülhes­sen szállításra. A tanácsoknak viszont erélyesen szét kell verni a kulákok hazug propagandáját és időben fel kell lépniök, akár haszonlesésből, akár nemtörődömségből veszélyeztetik nemcsak saját, de az egész kör­nyék baromfiállományát. Az aratással egyidőben végezzük el a tarlóhántási Sokat hallunk napjainkban az aratásról és az azt megelőző mun­kafolyamatokról. De annál keve­sebbet hallunk arról, hogy érde­mes-e tarlóinkat legeltetés céljára visszatartani. Nem. Nagyon is drá­ga a tarlólegelő. Sokkal gazdasá­gosabb, ha a tarlóinkat minél előbb — mint azt a miniszterta­nács határozata is kimondja — alászántjuk. Aki ezt a fontos mun­kát nem végzi el, az elsősorban saját magának, népgazdaságunk­nak okoz súlyos kárt. Ne feledjük el, hogy a tarló nem élettelen. A talajban millió apró, szabad szemmel nem látható, de hatásá­ban észrevehető parányi élőlé­nyek, úgynevezett talajbaktériu­mok találhatók. Ezek végzik a ta­lajba került növényi maradvá­nyok, a trágya szétbontását, olyan kémiai vegyületekké alakítják át, amelyeket a növény a talajvíz feloldásával fel képes venni. Ezért a talaj baktériumok munkája nél­külözhetetlen; hatalmas segítségét ad nekünk a termelésben, ha meg­felelő életfeltételeket biztosítunk számukra. Élettevékenységük ki­fejtéséhez nedvességre, melegre és levegőre van szükségük. A csont­keménnyé száradt, összetömődött talajba ezek az éltető elemek nem, vagy csak kis mértékben kerül­nek bele. Ezt pedig úgy tudjuk biztosíta­ni, számukra, ha mielőbb elvégez­zük a tarlóhántást, mert a megla­zított földdel nagymennyiségű me­leg levegő jut a talajba, amely elő­segíti a talajbaktériumok mun­káját és az őszi vetésig felvehető tápanyaggá válnak a tarlómarad­ványok. Ha a tarlót aláforgatás előtt kát. holdankénti 40—50 kg nitrogén műtrágyával megszórjuk, gyorsabbá tesszük a talaj baktériu­mok elszaporodását. A műtrágyá-* zott és idejében alábuktatott tarló után morzsalékos, könnyen mun­kálható, termékeny talajt ka­punk. A nyári nagy melegben egy-két nap elegendő ahhoz, hogy tala­junk a kevéske nedvességét elve­szítse. Csontkemény lesz a föld, nem veszi be az ekét, vagy a tár­csát. Nincs annyi nedvesség a ta­A Munkaerőtartalékok Hivatala elsőízben indít traktorosképző is­kolát. A tanulnivágyó fiatalok előtt az ország különböző részein kilenc ilyen intézet nyitja meg kapuit ez év október 15-én (Nyír­egyházán, Tiszavasváriban, Pápán, Szegeden, Makón, Gyulán, Székes­fehérvárott, Baján, Mezőhegye­sen). A' tanfolyam másfél évig tart. A traktoros gépésztanulók egy évig az intézetben elméleti és tan­műhelyi oktatásban, utána félévig a gépállomáson. gyakorlati képzés­lajban, hogy a korhadás megin­duljon. Tehát ezért fontos, hogy késés nélkül, kasza után azonnal végezzük el a tarlóhántást. A sűrű gabona alartt a beárnyékolt föld még tartalmaz több-kevesebb ned­vességet. Szántás után végezzük el a bo- ronálást és a hengerezést, mert hengerezéssel az apróbb földet a gyommagvakhoz szorítjuk és ezzel elősegítjük azok gyors kikelését. Ezután fogasoljunk, ami azt a célt szolgálja, hogy a gyomnövényeket kiirtsuk és megakadályozzuk a ta­laj cserepesedését. A másodvetése­ket is, hengerezzük le, de az elcse- repesedés elkerülése végett kap­csoljunk a hengerhez tüskés bo­ronát. Zimmermann István ben vesznek részt. A tanulók más­fél év elteltével, sikeres vizsga esetén végzettségükről oklevelet kapnak. A fiatalok teljes állami ellátásban és a tanulmányi ered­ménytől függően, havi 80—200 fo­rint pénzellátásban részesülnek. Traktoros-gépésztanulónak je­lentkezhet minden 17—18 éves fiú, aki legalább az általános isko- ía hat osztályát elvégezte. Július 1-től minden gépállomási igazgató­nál személyesen, vagy írásban kell jelentkezni. Kilenc új MTH traktoros-gépészeti iskola GAZOSAK A BÉKE TSZ FÖLDJE! A Bonnya községbe vezető út mel­lett balról elterülő hatalmas cukor­répatáblát — mint a szégyenfoltok — szelik át a hosszú, keskenyebb, szé­lesebb gazos, kapálatlan parcellák. E gazos parcellák végében kis la- j posra faragott cövekeken Frikton' Györgyné, Nagy Jánosné, Garas Já- nosné és Végh Vendelné, a .Béke tsz tagjainak neve olvasható. Ezek a tsz- asszonyok még mindig nem egyelték ki a részükre kimért területen a cu­korrépát. Ezenkívül még vagy 120 holdra való kukoricája van a tsz-nek, ame­lyet a gyom fojtogat, egyetlen kapa­vágást sem tettek benne a tagok. Mindez mutatja azt, hogy a Béke tsz-ben nem szervezték meg alapo­san a növényápolást, nem harcol a tagság becsülettel a bő termésért, a nagyobb jövedelemért. Nem gondol­nak arra a tsz vezetői és tagjai, hogy hanyagságukkal először is saját ma­gukat károsítják meg, de ugyanak­kor megkárosítják egész népgazda­ságunkat. A laza munkafegyelem megbosszúlja magát. Ha csak azt vesszük, hog}' a 120 hold kukoricá­nál — amit a tsz tagjainak egyrésze követelt, hogy adják ki harmadosán kapálni — közel 1000 mázsa kukori­cától eshetik el a tsz. Többen arra hivatkoznak, hogy nem bírnak a kapálással, mert nagy a terület, a valóság azonban mást mutat. Azt, hogy a tagoknak a csa­ládtagjai, a tsz asszonyai nem veszik ki teljes mértékben 'részüket a kö­zös munkából. Hiba az, hogy egy-egy családból csupán egy tag dolgozik a tsz-ben, most a legnagyobb munkák idején. A tsz vezetői is belátják, hogy legalább 25 olyan munkaképes családtag van a termelőszövetkezet­ben, akik ha fegyelmezetten részt kérnének a közös munkából — bele­értve az asszonyokat is — tisztán tudnák tartani kapásnövényeik föld­jét és fennakadás nélkül elvégezhet­nék a nagy növényápolási munkát, az aratás megkezdéséig. A családtagok egyrésze azonban eljár napszámba, mint pl. a múlt napokban Garas János, Faul Péter, Molnár János fiatalok, akik az Igal- pusztai állami gazdaságba mentek kapálni. De vannak olyan családta­gok is, akik amiatt nem jönnek a tsz-be dolgozni, mert otthon a ház­táji területen is megtalálják a mun­kát. Ugyanis számos tag van a tsz- ben, aki az alapszabály szerint meg­engedettnél nagyobb területet tart háztáji gazdaságában s így annak a művelését fontosabbnak tartja, mint a közös területét. Fülöp János bri­gádvezető rossz példát mutatva a többi tagnak, több mint 3 hold föl­det tart háztáji gazdaságában, s így az a két családtagja, aki még a kö­zös munkában részt tudna venni, a háztáji földön foglalatoskodik. Ha­sonlóan Pusztai Györgynek is 3 hóid­nál több föld van háztáji gazdasá­gában. Pusztai György mindig azt állította, hogy az édesanyjával nincs közös háztartásban és a tsz-en kívül művelt föld területének többsége az édesanyjáé. Ennek ellenkezője bizo­nyosodott be akkor, amikor Pusztai György hízottsertésvágási engedélyt kért a tanácsnál — és csak azért, hogy kevesebb legyen a zsírbeadása a sertés után — azt mondtp, hogy közös háztartásban él édesanyjával. Ezeket a hibákat,ismeri a tagság is, akik becsületesen, az alapszabály szerint dolgoznak és ismeri a tsz vezetősége is, de még nem intézked­tek, hogy javítsanak a helyzeten. Most, amikor már sürget,a növény- ápolás, határozta el a tagság, hogy azoknak a tagoknak a rovására, akik nem művelik becsületesen a közös­ben részükre kimért területet, másik tagokkal műveltetik meg ezek terü­letét. Deák elvtárs, a járási tanács me­zőgazdasági osztályvezetője részt vett a tsz legutóbbi közgyűlésén és már akkor javasolta a tagságnak és a vezetőségnek, hogy a ^anyagokat vonják felelősségre, ennek végrehaj­tását azonban még Deák elvtárs sem" ellenőrizte. A járási párt- és tanács­szervek több segítséget nyújtsanak a bonnyai Béke tsz-nek a hibák meg­szüntetése érdekében és azért, hofa a növényápolási munkát aratásig be­fejezzék a termelőszövetkezetnél s időben, szemveszteség nélkül be tud­ják takarítani a gabonatermést, az idei kenyeret. A CSALÁDTAGOK IS DOLGOZNAK AZ ÚJ ÉLET TSZ-BEN Az Uj Élet termelőszövetkezet határa a Béke tsz szomszédságá­ban, a Bonnyára vezető út jobb­oldalán terül el.. Itt szorgos asz- szonycsapat kapálta a kövér leve­lű, szépen zöldelő takarmányré­pát. Az asszonyok mindannyian büszkén dicsekedtek, hogy már mindannyian megkapálták a ré­szükre kimért 1 hold kukoricát, fél hold napraforgót, 519 négy­szögöl cukorrépát és most már a takarmányrépakapálás befejezésé­nél tartanak. Öröm nézni ezeket a jókedvű, dolgos asszonyokat, akik férjükkel együtt harcolnak a közösben azért, hogy kapások­ból is magasabb termésátlagot ta­karíthassanak be őszön és mind- annyiuk kamrája bőven megtel­jen a munkaegységeik után kapott részesedésből. Pusztai Vendelné, aki az első sorokban halad a kapálással, így vélekedik: »Az én férjem is becsü­letesen dolgozik, de én sem mara­dok el mögötte, hisz egyformán érdekünk mindegyikünknek, hogy több legyen a munkaegységünk is, meg a termés is, mert csak akkor számíthatunk több osztalékra.« — Nekünk is volna odahaza dolgunk — szólt közbe Ősi Györgyné, aki elítélően magyaráz­ta, hogy a Béke tsz asszonyai nem kapálták meg a részükre kimért területet. — Mi azon vagyunk, hogy földjeink tiszták legyenek, ne legyenek rajta a szégyenfoltok, mint a Béke tsz cukorrépáján — mutatott az út túlsó oldalán gazo­sodó cukorrépára. — Úgy látszik, a Béke tsz asszonyai nem akarják, hogy több cukor jusson gyermeke­iknek. Igazán nem törne bele a de­rekuk, ha azt a néhány négyszög­öl cukorrépát rendbetennék, s ak­kor nem kellene szégyenkezniök, meg az ősszel is több zsákot tart­hatnának a jövedelemosztáskor. — Persze, a Béke tsz-ben van­nak olyan asszonyok, akik úgy vé­lik — szólt oda egy másik asz- szony —, hogy a termelőcsoport­ban elég, ha a férfi dolgozik, hisz a termelőcsoport úgyis biztosítja a megélhetést. Pedig az asszonyok­nak ezelőtt még egy-két évvel, amikor egyénileg gazdálkodtak, mindig ott kellett lenniök férjük mellett a munkában. Akkor tud­tak kapálni, most nem vág az ol­dalukhoz a kapálás, mert a cso­portban kell dolgozni. De elfelej­tik az ilyen asszonyok azt az időt is, amikor még más földjében, ötcdösen kellett kapálni, akkor is elmentek dolgozni, a pólyásgyer- írekeket a hátukra kötötték, a többiek meg a szoknyájukba ka­paszkodtak. Most meg, amikor a magunk földjén, a magunkét ka­páljuk, nem húzódhatunk félre a munkától. Mi bizony megkapál­nánk szívesen, még ha több volna is, mert akkor még korábban kel­nénk, mégsem hagynánk, hogy szégyenünkre, derékig érő repce sárguljon a földjeinken. Ezeknek az asszonyoknak min­den szavuk szívből jövő, amelyek­ből kicsendül a megvetés a lus­ták, felelősségérzet a szövetkezet iránt. Tudják azt, hogy a termelő- szövetkezetben is épp olyan érde­kük ott dolgozni férjeik mellett, mint, amikor még egyénileg gaz­dálkodtak, hisz itt is csak úgy számolhatnak nagyobb jövedelem­re, könnyebb megélhetésre, ha becsületesen dolgoznak. Az ő példá­jukat kövessék a Béke tsz asszo­nyai, azok, akiknek a kiméj-t te­rületén még mindig gazban síny­lődik a kukorica, a burgonya, a cukorrépa és a többi kapásnövény egyaránt. E két termelőszövetkezet, am ely közvetlen szomszédságban varn, — hisz egy községben élnek a tagjai — példáját adja annak, hogy melyikben szervezettebb a munka, melyikben foglalkoznak többet a vezetők a tagokkal, melyikben harcolnak nagyobb összefogással a párt- és kormányhatározatok megvalósításáért, a termelőszövetkezet felvirágoztatásáért, a boldogabb, szebb életért. Szűcs Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents