Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-26 / 123. szám
Szerda, 1954 május 26. SOMOGYI NÉPLAP Felszólalások a Mözponti Vezetőség lieszá mólója hoz Vállalataink tekintélyes részében a termelékenység leggyakrabban a gépi berendezés rossz kihasználása miatt csökkent. Pártunk és a munkások évek óta követelik a tervszerűbb, folyamatos munka- feltételek biztosítását, e téren alig mentünk előre. Jellemző, hogy kis átfutási időt igénybevevő termékek termelése a hó első és utolsó napjában milyen óriási változást mutat. Például férfiingből március 31-én 14.322 darabot, április 1- én 6465 darabot, április 30-án 9149 darabot és május 3-án 3432 darabot gyártottak. Több hasonló példát sorolt fel Farkas László, hangsúlyozva, hogy ha csak az anyagellátás és előkészítés szervezetlenségét számolják fel, egyes vállalatoknál 5—- 10—15 százalékkal emelkedhetik a ledolgozott munkaórára eső teljesítmény. Ezután az önköltségcsökkentés egyik legfőbb tényezőjéről, az anyagtakarékosságról beszélt. Még mindig tűrhetetlenül nagy az anyagok pocsékolása — mondotta — pedig közismert, hogy a nyersanyagok jelentős részénél behozatalra vagyunk utalva. Budapest összes pártszervezetei — mondotta végül — egyöntetűen tolmácsolják a munkások, értelmiségiek és alkalmazottak véleményét: Nekünk, Budapest dolgozóinak elsőrendű kötelességünk ipari vállalatainkban a munkát úgy megszervezni, hogy többet, jobban és olcsóbbat adjunk a hazának, dolgozó népünknek. (Hosszantartó, lelkes taps.) (Folytatás a 4. oldalról.) százalékkal. Csak a ruházati bolt áprilisban 4.5 millió forinttal több férfikonfekciót adott el, mint márciusban. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy néhány, a lakosságot jelentősen érintő területen még keveset mentünk előre. így pl. nagy a hu- za-vona a lakásépítések terén és az elkészült lakások minősége ellen is sok a jogos kifogás. Jelentősen tovább kell javítanunk a főváros közlekedését. Nem tudjuk kielégíteni, különösen bútorból az igényeket. Üzleteinkből a gyárból beérkező bútort úgyszólván még aznap fel is vásárolják. Távolról sem kielégítő ruházatban és cipőben a választék és nem tudjuk megfelelően biztosítani a kiváló minőségű ruházkodási és közszükségleti cikkek iránti egyre növekvő keresletet. Külön szeretném megemlíteni, hogy szinte rohamosan nő az egészen kiváló minőségű szövet, cipő, rádió, háztartási eszközök és más szükségleti cikkek iránti igény, amit iparunk egyelőre csak részben elégít ki. Farkas László elvtárs ezután bírálta a minisztériumok irányító és ellenőrző munkáját, majd így folytatta. Jellemző, hogy maguk a minisztériumok — az élelmiszeripari és közlekedésügyi minisztériumot kivéve — 1954 első negyedévében és valamennyi minisztérium az év második negyedében terveikben alacsonyabb termelékenységet irányoztak elő, mint az 1953. év ugyanazon időszakának teljesített termelékenységi eredményei voltak. KISS ÁRPÁD ELVTARS FELSZÓLALÁSA Ezután Kiss Árpád elvtárs, köny- ■nyűipari miniszter szólalt fel. Az új kormányprogramm nyomán az a feladat hárul a közszükségleti cikkeket termelő iparágak dolgozóira — mondotta többek között — hogy a dolgozó nép életszínvonalának emelése érdekében termeljenek egyre több, jóminőségű fogyasztási cikket, bő választékban és egyre olcsóbban és ezzel teremtsék meg a további árleszállítások anyagi előfeltételeit. Hogyan tettek eleget a könnyűipar dogozói ezeknek a feladatoknak? Az ipar valamennyi ágában jelentősen növekedett a közszükségleti cikkek termelése. A könnyűipar valamennyi fontos gyártmányban fokozta a lakosság számára való termelést, az 1954. évi terv több fontos fogyasztási cikk termelésének jelentős növelését írja elő. 1954-ben a könnyűipar a lakosságnak 7.5 százalékkal több pamutszövetet, 35 százalékkal több gyapjúszövetet, 43 százalékkal több pamutha- frisnyát, 74.5 százalékkal több férfiöltönyt és 54 százalékkal több férfiinget gyárt, mint 1953-ban. A lakosságnak juttatott fogyasztási cikkek mennyiségének emelése mellett ma már rátértünk arra az útra, hogy nagyobb választékban elégítsük ki az igényeket, mint azelőtt. A parasztság ruházati igényeinek fokozott kielégítésére is történtek intézkedések. 1953 második felében megindult a box-csizmák gyártása, 1954-ben már 153 ezer pár box- csizmát gyártunk a parasztság számára. Hiba azonban, hogy az ipar .nem elég gyorsan reagált a parasztság egyre növekvő igényeire, speciális paraszti cikkek gyártásához csak későn látott hozzá. A helyiipar egészséges fejlődési folyamatát is az 1953. évi júniusi pártós kormányhatározat indította meg. .Ennek a folyamatnak legszembetűnőbb eredményei a faluban mutatkoznak, míg 1953 közepén közel 2 ezer községben nem működött bognár, kovács, cipész, borbély és szabó, ma már a falusi lakosság ellátása ezekkel a szolgáltatásokkal nagyrészt megoldódott és még ebben az évben teljes megoldást nyer. A fogyasztási cikkek mennyiségének növelése mellett üzemeink és a minisztérium dolgozói azzal is szolgálják a fogyasztók érdekeit, hogy egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a termékek minőségének megjavításáért. A minőségjavulás és választékbővítés terén elért eredményekkel azonban nem lehetünk elégedettek, ezeket csak kezdeti eredményeknek tekinthetjük. A minőség- javítás és választékbővítés terén elért eredmények egyrészét is azon az áron értük el, hogy ezen időszak alatt a könnyűiparban a termelékenység csökkent. Sokan vannak olyan felső-, közép- ' vállalati vezetők, akik azt gondolják, hogy a minőségjavítás, választékbővítés nem hajtható végre a termelékenység emelésével, az önköltség csökkentésével egyidejűleg. Mindezen feladatoknak egyidőben meg lehet felelni, ha helyesen alkalmazzuk a sztálini tanítást, alkalmazzuk azt a legfőbb eszközt, amelyet az alaptörvény meghatároz, ha a termelést a legfejlettebb .technika alapján, a műszaki és technikai színvonal állandó emelésével szervezzük meg. Kiss Árpád elvtárs ezután hangsúlyozta a régi üzemi berendezések karbantartásának és korszerűsítésének fontosságát, majd a műszaki dolgozók alkotókészségének kibontakozásáról beszélt. Az üzemi pártszervezetek és vállai lati igazgatók támaszkodjanak nyugodtan műszaki értelmiségünkre, amely már számtalanszor megmutatta pártunkhoz, népi demokráciánkhoz való hűségét. Emellett a vállalatok igazgatói, de a minisztériumok is tehermentesítsék a műszaki dolgozókat az adminisztratív munkától. Gyártmányaink minőségének javítása, a termelékenység növelése, egész termelési kultúránk emelése szükségessé teszi a könnyűiparban dolgozók képzését és továbbképzését. Nagy súlyt kell fordítanunk arra, hogy szakmunkásaink széles rétegének szakmai tudását emeljük, mert ezzel a termelés új, nagy tartalékait hozhatjuk felszínre. Az elmúlt időszakban iparunkban a dolgozók fluktuációja komoly nehézségeket okozott. Az elvándorlásoknak adminisztratív eszközökkel való megakadályozása helytelen, helyesebb a fluktuációt az üzem jó kollektívájának kialakításával csökkenteni. Az üzem technikai színvonalának, modernizálásának, szervezettségének megteremtésével egyben megteremtődnek a dolgozók részére a jó munkafeltételek, jól szervezett üzemben a dolgozók jól keresnek, ilyen üzemet nem hagynak el. Ha ehhez még a vállalat igazgatója a szociális berendezések létesítését, ré- 1 gebbi szociális berendezések fenntartását saját maga szíwel-lélekkel végzi, ezzel is szilárdíthatja az üzem és a dolgozók kapcsolatát. A kongresszus előtt ígérem, hogy pártunk vezetésével, útmutatásainak i megfelelően teljesíteni fogjuk feladatainkat, helyt fogunk állani a nép; jólétének fokozásáért, az életszínvonal emeléséért folytatott harcban — fejezte be felszólalását lelkes taps közben Kiss Árpád elvtárs. Ezután bíró József elvtárs, a békésmegyei pártbizottság első titkára szólalt fel: A Központi Vezetőség júniusi határozata óta már értünk el kezdeti eredményeket a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, a párt és a tömegek közötti kapcsolat elmélyítése terén. Különösen a békésmegyei pártértekezlet óta tettünk lépéseket afelé,, hogy kiküszöböljük az elkövetett hibákat, behegesszük azokat a sebeket, amelyeket dolgozó parasztságunk egyrészénél okoztunk. Ma még azonban szövetkezeteinkben bizonyosfokú ellentét tapasztalható a volt agrárproletárok és a volt középparasztok között. Ezt az ellentétet a volt agrárproletárok szektáns magatartása is elősegíti azáltal, hogy magukat nem szövetkezeti parasztoknak, hanem agrárproletároknak nevezik. Parasztok alatt ők azokat a parasztokat értik; akik azelőtt egyénileg gazdálkodtak és beléptek a termelőszövetkezetbe, vagy még ma is egyénileg gazdálkodnak. Ezzel a helytelen nézettel ezek a volt agrárproletárok önmagukat szigetelik el a volt középparasztoktól és megnehezítik az egységes szövetkezeti parasztság megteremtését. Pártszervezeteink nem harcolnak kielégítően e szektáns szellem ellen. • Sokszor maguk a vezetők, termelőszövetkezeti elnökök táplálják ezt túlzó baloldali magatartásukkal, azzal, hogy még mindig diktatórikusán vezetnek és adminisztratív módszerekkel igyekeznek eredményeket kicsikarni. Ezért a megyei pártbizottság egyik fő feladatának tekinti a szövetkezeti demokrácia legteljesebb érvényesítését, a szövetkezeti alapszabály következetes betartását. A szövetkezeti parasztság egységének megteremtését akadályozza az is, hogy számos szövetkezetben nem fizetik ki a szövetkezeti tagok által régen bevitt gazdasági felszereléseket, s jószágokat. Hasonlóan akadálya az egységes szövetkezeti parasztság megteremtésének a földjáradék visszatartása is. Természetesen mind a bevitt felszerelés és a jószágok árának, mind pedig a földjáradék kifizetése plusz terhet jelent szövetkezeteinknek. De a szövetkezetek megerősítése, egységes szövetkezeti parasztság megteremtése, valamint a szövetkezetek és a középparasztok közötti jó kapcsolat biztosítása érdekében szükséges, hogy ezekben a kérdésekben határozott állásfoglalás legyen — s ha kell, bizonyosfokú áldozatok árán is, de kifizessük a bevitt felszerelések és jószágok értékét, valamint a földjáradékot. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a megyei pártbizottság három alapvető feladatot tart elsősorban szem előtt: Először: Az apaállatok tenyésztésében, kezelésében, gondozásában meglévő problémák, hiányosságok kiküszöbölése. Feltétlenül szükséges, hogy fajtiszta apaállatokat tenyész- szünk, kiselejtezzük a nem megfelelőket és helyükbe fiatal, törzskönyvezett apaállatokat állítsunk be. Másodszor: A vidékenként kialakult, meghonosodott, asszimilálódott állatfajták tenyésztésének szorgalmazása olymódon, hogy a számszerű növekedés mellett, fokozatosan propagáljuk azoknak az állatfajtáknak tenyésztését is, amelyek tenyésztésétől dolgozó parasztságunk ma még idegenkedik, de amelyeknek meghonosítása javítja a minőséget. Harmadszor: Biztosítani kell állat- tenyésztésünk takarmánybázisát. Ennek érdekében szorgalmazni fogjuk a másodnövények termesztését Békés megyében is, ahol eddig meglehetősen idegenkedtek a dolgozó parasztok a másodnövények termesztésétől. Ezgk azok a feltételek, amelyeknek megvalósításával megszilárdíthatjuk ermelőszövetkezeteinket, növelhet- ’ ük befolyásukat és vonzóvá tehet-1 iük a kívülálló dolgozó parasztos előtt. Komoly hibát követnénk el azon- Dan, ha emellett megfeledkeznénk az | egyénileg gazdálkodó középparasztok j gazdasági megsegítéséről. Biztosítanunk kell azokat a feltételeket, ame- .yek között a középparasztok lelkesen, a legjobb termelési eljárásokat alkalmazva, állandóan növelik a hol- iankénti átlagtermést, fejlesztik állatállományukat. Ugyanakkor fokozottabban kell őket nevelni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésére. Elvtársak! ígérjük, hogy Békés megyében az elkövetett hibákat kiküszöböljük és biztosítjuk, hogy pártunk III. kongresszusának határozatait maradéktalanul végrehajtjuk. (Taps.) Ezután Szaló Lajos elvtárs, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár párt- bizottságának titkára szólalt fel. Beszámolt azokról a számottevő eredményekről, amelyeket az üzem dolgozói az exporttervek teljesítése, a termékek minőségének javítása, az önköltség csökkentése, a mezőgazda- sági gépek és szerszámok gyártása terén elértek. Ezután DÁVID FERENC ELVTÁRS, a szolnoki pártbizottság első titkára szólalt fel: A Központi Vezetőség beszámolója kifejezi mindazokat a gondolatokat és vágyakat, amelyekkel dolgozó népünk pártunk III. kongresszusára készült — majd így folytatta: — Számomra, és úgy gondolom, az egész szövetkezeti mozgalom számára nagy erőt és biztonságot adott az, hogy a párt legmagasabb fórumán, a kongresszus színe előtt Rákosi elvtárs választ adott azokra a kételyekre és téves nézetekre, amelyek az utóbbi időben a szövetkezeti kérdés körül kialakultak. Egész fejlődésünk számára, de különösen a termelőszövetkezeti mozgalom számára nagyjelentőségű tény tisztázódott, hogy a szocializmus építésének új szakaszában nem csökkent, hanem nőtt a termelőszövetkezetek jelentősége és szerepe. A kongresszus alapvető feladatául tűzte ki a szövetkezeti mozgalom számára a gazdálkodás jövedelmezőségének fokozását. A jövedelem növelésének fő eszköze, hogy növeljük a hozamot a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt. Ennek érdekében jobb és szakszerűbb gazdálkodást kell folytatnunk és szélesebb körben kell alkalmaznunk a fejlett termelési eljárásokat. Többszáz szolnokmegyei tapasztalat, eredmény és egyéb példák igazolják, hogy a jövedelmezőség, a pénzjövedelem növelésében döntő helyet foglal el* a sertéstenyésztés. Szinte kimeríthetetlen kincsesbánya. És mégis, sok termelőszövetkezetünk nem él ezzel a lehetőséggel. Véleményünk szerint a jövőben a párt- és állami szerveknek egyaránt többet és j óbban kell foglalkozniok az állattenyésztés legfontosabb és legsürgősebb kérdéseivel és meg kell tudnunk változtatni az állattenyésztés területén meglévő tarthatatlan helyzetet, a nagyfokú gondatlanságot, a nemtörődömséget, az állattenyésztés lebecsülését. Dávid Ferenc elvtárs ezután a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásáról, a szövetkezetek állami támogatásáról beszélt, majd így folytatta: A szövetkezeti mozgalom minden híve örömmel hallotta, hogy a kongresszus útmutatása nyomán a párt és az állam egyre fokozódó politikai és gazdasági támogatásban kívánja részesíteni a falu szocialista átalakulásának hordozóit, megvalósítóit — a termelőszövetkezeteket. Az új, kedvező "helyzetben a helyi párt-, állami és tömegszervezeti funkcionáriusoknak sokkal határozottabban kell kiállniok a szövetkezetek mellett, mint az elmúlt napokban vagy hónapokban tettük. A termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításának politikája megköveteli, hogy'az elért eredményeket jobban népszerűsítsük és a termelőszövetkezeti agitáció felélénküljön és határozottabb legyen. Pártbizottságainknak, pártszervezeteinknek megalkuvást nem tűrve harcol- niok kell a tapasztalható hibák megszüntetéséért, azért, hogy termelő- szövetkezeteinkben minél előbb megvalósuljon a jólét. 1951 február 25-én a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán jelentettem be, hogy Turkeve, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, a Nagykúnság dolgozó parasztsága követte pártunk politikáját, a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Az elmúlt évek során sok volt a küzdelem, nehezek voltak a feladatok. Hibákat is követtünk el jócskán, de az eredmények nem maradtak el. Szövetkezeteink tagjai nem bánták meg, hogy a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek és ma már a Munka Vörös Zászlórenddel kitüntetett turkevei Vörös Csillag, a karcagi Béke, vagy a kún- mártoni Zalka Máté termelőszövetkezetek példája nyomán dolgozó parasztságunk mindinkább meggyőződik a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről a kisparaszti gazdálkodással szemben. Szünet után Sebők Ernő elvtárs, a hortobágyi állami gazdaság igazgatója számolt be az önköltségcsökkentés terén elért eredményeinkről, majd a gazdaság munkáját akadályozó hibákat tette szóvá. Farkas Mihály elrtárs felszólalása Az a hatalmas fejlődés — mondotta Farkas Mihály elvtárs — amelyet hazánk a felszabadulás óta eltelt rövid kilenc év alatt elért, azt igazolja, hogy népünk vezetésével saját történelme tudatos alakításának útjára lépett. « Ezzel magyarázható nagyrészt, hogy történelmileg ily rövid idő alatt népünk szorgalmával, alkotó munkájával, tudásával, kezdeményező, erejével kiemelte hazánkat a szegénységből, a kultúrálatlanságból, az elmaradottságból és az élenjáró haladó országok sorába emelte. A mi népünk fejlődése is igazolja, hogy a munkásosztály hatalomrajutá- sa új korszakot nyit meg a tömegek, a népek történelem-alkotásában. Népi demokratikus rendszerünk nagy ereje éppen abban van, hogy százával és ezrével hozza napvilágra népünk mélyéből azokat a szervező tehetségeket, a munka nagyszerű hőseit és új vezetőket, akik a múlt rendszerben arra voltak ítélve, hogy egész életükben az egyhangú robot, a kenyérgond és a mindennapi létért való küzdelem embertelen körülményéi között őrlődjenek fel. Ma ezek • az egyszerű emberek teljes egészében kibontakoztatják tehetségüket, kezdeményező készségüket, merészen szembeszállihatnak a maradisággal, az előítéletekkel és sikeresen ostromolhatják és ostromolják is a tudás, a kultúra várát. Súlyos tévedés lenne azonban azt hinni, hogy népünk alkotóerejének a szocializmus építésében való aktív részvételének kibontakozása automatikusan, úgyszólván önmagától törté- j nik. A hatalom meghódításához, de nem kevésbbé a szocializmus felépítéséhez is biztosítani kell a pártnak a tömegek támogatását, újra és újra való megnyerését. Ha a párt nem vigyáz és politikájában komoly hibákat követ el, akkor a szocializmus építésének időszakában is I (Folytatás a 6. oldalon.) 5
