Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-26 / 123. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1954 május 26. A JUagyar Dolgfozék Pártja Központi Vezetőségének beszámolója (Folytatás a 3. oldalról.) figyelembe kell venni a bátor, gerinces, egyenes kommunista magatartást. Olyan kommunistákra van szüksége a pártnak és az államnak, akiknek nemcsak a feje, hanem a szíve is a helyén van (taps), akik helytállását a nehéz helyzetek csak szilárdabbá teszik, akik szívósan, engesztelhetetlenül és eredményesen harcolnak a bajok, a hibák ellen. Cp- pen ezért a párt- és állami szerveinknek — az új, fejlődőképes fiatal elvtársak mellett jobban meg keli becsülniük a harcokban kipróbált, régi, illegális múlttal rendelkező kádereket. (Taps.) Rákosi elvtárs azután a pártiskolák munkájáról és a pártoktatás feladatairól szólt, majd így folytatta: Hatékonyabbá kell tennünk a határozatok végrehajtásának ellenőrzését. Á párt- és állam vezetés egyik gyengesége a megfelelő ellenőrzés hiánya és határozatlansága. Erre vezethető vissza, hogy fontos, egész népünk életére kiható határozatokat nagy késéssel, vagy hiányosan hajtanak végre, ami nagy politikai és gazdasági károkat okoz. Meg kell javítani az ellenőrzést felülről, de feltétlenül ki kell egészíteni és össze kell kapcsolni a párt és a széles dolgozó tömegek alulról történő ellenőrzésének igénybevételével. Csak a széles tömegek aktivizálásával lehet biztosítani, hogy a határozatok, melyek a dolgozó nép érdekében jöttek létre, meg is valósuljanak. Hátráltatja a párt fejlődését, de a népi demokrácia egész növekedését a bürokratizmus, a túlzott centralizáció, a rengeteg szervezés és megkötöttség, mely elfojtja a kezdeményezést, nem nevel önállóságra, elmossa az egyéni felelősséget. Az íróasztal mellőli vezetés módszere, az írásos jelentések alapján történő döntések, a határozatok tömkelegének gyártása, a végtelenségbe menő és egymást követő ülések és tanácskozások azt eredményezik, hogy a vezetés és a vezetők gyakran elszakadnak az élettől és ezért határozataik, intézkedéseik gyakran papírszagúak. Párt- és állami funkcionáriusaink közül sokan abban a téves hitben élnek, hogy a papírral csodákat lehet művelni, hogy elegendő, ha meghozzák a határozatot és akkor már minden kérdés simán, magától megoldódik. Ne a papírból tanulmányozzák az életet, mert abból úgysem ismerik meg, hanem tartsanak eleven kapcsolatot az élettel! Es akkor döntéseik, határozataik helyesebbek lesznek, a célba találnak és megvalósulnák! A bürokrácia ikertestvére a túlzott centralizáció! A bürokrácia és a túlzott centralizáció kezd egész fejlődésünk akadályává válni. Gyorsan változtatni kell ezen a tarthatatlan helyzeten. Centralizációra szükség van, de olyan centralizációra, amely bátran támaszkodik az apparátus és vezetőinek tudására, szakképzettségére, amely bízik a munkatársakban, megadja mindenki számára a szükséges hatáskört, amely növeli a vezetőség és a munkatársak felelősség- tudatát és fejleszti kezdeményezésüket. Meg kell szüntetni pártmunkánkban a befeléfordulást. A belső pártélet felélénkülése gyakran azzal jár, hogy a pártszervezetek nagyrésze nem egyezteti össze megfelelően a belső pártmunkát és általában a politikai munkát a termelés feladataival, a gazdasági munkával, s nem kapcsolja szervesen össze munkáját az ipar és mezőgazdaság aktuális kérdéseivel, vagy nem fordít figyelmet a begyűjtésre, s egyéb feladatokra. A befeléfordulás akadályozza a tömegszervezetekkel való foglalkozást. Pedig pártunknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a tömegszervezetek erősítésére és tekintélyének növelésére, melyek jelentősége éppen az új szakasz feladataival kapcsolatban fokozódott. Meg kell szüntetni azt a helytelen nézetet, és a belőle eredő káros gyakorlatot, hogy a proletárdiktatúra időszaka alatt, amikor már pártunk vezető és irányító szerepe biztosítva van, nem fontos a tömegszervezetek szerepe. Ez a „baloldali“ szektáriánus nézet táplálja azt st gyakorlatot, hogy pártszervezeteink a tömegszervezetek erősítése és tevékenységük sokoldalú kifejlesztése helyett inkább maguk végezték el a tömegszervezetek feladatait és így azokat gyakran háttérbe szorították. Figyelembevéve a magyar proletárdiktatúra, a hatalom meghódításának sajátosságait, a tömegszervezetek szerepe a népi demokráciában is változatlanul fontos. A pártnak nemcsak arra kell vigyázni, hogy a tömegszervezetek számszerűen erősödjenek, de arra is, hogy mind nagyobb politikai, kulturális, gazdasági és nevelő tevékenységet fejtsenek ki, hogy mindjobban kielégítsék a dolgozók igényeit. Tömegszervezeteink számszerűleg az utóbbi esztendőkben erősen megnőttek. A szakszervezeteknek most 1,913.000 tagja van. A Dolgozó Ifjúság Szövetségének 577 ezer, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének 560 ezer, a földművesszövetkezeteknek 1.300.000. Az erős és tekintéllyel bíró tömegszervezetek növelik a párt befolyását és erősítik irányító, vezető szerepét. Csak erős és jól dolgozó tömegszervezetek segítségével lehetséges alapvetően kiszélesíteni és megszilárdítani a párt és a népi demokrácia alapját, tömegbázisát. Rákosi elvtárs ezután a szak- szervezetek nagy jelentőségéről és feladatairól szólt. A többi között hangsúlyozta, hogy az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb erővel és nyomatékkai kell foglalkozni a munkaversennyel, mely egész szocialista termelésünk egyik legfontosabb lendítőkereke, mely ha jól kifejlesztjük, minden területen előrevisz bennünket. Ezután a DISZ feladatairól beszélt. n DISZ feladatai Pártszerveink és pártszervezeteink — mondotta — még nem támogatják eléggé a Dolgozó Ifjúság Szövetsége munkáját és nem mindig látják világosan azt a fontos szerepet, melyet a DISZ a szocializmus építésében, a népi demokrácia megerősítésében játszik. Pártszerveink és pártszervezeteink, bár tudják, hogy mindig számíthatnak a DISZ lelkes, áldozat- készségére, s lépten-nyomon tapasztalják, hogy az ifjúság mindenütt az első sorban áll, ahol nehéz feladatokat kell megoldani, mégis gyakran elhanyagolják, nem segítik eléggé, nem vonják be a munkába. Ezt még itt, az ország szívében, Budapesten is tapasztaljuk. Változtatni kell ezen. A DISZ, a dolgozó ifjúság e harcos szerve, a párt édes gyermeke, s minden módon kifejezésre kell juttatni, hogy a párt segíti, támogatja, gondját viseli, állandóan törődik vele. A DISZ, melynek soraiban jövő párttagjaink tízezrei nevelődnek, s amely Sztálinvárosban, Komlón és egyebütt annyi szép példáját nyújtotta az önfeláldozó munkának, most erőinek jelentékeny részét összpontosítsa a falura is; a falusi dolgozó ifjúság megszervezése és mozgósítása , olyan feladat, mellyel a DISZ nemcsak elősegítheti a mezőgazdaság fejlesztési tervének végrehajtását, de egyben elmélyítheti gyökereit a falun. A DISZ-nek, mint a párt fontos segítő csapatának nagy szerepe van az ifjúság szocialista nevelésében. Pártunk és államunk tegyen meg mindent, hogy a DISZ a szerepének meg is tudjon felelni. Az MNDSZ további eredményes munkája a dolgozó nők nevelése és mozgósítása terén szükségessé teszi, hogy nagyobb megértésre és segítségre találjon mind a pártszervezetek, mind pedig az állami szervek részéről. A párt szervezeteinek sokkal többet kell foglalkozniok az olyan laza tömegszervezetekkel, melyek az új szakasz feladatainak megvalósítása folyamán jöttek létre, mint a falusi termelési bizottságok. Ezek kibontakoztatják a falu dolgozóinak iniciatíváját a párt- és kormányhatározatok megvalósítására. Pártszervezeteinknek az eddiginél hasonlíthatatlanul többet kell foglalkozniok a földművesszövetkezetekkel. Gondoskodjanak arról, hogy a dolgozó parasztság sajátjának tekintse a szövetkezeteket, hogy bennük meg ne sértsék a szövetkezeti demokráciát s tagjai anyagilag is érdekeltek legyenek a szövetkezet fejlesztésében. A tanácsok munkája Végül a pártszervezetek fordítsanak fokozott figyelmet a legnagyobb tömegszervezet, a tanácsok munkájára. A pártszervezetek segítsék, vezessék politikailag jobban és ellenőrizzék alaposabban a tanácsokat, ne hagyják őket magukra, de ne helyettesítsék őket és ne sajátítsák ki funkcióikat. Párt- szervezeteinknek meg kell érteniük a párt- és az állami funkciók különbözőségét és azt, hogy a tanácsok feladatait a párt nem láthatja el. Pártszervezeteink küzdjenek a tanácsokban elharapódzó bürokratizmus ellen, ne tűrjék, hogy a tanácsok érdesen, ridegen bánjanak a lakossággal. Különösen ügyeljenek a párt- szervezetek arra, hogy a tanácsok tartsák be és tartassák be az állami fegyelmet anélkül, hogy a lakosságot zaklatnák, vagy nyakra-főre adminisztratív rendszabályokat alkalmaznának. Küzdjenek a törvényesség betartásáért és a törvényellenségek ellen mindenütt élesen lépjenek fel. A pártszervezetek politikai és szervezeti megerősítését elsősorban ott kell megoldani, ahol az új szakasz célkitűzései azt megkövetelik. Mindenekelőtt az ipar olyan kulcspozícióiban, mint a bányászat, a kohászat, a villamosenergiatermelés és azokban az üzemekben, melyek a mezőgazdaság fejlesztésén dolgoznak, valamint a népgazdaság és a külkereskedelem olyan kulcs-üzemeiben, mint a csepeli RM-Művek, a MÁVAG, Lenin Kohászati Művek, Ózdi Kohászati Művek, Pápai Textilgyár, Szegedi Textilművek, Gheorghiu Dej Hajógyár, Sztálin Vasmű, Kle- ment Gottwald, Ganz, Láng Gépgyár, Egyesült Izzó, Beloiannisz, Vörös Csillag, Gyapjúmosógyár, stb. A pártmunka másik döntő területe a falu Most mindenekelőtt a falusi pártmunkát kell alapvetően megr javítani, falusi és járási pártszervezeteinket kell lényegesen megerősíteni. Központi Vezetőségünk az elmúlt év december 23-i határozatában részletesen megjelölte a falusi pártmunka feladatait. E határozatok megkövetelik, hogy a falu, a járás, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok pártszervezeteinek megerősítésére, munkájuk, összetételük megjavítására ezer művelt, képzett, szaktudással, párttapasztalattal rendelkező elvtársat kell küldeni. Eddig több mint 800 elv- társat küldtünk ezen a vonalon falura, június végére mind az ezer a falvakban fog dolgozni. Járási párt- és tanácsszerveink jó munkájától függ nagyrészt terveink sikeres megvalósítása. Ezek a párt- és államhatalmi szervek vannak a legközelebb a faluhoz, nekik kell mindenekelőtt a párt- és kormányhatározatok eredményes végrehajtását biztosítani. Ezért fontos, hogy a párt és állami vezetés e döntő helyein olyan párt- és állami funkcionáriusok dolgozzanak, akik kellő műveltséggel, szaktudással, párthűséggel és alapos politikai felkészültséggel rendelkeznek. Ezek azok a feladatok, melyeket pártunknak az előttünk álló időszakban meg kell oldania. Semmi kétség, hogy harcokban meg- edzett, nagy pártunk az új szakasz feladatait is sikeresen megoldja. Ennek biztosítéka pártunk helyes politikája, növekvő ereje és az az erősödő támogatás, amelyben népünk pártunkat részesíti. Pártunk népünk segítségével legyőz minden akadályt és megoldja mindazokat a feladatokat, melyek helyes politikájának sikeres végrehajtását biztosítják. (Taps.) Elvtársak! Pártunk fő irányvonala: a szocializmus alapjainak lerakása országunkban és ezzel együtt népünk anyagi és műveltségi színvonalának következetes emelése, valamint szakadatlan küzdelem azért, hogy szocialista épitőmunkánkat békében folytathassuk. Pártunk fő irányvonalának megvalósításához szükséges, hogy még jobban kiszélesítsük és megerősítsük pártunk kapcsolatát a dolgozó néppel s még szorosabbra zárjuk sorait, hogy pártunk most egységesebb, összekovácsoltabb legyen, mint valaha volt, mert pártunk főereje, politikájának helyessége mellett, ideológiai, politikai és szervezeti egységében, a cselekvés egységében rejlik. Ezért óvnunk kell pártunk egységét, mint a szemünk fényét, mint legdrágább kincsünket! (Taps.) Biztosítani kell, hogy pártunkon az ellenség nem rést, de hajszál- repedést se találjon! (Taps.) Pártunk fő irányvonalának való- raváltása alapvetően függ attól, hogy társadalmi rendünk vezető ereje, a magyar munkásosztály minden eddiginél egységesebben, öntudatosabban, fegyelmezettebben sorakozzék fel pártunk mögé. Minden erőnkkel szilárdítanunk kell a párt és a munkásosztály kapcsolatait és biztosítanunk kell az ipari munkásság vezetését a szocialista építés minden területén. Pártunk fő irányvonalának sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges továbbá, hogy még inkább megerősítsük, megbonthatatlanná tegyük a munkásparaszt szövetséget, népi demokratikus államunk alapját, eddigi nagy vívmányaink megtartását és további, új győzelmeink zálogát! Pártunk fő irányvonalának eredményes megvalósítására ki kell szélesítenünk azt az alapot, amelyen pártunk politikája és népi államunk nyugszik: létre kell hoznunk, ki kell fejlesztenünk a függetlenségi népfrontot, mint az ösz- szes hazfias és békeszerető erők legszélesebb összefogását országunkban, mint valamennyi hazája boldogulásáért és felemelkedéséért küzdeni kész, jóakaratú magyar ember egyeséges tömegmozgalmát! Pártunk fő irányvonalának sikeres megvalósítása megköveteli tőlünk, hogy állandóan erősítsük munkás-paraszt államunkat, a népi demokrácia államát, hogy minél szélesebb tömegek vegyék ki cselekvőén részüket az állam munkájában és az ellenőrzésben. Mert a népi demokrácia állama végső fokon maga az államot építő munkásosztály, a dolgozó parsztság, a népet szolgáló értelmiség, a kisemberek millióinak összessége! Pártunk fő irányvonalának győzelméhez múlhatatlanul szükséges, hogy elmélyítsük, tovább szilárdítsuk és még bensőségesebbé tegyük kapcsolatainkat, népünk őszinte barátságát a kommunizmust építő Szovjetunióval; hazánk felszabadítójával, a világbéke zászlóvivőjével (percekig tartó ütemes taps), valamint a népi demokratikus országokkal és közeledést hozzunk létre minden olyan országgal, amely az imperialista rablóháború ellen saját függetlenségéért és a békéért folytat küzdelmet! Az út — fejezte be a beszámolót Rákosi elvtárs — amelyet a júniusi fordulat jelent, helyes út! Ezen az úton kell előrehaladnunk törhetetlenül! Ezen az úton követi pártunkat munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk! (Taps.) Ez az út a felemelkedésnek, a magyar nemzeti függetlenség megszilárdításának, az erős, művelt, virágzó Magyarország útja! (Szűnni nem akaró viharos taps, hurrákiáltások.) A KONGRESSZUS MÁSODIK NAPJA A kongresszus kedden reggel folytatta tanácskozását. Megkezdődött a vita ,,A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója s a Magyar Dolgozók Pártja feladatai“ című napirend felett. Az elnöklő Rónai Sándor eivtárs először Farkas László elvtársnak, a budapesti pártbizottság titkárának adta meg a szót. FARKAS LÁSZLÓ ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Farkas László elvtárs hangsúlyozta: a főváros dolgozói odaadással törekednek pártunk politikájának, a munkáshatalom megszilárdításának, a népjólét emelésének megvalósítására. Mélyül a megértése a munkások körében annak a felelősségnek is, amelyet a munkásosztály a parasztsággal való szövetség megerősítésére magára vállalt. A munkások megértik és helyeslik, hogy a munkáshatalom megszilárdításának útja most döntően a mező- gazdaság fejlesztésén keresztül vezet. A falu felemelkedésének sikere most nagyrészt az ipar helytállásától függ, és fordítva: ha a falu előre megy, a munkáshatalom erősödik és népünk jobban boldogul. Ezért a mezőgazdaság fejlesztésének tervét a budapesti munkások és értelmiségiek mindinkább magukévá teszik és harcolnak érte. Fővárosunk dolgozó lakosságának politikai látóköre és öntudata nagyot fejlődött és mind világosabban látják céljaink nagyszerűségét. Ezért van az, hogy a kongresszus előtti hónapokban Budapesten a munkások és értelmiségiek százezrei munkájukban még nagyobb erőfeszítést és odaadást tanúsítottak, hogy most úgyszólván egész fővárosunk a munka lázában ég. Ez is mutatja, hogy Buadpesten a párttagok és a pártonkívüliek helyeslik és magukévá teszik a párt politikáját, népi demokráciánk fejlődésében az új szakaszt jelentő politikát. Elkövetett hibáink bátor feltárása, az építő kritika őszinte igénylése a vezető szervek részéről, a kollektív vezetés egyre javuló meghonosodása mind azt eredményezte, hogy nagymértékben megnőtt párttagjaink aktivitása, a párt és a főváros lakosságának kapcsolata javult és megnőtt pártunk befolyása és ereje. Pártszervezeteinknek nagy szerepük van abban, hogy a főváros dolgozói a népjólét emelésére irányuló politikának máris sok eredményét látják. A Központi Vezetőség beszámolójában ismertetett béremelések és árleszállítások eredményeképpen nőtt Budapest dolgozóinak reálbére. Például 1954 első negyedévében a kiskereskedelmi forgalom összege 2.2 százalékkal nőtt — ami 56 millió forintot tesz ki —, ugyanakkor az eladott áruk volumene 7.7 százalékkal volt nagyobb, mint 1953 első negyedében. Másszóval, a lakosság kevesebb pénzért jóval nagyobb mennyiségű árut vásárolt. 1954 első negyedévében a ruházati cikkek eladása nagymértékben megnövekedett, az előző év hasonló időszakához képest 49.8 (Folytatás az 5. oldalon.)
