Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

Szerda, 1954 május 26.

SOMOGYI NÄFLAF

3

oíjviIlii« jLt/i/7 vWHBBi56^S^3EKXltó1.S®98BKí4lüttu^^B

A Hamvai* Dolgoaok Pártja Központi Vezetőségének beszámolója

A mi nagy pártunk immár negyedik évtizede harcol népünk szabadságáért, a szocializmus ügyének győzelméért. Egy negyed századon át a föld alatt, az illegalitás nehéz viszonyai közepette küzdött a munkásosztály, a dolgozók életérdekeiért, s a reakció ellen vívott hősi, áldozatos harcával már akkor a legnagyobb üldözések közepette megnyerte a nép legjobbjainak támogatását, szeretetét és elismerését. A felszabadulás óta eltelt majdnem tíz esztendő folyamán a Magyar Dolgozók Pártja az ország elismert vezető erejévé vált és biztos kézzel irányította azt a fejlődést, melynek eredményeképpen hazánkban a munkásosztály vezetésével a- dolgozó nép lett az ország gazdája.

Pártunk küzdelmei hazánk megerősítéséért, népünk jólétének állandó emelésért azért járnak sikerrel, mert

pártunk politikai és szervezeti összeforrott ideológiai egysége szakadatlanul erősödik és mind szilárdabbá válik. Ebben az erősödő politikai, szervezeti egységben van a párt legyőzhetetlen ereje. (Lelkes taps.)

Az elmúlt év júniusában megtartott központi vezetőségi ülésnek történelmi jelentőségű határozatai meghatványozták pártunk erejét, növelték harci készségét, és tovább fejlesztették pártunk politikai és szervezeti szilárdságát, ideológiai egységét. Pártunk sorainak meg- bonthátatlanságát erősítették á pártunk vezetésében végbemenő elvi jelentőségű változások. A káros egyszemélyi .vezetés módszerét — amelyből annyi hibái- és kár származott — a kollektív vezetés lenini elve és gyakorlata váltotta fel. A párt egysége erősödött és erősebb ma. mint valaha, mert ' erősödött a pártvezetés egysége is.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy nagy pártunk megerősödve, megbonhatatlan egységbe forrva érkezett el kongresszusunkhoz. (Lelkes, ütemes taps.) Ebben van — elvtársak — pártunk harcának és munkájának egyik legértékesebb eredménye.

Pártunk ereje, befolyása annak köszönhető, hogy a dolgozó nép pártja, hogy összeforrva a dolgozó tömegekkel, azok célkitűzéseit valósítja meg. Pártunk az elmúlt évek folyamán újra bebizonyította, hogy minden helyzetben ki tudja munkálni népünk számára a legjobb rendszabályokat, hogy

nem fél nyíltan, bátran, önkritikusan feltárni az elkövetett hibákat, s hogy gyorsan, határozottan hajt végre fordulatot ott, ahol ezt népi de- rrlbkráciánk érdeke megköveteli.

Pártunk Központi Vezetőségének a múlt év júniusában hozott határozata a párt belső életének, a vezetés módszereinek alapvető megjavításáról lényeges eredményeket hozott.

Eredményesen számoljuk fel a pártban hosszú éveken át meghonosodott idealista, kispolgári nézetet a személyi kultuszról. A párt vezetésében mind erőteljesebben érvényesül a kollektív vezetés lenini elve, pártunkban bátrabban bontakozik ki a bírálat és önbírálat.

Közelebb kerültek a párt vezető szervei a tagsághoz, s maga a párt a néphez. Mindennek eredményeképpen megnőtt pártunk ereje, a párttagok aktivitása, elevenebbé

vált az élet pártunk minden területén.

Habár minden kétséget kizáróan lényeges javulás állapítható meg a párt belső életében és a vezetés módszereiben, mégis le kell szögezni, hogy teljes fordulatot ezen a téren még nem sikerült elérnünk, sőt mi több, számos pártszervezet, sőt még egyes megyei bizottságok munkájában is megmaradt, vagy visszatért a régi vezetési stilus, a vezetés nem kollektív, hanem egyszemélyi, meggyőzés helyett a parancsolgatás módszerét alkalmazzák és továbbra is lebecsülik a választott szervek jelentőségét. A javulás ellenére még nem kielégítően folyik az önbírálat. Vannak olyan pártfunkcionáriusok, akik az alsóbb pártszervezetektől ugyan már megkövetelik az alapos önbírálatot, azonban azt már nem tartják szükségesnek, hogy a saját munkájukat megbírálják és ha mégis jogos bírálat éri őket, akkor azt gyakran nem fogadják el.

Vannak olyan pártfunkcionáriusok is, akik a bírálatot „elfogadják“, sőt mi több, „önbírálatot“ is gyakorolnak, de ezt inkább a pártmunka kicsit terhes velejárójának tekintik csak. Emiatt hibáikat, hiányosságaikat nem számolják fel és mintha mi sem történt volna, megismétlik munkájukban a megbírált hibákat. Az önbírálathoz való ilyen formális viszony ellen a párton belül küzdeni kell, mert ez a pártot, a pártmunkát csak hátráltatja, mert megnehezíti az elkövetett hibák kijavítását.

A bírálat és önbírálat pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje, s ezért pártunkban feltétlenül biztosítani keik hogy a bírálatot és önbírálatot ■ nyomon kövesse a hibák és hiányosságok gyors és maradéktalan felszámolása, a pártmunka megjavítása. Ahol a kritika szabadon érvényesül, ahol a. párt meghallgatja és orvosolja a dolgozók panagzait, ott erősödik a pártdemokrácia, ott szorosabbá válik a párt és a széles tömegek kapcsolata és megnövekszik a pártszervezetek tekintélye. Ahol viszont nem segítik elő a párton belül a kritikát, figyelmen kívül hagyják a kellemetlen jelzéseket, vagy éppen elfojtják, üldözik a bírálatot, ott gyengül a párt és a tömegek kapcsolata, mert a párt nem értesül idejekorán olyan jelenségekről, amelyek később komoly következményekkel járnak. A kritika gyakran a tömegek kezdeményezésének, alkotóvágyának megjelenési formája és aki ezt elfojtja, mérhetetlen kárt okoz pártunknak.

Olyan légkört kell teremteni a pártban, amelyben az egyszerű tag félelem nélkül bírálhat, adhatja elő panaszát, vagy bejelentéseit. A pártban nem maradhat felelős munkahelyen olyan elvtárs, aki nem tud kollektiven dolgozni, aki elfojtja a kritikát, ki elzárja a párt elől a pártdemokrácia friss, éltető levegőjét. (Taps.)

A bírálat és önbírálat alkalmazásával kapcsolatban helytelen nézetek1 is elterjedtek a pártban. Egyesek azt hiszik, hogy minden esetben főleg a hibákról, vagy elsősorban a hiányosságokról kell beszélni és csak mellékesen az eredményekről. Az eredmények lekicsinylése helytelen. Ne hallgassuk el — elvtársak — se az eredményeket, se a hibákat, értékeljük minden esetben pártszerűen, kommunista józansággal az elvégzett munkát, mert csak így tudjuk helyesen meghatározni további előrehaladásunk tennivalóit. Biztosítani kell, hogy a kollektív vezetés elve maradéktalanul érvényesüljön a pártmunka minden területén. Nem szabad megengedni, hogy a választott pártszerveket bárhol is háttérbe szorítsák, pártunk választott vezetőszerveiben a legjobb, legtapasztaltabb kommunisták tízezrei vannak. Hatalmas erő, nagy tudás és komoly tapasztalat összpontosul pártunk választott vezető szerveiben. Ezt az erőt, tudást és tapasztalatot maradéktalanul hasznosítani kell á pártvezetés minden láncszemében. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a választott szervek minden fontos kérdést behatóan megtárgyaljanak és azokban döntést is hozzanak.

Különös jelentősége van a mi pártunkban a pártaktívának. A mi pártunk tömegpárt — hatalmas erőt képvisel. Ahhoz azonban, hogy pártunk e nagy ereje mind eredményesebben szolgálja a párt politikájának sikeres végrehajtását, az kell, hogy a párt vezető szervei bátran támaszkodjanak a pártaktívára, a legtevékenyebb pártagok százezres tömegeire.

A pártdemokrácia ápolása és erősítése mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy pártunk a demokratikus centralizáció alapján épül fel, ami azt jelenti, hogy az alsó pártszérvek alá vannak rendelve a felsőbb pártszerveknek és a felsőbb szervek határozatai a párt minden tagjára kötelezőek. A pártban vasfegyelemnek kell uralkodnia: ezért nem

szabad tűrni a pártban semmiféle fegyelmezetlenséget, a párt- és a kormányhatározatok megsértését, vagy figyelmen kívül hagyását.

Biztosítani kell az új szakasz politikájának egyöntetű helyes értelmezését. Erre annál is inkább szükség van, mert pártunkban elcg erős a régihez való ragaszkodás. Példa erre a már említett békés- i megyei pártbizottság munkája, ahol továbbra is „baloldali“ szek- táriánus szellemben vitték a párt parasztpolitikáját. A középparasztot nem tekintették a munkásosztály szövetségesének és á párt politikáját eltorzítva, a szövetkezeti parasztokat szembeállították a kö- zépparasztsággal. Hasonló „baloldali“ hibákat követtek el más megyei pártbizottságok és pártszervezetek is.

Másrészt, különösen az utóbbi időben tapasztalható, hogy az új szakasz politikáját jobboldali, opportunista irányban torzítják el. Vannak, akik azt hiszik, hogy az új szakasz politikája lazább állami és munkafegyelmet jelent. A dolgozókról való gondoskodást egyesek úgy értelmezik, hogy a béralaptúllépés, a normák lazítása ellen már nem szabad olyan határozottan fellépni, mint a múlt év júniusa előtt, hogy a begyűjtés és az adóbeszedés elhanyagolható, mert az együtt jár a parasztok „nyugtalanításával“, „zaklatásával“. Ezek a helytelen nézetek és az a tény, hogy nem folytatunk ellenük következetes harcot, nagyon komoly károkat okoztak már az államnak.

(Vannak olyan elvtársak is, akik az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy kulákveszély már nincs. Ennek következtében a ku- lák aktivitása megnőtt anélkül, hogy párt és állami szerveink részéről komoly ellenállásba ütközött volna. E helytelen nézetek elterjedése következtében az utolsó időben lazult a munkafegyelem, kedvezőtlenül alakult a munka termelékenysége, megnövekedett a béralaptúllépés, nem csökkent, hanem tovább nőtt az önköltség és a falun’ komoly nehézségek mutatkoztak a begyűjtésben és az adófizetésben.

Pártunk helyes politikáját meg kell védeni mind a „baloldali“, mind a jobboldali veszéllyel és eltorzítással szemben. Feltétlenül biztosítani kell a párt- és a kormányhatározatok helyes és egyöntetű értelmezését, pontos és maradéktalan gyakorlati végrehajtását. A pártot tehát az eddiginél erőteljesebben kell az éberség szellemében nevelni, gondoskodni kell arról, hogy a kommunista éberség necsak

az ellenséggel szemben, hanem

a párt politikájának végrehajtásában megmutatkozó ..baloldali“ és jobboldali torzításokkal szemben is fokozódjék.

Rákosi elvtárs ezután ismertette a párt növekedésének adatait, az alapszervezetek, a tagok és a tagjelöltek számára, a tagság összetételére vonatkozólag. Majd így folytatta: A számok azt mutatják, hogy pártunk fejlődése lassú és pártszervezeteink nem helyeznek elég súlyt arra, hogy a szocialista termelésbe újonnan belépett sok százezres tömegből és a régi dolgozók közül a legjobbakat pártunk tagjai, illetve tagjelöltjei közé felvegyék. Ezer és ezer olyan párt- szervezetünk van, mely évszámra egyetlen új tagot, vagy tagjelöltet nem vesz fel. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni kell. A felvételnél azonban nem a számra^ vagy a mennyiség növelésére, hanem a minőségre kell törekedni.

Külön figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdaság fejlesztésével és a falu szocialista építésével kapcsolatban a termelőszövetkezeti pártszervezetek tagfelvételére. Bár az elmúlt hónapok alatt több mint ezer olyan tagot vettünk fel »soronkívül, tagjelöltség nélkül a pártba, aki kitűnt a termelőszövetkezetek megvédésében, s így megkönnyítettük az új párt- szervezetek megalakítását, még mindig ezer körül jár azoknak a szövetkezeteknek száma, melyekben nincs pártszervezet.

Arra kell törekednünk, hogy ne

legyen termelőszövetkezet jól

működő, erős pártszervezet nélkül.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az értelmiségiek száma pártunkban még mindig kevés és elmarad az értelmiségiek növekedésének aránya mögött. Itt, is változtatni kell úgy, hogy az arra érdemes új és légi értelmiségiek legjobbjait nagyobb számban, bátrabban vegyék fel a pártba. Ugyanakkor gondosan kell őrködni azon, hogy a pártba ne kerüljenek be opportunisták, karrieristák, megalkuvók, vagy, éppen ellenséges elemek, ,

A Központi Vezetőség múlt év júniusi ülése rámutatott arra, hogy pártunkban elmaradás tapasztalható az ideológia és az elmélet terén. Az új szakasz feladatai a; dolgozó nép fokozott közreműködését és aktivitását követelik meg. Ezért rendkívül megnőtt a propaganda és az agitáció szerepe. Az ideológiai munka megerősítése és továbbfejlesztése viszont elengedhetetlen előfeltétele a propaganda- és agitációs munka megjavításának. Központi Vezetőségünk az elmúlt hónapokban napirendre tűzte a pártpropaganda, az agitáció, a köznevelés és az irodalom kérdéseit, s kidolgozta a velük kapcsolatos feladatokat. Központi Vezetőségünk e határozatai számottevő segítséget nyújtottak pártunk új politikájának megértéséhez és végrehajtásához, pártunk központi lapja, a »Szabad Nép« és elméleti folyóirata, a »Társadalmi Szemle« munkája e téren javult: gyakrabban foglalkozik azokkal az elméleti és ideológiai kérdésekkel, melyek népi demokráciánk új fejlődési szakaszával kapcsolatosak. Mindez azonban csak szerény kezdet.

Központi Vezetőségünk határozatai megkövetelik, hogy lapjaink és folyóirataink rendszeresen vessenek fel ideológiai kérdéseket, bíráljanak nyíltan, bátran, nem általánosságban, hanem konkrétan; mágyar vonatkozásban — személyekre való tekintet nélkül. Egészséges szellemű, á haladást szolgálj ideológiai vitákat kell indítani, illetve ilyen viták kibontakozását elő kell segítenünk az irodalom, a tudomány, a művészetek legkülönbözőbb területein. A fordulat, melyre az ideológiai és elméleti munka terén feltétlenül szükség ván, még nem történt meg. Ezért mrrtdfen módon elő kell segíteni és bátorítani kell az ideológiai és elméleti munka kibontakozását.

Az előttünk álló négy feladatok, a nép anyagi jólétének emelése, a mezőgazdaság erőteljes fejlesztése megkövetelik, hogy agitációnk és propagandánk a legszélesebb rétegekhez, köztük a falvak és tanyák dolgozóihoz forduljon. Uj célkitűzéseink a

nép legszélesebb tömegeinek aktivizálását, közreműködését követelik meg, s ehhez eleven, bátor agitáció és propaganda kell. Olyan agitáció és propaganda, mely világos, érthető, népszerű nyelven ad választ minden felmerült kérdésre, mely mozgósítja a dolgozókat a nehézségek legyőzésére, s ugyanakkor élesen, harcosan szembeszáll a nyílt, vagy burkolt ellenséges propagandával.

Agitációnk legyen erőteljes, kapcsolódjék az aktuális, az építő feladatokhoz, a dolgozók életének problémájához, mutassa meg az egyszerű dolgozók munkájának s eredményeinek összefüggését az országos feladatokkal, s így adjon szélesebb láthatárt, nagyobb perspektívát. Ebből. . a szempontból át kell vizsgálnunk meg kell javítanunk, nemcsak népnevelőink, de a sajtó, a < rádió munkáját isi- -'-mi , A négeeí},'

Az osztályharc régi tapasztalata, hogy az ellenség befészkeli -i magát arra a területre, melyet oelhanyagő- lunk. Ez természetesen az Ideológiai területre is vonatkozik. < r • A kapitalizmus anyagi .bázisa erősen összeszűkült. De a kapitalista gondolkodás gazdasági bázis nélkül is tovább él és még hosszú, esztendór. kig a legkülönbözőbb formákban , igyekezni fog befolyását népi idem0' • kráciánk minden területén éreztetnie A tőkés ideológia hazai megmaradíKi sát minden eszközzel támogatja,úÍiótí

vább élteti az imperialista-környezet is, mely módját ejti .ragnak,n-iilfcPßy : ideológiáját a legkülönbözőbb .csatornákon át eljuttassa hozzáftk. Az ébm múlt hónapokban tapasztalhattuk-*,,

hogy a régi rend hívei, nációnajástéj» soviniszta nézetek terjesztésével sérleteztek és megpróbálták életre kelteni az antiszemitizmust,. a fasizmus aljas fegyverét,; A reakció erőfeszítései különösen arrai irányulnak, hogy politikai-bei olyasamig vpnja a dolgozó parasztság töíReS^iko' IJyen viszonyok közö,tt, fokozott abban szükséges, hogy ajMrfa minden tagja fej-r tétlenül megszerezze .a?. .eszmei, politikai felkészültségnek nzt a fokát, mely munkaköre jő ellátásához szükséges, mely képessé . teszi, őj; , arra, hogy új kérdések felvetésénél .gyorsan, helyesen tájékozódjék, s meg: felelően tudjon • határozni,» v um Az előttünk álló nagy; feladatok sikeres végrehajtása jelentős mértékben a kádérmunka területén még mindig megmutatkozol komoly: hiányosságok gyors és álapos 'megszüntetésétől függ. Igaz,- a- Közpónti Vezetőség júniusi határozata ótamezen a területen is van némi- javulásodé a párt kádermunkájában még mindig erősen érezhető a bürokratikus,. sőt, nem egyszer rideg, magatartás.uMég mindig gyakori eset, hogy aziiélvíálk- sakkal, akiket munkába állítanak, áz arra illetékesek • nem is beszélnek, hanem egyszerűen, a... káderanyag alapján határoznak. Persze, nem sza- -bad figyelmen kívül hagyni az éberség követelményeit^ .a kádernek múltbeli hibáit, politikai ! botlásaiig ,de-f megítélésüknél mindig« „tekintetbe

kell venni a felszabadulás, óta, végzett munkájukat és a velük , való . közvetlen, személyes foglalkozás . (alapján kell dönteni. Véget kell.vetni a bü-. rokratikus, csak kérdőívek . ég; papírok alapján- folyó kádermunkának.. (Taps.) í. . -Dm ■■ oj ,

A fejlődés egyre 'inkább olyan kádereket követel, akik nemcsak' a pártmunkában jártasak, de műveltek s egyben valamely.területen kor

moly szaktudással is rendelkeznek,- ami elméleti képzettséggel, párosulva,- . lehetővé teszi számukra, hogy bonyolult helyzetekben is 'tájékozódni tudfi janak és helyesen intézkedjenek.'c--;&

. mezőgazdaság fejlesztésével kapcso- . latban ezért a párt vidéki1 funkcionáriusaitól bizonyos":» mezőgazdasági ' szaktudást követőiünk meg.

Az eddigieknél' fokozottabban kell bevonni a pártvezetés minden ágába a munkásokból és parasztokból- lett 'I értelmiségieket. Ugyancsak rá kell , terhi arra, hogy:«- pért- funkcionárius gárdáját á’ párthoz hő',’« gazdasági és kulturális élei,' < az - államapparátus, a tömegszervezetek pártpolitikai tapasztalattal -' Vagy elméleti' felkészültséggel és- jó szaktudással: rendek

kező vezetőiből erősítsük - meg.

Á káderek kiválogatásánál: a,' párttapasztalat, szaktudás, marxista és . általános műveltségi és fejlődőképeé- ség mellett á legnagyobb mértékben itvCt gj&ixmerui*! A (Folytatás a kr-.okfatDnú íoó Lx«*.- oj

' V : ’ívni • * iqén « *

VI. A part

terjesztése, a kritikai munka színvonalának emelése nélkül eszmei és művészi visszafejlődéshez vezethet, míg a kritika egyidejű fellendülése mellett tehetséges író és művész-gárdánk könnyebben kibonthatja alkotói képességeit a népi demokrácia szocialista kultúrájának további felvirágoztatására. (Nagy taps.)

(Folytatás a 2. oldalról.)

tói, szerkesztőségektől a nagyobb felelősség és önállóság alapján több kezdeményezést várunk. Nagyobb megbecsülésben és segítségben kell részesíteni az elvhű, következetes és éber kritikát,

a szabadság és az önállóság ki-