Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Szerda, 1954 május 26,

A Magyar fi>olgoxdk Pártja Központi Vezetőségének beszámolója

(Folytatáá‘áz 1. oldalról.)

pünk kulturális színvonala emelkedésének.

önálló: kisiparos! ez év januárjában nem1 egészen Hatvanezer volt, önálló kiskereskedő i4,f)00. ’Az egyénileg dolgozó parasztok'^az önálló kisiparosok és kiskereskedők/ ez év január elsején 17.000 munkást .és alkalmazottat foglalkoztattak: Az önálló kisiparosok á nemzeti jövedelem 0.7 százalékát) termelték,, a kereskedők a kereskedőim) forgalom 1 százalékát bonyolították le. nt.r ,

A)bfolsoroit. számok azt mutatják, hogy1 Óz' Utolsó öt év. alatt tovább erősödött és: növekedett a népi "üe- mokiíáíCia! szocialista alapja, tovább csökkénteki s a kapitalista maradványok, ami a' magyar dolgozó nép egységének és összeforrottságának további megszilárdítását eredményezte; Ez az egység nyilvánult meg a múlt'évi országgyűlési választásokon, ahát'dolgozó népünk szinte egy- emberként sorakozott fel a népi hatalom célkitűzései mögé.

AZ -elmúlt esztendők legfontosabb változása az ipari munkásság számának, súlyának és jelentőségének növekedései Ezt a 'munkásosztály egyre inkább'a népi demokrácia, a szocialista építés neveli >és formálja. A nrunkásöSztály 'fiai előtt szabad ma miöden pálya. A magyar munkás- osztálya szocialista iparosítás következtében megerősödött, s most már nemcsak történelmi szerepénél, de műveltségénél és számánál fogva is hivatott vezető, hegemon erő hazánkfián’. (Taps.)

Megváltozott a dolgozó parasztság is. Égyrésze a termelőszövetkezetek útján már -megkezdte-a szocializmus építését a*'falun és áz ipari munkássággal vállvetve erősíti népi demokráciánk' alapjait és- szorosabbra fűzi a munkás-paráSzt 'Szövetség szálait. Az egyénileg dolgozó parasztság is más, mint a felszabadulás előtt volt. Népi demokráciánk vívmányainak, nemzetünk gazdásági és kulturális eredményéinek' a pa'rasztság is egyenjogú1 “részése és élVezője. Ennék megfelelőén áz égész dolgozó parasztság-- ma gazdagabb, politikusabb, műveltebb, igényesebb. Megnőtt -szemhatára, s ma jobban értékeli. mint .bármikor azelőttmunkás-paraszt szövetséget Az úi szakasz politikája) mely a' mezőgazdaság fejlesztésévét kapcsolatban az egész dolgozó parasztság .segítségére siet, meggyőzte- az egyénileg dolgozó párasztokat^arról,.hogy, a párt és a-Kormány felismeri, őszintén feltárja-és .kijavítja a hibákat, melyeket a gazdaságpolitikában elkövetett, és ezáél ’ újra szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetséget.

Á mi-viszonyainkra ős áll az, amit Lenin az orosz, parasztságról mondott: »A parasztság elégedetlen lehet hatóságaink munkájának egyik vagy másik részletével, lehetséges, hogy panaszkodik rá. Ez természetesen lehetséges és elkerülhetetlen, mért-apparátusunk és állami, gazdasági szervezetünk még túlságosan roSsz ahhoz, hogy enneik elejét vegyük, de mindenesetre teljesen kizárt-, hogy - -komolyan elégedetlen . legyén' velünk' áz egész parasztság.-« (Lenin művei 33. kötet, 424. oldal-)

A mi parasztságunk elégedetlensége is hasonló. Bosszantja, ha a tanács ridegen bánik vele, ha a bürokrácia zaklatja, ha a szövetkezetben nem, .-.tudja megvásárolni azt, amire Szüksége yan,i De ha ez a parasztság a múltra gondol, a Horthy-idők hárommillió koldusára, az embervá- sárok-í megalázó népére, a csendőr, a szolgabíró és a nagybirtok uralmára, a kulák basáskodására, arra, hogy a paraszt előtt zárva volt a felemelkedés minden;útja, hogy ő is, gyerekei is ki váltak rekesztve a kultúrából, a nemzet, életéből, hogy maga a paraszti név is., megvetést - és eln.yo- mottságot, fejezett ki és-, összehasonlítja mindezt, a/.jelennel,, úgy a változás nem kétséges;, azok oldalán áll, akik :az; ráltos ymulttól megszabad!- toWakoqrf'iéq .lot.-. :

• i A ^parasztság túlnyomó többsége azt íb; népiuiidemokráciát . választja, mely szélesre tárta előtte és gyermekei elölt ai.szabad .érvényesülés kapuját, mely, megbecsüli, őt és munkáját*, és hevitm ja miuden (területen az állarirépítcs minden ágában.

A parasztság saját tapasztalatából meggyőződött róla: hogy a

tőkés diktatúránál sokkal jobb

a népi demokrácia, a proletárdiktatúra, s e meggyőződés mellett szilárdan kitart, (Hosszantartó, lelkes taps.)

Értelmiségünk zömének nincsenek már kételyei arra nézve, hogy megtalálja-e helyét a népi demokráciában, bár egy kis része még visszafelé tekint. A régi értelmiség. túlnyomó többsége meggyőződött róla, hogy a népi demokrácia nagyra értékeli, megbecsüli a hazájához hű értelmiség munkáját, olyan lehetőséget nyújt képességei kifejlesztéséhez, amiről a tőkés időben szó sem lehetett,

A népi demokrácia jó munkájának hatására azoknak a polgári elemeknek jelentékeny része, mely kezdetben kritikusan, sőt ellenségesen nézte az, új fejlődést, becsületesen beleilleszkedett az építés munkájába.

Minél egységesebb és szilárdabb a népi demokrácia társadalmi és állami rendje, annál szűkebb területre szorulnak össze a megvert régi tőkés rend olyan maradványai, melyek nem tanulnak a fejlődésből, s változatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak: volt gyárosok, bankárok, nagykereskedők, spekulánsok, kulá- kok, kártevők, a népvagyon meglepői, a szocialista építés szabotálói. Ezek az elemek itt nyüzsögnek köztünk, nem felejtették el a múltat, nem tették le a fegyvert, nem adták fel a reményt, hogy külföldi segítséggel még visszanyerjék elvesztett hatalmukat. De a népi demokrácia növekvő ereje óvatosságra készteti őket: sokan közülük már elhelyezkedtek a különböző intézményekben, vállalatoknál, az építkezéseken, az állami gazdaságokban, onnan folytatja most már mint »dolgozók« szívósan, alattomosan aknamunkájukat a népi demokrácia aláásására. Az osztályharc tapasztalatai azt mutatják, hogy az ellenség fokozódó elkeseredéssel védi még megmaradt területét és így megpróbálja visszanyerni azt, amit elvesztett. Ebben a törekvésben táfrlogatják az imperialisták, akik százféle úton-módon lietriek szorongatott ügynökeik segítségére, bátorítják őket, megpróbálnak nyomást gyakorolni társadalmunkra, hogy ezzel' is könnyítsenek hazai cinkosaik helyzetén. Ezt, tapasztalhattuk múlt évben, ami- kör az ellenség az olyan helyes intézkedéseket, mint az amnesztia, az internálások megszüntetése, a begyűjtési és adóhátralékok elengedése, azonnal igyekezett, félremagyarázni, a maga hasznára' fordítani ■ és úgy beállítani, hogy' e rendszabályoké népi hatalom gyengeségének jelei. A kulákok a falun rögtönaktivizálódtak, támadást kezdtek a termelőszövetkezetek ellen, arra biztatták a parasztságot, hogy ne teljesítse a beadást, ne fizessen adót, s akkor az idén is el fogják engedni. A gyárakban megbúvó ellenség a tervteljesítés, a munka és termelési fegyelem ellen agitált:.

Az ellenség agitációját megköny- nyítette, hogy pártszervezeteink, tanácsaink, állami szerveink megengedhetetlen liberalizmust tanúsítottak ebben a helyzetben és nem léptek fel kellő eréllyel az ilyen jelenségekkel szemben. Az ilyen ellenséges támadások és kísérletek visszaverése nemcsak állami feladat, sőt gyakran az állam el sem tudja végezni, mert nem egyszer olyan álcázott formában jelentkezik, melynek leleplezését csak politikai eszközökkel, párttagjaink és pártszervezeteink, de a népi demokrácia minden hívének felvilágosító munkájával lehet elérni Jóidéig azonban sajtónk é qgitációnk túlságosan aláhúzta mindazt, amit a párt és a kormány intézkedései nyújtottak, de elhanyagolta annak kihangsúlyozását, hogy a nép anyagi jólétének emelkedéséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az állampolgári fegyelem megszilárdítása, az állampolgári kötelezettség teljesítése, valamint a kártevők, a rendbontók, a szabotálok leleplezése is.

Némi javulás ezen a téren csak az utolsó időben mutatkozik, de közben az ellenség aknamunkája elég komoly károkat okozott népi demokráciánk politikai és gazdasági életében.

Pártszervezeteinknek, párttagjainknak, a népi demokrácia minden hívének résen kell lennie és éberen kell őrködnie, hogy az osztályellenség bármilyen megnyilvánulását azonnal felismerje és visszaverje.

Az éberséget a népi demokrácia jelenlegi fejlődési szakaszában tehát fokozni kell. De ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy ez az éberség ne öltse fel az általános bizalmatlanság és gyanakvás formáját azokkal szemben, akik a felszabadulás előtt nem álltak a mi oldalunkon, vagy a Horthy-rendszer különböző szervezeteinek voltak tagjai. A felszabadulás óta eltelt évek eredményei — mint mondottuk — az ilyen emberek zömét meggyőzték a népi demokrácia igazáról. Közülük nagyon sokan a népi hatalom hívévé váltak, őszintén együttműködnek velünk a szocializmus építésében. Ugyanakkor gyakran tapasztalható, hogy azok az elvtársak, akik a párt, vagy állam területén kádermunkával foglalkoznak, ezt a fontos tényt nem egyszer figyelmen kívül hagyják és ezzel eltaszítják az átnevelődő, hozzánk fejlődő kádereket. Az éberséget nem egy elvtárs túlzott bizalmatlansággal, gyanakvással helyettesíti, s ilyen esetekben a káderekkel való foglalkozás szinte a kihallgatás, vagy a nyomozás jellegét ölti fel, s több

kárt okoz, mint hasznot. Az éberség eltorzulása mutatkozik az olyan káderes, vagy személyzeti osztály vezető munkájában is, aki az új erők munkábaállításánál elsősorban a . saját biztonságát tartja szem előtt, akit folyton gyötör a félelem, hogy hátha melléfog, s akkor őt fogják felelősségre vonni, s ezért annyira óvatos, hogy túlzott elővigyázatossággal visszaveti, hátráltatja az eléje kerülő káderek fejlődését. Ki kell küszöbölnünk az ilyen jelenségeket, melyek zavarják az annyira szükséges, helyes éberséget, s ugyanakkor nehezítik, hogy a népé demokrácia minden állampolgárát oda tudjuk állítani, ahol a legeredményesebben dolgozhat a szocializmusért.

Népi demokráciánk társadalmi és államrendjének további megszilárdulásával párhuzamosan erősödik honvédségünk is, hazánk függetlenségének, békés építőmunkánknak őre és biztosítéka. Növekszik a honvédség egészséges harci szelleme, tudása, fegyelme, ütőképessége. A népi demokrácia egyik fontos feladata a fejlődés erőteljes támogatása: az ifjúság hazafiasságra nevelésénél ennek

megfelelően ki kell emelni a honvédelem fontosságát és jelentőségét. (Taps.)

Rákosi elvtárs azután a tanácsos munkájával foglalkozott, majd így folytatta:

A népi demokrácia mostani fejlődési szakasza új tartalmat, új lehetőséget és új jelentőséget ad a népfrontnak. Ez év végén lejár a , helyi tanácsok négyéves mandátuma és az új tanácsok megválasztása csak úgy, mint a múltévi országgyűlési választások és a kormány megalakítása, a népfront jegyében fog lefolyni. Ez a népfront, mely természetesen nem jelenti a régi pártkoalíció felújítását, pártunk vezetésével, a szakszervezettől a termelőbizottságokig a meglévő tömegszervezeteket fogja össze.

A népfront, mint a legszélesebb tömegeket átfogó társadalom-politikai szerv, jelentékeny mértékben elő fogja segíteni nemzetünk politikai és morális egységének további megszilárdulását és nagy lépést jelent előre a szocializmus építésének útján. (Lelkes taps.)

V. A népi demokrácia kulturális fejlődése

Általános fejlődésünk eredményei i e területen is megmutatkoznak. Népi demokráciánk kulturális eredményei fokozatosan megváltoztatják népünk világnézetét, kiszélesítik műveltségét, emelik öntudatát, gazdagabbá, sokoldalúbbá teszik életét.

Néhány kiragadott számiadat szemlélteti a fejlődést. 1938-ban 8152 mű jelent meg nyomtatásban, 17,272.000 példányban, 1953-ban 18.767 mű

51,079.000 példányban. A rádióelőfizetők száma 1938-ban 419.200 volt, jelenleg meghaladja az 1,100.000-et. A rádió különösen a falun terjed. Már folynak a magyar televízió kísérleti adásai is.

Népünk műveltségének kiszélesedését legjobban közoktatásunk fejlődése tfikrözi. Jelenleg háromszorany- nyi tanuló szerzi meg az általános iskola- nyolc osztályának mégfélelő képzettségét, mint a háború slőtt. Ugyancsak háromszorosára emelkedett a középiskolások és ötszörösére az egyetemi és főiskolai , hallgatók száma. A közép- és főiskolai diákok többsége munkás- és parasztszármazású: népi demokráciánk megteremti saját értelmiségét.

A lakosság növekvő kulturális igényei megkövetelik a közoktatásügy minőségi fejlesztését. Mindenekelőtt ki kell szélesíteni és meg kell szilárdítani az egész közoktatás alapját: az általános iskola rendszerét. Különösen a falusi és tanyai iskolák fejlesztésével kell meggyorsítanunk a szaktanerővel ellátott nyolcosztályos általános iskola teljes kiépítését az egész országban. A művelt, kulturált, a városi lakossághoz hasonlóan széles látókörű, öntudatos parasztság a falu szocialista fejlődésének elengedhetetlen feltétele.

Az alsófokú oktatás fejlesztése kapcsán nem egyszer találkozunk olyan véleményekkel, mintha most az általános iskolák mögött másod-, rendű kérdésként kívánnánk kezelni a felsőoktatás ügyét. Erről természetesen szó sincs. A szocializmust építő Magyarországnak a jövőben nem kevésbbé, hanem nagyobb mértékben lesz szüksége középiskolai és egyetemi képzettségű szakemberekre. Egy pillanatra sem tévesztjük szem elől, hogy az egyetemi hallgatóság munkás, paraszt többsége az oktatásügy demokratizálásának legalább oly nagy, vagy nagyobb diadala, mint az általánossá tett általános iskola. Az általános iskola nyolc osztálya nemcsak cél, hanem eszköz is: a legtehetségesebb fiatalok számára út a közép- és főiskolai műveltség felé. Továbbra is teljes mértékben időszerű a magasabbfokú oktatás fejlesztése, de a jelen helyzetben nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly!

Az oktatás ismeretközlő feladatai mellett előtérbe kell állítani az iskola nevelő feladatait.

Ahhoz, hogy pedagógusaink megfelelhessenek a fokozódó követelményeknek, a család, a társadalom részéről nagyobb támogatásra és megbecsülésre van szükségük.

Az oktatás tartalmát tekintve a tárgyi ismeretek szilárd kialakítása mellett nemzeti kultúránk értékeinek: a magyar nyelv, irodalom és történelem oktatásának elmélyítésére kell törekedni:

A népi demokrácia jó munkájának eredményei mutatkoznak meg a testnevelés, a sport fejlődésében és azokban a sikerekben, melyeket a magyar sportolók a nemzetközi versenyeken elértek. Ezek a sikerek erősítik a népek békés együttélésének szellemét és növelik a rokonszen- vet nemcsak a magyar népi demokrácia — de az egész béketábor iránt. (Lelkes taps.)

Ifjúságunk hazafias nevelését nemzeti művelődésünk és történelmünk gazdagabban feltárt örökségével keli megalapozni.

Az iskolai oktatómunka helyese- sen hangoztatja, hogy büszkék vagyunk Budai Nagy Antal, Dózsa György, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc, az 1848 és az 1919 hősi hagyományaira, melyek mind egy- egy lépést jelentettek népünk évszázados felszabadító harcában.

A történelmi fejlődés azonban nemcsak forradalmi ugrásokból, hanem a forradalmat előkészítő békés fejlődés, a reformok szakaszaiból is áll, amelyeknek megvannak a maga hősei. Oktató munkánk foglalkozzon ennek megfelelően Apáczai Cseré János, Tesse- dik Sámuel, Bolyai Farkas, Széchenyi István, Eötvös Loránd és a magyar társadalmi haladás, a magyar tudomány és technika más úttörőivel is.

Túl a közoktatás kérdésén hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhány szót népünk hazafias neveléséről. A szocialista hazaszeretet, népi demokratikus hazánk szeretete nálunk egyre szélesedik és mélyül, de még nem hatja át kivétel nélkül az egész dolgozó népet. Oktatásügyünk, tankönyveink előreszaladnak, ha ezzel nem számolnak. De annál inkább építhetünk az egész népben régtől élő demokratikus hazaszeretet hagyományaira és azokra a nagy eredményekre, amelyeket tíz év alatt e hazafias eszményekből máris valóraváltot- tunk. A szülőföld, a haza szeretete, felvirágzása és békéjének védelme kivétel nélkül mindenkit mellénk állít, aki büszke arra, hogy a haza végre szabad, művelt és erős.

Az a mélyreható változás, mely az utolsó években a népi demokrácia minden területén végbemegy, fejlesztőén hatott a tudományos életre; a tudományt soha olyan társadalmi megbecsülés nem vette körül, soha olyan támogatásban nem részesült, mint a dolgozók államában. Ennek eredményeképpen jelentékenyen fejlődött a tudományos munka, különösen a műszaki és természettudományok területén. Az eredményekben nem kis része van a Magyar Tudományos Akadémiának, mely 1949. évi újjászervezése óta jelentős munkát végzett szocializmust építő társadalmunk tudományos szükségleteinek kielégítése terén:

Rákosi elvtárs ezután a társadalomtudományi ágak fejlődésének eredményeiről, a közgazdaságtudomány és a filozófia helyzetéről beszélt, majd így folytatta:

A dolgozó népet szolgáló, a haladás eszméit hirdető új magyar irodalom és művészet jelentékeny fejlődésen ment át az utolsó évek folyamán. Számottevő sikereket ért el itthon és külföldön a magyar film, mely továbbfejlődött az új élet és a történelmi témák ábrázolásában. Fellendülésben van a színházi kultúra. A képzőművészetnek nyújtott fokozottabb állami támogatás megkönnyíti az alkotó munka kibontakozását. Á zenei előadóművészek újabb sikerei mellett mind több eredményt értek el a zeneszerzők is.

Különösen örvendetesek a felszabadult élet ábrázolása terén elért irodalmi sikerek. Gyors ütemben erősödik a népi: demokrácia nevelte írók tábora, szaparodnak a szocialista realizmus szellemében fogant művek.

Uj irodalmunk nagy népszerűségnek örvend, a népi demokráciák országaiban és különösen a Szovjetunióban, ahol klasszikusaink mellett egyre gyakrabban jelennek meg fordításban ma élő íróink művei. Az elmúlt évben a Szovjetunióban 25 magyar mű fordítása jelent meg körülbelül 1 millió 280 ezer példányban.

Az irodalom új fejlődése és művészeti életünk egységének megszilárdítása érdekében tovább kell javítani a párt és állam irányító tevékenységét. Fel kell számolni a bürokratikus, vagy túl közvetlen beavatkozást az alkotó munka folyamatába. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy az írói munka elsősorban az író dolga. Ugyanakkor az írói munka eredménye: maga a mű a nép ügye. Akár a jelen, akár a történelem témáit dolgozza is fel, a nép pártján állva, a nép kérdéseire kell válaszolnia. Meg kell szüntetni a párt és állami irányítás túlcentralizálását. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az egyes területek elvi és gyakorlati problémáit a párt segítségével maguk a területen dolgozó művészek és kritikusok oldják meg. Azok a kommunista és pártonkívüli írók, művészek és kritikusok, akik a párt célkitűzéseit szívvel-lélekkel magukénak vallják, nyílt, elvi vitákban küzdj ék le a polgári ideológia, és a szektáns nézetek maradványait, alakítsák ki a pártos álláspontot, a művészi alkotó munka elvi, politikai és szakmai kérdéseiben. Messzemenő hatáskörrel kell felruházni a kulturális életnek azokat a műhelyeit, amelyek helyileg az alkotó munka támogatására hivatottak. A művészeti szövetségektől, könyvkiadóktól, színház és film dtamaturgiák- (Folytatás a 3. oldalon.)