Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-26 / 123. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A kongresszus második napja Farkas Mihály elvtárs felszólalása További sajtóvélemények a rr.agyar-angol mérkőzésről ft MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÄRT BIZOTTSÄGÄN Ak LAPJA XI. évfolyam, 123. szám. ____________________________ÁRA 50 FILLÉR __________________ Szerda. 1954 május 26. A Magyar Dolgosok Pártja Kösponti Vesetőségének bessámolója (Rákosi elvtárs beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Az anyagi, főleg termelési segítségen kívül biztosítani kell a szövetkezeti demokráciát, a tagok és a szövetkezet minden jogának érvényesülését; ezt a tanácsok, a bankok, a termeltető vállalatok is tartsák szakadatlanul szem előtt.. El kell érni, hogy a szövetkezet tagjainak jövedelme meghaladja az átlagos középparaszti jövedelmet. A legfontosabb feladat most. a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, gazdasági és politikai megszilárdítása, jövedelme, hozama megnövelése. Nagy gondot kell fordítani arra. hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek tagjai közt egészséges, jó, baráti legyen a viszony. A falusi termelési bizottságokban és egyebütt a szövetkezeti tagok ápolják ezt a jó viszonyt. Ahol a szövetkezet erős, segítsen az egyéni dolgozó parasztnak, hozza közelebb a termelőszövetkezethez és bánjon vele úgy, mint a termelőszövetkezet jövendő tagjával, aki előbb, vagy utóbb, de feltétlenül meggyőződik a szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyéről és maga is rátér a szövetkezés útjára. Termelőszövetkezeteink az elmúlt ősszel kemény próbát állottak ki. Az osztályellenség dühödt támadásával szemben a termelőszövetkezetek nagy többsége politikailag megszilárdult, jóllehet termelőszövetkezeteink területe és taglétszáma átmenetileg csökkent. Jelenleg a termelőszövetkezetek az ország szántóterületének 18 százalékát egyesítik. Az egész szántóterületük ilymódon meghaladja az 1.7 millió kát. holdat. A termelőszövetkezetekben 200 ezer család egyesül és a tagok száma meghaladja a negyedmilliót. A termelőszövetkezetekben jelenleg a tagságnak mintegy 30 százaléka középparaszt. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének, terméshozamuk emelésének, a falu szocialista átalakulásának döntő eszközei a gépállomások. Persze, a gépállomásoknak kell segíteniök az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelését is. Gépállomásaink az elmúlt évben először teljesítették termelési tervüket. Nagymértékben emelkedett az egy traktoregységre jutó teljesítmény. Javult a munka minősége is, bár ez még sok kívánnivalót hagy maga után. Á tárni gépállomásaink jelenleg mintegy 12.000 traktorral és vontatóval rendelkeznek, s az ez évben még beállítandó ötezer traktor jelentékeny részét is ők kapják. Elengedhetetlenül szükséges a gépállomások gépparkjának további, gyorsütemű növelése, s mindenekelőtt fokozott ellátása univerzális traktorokkal, kultivátorokkal és egyéb olyan munkagépekkel, amelyek kapásnövények ■vetéséhez, ápolásához és betakarításához szükségesek. Állami gazdaságaink, amelyek jelenleg az ország szántóterületének 12.5 százalékán gazdálkodnak, többségükben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségeket. Árpi a gabonatermelést illeti, állami gazdaságaink itt. már túlszárnyalták az országos átlagot. így 1953-ban az állami gazdaságok termésátlaga búzából 1 mázsával, rozsból 1.7 mázsával, ősziárpából 1.8 mázsával volt magasabb az országos átlagnál. Az állam által 1953-ban begyűjtött búzának 22.5 százalékát, a rozsnak 20 százalékát, az élősertésnek 32.6 százalékát, a vágómarhának 21 százalékát, a tejnek 20 százalékát az állami gazdaságok szolgáltatták. Mindez azt jelenti, hogy állami gazdaságaink máris komoly szerepet játszanak az ország lakosságának ellátásában. Az állami gazdaságoknál a legsürgősebb, a központi feladat a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerő állandósítása, az állami tulajdon hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megteremtése az állami gazdaságok egész munkájában. A párt és a koi’mány határozatainak megvalósításában komoly szerep jut a kereskedelemnek. Ez évben kiskereskedelmi áruforgalmunk 19 százalékkal lesz magasabb a múlt évinél. Ez egymagában is hatalmas feladatot ró kereskedelmünkre. Párt- szervezeteink, gazdasági vezetőszerveink tartsák szem előtt, hogy a mi viszonyaink között a kereskedelem a szocializmus építésének fontos láncszeme, a dolgozó nép életszínvonala emelésének nélkülözhetetlen eszköze. Kereskedelmünk azonban csak abban az esetben töltheti be ezt a nagyon fontos szerepét, ha munkáját a dolgozó nép, a tömegek ellenőrzése alá helyezi. Ami a falusi kereskedelmet illeti, ennek nemcsak a falusi lakosság áruellátásában és a falusi árufeleslegeknek a város számára való felvásárlásában van szerepe, hanem a mezőgazdaság fejlesztési tervének megvalósításában is. Különösen jelentős ebből a szempontból a földművesszövetkezetek hálózata. Ha a földművesszövetkezetek meg tudják valósítani, hogy mind teljesebb mértékben kielégítsék a növekvő paraszti szükségletet iparcikkekben és termelési eszközökben, s hogy részben ők bonyolítsák le a parasztgazdaságokban termelt áruk értékesítését is, ezzel elérik, hogy a parasztság mind teljesebb mértékben fogja saját szervének tekinteni a szövetkezeteket. Pártunk II. kongresszusa feladatul tűzte ki a gazdasági vezetés megjavítását, színvonalának emelését. Az elmúlt években vezető gazdasági szerveink fejlődtek, de a megnóve- kedett követelményeknek gyakran nem tudtak eleget tenni. Nem lehetünk teljesen megelégedve maguknak a minisztériumoknak a munkájával sem. Ezután Rákosi elvtárs az egyes minisztériumok helyzetéről beszélt, majd így folytatta: A' fordulat, amelyet pártunk gazdaságpolitikájában megvalósít, nem légüres térben megy végbe, s csakis kemény harc, küzdelem és mindenekelőtt a kommunisták odaadó munkája és példamutatása, nem egyszer áldozatok árán hozhat eredményeket. Azt tapasztaltuk, hogy a szükségessé vált fordulattal szemben ellenállás mutatkozik, s ez a mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az ellenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a formát ölti, hogy azok, akiknek előrelátó, átgondolt, tervszerű munkával kellene idejében megtenni bizonyos intézkedéseket, ezekhez az intézkedésekhez pató-pá- lok módjára, »eih ráérünk arra még« alapon viszonyulnak. Máshol eltúlozzák az átállással, az erők átcsoportosításával járó, nehézségeket, s a rfe- hézségekre való hivatkozással lekésik, nem tartják be a különféle intézkedésekre megállapított határidőket. Határozottan meg kell mondani, hogy az ilyen magatartás nem kommunista és nem felelős állami funkcionáriusokhoz méltó magatartás. Nem tölthet be felelős párt vagy állami funkciót az, aki pató-pál módjára vagy Annak érdekében, hogy a .második ötéves tervünket az elsőnél alaposabban készíthessük elő, a K. V. azt javasolja a kongresszusnak, hogy az 1955-ös esztendőt az előkészítésre használjuk fel, s ilymódon a második ötéves terv időszaka 1955—1960 legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a második ötéves terv kidolgozásánál hasznosítsuk nemcsak általában azokat a tapasztalatokat, amelyeket az első ötéves terv megvalósítása során szereztünk, hanem azokat az újabb tapasztalatokat is, amelyekre a gazdaságpolitikánkban 1953—1954-ben megvalósított fordulat révén tettünk szert. A második ötéves terv időszakában folytatni kell hazánkban — az előzőnél lényegesen lassúbb ütemben — s az elkövetett hibák tanulságainak gondos figyelembevételével a szocialista iparosítást, amely q jelenlegi szakaszban is a szocializmus építésének fő eszköze országunkban. Tovább kell folytatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun a mezőgazdaságban is. Ennek megf el élőén a második ötéves terv alapvető feladata: a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészségvédelmének, lakásszükségletének, kulturális igényeinek fokozott kielégítése útján. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyorsütemű fellendítése: a második ötéves terv kulcskérdése. A második ötéves terv időszakában meg kell oldani hazánkban a gabonakérdést, s jelentékenyen növelni kell a lakosság ellátását hússal, zsiradékkal, tejjel, cukorra], zöldséggel, gyümölccsel, borral. Növelni kell a könnyűipar ellátását hazai nyersanyagokkal. A mezőgazdasági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság fokozott gépesítése, a mező- gazdaság felszerelése új, korszerű technikával, s — a gabonatermelés mellett — mindenekelőtt a kapásnövények termelésének nagyfokú gépesítése, valamint a gépesítés fokozott alkalmazása az állattenyésztésben, továbbá a mezőgazdaság jó ellátása mindenfajta egyéb termelő- eszközzel, műtrágyával, védőszerekkel, szállítóeszközökkel, építőanyaggal stb. A kisárutermelő gazdaságok termelésének fellendítése mellett minden módon el kell érni a termelőszövetkezetek gazdaságának gyökeres megjavítását, termelési színvonalának lényeges emelését, árutermelésének nagymértékű fokozását, a tagok jövedelmének és életük kulturális színvonalának »olyan mértékű emelkedését, hogy a termelőszövetkezeti élet a tagoknál általános megelégedettséget keltsen, az egyénileg gazdálkodó parasztok számára pedig rokonszenves, vonzó például szolgáljon. A termelőszövetkeI kelletlenül, hidegen viszonylik azoknak a határozatoknak végrehajtásához, melyek célja munkásosztályunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése. Akadnak olyanok is, szerencséire kis számban, akik szavakban egyetértenek pártunk és kormányunk politikájával, a gyakorlatban azonban A második ötéves tervről zeteket a második ötéves terv folyamán erőteljesen, számszerűen is tovább kell fejleszteni. Az első ötéves terv időszakához képest lényegesen lassúbb ütemben hazai erőforrásaink pontos számbavételével és nyersanyagbázisunk reális felmérése alapján kell fejleszteni az ipari termelést, továbbfejlesztve a termelési eszközök termelését, biztosítani kell az első ötéves tervidőszakhoz képest a könnyűipar és az élelmiszeripar termelésének meggyorsítását, gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben kell fejleszteni a lakosság ellátását szolgáló fogyasztási cikkek gyártását nemcsak a köny- nyű- és élelmiszeriparban, hanem a nehéziparban is. Biztosítani kell a szocialista felhalmozás olyan alapvető forrásait, mint a munka termelékenységének emelése, a termelés, az építkezés, a szállítás, az áruforgalom önköltségének, illetve költségének, valamint az igazgatási költségeinek csökkentése, a pazarlás, a fölösleges kiadások megszüntetése és különösen a legszigorúbb takarékosság, nemcsak a népgazdaságban, hanem a népi demokrácia minden területén. A második ötéves terv az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az áruforgalomban a minőségi munka, a minőségi színvonal emelésének terve legyen. A második ötéves tervben a termelésben, a szállításban és a termelt javak forgalombahozatalá- nál fokozott mértékben kell érvényesíteni a korszerű technika, tudomány és gazdaságosság szempontjait. A második ötéves terv időszakában meg kell változtatni az első ötéves terv időszakához képest a felhalmozás és a fogyasztás arányát, a fogyasztás, mindenekelőtt a dolgozók közvetlen fogyasztása javára. Ilymódon is biztosítani kell, hogy a lakosság életszínvonalának emelése a tervben előírt mértékben megvalósuljon. A második ötéves tervidőszakban a népgazdaság fejlesztését elsősorban nem nagyszámú új üzem létesítése, hanem főként a meglévő termelő és Szocialista építésünk és népgazdaságunk növekedése természetszerűleg kihatott társadalmunk fejlődésére is. Ezt a fejlődést az jellemzi, hogy gyorsan nő a dolgozók száma, ezen belül még gyorsabban nő az ipari munkásság és az értelmiség, viszont a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság gépesítésének hatására csökken a parasztok száma. Számszerűleg ez a fejlődés abban mutatkozik meg, hogy 1949 január 1-től 1954 január 1-ig az ország ösz- szes keresőinek száma 3,910.400 főről 4,400.000 főre nőtt, azaz 489.000 fővel, 12.5 százalékkal emelkedett. Ugyanezen időszak alatt az ipar és a kereskedelem államosítása, valamint a termelőszövetkezetek fejlődése következtében a szocialista szektor keresőinek száma 1,170.100 főről ennek éppen ellenkezőjét igyekeznek csinálni. Ezek a kétkulacsosak, vagy maguk ellenséges elemek, vagy az ellenség befolyása alatt állnak, akiket kíméletlenül felelősségre kell vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pártunkban nem lehet helyük, de az államapparátusban sem. szállító apparátus fokozottabb és gazdaságosabb kihasználása, s a közlekedési hálózat, mindenekelőtt a vasút korszerűsítése révén kell megvalósítani. A második ötéves tervidőszakban biztosítani kell, hogy az iparunkhoz, különösen vaskohászatunkhoz és gépgyártásunkhoz szükséges legfontosabb nyersanyagok, a koksz és a vasérc eddiginél nagyobb hányadát magunk termeljük. Kulcskérdésként kell kezelni és véglegesen meg keli oldani a lakosság, a népgazdaság és az ipar zavartalan ellátását villamosenergiával, fémmel, folyékony üzemanyaggal a termelés megfelelő fokozása révén. A második ötéves terv időszakában meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni —; a reális szükségletnek és a népgazdaság teherbíróképességének megfelelően — honvédelmünket és államvédelmünket. A második ötéves terv irányelveinek megállapításánál és a terv kidolgozásánál nagyobb mértékben kell számolni országunk sajátosságaival, természeti, gazdasági adottságaival, a népgazdaság különféle ágainak hagyományaival, a rendelkezésre álló szakképzett munkaerővel és műszaki káderekkel, mint az első ötéves tervnél történt. Mindenekelőtt a népgazdaság azon ágait kell fejleszteni, amelyeknek fejlesztéséhez országunk megfelelő alapokkal rendelkezik, nyersanyagban, tapasztalatban, szakképzett munkaerőben, s amely termelési ágaknak fejlesztése leginkább megfelel népünk létérdekeinek. A második ötéves terv megvalósításának eredményeként a jelenleg elmaradt mezőgazdaság felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében uralkodóvá válik a termelés szocialista rendje, általánosan érvényre jut népgazdaságunkban a szocializmus alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializmus alapjait országunkban. (Hosszantartó lelkes taps.) 2,946.400 főre, 1,776.300 fővel, 151.8 százalékkal emelkedett. A parasztok száma ez idő alatt 230.000-rel, 11.7 százalékkal csökkent. E csökkenésben a túlzott iparosítás szívó hatása is mutatkozik. A bérből élő fizikai munkások száma ez öt év alatt 1,200.000 főről 1,660.000 főre, tehát 460.000-rel, több mint 38 százalékkal emelkedett. Az értelmiség számszerű fejlődésére bizonyos támpontot ad az a tény, hogy jelenleg ötszörarmyi az egyetemi és főiskolai hallgatók száma, mint 1938-ban volt. Nem kétsé- .ges, hogy társadalmunk leggyorsabban növő rétege az értelmiség, ez a jelenség a szocialista fejlődés velejárója. egyben mutatója egész né(Folytatás a 2. oldalon.) IV. A népi demokrácia társadalmi és államrendjének további megszilárdulása
