Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-04 / 104. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1954 május 4. Dalles hétfőn délben elutazott Genfből Genf. Az MTI kiküldött tudósí­tója jelenti: A genfi értekezlet hétfőn kezdő­dő második hetének első esemé­nye Dulles amerikai külügymi­niszter elutazása a tanácskozások színhelyéről. Vasárnap Genfbe ér­kezett Luce asszony, az Egyesült Államok római nagykövete, aki elkíséri Dullest Milanóba és részt- vesz az amerikai külügyminiszter és Scelba olasz miniszterelnök rö­vid megbeszélésén. E tanácskozá­sok tárgya laptudósítónk szerint az „európai védelmi közösség“ olasz- országi ratifikálása és ezzel kap­csolatban a trieszti kérdés. Dulles — aki BedellSmith kül­ügyminiszterhelyettesnek adta át az értekezleten részvevő amerikai küldöttségek vezetését — délben el­utazott Genfből. Dulles távozásá­val összefüggésben a „Neue Zürcher Zeitung“ „Dulles külpoli­tikájának kudarcáról“ ír, míg a „Basler Nachrichten“ és a „La Suisse“ megállapítják, hogy az amerikai külügyminiszter „teljesen elszigetelődött és ma­gányos emberré vált Géni­ben.“ A zürichi „Die Tat“ ezzel kapcso­latban ,,a nyugati hatalmak Washington által oly nagy buzga­lommal kovácsolt egységfrontjá­nak bomlásáról“ ír és azt hangoz, tatja, hogy az amerikai politiká" val szemben egyfajta „európai izolaconalizmus“ fejlődik ki, amelynek az az egyetlen feltűnő jellemvonása, hogy ázsiai kérdés, az indokínai probléma váltotta ki. Svájci sajtó vélemények szerint Washington Indokínával kapcsola­tos agressziós tervének kudarca minden bizonnyal hatékonyan be­folyásolja majd az úgynevezett európai védelmi közösség létrejöt­tét is. ■ Dulles Genfben vasárnap zárt­körű sajtóértekezletet tartott, amelyen csak amerikai újságírók vehettek részt. Az amerikai kül­ügyminiszter búcsút vett az ame­rikai sajtó Genfben tartózkodó képviselőitől és kijelentette, hogy „Genfben lehetetlen volt kö­vetkezetesen érvényre juttatni az amerikai álláspontot, mi­után az Egyesült Államokat legfontosabb európai szövetsé­gesei cserben hagyták.“ A baseli „National Zeitung“ ki­emeli, hogy a multheti genfi ese­mények következtében „érezhető­en elhidegült a viszony“ egyfelől az Egyesült Államok, másfelől Anglia és Franciaország között. A svájci sajtó általában úgy véleke­dik, hogy Dulles távozása után sokkal termékenyebbé válik a genfi értekezlet munkája. A lapok az indokínai kérdésben — amely nek érdemleges vitája most hama­rosan megkezdődik — pozitív, leg­alább is kompromisszumos megol­dást várnak. Nguyen Quoc Dinh, a Bao Daj- féle Vietnam külügyminisztere va" sárnap Genfbe érkezett és megbe­szélést folytatott Bidault francia, Eden angol és Dulles amerikai külügyminiszterrel. E megbeszélés után — mint a „La Suisse“ jelenti — Chauvel, Franciaország berni nagykövete felkereste Gromiko szó v j et külügyminiszterhelyettest és tájékoztatta Bao Daj állásfog­lalásáról. Chauvel egyben felkérte a szovjet küldöttsé­get, hogy hívja meg hivatalo' san a genfi értekezlet indokí­nai vitájában való részvételre a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőit. A „Journal de Geneve“ és más svájci lapok híradása szerint Genf­ben a hét közepén, valószínűleg szerdán megkezdődik az indokínai kérdés vitája, amelyen kilenc kor­mány, a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság, Franciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, a Bao Daj-féle Vietnam, Laosz és Kambodzsa, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság képviselői vesz­nek részt. A kilenc kormány kép' viselői első tanácskozásukon hatá­roznak majd arról, hogy megbe­széléseikbe más országok, mint India, Pakisztán, Indonézia, Bur­ma, stb. küldötteit is bevonják-e. Megegyezés az indokínai probióma tárgyalásának kérdésében Moszkva. A „Pravda“ genfi kü- löntudósítói a lap május 3-i szá­mában közlik, hogy tudomásukra jutott, miszerint a genfi értekezle­ten megegyezést értek el az indo' kínai probléma tárgyalása kérdé­sében. Az indokínai kérdés tárgya­lásán Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Nép- köztársaság és a Szovjetunió kép­viselőin kívül résztvesznek a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság és a három társállam: Viet­nam, Laosz és Kambodzsa képvi­selői. Franciaország intézkedett a há­rom társállam: Vietnam, Laosz és Kambodzsa meghívása felől. A Szovjetunió kormánya intéz­kedést tett a Vietnami Demokra' tikus Köztársaság meghívására. Knowiand szenátor Nagy-Hannia-ellenes lliolianása Az angol rádió washingtoni jelen­tésre hivatkozva közli, hogy Know- land szenátor, a köztársasági párt szenátusi csoportjának vezetője szombaton élesen bírálta Nagy-Bri- taniniát Churchill miniszterelnök azon parlamenti bejelentése miatt, amely szerint Nagy-Britannia nem hajlandó a genfi értekezlet befejezé­se előtt kötelezettséget vállalni sem­miféle indokínai beavatkozásra. Knowiand szenátor nyilatkozatá­ban erélyesen szembehelyezkedett a megbékülés gondolatával. Éles han­gon kiemelte, hogy véleménye sze­rint az Egyesült Államok nem en­gedheti meg azt, hogy »bármilyen or­szág szembehelyezkedjék Amerika biztonságának létfontosságú érdekei­vel«. Befejezésül az Egyesült Államok úgynevezett szövetségesei felé inté­zett fenyegetésként is kijelentette: »Amerikának cselekednie kell, bár­mi legyen is szövetségeseinek elgon­dolása«. Több amerikai laptudósító jelenté­se szerint a nyugati szövetségesek indokínai helyzetét, kritikussá teszi, ha »nem törekszenek komolyan egy­ségük helyreállítására«. E laptudósí­tók hangsúlyozzák, hogy a genfi helyzetnek a nyugatiak számára ked­vezőtlen alakulása nemcsak az at­lanti szövetségen belül várható kel­lemetlenségekre utal, ezek a kelle­metlenségek érinthetik az európai vé­delmi közösséget is, amelyet lehet, jhogy eltemetnek Genfben, még mi- I előtt a francia parlamentnek dönte­nie kellene róla«. Az angol lapok érdeklődésének előterében szintén az Egyesült Álla­mok és szövetségesei közötti ellen­tétek kérdése áll. A »Sunday Pictorial« gúnyosan ál­lapítja meg, hogy »Dullesnek az in­dokínai egységes akcióra irányuló kísérlete a diplomácia leglátványo­sabb kudarcai közé sorolható«. A »Reynolds News«, az angol szö­vetkezeti mozgalom lapja ezeket ír­ja: »Nagy-Britanniának kereken meg kell mondania az Egyesült Államok­nak, hogy nem vesz részt semmiféle indokínai beavatkozásban. A lap hangsúlyozza, hogy a Dulles-terv el- idegenítené az ázsiai országokat a nyugattól, mert »az ázsiai népek a gyarmati uralom visszaállítására irá­nyuló kísérletnek tekintenék az an­gol-amerikai beavatkozást.«. A »Sunday Times« diplomáciai tu­dósítója hangsúlyozza: »Amerika szövetségesei nem fogadhatják el a beavatkozás gondolatát . . . « mert »ez elidegenítené az úgynevezett semleges ázsiai országokat, amelyek nélkül hatásos akcióra gondolni sem lehet«. »Az az elv, hogy »Ázsia az ázsiaia­ké« — írja a »Yorkshire Post« — egyre nagyobb jelentőségre tesz majd szert és a nagyhatalmaknak egyre inkább tekintetbe kell venniök szá­mításaiknál«. Széleskörű kampány Angliában az atomfegyver betiltásáért Május 1-i tüntetések Brüsszelben Brüsszel (TASZSZ). Belgium Kommunista Pártjának felhívásá­ra Brüsszelben a dolgozók május elsejei tüntetést rendeztek. A tűn' tetők plakátokat vittek és a bé­kéért, az ország nemzeti független­ségéért, az ,,európai védelmi kö­zösség“ ellen, a revansiszta Né­metország újrafelfegyverzése ellen és a dolgozók jogaiért és jobb életéért vívott harcra buzdító jel­szavakat hangoztattak. A tüntetők az utcák mentén ösz- szegyült néptömegek üdvözlésétől kísérve a városház előtti térre vo­nultak, ahol nagygyűlést tartottak. Edgar Lalmand, Belgium Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára beszélt az egybe" gyültekhez. Döntő szakaszához érkezett a csata Dien Bien Phu birtokáért Párizs (MTI). Az indokínai francia főparancsnokság szóvivője a harcok hetedik hetében most már kénytelen kijelenteni: »A csata döntő szaka­szába érkezett«. A Párizsba érkezett hírek szerint, a felszabadító hadsereg csapatai szombaton este hatalmas lendülettel megkezdték harmadik nagyarányú támadásukat a francia táborerőd el­len. Éjfélkor azt jelentették, hogy a támadók öt további támpontot ro­hammal bevettek s hogy mindenütt kézitusára került sor szuronnyal és kézigránáttal. Vasárnap hajnalig a francia védőseregnek egy kétségbe­esett ellentámadással sikerült ugyan visszaragadnia két támpontot, a töb­bi három azonban, amely a rendkí­vül összezsugorodott védőkörlet ol­dalait vöt hivatva biztosítani, szi­lárdan a néphadsereg kezében ma­radt. A Párizsba érkezett legutolsó hí­rek szerint az ostromlóknak a hétfő­re virradó éjszakán sikerült behatol- niok az utolsó dél felé eső és hetek óta elszigetelt »Isabelle« nevű előre­tolt állásba is, amelynek sorsa kilá­tástalannak látszik. Mao Ce-tung fogadta a pekingi magyar nagykövetet London (TASZSZ). Angliában egy­re szélesebb méreteket ölt a tömeg- pusztító fegyver betiltásáért folyó kampány. Nemrégiben bizottságot alakítottak egy petícióra történő aláírásgyűjtés megszervezésére. A petíció hangoz­tatja, hogy meg kell szervezni Ang­lia, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kormányfőinek találkozóját annak érdekében, hogy újra megvi­tathassák a fegyverzet csökkentésé­nek és ellenőrzésének problémáját. A Royal Albert-Hallban április 30- án tartották meg a bizottság első nyilvános ülését. Az ülésen Doughty, a gépipari és hajóépítő műszaki rajzolók szakszer­vezetének főtitkára kijelentette: »Törvényen kívülinek kell nyilvání­tanunk az atombombát s ezzel együtt azokat a politikai személyiségeket, akik az atombombát a megfélemlí­tés céljaira akarnák felhasználni«. Ezeket a ’szavakat lelkes taps követ­te. Peking (Uj Kína). Mao Ce-tung, a központi népi kormány elnöke áp­rilis 30-án délután fogadta Szobek Andrást, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követét. Május 10-ig meghosszabbították a fémgyüjtő-hónapot A minisztertanács a fémgyüj tő­hónap tartamát május 10-ig meg­hosszabbította. „Fokozott figyelemmel kísérjük a genfi tanácskozásokat66 Értelmiségi békegyűlés Kaposvárott A kaposvári Városi Békebizott­ság értelmiségi békegyűlést tar­tott a Helyőrségi Tiszti Klub nagytermében. A gyűlést Keré' nyi József, a Tanítóképző kollégiu­mának igazgatója nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a világ béke­szerető népei várakozással tekinte­nek Genf felé, ahol az öt nagyha­talom képviselői összegyűltek, hogy más érdekelt országokkal együtt kísérletet tegyenek a vi­lág békéjét veszélyeztető problé­mák rendezésére. Kerényi elvtárs megnyitó szavai után dr. Borsa Béla, a Közgazdasági Technikum igazgatója mondott beszédet. Izzó harc folyik az egész világon az imperialisták agresszív tervei ellen Az előadáshoz többen szóltak hozzá. Szörényi Béla ügyész arról beszélt, hogy Kaposvár értelmisé­gi dolgozóinak harca is egyik lánc­szeme annak a világméretű küz­delemnek, amelyet a békeszerető emberek vívnak a háború ellen. Emlékeztetett, hogy az elmúlt két háború milyen sok szörnyűséget hozott az emberiségre, hány és hány millió életet pusztított el, hány és hány ezer embert tett tönkre testileg-lelkileg. Elmondta, hogy ő is — és vele együtt sokan — látva az elmúlt világháború pusztításait, borzalmait — meg­fogadta, hogy minden erejével a béke megszilárdításán munkálko­dik — fejezte be hozzászólását Szörényi Béla. Fekete Párizs Lajosné hozzászó­lásában a következőket mondta: A kaposvári értelmiség és a jövő értelmisége: a középiskolás tanuló­ifjúság nevében követelem, hogy a nagyhatalmak egyezzenek meg a genfi értekezleten. Tudjuk, hogy az imperialisták az egyre mélyülő válságukból új háború kirobban­tásával keresnek kiutat. Mi békét akarunk! A hatalmas béketábor — élén a Szovjetunióval — kemé­nyen harcol a tartós békéért, de vele együtt harcolnak a béke megszilárdításáért az imperialista államok dolgozóinak milliói is. lO évvel ezelőtt állandóan hallottuk a szirénák üvöltését, robbantak"' a bombák, s én és sok-sok más édes­anya néhánynapos fiammal a sö­tét pincében húzódtunk meg. ,,Csak még egyszer legyen béke, csak még egyszer láthassam fér­jemet, gyermekemet“ — hallottuk mindenütt. Most béke van. Ne­künk nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is be kell bizonyítanunk, hogy harcolunk a béke megszi­lárdításáért. Ezután Magyar Sándorné ki­váló pedagógus felolvasta az ér­telmiségi békegyűlésnek az Or­szágos Béketanácshoz küldött le­velét: „Mi, Kaposvár város értel­miségi dolgozói élénk figyelemmel kísértük a genfi értekezlet előké­szítését és most, amikor az érte­kezlet megkezdődött, még foko­zottabb figyelemmel kísérjük a tanácskozások lefolyását. Tudjuk, hogy ezen az értekezleten nagy lehetőségek vannak arra, hogy a nemzetközi politikában fennálló nézeteltéréseket békés úton, tár­gyalásokkal oldják meg. Szá­munkra nem közömbös, hogy to­vább tart-e az imperialista hatal­mak háborús uszítása, vagy pedig sikerül biztosítani a tartós békét. Mi is annak a hatalmas tábornak vagyunk a dolgozói, mely szerte a világon egy jobb, emberi társa­dalmat akar felépíteni és nagyon jói tudjuk, hogy a szocializmus építésének egyik legfontosabb elő­feltétele a béke biztosítása. De azt is tudjuk, hogy a világ összes országaiban napról-napra erősödik azoknak a tábora, akik nem akar­nak háborút és akik minden esz­közzel meg akarják akadályozni a háborús gyújtogatok terveit. A világ dolgozói egyre világosabban látják, mit jelentené a társadalom számára, ha a technika csodálatos vívmányait, így mindenekelőtt az atomenergiát békés célokra, a ter­melőerők soha nem látott, soha nem sejtett fejlesztésére lehetne felhasználni. Ezért erősen hiszünk abban, hogy a genfi értekezleten részvevők felelősségük teljes tuda­tában minden alkalmat megragad­nak arra, hogy tovább erősítsék az emberiségben azt a hitet, hogy tárgyalások útján egyhíteni lehet a feszült nemzetközi légkört és kölcsönös jóindulattal rendezni le_ hét a problémákat. Igaz, hogy Genfben nem európai kérdésekről van szó. Azonban nagyon jól tud­juk, hogy a béke egy és oszthatat­lan és bennünket, európaiakat és magyarokat egészen közelről érint az ázsiai béke ügye. Ezért erőt me­rítve a világ népeinek legyőzhe­tetlen békeakaratából és bízva a genfi értekezlet részvevőinek a béke ügyében vállalt felelősségé­ben, kívánjuk, hogy ez az érte­kezlet legyen ismét hatalmas és eredményes előrehaladás a nem­zetközi béke biztosításának útján.“ Az értelmiségi békegyűlés Keré­nyi elvtárs zárszavával ért véget. Az amerikai milliárdosok klubjának tagjai New York. A „Daily Worker“ írja: A ,,Bussines Week“ által nemrég közölt adatok szerint 1953- ban 29 amerikai nagyvállalat ren­delkezett a milliárdosok klubja tagságára jogosító vagyonnal. A „Bussines Week“ azonban e kimu­tatásban nem érintette a banko­kat, miután januárban már közöl­te, hogy 1953-ban 18 bank vágyó* na érte el vagy haladta túl az egy- milliárd dollárt. A milliárdos ipari vállalkozások élén a Bell-Telephone System ha­lad, amelynek vagyona meghalad­ja a 11.9 milliárd dollárt. Ezután következik a Standard Oil of New Yersey 5.4 milliárd dolláros, a Ge­neral Motor Co. 4.4 milliárd dollá­ros, a U. S. Steel Crop. 3.2 milli­árd dolláros és a Pennsylvánia Railroad 2.5 milliárd dolláros va­gyonával. ANZUS-ÉRTEKEZLET GENFBEN Genf (MTI). Vasárnap Genfben Dulles amerikai, Casey ausztráliai és Webb újzélandi külügyminiszter — az »Anzus« csendesóceáni egyez­ményben részvevő országok képvise­lői — megbeszélést tartottak. Az *Anzus«-értekezleten Dulles elnökölt. A londoni rádió szerint a megbeszél lések középpontjában az indokínai helyzet állott. A gyűlés levele az Országos Béketanacshoz Minden erővel a béke megszilárdításáért A továbbiakban arról beszélt Borsa elvtárs, hogy a militaristák törekvésével szemben a békeszere_ tő emberek egyre nagyobb tömeg, ben tömörülnek a’ béke erőinek táborába. Ma már az egész vilá­gon izzó harc folyik az amerikai imperializmus legagresszívebb kö­reinek tervei ellen. Rendkívüli je­lentősége van annak, hogy Fran­ciaországban, Olaszországban, In­diában és sok más országban tíz- és százmilliók álltak a békemoz­galom zászlai alá. Öntudatra éb­redtek a gyarmati népek is. Borsa elvtárs előadásában rámu­tatott: az imperialista hatalmak mindent elkövetnek, hogy kiter­jesszék uralmukat más országok felett. Napjainkban az amerikai monopolista körök nyíltan hirde­tik, hogy világuralmuk erőszakos megteremtésére törekszenek. A német imperializmus nyomdokai­ba léptek, amely világuralmi cél­jainak érdekében kétszer robban­tott ki világháborút. — Majd a koreai és vietnami nép harcát is­mertette.

Next

/
Thumbnails
Contents