Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-01 / 103. szám
Éljen május elseje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe, a békéért küzdő népek hatalmas seregszemléje! A somogyszentpáli pártszervezet tag- és tagjelöltfelvételi munkájáról Az önköltségcsökkentés és a termelékenység növelése az életszínvonal emelésének forrása A TAG- ÉS TAGJELÖLTFEL- VÉTEL a párt életének, a párt építésének egyik legjelentősebb része. Pártszervezeteinknek elsősorban a tag- és tagjelöltfelvételen keresztül kell biztosítaniok a párt élcsapat jellegét, a párttagság növekedésének, összetételének helyes alakulását. Éppen ezért a tag- és tagj elöltf elvétel felelősségtelj es munkát követel pártszervezeteink' tői és pártbizottságainktól. A Magyar Dolgozók Pártjának, mint a munkásosztály élcsapatának soraiba csak a dolgozó nép legjobbjait lehet felvenni. A pártot elsősorban az üzemi dolgozók, dolgozó parasztok és népi demokráciánk építésében kitűnt értelmiségiek legjobbjaival kell erősíteni. Falusi pártszervezeteink előtt hatalmas feladatok állanak a mezőgazdasági termelés növelése, a párt- és kormányhatározatok mezőgazdaságra vonatkozó , részének végrehajtásában. Ezeket a feladatokat csak akkor tudják sikeresen megoldani, ha új harcosokkal, munkában, az állam iránti kötelezettségek teljesítésében élenjáró dolgozó-parasztokkal erősítik pártunkat, falusi alapszervezeteinket. A tag- és tagjelöltfelvételi munkában a párt október 3l-i határozata óta nagy javulás mutatkozik a somogyszentpáli pártszervezetnél. A községi pártszervezet újjáválasztott vezetősége nagy gondot fordít az alapszervezet taglétszámának növelésére, összetételének javítására. A tag- és tagjelöltfelvételi munkát a pártépítés egyik legfontosabb feladatának te' kintik. Az alapszervezet erejének, harckészségének növelését a tagok nevelése, aktivizálása mellett — a tag- és tagjelöltfelvételen keresztül tudjuk a legjobban biztosítani — mondja Androsits József elvtárs, a pártszervezet vezetőségi tagja. A pártszervezet vezetőségi Somogyacsáról jutott el a hang •Andocsra: »Ha most nem adjátok be a kilépési nyilatkozatot, az ősszel már későn lesz«. Két lábon jött ez a hír a Sztálin tsz-be, a somogyacsai felbomlott tsz elnökének, Cser Józsefnek a lábán, ö dugta a bogarat a szorgalmasan dolgozó tsz-tagok fülébe. Azt gondolta, ha már az ő tsz-ük felbomlott — az ő hibájából is — azok a tagok, akik tsz mellett voltak, ne vethessék szemére, hogy lám csak, az andocsiak milyen szépen boldogulnak; hadd legyen már ott is baj. És nem is akárkiket akart rávenni a kilépésre. A tsz legszorgalmasabb tagjait — akik jó munkájukkal már kiérdemelték a szövetkezeti tag megbecsült címét, az egész tagság szeretetét — igyekezett megtéveszteni. Biró István, Müller János fogato- sok a legszorgalmasabb tagok közé tartoznak, szép jövedelem is jutott nekik az ősszel. Müller János rádiót vett, megelégedett volt a jövedelemmel, Biró Istvánnal együtt mégis 'beadta a kilépési nyilatkozatot. Tóth György tehéngondozó ás kiválóan végzi munkáját. Nem kis része van abban, hogy a tsz tejbeadásán felül 300—400 liter szabad tejet elad. Nem is akar ő nagyon kilépni, de »hátha kevés lesz a jövedelem és ki tudja, mi lesz az őszig« — mondja. Azok, akik beadták a kilépési nyilatkozatot, mind így gondolkoznak. »Biztosítani« akarják magukat: hátha »így«, hátha »úgy« lesz, s ők nehogy rosszul járjanak. Nem szűnt meg tehát az ellenség támadása a tsz ellen Andocson sem. A kulákoknak, a tsz minden rendű-rangú ellenségeinek nem tetszik, hogy szépül, gazdagodik a közös gazdálkodás nyomán a Sztálin tsz tagjainak élete. A nehézségeket felnagyítják, az eredményeket kisebbíteni akarják. A Sztálin tsz kommunistái, öntudatos tagjai már megtanulták, hogy az ellenség kezét kell keresniök mindig, amikor valami megzavarja a tagság jó hangulatát. Az ellenség célja nyugtalanság, bizonytalanság kelülésein mebeszéljük, hogy kik azok a becsületes dolgozó parasztok, akik munkájukkal, derekas helytállásukkal kiérdemelték, hogy pártunk tagjai lehessenek. Az alapszervezet vezetőségi tagjai rendszeresen beszélgetnek ezekkel a dolgozó parasztokkal, meglátogatják őket otthonukban, segítséget nyújtanak nekik egyéni problémáik elintézéséhez. Az egyéni beszélgetések mellett meghívják őket gyűlésekre, a pártszervezet rendezvényeire, és megbízzák őket kisebb-nagyobb feladatok végrehajtásával. Bevonják őket a népnevelőmunkába is. A pártvezetőségi tagok mellett az egyszerű párt" tagok is sokat foglalkoznak azokkal a dolgozókkal, akiket fel akarnak venni az alapszervezet tagjai sorába. Nagyon helyes módszer az, hogy a népnevelőmunkában a párttagok mellé egy-egy pártonkí. vüli dolgozó parasztot osztanak be. így a pártszervezet meggyőződhet a népnevelőmunkában bevont dolgozó parasztok helytállásáról. A pártszervezet vezetősége a tagjelöltfelvétel előtt álló dolgozók családjával is foglalkozik, megismerik az illető családi körülményeit és segítséget nyújtanak problémáik megoldásához. A LEGUTÓBBI TAGGYŰLÉSEN 2 becsületes dolgozó paraszttal erősítették pártszervezetü' két. Androvits Istvánnét jó termelő- és az asszonyok között végzett kiváló politikai nevelőmunkájáért vették fel a tagjelöltek sorába. Androvits elvtársnő már több mint 7 hónap óta végez népnevelő, munkát, segíti a pártszervezetet. A pártszervezettől kapott megbízatásokat minden esetben készségetése a tagok között, s ezzel igyekszik keseríteni életüket. A közös gazdálkodás teljes győzelemrevitele nem könnyű feladat. Nem könnyű ez Andocson sem a Sztálin tsz hűséges tagjai számára. Kopácsi elvtársnak, a tsz párttitkárának, Hegedűs Józsefnek, idős Széles Istvánnak, Cser Józsefnének és a tsz többi szilárd tagjának állandóan harcolni ok kell az ellenség ellen, a közös vagyon megvédéséért. Nem elég az sem, hogy az eredmények 'beszélnek a tsz, a közös gazdálkodás mellett. Szépek az eredmények is, van mivel dicsekedniök a Sztálin tsz tagjainak. Nincs adósságuk és már 10 forint előleget adtak munkaegységenként. 14 szerződéses és 4 szabad hízó gömbölyödik az ólban s aratás előtt ezek árából már újabb előleget osztanak. De hiába a szép eredmény, ha az emberek tudatával baj van, ha az ellenség hangja megingatja a becsületes, szorgalmas tsz-tagökat is. S itt egy kicsit mélyebben kell nézni a tsz életébe. A dolgozó paraszt magántulajdonosi gondolkozása nem szűnt meg azzal, hogy belépett a tsz-be. Visszahúzza még a saját föld, a saját gazdaság. Nem alakult még ki az elvtársi segítség sem teljes mértékben. Él még a kapitalista viszony maradványa az emberek között, amikor még a családokon belül is gyakran a viszály honolt; apa és fiú, testvér és testvér között nem volt békesség; az emberek viszonyát a pénz, a vagyon határozta meg. A tsz-be belépő tagban is sokáig él az, hogy ő többet vitt be a közösbe, mint a szomszédja, hogy ő jobban dolgozik, mint a többiek. A tsz-be belépők tudatának fejlődése is hátramarad tényleges helyzetük mögött. Helyzetük szerint már nem egyénileg gazdálkodók, de tudatuk még a régi, magántulajdonosi tudat. S ez a magántulajdonnal kapcsolatos tudat gátolja a tsz megszilárdítását, ingatja meg a becsületes tsz-tagokat. II tsz megszilárdítása az ingadozó tagok meggyőzése tehát komoly feladatot ró az andocsi Sztálin tsz kommunistáira, a közös gazdálkodássen végrehajtotta. A pártszervezet megbízásából létrehozta a községben az MNDSZ-szervezetet, amely jó munkát végez, beváltja hozzáfűzött reményeket. A következő taggyűlés is ünnep lesz: öt termelésben, állam iránti kötelezettség teljesítésében kitűnt dolgozó paraszt kérte felvételét a párt tagjai sorába. Bogdán István 10 holdas élenjáró dolgozó paraszt jó népne' velőmunkájával,, paraszttársai mozgósításával vívta ki magának azt a nagy megtiszteltetést, hogy a következő taggyűlésen felveszik tagjelöltnek. Pál Lajos az ifjúság között végzett jó munkájával vált érdemessé arra, hogy a pártszervezet tagjelöltje legyen. A PÁRTSZERVEZET a tagság számbeli növelése mellett fordítson nagyobb gondot a tagok és tagjelöltek nevelésére is. Neveljék szüntelenül a tagjelölteket, vonják be őket a pártmunkába, és mindinkább követeljék meg tőlük a példamutató helytállást a termelésben, a párt iránti áldozatkészségben. A párttagjelöltek csak akkor váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, csak akkor válnak harcos, aktív párttagokká, ha a pártszervezet vezetősége állandóan foglalkozik velük, megbízza őket feladatokkal, segíti a feladatok végrehajtásában, megtanítja őket dolgozni, pártmunkát végezni. Fokozzák a politikai felvilágosító munkát a pártonkívüli dolgozó parasztok között, hogy a legjobb dől' gozók, a termelésben élenjárók közül minél többen váljanak érdemessé arra, hogy pártunk tagjai legyenek. hoz hű tagokra. Elsősorban leplezzék le az ellenség tevékenységét, mutassák meg, mi az ellenség célja. E feladattal szorosan végezzék a nevelő- munkát. S a nevelést azzal kezdjék, hogy tisztázzák a párt politikáját. A tsz tagjainak mondják meg bátran, hogy előrenézzenek, lássák azt, hova akarunk eljutni. A párt júniusi határozatának, a kormány programm- jának helyes megmagyarázása is legyen fontos feladatuk. A kollektív munka, az elvtársi segítségnyújtás szellemének kialakítása legyen a további feladatuk. A tsz-tagok tudatának megváltoztatásáért különösképpen a pártszervezetnek kell küzdenie. A szocialista eszme hirdetőjévé, az emberek formálójává kell válnia. El kell mélyítenie a közös tulajdon megbecsülését, meg kell értetnie az egyéni és közös érdek összefüggéseit. Az elmúlt napokban már többen összetépték a kilépni akarók közül a kilépési nyilatkozatot. A többi ingadozót is meg kell győzni, hogy az ellenség, a kulákok malmára hajtja a vizet. Biró Istvánt, Tóth Györgyöt, Müller Jánost és a többi kilépni szándékozót meg kell nyugtatni, hogy a tsz-ben lesz jobb, hogy a közös gazdálkodás több jövedelmet, szebb életet biztosít, mint az egyéni. A párt, az állam segíti a tsz-tagok harcát. Erről meggyőződhettek már a Sztálin tsz tagjai. Szocializmust építő országunkban hős munkásosztályunk minden segítséget megad, hogy felvirágoztassák tsz-üket. Feladat hárul most a tsz-et patronáló Kaposvári Bőripari KTSZ kommunistáira is. A tsz megszilárdítását segítsék elő azzal, hogy üzemük legjobb dolgozóját pártmunkára küldik a tsz-be. A politikai nevelőmunka, a kilépni szándékozók meggyőzése helytelen álláspontjukról — ez lehet ma a patronálok legfontosabb feladata. A tsz és a KTSZ kommunistáinak, a szövetkezethez hű tsz-tagok harca azt eredményezze, hogy az andocsi Sztálin tsz megyénk legjobb tsz-ei közé sorakozik fel. A megyei Pártoktatás Háza előadássorozata keretében a Kaposvári Textilművekben Róna Imre elvtárs előadást tartott: »Az önköltség, a termelékenység és az életszínvonal egyes összefüggései« címmel. Róna elvtárs előadása bevezető részében rámutatott: a szocializmus gazdasági alaptörvénye — a dolgozók életszínvonalának gyorsabb és állandó növekedése — csak úgy valósítható meg, ha egyre nagyobb mértékben látjuk el a lakosságot fogyasztási cikkekkel és emeljük a dolgozók reálbérét. Fontos tényezője ennek, hogy évről-évre rendszeresen csökkenteni tudjuk a fogyasztási cikkek árát. A »termelj többet és olcsóbban« jelszó nem új jelszó — mondta Róna elvtárs. — Az új szakaszban azonban megváltozik a jelentősége. Most e jelszó megvalósítása azt jelenti, hogy a munkások, a dolgozók nem évek múlva, hanem közvetlenül érzik a termelésben elért eredményeiket, az anyagi és kulturális szükségletek teljesebb, jobb kielégítésében. E cél eléréséhez azonban arra van szükség, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a Központi Vezetőség 1953 október 31-i határozatát, mely kimondja: »fokozott gondot kell fordítani az új helyzetben az önköltség csökkentésére s a termelékenység emelésére, mert ezek a szocialista felhalmozás és a nép életszínvonala emelésének döntő forrásai«. Róna elvtárs a továbbiakban az önköltséget mint a termelés minőségi mutatószámát elemezte. Ha a vállalati vezetők, műszakiak és munkások közös erőfeszítései nyomán állandóan csökken a termékek önköltsége, a vállalat dolgozói lényegesen több kulturális és szociális juttatásban részesülnek. A Kaposvári Textilművek ezt a nagyszerű feladatot nem jól végezte el, mert az 1954. I. negyedévre előírt önköltségcsökkentést, mely Ő.2 százalék volt, csak 1.5 százalékra teljesítette. A múlt évben magas volt a gyártmányegységre eső önköltség is. Ennek legfőbb oka az, hogy az üzem kapacitását nem használták ki teljes egészében. A kapitalista rendszerben — folytatta Róna elvtárs a bérköltségeket főleg a munkabér leszorításával, a munkaidő meghosz- szabbításával stb. igyekeztek lenyomni. A szocialista társadalomban, ahol a munkaerő nem áru többé, éppen ellenkezőleg, a nehéz munka- folyamatok gépesítésével tesszük könnyebbé a munkát, ugyanakkor az árak állandó csökkenése mellett is növekednek a munkabérek és egyéb járulékok. Az önköltséggel szorosan összefügg termelékenység. A termelékenység állandó növekedése fontos tényező az életszínvonal emelkedésében. A munka termelékenységét sokféle módon lehet növelni. Gépesítéssel, a tudomány eredményeinek felhasználásával, a munka helyes megszervezésével, munkaversennyel, szocialista munkafegyelemmel stb. Jelenleg különösen azok a módszerek kerülnek előtérbe, amelyek a munka termelékenységét újabb beruházások nélkül növelik: a munka jobb megszervezése, észszerűsítések stb. Mindezek a módszerek a munkások tömeges kezdeményezéseit követelik meg. Ezen a téren a legfontosabb: az üzemek vezetői tegyenek meg mindent a munkakörülmények megjavításáért, biztonságosabbá tételéért, a munkások kezdeményezéseinek betartásáért. A kormányprogramm célkitűzései magasabb követelményt vetnek fel, de új lehetőséget is biztosítanak. Ezek a lehetőségek azonban nem válnak valósággá, ha nem támasztja alá azokat a dolgozók millióinak tudatos cselekvése, az önköltségcsökkentés, továbbá a takarékosság különböző módszerei, a helyenként elburjánzott bürokrácia felszámolása, új technológiai folyamatok bevezetése. Jelentős eredményt értünk el a múlt évhez viszonyítva a minőségi termelés terén, az I. negyedévi anyagkihasználásunkat azonban nem az előírt 91.8 százalékra, hanem mindössze 91.1 százalékra teljesítettük, ami ’kb. 111 ezer forint anyagfelhasználást jelentett. Az üzem tér» melésében ezt a lemaradást sürgősen ki kell javítani. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság életszínvonalának állandó és gyorsütemű növelése szorosan összefügg azoknak a megtakarításoknak a nagyságával, amelyek az önköltség- csökkentés révén az állam költségvetésében és a jövedelemben jelentkeznek. A kormányprogramm óta — amint azt Nagy Imre elvtárs parlamenti beszédében közölte — a bérből és fizetésből élők az árleszállítással 1200 millió forint, a parasztság pedig 490 millió forint megtakarításhoz jut. A reálbér, amint azt a legutóbbi hús < és zsír árának 10—15 százalékos csökkenése is bizonyítja, fokozottan emelkedik. Az életszínvonal állandó emelésének biztosítása megköveteli, hogy a gazdasági és állami területen dolgozó kommunista funkcionáriusok komoly intézkedéseket hozzanak a takarékos- sági és önköltségcsökkentési tervek ihegvalósítására. Személyes példa- mutatással is arra kell nevelni a dolgozókat, hogy megszűnjék az e téren mutatkozó közömbösség és liberalizmus — fejezte be előadását Róna Imre elvtárs. Az előadást vita követte, melynek során 14 elvtárs, műszaki és adminisztratív vezetők és üzemi dolgozók mondták el véleményüket, főként a saját üzemrészüket érintő kérdésekről. Oberle Frigyes mechanikus, a rezsiüzem önköltségéről beszélt. Legfontosabb teendőnek a gépek gondos kezelését és az esetleges hibák időben történő kijavítását, szorgalmazta. — Meg kell tanítani a dolgozókat a gépek szeretetére — mondta. Pőcze elvtárs, főkönyvelő az 1954. I. negyedévi 34 ezer kg-os lemaradás súlyosságáról beszélt. Elmondta azt is, hogy a szemétbe kerülő hulladékanyag árából évente 4 gyűrűsfonógépet lehetne előállítani. Fontos feladatnak tartja a hulladékanyag megtakarítását. ■ Csepreghy Győző elvtárs, a Textilművek Kossuth-díjas főmérnöke a tervszerű megelőző karbantartásról beszélt. Felhívta a figyelmet a tartalékalkatrészek biztosításának fon- I tosságára. Mint hiányosságot említette, hogy az üzemrészekre nincs pontos önköltségi terv, s javasolta ennek sürgős előírását. Vörös Zoltán munkaügyi előadó a bérfegyelem megszilárdítását követelte. Szabó József párttitkár elvtárs az önköltségcsökkentésről elmondta, hogy az nem új jelszó, azonban ezt elhanyagolták, nemtörődömség, lazaság mutatkozott meg. Az adminisztratív és az üzemi dolgozóknak is közös és egységes feladata az önköltségcsökkentésért harcolni, s ezen a területen legelsősorban a kommunistáknak kell élenjárniok, nekik kell példát mutatniok. Meg kell javítani és fokozni kell a termelés pártellenőrzését — mondta — se téren az üzemi pártszervezetekre komoly feladat hárul. Az előadás, de főként az azt követő vita megmutatta, hogy a Kaposvári Textilművek dolgozói megértették: ha többet, jobbat és olcsóbban termelnek, ezzel a saját maguk, családjuk és az egész nép életszínvonala állandó emelkedését segítik elő. Az üzem vezetősége, valamint a pártvezetőség fokozottabban vegye figyelembe a dolgozók véleményét, javaslatait, s azokat használja is fel munkájában. Számolják fel az e téren mutatkozó nemtörődömséget, esetleges lazaságokat. Karolják fel a dolgozók kezdeményezéseit, kísérjék figyelemmel észszerű újító javaslataik megvalósulását, vonják be a fizikai munkásokat az üzemvezetés és ellenőrzés munkáiba. Ha az üzem vezetői és dolgozói közös akarattal, egymás kölcsönös támogatásával végzik munkájukat, akkor az MDP III. kongresszusa tiszteletére tett vállalásukat teljesíteni tudják és valóban méltókká válnak dolgozó népünk bizalmára, elismerésére. Vass József, Megyei Pártoktatás Háza vezetője. A kilépni akarók ügye az andocsi Sztálin tsz-ben
