Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

4

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1954 május 88.

(Folytatás a 3. oldalról.)

be menő határozatokat is hozott, ugyanakkor az államigazgatás működésével kapcsolatos átfogó jellegű kérdések megtárgyalására kevés esetben került sor, sőt az igazgatási, vagy gazdasági szervek munkájával kapcsolatos minisztertanácsi határozatokban sem igen történt eddig megfelelő iránymutatás a megyei végrehajtó bizottságok hatáskörébe tartozó alapvető feladatok végrehajtására. A minisztertanács munkájában az államigazgatás legfelsőbb irányítása terén a legnagyobb hiányosság az, hogy nem vizsgálta meg rendszeresen és nem tűzte' napirendre egy-egy megyei tanács végrehajtó bizottságának munkáját és ezáltal határozataival nem adott iránymutatást a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak további munkájuk megjavításához.

A minisztériumok vezetői sem értékelték megfelelően a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szerepét, nem vették kellően figyelembe azok önállóságát, gyakran átnyúltak a megyei tanács végrehajtóbizottságán, megsértették önállóságát. A minisztériu-t mok és országos hatóságok részéről indokolatlan türelmetlenség mutatkozik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkájával szemben. Úgy érzik, hogy a tanácsi apparátus hatáskörükön kívül áll és ezért igyekeznek szerveiket a tanácsból kivonni. Nem arra fektették eddig a fősúlyt, hogy a tanácsi apparátust minél jobban erősítsék, fejlesszék, hanem inkább arra, hogy ha már az egész szakapparátust nem is tudják a tanácsi szervezetből kiemelni, legalább minél több ügykört vonjanak el megyei tanács végrehajtó bizottságának hivatali szervezetétől. A földművelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium részéről nyilvánultak meg ilyenirányú törekvések. Főképpen ezzel magyarázható, hogy egyes minisztériumok ellenőrzése és instruáló tevékenysége gyenge, hogy számban ugyan nagy, de nem kellő felkészültséggel rendelkező instruktor járja a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakosztályait.

Államapparátusunk munkájának eredményessége döntően attól függ, hogy a feladatok közvetlen ellátását végző községi, vagy városi szervek és az őket közvetlenül irányító tanácsi szervek milyen erősek.

A növekvő, sokasodó feladatok, a • tapasztalatok, amelyek a járási és községi tanácsok gyengeségére mutatnak, megkövetelik, hogy a községi tanácsok megsegítése, munkájuk megkönnyítése érdekében megerősítsük a járási tanácsok végrehajtó bizottságait és apparátusukat a túlságosan felduzzasztott megyei apparátus terhére. (Taps.)

A járási tanácsok szervezeti kérdéseinek megoldása mellett különösen fontos politikai megszilárdításuk. Ennek legfontosabb feltétele a járási pártbizottságok politikai irányító munkájának megjavítása, amit pártunk Központi Vezetősége, a megyei pártbizottságok elsőrendű feladatául jelölt meg azzal, hogy politikailag fejlett, kultúrált káderekkel kell megerősíteniük a járási pártbizottságokat. A járási tanácsok politikai megszilárdításának legfontosabb feltétele a politikai irányítás megjavítása. Ez most a döntő feladat.

Helyi tanácsainkra a gazdasági, kulturális és nevelőmunka terén már eddig is hatalmas feladatok hárultak, de a szocializmus építése terén az új szakaszban még nagyobb szabású feladatokat kell megoldaniok. Helyi tanácsaink reájuk háruló feladataikat súlyos gazcfasági gúzsbakötöttségük miatt eddig nem tudták elég jól megoldani. Most az a feladat áll előttünk, hogy kiküszöbölve tevékenységükből mindazt, ami munkájukat hátráltatja, képessé tegyük őket nagy feladataik megvalósítására. Ennek mindent megelőzően az a feltétele, hogy a tanácsok gazdasági és pénzügyi tevékenységének minden területén növeljük önállóságukat és teremtsük meg ennek mind szervezeti, mind szakmai feltételeit. (Taps.) Ennek érdekében mihamarább változtatni kell azon a mai helyzeten, hogy a megyénél is, a járásnál is lényegében a pénzügyi osztály gazdálkodik azért, mert más szakterületüknek nincsen megfelelő szervük. Ennek megoldása azonban csak úgy jár sikerrel, ha a szélesebb önállóság nyújtotta lehetőségekkel a tanács és a végrehajtó bizottság, tehát maga a választott szerv él és kézbeveszi a tanácsok szerteágazó gazdasági és pénzügyi tevékenységét, ha megfelelően gazdálkodik, ha fokozottabban ellenőrzi az ilyenirányú munkát és szigorúan érvényt szerez a szocialista gazdálkodás egyik legfőbb elvének, az állam anyagi eszközeivel való takarékosságnak, ha meggátolja a költekezést, a pazarlást.

A helyi tanácsok gazdálkodási és pénzügyi tevékenységét a költségvetés szabja meg. Ezért már a költségvetés összeállításánál kell tanácsaink számára olyan lehetőségeket adni, amelyekkel a működésükhöz, gazdálkodási tevékenységükhöz szükséges pénzügyi feltételek biztosíthatók.

Sok és — hozzátehetjük — jogos panasz merült fel a lakosság részéről az adókönyvelés és nyilvántartás terén, amely most a járási székhelyen történik. A panaszok orvoslása érdekében a pénzügyminisztérium elrendelte, hogy a községekben adóügyi megbízottak mindenütt adófizetési nyilvántartókönyveket vezessenek, tehát minden falusi tanácsnál lesz adónyilvántartás, ami felöleli a lakosság adókivetési és adófizetési adatait. (Taps.)

A helyi tanácsok végrehajtó bi- könnyebb a vállalati gazdálkodás területén sem, aminek megfelelő irányításához a helyi tanácsoknak nincsenek biztosítva a lehetőségek. A helyi tanács közvetlen irányítása ezen a téren nem érvényesül megfelelően. A bajok gyökere itt is a túlzott központosításban van, ami miatt a tanácsok és a dolgozók viszonya komoly csorbát szenved. A túlzott központosítás követkézménye az is, hogy a minisztériumok a helyi tanácsok megkérdezése nélkül adnak le vállalatokat, illetve vonnak vállalatokat saját felügyeletük alá. Rendszerint az elhanyagolt, veszteséges üzemeket adják le a tanácsoknak, míg a jól működőket közvetlenül a minisztérium irányítása alá helyezik. (Derültség, taps.) A helyi vállalatoknak ilyen módon való szervezése nem szolgálja és nem segíti elő a helyi tanácsok gazdálkodását.

A helyi tanácsok végrehajó bizottságai az utóbbi években kétségtelenül értek el eredményeket vállalataik fejlesztése és tervszerű, gazdaságos működése terén. Az eredmények mellett azonban meg kell állapítani, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nem foglalkoznak megfelelően a hatáskörükbe tartozó trösztök, vállalatok irányításával.

Annak érdekében, hogy a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok munkája mindinkább tervszerűbb legyen, és hogy a tanácsok által kialakítandó helyi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását szolgálja, a helyi vállalatok irányításának módszereit lényegesen meg kell változtatni. Fel kell számolni a felesleges, túlzott centralizációt, általában a helyi, tehát a községi vagy városi tanácsok irányítása alá kell tartozniok a területükön működő olyan vállalatoknak, amelyek a helyi lakosság szükségleteit elégítik ki. (Taps.) Ehhez azonban szükséges, hogy a végrehajtó bizottságok, nem úgy mint eddig, hanem sokkal jobban foglalkozzanak a vállalatok irányításával, azok helyzetének, gazdaságos működésének problémáival. Ugyanakkor a szakirányítást végző minisztériumok biztosítsanak nagyobb önállóságot és hatáskört a helyi tanácsok számára saját vállalataik irányításánál. Gondoskodni kell | arról is, hogy a helyi tanácsoknak a terv keretein belül az eddiginél tá- gabb tervezési lehetőségei legyenek.

A helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak egyik legfontosabb feladata, ha működési területének igazi gazdájává akar válni és szívén viseli a lakosság érdekeit, hogy fokozottabb figyelmet szenteljen a helyi tervezésnek, biztosítsa a tervek széles nyilvánosságát és mozgósítsa a dolgozókat a tervek végrehajtására. (Taps.)

Feltétlenül rendezni kell a nem tanácsi irányítás alatt álló vállalatoknak és trösztöknek a helyi tanácsokhoz való viszonyát. A vállalatok, trösztök és egyéb gazdasági közép- szervek többnyire nem. veszik tekintetbe a hplyi tanácsoknak velük kapcsolatos jogait és sok esetben még a hatósági ellenőrzés során tett intézkedéseit sem hajlandók végrehajtani. Az ilyen hibák megszüntetése és a

tanácsoknak, mint az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveinek megszilárdítása érdekében feltétlenül biztosítani kell, hogy a helyi tanácsnak legyen ellenőrzési és beszámoltatási joga azok felé a gazdasági és kulturális szervek felé, amelyek a tanács illetékességi, területén a lakosság széles tömegeinek szükségleteit elégítik ki. (Taps.)

Ha megszüntetjük a tanácsok gazdálkodásának terén ma fennálló túlzott központosítást, ha feloldjuk a gazdasági és pénzügyi kötöttségeket — amit az új szakasz hatalmas feladatai, amelyek elsősorban a lakosság életszínvonala emelésére, szükségletei fokozottabb kielégítésére irányulnak, feltétlenül megkövetelnek —, tanácsaink és a dolgozók kapcsolata megerősödik, megnő a bizalom és az a segítség, amit a lakosság széles tömegei az állami ügyek intézésében való tevékeny részvételükkel a tanácsoknak nyújtanak. A tanácsok önállóságának megteremtésével felszabadul a dolgozók kezdeményezése és alkotó képessége, melynek nyomán fel fog virágozni a társadalmi, gazdasági és kulturális élet. (Taps.)

Harc a bürokratizmus ellen

A bürokratizmus ellen, az állam- apparátus egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, valamint a tömegekhez való közelebbvitele érdekében folytatott harc pártunk és állami vezetésünk különösen fontos feladata. Gazdasági, politikai és kulturális célkitűzéseink az államapparátussal szemben az eddiginél jóval nagyobb követelményeket támasztanak, amelyek nem valósíthatók meg az államapparátus megjavítása, egyszerűbbé és olcsóbbátétele nélkül, anélkül, hogy az államapparátus minden láncszeme pontosan oldja meg az előtte álló .feladatokat, határozottan küzdje le a bürokratikus huzavonát, az itt- ott megnyilvánuló ellenállást. A bürokratizmus elleni harc nem újkeletű, de eredményt eddig vajmi keveset hozott az államapparátus megjavítása terén, amely továbbra is túlméretezett, drága és bürokratikus.

A bürokratizmus elterjedésében és növekedésében az okokat nem any- nj ira a helyi tanácsoknál, mint inkább a felsőbb államigazgatási szervek munkájában kell keresni. Túl sok a minisztertanács által hozott határozatok száma, ami eleve megnehezíti az alapos előkészítést. Ez vonja maga után azt, hogy sok esetben válik szükségessé korábbi határozatok módosítása. A határozatok nagy számából következik az is, hogy késedelmesen jelennek meg, a végrehajtásra kevés idő marad. Ugyanezek a hiányosságok fokozottabban jelentkeznek az egyes minisztériumok munkájában, amelyek az utasítások és rendeletek özönével árasztják el a helyi tanácsok végrehajtó szerveit.

A minisztériumok az ügyiratok tömkell egében ellentmondó utasításokat is adnak ki, számtalan olyan kérdést is szabályoznak, amire semmi szükség nincs, ugyanakkor kevés gondot fordítanak arra, hogy a ren- tíeletek végrehajtásához megadják a szükséges utasítást.

Az az aktatömeg, amely a felsőbb igazgatási szervektől a tanácsappa- rátusra zúdul, a községi tanácsok munkáját valósággal megbénítja. Az intézkedések zöme ott fut össze, ott kell minden határozatot, rendeletet, utasítást végrehajtani, holott tanácsszervezetünknek ez a leggyengébb láncszeme. Gyakran a megyei és járási tanácsi szervek azzal, hogy az ügyiratokat a címzett és az aláírás megváltoztatásával egyszerűen továbbítják az alsóbb tanácsi szerviek felé, növelik a községi tanácsok amúgy is komoly nehézségeit. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az agyonterhelt tanácsoknak nincs lehetőségük a kapott utasítások feldolgozására, mégkevésbbá végrehajtásuk ellenőrzésére. A bürokratizmus elleni harcban párt és állami szerveink előtt a legfontosabb .feladat a végrehajtás ellenőrzésének megjavítása, az ügyintézés egyszerűsítése, az igazgatás rendszerének összehangolása népgazdaságunk rendszerével és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés az államapparátussal szemben támaszt.

Az állam- és tanácsapparátus megjavítását, bürokratikus eltorzulásának kiküszöbölését elsősorban a végrehajtás ellenőrzésének heiyes megszervezésével biztosítjuk.

Annak, hogy a végrehajtás ellenőrzése a tanácsapparátus megjavításának hatékony módszerévé váljék, egyik legfontosabb feltétele a széles munkástömegek bevonása a végre-'

hajtás ellenőrzésébe, és íiymódon a munkások és parasztok új rétegeinek megtanítása az államigazgatásra. A bürokratizmus ellen folytatott mindennemű »harc«, amely nem támaszkodik a munkásosztály aktivitására és öntevékenységére, amely megkísérli azt, hogy a munkások és parasztok államában gyakorolt ellenőrzést valamilyen apparátus - tevékenységével' helyettesítse, nem hozhat komoly eredményt az állam- apparátus valóságos megjavítása, bürokratikus kinövései megszüntetése tekintetében.

Az államapparátus megjavítása, a bürokratizmus leküzdése terén kiemelkedő szerep jut az apparátusban dolgozó kommunistáknak. Azok a kommunisták, akik nem tanulják meg az államigazgatás feladatait, akik felületesen dolgoznak, nem hatolnak be a rájukbízott munka lényegébe, még ha vezető és irányító munkát végeznek is, valójában nem állnak a pártunk politikai irányvonalának megvalósításáért folyó harc élén, amelyben ma államunk megerősítése, államigazgatásunk megjavítása, bürokratizmusának leküzdése fontos helyet foglal el. Ezek a kommunisták a szocialista építés ügyének nem használnak, hanem ártanak. Pedig ezeket a feladatokat csak a kommunisták vezetésével lehet megoldani, olyanokkal, akik a rájuk bízott ügyek tényleges gazdái, akik értenek az emberek kiválasztásához és azok munkájának ellenőrzéséhez, akik képezik magukat á megfelelő termelési terület szerint, akik tehát tudnak dolgozni és felelnek munkájukért.

A pártszervezetek feladata a tanácsok munkájának irányítása

és ellenőrzése terén

Ahhoz, hogy a tanácsok működésében mutatkozó gyengeségeket és hiányosságokat kiküszöböljük és végrehajtsuk azokat a határozatokat, amelyeket a pártkongresszus a tanácsmunka megjávítására majd hozni fog, gyökeresen meg kell változtatni a pártszervezetek munkáját a tanácsok irányítása és ellenőrzése terén egyaránt. A pártszervezetek és a tanácsok közötti kapcsolatok nem kielégítő alakulásának egyik okát abban kell keresni, hogy pártbizottságaink jelentős része, sőt sok pártfunkcionárius is, nincsen tisztában az államhatalom és az államapparátus szerepével a szocializmus építése terén. Pártpropagandánk sem ismertette ezeket a kérdéseket a párttagok, főképpen a funkcionáriusok körében.

Hátráltatta a helyi tanácsok fejlődését az is, hogy a . megyei és járási pártbizottságok nem tekintették, sőt gyakran még ma sem tekintik a tanácsokat hatalmi és tömegszerveze- iteknek. Nem is támasztottak a tanácsokkal szemben olyan követelményeket, hogy mint. államhatalmi szervek, vagy mint átfogó tömegszervezetek működjenek. A tanácsokat nem nevelték önállóságra, s bennük nem is láttak egyebet adminisztratív gépezetnél, amit, a párt egyes állami feladatok ellátására közvetlenül mozgósíthat.

A pártszervezetek a tanácsolt és az apparátust is egy személyen keresztül, a VB-elnökön keresztül irányították és irányítják. Ez a helytelen vezetési módszer és kapcsolat az új szervezeti szabályzat elfogadásával, amely a tanácsokon belül MDP-cso- portokat javasolt létrehozni, meg fog változni és ezzel helyes, pártszerű alapokra helyeződik a tanácsok párt- irányítása. Az MDP-csoportok létesítésének nagy politikai jelentősége van a tanácsok egész jövendő munkájára. Bátran mondhatjuk, hogy megszilárdulásuknak legnagyobb biztosítéka. Elő fogja mozdítani a tanácsoknak, mint hatalmi és tömegszervezeteknek kifejlődését, növeli a tanácsban dolgozó kommunisták aktivitását és felelősségét, serkentőleg hat az állandó bizottságok munkájára, erősíteni fogja a tanácsokban a bírálatot és önbírálatot.

Nehézségeket okoz az is, hogy pártszervezeteik általában lebecsülik a tanácsokban végzett munkát és nem nyújtanak elég politikai segítséget a tanácsoknak. Ehelyett inkább maguk látják el az állami feladatokat, a tanácsokat pedig félreállítják, holott a pártszervek feladata nem a végrehajtás, hanem az irányítás és ellenőrzés.

Községi tanácsaink helyzetére komoly kihatással van az, hogy falusi pártszervezeteink nem erősödtek a feladatokhoz mérten, sőt helyenként egyenesen gyengültek. Mivel magyarázható falusi pártszervezeteink lemaradása a feladatok mögött? Mindenekelőtt természetesen a falun folyó pártmunka gyengeségével. Falusi pártfunkcionáriusainkból gyakran hiányzik a szükséges önállóság és felkészültség.

Falusi pártszervezeteink gyengeségének és lemaradásának legfőbb oka a paraszti tömegekkel való szoros •kapcsolat hiánya. Ez mutatkozik meg a pártszervezetek és a helyi tanácsok viszonyában is. Gyenge falusi pártszervezetek mellett, elkerülhetetlenül gyengék falusi tanácsaink is, ami komoly veszélyt rejt magában mezőgazdaságunk szocialista átszervezésére, dolgozó parasztságunknak a társas termelés útjára való átvezetésére. Ebből világosan következik, hogy szocialista előrehaladásunk fontos láncszeme, amelyet meg kell ragadnunk, — hogy az egész fronton biztosítsuk előnyomulásunk sikerét, — falusi pártszervezeteink megszilárdítása, a befolyásuk növelése, tömegbázisuk kiszélesítése. Valamennyi falusi feladatunk felett áll tehát pártunk vezető szerepének biztosítása és megszilárdítása, ami csakis pártszervezeteinknek a legszélesebb pártonkívüli paraszttömegekkel teremtett szoros és tartós kapcsolata útján valósítható meg. EnélküJ lehetetlen népi demokratikus államhatalmunk helyi szerveinek, a tanácsoknak megszilárdítása is.

A helyi tanácsok gyengeségének és ingadozásának további oka a tanácsok kommunista tagjainak magatartásában van. Ez különösen a parancsolgatásban és a pártonkívüliek lebecsülésében nyilvánul meg.

A kommunista tanuljon meg úgy bánni a pártonkívülivel — mondja Sztálin —, mint egyenlő bánik az egyenlővel, ne parancsolgasson, hanem éber figyelemmel hallgassa a pártonkívüliek hangját. Ne csak tanítsa a pártonkívülieket, hanem tanuljon is tőlük.

A kommunista tanácstagok feladata a sokoldalú gazdasági tevékenység irányítása is. De ahhoz, hogy vezethessünk, tudnunk kell gazdálkodni. El kell sajátítani a gazdálkodási ismereteket. Ez most a kommunisták feladata a falun.

Helyi tanácsaink munkájának komoly gyengesége és tömegbefolyásuk akadálya, hogy a kommunista tanácstagok sok helyen még nem mutatnak kellő példát, még nem mindig járnak az élen, nem lépnek fel kezdeményezőén a helyi tanácsok •

(Folytatás az 5. oldalon.)

A Magyar Ilolgozók Párája III» kongresszusa