Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-30 / 127. szám
Vasárnap, 1954 május 30. SOMOGYI KtPfeAP 3 szí a termelőszövetkezeti tagságnak és a kisparasztságnak, a falu A IMag^ar Dolgozók Pártja III. kongresszusa a helyi tanácsokba való erőteljesebb bevonását és aktivizálását a társadalmi, gazdasági és politikai tevékenység minden fontosabb te. _____—»wg »uiiubll XV/llbV/i proletár és félproletár rétegeinek I rületén. Tanácsaink váljanak valóban helyi, hatalmi és tömegszervezetekké hatalm Népi demokratikus államszervezetünkben a tanácsok kettős, államhatalmi és államigazgatási feladatokat látnak el. Az államhatalmi szervek vezetik, irányítják az állam és szervei működését, az államigazgatási szervek megvalósítják, végrehajtják az államhatalmi szervek határozatait. A helyi tanácsok szervezete e kétirányú állami tevékenység egységét teremti meg. Az államhatalmi feladatokat a választott tagokból álló tanács van hivatva helyi vonatkozásban ellátni, melynek során a dolgozó tömegek széleskörű és tevékeny közreműködését kell biztosítania, ami világosan mutatja, hogy tanácsainknak, mint helyi államhatalmi szerveknek, széles tömegszervezeteknek is kell lenniök. Visszapillantva helyi tanácsaink több, mint hároméves működésére, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az elért nagy és komoly eredmények ellenére e kettős feladatuknak nem mindig tudtak kellően megfelelni, nem váltak minden tekintetben népi államunk valóságos helyi hatalmi és tömeg- szervezeteivé. Szocialista típusú állam szervezésének alapelve, hogy a tanácsok mint államhatalmi szervek irányítását legfelsőbb fokon csak államhatalmi szerv, nálunk az országgyűlés, illetve az elnöki tanács láthatja el, mégpedig közvetlenül, olyan formában, hogy maga vitatja meg és adja ki 'a tanácsok legfelsőbb irányításával kapcsolatos határozatokat, és maga gondoskodik azok végrehajtásának ellenőrzéséről. Helyi tanácsaink államhatalmi feladatainak ellátását megnehezítette, hogy működésükben nem az országgyűlésnek, vagy az elnöki tanácsnak voltak, sőt vannak még ma is alárendelve, annak ellenére, hogy alkotmányunk erre kifejezetten utal, hanem államigazgatási szerveknek, legfelsőbb fokon a minisztertanácsnak. Amellett, hogy ezzel megsértettük a szocialista államszervezés egyik fontos elvét, amely a hatalmi szerveket helyezi az igazgatási szervek fölé és nem megfordítva, súlyos csorbát ejtettünk a tanácsoknak, mint a hatalom szerveinek tekintélyén és ami a legsúlyosabb, rendkívül korlátoztuk a tanácsok hatalmi körét és jogát. Pedig a tanácsoknak a proletárdiktatúra rendszerében, a népi demokrácia viszonyai között is a munkásosztály által ráruházott teljes hatalommal és tekintéllyel kell rendelkezniük és annak gyakorlásához számukra minden szervezeti, politikai' és egyéb feltételt biztosítani kell. (Lelkes taps.) Csak így szilárdul meg a népi demokratikus államunk, így számoljuk fel tanácsaink gyengeségét. Meg kell változtatnunk a helyi tanácsaink felső irányításában eddig követett gyakorlatot és ennek szervezeti és politikai következményeit egységes tanácsszervezetün- kcn következetesen keresztül kell vinnünk. Ezt célozza az a javaslatunk, hogy a tanácsoknak, mint államhatalmi és tömegszervezeteknek legfelsőbb irányítását az országgyűlésnek, illetve az elnöki tanácsnak kell ellátnia, hogy ilyen módon az elnöki tanács az állam- hatalomban betöltse alkotmányunkban is lerögzített szerepét. Helyi tanácsaink államhatalmi működését ma is akadályozzák egyes minisztériumoknak, sőt magának a minisztertanácsnak a szocialista állam működési elveit gyakran sértő intézkedései, amikor választott hatalmi szerveknek egyszerűen utasításokat adnak. A földművelésügyi, a pénzügyi és kereskedelemügyi, a város- és közgazdálkodásügyi minisztérium, de gyakran más minisztérium is, hol a tanácsoknak, hol a végre- haj tóbizottságoknak adnak szigorú utasításokat bizonyos feladatok végrehajtására. A példa ragadós, aminek az a következménye, hogy nemcsak a minisztériumok, hanem alárendelt szerveik is utasítgartják a tanácsokat és végrehajtó bizottságaikat. Jellemző erre a ésongrád- megyei begyűjtési hivatal esete, amely május első hetében utasította a járási tanácsok végrehajtóbizottságainak elnökeit egyes begyűjtési feladatok végrehajtására, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha nem hajtják végre, a megyei begyűjtési hivatal, a megyei tanács végrehajtóbizottsága és a megyei ügyészség felé megtorló lépéseket tesz. (Élénkség.) Nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta helytelen eljárásnak véget kell vetni. De módosítani kell majd azokat a jogszabályokat is, amelyek szerint a minisztertanács megsemmisítheti, vagy megváltoztathatja a helyi államhatalmi szervek által hozott határozatokat. Ezt a jogot az elnöki tanácsnak kell majd átadni, annak kell majd gyakorolnia. Helyi tanácsainkat, a működésükben megnyilvánuló hiányosságok, rendellenességek és lazaságok is akadályozzák abban, hogy tevékeny szervei legyenek az államhatalom gyakorlásának. Helyi tanácsaink működésében államhatalmi funkciójuk gyakorlásában a tanácsülésnek döntő szerepének kell lennie. Az eddigi gyakorlat szerint azonban a tanácsülések többnyire reprezentatív és formális megnyilvánulások. A tanácstagoknak az ülések nem kellő előkészítése miatt sem módjuk, sem idejük nincs arra, hogy alaposan, elmélyülten elemezhessék a végrehajtó szervek munkáját. A tanácstagokat nem ritkán munkahelyük vezetői is gátolják tanácstagsággal járó funkciók ellátásában, ami a tanácsi munka megengedhetetlen lebecsülésére vall. A tanácsülések sok helyen még ma sem kollektív megnyilvánulások, munkájukban sem a kollektív vezetés, sem a tanácstagok egyetemleges felelőssége nem jut kellően érvényre. A tanácsnak, mint választott szervnek vagy tömegszervezetnek a problémái nem igen kerülnek napirendre. A dolgozókat közvetlen érintő kérdések, mint a kereskedelem, az oktatás kérdései, vagy a szociális ügyek, a tanácsüléseken háttérbe szorultak. Egyrészt ez, másrészt az ülések formális, tartalmatlan volta, csupán a lakosság kötelezettségeit tárgyaló napirendek okozzák, hogy a tanácsok tagsága nem eléggé aktív, nem veszi ki részét a tanács munkájából, amit a tanácsülések látogatottsága világosan mutat. A hiányosságok főképpen a tanácsdemokrácia sorozatos megsértéséből fakadnak. Gyakran előfordul, hogy a végrehajtóbizottság indokolatlanul és törvényellenesen leváltja a megválasztott tanácstagok egy részét, néha nagyrészét. Erre vall az is, hogy a végrehajtóbizottságok számos helyen nem számolnak be a tanácsülésnek, aminek kirívó esete mutatkozott meg az elmúlt esztendőkben Békés megyében. lősség elvének alapján. Feltétlenül biztosítani kell a tanácsülésnek, mint a helyi hatalmi szerv legmagasabb megnyilvánulásának tekintélyét és felsőbbségét a végrehajtóbizottsággal szemben, amelyet alá ja kell rendelni és biztosítania a tanácsülés határozatainak maradéktalan végrehajtását. A tanácstagoknak a tanácsüléseken való kollektív munkája mellett egyéni feladataik is vannak, elsősorban a tanácsok és a tömegek közötti minél jobb és szorosabb kapcsolatok kifejlesztése érdekében. Ezt kellene szolgálniok a rendszeresített beszámolóknak és fogadóóráknak. Azonban eddig sem a helyi tanácsok, sem maguk a tanácstagok, kevés kivételtől eltekintve — nem fordítottak erre kellő gondot. A beszámolók, amelyek pedig a lakosság legszélesebb érdeklődésére tarthatnak számot, nem rendszeresek, nem kötelezők, sok esetben egyáltalán nincsenek. Számos helyen a tanácstagok bizonyos százalékát, máshol kiválogatva a képzettebbeket ^ütemezik“ be beszámoló tartására, szempontok, irányelvek megadása nélkül. Az ilyen beszámolókban nincs sok köszönet, nem keltik fel a lakosság érdeklődését, nem szolgálják a tanácsok és a dolgozók kapcsolatainak kifejlesztését, nem érvényesülhet a tanácsok felé a választók alulról jövő ellenőrzése és kezdeményezése. Előfordul persze az is, hogy a tanácstag azért nem tud beszámolni, mert mint tanácstag nem fejt ki tevékenységet. S ha a nép küldöttei, a tanácstagok nem végeznek a dolgozók között felvilágosító, nevelő, társadalmi és politikai munkát, a tömegek ön- maguktól nem kapcsolódnak be az államügyek helyi intézésébe. Nagyobb gondot és figyelmet kell tehát fordítani a tanácstagok beszámolóira és fogadóóráira, több felelősséggel kell azokat az illetékes tanácsi szerveknek, de maguknak a tanácstagoknak is szervezni, előkészíteni és lebonyolítani. A helyi tanácsok éltető ereje tömegkapcsolataik fejlesztése. Ilyenirányú tevékenységük igen fontos eszközei az állandó bizottságok. Ezen a téren is számos megoldatlan kérdés van. A legnagyobb hiányosság abban van, hogy az állandó bizottságoknak alig a fele működik tevékenyen. Ez indokolttá teszi annak újbóli megvizsgálását; hogy a tanácsi szervezetben a különböző tagozatokon milyen állandó bizottságok működjenek. Az állandó bizottságok működésében mutatkozó hiányosságok jórészt abból erednek, hogy az állandó bizottságok létesítésével gyakran megsértették a tanácsdemokráciát, amely előírja, hogy az állandó bizottságok tagjait a tanácstagok közül kell választani. Meg kell szüntetni azt a helytelen és káros gyakorlatot is, hogy egyes minisztériumok úgy kezeljék az állandó bizottságokat, mint saját hivatali szervüket és hatósági feladatokat bízzanak rájuk. Gondoskodni kell az állandó bizottságok rendszeres tájékoztatásáról. Nem szabad előfordulnia annak, hogy állandó bizottságok, vagy egyes tagjaik a szakterületükbe vágó fontos intézkedésekről, utasításokról ne tudjanak, így azok végrehajtásában tevékenyen ne tudjanak közreműködni. A tanácsok megszilárdításának egyik legfontosabb feltétele az állandó bizottságok tevékenységének kifejlesztése A tanácstagok elköltözése, más területen történő elhelyezkedése esetén, a visszahívásnál vagy koop- tálásnál is gyakran megsértik a tanácsdemokráciát. önkényesen jelölnek ki új tanácstagokat, vagy régieket egyszerűen póttagnak minősítenek. Nem ritka eset, hogy a kijelölt tanácstagot hónapokig nem választják meg, vagy pedig a VB-nak olyan elnöke és titkára van, akit a tanács meg sem választott. Az államhatalmi feladatok jó ellátása érdekében elsődleges feladata a tanácsülés jó megszervezése, előkészítése, a tanácstagok aktivitásának biztosítása, a kollektív] vezetés, a kollektív munka és feleEnnek során tanácsainknak érvényesíteniük kell azt az elvet, hogy az állandó bizottság a helyi tanács választott szerve, annak megbízásából és segítségére végzi munkáját. Ugyanakkor rendezni kell az állandó bizottságok legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit. Mint a legfelsőbb államhatalmi szervre, az elnöki tanácsra hárul a feladat, hogy erre vonatkozólag irányelveket dolgozzon ki, amelyek lehetővé teszik a kérdés népszerű, tájékoztató jellegű feldolgozását. A helyi tanácsok tömegszervezeti tevékenységében nagy súllyal esik latba az, hogy milyen kapcsolataik vannak a nagy tömegszervezetekhez. A jó együttműködés szervezeti feltételei megvannak, amennyiben a tömegszervezetek, a szakszervezetek, a DISZ, az MNDSZ helyi vezetői, vagy képviselői általában tagjai a helyi tanács végrehajtóbizottságának és megfordítva is, a helyi tanács tagjain keresztül képviselve van a tömegszervezetek helyi vezetésében. Ennek ellenére az együttműködés sok kívánnivalót hagy maga után. A tömegszervezetek vezetői gyakran lebecsülik a tanácsi munkát, nem fejtenek ki aktív tevékenységet. A megfelelő együttműködést sok esetben maguk a tanácsok is nehezítik azzal, hogy nem politikai nevelő- és felvilágosító munkára veszik igénybe a tömegszervezetek tagjait, hanem adminisztratív feladatok végrehajtását kívánják tőlük. A helyi tanácsok és a tömegszervezetek kapcsolatát szilárdabb alapokra kell helyezni. Mind a helyi tanácsok, mind a tömegszervezetek vezetőinek tudniok kell, hogy csakis a tanácsok és a tömegszervezetek szoros együttműködése biztosítja az államhatalom gyakorlásának döntő feltételét, a legszélesebb dolgozó tömegeknek az állami ügyek inézésébe való tevékeny részvételét. kölcsönösség nem jut kellően érvényre. A közvetlen választás hiánya miatt a dolgozók nem mindig tekinthetik a megválasztott tanácstagot saját küldöttüknek, ugyanakkor a küldöttek nem közvetlen területi választása akadálya a visszahívási jog gyakorlásának. A tanácsok megszilárdításának és demokratizmusuk kiszélesítésének érdekében olyan választási rendszerre kell majd nekünk is rátérnünk a tanácsi választásoknál, amely lehetővé teszi, hogy a tanácstagokat területi alapon, személy szerint válasszák, hogy választóikkal való kapcsolataikat erősítsék, a tanács munkájáért való felelősségüket fokozzák és visszahívásuk lehetőségét biztosítsák. (Taps.) A helyi tanácsok hatalmi, és tömegszervezeti jellegének és feladatkörének kidomborításában rendkívül fontos szerepe van annak, hogy a tanácsok a nép által választott testületek, melyeknek választott tagjai visszahívhatók. A választás és visszahívás elvének nagy jelentősége van egyrészt a tanács és a dolgozó tömegek kapcsolata, másrészt a tanácstagoknak választóik felé fennálló felelőssége szempontjából. Ez ott érvényesül a maga valójában, ahol a választás területi elv alapján történik. Ez ad lehetőséget a választók számára a tanácstagok, s rajtuk keresztül a helyi tanács munkájának ellenőrzésére, ez növeli a tanácstagoknak a választók bizalmából a tanácsban végzett munkájukért érzett felelősségét. A mi választási rendszerünk ettől eltérő elvei miatt a választók és tanácstagok közötti A tanácsoknak, mint helyi hatalmi szerveknek jó, vagy rossz munkája a legfelső államhatalmi szerv irányításától függ. Ezért azok az új feladatok, amelyek a tanácsok munkájával kapcsolatosan majd az országgyűlésre és az elnöki tanácsra hárulnak, ilyenirányú tevékenységük jó megszervezését, a törvényhozási munka színvonalának emelését teszik szükségessé. Ennek megfelelően fokozottabb tevékenységet kell megkövetelni az országgyűlési képviselőktől az államhatalom gyakorlásának, a törvények alkalmazásának és az államigazgatás munkájának ellenőrzése terén. Az országgyűlési képviselők választókerületükben nyújtsanak segítséget a tanácsok munkájának megjavításához. Vegyenek részt tanácsüléseken, ápolják az országgyűlés és a helyi tanácsok eleven kapcsolatát. Rendszeresíteni kell a képviselői beszámolókat, biztosítani kell részükre hatóságaink legmesz- szebbmenő támogatását, javaslataik meghallgatását. Az országgyűlési képviselőknek, tör- . vényhozói hivatásuk gyakorlásával közmegbecsülést és tekintélyt kell dolgozó népünk széles tömegeiben maguknak kivívniok. Nagy Imre elvtárs ezután a tanácsok államigazgatási feladatköréről, a végrehajtó bizottságok szerepéről beszélt, majd így folytatta: A szocialista típusú állam szervezeti alapelve a demokratikus centralizmus, amelynek népi demokratikus államszervezetünkben is érvényt kell szerezni. Nálunk ez az elv a tanácsok gyakorlati munkájában nem került következetesen megvalósításra. Központi államapparátusunk túlcentralizált, ugyanakkor túlméretezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokratizáló- dott. Az ipar, a mezőgazdaság,, a kereskedelem, az egészségügy, egész gazdasági életünk szervezete ugyanilyen, sőt szövevényesebb és méginkább túlcentralizált, túlméretezett és nehézkes, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt rendkívül súllyal nehezedik a helyi tanácsokra, gátolja kezdemé- nyezésüket, a tevékenységüket,- megbénítja a dolgozó tömegek ak- l tivitását. Az államigazgatás és a- helyi tanácsok munkájának az ál- lamépítés szocialista elvei alapján i való átszervezése megköveteli a t gazdasági szervezet átépítését, a l hatalmi és igazgatási szervekkel > való összhangját, a túlzott köz- : pontosítás megszüntetését, az • egész (állami és gazdasági) appará• tus racionalizálását, egyszerűsíté- , sét és csökkentését. Rendezni kell az államigazgatás ■ egyéb szervei, a gazdasági szervek ■ és a helyi tanácsok egymáshoz : való viszonyát. A tanácstörvény ; erre vonatkozó rendelkezései eddig ; nem kerültek megvalósításra. Az együttműködés nem nyugszik szilárd alapokon, sok a hatásköri túllépés és összeütközés. A központi államigazgatási és gazdasági szervek, minisztériumok, vállalatok, trösztök, igazgatóságok a feladatok özönét zúdítják a helyi tanácsokra és azokat utasításaik továbbítására, végrehajtásuk megszervezésére szolgáló szerveiknek tekintik. A helyi tanácsok megalakulásuk óta rendkívül sok új feladatot kaptak, de egyidejűleg mindinkább érvényesült a túlzott centralizmus. így állt elő az a visszás helyzet, hogy bár a központi szak- igazgatási szervek formailag sok feladatot adtak le a tanácsoknak, a túlzott centralizáció következtében a helyi tanácsok önállósága nemcsak hogy nem nőtt, hanem jelentősen csökkeht. A legkisebb ügyek eldöntéséhez sincs meg a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, vagy az osztálynak a hatásköre. Nem kis mértékben ez kedvetlenül el a tanácstagok egy részét, akik ugyanúgy, mint a tanács végrehajtó bizottsága, kis kérdésekben sem igen tudnak eleget tenni választóik jogos kérésének. Ugyanakkor a szakminisztériumok segítsége nem elegendő. Gyakran előfordul, hogy a minisztériumok átnyúlnak a tanács feje felett és közvetlenül beavatkoznak a helyi tanács felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények munkájába. Ezt látva, a vállalatok ügyes-bajos dolgaik intézésével ugyancsak közvetlenül fordulnak a szakiíű- nisztériumokhoz. Megfelelő jogszabályokkal rendezni kell ezt a kérdést úgy, hogy a tanácsok kettős: államhatalmi és igazgatási funkciója maradéktalanul érvényesüljön, hogy a zavarokat és rendellenességeket mihamarabb kiküszöböljük államigazgatásunkból. Ehhez elsősorban a minisztertanácsnak és a minisztériumoknak kell a helyi tanácsok felé irányuló munkáját gyökeresen megjavítaniuk. A minisztertanács munkájában a múltban általában a gazdasági feladatok kerültek túlsúlyba, számos esetben egészen részletek(Folytatás a 4. oldalon.) (Folytatás a 2. oldalról.)
