Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

Péntek, 1954 májas í£8.

SOMOGYI NtPfcA?

3

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalról.)

lyamatnál az 1953-ashoz képest tízezer tonnával több hengerelt acélt használtak volna fel.

Kedvezőtlenül hatnak ki az önköltség alakulására a rendkívül gyakori tervmódosítások.' Ezt nem kell különösképpen bizonyítani azoknak, akik az üzemekben ezeket a módosításokat .elszenvedik. Egy példa a sok közül A Kelenföldi Textilművekben 1953-ban tíz alkalommal módosították a tervet és emiatt a gyártási programmal húsz alkalommal kellett módosítani. Szigorú rendszert, kell bevezetni ebben a tekintetben is. A tervezés megjavításával, a tervek időben való jóváhagyásával el kell érnünk, hogy tervmódosításra csak kivételes esetekben, a legritkábban, a legindokoltabb körülmények között kerüljön sor.

A vállalatok, üzemek, műhelyek jelentős részénél az elmúlt évek folyamán létrehoztuk az önálló elszámolás rendszerét. Meg kell azonban mondani, hogy ez az önálló elszámolási rendszer jelentős mértékben csak formailag, papíron létezik. A feladat most az, hogy a formát, megtöltsük tartalommal, élettel, hogy az ipar újabb területein létrehozzuk az önálló elszámolás rendszerét és ezt az iparvezetés szerves részévé tegyük, sőt nemcsak az iparvezetésnél, hanem általában az egész népgazdaságban.

Üzenni pártszervezeteink a legközelebbi időben nem utolsó sorban azzal fognak vizsgázni arról, hogy mennyire értették meg és képesek a gyakorlatba átvinni pártunk helyes politikáját, 'hogy miként alakul üzemükben a termelékenység, az anyagtakarékosság, az önköltség ügye Üzemi pártszervezeteink jól vizsgáztak abban, hogy biztosítsák a termelési tervek mennyiségi teljesítését. Most a mennyiségi terv teljesítése mellett, amit nem szabad elhanyagolni, a feladat az, hogy nőjön állandóan a termelékenység, csökkenjen az anyaghányad, csökkenjen a termelés önköltsége. (Lelkes taps.)

Elvtársak! Eddig főként az iparral kapcsolatban volt szó az önköltség csökkentésének feladatáról. A mező- gazdaságban azonban az önköltség kérdése még sokkal, de sokkal el- hanyagoltabb, mint az iparban. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdaság szervezettségi foka alacsonyabb szinten van, de mi nem békülheíünk meg ezzel, nem nyugodhatunk bele ebbe. Például rendkívül magas az állami gazdaságok önköltsége. Emellett igen nagy a különbség az egyes állami gazdaságok önköltsége között, egyébként alig eltérő termelési feltételek mellett. így, mialatt az őszi kalászosok termelési költsége az állami gazdaságok átlagában 1953-ban 112 forint 52 fillér volt, addig az abodi állami gazdaságnál 244 forint 66 fillér, viszont a medgyespusztai állami gazdaságnál csak 43 forint 47 fillér.

Az önköltség nem magától emelkedik vagy csökken. A valóság az, hogy a rossz gazdálkodás, a rossz vezetés, a rossz gazdasági és politikai munka növeli az önköltséget, a helyes, körültekintő, gondos gazdálkodás és a ió politikai, felvilágosító

munka pedig csökkenti az önköltséget és ezzel együtt elősegíti pártunk fő célkitűzésének megvalósítását, népünk életszínvonalának emelését. Nekünk úgy kell dolgoznunk, hogy az önköltség állandóan csökkenjen és ne emelkedjék. (Nagy taps.)

Elvtársak! Amikor pártunk ilyen határozottsággal veti fel a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékosságnak és általában a takarékosságnak a kérdését, egyben arra is figyelmeztet bennünket, hogy fokozottan ügyeljünk a termékek minőségére, a minőség megjavítására.

Nekünk nem kell olyan önköltség- csökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát ujja a könyékig ér! (Derültség.) Nekünk nem kell olyan önköltségcsökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát az ember derekáig ér. Nekünk olyan önköltségcsökkentésre van szükségünk, amely nemcsak változatlan, hanem javuló minőség mellett valósul meg. (Nagy taps.)

Elvtársak! A magyar ipar számos terméke régebben is híres vdlt mesz- sze földön kiváló minőségéről. Híresek voltak sok országban a ' magyar esztergályosok, a magyar lakatosok, bútorasztalosok, és különféle szakemberek. Most is van iparunknak sok olyan kiváló terméke, amelyet itthon is, külországban is magasra értékelnek. Népi demokráciánk ipara azonban ezzel nem elégedhet, meg. El kell érnünk, hogy iparunk valamennyi terméke szebb, jobb, tartó- sabb, olcsóbb legyen, mint a tőkés Magyarország által előállított termékek voltak! (Nagy taps.) Ugyanezt el kell érnünk mezőgazdasági termékeinknél is. Mi ezt megvalósítjuk, mert kongresszusunk ezt a feladatot állítja előtérbe és mert tudatában vagyunk annak, hogy ez döntő feltétele annak, hogy diadalra vigyük pártunk fő irányvonalát.

Elvtársak! Pártunk fő irányvonala és egész politikája helyes. Munkás- osztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, népünk milliói magukénak vallják ezt a politikát és cövetik pártunkat, a Magyar Dolgosok Pártját (Nagy taps.) Mi sokat beszélünk a hibáinkról és a 'hiányosságainkról, de éppen, mert. ezekről mi ilyen nyíltan beszélünk és mert pártunk politikája helyes, munkásosztályunk, népünk bízik pártunkban. A dolgozók bíznak benne, hogy mint az elmúlt évtizedek folyamán, most is a helyes utat mutatja. Ez az út a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának következetes emelése, a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus építése útján.

Mindnyájan szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy pártunk valóraváltja munkásosztályunk, népünk reményeit és biztos kézzel fogja irányítani küzdelmét a jobb és szebb életért, amely egész munkánk célja. A mezőgazdasági termelés nagymértékű emelése, a munka termelékenységének emelése, az önköltség csökkentése és a termékek minőségének megjavítása érdekében kifejtett nagy erőfeszítéseink ugyanezt a magasztos célt szolgálják. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps.)

A Kínai Kommunista Párt üdvözlete

Az elnök ezütán átadta a szót Huan Cen elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttének, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetének, akit a küldöttek hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadtak. Huan Cen elvtárs a következőket mondotta:

Kedves Elvtársak!

Az a megtiszteltetés ért. engem, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízásából átnyújthatom a következő üdvözletei a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Hosszantartó taps.)

»A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának küldött elvtársai! A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága forrón üdvözli a Magyar Dolgozók Pártja Hl. kongresszusát.

A magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió önzetlen segítségével a legdicsőbb történelmi korszakba lépett. A szocializmus építése során legyőzte bel- és külföldi ellenségeit, megszilárdította a népi demokrácia rendszerét, fejlesztette az ipart és a mezőgazdaságot. A népgazdaság egyre magasabb színvonalra lendül, a kulturális élet mind fejlettebb és a dolgozó nép életszínvonala szüntelenül emelkedik.

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának összehívása még szorosabbra zárja az egész párt és az egész dolgozó magyar nép sorait, hogy új sikereket érjen el a szocializmus építésében és a világbéke megvédéséért vívott harcban. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága sok sikert kíván a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának. (Hosszas taps.)

Éljen a magyar nép szervezője és vezetője, a dicső Magyar Dolgozók Pártja! (Hosszas, ütemes taps.)

Éljen a magyar és kínai nép megbonthatatlan barátsága! Felállás, éljenzés, hosszú taps, hurrá!)

Éljen és virágozzék a Szovjetunió vezette demokratikus szocialista béketábor! (Ütemes taps, felállnak.)

Peking, 1954 május 24.

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága«. (Taps, felkiáltások: Éljen a Kínai Kommunista Párt! Hosszas taps, lelkes éljenzés.)

Kristóf István elvtárs felszólalása

Békési László elvtárs felszólalása

A következő felszólaló Békési László elvtárs, a X. kerületi pártbizottság titkára volt. Beszélt arról a felelősségérzetről, amellyel a dolgozók a párt politikájának végrehajtásáért küzdenek. Elmondta, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatra lelkesen válaszolt a kerület munkássága. Amikor a gépállomások paitronálása megindult, valóságos tülekedés volt, ki menjen le előbb. A kőbányai üzemekből másfélszáz munkás és műszaki dolgozó jelentkezett a mező- gazdaság megsegítésére. Csupán kerületünkből — mondta — 17 fontos pártfunkcióban lévő elvtárs ment vidéki funkcióba, otthagyva a megszokott városi életet., megindult, hogy eleget tegyen a párt hívó szavának.

Fontos mutatója ez annak a felelősségérzetnek, amellyel a munkások a proletárdiktatúra alapjára, a munkás-paraszt szövetségre tekintenek.

Mélységes felelősségérzetről tanúskodik az a harc is, amely üzemeinkben folyik az elmaradás behozásáért, a terv teljesítéséért, a termelékenység emeléséért és a minőség megjavításáért. Ebben a harcban a kőbányai üzemek az I. negyedévben 31 millió forintos elmaradást hoztak be és áprilisi tervüket 103.3 százalékra teljesítették.

Meg kell azonban őszintén mondani, hogy a munkások és vezetők egyrészében még nincs meg a kellő felelősségérzet. Az első negyedévben kerületünkben is 18 olyan üzem volt, amely nem teljesítette havi tervét. A hibák gyökere a politikai munka alacsony színvonalában és az ellenőrzés gyengeségében van.

A villamosgép- és kábelgyár egyik munkása nemrégen azt mondotta: «Igaz, sokszor elégedetlenkedünk, de nem azért, mert nem szeretjük a pártot, vagy ezt a rendszert, hiszen mindannyian emlékezünk a múltra, a munkásnyúzó Horthy-rendszerre, a munkanélküliségre, az Auguszta- és a Pongrácz-telepre, vagy a Ceglédiúti ínséglakásokra, amelyeket disznóólakból alakítottak át. Ki kívánja vissza ezeket? Nincs egyetlen munkás sem, aki igennel válaszolna erre!« — «Azonban tette hozzá — a dolgozók sokkal közelebb tudnának kerülni a párthoz, ha nem volnának hibák a párt politikájának végrehajtásában«.

A munkások, a dolgozók például helyeslik a szocialista bérezés alapelvét: aki többet termel, többet keres. Gyakran előfordul, hogy jó szakmunkásokat alacsony bérkategóriákba sorolnak be, vagy hasonló feltételekkel rendelkező üzemekben különböző normákat alkalmaznak és ekkor megindul a munkaerővándor- lás.

A dolgozók helyeslik, hogy több közszükségleti cikket kell gyártani. A vállalatok maguktól el is kezdték a munkát: többek között rengeteg szemétlapátot és még több palacsintasütőt készítettek. Ugyanakkor halljuk, hogy a szükséges, de munkaigényesebb tűzhelyekben, kályhacsövekben nagy a kereslet és a hiány. Mindez azért, mert még ma sincs kellően megszerve .ve, tervszerűen irányítva a közszükségleti cikkek gyártása.

Sorolni lehetne a példákat, amelyek apró esetek ugyan, de bosszúságot okoznak az embereknek, kezdve attól, hogy nem kapnak kisméretű fehér gyermekcipőt, egészen addig, hogy a gyermekeknek sok helyen hazulról kell vinniök tintát az iskolába és emiatt gyakran bepiszkolódik ruhájuk.

Amíg a végrehajtásnál mutatkozó ilyen és ennél nagyobb hibákat nem küszöböljük ki véglegesen, addig az komoly akadályokat képez a párt és a tömegek kapcsolatának további megerősítésében. Ezek kijavításához kérünk segítséget az újonnan megválasztandó Központi Vezetőségtől, mi pedig nagy erővel fogunk dolgozni a határozatok végrehajtásáért.

Békési elvtárs felszólalása után az elnöklő Hegedűs András elvtárs a kongresszus délelőtti tanácskozását lezárta.

Ebédszünet után délután 4 órakor Nagy Józsefné elvtársnő elnökletével folytatták a tanácskozást. •

Kristóf István elvtársnak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT elnökének felszólalása; .

Az előttünk álló nagy feladatok végrehajtásához szüntelenül erősíteni kell a párt vezetését, fokozni kell a kommunisták aktivitását az élet minden területén. Az új szakasz politikája megköveteli, nélkülözhetetlenné teszi a tömegszervezetek aktivitását és különösképpen megnöveli a szakszervezetek szerepét. A Központi Vezetőség beszámolójában Rákosi elvtárs is hangsúlyozta e kérdés fontosságát.

Amint a Központi Vezetőség beszámolója is hangoztatja, a szakszervezeteknek az új szakasz politikája megvalósításának érdekében végzett munkája akkor lehet eredményes, ha megjavítjuk a pártnak a szakszervezetek irányában végzett munkáját.

A dolgozók anyagi, szociális és kulturális felemelkedésének megvalósításához nélkülözhetetlenül fontos a legszélesebb tömegek aktív közreműködése. Ehhez pedig feltétlenül szükséges a szakszervezetek harcos munkája.

Az új szakasz célkitűzései azt a feladatot róják a szakszervezetekre, hogy mozgósítsák tagságukat, hathatós segítséget nyújtsanak népgazdasági tervünk megvalósításához, szervezzék a szocialista munkaversenyt, a Sztahanov-mozgalmat, az újító- és észszerűsítő mozgalmat, segítsék kibontakoztatni munkásosztályunk nagyszerű alkotó készségét.

Az elmúlt évek sok-sok munkahőstette bizonyítja, hogy kimeríthetetlen az a tartalék, amely dolgozóink lelkesedésében, akaraterejében, kezdeményezésében rejlik. Nekünk ezt az új szakaszt célkitűzéseink szolgálatába kell állítanunk. A Loy Árpádokat, a Tajkov Andrásokat, a Porubszki Lajosokat, munkásosztályunk száz- és százezer hős fiát kell felsorakoztatnunk e nagyszerű célok megvalósítására. (Taps.)

Kristpf István elvtárs ezután a szakszervezeti mozgalom fejlődéséről, a munkaverseny szervezésének eredményeiről beszélt, majd így folytatta:

A termelési tervek teljesítésével párhuzamosan eredményeket értünk el az emberről való fokozottabb gondoskodásban, a munkavédelem, az egészségvédelem fejlesztésében. Hathatósan segítette ezt a szakszervezetek soktízezres aktívája, akik széleskörű szervező- és nevelőmunkát fejtenek ki a balesetek éllen, a védőberendezések használatáért, a dolgozók oktatásától egészen a munka- védelem tudományos kutatásáig.

Az ország lakosságának mintegy 60 százalékára kiterjedő társadalom- biztosítást is a szakszervezetek irányítják.

Szakszervezeteink támogatásával közel kétszázezer dolgozónak biztosítanak az ország legszebb üdülőiben, szanatóriumaiban pihenést, gyógyulást, közel negyvenezer üdülő gyermek, anya és csecsemő élvezi államunk és a szakszervezetók gondoskodását.

A Központi Vezetőség júniusi ha- , tározata óta eredményeket értünk el az anya- és csecsemővéde'.em terén, növeltük a bölcsődék, óvodák számát. A dolgozó nőről, a dolgozó anyáról való gondoskodás terén azonban még nincs minden rendben Még ma is előfordul, hogy egyes gazdasági vezetők az e célra biztosított összeget nem használják fel, vagy éppen más célra fordítják. A szakszervezeteknek az MNDSZ-el közösen fokozottabb ellenőrzéssel kell biztosítaniok, hogy a rendelkezésre álló összeget maximálisan felhasználják és csak az anya- és csecsemővédelemre használják fel.

Ezután a szakszervezetek kulturális tevékenységét, nemzetközi kapcsolatait és békeharcát ismertette Kristóf elvtárs, majd így folytatta:

A szakszervezetek a pártnak köszönhetik eredményeiket és sikereiket. A szakszervezetek ereje a párt vezetésében rejlik. Ezért szakszervezeteink teljes erejükkél, a legnagyobb odaadással támogatják a párt és a kormány programmját.

Az új szakasz j politikája megköveteli a szakszervezetektől, hogy új módon, de sokkal bátrabban, sokkal határozottabban kezdeményezzenek és harcoljanak azért, hogy maradék nélkül megvalósuljon mindaz, amit pártunk és 1 kormányunk határozatai célul tűztek ki.

Az új szakasz politikája ugyanakkor azt is megköveteli a szakszervezetektől, hogy mozgósítsák >a dolgozókat kötelességeik teljesítésére. Komoly hiba volt, hogy sem az állami szervek, sem a szakszervezetek az elmúlt időkben nem tanulmányozták eléggé la dolgozókat érintő törvények, rendeletek végrehajtását. Az elmúlt esztendőkben igen gyakran találkoztunk olyan esetekkel az üzemekben, a munkahelyeken, amikor nem tartották be a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit, nem (hajtották végre a kollektív szerződéseket, amelyeket pedig az üzem alkotmányának szoktunk nevezni.

Nem ismertük eléggé a termelés, az élet problémáit / sem. Emiatt nem jelezhettük kellő következetességgel és alapossággal a pártnak és a kormánynak azokat a problémákat, amelyeket a dolgozók felvetettek és amelyek foglalkoztatták )őket. Nem élt elevenen bennünk, nem hatotta át munkánkat Lenin elvtársnak a szakszervezetekről tett az a megállapítása, hogy a szakszervezetekben dolgozó elvtársaknak mélyen a munkások (életében kell gyökerezniük, ismerniök kell a dolgozók törekvéseit, szükségleteit, ezek kielégítésével kell kivívniok a tömegek határtalan bizalmát.

A szakszervezeti tagság joggal bírálta a szakszervezetek vezetését azért, hogy nem harcol következetesen a kollektív szerződések vállalásainak teljesítéséért, a törvényes rendelkezések betartásáért.

A szakszervezetek — különösen a Központi Vezetőség júniusi határozata után — a múlt évben megkötött kollektív szerződések végrehajtásáért már sokkal következetesebben harcoltak eddig. Ennek eredménye, hogy idén már — a vasút, a posta, a helyiipar, a belkereskedelem és a mezőgazdaság kivételével — az állami vállalatok csaknem 100 százaléka kötött kollektív szerződéseket. Lényeges eredményeket értünk el a mező- gazdaságban is, ahol az 1953. évi 35 kollektív szerződéssel szemben

1954-ben 235 kollektív szerződést kötöttünk. Az olyan elmaradott területen, mint a magasépítőipar, ahol 1953-ban 120 kollektív szerződés volt, az idén 350 van. Ugyanezek az eredmények a kereskedelemben is megtalálhatók.

A most megkötött kollektív szerződésekben már érezhető, hogy a szakszervezetek munkájának

kulcskérdésévé kezd válni a dolgozók mindennapi érdekvédelméért folyó küzdelem.

A múlt években sokszor előfordult, hogy a SZOT is és a Szak- szervezetek Központi Vezetősége is elnézték a kollektív szerződésűén vállalt kötelezettségek elhanyagolását, nemteljesítését, vagy azt, hogy a termelési érdekekre való hivatkozással egyes állami szervek, vagy minisztériumok indokolatlanul törölték azokat a beruházásokat, amelyekre a vállalatoknak szükségük lett volna, hogy biztosítsák a kollektív szerződésekben vállalt kötelezettségek végrehajtását. Ez károsan hatott a dolgozók hangulatába, a tömegek aktivitására, a párt és a tömegek Kapcsolatára is.

Szakszervezeteinknek döntő feladata harcolni azért, hogy a kétoldali kötelezettségvállalás végrehajtását biztosítsák. Az új szakasz politikájának megvalósítása megköveteli, hogy az igazgatók teljesítsék kötelezettségeiket a dolgom zók iránt, de ugyanakkor a dolgozók is teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségüket.

Egyes helyeken az ellenség tudatosan törekedett arra, hogy túlhajtsa azokat a jogokat, amelyeket a Munka Törvénykönyve biztosít és demagóg módon indokolatlanul követeléseket állítson fel. Ugyanakkor, amikor következetes harcot indítunk a Munka Törvény- könyvének betartásáért, harcot kell folytatnunk azért is, hogy a Munka Törvénykönyvét le ne járathassák.

A Központi Vezetőség a kongresszus elé tárta a termelékenység, a termelés okozta önköltség(Folytatás a 4. oldalon.)