Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A kongresszus szerdai tanácskozása K. J. Vorosilov elvtárs felszólalása Igazi gazdája a falunak a rinyaújlaki községi pártszervezet A kongresszusi műszak kiemelkedő eredményei a siófoki üzemekben A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNÁL LAPJA XI. évfolyam, 124. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1954 május 27. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA UI. KONGRESSZUSA A kedd délutáni tanácskozáson I első felszólaló Bata István elv- Földvári Rudolf elvtárs, a Politi- társ, a Politikai Bizottság póttag­kai Bizottság tagja elnökölt. Az ja, honvédelmi miniszter volt. Bata István elvtárs felszólalása Pártunk vezetése alatt népünk megteremtette és szüntelenül erő­síti szabad és boldog életünk vé­delmezőjét, a magyar néphadsere­get. Népünk, pártunk és kormá­nyunk szerető gondoskodásának köszönhető, hogy korszerű hadse­reggel rendelkezünk, amely ké­pes arra, hogy megvédje hazánk függetlenségét, határaink sérthe­tetlenségét. Mindenki tudja, elvtársak, hogy a mi népünk békét akar. Kormá­nyunk minden tőle telhetőt meg­tesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió vezette béketábor harca a népek békéjéért és bizton­ságáért győzelemre jusson. Mi örömmel üdvözölünk minden olyan tényt, amely azt bizonyítja, hogy nőnek a béke hatalmas erői és hűen ott állunk pártunknak és kormányunknak a béke megszilár­dításár szolgáló politikája mö­gött. Mi ott állunk a hatalmas Szovjetunió oldaláig a többi népi demokratikus országokkal együtt, s harcolunk azért, hogy tovább erősödjenek, hatalmasodjanak a béke erői szerte a világon. Kétségtelen, hogy annak a harc­nak, amelyet a szocialista béke­tábor a Szovjetunió vezetése alatt a béke megszilárdításáért folytat, vannak eredményei. Ennek kö­szönhető, hogy a nemzetközi hely­zetben bizonyos enyhülés követ­kezett be. De az is igaz, elvtár­sak, hogy amíg imperializmus van a világon, szüntelenül gondolnunk kell a honvédelem erősítésére. Ugyanis megcáfolhatatlan tények igazolják, hogy az imperializmus agresszív erői a német militariz- mus feltámasztásán fáradoznak, amely a magyar népet kétízben döntötte a világháború romlásá­ba, hogy az imperialisták agresz- szív katonai blokkok létrehozását szorgalmazzák, egy, a békeszerető népek ellen irányuló új háború felidézését tűzték ki célul maguk elé. . Pártunk politikájának megha­tározásánál figyelembe kell venni a nemzetközi helyzetnek ezt az oldalát is. Pártunk politikája ezt figyelembe is veszi. Bata István elvtárs ezután a tisztikar politikai és katonai ki­képzésének eredményeit ismertet­te, majd így folytatta: * A mi néphadseregünk ereje nemcsak a korszerű fegyverzetben van. A korszerű fegyverzet, elv­társak, nagyon fontos tényező, enélkül a mai idők követelményei­nek megfelelő hadsereg el sem képzelhető. De egymagában a kor­szerű fegyverzet nem elég, szere­tett hazánk megvédéséhez több kell. A haza biztos védelméhez szükség van arra is, hogy a kor­szerű fegyverzetet olyan katonák kezeljék, akik meg vannak győ­ződve arról, hogy igaz ügyet, a nép szabadságának ügyét védik. A mi hadseregünk fő ereje ebben az igaz ügy iránti hitben van és abban, hogy ott áll mögötte - egész népünk. (Lelkes taps.) Néphadseregünk katonáját lán­goló hazaszeretet hatja át, ő a ma­gyal nép évszázados szabadsághar­caiban kialakult katonai erények­nek méltó örököse; Hunyadi és Zrínyi törökverő vitézeinek, a Rá­kóczi vezette szabadságharc kuru­cainak, 1848 vörössipkás honvé­déinek, 1919 hős vörös katonáinak izzó szabadságszeretete, vitézsége, bátorsága, állhatatossága, az el­nyomók elleni gyűlölete testesül meg benne. Parancsnokaink, po­litikai helyetteseink, párt- és DISZ-szervezeteink a haladó nem­zeti és katonai hagyományaink ápolására és követésére tanítják harcosainkat. Fontos feladatuk­nak tekintik, hogy a hadseregben népünk fiait, a magyar ifjúságot nagy elődeink példáján áldozatos hazafiságra neveljék. A néphadse­reg katonájának izzó hazaszerete­te párosul a proletárnemzetközi­ség érzésével. A mi hadseregünket, elvtársak, ezer és ezer szál fűzi szülőanyjá­hoz, a dolgozó néphez. Hiszen har­cosai, tisztjei, tábornokai egyaránt a dolgozó nép fiai, akik számára megingathatatlan törvény a nép iránti hűség, a nép ügyének min­den áldozat árán való megvédel- mezése. Népünk és hadseregünk össze­forró ttságát és kölcsönös szerete- tét ezer és ezer tény bizonyítja, köztük számtalan levél, amelyet dolgozóink és a hadseregben szol­gáló fiaik váltanak egymással. A hadsereg és parancsnokai iránti bizalom csendül ki például özv. Boros Kálmánné egri lakos levelé­ből, melyet fia parancsnokához írt, amely így hangzik: „Fiam, Bo­ros László tiszthelyettessé avatása alkalmával hozzám intézett üd­vözlő sorait megkaptam. Nagyon jól esett olvasnom — írja Boros­áé —, hogy fiam a néphadsereg kötelékében kiválóan megállja a helyét. Én özvegyi sorban nevel­tem fel három gyermekemet, mert férjemet a német fasiszták 1944- ben szolgálat közben megölték. Nehéz évek vannak mögöttem. Bi­zony nehezemre esett, amikor fi­am bevonult, mert idősebb asz- szony létemre állásba kellett men­nem és nehéz éjjeli beosztásban is dolgozom. De .tudtam, hogy jó helyre ment fiam, ahol az én ne­velésemet kiegészítik és így is lett. A néphadsereg kemény, de jó iskola, ahol a fiatalokat hazasze­rető és bátor emberekké nevelik. Köszönöm ezt az elvtársaknak, kérem, továbbra is neveljék fia­mat, hogy szeretett hazánk hasz­nára, saját maga javára derék, bátor katonája legyen néphadse­regünknek.“ Néphadseregünk másik hatal­mas erőforrását képezik azok a széttéphetetlen baráti szálak, ame­lyek felszabadítónkhoz, a dicső Szovjet Hadsereghez fűzik és ame­lyek szorosan összekapcsolják a többi népi demokratikus állam hadseregeivel. A magyar néphad­sereg harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai átérzik, hogy szeretett hazánk függetlenségének, szabadságának és szocialista jövő­jének ez egyik legfőbb záloga. A haza és a nép iránti forró sze­retet és hűség, a proletámemzet- köziség kiolthatatlan tüze, a fel­szabadító Szovjetunió iránti tör­hetetlen barátság azok a tényezők, amelyek a mi néphadseregünk po­litikai szilárdságát, megbonthatat­lan egységét, magasfokú erkölcsi és harci értékét alkotják. Ezek olyan értékek, elvtársak, amelyekkel csak a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg és a népi demo­kráciák hadseregei rendelkeznek. A legyőzhetetlenségnek ezekkel az értékeivel egyetlen, a kizsákmá­nyolást, a népelnyomást, az im­perialista rabló hódítást szolgáló kapitalista hadsereg nem rendel­kezhet. Nincs, elvtársak népi demokrá­ciánk életének egyetlen más terü­lete sem, ahol a fiatalság ilyen nagy számban és ilyen erős szer­vezett kollektívában élne együtt, mint a hadseregben. Hadseregünk­ben éppen ezért nagy szerep há­rul a Dolgozó Ifjúság Szövetségié­re a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok nevelésében. Az elmúlt időszak alatt a DISZ a párt irá­nyításával egyre jobban teljesíti ezt a feladatát, egyre szilárdabb támaszává válik parancsnokaink­nak. Mint mindenki tudja, elvtársak, a hadseregben szolgáló sorkato­nákat a katonai ismeretek elsa- javításával egyidőben politikai és általános műveltségre is tesznek szert, kulturált, különböző techni­kai ismeretekkel rendelkező em­berekké formálóéinak. Ez azt eredményezi, hogy leszerelésük után tekintet nélkül arra, hogy munkás, paraszt, vagy értelmisé­gi foglalkozásuk-e, rendszerint példamutatóan megállják helyü­ket a civil életben. Elvtársak! Néphadseregünk egészségesen fejlődik és napról- napra erősödik. Politikailag és erkölcsileg szilárd. Ezért népünk békében és nyugalomban folytat­hatja munkáját a párt és a kor­mány új politikájának győzelmé­ért, épülő szocialista hazánk fel­virágoztatásáért. Biztosítjuk né­pünket, a pártot és a kormányt, hogy a magyar néphadsereg to­vábbra is éberen őrködik a haza függetlensége és szabadsága, a magyar nép békés építőmunkája, a béke arcvonalának reá eső sza­kasza felett. (Taps.) Harcosaink, tiszthelyetteseink, tisztjeink és tábornokaink min­denkor készen állnak esküben fo­gadott szent kötelességük teljesí­tésére, drága hazánk megvédésére. (Hosszantartó lelkes, ütemes taps.) Ezutáh következett a komárom- megyei pártbizottság első titkárá­nak, Nagy Kálmán elvtársnak fel­szólalása'. Elmondotta, hogy a Központi Vezetőség múlt év jú­niusi határozata óta hogyan javult a pártpolitikai és a termelőmun­ka Komárom megyében és hogy milyen kiemelkedő eredményeket értek el, különösen a bányászok a kongresszusi verseny során. Fog­lalkozott azokkal a hiányosságok­kal is, amelyek az anyagtakaré­kosság, az önköltségcsökkentés, a béralap felhasználása terén mu- ! tatkoznak. Olt Károly elvtárs felszólalása Olt Károly elvtárs rámutatott ar­ra, hogy az önköltségcsökkentési ter­veket azért nem sikerült eddig meg­valósítani, mert. anyaggazdálkodá­sunkban, béralapgazdálkodásunkban, általában a takarékosság érvényesí­tésénél nem egy területen tűrhetet­len lazaságok vannak. E lazaságok felszámolásánál komoly szerep jut a pénzügyi ellenőrzésnek. Elérkezett a legfőbb ideje annak — mondta — hogy a pénzügyminisz­térium és a pénzügyi szervek a fo­rinton keresztül történő aktív ellen­őrzést az eddiginél következeteseb­ben alkalmazzák és vessenek gátat minden olyan törekvésnek, amely a termelési tervek mennyiségi teljesí­tése mellett a gazdaságosság szem­pontjait sutbadobja. Gépipari vállalataink vezetőinek — folytatta — meg kell érteniök, hogy a mezőgazdaság fellendítése és a lakosság számára előállított ipar­cikkek gyártása nem ideiglenes, nem átmeneti programm, amire ideigle­nes módszerekkel kell felkészülni. Ha megszüntetik a gyártás provizórikus jellegét, ha elkészíttetik a nagyüze­mi gyártáshoz elengedhetetlen szer­számokat, ha a dolgozók elsajátítják a nagyüzemi termelés módszereit, akkor biztos, hogy kofholy sikereket fognak elérni az önköltségcsökkentés területén is. Nem jól áll az önköltségcsökken­tés ügye az állami gazdaságoknál, ahol — különösen a munkaigényes ágazatokban — még alacsonyak a hozamok, ahol laza a munka- és bér­fegyelem. Itt az ideje, hogy állami gazdaságainkban gyökeresen megvál­tozzék a helyzet és mezőgazdaságunk legkövetkezetesebb szocialista szekto­ra példát mutasson a nagyüzemi, szo­cialista gazdálkodás fölényéről és a dolgozóknak a szocialista tulajdon­hoz való helyes viszonyáról. Ezután a beruházásoknál mutatko­zó pazarlásról beszélt Olt elvtárs, majd így folytatta: A vállalatok forgóeszközökkel való gazdálkodása területén igen nagyok voltak és még ma is igen jelentősek a -tartalékok. Sok vállalatnál — a fokozott biztonságra törekedve, a kormányprogrammal ellentétben — éppen a legfontosabb anyagokból igyekeztek biztonsági tartalékot ké­pezni. Ismeretes, hogy milyen hiány van hengerelt árukban. Ugyanakkor például a Ganz Vagon- és Gépgyár a múlt évben mintegy 3 ezer tonna normafeletti hengerelt árut szerzett be. Az a munka, amely 1953-ban első­sorban az elfekvő termelési készle­tek megmozgatására irányult, ez év elején új irányba terelődött: a feles­legesen lekötött fogyasztási készletek felszabadítására. A készletfeltárási munka során megállapítást nyert, ’hogy egyes vál­lalatok gyakran szereztek be olyan cikkeket, amire semmi szükségük nem volt. így például a finomszerel- vénygyérnál 2 ezer darab férfiing, 1500 méter vászon, 74 méter függöny, 650 drb lepedő, 9100 drto orvosi gu­mikesztyű tárolt. A vadásztöltény­gyárnál 3 ezer tubus fogkrém, 3 ezer gombolyag cérna, 1400 doboz gra­mofontű feküdt raktáron. (Élénkség.) Világos, hogy az ilyen természetű készleteknek nem üzemeinkben, ha­nem kereskedelmi hálózatunkban van a helye. De bármennyire világos ez, a tapasztalat azt mutatja, hogy a felesleges készletek átadását a ke­reskedelem részére sok esetben a vállalatok és minisztériumok nem tá­mogatták. így például a kohó- és gépipari minisztérium értékesítési igazgatósága megdorgálta a szerszám- készítő és értékesítő vállalatot, mert felesleges készleteit eladásra fel­ajánlotta. Állami intézményeink jelentős ré­szében még sok a bürokratikus elem. Minisztériumainkkal, vállalatainkkal még nem sikerült kellőképpen meg­értetni, hogy minden egyes felesle­ges igazgatási és adminisztratív láncszem a termelés frontjáról von el munkaerőt és akadályozza a- he­lyes vezetés és az egyszemélyi fele­lősség érvényesítését. Az elburjánzott bürokratikus in­tézmények közül hadd említsem meg példaképpen az anyaggazdálkodás rendszerét. Sok minisztérium duz­zasztotta fel feleslegesen az anyag- és készletgazdálkodással foglalkozó szerveink adminisztratív apparátusát, aminek következtében ma már egyes területeken többen foglalkoznak pa­pirosok töltésével, mint az anyagok tényleges mozgatásával. A miniszté­riumoknál 2 ezer fő az anyaggazdál­kodás irányításával foglalkozók lét­száma. A készletező és értékesítő szerveknél 23 ezer fő az adminisztra­tív és 12 ezer fő a munkáslétszám, így ezután nem lehet csodálkozni azon, hogy a könnyűipari miniszté­rium készletező vállalatai olyan áruk könyvelésével és számlázásával is foglalkoznak, melyek a termelőktől közvetlenül kerülnek felhasználók­hoz. Bőven akad bürokrácia és túlzott centralizmus a pénzügyi szervezetben is. Különösen érezhető ez a túlzott megkötöttség helyi tanácsaink pénz- gazdálkodásánál. Ezen a területen nemcsak a megkötöttségeket kell sürgősen feloldani, hanem a gazdál­kodás decentralizálásával és önálló­sításával egyidejűleg egyszerűsíteni kell a számvitelt és jólképzett szak- kádereket kell tanácsaink rendelke­zésére bocsátani. (Taps.). Végül az adózás kérdéséről beszélt Olt elvtárs. Bejelentette: gondoskod­tak arról, hogy az adózók községi adónyilvántartási könyvek bevezeté­sével mindenkor közvetlen felvilá­gosítást kaphassanak állampolgári kötelezettségeik teljesítésének állásá­ról. CSATÖ LÁSZLÓ ELVTÁRS, a Gamma Optikai Művek igazgatója volt a következő felszólaló: A júniusi és októberi határozat, a kormányprogramm lényege: a dolgo­zók életszínvonalának emelése a ter­melés önköltségének csökkentése ál­tal. Ennek eléréséhez különböző esz­közöket kellett igénybevenni annak érdekében, hogy minőségileg jobbat, olcsóbbat és mennyiségileg többet termelhessünk. De ez a kérdés az én számomra nem volt egyszerű, őszin­tén meg kell mondanom, hogy az első időben én magam sem értettem egyet és mindenféle mentséget próbáltam találni arra, hogy mi nem tudunk ol­csóbban termelni, az önköltséget nem tudjuk csökkenteni, hogy közszük­ségleti cikkeket nálunk a gyárban nem lehet előállítani — és így to­vább. Ez igen súlyos hiba volt és ká­rokat okozott, mivel az én vélemé­nyemet átvették a gyár felelős mű­szaki vezetői is és így sok értékes időt kihasználatlanul töltöttünk el azzal, hogy különböző objektív ne­hézségekről beszéltünk s kerestük azokat az indokokat, melyekkel be­bizonyíthatjuk, hogy valóban nem (Folytatás a 2. oldal

Next

/
Thumbnails
Contents