Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

A kongresszus szerdai tanácskozása

K. J. Vorosilov elvtárs felszólalása

Igazi gazdája a falunak a rinyaújlaki községi pártszervezet

A kongresszusi műszak kiemelkedő eredményei a siófoki üzemekben

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNÁL LAPJA

XI. évfolyam, 124. szám. ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1954 május 27.

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA

UI. KONGRESSZUSA

A kedd délutáni tanácskozáson I első felszólaló Bata István elv- Földvári Rudolf elvtárs, a Politi- társ, a Politikai Bizottság póttagkai Bizottság tagja elnökölt. Az ja, honvédelmi miniszter volt.

Bata István elvtárs felszólalása

Pártunk vezetése alatt népünk megteremtette és szüntelenül erősíti szabad és boldog életünk védelmezőjét, a magyar néphadsereget. Népünk, pártunk és kormányunk szerető gondoskodásának köszönhető, hogy korszerű hadsereggel rendelkezünk, amely képes arra, hogy megvédje hazánk függetlenségét, határaink sérthetetlenségét.

Mindenki tudja, elvtársak, hogy a mi népünk békét akar. Kormányunk minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Szovjetunió vezette béketábor harca a népek békéjéért és biztonságáért győzelemre jusson. Mi örömmel üdvözölünk minden olyan tényt, amely azt bizonyítja, hogy nőnek a béke hatalmas erői és hűen ott állunk pártunknak és kormányunknak a béke megszilárdításár szolgáló politikája mögött. Mi ott állunk a hatalmas Szovjetunió oldaláig a többi népi demokratikus országokkal együtt, s harcolunk azért, hogy tovább erősödjenek, hatalmasodjanak a béke erői szerte a világon.

Kétségtelen, hogy annak a harcnak, amelyet a szocialista béketábor a Szovjetunió vezetése alatt a béke megszilárdításáért folytat, vannak eredményei. Ennek köszönhető, hogy a nemzetközi helyzetben bizonyos enyhülés következett be. De az is igaz, elvtársak, hogy amíg imperializmus van a világon, szüntelenül gondolnunk kell a honvédelem erősítésére. Ugyanis megcáfolhatatlan tények igazolják, hogy az imperializmus agresszív erői a német militariz- mus feltámasztásán fáradoznak, amely a magyar népet kétízben döntötte a világháború romlásába, hogy az imperialisták agresz- szív katonai blokkok létrehozását szorgalmazzák, egy, a békeszerető népek ellen irányuló új háború felidézését tűzték ki célul maguk elé. .

Pártunk politikájának meghatározásánál figyelembe kell venni a nemzetközi helyzetnek ezt az oldalát is. Pártunk politikája ezt figyelembe is veszi.

Bata István elvtárs ezután a tisztikar politikai és katonai kiképzésének eredményeit ismertette, majd így folytatta: *

A mi néphadseregünk ereje nemcsak a korszerű fegyverzetben van. A korszerű fegyverzet, elvtársak, nagyon fontos tényező, enélkül a mai idők követelményeinek megfelelő hadsereg el sem képzelhető. De egymagában a korszerű fegyverzet nem elég, szeretett hazánk megvédéséhez több kell. A haza biztos védelméhez szükség van arra is, hogy a korszerű fegyverzetet olyan katonák kezeljék, akik meg vannak győződve arról, hogy igaz ügyet, a nép szabadságának ügyét védik. A mi hadseregünk fő ereje ebben az igaz ügy iránti hitben van és abban, hogy ott áll mögötte - egész népünk. (Lelkes taps.)

Néphadseregünk katonáját lángoló hazaszeretet hatja át, ő a magyal nép évszázados szabadságharcaiban kialakult katonai erényeknek méltó örököse; Hunyadi és

Zrínyi törökverő vitézeinek, a Rákóczi vezette szabadságharc kurucainak, 1848 vörössipkás honvédéinek, 1919 hős vörös katonáinak izzó szabadságszeretete, vitézsége, bátorsága, állhatatossága, az elnyomók elleni gyűlölete testesül meg benne. Parancsnokaink, politikai helyetteseink, párt- és DISZ-szervezeteink a haladó nemzeti és katonai hagyományaink ápolására és követésére tanítják harcosainkat. Fontos feladatuknak tekintik, hogy a hadseregben népünk fiait, a magyar ifjúságot nagy elődeink példáján áldozatos hazafiságra neveljék. A néphadsereg katonájának izzó hazaszeretete párosul a proletárnemzetköziség érzésével.

A mi hadseregünket, elvtársak, ezer és ezer szál fűzi szülőanyjához, a dolgozó néphez. Hiszen harcosai, tisztjei, tábornokai egyaránt a dolgozó nép fiai, akik számára megingathatatlan törvény a nép iránti hűség, a nép ügyének minden áldozat árán való megvédel- mezése.

Népünk és hadseregünk összeforró ttságát és kölcsönös szerete- tét ezer és ezer tény bizonyítja, köztük számtalan levél, amelyet dolgozóink és a hadseregben szolgáló fiaik váltanak egymással. A hadsereg és parancsnokai iránti bizalom csendül ki például özv. Boros Kálmánné egri lakos leveléből, melyet fia parancsnokához írt, amely így hangzik: „Fiam, Boros László tiszthelyettessé avatása alkalmával hozzám intézett üdvözlő sorait megkaptam. Nagyon jól esett olvasnom — írja Borosáé —, hogy fiam a néphadsereg kötelékében kiválóan megállja a helyét. Én özvegyi sorban neveltem fel három gyermekemet, mert férjemet a német fasiszták 1944- ben szolgálat közben megölték. Nehéz évek vannak mögöttem. Bizony nehezemre esett, amikor fiam bevonult, mert idősebb asz- szony létemre állásba kellett mennem és nehéz éjjeli beosztásban is dolgozom. De .tudtam, hogy jó helyre ment fiam, ahol az én nevelésemet kiegészítik és így is lett. A néphadsereg kemény, de jó iskola, ahol a fiatalokat hazaszerető és bátor emberekké nevelik. Köszönöm ezt az elvtársaknak, kérem, továbbra is neveljék fiamat, hogy szeretett hazánk hasznára, saját maga javára derék, bátor katonája legyen néphadseregünknek.“

Néphadseregünk másik hatalmas erőforrását képezik azok a széttéphetetlen baráti szálak, amelyek felszabadítónkhoz, a dicső Szovjet Hadsereghez fűzik és amelyek szorosan összekapcsolják a többi népi demokratikus állam hadseregeivel. A magyar néphadsereg harcosai, tiszthelyettesei, tisztjei és tábornokai átérzik, hogy szeretett hazánk függetlenségének,

szabadságának és szocialista jövőjének ez egyik legfőbb záloga.

A haza és a nép iránti forró szeretet és hűség, a proletámemzet- köziség kiolthatatlan tüze, a felszabadító Szovjetunió iránti törhetetlen barátság azok a tényezők, amelyek a mi néphadseregünk politikai szilárdságát, megbonthatatlan egységét, magasfokú erkölcsi és harci értékét alkotják.

Ezek olyan értékek, elvtársak, amelyekkel csak a legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg és a népi demokráciák hadseregei rendelkeznek. A legyőzhetetlenségnek ezekkel az értékeivel egyetlen, a kizsákmányolást, a népelnyomást, az imperialista rabló hódítást szolgáló kapitalista hadsereg nem rendelkezhet.

Nincs, elvtársak népi demokráciánk életének egyetlen más területe sem, ahol a fiatalság ilyen nagy számban és ilyen erős szervezett kollektívában élne együtt, mint a hadseregben. Hadseregünkben éppen ezért nagy szerep hárul a Dolgozó Ifjúság Szövetségiére a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok nevelésében. Az elmúlt időszak alatt a DISZ a párt irányításával egyre jobban teljesíti ezt a feladatát, egyre szilárdabb támaszává válik parancsnokainknak.

Mint mindenki tudja, elvtársak, a hadseregben szolgáló sorkatonákat a katonai ismeretek elsa- javításával egyidőben politikai és általános műveltségre is tesznek szert, kulturált, különböző technikai ismeretekkel rendelkező emberekké formálóéinak. Ez azt eredményezi, hogy leszerelésük után tekintet nélkül arra, hogy munkás, paraszt, vagy értelmiségi foglalkozásuk-e, rendszerint példamutatóan megállják helyüket a civil életben.

Elvtársak! Néphadseregünk

egészségesen fejlődik és napról- napra erősödik. Politikailag és erkölcsileg szilárd. Ezért népünk békében és nyugalomban folytathatja munkáját a párt és a kormány új politikájának győzelméért, épülő szocialista hazánk felvirágoztatásáért. Biztosítjuk népünket, a pártot és a kormányt, hogy a magyar néphadsereg továbbra is éberen őrködik a haza függetlensége és szabadsága, a magyar nép békés építőmunkája, a béke arcvonalának reá eső szakasza felett. (Taps.)

Harcosaink, tiszthelyetteseink, tisztjeink és tábornokaink mindenkor készen állnak esküben fogadott szent kötelességük teljesítésére, drága hazánk megvédésére. (Hosszantartó lelkes, ütemes taps.)

Ezutáh következett a komárom- megyei pártbizottság első titkárának, Nagy Kálmán elvtársnak felszólalása'. Elmondotta, hogy a Központi Vezetőség múlt év júniusi határozata óta hogyan javult a pártpolitikai és a termelőmunka Komárom megyében és hogy milyen kiemelkedő eredményeket értek el, különösen a bányászok a kongresszusi verseny során. Foglalkozott azokkal a hiányosságokkal is, amelyek az anyagtakarékosság, az önköltségcsökkentés, a béralap felhasználása terén mu- ! tatkoznak.

Olt Károly elvtárs felszólalása

Olt Károly elvtárs rámutatott arra, hogy az önköltségcsökkentési terveket azért nem sikerült eddig megvalósítani, mert. anyaggazdálkodásunkban, béralapgazdálkodásunkban, általában a takarékosság érvényesítésénél nem egy területen tűrhetetlen lazaságok vannak. E lazaságok felszámolásánál komoly szerep jut a pénzügyi ellenőrzésnek.

Elérkezett a legfőbb ideje annak

— mondta — hogy a pénzügyminisztérium és a pénzügyi szervek a forinton keresztül történő aktív ellenőrzést az eddiginél következetesebben alkalmazzák és vessenek gátat minden olyan törekvésnek, amely a termelési tervek mennyiségi teljesítése mellett a gazdaságosság szempontjait sutbadobja.

Gépipari vállalataink vezetőinek

— folytatta — meg kell érteniök, hogy a mezőgazdaság fellendítése és a lakosság számára előállított iparcikkek gyártása nem ideiglenes, nem átmeneti programm, amire ideiglenes módszerekkel kell felkészülni. Ha megszüntetik a gyártás provizórikus jellegét, ha elkészíttetik a nagyüzemi gyártáshoz elengedhetetlen szerszámokat, ha a dolgozók elsajátítják a nagyüzemi termelés módszereit, akkor biztos, hogy kofholy sikereket fognak elérni az önköltségcsökkentés területén is.

Nem jól áll az önköltségcsökkentés ügye az állami gazdaságoknál, ahol — különösen a munkaigényes ágazatokban — még alacsonyak a hozamok, ahol laza a munka- és bérfegyelem. Itt az ideje, hogy állami gazdaságainkban gyökeresen megváltozzék a helyzet és mezőgazdaságunk legkövetkezetesebb szocialista szektora példát mutasson a nagyüzemi, szocialista gazdálkodás fölényéről és a dolgozóknak a szocialista tulajdonhoz való helyes viszonyáról.

Ezután a beruházásoknál mutatkozó pazarlásról beszélt Olt elvtárs, majd így folytatta:

A vállalatok forgóeszközökkel való gazdálkodása területén igen nagyok voltak és még ma is igen jelentősek a -tartalékok. Sok vállalatnál — a fokozott biztonságra törekedve, a kormányprogrammal ellentétben — éppen a legfontosabb anyagokból igyekeztek biztonsági tartalékot képezni. Ismeretes, hogy milyen hiány van hengerelt árukban. Ugyanakkor például a Ganz Vagon- és Gépgyár a múlt évben mintegy 3 ezer tonna normafeletti hengerelt árut szerzett be.

Az a munka, amely 1953-ban elsősorban az elfekvő termelési készletek megmozgatására irányult, ez év elején új irányba terelődött: a feleslegesen lekötött fogyasztási készletek felszabadítására.

A készletfeltárási munka során megállapítást nyert, ’hogy egyes vállalatok gyakran szereztek be olyan cikkeket, amire semmi szükségük nem volt. így például a finomszerel- vénygyérnál 2 ezer darab férfiing, 1500 méter vászon, 74 méter függöny, 650 drb lepedő, 9100 drto orvosi gumikesztyű tárolt. A vadásztölténygyárnál 3 ezer tubus fogkrém, 3 ezer gombolyag cérna, 1400 doboz gramofontű feküdt raktáron. (Élénkség.) Világos, hogy az ilyen természetű készleteknek nem üzemeinkben, hanem kereskedelmi hálózatunkban van a helye. De bármennyire világos ez, a tapasztalat azt mutatja, hogy a felesleges készletek átadását a kereskedelem részére sok esetben a vállalatok és minisztériumok nem támogatták. így például a kohó- és gépipari minisztérium értékesítési igazgatósága megdorgálta a szerszám- készítő és értékesítő vállalatot, mert felesleges készleteit eladásra felajánlotta.

Állami intézményeink jelentős részében még sok a bürokratikus elem. Minisztériumainkkal, vállalatainkkal még nem sikerült kellőképpen megértetni, hogy minden egyes felesleges igazgatási és adminisztratív láncszem a termelés frontjáról von el munkaerőt és akadályozza a- helyes vezetés és az egyszemélyi felelősség érvényesítését.

Az elburjánzott bürokratikus intézmények közül hadd említsem meg példaképpen az anyaggazdálkodás rendszerét. Sok minisztérium duzzasztotta fel feleslegesen az anyag- és készletgazdálkodással foglalkozó szerveink adminisztratív apparátusát, aminek következtében ma már egyes területeken többen foglalkoznak papirosok töltésével, mint az anyagok tényleges mozgatásával. A minisztériumoknál 2 ezer fő az anyaggazdálkodás irányításával foglalkozók létszáma. A készletező és értékesítő szerveknél 23 ezer fő az adminisztratív és 12 ezer fő a munkáslétszám, így ezután nem lehet csodálkozni azon, hogy a könnyűipari minisztérium készletező vállalatai olyan áruk könyvelésével és számlázásával is foglalkoznak, melyek a termelőktől közvetlenül kerülnek felhasználókhoz.

Bőven akad bürokrácia és túlzott centralizmus a pénzügyi szervezetben is. Különösen érezhető ez a túlzott megkötöttség helyi tanácsaink pénz- gazdálkodásánál. Ezen a területen nemcsak a megkötöttségeket kell sürgősen feloldani, hanem a gazdálkodás decentralizálásával és önállósításával egyidejűleg egyszerűsíteni kell a számvitelt és jólképzett szak- kádereket kell tanácsaink rendelkezésére bocsátani. (Taps.).

Végül az adózás kérdéséről beszélt Olt elvtárs. Bejelentette: gondoskodtak arról, hogy az adózók községi adónyilvántartási könyvek bevezetésével mindenkor közvetlen felvilágosítást kaphassanak állampolgári kötelezettségeik teljesítésének állásáról.

CSATÖ LÁSZLÓ ELVTÁRS,

a Gamma Optikai Művek igazgatója volt a következő felszólaló:

A júniusi és októberi határozat, a kormányprogramm lényege: a dolgozók életszínvonalának emelése a termelés önköltségének csökkentése által. Ennek eléréséhez különböző eszközöket kellett igénybevenni annak érdekében, hogy minőségileg jobbat, olcsóbbat és mennyiségileg többet termelhessünk. De ez a kérdés az én számomra nem volt egyszerű, őszintén meg kell mondanom, hogy az első időben én magam sem értettem egyet és mindenféle mentséget próbáltam találni arra, hogy mi nem tudunk olcsóbban termelni, az önköltséget nem tudjuk csökkenteni, hogy közszükségleti cikkeket nálunk a gyárban nem lehet előállítani — és így tovább. Ez igen súlyos hiba volt és károkat okozott, mivel az én véleményemet átvették a gyár felelős műszaki vezetői is és így sok értékes időt kihasználatlanul töltöttünk el azzal, hogy különböző objektív nehézségekről beszéltünk s kerestük azokat az indokokat, melyekkel bebizonyíthatjuk, hogy valóban nem

(Folytatás a 2. oldal