Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1954 májas 27.

A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa

(Folytatás az 1. oldalról.)

tudjuk az önköltséget csökkenteni, s nem tudunk közszükségleti cikkeket gyártani. Ezzel hátráltattuk a kormáinyprogramm mielőbbi sikeres megvalósítását.

Azóta rájöttünk, hogy helytelen álláspontot foglaltunk el ebben a kérdésben. Magamat is és a gyárunkban dolgozó többi kommunista vezetőt is a dolgozók győzték meg arról, hogy a mi álláspontunk nem helyes. A dolgozók több javaslatot vetettek fel, melyekkel arra szorítottak bennünket — párt- és gazdasági vezetőket — hogy mi is komolyan, kommunista módra nyúljunk e kérdéshez.

így például dolgozóink hívták fel figyelmünket arra, hogy a piacon az igényeknek megfelelő, olcsó kávéfőző nem kapható. A javaslat alapján mérnökeink megkonstruálták a minőségi követelmények figyelembevételével — az új kávéfőzőt és elkészítették ennek mintapéldányát.

A minőséggel nem is volt baj, azonban az önköltség megállapításánál kiderült, hogy ez bizony nem a dolgozók zsebéhez van méretezve. Az áru miatt jogos bírálatot kaptunk mind a saját, mind. a kerületi pártbizottságunktól. Jellemző volt rövidlátásunkra, hogy a bírálat hatására majdnem lemondottunk a gyártásról, s el sem tudtuk képzelni, hogy a kávéfőzőt sokkal olcsóbban is elő tudjuk állítani.

Újból pártszervezetünk figyelmeztetett arra, hogy keressük meg az egyszerűbb megoldásokat. Műszaki és fizikai dolgozóink felülvizsgálták a konstrukciót és ötleteik alapján sikerült is ezt lényegesen egyszerűsíteni. Egy-két bekezdéses menetvágás helyett például minőségileg szintén tökéletesen megfelelő bajonet- záTást alkalmaztunk és ezzel a nű- velet gépimunkaidejét 12 percről 4 percre csökkentettük.

Ezenkívül még több hasonló önköltségcsökkentő módosítást is sikerült elérnünk, az önköltség azonban még így is magas volt. Most már az önköltséget befolyásoló összes tényezők alapos felülvizsgálata vált szükségessé.

Uj területre bukkantunk a kooperációs termékek árának felülvizsgálatánál. Ezideig nem is gondoltunk arra, hogy egy állami vállalat által szállított félkésztermék árát elemezzük, amikor azonban egy egyszerű fafogantyúért az egyik állami vállalat 6 forint 20 fillért kért, ezt magunk is megsokaltuk és több helyről is kértünk árajánlatot. Kiderült, hogy ugyanez a termék 3.20 forintért is beszerezhető. Ebből az esetből jöttünk rá, hogy eddig milyen mulasztást követtünk el azzal, hogy a kooperációs vállalatok árajánlatait kritika nélkül elfogadtuk és automatikusan beépítettük gyártmányaink árába.

Végigmenve az összes költségtényezőkön, beigazolódott, hogy még a mi — aránylag magas költséggel dolgozó vállalatunk is tud a piaci áraknak megfelelően jóminőségű közszükségleti cikkeket előállítani.

A politikai és gazdasági nevelő- munka hatása középkádereinknél is hamarosan megmutatkozott. Az <;íyik öntödei művezetőnk például, aki egy évvel ezelőtt még meggyőződéssel hangoztatta, hogy az ő üzemében már nem lehet gazdaságosabban termelni (s ezt sajnos mi el is fogadtuk), ma mór ott tart, hogy míg azelőtt gondolkodás nélkül aláírta az üzemét terhelő kemence javításnak a TMK által felszámolt költségeit, most felháborodva vonta felelősségre a TMK vezetőjét, hogy 66 téglával többet akart felszámolni, mint amennyit a kemence átépítéséhez ténylegesen felhasznált. Ez a művezető tehát ma már azt is megszámolja, hogy hány téglát számoltak fel a kemence javításához.

Ez a példa mutatja, hogy az önköltségcsökkentés gyakorlatban történő megvalósítása milyen nagymértékben függ a közép- és alsókáderek politikai nevelésétől, is. Ez azonban semmiesetre sem jelenti azt, hogy tervezett, központi irányításra nincs szükség. A felső vezetésnek napról- napra messzemenően foglalkoznia kell az önköltségcsökkentés kérdésével és meg kell jelölnie azokat a területeket, amelyeken a gazdasági elemzés azt mutatja, hogy ott még komoly rejtett tartalékok vannak.

Elvtársak! A Központi Vezetőség referátuma méginkább meggyőzött bennünket arról, hogy ' a júniusi és októberi Központi Vezetőségi ülés határozataiban pártunk helyesen ismerte fel a soronlévő feladatokat, a hibák kiküszöbölésének módját.

Azt kérjük vezetőinktől, jöjjenek többet a nép közé, beszélgessenek el többet közvetlenül a dolgozókkal és egészen biztos, hogy a hiba kevesebb lesz.

A Gamma-gyár kommunistái mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosan haladjunk a megkezdett úton. (Taps.)

Losonczi Pál elvtáre felszólalása

Ezután Losonczi Pál elvtárs, a barcsi Vörös Csillag tsz elnöke, a Szocialista Munka Hőse következett felszólalásra.

Farkas elvtárs említést tett róla és Rákosi elvtárs is elmondta beszámolójában, hogy a mi szövetkezetünket általában jónak tartják. Hatodik esztendeje, hogy szövetkezetben vagyunk. Sok növénynél dupláját termeljük, mint 1949-ben — az első évben. A terméseredmények növekedése folytán, a munkaegységre eső részesedés is nagyobb. Míg 1949- ben 15 forint volt egy munkaegység értéke, tavaly már 50 forint 70 fillér esett egy-egy munkaegységre. De gazdasági sikereink mellett, legszebb eredményünk, hogy termelőszövetkezetünkben kialakulóban van az új embertípus.

Olyan parasztok, akik azelőtt csak a maguk dolgaival törődtek, ma már a közösség dolgait elsődlegesnek tartják az egyén érdekeivel szemben. Az a mi egyik legszebb eredményünk, hogy a tagság zöme ilyen, így könnyebb a vezetés is a szövetkezetben. Sokan segítenek a vezetőségnek a problémák megoldásában.

A mi szövetkezetünk viszonya az egyéniekhez jelenleg nem rossz. Az első évek tapasztalatai meggyőztek bennünket arról, hogy ha egészségesen akarunk fejlődni és ha az egyéni parasztokat úgy akarjuk behozni a szövetkezetbe, mint jóbarátokat, akkor a viszonyt meg kell javítani. Az idei esztendőben már sok egyéni parasztnak vetőmagot •kölcsönöztünk és cseréltünk, s ugyanígy kisgépeket is adtunk nekik kölcsön. A mi termelőszövetkezetünk vállalta, hogy 4 termelőszövetkezetet fog patronálni. Egy-egy növénytermesztő brigád, valamint kertészeti, vagy állattenyésztő brigád patronál egy-egy termelőszövetkezetet. A szövetkezetbe kéthetenként kilátogatunk — nem azért, hogy kapáljuk a földjüket, vagy elvégezzük azt a munkát, amit őnekik kell elvégezniük, hanem olyan szervezési és politikai kérdéseket ismertetünk meg velük, amelyek eddig gátolták az ő munkájukat.

Ezután Losonczi Pál elvtárs a nőknek a termelőszövetkezeti munkába történő bevonásáról beszélt. — Nem tudom, helyes-e az, hogy a nőknek megszabjuk a feltétlenül elérendő munkaegység mennyiségét. Az asz- szonyok ugyanis általában attól riadnak vissza, hogy 80—100 munkaegység sok. Egy nőnek, aki a téli és a tavaszi hónapokban nehezen tud munkaegységet elérni, nyáron — annak ellenére, hogy otthon is van munkája — legalább 150—200 munkanapot kell ledolgoznia, hogy 120 munkaegységet elérjen. Ettől félnek azok az asszonyok, akik nem akarnak a termelőszövetkezetekben dolgozni.

Én' azt a módszert javasolnám másnak is, amit mi csinálunk már jóideje. Mi nem szabjuk meg külön, hogy »köteles 120 vagy 80 munkaegységet teljesíteni«, hanem külön- külön megbeszéltük az asszonyokkal, hogy az egyik vállal egy hold kukoricát, fél hold cukorrépát, fél hold napraforgót és így tovább a többiekkel Is. A válasz az volt; »Ezt szívei sen vállalom«. Lelkesen is dolgoznak, mert konkrétan látják, mit kell elvégezniük az év folyamán. (Rákosi elvtárs közbeszól: — És hogyan számolják el nekik? — Losonczi elvtárs: — Munkaegységben. A különbség csak az, hogy mi nem ragaszkodunk mereven a 120 munkaegységhez. — Rákosi elvtárs: — Helyes.) Ahol ilyen formán vonták be az asszonyokat a közös munkába, ott nem is volt semmi ellenállás. Ahol viszont mereven

ragaszkodtak a 120 munkaegységhez, ott az asszonyok féltek, hogy családi otthonuk nem lesz gondozva, ez pedig gátolta őket a munkábaállásban.

A háztáji gazdaságok kialakításánál is sok helyen hibáztak. Abba a tévedésbe estek, hogy a szeptember 19-i határozat, amely felemelte a háztáji gazdaságok mértékét egy holdig, azt jelenti, hogy most már a végtelenségig emelhetjük a háztáji gazdaságok területét. A kaposvári járási termelőszövetkezeti elnökök egyik csoportjának pl. azt a kérdést tettem fel, hogy mennyi a háztáji gazdaságok területe náluk. Azt mondták: »Hát. egy hold«. Közben kiderült, hogy olyan helyeken is egy holdat adtak a közösből, ahol a tagnak 1—2 hold volt még az úgynevezett »hostélyába« is, vagy pedig szőlője is volt. Megkérdeztem őket, hogy hát az alapszabály mit ír elő? Erre azt mondták: »A tagság így határozott és mi a szövetkezeti demokráciát nem akarjuk megsérteni«. (Derültség.) Erre feltettem a kérdést: »És nektek mennyi van, elnök elvtársak?«. — »Hát — válaszolták — mi nem szakadtunk el a tagságtól, nekünk is annyi van, mint nekik«. (Nagy derültség.)

Nem ártana, ha tanácsszerveink és a pártbizottságok ezt a kérdést alaposan megnéznék.

Losonczi elvtárs felszólalása után az elnök szünetet rendelt el.

A szünet után

NÉMETI JÖZSEF ELVTÁRS,

a bács-kiskúnmegyei pártbizottság

első titkára szólalt fel.

Elmondta, hogy a megye termelő- szövetkezeteiben az önköltség érvényesítése, a kiskirálykodó tsz-elnö- kök eltávolítása, új, friss erők bevonása a vezetőségekbe, erősítette a szövetkezeti demokráciát. Eredményes harc folyt termelőszövetkezeteinkben a lapuló ellenséges elemek ellen.

Javult a munkafegyelem, a tagság munkakedve.

A kezdeti eredmények ellenére — folytatta Németi elvtárs — megyénkben komoly torzítások, félreértések mutatkoznak pártunk politikájában. Egyeseik az egyéni gazdaságok fokozottabb segítését úgy értelmezik, hogy a termelőszövetkezetekre a mezőgazdasági termelés fellendítésében csak amolyan másodrendű feladat hárul. Pártértekezletünk elítélte e helytelen és súlyos következményekkel járó nézeteket, s erőfeszítéseket teszünk annak tudatosítására, hogy szövetkezeteink megerősítése, jövedelmezőségének fokozása eljövendő szocialista mezőgazdaságunk záloga.

A csoportok állatállománya nagyon gyenge. Jellemző, hogy, a gazdag bácskai területek jószágáliomá- nya ma alig van valamivel fölötte a futóhomokos kiskunsági járások állatsűrűségének, holott minden tapasztalat azt igazolja, hogy magas jövedelmet csakis fejlett állattenyésztéssel biztosíthatunk. A jól dolgozó állattenyésztéssel foglalkozó csoportok egy holdra eső bevétele háromszorosa, négyszerese a csak növénytermesztéssel foglalkozó csoportok bevételeinek.

A kapások alacsony termésátlagának fő oka a többszöri kapálás elmulasztása és a fejlett eljárások nagyon lassú, vontatott elterjedése. Több csoportunkban kétségtelenül munkaerőhiány van, ezért is nagyon indokolt lenne meglévő gépeink maximális kihasználása. Pártszervezeteink most erőfeszítéseket tesznek, hogy a tűrhetetlen helyzeten javítsanak.

Szövetkezeteink jelenlegi helyzete és feladataink halaszthatatlanul megkövetelik különösen járási, párt- és állami szerveink irányító tevékenységének és a helyszínen végzett segítő ellenőrző munkájuk színvonalának lényeges emelését.

A kecskeméti járási bizottság munkatársai például egy-egy kiszállás alkalmával egy-egy termelőcsoportnál 70—80 percet töltenek. így van ez a tanácsnál is. Apostagi elvtárs, a megyei tanács tsz-csoportjának vezetője, az egyik napon reggel 4 órakor indult autójával, lefutott 496 kilométert és délután 6 órakor visz- szaérkezett. Közben -kilenc községben »ellenőrizte« a termelőszövetkezetek munkáját. Nem nehéz elképzelni, hogy e munkamódszer miat* a járási pártbizottságok és a megyei pártbizottság nem ismeri eléggé csoportjaink lehetőségeit.

A tiszakécskei Petőfi-csoportban — jóllehet gyakran naponként járnak ki járási bizottságunktól — nem veszik észre, hogy jóminőségű földön kukoricából nagyon alacsony volt a -múltévi termésátlag: két holdnyi halastavuk van -a Tisza mellett, de -nincs benne hal. Két mélyfúrású artézi kútjuk van, de öntözéses -kertészetük nincsen, darálójuk, szecskavágójuk -kihasználatlanul áll. Mindezt pártvezetőségük és amah titkára elnézi, munka helyett ő maga is a piacra jár, ellene van a gépi munkának és egyik szószólója a kukorica harmados kiadásának. Mondanom sem kell, hogy a tagság bekapcsolása a vezetésbe, véleményük meghallgatása, a szövetkezeti demokrácia elvének tiszteletbentartása ilyen viszonyok között nagyon gyenge lábon áll. Emiatt a tagság munkafegyelme, kedve ugyancsak alábbhagyott. Megyei bizottságunkat komoly felelősség terheli az efajta munkastílus megtűréséért.

Hozzá kell látnunk — mondta végül Németi elvtárs — hogy rövid időn belül gyökeres intézkedésekkel biztosítsuk a párt és a kormány határozatainak tudatositását, az eleven politikai tömegmunkát. Minden erő- vel'elő kell és elő is fogjuk segíteni, hogy termelőszövetkezeteinkben

pártszervezeteink a termelést elsőrendű pártügyként kezeljék, hogy a kommunisták küzdjenek a -termésátlag, a terméshozam emeléséért, a tagság jólétéért.

ERDEY-GRUZ TIBOR ELVTARS FELSZÓLALÁSA

Erdey-Gruz Tibor elvtárs, oktatásügyi miniszter szólalt fel ezután.

A Központi Vezetőség határozatai kultúrpolitikánk területén is feltárták a hibákat, amelyeket az utóbbi években elkövettünk és megjelölték fejlődésünk új szakaszának feladatait — mondott-a a többi között. — E határozatokat a pedagógusok nagy örömmel és megnyugvással fogadták és lelkesen fogtak hozzá a célkitűzések megvalósításához.

Közoktatásunk legnagyobb hiányossága, hogy az általános iskola még nem az, aminek lennie kellene: nem adja még meg azt az egész népre kiterjedő általános, szilárd alapműveltséget, amire szükség volna. Az általános iskola elmaradásának egyik oka az, hogy tanterveink nem megfelelőék. A hibák kiküszöbölésére — a gyakorlati pedagógusok széles körének bevonásával — új tanterveken dolgozunk, amelyek arra hivatottak, hogy a hazai viszonyok és eddigi eredmények beható elemzésére támaszkodva és felhasználva a szovjet tapasztalatokat, hosszú időre szabályozzák oktatásunkat az általános és középiskolákban egyaránt.

A pedagógusok széles körét mozgósítja a Központi Vezetőség ama célkitűzése, hogy oktatásunkban fokozottabban kell biztosítani nemzeti kultúránk és anyanyelvűnk megbecsülését.

Igen sok a tennivalónk a nevelés terén, amelyet eddig az oktatás mellett elhanyagoltunk.

Az iskolák . nevelőmunkájának megjavítására felkutatjuk és általánosítjuk pedagógusaink eddigi jó eredményeit és a* szovjet pedagógia tapasztalataira támaszkodva, fiatal szakemberek bevonásával fogjuk a pedagógiai tudomány fejlődését meggyorsítani, elsősorban a gyakorlat szempontjából legfontosabb területeken.

Az iskolai nevelés csak akkor lehet sikeres, ha együtt jár a szülői neveléssel. Elengedhetetlen ezért, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a szülők és pedagógusok között, szocialista erkölcsű és a kommunizmus eszméiért lelkesedő, szilárd jellemű ifjúság kialakítására. Pártszervezeteinknek és tömegszervezeteinknek fontos feladata, hogy a dolgozók legszélesebb körét figyelmeztessék erre.

A nevelést nemcsak általános . és középiskoláinkban, hanem az egyetemeken is elhanyagoltuk. Itt ez abban mutatkozik leglényegesebben, hogy az utóbbi időben főleg a tananyag megtanulását szorgalmaztuk, de nem jutott kellő szerephez az

önálló munkára és a tanultak alkotó alkalmazására való nevelés. Egyetemi oktatóink feladata, hogy e hibákon segítsenek és ezzeL egyúttal az egyetemi munka színvonalát: emeljék.

Pedagógusaink tudatában vannak munkájuk nagy jelentőségének. Túlnyomó többségük kötelességtudóan. nagy odaadással és lelkesedéssel végzi munkáját. Örömmel látják pedagógusaink, hogy tevékenységüknek mind nagyobb a társadalmi megbecsülése, és megnyugvással veszik azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé tették, hogy munkaerejüket minél nagyobb mértékben összpontosíthassák az oktató-nevelő munkára.

Égetően sürgős feladat minél több tanterem építése és ió felszerelése. A tárgyi feltételek biztosításán kívül gondoskodnunk kell arról is, hogy a reális lehetőségek határain belül összhangba hozzuk a tanítók és tanárok fizetését felelősségteljes, nehéz munkájukkal.

Országunk pedagógusai — mondotta befejezésül Erdey-Gruz elvtárs — mindent el fognak követni a kongresszus által megszabott irányelvek megvalósítására pártunk politikájának új szakaszában. (Nagy taps.)

Szakaii József eivtars felszólalása

A következő felszólaló Szakaii József elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára volt. Beszámolt arról, hogy az ifjúság között nagy hazjafias mozgalom van kibontakozóban a párt új politikájának megvalósításáért. A munkásifjúság az elmúlt hónapokban több értékes kezdeményezést indított el. A bányászatban és kohászatban elősegítette a termelési feladatok megvalósítását az ifjúsági frantbrigádok és hengerészbrigádok versenye. Jelentős segítséget nyújtottak a munkás- fiatalok a mezőgazdasági gépek és közszükségleti cikkek gyártásában, a gépállomások patronálásában.' Nagy- jelentőségű mozgalommá fejlődött a budapesti Villa%iosgép- és Kábelgyár fiataljainak az áram- és energiataka- ! rékosság, a rákospalotai Kötöttáru- gyár fiataljainak a minőség javításáért indított mozgalma.

A kongresszusi verseny során az ifjúmunkások pártunk szere tétének nagyszerű tanúbizonyságát adják. A munkásifjúság kiváló képességeit mutatta meg a Jelen- szki DISZ-brigád. Ök kezdeményezték a bányász frontbrigádok versenyét és jelenleg is példát mutatnak, rendszeresen H5 százalékra teljesítik tervüket.

Ifjúságunk büszke arra, hogy a brigád vezetőjét, Jelenszki elv- társat a Népköztársaság Elnöki Tanácsa „Szocialista Munka Hőse‘‘ aranycsillagával tüntette ki. (Taps.) A Jelenszki-brigádhoz hasonlóan az ifjúmunkások ezrei, tízezrei harcolnak az első sorokban a termelés frontján.

A dolgozó parasztifjúság a párt júniusi és decemberi határozatát lelkesen fogadta. A gépállomások és állami gazdaságok téli gépjavi- tási munkáiban a fiatalok zöme példás, helyenként önfeláldozó munkát végzett. Számos faluban példásan vettek részt a fiatalok a trágyakihordásban, az őszi kalászosok fejtrágyázásában és felül- trágyázásában, valamint a tavaszi szántás-vétési munkák elvégzésében. A termelőszövetkezetek egy részében a kálózi fiatalok felhívása nyomán a fiatalok aktívan résztvesznek a szocialista munkaversenyben. A traktorosok versenyében a fiatalok az első helyen állnak. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben a kongresszusi verseny során a fiatalok helyenként kimagasló eredményeket értek el a növénytermelés és az állattenyésztés területén. A DISZ Központi Vezetőségle által kezdeményezett fásítási mozgalom során elültetett mintegy 30 millió facsemete többségét a fiatalok ültették el. Sok községben eredményes munkát végeztek a fiatalok a legelők, rétek gondozása terén is.

(Folytatás a 3. oldalon.)