Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-26 / 123. szám
Szerda, 1954 május "fi. SOMOGYI NÉPLAP 7 Hozzászólások a Központi Vezetőség beszámolójához (Folytatás a fi. oldalról.) lyes és nagyon fontos volt, hogy a szabadpiacot megteremtsük, de a szabadpiacot meg is kell védenünk. A kupecok siserehada elözönli a szabadpiacokat és felvásárolja a sertést. Mi a törvényesség eszközét alkalmaztuk és alkalmazni is fogjuk — mondotta. — Egész tucat kupecet fogtunk le, akik 50—60 darab sertéssel spekuláltak. Török elvtárs felszólalása befejező részében hangoztatta, hogy a Központi Vezetőség beszámolója hosszú időre megszabta pártmunkánk feladatát. — Amit hiányolok — folytatta — az, hogy a beszámoló foglalkozott ugyan a bírálat kérdésével, azzal, hogy személyekre való tekintet nélkül bátran bíráljunk — a Központi Vezetőség beszámolója Azonban igen szűkmarkú volt ebben a kérdésben. Felvetette, hogy milyen problémák vannak az állami gazdaságokban, egyéb szervekben, hogy ellenséges elemek odaözönlöt- tek és végzik aknamunkájukat, de nem vetette fel a beszámoló azt, hogy milyen felelősségrevonást alkalmazott a Központi Vezetőség azokkal szemben, akik útján oda bejutottak. A szentesi járásban, a párt politikájának, a párt célkitűzései megvalósításának minden reális feltétele megvan — mondotta végül. — Ha párttagságunkat, munkásainkat, értelmes dolgozó parasztjainkat megfelelően mozgósítjuk, ha őszintén feltárjuk előttük a problémákat — a legnehezebb feladatok megoldására is képesek lesznek és meg is oldjuk ezeket a feladatokat. (Hosszantartó taps.) KASSAI GÉZA ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Kassai Géza elvtárs, a Lenin Intézet igazgatója, felszólalásában az ifjúság kommunista neveléséről beszélt. Életünk számos területén még elég gyakran találkozunk a régi világ nézeteivel, szokásaival, erkölcseivel — mondotta a többi között — ezek gátolják a szocializmus építését, gátolják népünk jólétének állandó fokozását, gátolják a szocializmus alaptörvényének teljesebb érvényesülését. A múlt káros maradványai már népi demokratikus hazánkban felnőtt ifjúságunk tudatában is mutatják, hogy amikor ellenséges befolyásról beszélünk, elsősorban a mi eszmeipolitikai nevelési munkánk hiányosságaira, fogyatékosságaira, hibáira kell gondolnunk. Már az is, hogy a DISZ taglétszáma 577 ezer, tehát országos mértékben lényegesen — és hozzá lehet tenni egyes megyékben, járásokban megdöbbentő mértékben — kisebb pártunk létszámánál, mutatja, hogy, nem szívleltük meg kellően a marxizmus-leninizmus tanítását, a dolgozó ifjúság jelentőségét. Kassai elvtárs ezután a szocialista munkaverseny és az ideológiai nevelőmunka emberformálő erejéről beszélt, majd így folytatta: Sokszor hangoztatjuk, hogy a DISZ és az ifjúság példaképe a Komszo- mol, de keveset tegzünk, hogy a DISZ-szervezetek el is foglalják azt a helyet, amelyet be kell tölteniök mindenütt, ahol fiatalok vannak. Ez persze nemcsak az egyetemekre és iskolákra vonatkozik, életünk minden területére, mert az ifjúságnak a szocialista építésbe való tömeges bevonása nélkül feladatainkat nem tudjuk teljesíteni. A DISZ elért már komoly sikereket. Megoldott már nagy feladatokat is. Nagyszerű ifjúságunk nem egyszer adta tanujelét hazaszeretetének, nemzetköziségének, pártunk, népünk, a Szovjetunió, a Szovjetunió Kommunista Pártja iránti hűségének. Lelkesen igyekezett kivenni részét pártunk júniusi, októberi, decemberi határozatainak megvalósításából, a kongresszusi versenyből is. Ifjúságunk előtt hazánk történelmében először nyitva áll minden út, tehetsége kibontatkoztatásának szinte nincs is határa. A nagyszerű jövő, amelyről mi álmodoztunk, jelenné lett és pártunk, államunk biztosítéka annak, hogy a holnap még szebb lesz, mint a ma és a holnapután a holnapnál is szebb lesz. (Élénk taps.) Mi, az ifjúság nevelői, a pártszervezetek, a DISZ, a többi tömegszervezet, az államapparátus, sajtó, irodalmunk, művészeink, a rádió nem eléggé segítik az ifjúságot, hogy éljen azokkal a roppant lehetőségekkel, amelyeket pártunk politikája és népi demokratikus társadalmi rendszerünk nyújt. Nagyon sokat segíthetnének sajtóink, íróink, művészeink, zeneszerzőink. A felszabadulás óta nagy utat tett meg irodalmunk és művészetünk. De nem jogos-e mégis ifjúságunk panasza: kevés az ifjúság érdeklődését helyesen kielégítő szépirodalom. Mi megállapítjuk és íróink is megállapítják, hogy nagy a »ponyva« vonzóereje, de vájjon hány ifjúsági regényt és elbeszélést írtak íróink a felszabadulás óta? Költőink közelebb kerültek ifjúságunkhoz, de fiúk és lányok Vájjon hány új verset tudnak betéve? Hányért lelkesednek a fiatalok ezrei? Nagyon kevésért. ^ Lássunk mindenütt kossá a jövő évi pártoktatás el ő késsí t éséhes Meg kell említenem azt a mostoha bánásmódot is, amelyben fiatal íróink és költőink, vagy még készülő és nekiinduló költők és írók részesülnek. Mostohagyermekeknek érzem azokat a fiatal írókat, akiket nem engednek be az írószövetség fontos üléseire. És vájjon helyes-e, hogy a »Szabad Nép« »Uj magyar irodalom egyes kérdéseiről« szóló cikkével egyidejűleg külön cikket kellett írni »A fiatal írók néhány problémájáéról a »Szabad Ifjúság«-ban. A felsorolt, igaz csak kiragadott jelenségek, nem véletlenek. Irodalompolitikánk még az irodalmi viták során is figyelmen kívül hagyta az irodalom nagy szerepét az ifjúság nevelésében. Ha figyelembevesszük az irodalom és hozzátehetjük: a művészet, a tömegek szocialista tudatát fejlesztő nagy társadalmi funkcióját, akkor kongresszusunkon is el kell mondanunk: irodalmunk és művészetünk egyaránt még nagy adósa népünknek és túl keveset -tett a fiatalság nevelésének segítésére. S a nemrégiben lezajlott zenei hét fontos tanulságokat vont le és az új »Zenei Szemle« negyedik számában megkezdett vita a magyar zeneművészet és zenei élet fejlődésének kérdéseiről bizonyára további következe tetőseket fog levonni. Nem vagyok hivatott hozzászólni ehhez á kérdéshez. Népünk kommunista nevelése és a burzsoá csökevények elleni harc kérdéseivel kapcsolatosan azonban mégis azt gondolom, hogy valameny- nyiünk joga, sőt kötelessége felvetni a kérdést; miért mondják a fiatalok ^ezrei — és nemcsak a fiatalok — néphadseregünkben, tömegszervezetben is, egyetemeinkben is, másutt is, hogy kórusra írt dalokon kívül nincs dalolni való új dalunk. Miért nem halljuk sem a városban, sem a falvakban az utcán, sem az otthonokban, hogy új dalokat dúdolnának az értiberek, énekelnének? Pedig, mint ismeretes, a magyar nép szeret énekelni és a fiatalok különösen. Ha minden tehetséges zeneszerző évente csak egy olyan dalt ajándékozna népünknek, amelyet szívesen énekeinek tízezrek, rádiónk ezeket, közvetítené zenei adásának egyrészében, hány új dalt énekelnének akkor országszerte? Sokat. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Befejezésül Kassai elvtárs hangsúlyozta, pártunk és kormányunk minden lehetőséget megad, hogy eredményesen küzdhessünk a kapitalizmusnak az ember tudatában lévő csökevényei és ezek újjászületése ellen. Vannak eredményeink, komoly sikereink ezen a téren is, de az is bizonyos, hogy még nem élünk mindazokkal a lehetőségekkel, vagy nagyon elégtelenül élünk. Pártunk Központi Vezetőségének júniusi, októberi határozatai a propaganda- munkáról, a közoktatásról, az agitá- túóról szóló határozatai is bizonyítják, hogy mekkora gondot fordít pártunk az ideológiai munkára. Ezt bizonyítja a Központi Vezetőség beszámolója. De azt is bizonyítja, hogy sok még a tennivaló. Nem kétséges, hogy feladatunkat ezen a téren is sikerrel fogjuk megoldani. Erre van biztosíték: dicső pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és ez a kongresz- szus. (Hosszantartó, lelkes taps.) Ezzel a kongresszus kedd délelőtti ülése bezárult. Már csak rövid idő választ el bennünket a i 1953—54-es pártoktatási év befejezésétől. Ebben a tanévben megyénkben is javult a pártoktatás tartalma, értünk el eredményeket a Központi Vezetőség 1953 október 26-i határozatának megvalósításában. Megnőtt a párttagság, de a pártonkí- vüliek érdeklődése is a párt politikája iránt, a propagandisták, a hallgatók egy része bátrabban mondja el véleményét, több a vita, ami a foglalkozások színvonalának emeléséhez vezet. Az eredmények azonban még csak kezdeti lépések a pártoktatásban lévő hibák felszámolásához. Most, amikor az 1954—55-cs pártoktatási évet készítjük elő, a pártbizottságoknak és pártszervezeteknek úgy kell foglalkozniuk az oktatással, hogy az idei .pártoktatási év befejezése megalapozza a jövő évinek a jó előkészítését. Mit jelent ez? Ismeretes, hogy az előkészítés legfőbb munkáját a hallgatók és a propagandisták kiválogatása képezi. Tehát az ismétléseket, összefoglalókat fel kell használni arra, hogy megbeszéljék a hallgatókkal: hogyan, milyen oktatási formán kívánja jövőre tanulását folytatni. Az utóbbi időben elterjedt az a téves nézet a pártszer- vezétekben, hogy a párttagok politikai képzését csak szervezett pártoktatással lehet biztosítani. Teljesen figyelmen kívül hagytuk, hogy politikailag fejett elvtársak túlságosan iskolásnak, kötöttnek találják a szemináriumi módszert. Másrészt nem vettük figyelembe, hogy megfelelő alapképzettséggel még nem rendelkező párttagokkal szemben túl magas követelmény a szervezett pártoktatásban való részvétel. Mindez azt bizonyítja, hogy a szervezett pártoktatás mellett túlságosan elhanyagoltuk az önálló tanulást és a propaganda előadás-sorozatot, Az idei pártoktatási évet úgy kell előkészíteni, hogy a hallgatók a legteljesebb önkéntesség elvén maguk válasszák meg, milyen oktatási formán akarnak tanulni. * A beszélgető-bizottságok feladata, hogy minden hallgatóval külön-külön megbeszéljék tanulásukat és azt közvetítsék a pártvezetőséghez. A beszélgető-bizottságok- azonban nem végezhetnek egyodalú munkát. Erdek- lődniök kell arról is, mi a hallgatók véleménye az elmúlt oktatási év munkájáról, mi a javaslatuk, milyen pártmunkát végeznek stb. Természetesen az önkéntesség elve sem úgy értendő, hogy a párttagság véletlen jelentkezésére .bízzuk a jövőévi oktatást. A beszélgető-bizottságok tagjainak érezniük kell, hogy igen sok áll most az ő munkájukon. Különösen ügyelni kell pártszervezeteinknek, hogy csak olyan és annyi tanfolyamot szervezzenek, amennyihez megfelelő propagandista áll rendelkezésükre. Az idei oktatási évben számos tapasztalat igazolta: ahol jó volt a propagandista, ott egész évben sikeresen haladt a pártoktatás, és ellenkezőleg. Igen sok függ tehát a propagandistákon; tulajdonképpen ők a jövőévi oktatás sikerének zálogai. Pártvezetőségéinknek a propagandisták kiválogatásánál ezt figyelembe kell venniük. Megyénkben is megkezdődtek a jövőévi pártoktatás előkészületei. Számos községben, üzemben, gépállomáson már kiválogatták a propagandistákat. Eredménynek tekinthető, hogy sok pártszervezet a tavalyival szemben reálisan tervez, hiba I azonban, hogy a beszélgető-bizottsá- ------------------- --------- . gok legtöbb helyütt mé]j nem láttak munkához. Nem kielégítő a járási pártbizottságok segítése sem az előkészítésben. Több járásban az oktatásnak' nincs gazdája, mert az oktatási felelősöket a járási pártbizottság más munkára osztotta be és néhol még a figyelmeztetés után . sem változtattak ezen. A barcsi járás oktatási felelőse, Lov- kovics elvtárs, az előkészítés megindulásától két hétig egy tsz-ben tartózkodott, s közben fogalma sem volt arról, mi a helyzet az idei oktatási év befejezésével és a jövőévi előkészítéssel kapcsolatban a járásban. A kaposvári és marcali járásban Licskóné és Szabó elvtársakat, oktatási felelősöket instruktort teendőkkel bízta meg a járási pártbizottság. A siófoki járás oktatási felelősét elhalmozzák más feladatokkal, úgyhogy a saját munkáját nem bírja megoldani. Hasonló a helyzet a tabi járásban is. Tűrhetetlen, hogy ez az állapot tovább így maradjon. A járási pártbizottságoknak és elsősorban a járási pártbizottságok vezetőinek meg kell érteniük, hogy ilyen körülmények között a jövőévi pártoktatás előkészítésének ^munkáját megoldani nem lehet, már pedig azt sikeresen kell előkészítenünk. A jövőévi pártoktatásnak különösen az ad nagy jelentőséget, hogy párttagságunk a III. párt- kongresszus anyagát tanulmányozza. A párt vezetőségek, a beszélgető-bizottságok erről is beszéljenek a hallgatókkal. Biztosítsák, hogy a kongresszus anyagát a párttagság és a pártonkívüli dolgozók minél nagyobb számban megismerjék és harcba induljanak a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Vucsák Magda MB okt. aloszt. vez. Tanácsülés a Balafonkiliti gépállomáson Termelőszövetkezeteink előtt nagy feladatok állnak a mezőgazdasági határozat végrehajtásában, ügy kell munkájukat megszervezniük és végezniök, hogy e határozat végrehajtásának élharcosaivá váljanak s olyan eredményeket érjenek el a terméshozamok növelésében, amelypk ország-világ előtt világosan bizonyítják a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét. E feladat sikeres megoldása nagymértékben attól függ, hogy gépállomásaink milyen segítséget nyújtanak tsz-einknek, s gépeikkel milyen minőségű munkát végeznek. Különösen most, a növényápolási munkákban kell termelőszövetkezeteinket gépállomásainknak fokozottabban segíteniök. Ezeknek a munkáknak jó megszervezése és időbeni elvégzése végett jöttek össze tanácskozásra az elmúlt napokban a balatonkiliti gépállomáson a gépállomás körzetéhez tartozó tsz-ek elnökei. A beszámolót Mayer elvtárs, a balatonkiliti Dózsa tsz elnöke tartotta. Hangsúlyozta, ahhoz, hogy tsz-eink élni tudjanak a párt és a kormány biztosította nagy lehetőségekkel, párt- és állami szeryein- ken kívül gépállomásainknak is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy a tsz-ek virágzó nagyüzemi gazdaságokká váljanak. Legfontosabb feladat napjainkban a növényápolás gyors és gondos elvégzése. Ezekben a napokban tehát ne álljon egyetlen traktor, egyetlen munkagép sem gépállomásainkon. Mayer elvtárs méltatta a fejlett agrotechnikai módszerek — a keresztsoros és négyzetes vetés alkalmazásának jelentőségét, amely a nagyobb termés elérésén túlmenő- leg lehetővé teszi a gépek jobb kihasználását. A keresztsoros vetésnél jól elmunkált talajba kerül a mag s ezen a területen a kombájn tökéletes munkát tud végezni. Ezzel nagymértékben lehetővé válik a legnehezebb mezőgazdasági munkánál, az aratásnál az emberi erő megkímélése. Ebből a szempontból nem kisebb jelentőségű a kukoricának és egyéb kapásnövénynek a négyzetes vetése, mert így lehetőség nyílik az így bevetett terület keresztben-hosszá- ban történő gépi kapálására. Erre nagy gondot fordítottak ők :s, ezért vetették 66 kát. hold kukoricájukat négyzetesen. Ebben nagy része van Huminszky elvtársnak, a gépállomás kihelyezett agronó- musának, aki megmagyarázta .a tpgoknak a négyzetes vetés jelentőségét, kiválasztotta az erre alkalmas területet s a helyszínen irányította mind a traktorosod, mind pedig a tsz-tagok munkáját. — Okultunk az elmúlt év hibáiból — mondta' többek között Mayer elvtárs rp~, s nem akarjuk, hogy az idén elgazosodjanak kapásnövényeink, s ezért időben megalakítottuk a munkaszervezeteket, s a kapásterületet felosztottuk a tagok között. A gépállomás fokozottabb mértékű segítségét fi- gyelembevéve biztosak vagyunk abban, hogy minden egyes tagunk a reá jutó két kát. hold 360 négyszögöl kapásterületen meg tud birkózni a gyomokkal, s több termést tudunk betakarítani egy-egy holdról, mint a múlt évben. % A tanácskozás részvevői sokat tanulhattak a beszámolóból. Megtanulhatták azt, hogy a magasabb termés elérésének s ezen keresztül a nagyobb osztalék biztosításának, s a tsz virágzóvá tételének fontos eszköze a gépi munka alkalmazása. Ezen keresztül közvetlenül érezhetik termelőszövetkezeteink a párt és a kormány segítségét, s ha ez a segítség a tagság szorgalmával párosul, akkor termelőszövetkezeteink olyan eredményeket érhetnek el, hogy méltán lehetünk büszkék rájuk. Illyés Sándor, a siófoki járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője. A kongresszusi ajándék Ö7.v. Kovács Józsefné, balatonfóld- vári MNDSZ-asszony nyolc évvel ezelőtt vesztette el férjét. Egyedül maradt három serdülő gyermekével. A község dolgozói a segítségére siettek. A DISZ-fiatalok már többízben felszántották egyholdnyi földjét, segítettek megmunkálásában s ugyanakkor a nyári idényre a SZOT-üdülő- ben állást szereztek számára. Március végén az MNDSZ-asszo- nyok és a DISZ-fiatalok elhatározták, hogy a kongresszus tiszteletére társadalmi munkával házat építenek Kovács Józsefné számára. Korábban a régi uradalom roskadófélben lévő, egészségtelen cselédházában lakott a család. Az MNDSZ-asszonyok és a fiatalok felkeresték a község szakembereit, s hamarosan több kőműves és ács csatlakozott a tervhez. Megkezdték a munkát. A . hosszú cselédház egyharmadát lebontották és az így nyert anyagból hozzáláttak az építéshez. A napi munka után, vagy vasárnaponként számos szorgos kéz rakta a falakat. Néhány dolgozó paraszt is csatlakozott hozzájuk. Homokot és egyéb építési anyagot hordták az építkezés színhelyére. Serényen haladt a munka. Május közepére már álltak a falak és megtörtént a tetőlécezés is. Ekkor az MNDSZ-asszonyok és a DlSZ-fiata- lok elhatározták, hogy a kongresszusi héten befejezik az építkezést. Fokozott lendülettel láttak munkához és május 20-ra el is készültek a kis házzal. özv. Kovács Józsáfné minderről nem tudott semmit. Annál nagyobb volt öröme és csodálkozása, amikor az új házhoz vezették és közölték vele, hogy az az övé. Örömtől sugárzó arccal nézte új otthonát. A szobát, konyhát és a mellékhelyiségeket magábafoglaló kertes ház a község legszebb részén épült. Három gyermekét kézenfogva, elfogod ottan járta be a lakást és köny- nyes szemmel mondott köszönetét azoknak, akik a pártkongresszusra ilyen gyönyörű ajándékot, élete legboldogabb meglepetését szerezték neki. Minden év június második vasárnapja: „Traktoros-nap* Dolgozó népünk életszínvonalának emelése nagymértékben a mezőgazdasági termelés fejlesztésétől függ. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének pedig döntő feltétele a mezőgazdasági munkák minél nagyobb arányú gépesítése és a gépi munka jóminőségben való elvégzése. Ebben a gépállomá- sök és állami gazdaságok traktorosaira hárul a döntő feladat, akik már eddigi munkájukkal is a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság öntudatos építőinek bizonyultak. A traktorosok munkája jelentőségének és megbecsülésének hang- súlyozása érdekében a miniszter- tanács minden év június hónapjának második vasárnapját „Trak- torosnap“-nak nyilvánítja.
