Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

Vasárnap, 1954 április 11. SOMOGYI NÉPLAP 5 Jólétük megteremtéséért dolgoznak a komiósdi Terv tsz tagjai 330 holdon gazdálkodik az a 27 komiósdi család, amely saját meg­győződéséből, önként belépett a Terv tsz-be. Nem hosszú idő óta haladnak a közös úton, de eddigi munkájuk nyomán máris szép eredményekkel büszkélkedhetnek. A kis csoport szorgalmas tagjai­nak nagy erőfeszítése, a közös va* gyón növeléséért való szilárd küz­deniakarása meghozta gyümölcsét: a tsz-en belül kezdetben eluralko­dott ellenségeskedő hangulat és bizalmatlanság átadta helyét a testvéri egyetértésnek. Tudja a tsz minden tagja, hogy eredmé­nyeiket állandóan fokozni kell ah­hoz, hogy tsz'üket még virágzób­bá, saját magukat pedig még jobb­módúvá tegyék. Ezért időben el­vetettek a múlt ősszel — a kedve­zőtlen időjárás ellenére — 106 hold kenyérgabonát, 40 hold őszi­árpát. Mivel azonban őszi kalászo­saik gyengén teleltek, ezek erősí' tése érdekében az egész vetésterü­letet fej trágyázták. így biztosítot­ták — tervüknek megfelelően — búzából a 14, árpából a 15 mázsás holdankénti termésátlag elérését. Nagy figyelmet szentelnek ál­latállományuk fejlesztésére is. Jó- kondiciójú 10 anyakancájukpn meglátszik, hogy nemcsak a jó gazda szeme, hanem az abrak is hizlalta őket. Kellő szakértelem­mel gondozza Szabó József elvtárs a 13 anyakocát és azok „népes csa- ládját'*, a 103 kismalacot. Példás rendben sorakozik 18 fejőstehe­nük áz • istállóban, 16 növendék- üszőjüket Vitelics József mindig pontosan eteti, 13 szerződéses bi­kájukat Dömötör István gondozza lelkiismeretesen. — Érdem sze­rint takarmányozzuk az állatokat — mondja Nagy Ferenc elvtárs, a tsz elnöke. — így akarjuk elérni a tejhozam növelését. Bár nem vet­tünk részt a göllei ankéton, de az újságból olvastunk róla, azóta tervbevettük, hogy főleg magyar 'vöröstarka szarvasmarhákat tar' tunk. Nem kell tartaniok a tsz-tagok- nak attól sem, hogy takarmányo­zási nehézségeik lesznek, hiszen az 51 holdas vöröshere- és lucerna- táblájuk, a 26 holdos rétjük, a 6 holdnyi bükkönyös-zabjuk és az 52 holdas legelőjük — amelyet máris szakaszokra osztottak — le­hetővé teszi a zöldfutószalag beve­tését és biztosítja az állatok átte* leltetéséhez szükséges szénát is. Ki korán vet, gazdagon arat — vallják a Terv tsz tagjai. Ezért igyekeztek a tavasz beálltával sür­gősen elvégezni az időszerű mun­kákat: már szépen kikelt 20 hold zabjuk, 10 holdon a napraforgó- magot is időben a földbe vetették, 6 hold szerződéses cukorrépájukat és a 4 hold takarmányrépájukat percnyi késedelem nélkül elvetet­ték, hogy 180—200 mázsás termést takaríthassanak be egy-egy hold­ról. — Szép jövedelemre számítunk a 2 holdnyi előcsiráztatott burgo­nya terméséből — mondja biza' kodóan Gál Sándorné elvtársnő, a növénytermelési brigád tagja. — Alig várjuk, hogy látni lehes­sen a sorokat, azonnal hozzákez­dünk a burgonya lókapálásához — veszi át a szót az egyik fogatos, Gál József elvtárs, aki éppen trá­gyát hord. — Mi is azért dolgozunk itt már két napja — szól közbe Papp Irma elvtársnő, a csokonyavisontai gépállomás vontatósa — hogy mi­előbb kikerüljön a trágya a tsz 10 holdas burgonyaföldjére, — majd fürgén felugrik „vasparipájára“, amely diadalmas pöffögéssel húzza maga után a jól érett istállótrágyá­val megrakott kocsit. Miközben ’az elnök elvtárs elmondja, hogyan készítették elő a talajt a 25 hold kukorica alá, amelyet négyzetesen vetnek, egy másik tsz-tag köszönt ránk: Dömö" tör Lajos, növénytermelési brigád­vezető, aki két évvel ezelőtt a tsz- ben dolgozott, majd Sztálinvárosba ment, de amint megjelent a mező- gazdasági határozat, visszajött cso­portjához, hogy tudásával segítse a jólét megteremtését. — Meg­szerveztük a két munkacsapatot — mondja Dömötör elvtárs — s a területet felosztottuk a tagok kö‘ zött, akik pontos terv alapján vég­zik a munkájukat. — Nem engedjük, hogy elgyo­mosodjanak kapásnövényeink. Azért vetjük négyzetesen a kuko­ricát, hogy a gépállomás kultivá- torait is igénybevehessük a nö­vényápolási munkákban — mond­ja az elnök, s érződik hangján, hogy ismeri a fejlett agrotechnika és a gépi munka termésthozó ha' tását. — Mélyen emlékezetünkbe véstük Dobi elvtárs szavai^: „ . . . egyetlen termelőszövetkezet se legyen, ahol legalább 3—4-szer meg ne kapálják a kukoricát.“ Ezért dolgoznak és szilárd elha­tározással indulnak harcba a Terv tsz tagjai a tavaszi munkák hatal­mas küzdelmének megnyeréséért, életszínvonalunk emeléséért. A Mélyfúró Halat dolgozói behozzák az elmaradást A Kaposvári Mélyfúró Vállalat első negyedéves tervét értékben 86.8, folyóméterben pedig 89.1 szá­zalékra teljesítette. Ehhez a lema­radáshoz jelentős mértékben járult hozzá az idei kemény tél és a zord időjárás, amely hosszú heteken, sőt hónapokon keresztül akadá­lyozta a vállalat dolgozóinak, s a fúrógarniturának a munkáját. A vállalat dolgozói között azon­ban lelkes verseny bontakozott ki a terv teljesítéséért, a minőségi munka végzéséért pártunk III. kongresszusa tiszteletére, s így a márciusi tervet kiváló minőség­ben, becsülettel teljesítették, sőt jelentősen túl is szárnyalták. Ér' tékben 112, folyóméterben 124.8 százalékos eredményt értek el. Ennék az eredménynek elérésé­ben nagy szerepe van a pécsi 19- es fúró-garniturának, mely Weisz Ádám fúrómester irányításával 259 százalékra teljesítette terv- előirányzatát. Kiemelkedő a mer- nyei KST 39 es berendezés tel­jesítménye is, amely Oláh József fúrómester irányításával 219 szá' zalékra teljesítette tervét. Példa­mutatóan dolgozott a vállalás tel­jesítéséért Horváth János fúró­mester RM 39-es garnitúrája is, amely 172 százalékos eredményé­vel járult a verseny sikeréhez. A vállalat dolgozói, látva a tél okoz­ta súlyos lemaradást, a negyedév letelte után újabb vállalást tettek. Megfogadták, hogy május 24-ig a pártkongresszus napjáig esedékes tervük teljesítése mellett behozzák lemaradásukat. Ehhez azonban szükséges, hogy az üzem vezetői, a műszakiakkal karöltve, a műszaki feltételek biztosításával segítsék a dolgozók versenyét és ezzel járul' janak a kongresszusi verseny sike­réhez. A fémgyűjtés hazafias tett Az üzemekben, gyárakban min­denütt szorgos munka folyik. Na­ponta jönnek a hírek, hogy az üzemek túlteljesítik előirányzatu­kat, terven felül gyártanak trak­tort, boronát, ekét vagy egyéb közszükségleti cikkeket, hogy biz­tosítsák a dolgozók bőséges áruéi' látását. Ahhoz, hogy sok gépet gyárt­sunk, hogy sok közszükségleti cikk készüljön, sok vasra, acélra van szükség. Ezért fordultak kérő szó­val a kohók dolgozói az ország la­kosságához és a fiatalsághoz, hogy a fémgyüj tőhónap alatt sok hulla­dékvas kerüljön a martinkemen­cékhez. . Megyénkben is megindult a fémgyűjtés. Az első két nap biz­tató képet mutatott. Kaposvárott, Siófokon és Barcson a fiatalok százai és ezrei indultak rohamra a fémgyüj tőhónap sikeréért. A bar­csi Pálfalusi-iskola társadalmi gyűjtőhelyet létesített, Kaposvá­rott a Sétatéri-iskola 39 ifjúsági brigádot szervezett és feltérképez­te gyűjtési területének valamennyi lakóházát. Minden utcarésznek, házcsoportnak felelőse van, így biztosították, hogy egyetlen lakó' ház se maradjon ki a gyűjtésből. Üzemeink egyrésze is szép ered­ményt ért el. A mernyei gépál­lomás dolgozói 40 mázsa vasat gyűjtöttek. A fonói gépállomás mindig élenjárt a gyűjtésben, s már 80 mázsa hulladékvasat adott át a MÉH-nek. A földművesszö­vetkezetek is megkezdték a fém­gyűjtést. A lendület azonban kis­sé alábbhagyott. Fiataljaink a lakóterületen, az üzemek pedig a maguk munkate­rületén lássanak hozzá a gyűjtés­hez. A vas- és fémhulladék jelentős részét a lakóterületen kell össze­gyűjtenünk. Üzemeinknek is el kell végezniük az üzemtakarítást. Ez a szakminisztériumok utasítá­sa, de így döntött Kaposvárott a vállalatok igazgatóinak és párttit' kárainak összevont üzemi értekez­lete is. Fokoznunk kell a munkát és ez csak úgy lehetséges, ha a gyűjtés irányítói szorosan együttműköd­nek. A Megyei Tanács ipari osztá­lya tegye elevenné a fémgyüj tő bizottságok életét, ellenőrizze azok működését. A tanács hibájából Ka­posvárott például még meg sem alakult a fémgyüj tő-bizottság. Ez nagymértékben hátráltatja a gyűj­tést. Siófokon, Marcaliban a fém- gyüjtŐ'bizottságok mozgósítása biztató. Helyes az a kezdeménye­zés, hogy minden községben le­gyen fémgyüj tő-bizottság, mert csak így lehet tervszerűvé tenni a gyűjtést. , Az idén az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az apró anya­gok begyűjtésére, hogy minden darabka vas- és fémhulladék a MÉH'telepekre, illetve falvakon a földművesszövetkezethez kerüljön. A munka nagyrésze ifjúságunkra, a DISZ-fiatalokra és az úttörőkre hárul. Viszont a fiatalok munkáját a lakosságnak kell támogatnia. Megyénk az első értékelés sze­rint az utolsók között kullog. Fém­gyüj tési tervünket ezideig mind­össze 10 százalékra teljesítettük. Üzemeinknek, az állami gazdasá­goknak, gépállomásoknak jólszer', vezett fémgyűjtéssel kell segíteni­ük a terv teljesítését. A lakosság támogassa a fémgyüjtő fiatalokat. Az iskolák mozgósítsák az úttörő­ket úgy, mint a barcsi Pálfalusi- vagy a kaposvári Sétatéri-iskola. A Megyei Tanács legyen gazdája a fémgyűjtésnek. ÚJ BÖLCSŐDÉK ÉPÍTÉSE A könnyűipari üzemekben, ahol többnyire nők dolgoznak, nagy könnyebbséget jelent az anyák­nak, hogy kisgyermekeiket az üze­mek közelében lévő bölcsődékben helyezhetik el. Több üzemben, ahol még nem volt bölcsődé, né­hány héttel a kormányprogramm megjelenése után hozzákezdtek az új bölcsődék építéséhez, másutt pedig a meglévő, de már kicsinek bizonyuló bölcsődéket alakították át. Összesen 44 könnyűipari üzemnél kezdték el és több helyen már be is fejezték a bölcsődék építését. Deres Anna is ott volt a tanácskozáson... a göllei házak felett szürkén derengett a márciusi reggel. Kelet felől sárgásfehér csík húzó­dott hosszan az ég peremén, halvá­nyan megvilágítva a kis szoba abla­kát. Mire az ébresztőóra a hatot mu­tatta, Deres Anna már talpon volt. A biztonság kedvéért este mindig csörgőre állítja a vekkert, de mint -általában, most is megelőzte a órát nem volt szükség az ébresztésre. A kötelességtudás szinte vérévé vált s ez serkenti a munkában. Sokan el­csodálkoztak már a faluban azelőtt is: »Ez az Anna micsoda ügyes . . . •és hogy szereti az állatokat ... ke­vés olyan lány van a faluban, aki úgy ellátná a dolgot ennyi jószágnál mint ő! . . . « Miután lányosán fejére kötötte ba­bos kendőjét, fürge léptekkel igye­kezett végig az utcán, ahol még igen kevesen jártak a kora reggel­ben. De akikkel találkozott, messzi­ről köszöntötték. Az egyik közeli szomszédja, egy idősebb bácsi,, aki a kútnál vizet mert, hangosan meg­szólította a lányt: — Hova ilyen ko­rán, te jány, hisz még aludnod kéne! — Aki sokat alszik, az keveset él, úgy látom, a szomszéd bácsi is soká akar élni — válaszolt gyorsan Anna s hangosan felkacagott. Az öreg fejcsóválva mosolygott bajusza alatt: — No, ez a cserfes jól megválaszolt — gondolta magában, s tovább hajtotta a csikorgó fcúthen- gert. Anna egyenesen a tsz tehené­szete felé vette útját, ahol Simon István tsz-elnökkel találkozott első­nek. — Elnök elvtárs, ma megjártatom a kisbikákat, mert már rég voltak ki az istállóból — fordult az elnök­höz a lány. Az elnök egy pillanatig úgy tett, mintha nem értené, mit is mondott neki az állattenyésztő brigádvezető­nő, hanem csak miután elgondolta, hogyan adja tudtára a hírt, szólalt meg: — Táján jobb volna, ha holnap... ■mert ma egyéb dolgunk lesz . . . meg kell beszélnünk, mit is tettünk ed­dig az állattenyésztés fejlesztése ér­dekében, mert hogy Pestre mégy, ahol be kell számolni. Deres Anna kis ideig értelmetlenül nézte az elnököt s meglepetésében alig tudta szóra nyitni a száját. — Miről beszél, elnök elvtárs? Hol kell nekem beszámolni? — hebegte za­vartan. — Hát itt a meghívó — mu­tatta oda az elnök a keskeny papír­lapot. — Pestre kell menned 19-én a termelőszövetekezetek dolgozóinak országos tanácskozására — s biztató mosollyal nézte a lányt. — Szép ki­tüntetés, ugye? — fűzte hozzá az elnök derülten. — Az országházba mégy, ahol a göllei tsz-eket és a so- mogymegyei tsz-eket is képviseled. Persze nem egyedül, mert többen is mennek Somogyból. — Elnök elvtárs! — kiáltott fel Anna, s hangjából valami különös boldogság csendült ki. — Ennél szebb meglepetésem még nem volt . . . * * * MÁSNAP, MÁRCIUS 18-AN, amint Deres Anna a két szép szer­ződéses bikát vezetve kint járt a mezőn, úgy elgondolkodott a »Pestre menésről", hogy alig vette észre: mi­lyen szép színekben váltakozik a mező, s hogy szorgoskodnak az egyik táblán a növénytermelőbrigád tag­jai. — Nehéz volt kezdetben a munka, amikor állattenyésztési brigádvezető lettem, de annál szebb most; köny- nyebben el is látom a feladatot — gondolt vissza — sokat tanultam az állattenyésztő szakiskolán. Most meg országos küldött lettem — kergették egymást a gondolatai. Úgy érezte, hogy fel kellene kiáltani-örömében: — Holnap Pest felé visz a vonat! Már a tsz-irodában ült, jegyzeteit rendezgette, amikor a postás kezé­be adta a táviratot. — Mit? Azonnal menjek Kaposvárra? Ezt nem lehet, hisz az elnök elvtárs sincs itthon — mondta izgatottan a postásnak, aki vállatvonva továbbállt. Nem sok ideje volt a vonatindulásig, gyorsan bőröndbe rakta a szükséges holmiját s a délutáni ötössel a gazdasági vas­úton elutazott a szabadi állomásra, hogy onnan az esti vonattal Kapos­várra menjen. A szabadi vasútállo­máson várakoznia kellett. Több göl­lei férfi és asszony volt itt, akik mindjárt körülfogták és csak úgy röpködtek Deres Anna felé a kérdé­sek. Eközben egy személygépkocsi robogott oda, amelyből egy fiatal­ember ugrott ki s egyre azt kiál­tozta: — Deres Annát keressük! Itt van? A gölleiek tekintete egy pillanatig a hang irányába szegeződött, majd Anna arcát fürkészték kérdőn: — Vájjon mit tett ez a lány? . . . Miért akarják ezt azonnal autóval vinni? És hova? Deres Anna is gyanakodva nézte az autóval érkező embert, semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy az autóba üljön. A fiatalember már türelmetlenkedett, de hiába, mert a brigádvezetőnő csak azután hajlott a szóra, amikor az autós iga­zolta magát. — Az éberség az fontos — mondta mosolyogva, aztán, hogy a gölleieket is megnyugtassa, vissza­szólt az autóból: — Kaposvárra visz­nek az elvtársak és onnan megyünk- Pestre a tanácskozásra ... Jó mun­kát addig is, míg visszajövök . . . * * * AZ ORSZÁGHÁZ gyűléstermében gyülekeztek az ország minden ré­széből érkezett termelőszövetkezeti küldöttek. Deres Anna szép göllei népviseletben, lelkesedéstől, egész­ségtől • piruló arccal állt az embe­rek forgatagában. Néha le-lesütötte szemét, mert hogy sokan rajtafelej­tették tekintetüket. Egészen belepi­rult, amikor az egyik fotoriporter eléie állt s lefényképezte. Többen fel is kacagtak a körülötte állók közül s az egyik megjegyezte: — No, most aztán meglátják az egész országban, milyen csinos lányok teremnek a somogymegyei termelőszövetkezetek­ben. — Majd amint elcsendesedett a zaj, a küldöttek — köztük Deres An­na is — érdeklődéssel néztek az emelvény felé, ahol az ország vezető­emberei ültek. Amikor Dobi István elvtárs hangja felcsendült, Deres Anna úgy forgatta a ceruzát, mintha minden szót., amit hallott, le akart volna írni. Az egész tanácskozás ide­je alatt majdnem megtelt -a füzete jegyzettel. Az egyik szünetben, ami­kor már a felszólalások következtek, mégegyszer átlapozta az otthon ké­szített jegyzetét és végiggondolta, mit mond el hozzászólásában. — Először is arról szólok — gondolta — mi, a göllei Lendület tsz tagjai megtesszük, amit elvár tőlünk az or­szág a kormányprogramm megvaló­sítása érdekében. Ezért tesszük idő­ben jó talajba a tavasziak magját is. Az állattenyésztésben pedig az elő- hasú anyakocáknál átlagosan 6 ma­lacot választunk le 18 kilós átlag- súlyban. Ezt szakszerű ápolással és etetéssel érjük el. A sertéseket egy ivarzás alatt kétszer fedeztetjük és évente kétszer fiaztatiuk. A hízott- sertésbeadást már egész évre telje­sítettük és 30 szerződéses hízót is eladunk az idén. A tehenészetben al­kalmazzuk az egyedi takarmányo­zást, a napi háromszori itatást, fe- "ést és a tőgymasszázst. A tél óta 2.5 literrel növeltük a fejésd átlagot, de májusra még ennél is többel, leg­alább 3 literrel növeljük. Az idő gyorsan haladt és a küldöt­tek közül még, soknak volt mondani­valója, de nem kerülhetett sor min­denkire — Deres Annára sem. — No. hisz nem is az a lényeg, hogy beszéljek, hanem az, hogy amit mondani akartam, azt meg is való­sítsuk a tsz-ben — mondta az egyik mellette ülő küldöttnek. — Fontos, hogy sokat tanultam itt a tanácsko­záson, s most még nagyobb kedvvel látok majd munkához. BERTA LAJOS, a Lendület tsz növénytermelő brigádvezetője meleg kézszorítással fogadta az utcán a Pestről hazaérkezett állattenyésztő brigádvezetőnőt. — Egészen megfia­talodtál, Anna, úgylátszik, jót tett a pesti levegő — mondta huncutkodva Berta Lajos. — Az már biztos, még az öregek is megfiatalodtak, akik részt vettek a tanácskozáson — vá­laszolt derűsen a lány, majd komo­lyan így folytatta: — Bizony, sok hasznosat tanultam. Úgy örülök; hogy ott lehettem a tanácskozáson, ki sem tudom mondani. — No, pedig nagyon várják a ta­gok, hogy kimond, nemcsak azt, hogy mennyire örülsz, hanem mind­azt, amit hallottál — fontoskodott Berta Lajos. — Aztán mik a terveid? Áruld el nekem úgy előlegbe. A lány a jegyzete után kutatott táskájában, s megmutatta: — Nézd, majdnem szóról-szóra így mondta Dobi István elvtárs — olvasta hang­súlyozva: »A tsz-ek vezetői fordítsa­nak nagy gondot arra, hogy azokat vonják be az állattenyésztésbe, akik szeretnek az állatokkal bánni és kel­lő szakértelmük van. A legjobb tsz- ekben nagy eredményekkel járt, hogy nőket is alkalmaztak erre a munkára«. Aztán a sokoldalú gaz­dálkodásra is felhívták a figyelmün­ket. — Jól van, Anna — mondta meg­elégedéssel Berta Lajos s a lány vál­lára tette a kezét — úgy látom, nem hiába küldtünk a tanácskozásra. — Mi van az állatokkal? — terelte másra a szót a lány. — A kisbiká­kat megjártattátok? A hízósertések gömbölyödtek-e, mióta nem láttam őket? — Minden rendben van — mondta meleg hangon Berta Lajos. — Akkor jól van, ezután még in­kább rendjén lesz. — Ezt olyan lel­kesedéssel mondta Deres Anna, ami­lyen szíwel-lélekkel dolgozik a tsz állattenyésztésének felvirágoztatásá­ért. Szűcs Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents