Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-11 / 86. szám
1 SOMOGYI NfiPLAJ* Vasárnap, 1954 április 11. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata a genfi konferenciával kapcsolatban Harctéri hírak Vietnamból Párizs (MTI). A francia demokratikus sájto idézi á vietnami demokratikus rádió és hírügynökség egyik Párizsba, érkezett jelentését, amely fközli, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya hajlandó rés^tvenni a Genfbén ép' rilis 26-án összeülő nemzetközi értekezleten. A Vietnami Egységes Nemzeti Arcvonal nyilatkozatot tett közzé, amely a többi között megállapítja: „Az amerikai imperialisták katonai beavatkozása nem akadályozhatja meg az indokínai kérdés békés; megoldását." A hadihelyzet a vietnami demokratikus rádió jelentése szerint: íAz ostromtüzérség a Dien Bien Phu körüli védőövezet minden szakaszán péntek dél óta állandóan tűz alatt tartja a franciák áliáit." Élénk csatározások folynak, a tonkini delta körzetében is. A partizánosztagok napról-nap- ra megszakítják a Hanoi és kikötővárosa, Haiphong közötti gépkocsimat és vasútvonalat, amelyeken a francia expediciós hadtest után' pótlásának legnagyobb része bo- nyolitódik le. Párizsba érkezett jelentések szerint megszakadt a közlekedés Szaigon és Dalat, Bao Daj főhadiszállása között is. A partizánosztagok a péntekre virradó éjjelen megtámadták Vientiane, Patet Lao közigazgatási fővárosának repülőterét és felgyújtották a hangárokat. Azóta szüne" tel a légi közlekedés ezzel a repülőtérrel. Laniel nyilatkozata az indokínai helyzetről Párizs (MTI). Laniel miniszter- elnök pénteken délután a nemzet- gyűlésben nyilatkozatot tett az indokínai háborúval kapcsolatban. Laniel hangoztatta, hogy a Ho Si Minh elnök által előterjesztett javaslatokat a kormány csupán gesztusnak tekinti. Szerinte a francia diplomácia minden erőfeszítését megteszi a tárgyalások megindítására. Bejelentette a nemzetgyűlésnek, hogy semmit sem fog mondani a katonai helyzetről, hogy „Franciaország és a világ előtt ne keltsük azt a benyomást, hegy tanakodunk akkor, amikor harc folyik.“ Bejelentette továbbá, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország szakértői április 12-én Párizsban összeülnek a genfi értekezlet előkészítésére. Bao Dajt, valamint Khmer és Patet Lao királyait tájékoztatják ezek" ről a megbeszélésekről. Laniel ezután a következőkben határozta meg a francia kormány feladatait: „1. Az Egyesült Államok segítségével tovább kell folytatni Franciaország katonai erőfeszítéseit, 2. teljesen szabadon kell megkezdeni a genfi tárgyalásokat, hogy megoldásra vezessenek.1’ Laniel hozzátette.. „A kormány a közeli hetekben ismét érintkezésbe lép majd a parlamenttel, amennyiben a helyzetben mély változások következnek be.“ Hatezer német fasiszta van Dien Bien Phu-i erődítésben Berlin (MTI). Nyugatnémet lapjelentések szerint a vietnami népi erők gyűrűjébe szorított Dien Bien Phu-i erődítésben reménytelen ellenállást kifejtő 12 ezer katona közül 6 ezer a hitleri nácipárt egykori tagja. Ezek a német fasiszták 1945 után a felelősségre vonástól rettegve megszöktek Németországból, beálltak a francia idegenlégióba és most Indokínában harcolnak a szabadságért küzdő vietnami néphadsereg ellen. As ESSZ gazdasági és szociális tanácsának csütörtök délelőtti ülése New York (TASZSZ). Az ENSZ gazdasági - és szociális tanácsának csütörtöki ülésén az elmaradott országok gazdasági fejlesztéséhek kérdésével foglalkozó vitában a töj>bí kftzött felszólalt Sz. K. Ca- rapkin, a Szovjetunió képviselője. Kifejtette a Szovjetunió álláspontját az elmaradott országok gazdasági fejlesztésének kérdésében. A Szovjetunió kész fejleszteni a kereskedelmet a'z elmaradott országúkká! az, egyenjogúság és a kqípspnöS előny pk alapján. A Szovjetunió kész megvizsgálni azt a kérdést.. hogy hosszúlejáratú szerződéseket kössön ázsiai, távoles közeikelétL és egyéb elmaradott országokkal olyan feltételek mellett, hogy ezekben az országokban árukat vásárol szovjet árukért cserébe. Igyekszik segítséget nyuj l.a-t ni az elmaradott országok gazdasági fejlesztéséhez, kész gazdasági felszerelést és gépeket szállítani nekik. A Szovjetunió az ENSZ kibővített technikai segélyprogrammjá- ban való pénzügyi részvétele kapcsán kész megvizsgálni az elmaradott országok kérelmeit az említett országokra nézve fontos kér- d esek ben, például technikai segélynyújtás a sáskák elleni harcban, valamint segélynyújtás az elmaradott országok ipari és egyéb gazdasági nemzeti káderei kiképzéséhez és szakképzettségük növeléséhez. ÍLsia napéi követelik Kína törvényes jogainak helyreállítását az ENSZ-hen Moszkva fTASZSZ). A „Pravda“ külföldi sajtószemlét közöl „Ázsia népei követelik Kína törvényes jogainak helyreállítását az ENSZ- ben-Leimmel. Gyeljuszin, a szemle szélsője megállapítja, hogy az utóbbi időben az ázsiai országok sajtójában ismételten jelennek meg cikkek és kiemelkedő közéleti személyektől eredő nyilatkozatok, amelyek követelik a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítását az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Sík Endre elvtárs kinevezése külügyminiszterhelyettessé A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sík Endre rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, a külügyminisztérium ILi sz-. politikái főosztályának vezetőjét ezen tisztsége alól felmentette és külügyminiszterhelyettessé nevezte ki. Visszavonták az angol Comeí-gépekre kiadott alkalmassági bizonyítványokat London (MTI). Nyugati sajtójelentések beszámolnak arról, hogy a csütörtökről péntekre virradó éjszaka a BOAC angol légiforgalmi társaság egyik Comet-típusú utasszállító gépe a Róma—Kairó közötti útvonalon, Nápolyiéi 150 kilométernyire délre a tengerbe zuhant. A repülőgép 21 utasa elpusztult. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben már a harmadik Comet mintájú utasszállító géppel történt súlyos katasztróra, A. T. Lennox-Bayd, angol szállítási és polgári repülésügyi miniszter péntek esti hatállyal visszavonta azokat a bizonyítványokat, amelyek repülésre alkalmasnak nyilvánították a Comet-gépeket. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK LONDON A pénteki angol sajtó Dulles tervezett londoni útjával foglalkozva nem titkolja, hogy cseppet sem lelkesedik az amerikai külügyminiszter „villámlátogatásáért". A „Daily Worker" abban látja Dulles utazásának célját, hogy „letörje az ellenállást az indokínai háború kiterjesztését célzó tervével szemben, minthogy az egész világon sürgős tanácskozások folynak és sok helyen kifejezetten ellenzik Dulles tervét.“ A „The Times" szerint Dulles utazásának az a célja, hogy a genfi értekezlet előtt a nyugati hatalmak összehangolják álláspontjukat. „Erre kétségtelenül nagy szükség van“ — írja a lap, utalva arra, hogy a francia kormányt esetleg olyan indokínai feltételek elfogadására lehet bírni, „amelyek nem lennének elfogadhatók a nyugat egésze számára. A „Daily Telegraph“ washingtoni tudósítója utalva arra, hogy hivatalosan még nem jelentették be Dulles útját, azt a véleményt hangoztatja, hogy „Dulles döntése európai útját illetően valószínűleg azon fordul meg, milyen erősen ragaszkodnak az angolok és a franciák ahhoz a politikájukhoz, hogy nem csatlakoznak a szövetséges nyilatkozathoz a genfi értekezlet befejezése előtt." LONDON Az „AFP" tudósítója jólértesült forrásokra hivatkozva közli az angol fővárosból, hogy április 13-ón ül össze Párizsban az a bizottság, amelynek feladata lesz megállapítani, milyen mértékben csökkentsék a keleti országokba történő szállítás szempontjából „stratégiai" nak“ minősülő cikkek listáját. SZÖUL Illetékes forrásból közölték pénteken — jelenti az „AFP" — hogy Li Szin Man elhatározta: küldöttséget meneszt a1 genfi értekezletre. OXNARD Az „AFP“ hírt ad arról, hogy csütörtökön éjjel a kaliforniai Oxnard közelében a levegőben összeütközött két katonai repülőgép. TEHERÁN Moszadik, volt iráni miniszter- elnök kijelentette, hogy szombaton délben éhségsztrájkot kezd, amiért a kormány megakadályozza a sajtót, hogy érdemben ismertesse a bíróság előtt folyó vitákat -— írja az „AFP“. Az USA uralkodó körei katonai egyezményt kötve Francoval,, arra használják fel a spanyol diktátort, hogy nyomást gyakoroljanak Franciaországra, részben az amerikai befolyás erősítésére Francia- Marokkóban. I. NEMZETKÖZI SZEMLE Képzeljük el egy pillanatra, hogy Lloyd George és Clemenceau, tehát az első világháború idejének vezető angol és francia politikusai visszatérnének .családi kriptájukból és földi életük napi szokásaihoz híven beülnének egy órácskára megszokott klubjukba. Az ital megrendelése után minden bizonnyal mindketten az újságot kezdenék el böngészni. Alig olvasnának azonban pár sort, dörzsölni kezdenék szemüket, vájjon jól látnak-e. «-William Knowland szenátor, az amerikai szenátus köz- társasági párti többségének vezetője — táncolnának előttük a sorok — csütörtökön kijelentette: az Egyesült Államok kongresszusa felfüggesztheti a külföldi amerikai segéllyel kapcsolatos döntéseket mindaddig, amíg Amerika szövetségesei nem foglalnak állást a délkeletázsiai «közös akcióra« vonatkozó amerikai javaslattal kapcsolatban«. Hogyan, hát ide I jutottunk — hördülne fel a két egy- kori államférfi, akik pedig a maguk idején szintén nem vetették meg a 1 zsarolás és fenyegetés politikáját, j csakhogy ezt bölcsebbnek találták i zárt ajtók mögött gyakorolni. —, Idejutottunk — háborognának — 1 hogy egy amerikai szenátor úgy zsarolhat bennünket, mint egy fogpasztagyáros a sarki drogéria tulajdonosát, vagy ahogy ifjúságunk boldog idején egy angol vagy francia gyarmati kormányzó tanította a fehér civilizáció tiszteletére valamely ben- szülött törzs főnökét? — No, de őfelsége kormánya — folytatná feltehetően a dörmögést Lloyd George — bizonyára jól megmondta véleményét ezeknek a tiszteletlen és modortalan yenkiknek. Az imperialista intrikákban megőszült két egykori politikus hiába lapozna azonban tovább újságjában, sehol egy sor utalást sem találna arra, hogy a brit vagy francia kormány valamely tagja a nemzeti önérzet, a nemzeti becsület nevében tiltakozott volna ez ellen a megszégyenítő feltevés ellen, hogy az angol vagy fran- cL> politikát megfelelő számú dollárbankjegy nyiltszíni átadásával befo- ’--ásolni lehet. Mindezckután valószínű, hogy a két elaggott politikus sietve visszatérne elhagyott sírjába, megátkozva azt a könnyelmű órát. amelyben ezt a földi kiruccanást elhatározta. Genf „nem nagy gyönyörűség“ Talán hosszabbra nyúlt ez a mese, mint szükséges lett volna. így próbáltuk azonban még szemléletesebbé tenni, hogy milyen alapvetően változott meg az elmúlt évtizedben az imperialista államok egymásközti viszonya, hogy az amerikai imperializmus mennyire fittyet hány legközelebbi szövetségesei önálló döntési jogára és hogy a nemzeti önérzetnek ez a semmibevétele mennyire nem vált ki nyilvános tiltakozást az érmtett kormányok tagjai részé- ' ről. Nem véletlen persze, hogy ez a folyamat éppen most Genf előtt mutatkozik meg ilyen éles világításban. Nem véletlen, hogy Genfhez közeledve, Dulles amerikai külügyminiszter már csaknem minden nap szükségesnek érzi, hogy újabb és újabb beszédet mondjon, nem véletlen, hogy ezek a beszédek fokról- fokra agresszívebb hangot ütnek meg, j amint nem véletlen az sem, hogy amíg Knowland szenátor a dollárokat lóbálja, addig Dulles hirtelen el- , határozással bejelenti, hogy vasár- 'nap Londonba, majd Párizsba utazik »villámlátogatásra«. A berlini konferencia bezárása óta lezajlott események a napnál világosabban mutatják, hogy a nemzetközi feszültség fenntartásában, a hidegháború folytatásában érdekelt amerikai körök félnek és fáznak a genfi értekezlettől és ezt az értekez- I letet mindenképpen zátonyra akar- ' ják futtatni. Genf »nem olyan esemény, amelynek mi különös gyönyörűséggel nézhetnénk elébe« — írta nem sokkal a berlini konferencia befejezése után a »New York Herald Tribune«-ban Walter Lippmann, az egyik legismertebb jobboldali amerikai újságíró. Az előbbi idézet sokatmondó, de azért az amerikai magatartásnak csak egyik oldalára világít rá. Mélyebb bepillantást enged az amerikai szándékokba a washingtoni »Star« pár héttel ezelőtt írt cikke, | béketárgyalásokat folytasson Indo amely kereken a következőket mond- kínában. Egy fegyverszünetet, bál ja: »Az Egyesült Államok nem en- miféle feltételekkel jöjjön is az lé gedheti meg Franciaországnak, hogy re, őrültség lenne elfogadni«. A „koalíció szétesésétől“ való félelem Vagyis nemcsak arról van szó, hogy a hidegháború amerikai lovagjai attól tartanak, hogy a genfi tár» gyalások esetleg nem a számukra legkedvezőbb eredményekkel zárulnak, hanem arról van szó, hogy ezek az urak semmiféle eredményt nem kívánnak és minden megegyezést kárhozatosnak tartanak. Miért ez a rettegés a megegyezéstől, de még csak az egyszerű tárgyalásoktól is? Azért, mert Berlin óta nemcsak a nemzetközi közvéleményben, de bizonyos hivatalos nyugateurópai körökben is határozottan és félreérthetetlenül megnőtt a feszültség enyhítésének kívánsága. Ez a körülmény, s e körülmény mögött a feszültség tényleges ^enyhülésének lehetősége lidércnyomásként nehezedik ma az amerikai nagytőke politikai képviselőire. Ez a hidegháborús érdekszövetség, mint az ördög a tömjénfüst- j tői, úgy irtózik a feszültség enyhülésétől. A feszültség csökkenése a profitok csökkenését hozná ugyanis az amúgyis válságtól remegő monopóliumoknak. A feszültség csökkenése a háborús hisztéria fenntartására épült belső elnyomás és a külső »szövetségek« szükségszerű lazulását eredményezné. Az »atlanti szent birodalom« szétesésétől való félelem különösen erőssé vált az elmúlt betekben az amerikai reakció házatáján. »Az első lépés egy másodikb majd egy harmadikhoz vezetne egy nap szétesve találnánk az eg nagy koalíciót, amelyet oly sok k séggel építettünk fel« — mondi a genfi konferencia összehívását madó beszédében Judd, az amer kongresszus egyik ismert köztá sági párti tagja. A legutóbbi események arról nuskodnak tehát, hogy a nemzt zi reakció érzi és rettegi a. mege zést követelő erők növekedését, szén ezen erők hatására válaszo angol burzsoá sajtó nagyrésze utasítóan, vagy legalábbis kitt Dulles indokínai intervenciót k telő felhívására. A genfi érteke nek — szögezte le pénteki számi a londoni »The Times« — csak kor van értelme, ha nem zárj;' tökéletesen a tárgyalásokon al béke lehetőségeit Indokínában, i csak Koreában. — A dullesi i nyilatkozások mögött rejlő vés: helytelen lenne lebecsülni. A n zetközi feszültség enyhüléséért 1 dő széles tömegeknek, a megegyez kívánó nemzetközi közvélfeményi megvan azonban az ereje ahl hogy támogatva a Szovjetunió és Kínai Népköztársaság békés ren zésre törekvő politikáját, sikerekl segítse a genfi értekezletet:
