Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-14 / 38. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 február 14. ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT Latinca Sándor Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság történetének dicsőséges lapjaira aranybetűkkel beírva, az elsők között ott van Latinca Sándor neve is, a forradalmáré. Ebben az évben 35. évfordulója van az ő itteni működésének és tragikus halálának. Méltó tehát, hogy ebben a rovatban most róla emlékezzünk. I. ÍZ i volt Latinca Sándor? Azt a keveset, amit az utókor eddig tudott róla, az ellenforradalmi éra agyonhallgatta, vagy eltorzító tendenciájú történetírása úgy elködösítette, hogy igazi arca az egymásnak ellentmondó vonások kuszasága miatt felismérhetetlenné vált. Szükség volt erre a ködösítésre, mert a Latinca Sándor életét kioltó alávaló gyilkosságot a felháborodott nép előtt valamiképpen fedezni kellett. A tárgyilagos történetírás előtt azonban nem marad semmi sem titokban. Megsárgult iratok, egykorú újságcikkek és a még élő kortársak vallomásai éles reflektorfénnyel világítanak rá az igazságra. Latinca Sándor igazságért hevülő, harcos élete emlékének tartozunk azzal a tiszteletadással, hogy a tiszta történeti valóságot mutatjuk be, amikor az ő emberi és forradalmán portréját felvázolni akarjuk. Amint az aradi görögkeleti egyház- község által kiállított születési anyakönyvi kivonatból olvassuk, Latinca Sándor 1886-ban Aradon született, Latinca György és Jovanov Katalin szülőktől. A Latinca-ősök egyszerű parasztemberek voltak. Az édesapa, Latinca György azonban kitör az akkori paraszti élet nyomort és szolgaságot jelentő börtönéből s az ipari munka területén keresi a szabadabbnak, boldogabbnak gondolt életet. Géplakatosságot tanul, s a mester- vizsga letétele után hamarosan a Magyarpécskai Hengerműmalomban helyezkedik el, mint géplakatos, s ott dolgozik csaknem 40 évig. Tizenkét gyermeke közül Sándor volt a harmadik. A tucatnyi gyermek közül azonban csak öt érte el a felnőtt kort, a többit még a gyermekkorban ragadta el az élők sorából a nyomorúság, mivel a gyengén fizetett bérmunkás keresetéből nem jutott sem elegendő kenyérre, se a halált elhárítható orvosságra. A harmadik gyermek, Sándor, az elemi iskolát Aradon járta ki. Ugyanitt Íratják be szülei a kereskedelmi középiskolába. Három év után azonban innen kizárják, mert az iskolában tartott hazafias ünnepélyeken éles kritikával illette az uralkodó politikai rendszert. Nem nagyon keseríti el a szigorú megtorlás. Beáll lakatosinasnak, s mikor felszabadul, elmegy Lippára és az ottani kereskedelmi iskolában végzi be tanulmányait, s szerez érettségi bizonyítványt. Ekkor már 20 éves fiatalember, akit erős szóval hív a legmagasabb iskola: az élet, a nagyvilág. Tudásra, megismerésre szomjazó lélekkel lépi át a nagyvilág kapuját. Erdély után bejárja Romániát, jár Törökországban, majd az 1905-ös forradalom idején Oroszországban, s ama kevés európai közé tartozik, aki az odesszai kikötő halászcsárdáiban egy asztalnál ült a »Knyáz Potemkin« cirkáló matrózaival. Az 1905-ös oroszországi forradalom a munkásmozgalmak egyetemi fokát jelentette abban az időben, s a fiatal Latinca itt szerzi meg azt a forradalmi iskolázottságot, amelyre további, egyre gazdagodó tudását építette. Visszatérve a keleti országokban tett körútjáról, beáll ő is édesapja mellé a Magyarpécskai Hengerműmalomba géplakatosnak, s itt dolgozik négy éven át. Közben gyakorolja korán megnyilvánult, kitűnő rajzkészségét s műszaki rajzot tanul. 1909-ben Budapestre megy, ahol az Áron és Molnár-féle gépészmérnöki és műszaki irodában kap alkalmazást, mint műszaki rajzoló. 1910-ben szabadságot kér a cégtől és egy ba- rátja hívására kimegy Párizsba. Az ügyes rajzoló ott is kap munkát, s közben továbbfejleszti rajzolási készségét. Bekapcsolódik a politikai életbe is. Átmenetileg hatása alá kerül Hervé túlzó marxista felfogásának. (Hervé álláspontját a II. Intemacto- náié stuttgarti kongresszusán Lenin éles kritikával illette.) Félévet tölt Latinca Párizsban, s aztán visszatér Budapestre, a már említett munkahelyére. Párizsból, illetve a nyugati országokban tett útjáról hazajőve belép a szociáldemokrata párt budapesti VII. kerületi szervezetébe. Tevékeny részt vett a budapesti közlekedési munkások megszervezésében. Tagja volt a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége budapesti csoportjának. Az 1910—11-es években ott találjuk a Galilei Körben is, ahol megismerkedik a haladó fiatal magyar értelmiség legjobbjaival, köztük Rákosi Mátyás elvtárssal, több szocialista íróval és újságíróval. Csillapíthatatlan tudásszomjjal tanul. Beiratkozik a Keleti Akadémiára is. Világlátottsá- ga, nagy nyelvtudása felnyitotta előtte a nagyvilág kultúrájához vezető sorompókat. A szocializmus nagyjainak írásait eredetiben is olvashatta. Belelát az 1914-es világháború kulisszatitkaiba, s röpiratot ír »Háború az uszító sajtó ellen« címmel, melyben leleplezi az imperialista háborús uszítökat és az ezek mögött álló Krupp-érdekeltséget. Cikkeket ír a »Népszavá«-ba és az »Adverul« című román munkásújságba. 1915 januárjában behívják katonának. Hadapródőrmesterként vonul be. 1016-ban mint műszaki tiszt kerül ki a frontra, az olasz hadszíntérre. Két és félévet tölt el itt, ahonnan csak a monarchia összeomlása után kerül vissza. Gyűlöli a háborút. A frontról küldött leveleiben izzó haraggal ír a becstelen, igazságtalan háborúról, s az oktalan véráldozatról. Mint műszaki tiszt, mindent elkövet, hogy a hadimilliomosok mészárszékének kiszolgáltatott, ártatlan katonákat megmentse a pusztulástól. Alárendeltjei rajongásig szeretik, mint azt a tőlük kapott tábori lapok, levelek bensőséges hangja tanúsítja 1916 karácsonyára szabadságot kapott, s ekkor tartja meg esküvőjét Manz Erzsébettel, Manz György budapesti borbély leányával, akivel a munkásmozgalomban ismerkedett meg. Egyetlen kisfiúk 1918 májusában született, s még ki sem tudta mondani édesapja nevét, amikor árva, s az alig 22 éves édeanyja pedig özvegyasszony lett. (özvegy Latinca Sándorné ma is él Budapesten, s együtt lakik fiával, Latinca Róbert- tel, aki a begyűjtési minisztérium dolgozója.) II. T atinca Sándor a frontról haza- kerülve, tagja lesz a Magyar Nemzeti Tanács Katonatanácsának, mint azt egy 1918 október 31-én kelt irat bizonyítja. Részt vesz a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában. A párt a Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetsége szervező titkári funkciójába állítja be, s ebben a minőségében került Kaposvárra, ahonnan irányította a somogymegyei és tolnamegyei földmunkások és kisparasztok szervezkedését, majd megszervezte az országban az első termelőszövetkezeti csoportokat. A »Somogyi Vörös Újság« 1919 április 23-i száma a Somogy megyében már megalakult termelőszövetkezetek számát 135-re teszi 620 ezer kát. hold földdel. Ezek a szövetkezetek azonban nem azonosak mai termelőszövetkezeteinkkel, i Tudjuk, hogy a Tanácsköztársaságnak egyik megoldatlan kérdése maradt a földosztás. A volt nagybirtokosoktól visszaszerzett földeknek túlnyomó része nem került kiosztásra. A kormány főcélja az volt, hogy a termelés folytonosságát biztosítsa a többtermelésre legalkalmasabb, nagyüzemi gazdálkodást folytató, egykori nagybirtokokon szervezett termelőszövetkezeti csoportokkal. Ennek a politikának a szellemében fogott hozzá Latinca Sándor a termelőszövetkezeti csoportok megszervezéséhez, s hogy ez milyen jól sikerült, azt bizonyítja az a tény, hogy külföldi újságírók is leutaztak Somogyba, hogy megtekintsék ezeket, az abban az időben a világon is egyedülálló szövetkezeteket. Móricz Zsigmond, a nagy magyar író, aki a külföldi újságírókkal együtt járta be a világszenzációt jelentő szövetkezeteket, ezeknek működését látva, egyik cikkét ezzel a címmel írta meg: »Somogy indította meg a világ új rendjét«. Hogy milyen fontos szerepet játszottak a somogyi termelő- szövetkezetek az ország és főképpen a főváros élelmiszerellátásában, arról egy másik cikkében így ír Móricz Zsigmond: » . . . mikor a szövetkezet megalakult, szervezete kiépült, kiadta a jelszót a vezetőség, jhogy a főváros éhezik. Erre ' saját , maguk vetették ki magukra a föld- j míves-proletárok a fejenkénti 4 kg i lisztadagot és néhány nap múlva vonatok indultak Budapestre liszttel megrakodva, hatvan kocsiból álló vonatok és naponta százával a marha, a sertés és ezrével a birka. És most kérnek tojásszállításra vonatokat«. Latinca hátrahagyott leveleinek száma kb. 1500 darab. Ennek tekintélyes része foglalkozik a termelőszövetkezeti csoportok ügyeivel. Általában jellemző Latinca egyéniségére a higgadt, nyugodt, emberséges magatartás. Sem a maga számára, sem másoknak nem engedélyezte a szélsőséges kilengéseket. Ha ilyenekről tudomást szerzett, azt szigorúan megrótta, s minden esetben — mint ezt későbben látni fogjuk — gondoskodott a jóvátételről. Az egyszerű ! dolgozó parasztok, volt . gazdasági Mezőgazdasági könyvvásár február l-től március 1-ig cselédek, hogy mennyire szerették Latincát, azt a temérdek levélben előforduló, ilyenféle kitételek is igazolják, mint amit pl. a jutái földmunkáscsoport elnökének, ifj. Gál Józsefnek Latincához intézett leveléből vettünk ki, mely szerint Latin- cában »a szegény proletárság egy igaz védőjét tiszteli«. A 'Tanácsköztársaság kikiáltásakor megalakított háromtagú direktórium egyik tagja Latinca Sándor lett. Május 26-án pedig Somogy vármegye területére kormányzótanácsi biztosnak nevezték ki. Megnövekedett tehát működési területe, s az így feá- háruló, ezernyi ágazatú munkát is imponáló .gyorsasággal és alapossággal végezte el. Szinte az az érzése az embernek, hogy száz karral dolgozott, hiszen az adminisztráción kívül agitációval, falvak és puszták népeinek látogatásával is kellett foglalkoznia. Emellett még arra is tudott időt szakítani, hogy kérgeskezű paraszt-munkásemberek ákom-bá- komszerű írásait és jelentéseit is saját maga végigolvasta és tanulmányozta, s minden levelet megválaszolt. A fehérterror idején »véreskezű« és »terrorlegény« címekkel illette a rendszer, hogy megindokolják a vele szemben elkövetett bestiális gyilkosságot. Mindennek az ellenkezője az igaz! Levelezéséből egy végtelen jólelkű, inkább pedagógus-egyéniség tükröződik, aki — amellett, hogy féltőn vigyázott a proletárdiktatúra vívmányaira — inkább nevelési ráhatással intézte el az olyan ügyeket is, ahol az ökölé lett volna a szó. Minden hozzáérkező feljelentéssel kapcsolatban szigorúan felhívja a jelentéstevőket, hogy a legtárgyilagosabb igazságot írják meg, s alaptalanul ne vádoljanak, ne háborgassanak senkit. Minden hozzáfordulóval szemben rendkívül udvarias és figyelmes. Ügyel a legkisebbnek látszó dologra is, ami alkalmas lehet arra, hogy nyugtalanságot, vagy a Tanácsköztársasággal szemben bizalmatlanságot támaszthatna. A munkástanácshoz, Hedrehelyre 1919 május 22-én írt leveléből kitűnik, hogy nem helyesli az id. Bódis Géza tanító elleni vádaskodást. »Kérem az elvtársakat, tekintettel arra, hogy a tanító fontos, kulturális missziót teljesít, ne vádolják őt és békés megegyezésben éljenek vele«. Ez az emberséges hang csendül ki azokból a leveleiből, amelyekben az ellátatlanoknak, nincsteleneknek és betegeknek ügyeiben intézkedik. »A proletárállamnak — írja 1919 május 27-én a kőkuti munkástanácshoz intézett levelében — első kötelessége, hogy az ellátatlanokról gondoskodjék és a betegekkel szemben -emberségesen járjanak el«. Latinca Sándor levelezéséből megállapítható, amint azt Hajdú Gyulával, a Vörös Dandár politikai megbízottjával közölte, hogy az úgynevezett terrorszázad 1919 május 3-án megszűnt, _s a század a kaposvári munkászászlóaljba, mint 8. szárad ’ lett beosztva. Ezt nevezték aztán Latinca-századnak, amelynek maga Latinca Sándor volt a századparancs- noka. III. A Tanácsköztársaság minden belső eredményei és külső hadisikerei ellenére, a nemzetközi reakció összefogása következtében megdőlt. A reakció fellélekzett és elindította vadállati bosszúhadjáratát a védtelen munkások, parasztok és értelmiségiek, férfiak, nők és gyermekek ellen. Az ártatlanul kiontott embervér az ország határain is túlcsordult, s még a hóhérok külfö.di megbízói is megborzadtak tőle. A Siófokról irányított bestiális gyilkosságok végrehajtói a Tanács- köztársaság bukása után a kaposvári törvényszék börtönében vizsgálati fogságra vetett foglyoknak egy kisebb csoportját 1919 szeptember 16- án éjjel koholt ürüggyel kilopták a börtönből, s a nádasdi erdőszélen embertelen módon kivégezték. Ezek között volt Latinca Sándor is. Az ő mártírhalálukat énekelte meg Hamburger Jenő orvos, a Tanácsköztársaság egyik volt népbiztosa, »Latin- ca-ballada« címmel. Ez a közismertté vált költemény 1930-ban jelent meg először Moszkvában a »Sarló és Kalapács« c. lapban. Moszkvában minden év szeptember 16-án megünnepelték Latinca Sándornak és mártírtársainak hősi emlékezetét. A Latinca Sándorra való emlékezés tiszteletadás az emberséges, tiszta- szívű forradalmár, a proletáriátus ügye forróhitű harcosának szelleme előtt. Emberségre, becsületre, elvtársi segítségre, a dolgozók osztályának és a haza szeret.etére nevelő és tanító egyéniségével Latinca Sándor méltán foglal helyet népünk nagy fiai között! Szabó Gyula. A kormányprogrammnak megfelelően, a párt- és kormányhatározat »lapján a mezőgazdaság fejlesztésére máris számos intézkedés történt, melyek célja a gabona- és növénytermesztés, az állattenyésztés nagymérvű növelése. Ezt a dolgozó parasztság csakis a legfejlettebb mezőgazdasági termelőmódszerek alkalmazásával érheti el, melyeket az élenjáró szovjet tapasztalatokat közvetítő mezőgazdasági szakirodalom segítségével sajátíthat el. Az Állami Könyv- terjesztő Vállalat és a Szövetkezetek Országos Szövetsége 1954 február 1- től március 1-ig országszerte mező- gazdasági könyvvásárokat rendez, ezzel lehetőséget kíván nyújtani ahhoz, hogy ezeket a hasznos szakkönyveket, valamint a legfontosabb politikai és szépirodalmi műveket a mezőgazdaság dolgozóinak minden rétege munkahelyén megszerezhesse. MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖNYVEK Liszkun: Állattenyésztési kézikönyv I TI. A szerző a kolhozok állattenyésztő telepein dolgozó kolhozparasztok számára írta ezt- a könyvet. Első kötete népszerű formában tárgyalja a gazdasági állatok anatómiáját és élettanát, takarmányozásukat. A bevezető fejezetek után részletesen ismerteti a szarvasmarha, sertés, juh, ló, baromfi és nyúl tenyésztését. Második kötete a tej kezelésével és feldolgozásával, az állattenyésztési munkák gépesítésével és a takarmányozás kérdéseivel foglalkozik. Termelőszövetkezeti elnököknek, állattenyésztési felelősöknek és brigádvezetőknek rendkívül hasznos kézikönyv. Moszolov: Agrotechnika. Uj, bővített, átdolgozott kiadásban jelent meg ez a könyv, melynek alapos áttanulmányozása minden növénytermelési dolgozónak és szakembernek nélkülözhetetlenül szükséges. A könyv első része a talajképződés és átalakulás, a talajművelés, a trágyázás kérdéseit tárgyalja, ismerteti a növények növekedésének és fejlődésének feltételeit, a jó vetőmag tulajdonságait, a vetés módjait, a földművelés füves rendszerét, az aszály és erózió elleni küzdelem legfejlettebb módjait és eredményeit. A könyv második része részletes növénytermeléstan, amelyben leírja, hogyan kell alkalmazni az egyes növények termesztésénél az általános agrotechnikai szabályokat és milyen terméseredményeket értek el a szovjet kolhozparasztok és a szovhozok dolgozói sz egyes növényekből. Galli János: A gyümölcs-, szőlőtermelés szervezése a termelőszövetkezetekben. Az üzemek és a munka megszervezésének általános kérdésein kívül foglalkozik a gyümölcstermelési munkák (az új gyümölcsösök telepítésének) megszervezésével, termő gyümölcsösök üzemeltetésének, elhanyagolt gyümölcsösök rend- behozatalának és a méhészet megszervezésének kérdéseivel. Végül ismerteti az új szőlők telepítésének szervezési problémáit és a termő szőlők üzemeltetését. Ősz Gyula — Szép Iván: Gyakoribb sertésbetegségek. Sertéshigiéne. Az általános állategészségügyi ismeretek tárgyalásában foglalkozik a betegség okozóival, a fertőzés módjaival, a betegség kifejlődésének feltételeivel, a szervezet ellenállóképességét gyengítő okokkal, a kényszer- vágással és a hússal való bánásmód- | dal. A higiéné összefoglalja azokat i a körülményeket (levegő, talaj, víz, I istálló), amelyek között a sertés él, ;és ebből a szempontból tárgyalja, ’ hogyan befolyásolják ezek a szerve- zetét. Részletesen kitér az ivar- és | korszerinti higiénére. Végül megismerteti a sertés gyakrabban előfor- j dúló fertőző és parazitás eredetű betegségeit, hogyan jönnek ezek létre, ! hogyan védekezhetünk ellenük és j hogyan előzhetjük meg ezeket. A kultúrverseny körzeti bemutatójára készülnek Kálmáncsán Rohamosan közeledik február 21-e. a körzeti kultúrverseny nagy napja. Ezt a napot nagy izgalom előzi meg községünkben. Érthető is, hiszen a körzeti versenyek egyrészét a mi községünkben rendezik meg. A körzeti verseny elő- készületeinek izgalmát éli Kálmáncsa község is, hogy az érkező kultúrcsoportokat méltó keretek között fogadhassák. A pártszervezet, a községi tanács, az MNDSZ és a DISZ igyekeznek a kultúrotthon segítségére lenni, hogy a körzeti versenyt minél ünnepélyesebbé tegyék. A körzeti versenyen részvevőknek nagy élményben lesz részük, mert a szomszédos Szülök és Lad kultúrcsoportjai is eljönnek bemutatni tudásuk és tehetségük legjavát. A versenyen Szülök község német nyelvű énekkara, tánccsoportja és fúvószenekara mutatkozik be. Községünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy a délszláv nemzetiségű népi együttes után a szuloki német népi együttest is megismerheti. A ladi énekkar nem ismeretlen községünk dolgozói előtt, habár nálunk még nem szerepelt, de mint érdemes ellenfelet, ismerjük a tavalyi országos kultúrversenyről. A mi énekkarunk is megérhette, hogy állandó vezetője van, ami a fejlődést jelentősen meggyorsította. Hogy mennyit fejlődött, erről majd a versenyen ad számot. Műsorán népdalaink mellett klasz- szikus kórusszámok is szerepelnek. E verseny keretében mutatkozik be először a kálmáncsai népi együttes és a ladi erdőgazdaság kálmáncsai fogatgazdaságának népi zenekara, amely állandó szakmai vezető hiányában a legnagyobb nehézségek leküzdésével készült fel a versenyre- Kálmáncsa község szeretettel várja a körzeti versenyre érkező kultúrcsoportokat. Bízunk benne, hogy jól érzik magukat nálunk, ami hozzájárul majd a jó helyezéseléréséhez is. Pakolt Vilmos, kultúrotthonigazgató Kálmáncsa. Kössünk zö!d.sóg'.crmeliósá szerződést. A szerződő termelő külön kedvezményben részesül: Ingyen vetőmag, műtrágya és növényvédőszer kamatmentes hiteire termelési és trágya-vásárlási kamatmentes előleg. Az átadandó mennyiségen felüK Jenuést a termelő a piacon közvetlenül is értékesít- heti. A leszerződött terület nnk-íélszerese mente Sül a terménybeadás alól. Város ellátó öve- zethen kétszerese mentősül a lerménybeadás a\ói. A terület mentesül tojás-, baromfi-, állat- és húsbeadás alól. SOMOGYMEGYEI MOZIK MŰSORA Vörös Csilla«: Rákóczi hadnagya 11 —24. Szabad Ifjúság: Kőszív 12—1G. Balatoiiboglár: Flotta hőse 14. Rares: Ha!álraíté.lt hajó 14. Csurgó: Kis és nagy boldogság 14. Igái: Viharsarok 13—11. Lengyeltóti: Boldogság madara 13—14. Siófok: Róma 11 órai 13—14. Tab: Déryné 14. Gépjárművezetők orvosi vizsgálata Értesíti a rendőrorvos a gépjárművezetőket és a megye lakosságát, hogy 1954. év február 2-től a vonatkozó rendeletek értelmében á. gépjárművezetéshez szükséges kötelező orvosi vizsgálat alkalmával a jelentkezők 30 napnál nem régibb keletű tüdő-röntgen- és vérvizsgálati leletet kötelesek bemutatni. Jelzett vizsgálatokat a megyei és járási tüdő és nemibeteggondozó intézetek díjmentesen elvégzik. Kőműveseket, vízvezeték- és viLlanyszerclő- ket, valamint segédmunkások at fölvesz A Komlói Karbantartó Vállalat. önként jelentkezőket a fennálló rendele-. tek értelmében kikérünk. Illetmények: Teljesítménybér + 10 százalék, évi 40 mázsa, illetmény szén. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat Kaposvár, tanuló fi vi t _ 10 évtől felvesz. Jelentkezni lehel Engels-u. 1. SOMOGYI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Zsurakovszki Mihsi? Felelős kiadó: Tóth István Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor-s t Telefon: 901 ? 468. Kiadóhivatal: Kaposvár, Május 1-u U Telefon: 999. Somogymegyei Nyomdaipari Vállalat Kaposvár. Latinka Sándor-u. 6. Telefon: Nyomdáért fele!: Hidas Jőno»
